Dr. Gyarmati Andrea

válaszol

FacebookSaxum

Sziget

Ehhez hasonló – és bármely gyerekbetegséggel, életmóddal kapcsolatos – kérdésekre Dr. Gyarmati Andrea válaszol. Minden héten a péntekig leadott kérdésekre a következő pénteken adjuk meg a választ. (Kérjük, amennyiben kérdést küld, levele végén adja meg e-mail címét. Dr. Gyarmati Andreához sokszor több kérdés érkezik egy héten, mint amennyit meg tud válaszolni, így lehet, hogy az Ön kérdésére nem, vagy csak később kerül sor.)

 

Vetélés

2013. április. 28.  -  202.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktor Nő!
Vetéléssel kapcsolatban lenne kérdésem. Három 20 hetes terhességen vagyok túl ami vetéléssel végződött. A babák élők voltak, rendes szívhangjuk volt. Kérdésem az lenne, hogy ha a pár genetikailag nem összeférhető, még ilyen idős terhességnél is előfordul vetélés? Ha igen, van erre vizsgálat, hogy kideríthető legyen?
Major Histocompatibility Complex (MHC) olvastam, de hol lehet ilyen vizsgálatot csináltatni?
Köszönöm a segítségét.

Szép napot!

 

Kedves Szilvi!

Köszönöm megtisztelő bizalmát, de az az érzésem, messze nem én vagyok a megfelelő ennek a kérdésnek a megválaszolására. Az azonban, hogy egy ilyen nehéz helyzetet, nevezetesen 3 kisbaba elvesztését osztja meg velem, azt jelenti számomra, bízik bennem, és ezért igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni Önnek. Amit írok, inkább lesz magánvélemény, mint szakszerű eligazítás, de remélem, ezzel is segítségére lehetek majd.

Azt írja 3 kisbabáját, méghozzá életjeleket mutató kisbabáját veszítette el, ha jól értem mindhármat a 20. terhességi héten. Ez azért csak logikusan gondolkozva is több mint véletlen egybeesés. Nem tudom, hány évesek Ön és a párja, nem tudom van-e élő közös vagy akár nem közös gyerekük, sőt azt sem, van e bármelyikük családjában valamilyen öröklődő betegség. Ezek lényeges kérdések egy ilyen kórtörténet meglétekor.
Azt írja kedves Szilvi van-e, lehet-e, előfordul-e vetélés a 20. héten abban az esetben, ha genetikailag nem összeférhető a két szülő. Akár igen akár nem, Önnel sajnos megesett a dolog, és ezért teljesen mindegy szerintem, hogy mit mond a tankönyv. Azt ugyan nem tudom, feltételezi-e a genetikai összeférhetetlenséget, természetesen egy ilyen előzmény, pontosabban ilyen előzmények után joggal, vagy biztosan tudja, mert történt már ez ügyben vizsgálat.
Kedves Szilvia! A terhesség, a genetika nem az én szakterületem, én hogy nagyon egyszerűen fogalmazzak, magával a „termékkel” kerülök kapcsolatba, magyarul a pici babával, akkor, amikor már a világra jött. Minden egyéb ami előtte van, bár mindig is érdekelt, de nagyon messze van attól, hogy szakembernek merjem nevezni magam. Az immunológia, a genetika fantasztikusan fejlődő része az orvostudománynak.
Kedves Szilvia! Nem tudom, hiszen nem írja, mennyi idő telt el a terhességei között. Volt-e közben is bármi jellegű egyéb gond is, nagyobb, akár vetélésnek is beillő vérzés. Én a magam részéről úgy vélem, természetesen az egész folyamatot nagyon
leegyszerűsítve, hogy ha bármi nem stimmel, a baba nagyon okosan „úgy dönt „, nem akar súlyos betegséggel a világra jönni. Ezek a terhességek azok, amelyek vetéléssel végződnek, és bár nagyon fáj, és veszteségérzést okoz az érintetteknek, talán mégis jobb, mint egy súlyosan sérült gyerek világrajövetele.

Kedves Szilvia! Erről az MHC-ről nem tudok semmit, annyit pontosabban most már igen, amit az interneten meg lehet találni. Abból, amit elolvastam róla bevallom, nem lettem okosabb, és nem hiszem, hogy ez lenne az Önök számára a megoldás. Abban viszont biztos vagyok, genetikai vizsgálatot kellene végeztetniük. Önnek és a tervezett baba apukájának is. Elmesélve az előzményeket, nevezetesen ezt a három nagy vetélést is. Az is fontos lenne, van e bármelyiküknek valamilyen krónikus betegsége, szednek- e gyógyszert. Talán érdemes lenne az anatómai helyzetet is pontosan feltérképezni ultrahanggal. Azt is el tudom képzelni, egy rendellenes méh,
vagy egy összenövés okozza ezeket a pontosan ugyanabban az időben bekövetkező vetéléseket.
Kedves Szilvia! Nem tudom az ország melyik részében élnek, de úgy vélem bárhol, ahol nagy egyetemi centrum működik Budapesten, vagy a nagyvárosokban van lehetőség ilyen vizsgálatok elvégzésére.
Ha egy új lakásba költözünk, kifestetünk, kitakarítunk, és rendbe teszünk
mindent, mielőtt odaköltöznénk. Érdemes mindezt megadni kisbabánknak is, mielőtt beköltözik első „lakásába”, a mamája pocakjába, még akkor is, ha minden rendben van mindkét oldalon. Abban az esetben, és sajnos úgy tűnik az előzményekből, az Önöké ilyen, különösen kellene mindenre figyelni, ha már gondok akadtak egy vagy több kívánt terhesség kapcsán.

Őszintén sajnálom ami Önökkel történt, de biztos vagyok benne, lehet megoldást találni. Nem az Interneten úgy, hogy olvas valamit, hanem úgy, hogy megfelelő szakemberekkel elvégzik a szükséges vizsgálatokat. Azt sem ártana tudni, mi volt a babák „betegsége”, ha ennek kiderítésére van még lehetőség.
Kedves Szilvia! Ne adja fel, menjenek addig, míg megnyugtató választ nem kapnak kérdéseikre. Csak ebben az estben van remény arra, aminek nagyon örülnék, hogy egyszer majd küld nekem egy fényképet arról a kisbabájukról, aki egészségesen Önöket választja. Sok szeretettel

Jelige: kudne
Kulcsszó: vetélés

 

Kiütések

2013. április. 28.  -  201.  cikk kinyitása

Kedves Dr Néni! 9 hónapos babámnak pár napja csalánszerű kiütések jelentek
meg az arcán, ha sírni kezd! Előzményként láza is volt. A mi doktor nénink
megvizsgálta, de szerinte a fogzás miatt lehetett lázas. Nurofent kapott.

 

Kedves Anyuka!

Ezek a 9 hónaposak már csak ilyenek néha. Hol itt piros, hol ott foltos, hol kicsit száraz és reszelős, különösen akkor, ha szőke és kékszemű, fehérbőrű a delikvens. Persze azért nem ilyen egyszerű a dolog, mint amilyen egyszerűnek én ezt most lefestettem. Sőt. Egyrészről valóban megesik az első év folyamán elég gyakran, hogy hol itt hol ott piros foltocskák jelennek meg, amelyek azután ahogy jöttek, el is múlnak. Viszont amikor megjelennek, elég ijesztően tudnak kinézni, és riadalmat keltenek a kezdő szülőkben. Előfordul, hogy ezek a foltocskák, amikor a baba sír, fürdik vagy levegőn van, élesebben látszanak, amikor pedig nyugodtan fekszik, vagy alszik esetleg elhalványulnak. Az is megesik, hogy mondjuk a kicsi sokat volt kint a szabad levegőn, ahol nap érte vagy szeles volt az idő és az okozza ezeket a tüneteket. Különösen igaz ez akkor, ha a baba erősen nyálzik, ami teljesen rendben van a fogzás idején.

Kedves Anyuka! Természetesen az is előfordul, hogy valamilyen gyógyszer a
ludas a dologban. Mindezt elég nehéz így levelezés alapján diagnosztizálni. Én hinnék a doktor nénijüknek, aki mint írja, látta és vizsgálta is a babát. A fogzás kapcsán valóban előfordulhat akár ilyesmi is, de az is lehet, száraz a kicsi bőre és azért piros kiütéses. Ha egyébként jól van ez a kis 9 hónapos, szépen eszik játszik és jó kedvű, én nem tulajdonítanék különösebb jelentőséget a dolognak. Néha az is megesik, a száraz levegő is okozhat kiütéseket különösen a szabadon lévő területeken.
Szóval Anyuka! Sok minden lehet a háttérben. Nem is ez a lényeg. Figyelje a babát, de hát úgyis azt teszi. Ha nem múlnak el a kiütések, érdemes esetleg bőrgyógyásznak megmutatni. Ha a tünetek fokozódnának, akkor is. Egyébként az esetek jelentős részében ahogy jött, úgy el is szokott múlni nagyon gyakran az ilyen típusú elváltozás.
A hőmérséklet emelkedése előfordul a fogak kibújásakor, de ha tartósan fennáll, más okot is kell keresni, tehát érdemes orvosnak újból megmutatni.

Jelige: Csenge
Kulcsszó: kiütések

 

Ágytisztaság

2013. június. 19.  -  200.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő

Az én kisfiam 4 és fél éves. Szeptemberig bepisilt elég sűrűn éjszakánként. Szeptemberben kezdte az ovit. Mikor elkezdődött, akkor nem pisilt már be olyan 4 hónapig, magától felkelt éjjel, és ki ment pisilni, de most kb. 2 hónapja megint bepisil esténként 99%-ban, és nem kel fel, hogy kimenjen pisilni. Néha van olyan nap, mikor nincs pisi este, de az nagyon ritka. Mitöl van ez, hogy most megint bepisil? Ő amúgy eléggé érzékeny, de nem történt semmi olyan vele, amit ö valamilyen traumaként élhetett meg, mert napközben ugyanúgy viselkedik, ahogyan eddig is: játszik, nevet. várom válaszát. Köszönöm Tünde

 

Kedves Tünde!

Szobatisztaság (jelentése: nap közben, éber állapotban a gyerek vagy természetesen adott esetben felnőtt is tartani tudja a vizeletét addig, amíg olyan helyre nem kerül, ahol üríthet), ágytisztaság (azt jelenti éjjel, pontosabban alvás közben is megérzi az ingert, felébred rá és kimegy pisilni) nagy téma ez, sok kérdés hangzik el a rendelőben és itt a honlapon is ezzel kapcsolatban. Ezért mindjárt elöljáróban azt javaslom, üsse be a keresőbe a bepisilés, vagy a szobatisztaság keresőszavakat, és nézze meg, olvassa el az előző válaszokban leírtakat is, hátha talál ott is olyan információt, ami segítségükre lehet.
Kedves Anyuka! A szobatisztaság, ágytisztaság ritkán zajlik egyszerre pontosan egy időben, és ennek szerintem érthető az oka. Amikor valaki ébren van, könnyebb az ingert, a késztetést felismerni, és cselekedni, mint olyankor, amikor mélyen alszunk. Úgy is mondhatom, ez egy olyan folyamat, amihez sok mindennek meg kell érnie. Az idegrendszernek, a mozgatórendszernek, de még a kiválasztó rendszernek is át kell mennie bizonyos érési folyamatokon, hogy ez a látszólag egyszerű dolog jól működhessen. Az, hogy kicsi fia épp a közösségbe kerülés idejére jutott el odáig, hogy éjszaka sem történt már baleset, azt is jelentheti, hogy az elvárásnak megfelelően óvodaéretté vált, tehát jól döntöttek, amikor közösségbe adták. Az is előfordulhat persze, hogy már járt előtte bölcsödébe is a gyerek, de a bölcsödébe kerüléshez természetesen nem feltétel az, hogy valaki uralni tudja a szükségét. Mindenesetre én azt gondolom, az, hogy ez a két esemény – nevezetesen az óvodába kerülés és az ágytisztává válás – egy időpontra esik, inkább véletlen
egybeesés, mint összefüggés. Annak ugyanis sok értelme nem lenne, sőt inkább úgy szokott lenni egy addig szoba- vagy ágytiszta gyerek a közösségbe kerülés, vagy új helyre kerülés izgalmaira némi regresszióval (visszalépés, visszafejlődés) reagál,
és egy elsajátított képesség néhány hétig, esetleg egy-két hónapig megint labilissá válik.
Természetesen az is előfordulhat, betegség áll a háttérben, ezért elsősorban azt gondolom, keressék fel háziorvosukat, aki bizonyára egy rutin vizeletvizsgálat elrendelésével kizár vagy bizonyít egy esetleges húgyúti fertőzést. Egyszerű felfázáskor is megesik, hogy baleset történik akár nappal, akár éjszaka.

Azt is könnyen el tudom képzelni, hogy a gyereknek annyi rengeteg dolga akad az óvodában, hogy nagyon elfárad napközben. Mindez teljesen rendben van, hiszen egy ilyen 4-5 évesnek, mint amilyen az Ön kisfia is, valóban nagyon rengeteg dolga van. Mind az óvodában, mind egyébként is, hiszen ez a felfedezések kora. Mindent meg kell nézni, fogni, ízlelni, tapasztalni. És mindezeket fel is kell dolgozni, meg kell élni. Természetesen ez elég fárasztó elfoglaltság. A sok élmény, és annak feldolgozása még felnőttkorban is elfárasztja az embert. Előfordul, hogy a változástól, a közösségbe kerüléstől kisfia jobban kimerül, és ezért éjszaka mélyebben alszik, mint az azt megelőző időszakban. Mondom előfordulhat. A gyerekek egyébként is jóval mélyebben alszanak, mint bárki más. Az életkor
előrehaladtával mind az alvás mélysége mind a hossza csökken (sajnos), ez
ismert tény. Lehet tehát ez is oka a visszaesésnek. Ha ugyan visszaesés egyáltalán az egész, és nem arról van szó, hogy még akkor, szeptemberben sem volt stabilan
ágytiszta a kisfiú, csak épp egy olyan periódust éltek meg, amikor sok napon át maradt száraz az ágy éjszaka.
Kedves Anyuka! Érdemes megfigyelni, mennyit iszik a gyerek. Van egy otthon kivitelezhető módszer, nem mondom, hogy egyszerű, de tájékozódás szempontjából fontos lehet. Meg kell mérni a bevitt és ürített folyadék mennyiségét. Mondjuk egy hét végén megmérni, mennyit iszik és mennyit pisil a gyerek. Vannak betegségek, ahol fontos ez az arányszám, és ha itt valami eltérés van a normálistól, az utalhat ilyen kórképre. Ha valaki sokat iszik, az is jelenthet betegséget, pl.: cukorbetegséget vagy
egy diabetes insipidus nevű kórkép is okozhat vizelet-visszatartási problémákat.

Hát kedves Anyuka körülbelül ennyi, amit a kérdésre válaszolni tudok. Mindezek csupán feltételezések, illetve lehetőségek. Lehet, mire válaszomat megkapja, mintegy magától megoldja az élet a dolgokat, és a gyerek eljut a fejlődésnek arra a fokára, hogy már nem pisil be éjszaka. Ha azonban a tünet a továbbiakban is fennáll, mindenképpen keressék fel orvosukat, aki bizonyára segít a probléma megoldásában.

Jelige: mimi
Kulcsszó: ágytisztaság, szobatisztaság

 

Adjak-e vitamint a kicsinek?

2013. június. 19.  -  199.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!
A kislányom 13 hónapos és szeretném megkérdezni, hogy adhatok-e neki vitamint, ha igen, akkor milyet? Egyébként változatosan, szépen eszik és gyönyörűen fejlődik. Betegsége nem volt orrfolyáson, hurutos köhögésen kívül, ilyen esetekben adhatok-e neki vitamint, ha igen milyet. A gyerekorvosunk azt mondta, hogy ne adjak neki vitamint, mert terheli a veséjét, éppen elég vitamint kap az ételekből, tápszerből. Erről a vélemények megoszlanak, ezért is kérem a segítségét!

Nagyon szépen köszönöm!

 

Kedves Enikő!
Köszönöm kérdését. Nagy téma ez!! Volt többször már itt a honlapomon is szó
róla. Adjuk, vagy ne adjuk, mikor milyet és mennyit, bizony nem egyértelmű a válasz,
amit kapunk. Ez is mint oly sok minden manapság, táborokra osztja az embereket.
Vannak a „mindenképpen és állandóan adni”, és vannak a másik szélsőségben a „soha ne adjunk semmi pótlást” csapat tagjai. Én a magam részéről, ha lehet szeretem azt a bizonyos arany középutat, vagy legalábbis azt mondom, egyéni elbírálás. Függ még az orvosi tanács is attól, mekkora a gyerek, mit és mennyit eszik, megfelelő volt-e a gyarapodása. Fontos, hogy gyakran beteg-e, és még számos egyéb tényező is szerepel akkor, amikor dönteni kell. Az sem mindegy hány tagú a család, vannak-e testvérei, akik esetleg közösségbe járnak, és könnyebben hazahoznak fertőzéseket. Függ a döntés természetesen attól is, milyen a család anyagi helyzete.
A piac elárasztódott mindenféle vitaminkészítményekkel. Ember legyen a talpán, aki rendet tud vágni, és kiismeri magát ebben a dzsungelben. Természetesen a legjobbat akarjuk gyerekeinknek, ezért mindent megadunk nekik, hogy megvédjük őket betegségtől bajtól, fertőzésektől. Azt azonban nem árt tudni, nem biztos, hogy a legdrágább a legjobb készítmény.
Vannak csomagban kapható vitamin keverékek. Én ezekkel kapcsolatban mindig
gyanakvó vagyok, hiszen nem lehet A-tól Z-ig mindenki számára jó egy úgynevezett általános csomag. Ráadásul még az is zavar, hogy bizony tabletták nem szeretnek együtt lenni a többi tablettával, mert változik a hatékonyságuk.
Kedves Enikő! Összeszedtem egy válasz kapcsán sok mindent a vitaminokról.
Szerintem érdemes elolvasni, ezért ide másolom Önnek.

Mindent a vitaminokról.

2012. március 21. - 30.

Kedves Andrea!

Kérlek, segíts a vitaminok világában eligazodni. Te, mint orvos tudsz segíteni abban, hogy 8 és 14 éves gyermeknek milyen vitaminkészítményre van szüksége? Nem vagyok híve a mesterséges vitaminnak, de nem tudom, hogy a természetesnek mondott különböző immunerősítők pl. Flavin, Aloe Vera, Immunax, Lenkei-féle és még sorolhatnám, mennyire hatásosak? Nagyon féltem gyermekeimet a rosszindulatú betegségektől, ezért is szeretnék immunerősítő vitaminokat szedetni velük. Szerinted, melyik lenne számukra az ideális? És
egyáltalán, meg lehet előzni a degenerativ betegségeket? Nagyon várom válaszod, melyet nagyon megköszönök,
Götz Anikó



Kedves Anikó!

Nagyon köszönöm a kérdést. Igazán örülök neki, bár bevallom, még orvosként is elég nehéz eligazodni a vitaminok világában. A vitaminok hasznos és feltétlenül szükséges anyagok, de némelyik túlzott fogyasztása bajt is okozhat. Ha egészségesebb életmódra akarunk valakit rábeszélni, szinte elkerülhetetlen, hogy étrendre, természetes ételek fogyasztására, és különleges kiegészítőkre vonatkozó tanácsot ne adjunk. Legalább annyi útmutató és használatukra biztató könyv van, mint amennyi éppen a veszélyükre hívja fel a figyelmet.
Őszintén szólva az ember tényleg csak kapkodja a fejét, és nem tudja kinek higgyen. És akkor még nem is említettük az összes tévhitet egy-egy vitaminnal, készítménnyel vagy termékcsaláddal kapcsolatban.

Vegyük például a C-vitamint, aminek Szent-Györgyi Albert hazájában érthető a népszerűsége. Az emberek marékszámra eszik, adják gyerekeiknek is, mert úgy vélik: megelőzi a betegségeket, legyőzi a fertőzéseket. Ez tévedés. Az igazság az, hogy a C-vitaminra betegségek idején nagyobb szükség van, mint egészséges állapotban, de nem gyógyít. Ha többet adunk a kelleténél, a fölösleg, mivel ez egy vízben oldódó vitamin, kiürül a vizelettel. Ugyanakkor előfordulhat, hogy nagyobb mennyiségű C-vitamin gyomorpanaszokat okoz. Itt is láthatjuk, nem mindegy mikor, mennyit, miért.

Nézzük meg mit rejt a név: Egy Londonban dolgozó lengyel biokémikus: dr. Casimir Funk 1912-ben alkotta meg a „vitamin” kifejezést azokra a fontos anyagokra, amelyeket ő és előtte más orvosok is az élelmiszerekben felfedeztek. A vitaminok felfedezése és viselkedésük leírása nem egyetlen személy nevéhez fűződik. A velük kapcsolatos mai ismeretek több ország számos tudósának munkáját dicsérik. Az elnevezést dr. Funk azon elképzelés
alapján alkotta meg, hogy e vegyületek nélkülözhetetlenek az élethez (latinul:élet=vital) és hogy hasonlók kémiailag a nitrogéntartalmú aminokhoz (aminok=olyan szerves vegyületek amelyek nitrogént tartalmaznak). Ez a vélt kémiai hasonlóság nem bizonyult valóságosnak, a név azonban megragadt a köztudatban.

Ez a felfedezés, a vitaminok felfedezése a 20. századi táplálkozástudományi kutatások egyik legnagyobb eredménye volt. Orvostörténeti érdekesség, hogy a vitaminok hatását már több mint 2000 éve ismeri az emberiség: a citromot például régóta használták hajóutakon a skorbut, C-vitamin hiány megelőzésére. A skorbut, a C-vitamin hiánya miatt kialakuló súlyos
táplálkozási betegség. Az egyoldalú étkezés (nyers gyümölcsök és zöldségek hiánya) miatt főleg a tengerészek körében fordult elő. A betegség első leírása Hippokratésztől (i. e. 46o - kb. 380) származik. 1536-ban egy francia felfedező, Jacques Cartier a Szent Lőrinc folyón hajózva bennszülött indiánok segítségével mentette meg skorbutos embereit a haláltól. Az
indiánok által életfának nevezett növény (kanadai vagy fehér cédrus - Thuja
occidentalis) tűleveleinek teafőzetét használta fel. Mint utóbb bebizonyosodott, a 100 gr. tűlevélben 50 mg C-vitamin van.

Az első vitamint a Jáva szigetén dolgozó Christian Eikmann holland tisztiorvos csak 1896-ban azonosította. Felfedezése forradalmasította a táplálkozástudományt, amely addig az egészséges táplálkozásban egyedül a fehérjéknek tulajdonított kiemelkedő szerepet. Ebből a történetből is jól látható, milyen nagy változásokon ment át a felfedezések vetületében mindaz, amit az egészséges táplálkozásról gondolunk. A vitaminok felfedezésével
nyilvánvalóvá vált, hogy ezeket az anyagokat a szervezet - a fehérjékkel, szénhidrátokkal és zsírokkal ellentétben - nem bontja energianyerés vagy saját építőanyag előállítása céljából, és felépíteni sem képes őket. Érdemes kicsit elgondolkozni, hogy ez a dolog hogyan működik.
A felfedezések és az egyre bővülő ismeretek birtokában az egészségügyi szervek világszerte irányelveket dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogy a különböző tápanyagokból naponta mennyire van szüksége egy egészséges gyereknek, felnőttnek. Ezek az úgynevezett tápanyagszükséglet értékek (RNI) megadják valamely tápanyagnak azt a napi átlagos mennyiségét, amely a népesség adott csoportjába tartozók legalább 97,5%-ának szükségletét fedezi. Ez a Range Of Nutritional Index. Ez az RNI: vagyis hogy különböző tápanyagokból mennyire van átlagosan szükség, azt jelenti, általában és túlnyomó többségben elegendő kell legyen a lakosság túlnyomó többsége számára. Az egyéni szükséglet természetesen kisebb-nagyobb eltéréseket mutat.

Egyes tápanyagokból más a férfiak és nők igénye, és természetesen, hogy a kérdésednél maradjunk, egészen mások a különböző korú gyerekeknek szükséges adagok. Vitamin: a szervezet életéhez, növekedéséhez, a sejtek működéséhez elengedhetetlenül szükséges. A szervezetben kielégítő mértékben nem képződő anyagok, hiányuk speciális tüneteket okoz.
A retinol, B1 thiamin, B2 riboflavin, B6 piridoxin, B12 cianokobolamin, C aszkorbinsav, D2 ergokalciferol, D3 colecalcipherol, E tokoferol.

Bármi, amit a Földön találsz, rendelkezik egy bizonyos fajta elektromos töltéssel és frekvenciával (rezgésszám), és ez alól nem kivétel sem a tested, sem az étel, amit megeszel. Amikor a szervezet lebontja az élelmet olyan tápanyagokra, amelyeket a sejtjeid hasznosítani tudnak, ezek az anyagok más frekvencián rezegnek, és más elektromos töltéssel bírnak, mint a
tested sejtjei. A legnagyobb töltéssel bíró és így a legtöbb energiát adó ételek azok a kolloidok (enyvszerű anyagok), amiket a nap lövell ki magából, ezért minél közelebb áll egy élelem ahhoz az állapothoz, mint amikor a nap energiája feldolgozásra került benne, annál több energiát tartalmaz. A friss gabonacsírák energiaszintje nagyon magas. Amikor viszont ugyanezt a növényt hagyják beérni, majd kiszárítják, összetörik, feldolgozzák és kifehérítik,
hogy liszt legyen belőle, elveszti tápértékének és kolloidális töltésének legnagyobb részét. És gondolj bele: mi az, amit mai társadalmunkban legtöbbet eszünk? Friss vagy feldolgozott élelmiszert?

Nem arról van szó, hogy ne próbálnánk meg a hiányzó tápanyagokat valamivel pótolni. Mint Te is írod, rengetegfajta vitaminkészítményt találhat az ember a piacon. De még ezek sem oldják meg teljesen a problémát. A vitamintabletták is távol állnak a tápanyag természetes energiaforrásától. Kémiai úton állítják elő őket, erősen feldolgozott állapotban vannak, és
kemény pirulákká préselve kerülnek forgalomba. Gyakorlatilag semmiféle elektromos töltést nem hordoznak magukban. Éppen ezért, amikor a szervezet megpróbál egy ilyen tablettát feldolgozni, nemcsak a kemény anyag lebontására kell energiát fordítania, de az is nehezére esik, hogy felszívjon egy olyan tápanyagot, amely a saját elektromos töltésénél jóval kisebb töltéssel rendelkezik. Ami azt illeti, a legtöbb táplálkozáskutató szerint az átlagos étrendkiegészítők értékes anyagainak mindössze 3-15%-ka tud felszívódni.

Casimir Funk 1912-ben felismerte, hogy az élelmiszerekben olyan vegyületek vannak, amelyek nélkülözhetetlenek az egészség fenntartásához. Később nyilvánvalóvá vált, hogy nem minden vitamin nitrogéntartalmú vegyület. Hogy is néz ez ki pontosan? Ételeinkben és italainkban tápanyagok vannak. Ezeket két nagy csoportra szoktuk osztani: macro- és microtápanyagokra.
Makrotápanyagaink: az energiát adó zsírok, fehérjék és szénhidrátok.
Mikorotápanyagaink: az energiát nem adó vitaminok, ásványi anyagok és
nyomelemek.
A vitaminokat esszenciálisnak nevezzük. Az esszenciális szó jelentése: lényeges, alapvető nélkülözhetetlen. A biológiában, élettanban minden olyan vegyületet, melyet a szervezet nem képes saját maga „előállítani”, vagyis kívülről való bevitelre szorul, akár táplálék akár szintetikus tabletta formájában, esszenciálisnak nevezünk.

Nagyon sok mindent lehetne még írni, hiszen a téma maga nagyon szerteágazó. Nehéz tanácsot adni, hiszen tudnom kellene, 8 és 14 éves fiúk vagy lányok, kövérek vagy soványak sportolnak-e, és még sok minden más egyebet is. Talán a legpontosabb amit mondhatok, hogy mindenkinek megvan a maga speciális vitaminszükséglete. Ez is, mint oly sok minden pályám szépségei közé tartozik, hogy bár az irányvonalak azonosak lehetnek, a kezelés személyre szóló kell legyen. Van azonban véleményem szerint néhány általánosan megszívlelendő tanács. Érdemes elgondolkodni rajtuk.

1. A legtöbb vitamint alapvető természetes anyagokból vonják ki. Mivel a vitaminok élelmiszerekben található természetes anyagok, a kapszulák, porok, tabletták formájában kapható vitaminok legtöbbjét, bár sok vitamint lehet szintetizálni, mégis természetes anyagokból állítják elő (pl.: A vitamin: hal májolajból, B-komplex: élesztőből, C-vitamin: csipkebogyóból). A természetes anyagból előállított vitaminok esetleg többe kerülnek, de
mindenképpen kedvezőbb hatásúak mint a szintetikusak.

2. Jó tudni, a vitaminok nem élénkítő szerek és nem élelmiszerpótlók. Lényeges információ: a vitaminok tápanyagok elfogyasztása nélkül nem hasznosulnak. Vagyis nem lehet csak vitaminokon élni, és egészségesnek maradni.

3. Ha helyesen megválasztott ételeket fogyasztunk, és adunk persze gyerekeinknek is, az nem azt jelenti egyszersmind, hogy megkapjuk az ételekben lévő vitaminokat is. Ezzel kapcsolatban, hogy ételeink ne veszítsenek vitamintartalmukból, a következőket érdemes szem előtt tartani:

- Mosd, és ne áztasd a friss zöldséget (főzeléket) - B- és C-vitamin. Csak közvetlenül fogyasztás előtt csináld meg a salátádat, és a családét is. Felvágott, állva hagyott gyümölcsök, zöldségek veszítenek vitaminjaikból.
- Éles késsel vágd, aprítsd a friss zöldségfélét: ha roncsolsz, az A- és C-vitamin bomlik.
-A gyorsfagyasztott készítmény nem ideális, de több a vitamintartalma, mint azé a friss zöldségé, amit egy hétig a jégszekrényben tartasz.
- Minden lefagyasztott élelmiszert előnyösebb, ha a tasakjában főzünk meg.
- Ne engedd fel, ne olvaszd fel a lefagyasztott zöldségféléket főzés előtt!
- A saláta külső, zöldebb, durvább leveleiben több a kálcium, a vas és az A-vitamin, mint a finomabb halványzöld belső levelekben (ne felejtsd el megmosni folyóvízben).
- Rézedényben történő főzés, bár nagyon mutatós a konyhában, tönkreteheti a C-, az E- vitamint és a folsavat.
- Rozsdamentes acélból készült, üveg, vagy zománcozott edényekben főzve őrizhetjük meg legjobban az ételek tápértékét.
- Minél kevesebb vízben főzzük, minél rövidebb ideig, annál kevesebb kár keletkezik a tápanyagokban.
- A barnára sült, ropogós, vagy pirított ételekben kevesebb vitamin van. (Sajnos, pedig általában finomabbak!)
- A burgonyát tanácsos héjastól főzni, hogy minél több vitamin maradjon benne.
- A zöldségek, főzelékfélék főzőlevét használjuk levesek mártások elkészítéséhez.
- Zöldséget, gyümölcsöt, amint hazahoztad, tedd a jégszekrénybe, és használd fel, edd meg minél hamarabb.

Ennyit a jó tanácsokról. Tudjuk, nem mindenkinek azonos az anyagcseréje, és ezért jó, ha nem felejtjük el, nem azonos, nem egyforma a vitaminigényünk sem.
Kedves Anikó! A vitamin nem immunerősítő anyag, „csak” hozzásegíti a szervezetet az optimális működéshez. Általánosságban annyit mondhatok még: növekedésben lévő gyerekeknek több vitaminra, kalciumra és vasra van szükségük. Olyan készítményt tanácsos választani, amit elég naponta 1-szer adni. Olvasd el és értsd meg mindazt, ami a címkén szerepel, ha nem világos kérdezd meg a gyógyszerészt vagy orvosotokat. Ellenőrizd a címkén, nincs-e a készítményben mesterséges színezőanyag, ízesítő. Ne legyen benne se cukor,
se szacharóz.
Kedves Anikó! Remélem hasznát veszed tanácsaimnak. Jó egészséget kívánok

Kedves Enikő! Önnek is csak ezeket tudom válaszolni. Van egy nagyon érdekes, legalábbis számomra nagyon érdekes reakció mindarra, amit a mai kor okoz szervezetünknek. Gyereknek felnőttnek egyaránt. A környezetszennyezés, az antibiotikumok és más gyógyszerek nyakló nélkül való alkalmazása (természetesen amikor szükséges, akkor nagyon fontos az időben megkezdett és megfelelő terápia) olyan változásokat hoznak létre a szervezetben, amelyek kihatnak a tápanyagok felszívódására, és feldolgozására. Ennek eredményeképpen széleskörű tápanyaghiány alakul ki, amely számos krónikus betegség oka is lehet. Ráadásul ételeink is nélkülözik a sok feldolgozás és tartósítás miatt mindazt, amire szervezetünknek szüksége lenne.

Táplálkozásterápia a neve annak a közel 15 éve működő kiegészítő gyógymódnak, ahol a szakemberek arra törekszenek, hogy speciális diéták, vitaminok és ásványi anyagok adásával olyan betegségeket is képesek legyenek meggyógyítani, mint az ekzéma, a krónikus kimerültség, a rossz bélműködés, a hyperaktivitás vagy a migrén.

Írtam már többször, mert ezt vallom, a hegyre sok út visz fel. Nem biztos hogy csupán egy a járható. Bármi, ami segít a betegnek, legyen gyerek vagy akár felnőtt abban, hogy az egyensúly helyreálljon, és harmonikusan élhesse a mindennapjait, szerintem jó megoldás. Tudatosság, és azt hiszem állandó kontroll a megoldás, bármilyen durván hangzik is ez. Ha megválogatom, amit a család asztalára teszek, vagy ha tudom, miben van hiány, és azt pótlom, jó úton járok. Ehhez azonban tényleg oda kell figyelni. (Az is igaz, az ember egy idő után, és szerencsére elég hamar beletanul ebbe is.) Tehát azt javaslom, nézze a címkéket, figyelje az
ételeket, és ha úgy érzi, tapasztalja, adjon pótlást amikor szükséges. Mindehhez természetesen igénybe lehet venni dietetikus, vagy orvos segítségét is.
Bízom benne hogy én is tudtam segíteni
Minden jót kívánok Önöknek.

Jelige: Dorottya
Kulcsszó: vitamin

 

Két és fél éves és nem beszél

2013. június. 19.  -  198.  cikk kinyitása

Tisztelt doktornő!
Én 45 évesen szültem a kislányomat, császármetszéssel, mert túl vékony volt a méh fal. Szülésnél nem volt semmi probléma, ha csak az nem, hogy nem sírt fel rögtön a kicsi. Most 2 és fél éves és nem akar beszélni, vadul gesztikulál,és m-ögve próbálja megértetni magát. Azt tudja, hogy au az a kutya, teta az a cica, aba az az apa, aja az meg az anya és a nyenye az a nagynéni. ezen kívül semmit nem hajlandó mondani. Kérem segítsen. Tisztelettel

 

Kedves Anyuka!
Kérem, engedjen meg nekem néhány személyes mondatot, mielőtt kérdésére
válaszolnék. Pontosabban mielőtt leírnám Önnek a témával kapcsolatos véleményemet.
45 évesen szülni, bár sajnos nem próbáltam, azt hiszem nagyszerű dolog lehet. Van aki úgy dönt, mivel lehetősége van rá, hogy korán, fiatalon válik szülővé. Rengeteg előnye van annak is, mondom, mert megtapasztaltam. 21 éves voltam, amikor Máté megszületett. Igaz, én már akkor úgy éreztem, jöhetett volna akár korábban is. Fiatal voltam, mondhatni együtt nőttünk fel, és ez ma is meghatározza a köztünk lévő elég sajátos viszonyt. Sokszor éreztem közös időnk folyamán, hogy inkább a barátjának tekint, mint a mamájának. Azt mondhatom, én a magam részéről élveztem közös életünk minden egyes pillanatát. Még azokat is, amik olykor nehezen megoldható problémákat hoztak. Úgy alakult, nagyon hamar, alig másfél év után kettesben maradtunk. Az édesapja külföldre ment, ott kezdett új életet. Enyém lett tehát
a nevelés teljes felelőssége, akár akartam akár nem, igaz az öröme is. Mindenesetre azt tapasztalom a munkám során, aki fiatalon lesz egy vagy több gyerek anyukája vagy papája, valahogy lazábban, könnyedébben kezeli a dolgot. Akik később vállalnak gyereket, majdnem mindegy, hogy azért, mert nem jön össze, vagy azért, mert sokáig nem fér bele egy gyerek az életükbe, általában többet és jobban aggodalmaskodnak. Persze ez sem törvényszerű. Mindenesetre úgy érzem mindabból, amit leírt, valahogy összefüggésbe hozza kicsi lánya megkésettnek vélt beszédfejlődését a szülés körül felmerült nehézségekkel.

Mindjárt itt az elején szeretném megnyugtatni, véleményem szerint a két dolog
között nincsen kapcsolat, és ha van is, akkor sem lehet utólag semmit sem tenni a dologgal. Az, hogy 45 évesen szülte ezt kis nem beszélőt, talán tényleg oka lehet annak, hogy a méhfal már vékonyabb volt, talán nem. Szerintem nincs jelentősége.
Akkor és ott 2,5 évvel ezelőtt az orvos – amennyire meg tudom ítélni – nagyon
helyesen úgy döntött, nem teszi ki nagyobb veszélynek egyiküket sem, ezért a
császármetszést választotta. A baba ilyenkor nem jön végig a szülőcsatornán, kiveszik az anyukájából, és hirtelen éri az a nagy változás, ami a méhen belüli és a méhen kívüli élet között van. Úgy is mondhatjuk sokkszerű a változás. Ez olykor azt is eredményezheti, hogy a kisbaba nem méltóztatik azonnal kiabálni. Azt írja Anyuka: „nem sírt fel rögtön”, amiből arra következtetek, hogy azért olyan nagy baj nem lehetett, mert akkor valószínűleg azt írta volna hogy „nem sírt fel sokáig”
Mint már előbb is írtam, nem gondolom, hogy mindaz, amiről ma úgy érzi, gondot okoz – vagyis a megkésettnek ítélt beszédfejlődés – ennek a születéskor észlelt nem azonnali felsírásnak lenne a következménye. Kérem, ne aggódjon sem a császármetszés, sem a kicsit később észlelt felsírás nem okozhatja problémájukat. Azon érdemes elgondolkozni, hogy valóban van-e egyáltalán probléma. Kedves
Anyuka, nehogy félre értsen, szó sincs róla, hogy el akarnám bagatellizálni a kérdést, csupán azt gondolom, nincsenek igazán késésben.

Nézzük miről is van szó. Beszédfejlődésnek hívjuk az egész folyamatot, amely a kisbaba hangos, artikulátlan sírásával indul, és végül teljes kerek összetett mondatok
kimondásával végződik. A pici baba már egészen csepp korában képes arra, hogy sírással és gesztikulálással környezete tudomására hozza igényeit, nemtetszését, vagy természetesen azt is, ha valaminek nagyon örül. Valamennyi élőlény közül egyedül az ember rendelkezik a beszéd képességével, amely lehetővé teszi számára hogy kapcsolatot teremtsen társaival, elmondja gondolatait, részese legyen egy kultúrának.
Kedves Anyuka! Itt a kérdések között is többször volt már szó a beszédfejlődésről. Érdemes a honlapomon utánanézni, mert hasznos információk birtokába juthatnak, az egész folyamattal kapcsolatban. Nézzük az Önök speciális esetét. Van néhány szó, amit kislánya kimond, igaz azokat is babanyelven, és egyébként „nem hajlandó semmit sem mondani”. Azt gondolom azonban, a kislány képes mutogatással, gesztusokkal és jelzésekkel elérni mindazt, amit szeretne. Sőt abban is bízom, hogy amikor beszélnek hozzá, vagy megkérik valamire, azt megérti, és teljesíti is kéréseiket.

Néhány lényeges momentumot kiemelnék. A beszéd a közlésnek – kommunikációnak – legsajátosabban emberi formája. Kommunikáció természetesen az állatvilágban is van. Gyönyörű, megható filmeket láthatunk erről a televízió bizonyos csatornáin, és azt is tudjuk, az ember is ki tudja magát fejezni egy bizonyos határig gesztusokkal, arcjátékkel és nem beszéd jellegű hangadás segítségével. A gőgicsélés nagyjából 3 hónapos korban indul, és meglehetősen hasonlít az
emberi beszédre, de semmiféle információt nem tartalmaz, Pusztán izomjáték,
gyakorlatilag a funkció öröme, hogy a baba képesnek érzi magát hangok kiadására. Ez a gőgicsélés néhány magánhangzóból áll, és némi torokhangféle is keveredik hozzá. Később, négy-öt hónapos korban megjelennek a mássalhangzók is. Ezt a bababeszédet már gagyogásnak nevezzük. A beszéd passzív megértése megelőzi az aktív beszéd megjelenését. A kicsi sok mindent megért, hajlandó a kérésnek (add ide a labdát például vagy keresd meg ezt vagy az)t megfelelően viselkedni, azt teljesíteni. A világ megismerése, a körülötte lévő dolgok, tárgyak elérése, megvizsgálása, majd megnevezése fantasztikus folyamat, amit nekünk, szülőknek is
természetesen támogatni kell.
Kedves Anyuka! Kislánya épp a babanyelvről az aktív nyelv elsajátításának
periódusában van. És nincs lemaradva semmiről sem. Amennyiben jól hall, szülei beszédét megérti, a hozzá intézett kérésekre és kérdésekre jól reagál, az aktív beszéd késése miatt 3 éves korig nincs min aggódni. Nincs ez összefüggésben sem az értelmi képességgel, sem semmilyen betegséggel (természetesen a hallását érdemes megnézetni). Az érdekesség az, hogy a látszólagos lemaradást rendkívül gyorsan behozzák ezek a kis lassabban beszélni kezdő gyerekek.
Nem nagyon tudjuk a késés okát. Lehet benne örökletes tényező (apuka, anyuka
sem szólalt meg korán), olykor balkezesség, pszichés tényezők (mondjuk a
foglakozás hiánya) bár erről úgy vélem ez az Önök esetében kizárható. Néha – és ezt tartom a legvalószínűbbnek az Önök kislányánál is – a gyerek értelmes, jól hall, jól is van, megérteti magát más módon, és Ő maga dönti el mikor méltóztatik beszélni.

Még egy valami van, ami talán akár csupán az információ szintjén érdekes: kétnyelvű családokban érthető módon az afelett való elgondolkozás, hogy most melyik szülőm nyelvén szólaljak meg, késleltetheti a beszéd megindulását. Ugyanezt látjuk akkor is, ha valamiért a család külföldön vállal munkát, és más a környezet nyelve, mint az otthoni.
Kedves Anyuka! Azt mondom, türelem. Mondjon mindent a babának, beszéljen hozzá sokat, és hagyja, hogy a saját ritmusában sajátítsa el azt a tudást, képességet, ami a beszédhez szükséges. Majdnem biztos vagyok benne, egyszer majd ír nekem egy olyan levelet is, hogy miképpen lehetne egy kicsit elhallgattatni kislánya egész napos csacsogását.

Minden jót kívánok Önöknek.

Jelige: Barbara
Kulcsszó: beszédfejlődés, beszédkialakulás

 

Tehéntejtől köhög

2013.április 25.  -  197.  cikk kinyitása

Tisztelt Gyarmati Andrea!
11 hónapos kislányom a bolti tejtől nem, de a tehéntejtől köhög. A tehéntejet háztól vesszük. Fulladásos köhögés jött rá, elvittem a háziorvoshoz, aki szentjánoskenyér magos (Sinlac) tápszert, köhögéscsillapító (Stodal) szirupot és hörgőtágító (Spiropent) gyógyszert írt fel. Vissza kell vinnem ellenőrzésre. Ön szerint szükséges egy allergiavizsgálat? Válaszát előre is köszönöm!

Kamilla

 

Kedves Kamilla!

Mindjárt az elején szeretném leszögezni kedves Anyuka, nincs semmi különösebb
baj. A Gyerekgyógyászok Szakmai Kollégiumának állásfoglalása szerint egy 11
hónapos kisbaba nem szabadna hogy fajidegen fehérjét kapjon. Sem bolti sem a
tehenes változatban. A tehéntej a kisborjú már amennyire kicsi) táplálására való, azt a növekedési és hízási sebességet van hivatott szolgálni, ahogy a tehéngyereknek fejlődnie illik. Sokkal több benne az ásványi anyag, más az összetétele – természetesen – mint az anyatejnek, és ezért nem megfelelő a mi gyerekeink számára.

Van olyan helyzet sajnos, amikor az anyatej nem elegendő. Ezt a hiányt pótolni a tápszergyártók hivatottak. Jó fél évvel ezelőtt olyan szerencsés voltam, hogy módomban állt az egyik legnagyobb, és legtöbbet forgalmazó tápszergyártó céget meglátogatni. Tudományos előadások, gyárlátogatás, a gépsorok működésének megtekintése, és természetesen a felmerülő problémák megbeszélése volt a program. A dolog egyik részről varázslatos, hogy milyen precizitással és alapossággal igyekeznek az ott dolgozók a lehető legjobb „ételt” előállítani a pici babák számára. Másrészről nekem kicsit riasztó is volt az egész. Csupa gépek, sehol egy emberi arc, és a végén por alakban dobozolják a terméket. Elgondolkoztam, micsoda fantasztikus módon vagyunk kitalálva, hogy minderre sokkal jobb hatásfokkal képes egy édesanya szervezete.
Amit tudni kell, és érdemes ebből az egészből, az pusztán annyi még, ez a
nagyon híres és nagy piacot átfogó, vezető tápszergyártó cég is azt hangoztatja, hogy ők azt szeretnék elérni, hogy a (”best of the rest „ a szlogenük) maradék legjobbjai legyenek. Magyarul ők is elismerik, pedig lássuk be itt jelentős anyagi haszon is szerepel a forgalmazás és bevétel rovatban, hogy nincs jobb az anyatejnél. Amit megpályáznak, hogy az a készítmény, amit ők forgalmaznak, a lehető legjobban hasonlítson az anyatejre, és azok is jól járjanak, akiknek nem jut anyukájuk teje.

Kedves Kamilla! Szerencsére a tudomány egyre több kérdésre képes választ adni. A kutatások bizonyítanak vagy cáfolnak valamit, és ennek megfelelően változik sok minden a gyerekek (és persze a felnőttek) kezelésével, táplálkozásával kapcsolatban.
Jó esetben a terhesség alatt megnövekedett anyamell már a születés pillanatában felkészült a tejtermelésre és a tejelválasztásra. A hormonhatások miatt 2-3 napig nem képződik említésre méltó mennyiség, majd hirtelen a tej belövell, először a nagyon fontos rendkívül sok ellenanyagot tartalmazó előtej, majd kb. a 20. naptól a végleges tej elválasztása megtörténik. Az anyatej összetétele is a baba igényeinek megfelelően alakul a szoptatás egész ideje alatt. Oda-vissza működő dolog ez. A baba egyre ügyesebben eszik, aminek hatására a mell ki tud ürülni, ettől fokozódik a termelés. A kapcsolat már nem olyan szoros, mint a mama pocakjában volt, de szerencsés esetben még jó hosszú ideig anyuka és a kisbaba nagyon egymásra vannak hangolva. Az anyatej pont olyan, mint amilyenre a babának szüksége van. Fizikai és kémiai sajtosságai mellett a biológiai sajátosságok sem elhanyagolhatók. Itt térnék vissza a bizonyos fent leírt gyárlátogatáshoz. Számomra riasztó volt az a mérhetetlen mennyiségű por és halott anyag, ami arra várt, hogy kisbabák szerte a világon elfogyasszák. Nagyon gépies, nagyon mesterséges, nagyon nem valódi – ezt érzetem, miközben tudtam, hogy tudományosan mondhatni tökéletes. Csak épp a lényeg hiányzik belőle, vagyis az, amitől az anyatej nem „holt” táplálék, hanem a benne lévő enzimeknek, bioaktív és immunanyagoknak köszönhetően többféle biológiai hatással rendelkezik. Nem beszélve arról a szoros ölelő és biztonságos kapocsról, ami nélkül a szoptatás nem is kivitelezhető. Ha nagyon messzire akarnék tekinteni, azt is mondhatnám, mert meggyőződésem, ezt a biztonságot, ezt az ölelést keressük aztán egész életünkben, és szerencsés esetben felnőttkorunkban, ha jól választunk párt, meg is adatik hasonló.
Semmilyen táplálékot nem tud a csecsemő olyan gazdaságosan hasznosítani, mint az anyatejet.
Nagy téma ez, kedves Kamilla, sokat tudnék róla mesélni, de nézzük most
konkrétan kislánya helyzetét. Elöljáróban még annyit talán, a manapság oly gyakori és egyre többször észlelt allergia megelőzésének egyik szakmai irányelve szerint a 4-6 hónapos korig kizárólag (és a kizárólagosság nagyon fontos) anyatejjel táplált kisbabáknál a később kialakuló allergiás kórképek megelőzhetőek. Előfordul azonban, hogy ez valamiért nem megoldható. Anyai betegség, gyógyszerszedés, kevés anyatej mind-mind a nehézségek közé tartoznak. Ilyen esetben nagyon fontos a tápszer megválasztása. Olyan mesterséges anyag (tápszer) kiválasztása, ahol a gyártók a tápszer fehérjetartalmának különböző fokú hidrolizálásával, azaz kisebb, kevésbé allergizáló molekulára történő hasításával próbálják csökkenteni vagy kiküszöbölni a nem kívánt hatást.
Az Önök háziorvosa által választott Sinlac kitűnő ebből a szempontból. Azt gondolom, hogy amennyiben a kislány stodalt és Spiropentet kapott, valószínűleg nem csupán a tehéntej okozta köhögésről lehet szó. Ha annak allergizáló hatását kellett volna „csak” kezelni, nyilván más gyógyszerek jöttek volna szóba. Úgy vélem, egy felső légúti hurut is közrejátszhatott a köhögés meglétébe, és a gyógyszereket erre írta fel orvosuk. Természetesen a kontrollvizsgálatra vissza kell menni. Jelen esetben én nem gondolnék allergia vizsgálatot végeztetni, mivel egyértelmű számomra a leírtak alapján, hogy a tehéntej a ludas a tünetek megjelenéséért.

Kedves Kamilla! Kérdezze bátran orvosukat, esetleg dietetikust is arról, mit és mikor szabad kislányának enni adni. Tudom, sok az egymásnak gyakran ellentmondó információ, ezért én mindig inkább azokra hallgatnék, akik a kevesebb mellett voksolnak, és óvatosan adnak új dolgokat. Figyelni kell mindig a gyereket is.
Egy olyan családban, ahol mindkét ágon akadnak allergiások, gyakrabban megesik,
hogy a kisbaba is allergiássá válik. Van, aki bizony gyümölcsöket nem bír, és vannak akik kis dózisban jól tűrnek bizonyos dolgokat, de ha a mennyiséget növeljük kiütéssel, köhögéssel reagálnak.

Kedves Kamilla, remélem tudtam segíteni, minden jót kívánok egész
családjának.


Kulcsszó: tej

 

2 és fél éves és még mindig cicizik

2013. április. 12.  -  196.  cikk kinyitása

A fiam már 2 és fél éves és még mindig cicizik. Amit nem bánok, csak az a baj, hogy mást nem is nagyon akar mellette enni. Nem szereti a főzelékeket, a hústól, ha meglátja, rosszul lesz. Egyedül a leveseket eszi meg, abból bármilyen ízű jöhet neki. A joghurtok közül csak a Densiát eszi meg. Azt szeretném kérdezni, hogy ez normális ilyen korban? Meg sokszor előfordul, hogy hány. És nem csak akkor, amikor evett. Ez mitől lehet? Előre is nagyon köszönöm a segítségét. Üdvözlettel Kovács Zsuzsanna.

 

Kedves Zsuzsa!

Az, hogy kisfia 2,5 évesen is még mindig cicizik, önmagában még nem lenne baj, sőt. Vagyunk így egy páran, szerintem nem is kevesen, akiknek megadatott, hogy jó sokáig tudtunk anyatejet biztosítani gyerekünk, gyerekeink számára. Van ennek az anya-gyerek kapcsolat szempontjából nem is kevés előnye, de sajnos tudni kell, hátránya is. Mint mindenben az élet során, itt is jó lenne megtalálni az arany középutat.

Az hogy ez a 2,5 éves még szopik, azzal nincsen semmi baj, különösen akkor, ha ez mindkettőjüknek megfelel. Azzal viszont hogy mást nem nagyon hajlandó elfogadni, már annál több. Azt írja, leves bármilyen és akármennyi, azt szívesen megeszi. Gondolom ennek az lehet az oka, hogy leginkább a leves állaga olyan, mint az anyatejé, vagyis nem kell megrágni vagy külön foglakozni vele, simán csak le lehet nyelni. Épp ez lehet talán az oka annak is, hogy a húst nem hajlandó elfogadni. Nem tudom hogyan kerül a gyerek közelébe Densia, amit ha a hirdetéseknek hinni lehet, az időskori csontritkulás megelőzésére ajánlanak a reklámban. Én a magam részéről jobban hiszek ugyan a D vitamin, a napfény és a mozgás ilyen irányú hatásaiban, mint abban, hogy egy pohár joghurt mindent megold, de ez egy másik írás témája lenne.
Kedves Anyuka! Jó lenne persze tudnom, mekkora a kisfia, milyen magas, mennyi a súlya, mert az azért elég fontos annak megítélésére, hogy milyen a fizikai állapota. Jó lenne tudnom továbbá, sokat beteg-e, jár-e közösségbe, csendes, magába forduló gyerek, vagy élénk, vidám, jókedvű, igazi kis rosszcsont. Mindezek együtt a fizikai állapot, és a kedély összességében adnak egy benyomást nekünk orvosoknak arról, hogy minden rendben van-e egy kisgyerekkel.

Kedves Zsuzsa! A reggeli-esti szopizással nincs semmi baj. Az a fajta összebújás, összekapcsolódás mindkettőjüknek sokat ad és adhat, csak kérdés például nem valami helyett vágyik-e erre ez a kicsi fiú. A túl korai, de a túl késői elválasztás sem optimális, bár azt nem igazán tudom megmondani, hol van az a bizonyos tökéletes határ. Régen az ősi időkben természetes volt, hogy ameddig van mit, addig a baba kap anyatejet. Igaz, nem voltak tápszerek sem, ez a ma észlelhető őrült túlkínálat élelmiszerek tekintetében sem. De hogy ne csak rosszat mondjak, van egy olyan elmélet, mely szerint az a rengeteg táplálkozási zavar, amit manapság észlelünk, akár az anorexia, akár a túlsúly vagy a bulaemia mind, mind a nem megfelelő hosszúságú szoptatásnak köszönhető.
Érdekesnek tűnik az elgondolás, és nem elvetendő, amit üzen. Másrészről a túl sokáig tartó szoros anyai kötés, sok későbbi kapcsolati gondot okozhat. Aztán próbáljon meg az ember jól dönteni mindezek ismertében.

Kedves Anyuka! Az hogy a kisfia gyakorlatilag nem eszik darabosat, vagy szárazat, és gyakran hány is, akár az étkezéstől függetlenül is minden, csak nem normális. Semmilyen korban nem az. Én először is megmérném, hol tart fizikálisan és megnézném, hogy az rendben van-e. Utána írnék egy szigorú étkezési naplót legalább 3-4 héten át, hogy pontosan látni lehessen, mi is az, amit a gyerek valóban elfogyaszt. Ebből kiszámítható hogy elegendő-e az elfogyasztott fehérje, szénhidrát, és zsír, valamint hogy állunk vitaminokkal és ásványi anyagokkal. Mindezek elég fontosak. Ennyi idős korban ma a civilizált világban az az elfogadott álláspont, hogy az anyatej már csak kiegészítésre felel meg. Az agy megfelelő fejlődéséhez, tehát ahhoz, hogy egy kisgyerek végül is okos felnőtté válhasson, az izomtömeg növekedéséhez nagyon sok minden szükséges ami már 2, 5 évvel a születés után nincs az anyatejben. Azt is tudjuk, sok baj, betegség oka a hiányos táplálkozásban is keresendő.

Kedves Anyuka! A hányásokkal foglalkozni kell. Kérdés persze az is hány vagy bukik ez a kisfiú. ? Se szeri se száma azoknak a kórképeknek, amelyek vezető vagy kísérő tünete a visszatérő hányás. Levelét olvasva nekem először a reflux betegség jutott eszembe, ami megmagyarázhatná a darabostól való tartózkodást, és a hányásokat is. Itt arról van szó, ha nem zár tökéletesen a gyomor, és gyomortartalom (savas kémhatású) kerül vissza a nyelőcsőbe, felmarhatja az ott lévő nyálkahártyát. Ez aztán evéskor, különösen száraz, nehezen nyelhető ételek evésekor fájdalmas lehet.
Kérem kedves Zsuzsa! Menjenek el orvosukhoz, és járjanak a dolog végére mielőbb. Bízom benne, hogy kiderül mi van kisfia viselkedésének hátterében és abban is, a dolog hamarosan megoldódik. Megfelelő gyógyszer szedése hamar orvosolja a bajt, ha jól gondolom és valóban ez a bizonyos GOR áll a fura viselkedés hátterében (Gastro-oesophageálsis reflux= gyomornyelőcső visszacsorgás).

Jelige: étkezési probléma
Kulcsszó: hányás, reflux

 

Kisbabát szeretnék

2013.április. 12.  -  195.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő, Kisbabát szeretnék, egy éven belül, de izgulok amiatt, hogy nővérem legkisebb kislányánál, Edwards kórt állapítottak meg, és enyhén fogyatékos is. Nagyon szeretjük, de titkon félek, hogy ezt én nem örököltem-e a nővéremtől (vagy nem is tudom). A pajzsmirigyem alul működött, most már be van állítva a gyógyszerem (autoimmun hashimoto). Ha csináltatnék egy genetikai vizsgálatot, akkor az kiderülne, hogy mennyire vagyok „veszélyeztetve”. Vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak, elég sok témában utána olvasok, de ha esetleg ajánlana egy könyvet, ami ezzel kapcsolatos, azt is nagyon megköszönném. Még soha nem kértem interneten segítséget, de gondoltam egy próbát megér.
Várom válaszát.

 

Kedves Levélíró!
Egy ilyen kérdés több próbát is megér, higgye el. Örülök, hogy mégiscsak vette a bátorságot a levélírásra, és ennek kapcsán módomban áll válaszolni Önnek. Régóta azt gondolom, az élet akkor kezdődik, amikor édesanyánk vagy akár az apukánk elkezd vágyakozni utánunk. Tudom, ebben így semmi racionális nincsen, mint ahogy abban sem, amit hiszek, hogy a gyerekek maguk választják ki a szüleiket. Azt az emberpárt, ahová megszületnek. Ez is sokak számára irracionálisnak tűnik, de lássuk be, az igazán jó dolgok – és mi lehetne jobb egy gyereknél – sohasem racionálisak.
Van a családjában, a közvetlen környezetében egy sérült kislány. A nővére kislánya. Minden szeretete és a kislány iránti ragaszkodása ellenére teljesen érthető, hogy aggódik, nincs-e olyan családi érintettség, amely az Ön születendő gyermekét is veszélyeztethetné. A statisztika nagyon fontos, sok esetben a tájékozódás szempontjából, de az egyes eset mindig különállóként kezelendő. Mégis a döntéshozatalhoz jó ha tudjuk, mik a lehetőségeink. Az öröklődés, az öröklődési minták a gének, a DNS és az RNS, a molekuláris diagnosztika és természetesen a prognosztika is mind-mind a humángenetika tárgykörébe tartoznak.
Az emberi megbetegedések okai között az örökletes tényezők szerepe a kutatások során egyre inkább előtérbe kerül. Az utóbbi években, vagy inkább az utóbbi 20 évben a gyakori betegségek, veleszületett rendellenességek és daganatok kialakulásában is felismerték az öröklött tényezők szerepét, míg a genetikai alapkutatásban forradalmi változások zajlanak. Az örökletes betegségek pontosabb megismerésében egyre nagyobb szerepet kap a molekuláris genetika, melynek módszerei egyre hozzáférhetőbbek a gyakorlati orvostudomány számára.
Kedves Levélíró! Rengeteg mesélnivaló lenne az emberi genomról, a genetikai programról, arról hogy egyes gének a sejt milyen speciális működését képesek szabályozni. Arról is, hogy milyen módon képes egy-egy kórkép öröklődni. Mindezek kutatása, az eredmények gyakorlati felhasználása sok régen ismeretlen eredetű kórképre adott magyarázatot, vagy szerencsés esetben gyógyulási lehetőséget. Azt talán mégiscsak érdemes megemlíteni, hogy a molekuláris genetika egész szakterületének egyik legfőbb hajtóereje a technológia fejlődése. Alig múlik el hónap, hogy e téren újabb, fejlettebb módszer ne válnék ismertté, ami sokszor gyökeresen megváltoztathatja egy-egy betegséghez való hozzáállásunkat.
A molekuláris diagnosztika egyik nagy vívmánya az volt, mikor kiderült valamely gén a beteg csaknem tetszőleges DNS-ének vizsgálata segítségével azonosítható. Sejt az egyén életének bármely szakaszában nyerhető. Gyakran teljes vért használnak a DNS forrásaként, olykor a szájnyálkahártya hámsejtjeit és még számtalan megoldás létezik. Az Ön szempontjából talán az a legérdekesebb, hogy van lehetőség humán embrionális diagnosztikára is. Ez azt jelenti, sejt nyerhető a magzatból, anélkül hogy ez kárt okozna a babának. Úgy hívják, preanatalis diagnosztika, vagyis betegség felismerés a születés előtt.
Van itt néhány sokat használt kifejezés ezekkel a betegségekkel
kapcsolatban, amiről úgy gondolom jó, ha megértjük, mit is jelentenek.
A mindennapi beszédben a gént általában valamilyen öröklött betegséggel vagy állapottal hozzák összefüggésbe, Az élővilág genetikai anyaga nagyrészt a DNS molekulára épül. A sejt genetikai információit hordozó DNS általában egy kromoszómának nevezett makromolekulákba van csomagolva. A kromoszóma (a görög chroma=színes és soma=test szavakból) egy hosszú DNS-molekula, mely számos gént tartalmaz. Kromoszómatöbblet vagy hiány genetikai betegségekhez vezethet. A legtöbb kromoszómahiba sok tünetben nyilvánul meg. Ilyenek a szem, a
fülkagyló, a koponya és az arc, a nemi szervek, a szív , a vese alaki hibái, az
izomtónus zavarai és később mind a pszichés mind a mozgásbeli (orvosi nevén
pszichomotoros) fejlődésben való visszamaradás.

Azt sem árt figyelembe venni, hogy a fejlődési rendellenességek lehetnek örökletesek és szerzettek is. Mindenesetre gyakoribbak az örökletes formák. Ilyen eredetű az összes fejlődési rendellenesség 80%-a. A szerzett forma úgy alakul ki, hogy nem valamit örököl a baba a szüleitől vagy felmenőitől, hanem méhen belül éri fizikai (pl.: sugárzás), kémiai (pl.: gyógyszerszedés) hatás vagy valamilyen fertőzés okoz fejlődési rendellenességet (pl.: rubeóla)

Az élveszületettek 0,4%-ában fordul elő kromoszóma rendellenesség. Ez azt jelenti, a kromoszómáknál számbeli vagy szerkezeti eltérést találunk. Ilyen számbeli rendellenesség az Ön által említett Edwards-syndroma is. Ez a 18 kromoszóma trisomiája. Trisomiáról akkor beszélünk, ha egy adott kromoszómából a normálisan jelenlévő kettő helyett három található. Az Edwards-betegség a második leggyakoribb trisómia. Előfordulása jóval a legismertebb ilyen típusú betegség, a Down-syndroma gyakorisága alatt marad. Ott a 21-es kromoszóma beteg.

Kedves Leendő Anyuka! Eddig a statisztika és a tudomány, és most kérem
engedjen meg nekem néhány nagyon személyes gondolatot. Arról, hogy miképpen néz ki egy ilyen kisgyerek, akinek Edwars-syndromája van, azt hiszem teljesen felesleges írnom, hiszen látja, megtapasztalta nővére kislányán. Ez az oka az aggodalomnak. Abban biztos vagyok, hogy a nővérétől nem örökölhetett semmit, inkább úgy fogalmaznék, talán együtt vagy mindketten örököltek valamit, ami a hiba oka lehet a szüleiktől vagy a rokonságból valakitől.

Mindehhez még hozzájárul az ön pajzsmirigy rendellenessége. Itt veszélyes lehet a terhesség alatt szedett gyógyszer a babára, mint ahogy előzőleg említettem, gyógyszer okozta kémiai ártalom formájában esetleg nem örökletes, de szerzett fejlődési rendellenességet okozhat.

Azt tanácsolom, keressen fel genetikai tanácsadást, ahol minden kérdésére megfelelő választ kaphat. Az esélyeket és a lehetőségeket is elmondják, a megfelelő vizsgálatok után. Nem tudom, az is lehet hogy kis unokahúga az édesapja ágán örökölte a betegséget. Ebben az esetben Önök nincsenek veszélyben. Számomra mindig megrendítő egy olyan levél olvasása, mint amilyet Öntől kaptam. Az a szeretet és féltés, ami a sorokból érezhető, a felelősség amivel kisbabájukat tervezik, nekem azt jelenti, ez a kisbaba biztosan jó helyre fog kerülni. Érdemes addig menni, amíg minden kérdésére nem kapott jó vagy kielégítő választ.

Örök optimistaként – nem is lehetek másmilyen, hiszen egész nap gyerekek között vagyok – bízom benne, egyszer küld nekem majd egy képet erről a gondosan megtervezett, egészséges kisbabáról. Kérem nézze el nekem, de nagyon idekívánkozik egy régi sportban tanult kifejezés. Nagyon drukkolok Önöknek.

Jelige: Örökség
Kulcsszó: Edwards-kór, genetikai betegség

 

Szalmonella

2013. április. 12.  -  194.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!
Segítségét szeretném kérni, a Kisfiam 3 és fél éves, február 9-én beteg lett, lázas volt és levert, hívtam a Doktornőt, akinek elmondtam azt is, hogy előző nap, s aznap 4-5-ször kakilt. Amoxicillint kapott, bizmutos hasfogót, vitaminok és probiotikum. Pár napra rá a hasmenés nagyon aktív lett, és nyákos, a láz elmúlt, újra konzultáltam Házi Orvosunkkal, és másnap székletmintát kellett küldenem. Közben a Gyerek javult, aztán egy hétre rá kiderült, D típusú szalmonellája volt, de nem kell ellenőrzés. Pár napra rá ismét nyákos széklet, napi 6-7-8 kakilás, ami nem vizes, de nem is kemény (de nyákos). Vártunk 8-10 napot, de nem múlt, így Suprax-ot kap, már hasfogó nélkül. Még mindig napi 3-szor kakil, nyák nélkül, a hasát kakilás előtt fájlalja, illetve reggel, de nem erős hasfájás lehet, mert nem 'sírdogál' mellé, hogy elviselhetetlen lenne, csak szól, hogy picit fáj a hasa. Nem fogyott semmit ez alatt a közel 1,5 hónap alatt.
Természetes lehet még ez az állapot, vagy további vizsgálatokat kellene Nála elvégezni? Ha igen, milyen irányba kellene mennünk? A hasi ultrahang kimutathat ez irányban valamit? (Novemberben voltunk hasi UH-n, akkor minden rendben volt!)
Válaszát előre is nagyon köszönöm! Sajnos egy túl aggódó Anyuka vagyok, így várom véleményét, a magam megnyugtatása érdekében.

 

Kedves Kata!

Nem hinném, hogy túl aggódó Anyuka lenne. Ha az én kisfiammal történt volna mindez, ami Önökkel, én is aggódnék, és szeretnék megnyugtató választ kapni bizonyos kérdésekre.

Próbáljuk meg úgy, hogy először leírok mindent, amit erről a fertőzésről, nevezetesen a Salmonella fertőzésről tudok, és aztán próbáljuk meg együtt kitalálni, szükséges-e még valamit tenni annak érdekében, hogy kisfia meggyógyuljon. Természetesen mint oly sokadszor itt a levelezés kapcsán Önnek is azt tudom mondani, más lenne a helyzet, ha látnám személyesen a kisfiút, és mód lenne megvizsgálni. A mi szakmánkban nagyon lényeges a beteg személyes vizsgálata, az általános állapota, sőt gyermekgyógyászatban különösen fontos az a benyomás, amit egy-egy kis beteg kelt az emberben. Ha élénk, eleven, jókedvű, élettel teli egy-egy kis gyerek más a helyzet ugyanabban a kórképben is mintha gubbaszt, rosszkedélyű, magyarul komoly beteg benyomását kelti. Arról már nem is beszélve, hogy egy-egy hasmenés
akár kiszáradást is okozhat gyerekkorban. Igaz, azt írja, nem fogyott a kisfiú az elmúlt másfél hónap alatt semennyit sem, annak ellenére, hogy azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal de nem normális állagút kakil, ami ráadásul naponta többször ismétlődik .Ez mindenképpen valami bajt jelenthet.

Nézzük akkor először, mit is érdemes tudni a Salmonella fertőzésekről. Megpróbálom, amennyire lehet röviden és érthetően elmesélni a lényeget. A salmonellák által okozott nem thypusos kórképeket okozó betegséget salmonellosisnak hívjuk. Ez itt már a legelején egy kicsit bonyolult. Hastífusz, mondjuk egy súlyos akut fertőző betegségre, amelyet többek között a Salmonella baktérium is okozhat, más egyéb kórokozokkal együtt. A Salmonella genus (magyarul nem: ez egy állat- és növényrendszertani kategória) tagjai tehát okozhatnak hastífuszt, és ezen kívül okozzák még a salmonellosisnak nevezett betegséget. Ez talán nem tűnik lényegesnek, de szerintem a megértés szempontjából mégis az. A Salmonella, thypi, és paratyphi által okozott tífusz és paratífusz csupán emberben előforduló megbetegedés, míg a Salmonellosisnak nevezett kórkép mivel a kórokozó az állatvilágban széles körben elterjedt, elsősorban állati eredetű élelmiszerekkel jut az ember szervezetébe. Az ilyen fertőzéseket úgy
nevezzük zooantropósisnak, ami annyit tesz, állatról emberre terjedő kórkép.

A világon mindenütt előfordul, érdekességként egy Egyesült Államokból származó statisztikai adat: az évi 50 000 tenyésztéssel igazolt salmonelosisos esetek 98% -át a nontyphoid salmonellák okozzák. Azt írják, hogy ez a megdöbbentő adat a bejelentés hiányosságai miatt a valóságban esetszám szerint évi 1-5 millióra tehető. Azt is mondják, a manapság ilyen nagy számban előforduló eset egyik magyarázata az élelmiszeripari termékek egyre nagyobb számú elterjedésével van kapcsolatban. Tény, a betegség lényegesen több embert érint manapság, mint az 1970-es években. A bejelentett betegek több mint a fele 20 év alatti, az érintettek egyharmada pedig 4 éves vagy annál fiatalabb. Ez a nagy elterjedés a szakemberek szerint az ivóvíz minőségével, a szemét kezelésével, és az élelmiszerek feldolgozási technológiájával van összefüggésben.

Az emberi fertőzések elsődleges forrását a fertőzött állatok jelentik. Házi szárnyasok: csirke, pulyka, kacsa. Fertőzött lehet még a birka, a szarvasmarha, valamint a sertés. Érdekesség, hogy az állatok közötti terjedés elsődleges forrásának a fertőzött hal vagy csontalapú tápokat említik. A járványok kapcsán végzett vizsgálatokból az derül ki, hogy a járványok mintegy felét a szárnyasok, és velük kapcsolatban lévő élelmiszerek (elsősorban a tojás) okozzák. Nagy jelentősége van a félig főzött vagy nyers tojást tartalmazó ételeknek (pl.: madártej, Cézár saláta, házi készítésű tojáslikör).

A salmonellák által okozott kórképek közül a gyomor-bélhurut a legjelentősebb. Már 1877-ben felfedezték (Klein és Gartner) a baktériumot. Az egész nemzetség a Salmonella nevet 1935-ben kapta. Rendszerezésüket, amely antigén szerkezetük szerint történik, az úgynevezett Kaufmann-White séma szerint végzik. A baktérium O és H antigénje (a szervezetben ellenanyag termelését kiváltó tényező) alapján osztályozzák. Mindez csupán tudomány, és nem is tartozna egy ilyen válaszhoz, de mivel Kata megemlíti kérdésében, hogy kisfia fertőzéséről megállapították, hogy D típusú, ezért gondoltam ezt ilyen részletesen elmagyarázni. Az O és H antigén szerinti megkülönböztetés járványügyi szempontból fontos, több mint 100 különböző Salmonella antigénről van ugyanis szó.

Számomra ez elég döbbenetes.

Amit még fontos tudni, maga a baktérium hővel szemben igen rezisztens, de pasztőrözés, megfelelő ideig tartó sütés, főzés kapcsán azért elpusztulnak a salmonellák. Jelentőségüket az adja, hogy a megbetegedések száma az utóbbi években (20 évről van szó) növekedni látszik. A kórokozó a tápcsatornán át kerül az emberi szervezetbe. Heveny gyomorbélhurutot okoz úgy, hogy a bélbolyhok gyulladását váltja ki. Amennyiben a bél nyálkahártyája, annak hámja és nyirokszervei nem tudják a fertőzést a bélre lokalizálni, a baktérium vagyis a salmonellák betörnek a vérbe és átmeneti bakteriaemiát (kórokozó baktérium jelenléte a vérben) okoznak, esetleg a vérárammal haladva más szervekben gennyes gyulladást idéznek elő.

Kedves Anyuka! Az elváltozások és a klinikai tünetek súlyossága a bélcsatornába került salmonellák számának is függvénye. Természetesen számít a beteg aktuális immunológiai állapota is. Kisgyerekek a gyermekkorban az eleve alacsonyabb szinten működő immunrendszer miatt természetesen ezzel a fertőzéssel szemben is esendőbbek. Így van ez egyébként idős korban vagy olyan betegek esetében is, ahol az immunrendszer működése gátolt vagy csökkent (pl.: daganatos betegek, AIDS-esek, és transzplantáltak.) Előfordul azonban, hogy kis csíraszámú fertőzés tünetek nélküli hordozó állapotot hoz létre. Ennek megint járványügyi, illetve foglalkozás-egészségügyi jelentősége van. Nem dolgozhat tünetmenetes ürítő (hordozó) élelmiszerekkel vagy kisgyerekek mellett, érthető okokból.

Kedves Kata! Attól függően, hogy a fertőzést ételmérgezés okozta vagy kontact, tehát ürítőtől származik, a lappangási idő is különböző. Ha az étel a ludas, 1- 3 nap után hányás, esetleg láz, köldök körüli nem komoly hasi panaszok, és híg vizes, később nyálkás, majd esetenként véres székletürítés jellemzi a betegséget. Előfordul, hogy kicsit nagyobb lépet tapintunk, de a kórlefolyás általában gyors, 2- 7 nap alatt a beteg teljesen felépül. Természetesen ha a baktérium a vérbe jut vagy szervi manifesztációról (gennyedés) van szó, a dolog hosszabb ideig tarthat. A biztos diagnózis a székletből, vérből vagy az érintett szervből vett váladékból történő Salmonella kimutatása. Még tömeges ételfertőzés esetén sem lehet csak nagy valószínűséggel az elfogyasztott étel fajtájából és az inkubációs (lappangási) időből valamint a tünetekből a kórokozóra következtetni.

Kedves Anyuka! Nem lenne tisztességes dolog a részemről megkritizálni bármit, amit doktor nénijük tett. A választott antibioticumok teljesen rendben vannak, szerepelnek a kórképben javasolt therápia részeként. Azt pedig hogy miért döntött antibioticus kezelés mellett, nagyon sok tényező befolyásolja. A megfelelő kezelés az adott klinikai megjelenési formától függ. Elsősorban megfelelő folyadékbevitel az, ami gyermekkorban nagyon fontos. Ha a kisfiú gyakran volt előzőleg beteg, gyengébb az immunitása, vagy esetleg a véréből is kimutatták a kórokozót, az mindenképpen antibiotikus kezelést tehet szükségessé. Azt nem egészen értem, miért volt előzetesen hasi ultrahang vizsgálatra szükség. Azt írja, mindez novemberben történt, tehát biztosan egy másik gond, vagy betegség részeként. A hasi ultrahang ugyanis nem rutinvizsgálat. Tudnunk kell, hogy mit keresünk. Mondom mindehhez többet kellene tudnom Önökről.

Kedves Anyuka! Kisfia állapota a leírtak szerint javulni látszik. A betegség kórjóslata: egészséges gyerekek acut gastroenteritise teljesen meggyógyul! Nincs tehát min izgulnia véleményem szerint. Amennyiben azonban orvosuk szövődményre gondol, vagy kisfia gyakran beteg és ebből immunrendszeri bajra, gyengébb működésre lehet gyanakodni érdemes odafigyelni. Elhúzódó lefolyás esetén további vizsgálatok (széklet, vér, immunológia) válhatnak szükségessé.

Kedves Anyuka! A leírtak alapján, úgy vélem, a gyerek szépen gyógyul. Lehet kicsit lassabban az átlagosnál. Bízom benne, hogy mire levelemet olvassa, minden rendben lesz. Amennyiben azonban bármi kétely maradt Önben, ne szégyelljen kérdezni doktor nénijüktől. Ő ismeri a kisfiút, vizsgálta is, látja az általános állapotát, és nyilvánvaló, ha szükségesnek tartja, elrendeli a további vizsgálatokat.
Kedves Anyuka! Még egyszer elnézését kérem, a részletes, lehet ijesztően hosszú magyarázatért. Semmi esetre sem akartam megijeszteni, de én legalábbis úgy vagyok vele, szeretem a dolgokat megérteni. Ha valamit nem tudok, nekem nagyon jó, ha részletesen elmagyarázzák, hogyan „működik”. Ezért igyekszem a gyerekek „működéséről” is minden információt összeszedni egy adott válaszban.

Köszönöm kérdését, én is sok mindent megtudtam, az utána olvasás kapcsán amit
lehet valaha megtanultam egy vizsgára, de azóta elfelejtettem.

Jelige: Szalmonella
Kulcsszó: szalmonella

 

Pocakos baba

2013.április. 12.  -  193.  cikk kinyitása

Tisztelt Gyarmati Andrea

Kislány unokám 14 hónapos és állandóan enni akar, és sokat is eszik. Már jó kis pocakos, súlyos baba. Hogy kellene elkerülni, hogy ne legyen kövér baba?
Köszönettel

 

Kedves Nagymama!

Azt bizony jó lenne elkerülni, hogy 14 hónapos kislány unokája ne legyen kövér. Szerintem se kövér baba, se kövér kisgyerek, se kövér nagyobb gyerek, teenager, se felnőtt. Egyáltalán ne legyen kövér, semmikor se. Talán még ki is terjeszteném, nem csak az Ön kis unokája, hanem senki gyereke vagy unokája. Jó lenne, ha így lehetne, de mint oly sok minden az életben, ez sem így működik kívánság szerint vagy parancsszóra. Sajnos, kedves nagymama, nem sok információt ad Liliről (a jeligéből arra következtetek, hogy ez lehet talán a kicsi lány neve) csupán annyit tudok, állandóan enni akar, és persze sokat is eszik, és már kispocakos súlyos
baba.

Kedves Nagymama! Jó lenne tudni, mennyi az annyi. Azt is, mekkora súllyal, hosszal született ez a kis pocakos, és most mik az adatai. Az mindenképpen közelebb vinne a megoldáshoz. Sokadszorra kerül itt a válaszok között szóba – és szerintem még nem kevésszer lesz is szó erről – a percentilis érték. Ezek gyakorlatilag táblázatok, amelyek megmutatják, adott esetben hol is tart a baba társaihoz képest, de saját magával is össze lehet mérni, hogy jól, túlságosan jól vagy akár gyengébben fejlődik testileg az elvárhatónál.
Itt megint szívesen elidőznék egy kicsit. Mi is az elvárható, hiszen mindannyian mások vagyunk, más feladattal jövünk a világra, más dolgunk van, és mások a képességeink is. Nincs két egyforma ember, nincs két azonos példány még az ikrek között sem, mégis állandóan táblázatokba vagy grafikonokba akarjuk „préselni” az egyes embert, az egyes gyereket. Jó, ha van mihez hasonlítani, és jó, ha tudjuk a
viszonyítási pontokat, de egyáltalán nem biztos, hogy ha valaki nem a pontos
statisztikai adatok szerint fejlődik, hogy akkor már baj van.

Kedves Nagymama! Amit írok az válasz ugyan, de úgy, hogy a hiányzó adatokat
megpróbálom kiegészíteni. Azt írja, a kislány kis pocakos. Ez ebben az életkorban még akkor is, ha a baba egyébként vékony testalkatú, nagyon gyakran megesik. Mások az arányok más a testfelépítés. Mindezek befolyásolhatják a látványt. Lehet, a baba nem is nagyobb súlyú a kelleténél, mégis gömbölyűbbnek tűnik az arányok miatt. Egy kisbaba súlyának folyamatosan fejlődnie kell, éppen úgy, ahogy a
hossznövekedés is egyenletesen zajlik. A túlságosan gyors vagy nagyfokú
gyarapodás azonban nem azt jelenti, hogy „majd kicsattan az egészségtől”.

Kétségtelen tény, manapság sokak célja a karcsúság, és ez rendben is van. Bizonyított, hogy a soványabb emberek kevésbé betegednek meg, és még arról is sok cikk olvasható, hogy talán tovább is élnek, mint az elhízottak. Számtalan civilizációs megbetegedés, amelyeket a vezető halálokok között tartunk számon, összefüggésbe hozható a túlsúllyal. Cukorbetegség, magasvérnyomás betegség, izületi megbetegedések, szív és érrendszeri kórképek, de még a daganatos megbetegedések hátterében is igazolható kóroki tényezőként a túlsúly. Mindez nagyon messze van szerencsére az Ön kis unokájától, de abban egészen
biztos vagyok, azok az alapok, amiket kisgyerekkorban jól vagy hibásan teszünk
le, elkísérnek egy életen át. Nevelés – mondjuk sokszor, ami hitem szerint elsősorban személyes példamutatással a leghatékonyabb.

Kedves Nagymama! Egy nagyétkű, egyébként is nagysúlyú családban lehet a
géneket is örökölni, de inkább az étkezési szokások azok, amelyek a családtagok „kerületét” meghatározzák. Figyelembe kell azt is venni, milyen alkatú valaki. Mondok egy elég durva példát. Én is tanultam nagyon régen egyik kedves oktatómtól. Egy agár akármennyit eszik, mindig vékony lesz, míg egy dobermannt, ha
bármilyen drasztikus fogyókúrára fognánk is, nagytestű marad.
Kedves Levélíró! A nagymamaság az aggódás szinonimája. Ez természetes,
hiszen van megint kit szeretni, kiért aggódni. Külön tétel ebben a fokozott aggodalomban, hogy ha az unokámmal baj, gond van, a gyerekem is bajban van. Igaz persze az ellentétje is, ha minden rendben van, dupla az öröm is. Két dolog van, ami a gondokat okozza az esetek jelentős részében, vagy a túl sok vagy a túl kevés az, ami miatt gyakran keresnek fel minket, orvosokat a nagyszülők is.

Az étvágytalanságról, a válogatósságról sokszor volt már szó a válaszok
között. Az elhízás igen gyakori jelenség, egyes statisztikák szerint a gyerekek 10
%-a kövérebb a kelleténél. Azt hiszem a felnőtt populációnak sokkal nagyobb százaléka érintett (20-25%) Ami jó a gyerek esetében, hogy mindez odafigyeléssel, tudatos táplálással elkerülhető, megelőzhető, sőt a hibák könnyebben „kijavíthatók” mivel a gyerekek fejlődésmenete is támogatja az ilyen irányú törekvéseinket.

Eszünk, hogy fenntartsuk a szervezetünk működését, és hogy az étel által
energiához jussunk. (Itt csak csendesen merem hozzáfűzni a magam tapasztalatát, hogy sok minden van még, ami energiát szolgáltatat, például a sport. Azt kellene mondanom, a sport kalóriákat éget el, különösen bizonyos úgynevezett anaerob sportok, mint a futás, úszás, ahol légszomjunk van. És ez igaz is, mégis megélem a mindennapjaimban nagyon gyakran, hogy a mozgás energikusabbá, felszabadultabbá tesz. Előfordul, hogy nagyon fáradtan kezdek neki egy edzésnek, és olyan érzésem van a végén, mintha feltöltöttek volna energiával.) Visszatérve az eredeti kérdéshez, az étel tehát energiát ad, de a gyereknek a növekedéshez is energiára van szüksége. Mind a hossz-, mind a súlynövekedéséhez, vagyis a fejlődéshez plusz kalóriákat éget el. Ez az egyik magyarázata például annak, hogy nagyon vékonydongájú kamasz fiúk (olykor lányok is) bőven többet esznek szüleiknél, mégsem látszik meg rajtuk.

Kedves Nagymama! Kérem, vigyék el a kislányt a rendelésre vagy a tanácsadásra,
ahol mind a súlyát, mind a hosszát pontosan megméri orvosuk. Azt is meg tudja mondani, kövér-e a kislány, van-e valami olyan, amin változtatniuk kellene.
Érdemes néhány napig, akár hétig is pontosan felírni, mit és mennyit eszik ez a kis pocakos. Úgy hívjuk, étkezési napló. Ezen jól nyomon követhető, hogy hol lehet a gond. Amennyiben valóban kövér a kislány, érdemes dietetikus tanácsát is kikérni,
de ami még fontosabb, meg is fogadni. Egy pici lányt nem fogunk fogyókúrára, vagyis a szónak azt a rossz jelentését, hogy maga a fogyókúra éhezést jelent, el is kellene felejteni. Én inkább azt mondanám, tudatos, ésszerű, korának és állapotának megfelelő étrenddel 14 hónapos korban még semmiről nem maradtak le. Még minden helyrehozható akkor is, ha a kislányon valóban plusz kilók vannak. Érdemes azon is elgondolkozni, mivel lehetne a figyelmét, az érdeklődését lekötni, hogy ne az evés öröme legyen a központi helyen.

Kedves Nagymama! Enni jó, tudjuk ezt mindannyian. Jót enni is az, de ha egészségeset, és jóízűeket adunk egyszerre, akkor a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad.
Bízom benne, hogy még hallok Önökről.

Jelige: Lili
Kulcsszó: evés

 

Fáradékony

2013. április 12.  -  192.  cikk kinyitása

Tisztelt Dr. Gyarmati Andrea,
lányom hét éves lesz májusban, és az utóbbi hetekben nagyon nyugtalanít a viselkedése. Folyton szomjas, éjszaka, sőt nappal is néha bepisil, szédül, fáj a hasa. Fáradékonysága az mindig is átlagon felüli volt, szinte 2 éves koráig kétszer aludt naponta. Eddig nem nagyon foglalkoztam vele, mert az oviban aludhat, de hamarosan jön a suli, ott már nem lehet napközben lefeküdni. A bepisilések után rögtön elvittem vérvételre, mert a tünetek alapján a cukorra gyanakszom, még mindig, de a vérképe meglepően jó volt, azóta valamelyik reggel is megmértük a cukorját, akkor is jó volt, remélem, nem leszünk cukorbetegek. A bepisilések mögött nincsen lelki gond, azt majdnem kizárom, mert a megnövekedett vízszükséglet eltávozását nem érzi igazán, ami nála korábban soha nem jelentett gondot. Viszont van még egy dolog, ami születése után néhány nappal jelentkezett nála, és hála a jó
égnek 3 hónaposan megszűnt. Ez pedig a remegés, ami esetleg 7 évvel később
ilyen formában jelentkezne. (Úgy remegett, mint egy idős ember.) Mivel minden az agyunkban dől el, esetleg az agyalapi mirigy működésével lenne gond. Elviszem neurológushoz is, de addig köszönettel venném tanácsát.
Köszönettel

 

Kedves Ildi!

Köszönöm részletes tájékoztatóját kislánya helyzetéről. Bevallom, így sincs könnyű dolgom, mivel néhány mondata nem teljesen világos számomra. Nem könnyű ez az „egyoldalú” beszélgetés, de azért próbáljuk meg, hátha sikerül mindent ezen a féloldalas módon is tisztázni.
Kezdjük akkor mindjárt a legelején.
Azt írja, hét éves iskolába készülő kislánya az utóbbi időben folyton szomjas, tehát sokat iszik. Ha valaki sokat iszik az logikusan sokat is pisil, de ennek nem kellene feltétlenül azt jelentenie hogy mind éjszaka, de még nappal is az addig szoba és ágytiszta gyerek bepisiljen. Csak feltételezem, hogy a kislány életkoránál fogva is már évek óta nem pisilt be.
Igaza van kedves Anyuka, ami a sok iváskor először az ember eszébe jut, valóban a cukorbetegség gyanúja. Ha megenged némi kiigazítást, csak a pontosság kedvéért, nem cukorra, hanem cukorbetegségre gyanakszunk általában. Az, hogy a vérképe meglepően jó, az engem azért nem lep meg, mert a cukorbetegség, orvosi nevén a diabetes mellitus nem jár a vérkép kóros elváltozásaival. Vérkép alatt ugyanis a vérben lévő elemek, vörösvértestek, fehérvérsejtek, thrombocyták számát és értékeit értjük. Ezek még súlyos, kibillent cukorbetegség esetén is képesek normál értékeket adni. Másrészről, és tudom, mert sokan így fogalmaznak, azt írja, remélem, nem leszünk cukorbetegek!!!! Ezt én is remélem, de leginkább úgy, hogy a kislány nem lesz diabeteses.
Kedves Anyuka! Elnézését kérem, hogy egy ilyen komoly kérdés megválaszolása
közben is akadékoskodom, de úgy érzem, amit leírok nagyon fontos. Elsősorban
a gyerekek szempontjából. A kislány születése pillanatától egy különálló személy, miképpen minden újszülött az. Nagy pszichés bajok okozója lehet a szakemberek véleménye szerint a mindenkoron használt királyi többes. Nem fáj a hasunk, és eszünk, és alszunk vagy cukorbetegek vagyunk, hanem a gyerek az, vagy adott esetben mi vagyunk azok. Kérem, ne vegye ezt tolakodásnak, de komoly pszichés bajok származhatnak ezekből a többes számban használt kifejezésekből, mert a gyereket segíteni kell abban, hogy megélje és tudja, ő egy külön entitás.

Visszatérve az eredeti kérdéshez, megmérték a kislány reggeli vércukorértéket, és azt rendben találták. Gondolom ez egy otthon lévő eszközzel történhetett, mivel esetleg valaki cukorbeteg a családban. Általában idős hozzátartozónak (nagyszülőknek) szokott II. típusú diabetese lenni, ami teljesen más mechanizmus alapján alakul ki, mint a gyermekkori úgynevezett I. típusú cukorbetegség. Ennek részletes leírása messze túlmegy egy ilyen válasz keretén, a lényeg, hogy a gyerekben az inzulin hiányzik, a felnőttkori formában viszont a meglévő inzulinra a sejtek bizonyos rossz behatások (főleg helytelen táplálkozás) miatt már nem érzékenyek. A lényeg: a kétféle, ám azonos elnevezésű betegség kezelése is jelentősen különbözik egymástól.

Kedves Anyuka! A fokozott szomjúság, a fáradékonyság, a szédülés valóban
lehetnek a cukorbetegség tünetei. A hasi fájdalom is. Ezt egy mondhatni rutinszerűen levett vércukorérték, és egy ad hoc otthoni reggeli vércukor-ellenőrzés nem zárja ki megnyugtatóan. Különösen akkor nem, ha a családban esetleg van más is, akinek ilyen inzulinpótlást igénylő I. típusú cukorbetegsége van. (A hajlam ugyanis örökölhető.) A betegség megnyugtató és korrekt kizárása terheléses cukorvizsgálattal történik. Ennek pontos menete van, egy cukros folyadék elfogyasztása után megfelelő időközönként, de több alkalommal vérmintát kell venni. Mindez nem olyan bonyolult, mint ahogy így leírva látszik, de fontos, hogy ez
megtörténjen. Másrészről a leírtak alapján én is inkább egy másik betegségre gyanakszom. Úgy hívják diabetes insipidus.

Engedje meg, hogy elmagyarázzam, miről is van szó. Miért is hasonlít két teljesen különböző betegség elnevezése, mert szerintem ez nagyon érdekes. Nézzük, mit is jelent maga a diabetes szó. Az orvosi szótár meghatározása szerint „húgyár” vagyis nagy mennyiségű vizelet ürítésével járó betegség, melynek leggyakoribb oka a diabetes mellitus, vagyis a cukorbetegség. Másik ismert formája a diabetes insipidus. Ez egy krónikus betegség, amelyet igen nagy mennyiségű, alacsony fajsúlyú, halvány, színtelen vizelet kiválasztása jellemez, ennek következtében kiszáradás (dehidráció) és nagymérvű szomjúságérzés alakul ki. Oka az úgynevezett antidiuretikus hormon(ADH) hatásának hiánya. Ez az endokrin rendszer egyik betegsége, ahol a hypophysis-hypothalamus érintett.

Kedves Anyuka! Ez az Ön által is említett agyalapi mirigy betegsége, igaz nem abban a formában, ahogy írja, hogy minden az agyunkban dől el. A betegség valamilyen ezt a területet érintő elváltozás miatt alakul ki, és okozza a leírt eléggé alarmírozó tüneteket.

Kedves Anyuka! Az újszülött kori és 3 hónapos korra megszűnő remegés nem
tartozik ebbe a kórképbe. Az, hogy most ismét remegett, inkább újból a
cukoranyagcsere zavart látszik megerősíteni. Az élet első hónapjainak remegése, reszketése abból származik, hogy a baba nincs még „szigetelve”. Az idegrendszere olyan, mint egy szigeteletlen drót, minden szétterjedhet és akár remegést is okozhat anélkül, hogy ez bármit, bármi rosszat jelentene.
Kedves Anyuka! A fáradtság mindkét kórkép, de sok minden más egyéb elváltozás tünete is lehet. Leggyakrabban vashiányos vérszegénység szokott nagyfokú fáradtságot okozni.

Egy szó, mint száz Anyuka! Ne késlekedjen. Keressék fel orvosukat, aki elrendeli a szükséges vizsgálatokat, illetve szakemberhez diabetológiára vagy endokrinológiára irányítja Önöket. Bízom benne, hogy segítségére van mindaz, amit leírtam, és hogy kislánya állapota jóval az iskolakezdés előtt elrendeződik. Sok szeretettel.

Jelige: Bella
Kulcsszó: cukorbetegség, fáradékonyság

 

Vérszegény

2013. április. 12.  -  191.  cikk kinyitása

Tiszteletem! A kis unokám 5 éves és 15 kg. Jó étvágya van, de aggódok, mert nagyon sápadt, elvittem vérvizsgálatra és sajnos beigazolódott a gyanúm, hogy vérszegény és vashiányos. Milyen vaskészítményt javasol, mert hallottam hogy székrekedést, stb. okoz némelyik készítmény, talán van olyan, ami nem okoz több kárt mint hasznot, és 5 éves kortól használható. Jelenleg a kislány nálam van, de szeretném a gyógyulását segíteni, az anyukája még nem tud róla, hogy milyen nagy a baj. Egy köhögéssel hozták el, hogy kikúráljam, ha lenne ideje tanácsot adni soron kívül, megköszönöm.

 

Kedves Ildi!
5 évesen a 15 kg-os súly (persze megint nem tudom mellé a magasságot, hiszen az is számít) abszolút átlagosnak mondható a táblázat szerint (percentilis táblázatok, nagyon sokszor volt már szó ezekről a válaszokban). Érdemes beütni a keresőbe a percentilis szót és elolvasni a leírtakat.) Azt írja, jó étvágya van kis unokájának, ami szerintem nagyon jó hír, mert számomra azt jelenti, a vashiányos vérszegénysége, ami most a vérvizsgálattal igazolódott, nem tart még nagyon régen. Azt ugyan nem nagyon értem, de nincs is különösebb jelentősége a vérszegénység szempontjából, hogy miképpen is van az, hogy a kislány édesanyja nem tud még a vérvizsgálat eredményéről. Azt sem értem egészen, hogy ha egy köhögés miatt hozták Önhöz,
mivel a szülőknek dolgozniuk kell, végül is hogyan jutottak el a laboratóriumi vizsgálatra. Ennek nincs különösebb jelentősége, csupán az a kérdés, saját orvosukhoz vitte a kislányt, vagy esetleg máshová. Ennek az a lényege, hogy abban az esetben is, ha máshol vizsgálták meg kis unokáját, jó lenne saját doktorukat is értesíteni a fejleményekről. Az ember orvosként szerencsés esetben végigviszi a betegeit a születéstől gyakorlatilag a fiatal felnőttkorig. 0-18 éves korig tartoznak hozzánk, gyermekorvosokhoz a betegek. A kislányt 5 éve ismerő orvos bizonyára tud majd jó tanácsot adni a készítmény megválasztásához.
Kedves Nagymama! Kérem, ne értsen félre, nem a válaszadás alól akarok kibújni, csak úgy vélem, jó, ha saját orvosuk tud az egész történetről. Ő ismeri a kislányt, adott már neki feltehetőleg gyógyszert. A vaskészítmények valóban képesek olykor panaszokat is okozni, de lényegesebben kevesebbszer, mint azt a szülők, nagyszülők gondolják. Szerencsére a „rémhírek” gyakran csak a rémisztgetésre valók, és nem sok az igazságtartalmuk. Jó lenne azt is tudni, milyen fokú ez a vérszegénység, pontosabban a vashiány. Ehhez az összes érték együttes ismerete szükséges (vas, vaskötőkapacitás, és haemoglobin haematikrit, valamint a vörösvértest mennyiségi értékei). Mindezek összevetése határozza meg a választandó készítményt, a mennyiséget (ez egyébként testsúlyfügggő is), az ismétlések számát és a terápia hosszát.
A vérszegénység valóban gyanítható, ha a gyerek (persze felnőtt is) sápadt, fáradt, aluszékony, nem olyan élettel teli, eleven, mint lenni szokott, esetleg étvágytalan, körme törik, haja hullik, és még sok minden más egyéb tünete lehet. A vérszegénység az egész szervezet betegsége, nem csupán arról van szó, hogy van egy kis anyaghiány valahol. Sok oka lehet annak, hogy valaki vérszegénnyé válik, de a leglényegesebb, illetve pontosabban a hétköznapok szempontjából két fajtának van gyakorlati jelentősége, a vashiányos vérszegénységnek, és a vörösvértest-képződési zavarnak.
Nézzük mit is jelent ez a titokzatos vashiányos forma.
Vashiány esetén, különösen ha ehhez még táplálkozási hibák: elégtelen fehérjefogyasztás, hiányos vitaminbevitel is társul, a vörösvértestekbe nem épül be kellő mennyiségű vérfesték (haemoglobin), ami az oxigént szállítja a sejtekhez, és a keletkezett széndioxidot visszaszállítja a tüdőbe (ez az úgynevezett belső légzés vagy oxigén-széndioxid transzport). Ezért is írtam, az egész szervezet betegsége a dolog, gyakorlatilag nincs elegendő oxigén sejtszinten úgy, hogy közben a légzés természetesen, teljesen jól működik. Olyan, mintha a sejtek fuldokolnának. Ezért a fáradtság, a bágyadtság, a gyengeség, mivel a szervezet olyan jól van kitalálva, hogy alacsonyabb fordulatszámra veszi saját magát. Csoda ez is, mint oly sok minden az én szakmámban. Akinek hiányzik valamilyen anyag a véréből, ami az oxigenizációhoz szükséges, tartalék üzemmódba kapcsol. Sokat alszik, nem ugra-bugrál, hogy a megkevesbedett kapacitással is létezni tudjon. Másrészről ezek elég alarmírozó jelenségek, amik arra késztetik a szülőket, hogy elvigyék a gyereket a rendelőbe. Étvágytalanság a másik nagy ok, itt is arról van szó, az emésztés sok energiát igénylő valami, a gyerek tehát alig eszik. Ördögi kör ez, nem eszik megfelelően, tehát vérszegény, vashiányos lesz, de mivel vashiányos, étvágytalanná válik.
Kedves Nagymama! Jó lenne tudnom az értékeket, de mivel a levelezés csupán egyoldalú, majd találgatok, és Ön ki tudja akkor választani megfelelőt. Sok készítmény van forgalomban, hatásuk azonos, pótolni a hiányzó vasat, a mellékhatásaik viszont nem azonosak. Ez nem csupán a készítménytől függ, a beteg tűrőképességétől is. A maltofernek kevesebb a nem kívánt mellékhatása, de sokkal tovább kell szedni. Valahogy mintha lassabban épülne be (ez csupán a tapasztalatom, nem tudományos értékű, amit írok) az aktiferrin jó hamar megdobja a szervezetet, de van, akit meghajt, vagy akinél székrekedést okoz. A fercupar, a ferlecit, a sorbifer mind-mind hatékonyak, miképpen a ferrograd folic is. Ez folsavat
is tartalmaz. Hogy erre szükség van-e, orvos kell, eldöntse a beteg ismeretében.
Kedves Nagymama! Nincs akkora nagy baj, és nem orvosolhatatlan. Kérem, kérjék
ki orvosuk véleményét, és legelsősorban hagyja, hogy a kislány szülei döntsenek. Segítse, amiben tudja, de ne állítsa őket kész helyzet elé. Nem ismerem természetesen a helyzetet, így ha véletlenül olyanba szóltam volna bele, ami nem az én dolgom, elnézését kérem. A vaskészítmény adása néhány hét, lassabb esetben 1-2 hónap alatt pótolja a hiányt. A gyerek életkedve, színe visszatér.
Ahhoz is érdemes orvosuk tanácsát kikérni, szükséges- e a vérvizsgálat megismétlése.
Remélem, nem okoztam Önnek csalódást.

Jelige: huszmix
Kulcsszó: vashiány, vérszegénység

 

Hordozókendő

2013.április. 12.  -  190.  cikk kinyitása

Kedves Dr. Gyarmati Andrea!

Az alábbi dilemmával kapcsolatosan szeretném a véleményét kérni:
Van egy 2 hónapos kisfiam, aki – többnyire – hasfájás miatt meglehetősen sokat van kézben. Mivel elég nagy baba – most 5,5 kg a tiszta súlya – így már kezd megterhelő lenni az állandó kézben tartása. Továbbá szeretnénk sokat kimozdulni, így terveim között szerepelt egy hordozókendő beszerzése. Azonban a kötelező csípőszűrés során az orvos azt mondta, hogy a gerince miatt semmiképp sem javasolt az ilyen kendők használata. Próbáltam az interneten utánanézni az ellenjavallatoknak, de nem találtam semmit.
Ön szerint árthatok a gyermeknek a hordozókendő használatával? Milyen hordozó az, amit javasolna?
Köszönettel várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel,

Martyin Nikolett

 

Kedves Nikolett!
Engedje meg, hogy válaszomat több részre bontsam. Nézzük először is ezt a 2 hónapos kisfiút, aki súlya alapján legalább 1 hónappal a korosztálya előtt jár. Természetesen lehet, nagy súllyal is született, és azért ilyen jól fejlett, de az is lehet, nagyon sokat és talán sokszor is eszik. Mivel fáj a baba hasa, és ezért meglehetősen sokat van kézben, felmerült bennem a gondolat, hogy esetleg arról van szó, kisfia még nem tanulta meg a mértéktartást, ez okozza a hasi panaszokat. Van olyan gyerek, aki ha édesanyjának elegendő teje van, nem képes abbahagyni az evést.
Valahogy úgy működik ez, és sajnos később is sok gond lehet belőle, az éhség-jóllakottság központ időbeli elcsúszással jelez. Pontosabban ez azt jelenti, 20 perc késésben van. Vagyis ezért vagyunk képesek már csecsemőkortól egészen az öregkorig túlenni magunkat. Még szép a látványa, még jó az illata, és azt gondoljuk, belénk fér még. Aztán amikor a jóllakottság központ észbe kap és jelez, csupán akkor érezzük mi felnőttek is, hogy majd kipukkadunk, annyit ettünk. Így van ez 2 hónaposan is, és ez bizony sok hasi panaszt megmagyaráz. Tudom, kérdése nem ezzel kapcsolatos, de nem bírom megállni, hogy ne írjak néhány használható ötletet ezzel kapcsolatban is, hátha segíthetek a babának (és ezzel persze az egész családnak is).
Nincs átlagos gyerek és átlagos étrend sem, mégis vannak tájékoztató értékek, amiket legalább tudni érdemes. Egy 2 hónapos napi szükségletét a testsúlyszor 150 ml képlet adja meg hivatalosan. Ez azt jelenti minden kilóra 150-ml-nyi tejet igényelne 24 óra alatt. Ez az Önök esetében 5,5x150=8250-et jelent. Ha ezt osztjuk az étkezések számával, ami általában 7 vagy 8 alkalmat jelent, 100-120 ml közötti az egyszeri adag. Eddig nem is lenne semmi baj. De a kisbaba jóval nagyobb súlyú, a gyomra befogadóképessége viszont még 2 hónapos kornál tart. Igaz, a gyomor tágulékony, de nem a végletekig, tehát 2 hónaposan szerintem a kiszámolt mennyiség túl sok. Ez okozhatja a hasfájásokat. Ennyit elöljáróban.
A függőleges testhelyzet, nem beszélve a mama közelségéről és az ismert szívhang hallásáról, az ölelés megnyugtató hatásáról, kevésbé okoz feszítő érzést, ha tele van a pocakja (ez a kézben tartás előnye).
Másrészről, mint írja Anyuka, szeretnének sokat kimozdulni. Ezért is a kérdés: miben lehetne a legjobban közlekedni a babával.
Kedves Anyuka! Hosszú évek óta írok heti rendszerességgel válaszokat a „Meglepetés „ című újságba. A témával kapcsolatban összeszedtem mindent,
amit lényegesnek tartok, most sem gondolom másképpen. Válaszom második része ennek a cikknek a megismétlése lesz. Úgy érzem jó, ha a kérdést is elküldöm, mivel a válasz így érthető meg pontosan.
Tehát íme az újságcikk:

Kedves Doktornő, Öntől olyan sokszor lehet meggyőző választ kapni olyan kérdésekre, amelyek egyébként vérre menő vitákat keltenek. Most én is egy ilyenben kérem hasznos tanácsait. Ez pedig a babahordozó kendő vagy kenguru dilemmája. Én még csak most várom a babámat, próbálok tájékozódni, és ennek is, annak is van
tábora, vannak ellenzői és rajongói. Nekem tetszik a kendő, hiszen évezredeken keresztül működhetett. De azt olvastam, vannak veszélyei is. Jobb a kenguru? És melyik? Rengeteg van a piacon. Kérem, segítsen tájékozódni.
Rebeka Kaposvárról

Kedves Rebeka!

Örülök kérdésének és természetesen dicsérő szavainak is. Köszönöm. A vérre menő viták helyett én inkább mindig a józan észre szavazok, és leginkább az együttgondolkozásra. Természetesen amit írok, csupán egy vélemény. Lehet elvetni vagy elgondolkozni rajta, esetleg megfogadni.

Azon nincs vita – szerencsére – hogy kisbabánkat hozni-vinni kell, ha úgy adódik. Az azonban, hogy mennyit cipeljük bárhová ide-oda magunkkal és ebből mennyi a „normális” és mi az ami már „káros”, megint egy olyan dolog, ami a vérre menő viták tárgykörébe tartozik.
Egy gyerek beleszületik egy családba. Egy családba, ami attól válik igazi családdá, hogy Ő megszületik, mert bármilyen kicsi is és bármennyire kiszolgáltatott, talán éppen azért képes egy addig kialakított rendet a feje tetejére állítani. Munkamániás, pörgős szülőket lecsendesíteni, érzéseket elmélyíteni, megtanít a felelősségvállalásra, bizonyos addig fontosnak hitt dolgokról való lemondásra, és írhatnám még sokáig, mi minden csodára képes a gyerekünk. De térjünk vissza az eredeti kérdéshez: kendő vagy kenguru?
Szerintem az elején egyik sem, és ezzel csak olajat öntök a tűzre, de akkor is így gondolom, ha bármelyikre ráírta a gyártó/forgalmazó hogy „ideális az első életnapoktól kezdve.

Kedves Anyuka! Még csak várja kisbabáját, ami meglátja majd visszatekintve is élete egyik legszebb periódusa, legalábbis nekem az volt. Még nem is látta, nem is ismeri személyesen kisbabáját, csak érzi Őt és máris minden gondolatának Ő van a középpontjában. Óvni, védeni szeretné és a legjobbat megadni Neki. Ez a fantasztikus a babavárásban és úgy gondolom az azt követő sok-sok évben amit gyerekünkkel töltünk, hogy mindig a legjobbat akarjuk neki. Nehéz azonban eligazodni a sok információ között.

A baba egyenes gerinccel születik (mindenféle értelemben, ha szabad nekem egy picit tágítani a horizontot). Az a bizonyos kettős görbület, ami az emberi gerinc sajátossága, a megtanult és elsajátított mozgások kapcsán alakul S formájúvá. Átvitt értelemben pedig minden kisbaba tiszta lappal jön a világra. Hitem szerint a saját feladatával és sorsával ugyan, de bizony rajtunk, szülőkön is sok múlik – az elején egészen biztosan, hogy milyen támogatásban részesítjük.

Kedves Rebeka! Minden olyan eszköz, ami időnek előtte valamilyen helyzetbe kényszeríti a babát, amire még nem érett meg a szervezete, véleményem szerint
ártalmas. Akkor is, ha ettől nekünk könnyebb, mert el tudunk menni vásárolni, vagy el tudjuk intézni amit kell. Tudom a kendő régi dolog, erre hivatkoznak. Bizonyára azért, mert régen nem volt másra lehetőség. Ruhadarab, anyag akadt minden háztartásban, amivel a babát rá lehetett kötni a mamájára. Biztosan pszichológiai szempontból – testközelség, szívdobogás, a biztonság érzete – ez nagyon helyes, de szerintem a kis jövevény, mivel nem kiskenguru, igencsak összetörve nyiklik-nyaklik akár a kendőben, akár a kengurunak nevezett szerkezetben. A fejét sem tartja még, ezért nagyon okosan külön fejtámasztót lehet rá patentolni, csak ez még épp azokat a mozgásokat gátolja, amik a fejtartásához szükséges izmokat erősítenék.

Én a magam részéről, ha már választani kell, mindenképpen az elől hordozás mellett szavaznék. Egyrészt látom a babát. Ő is lát engem. Ez a hátamon egy csomag gyerek összetörődve, és még oda se tudok rá nézni, nekem nagyon nem tetszik. És sorolhatnám még hosszasan az ellenérveket. A baba benne lóg ebben a kötésben, egész testsúlya a csípő részre, pontosabban a gátra terhelődik, ami fiúknak még talán rosszabb mint a kislányoknak. Tudom, azt mondják, a kismajom is így csimpaszkodik a mamájára. Hát igen csak ott a majmocska maga kapaszkodik, részint mert van mibe, részint fejleszti ezzel saját izomzatát és mozgáskoordinációját.

Ahogy a holdkompot, ezt a fura, járni tanító szerkezetet is nagyon ellenzem, a kikötözés is, legyen az kenguru vagy kendő, még ha divat is manapság, véleményem szerint nem a jó választás. Legalábbis az első 4 hónapban biztosan nem az. Ez különben is az egymás megismerésének időszaka kellene legyen, nem pedig a mászkálásé.
Kedves Leendő Anyuka! Kérem, ne értsen félre. Nem ítélet amit mondok, csupán egy vélemény. De nem is lehet ítélkeznem, hiszen a mi életünk úgy alakult, hogy Máté 3 hetes korától járt velem egyetemre. Igaz nem kenguruban (azt csak kb. akkor kezdték árulni, mikor az én fiam született) és nem is kendőben, úgy nevezett mózeskosárban, tehát olyan lenne, mintha bort innék és vizet prédikálnék.

4 hónapos kortól, amikor a kisbaba már nem olyan kis tehetetlen, szépen tartja
a fejét, és kezdi a gerincmozgásait is megismerni, nyugodtan lehet csecsemőhordozóban közlekedni vele. Természetesen nem egész nap. És nem állandóan.
Azt is mondja a pszichológia, minél több az inger, annál jobb, de vajon jobb -e tényleg. Nincs -e egy telítési határ még ebben a nagyon is érzékeny korban (és persze valljuk be, később, akár felnőtt korban is) amikor egészen biztos, hogy a kevesebb több lett volna.

Kedves Rebeka! Olyan hordozót vegyen, a márka majdnem mindegy, amit megpróbált, kényelmesnek érez, könnyű felvenni, széles a vállpántja és nem utolsó sorban könnyen mosható, mivel balesetek (hányás, bukás) bizony előfordulhatnak. A puding próbája persze az evés. Ha kisbabája is jól érzi majd magát a hordozóban, és ez bizony csak a gyakorlatban derül ki, a közös mozgás és a kényelmes hordozó, meg a mami közelsége hatására bizony a gyerek el is szundít olykor sétálás vagy a dolgok intézése közben.
Kívánok sok boldogságot születendő kisbabájukkal szeretettel.

Kedves Nikolett! Remélem kisfia hasfájása akár a csökkentett adagok miatt, akár spontán – ez elég gyakran előfordul, mivel az úgynevezett kólika (hasfájás) általában 3 hónapos korra magától rendeződik az emésztőrendszer érése, fejlődése miatt – megszűnik, és képes lesz szépen elheverészni az ágyában vagy a babakocsiban.
Menjenek valóban a levegőre, hiszen itt van végre a jó idő, érdemes sokat lenni a szabadban. Egyéb ügyes-bajos dolgait azonban azt tanácsolom, próbálja meg a baba nélkül intézni. Lehet, félreértettem levelében a kimozdulni kifejezést, mert csak arról informált, mennének sétálni, akkor elnézést kérem.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a babákat ne érje túl sok inger, mert a hektikus világ valóban megzavarhatja a nyugalmukat, a fejlődésüket. Sokszor volt már szó róla, itt a honlapomon is, az idegrendszer ebben a korban nem rendelkezik még velőshüvellyel, magyarul nincs szigetelve. Minden szétárad a babában. A nyugalom meg a túlpörgés is.

Kedves Anyuka! Egyetértek az ortopéd orvossal, a hordozónak nincs még itt az
ideje ám eljön az is hamar.
Sok örömet kívánok egész családjának.

Jelige: hordozókendő
Kulcsszó: babahordozó, hasfájás

 

Tej-allergia?

2013. április. 10.  -  189.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!

Öt hetes, anyatejes kisbabámnak nagyon sok és csúnya piros pöttyök jelentek meg az arcán, nyakán, mellkasán és a hátán egy hete. Emellett nagyon híg, barnás-zöldes-sárgás a széklete, amitől kipirosodott a kis popsija ott, ahol összeér és kis piros pöttyök is megjelentek. Sajnos nem tudja ezt a híg székletet kikakilni egyedül. Van, hogy órákig próbálkozik, de nem sikerül, csak pukizik, és nekem kell segíteni tornával vagy szélcsővel. Próbáltam már espumisan-t, cukros, langyos kamilla teát, de nem segítettek. Sokszor ki is hányta és bukta a tejet. A terhességem alatt nagyon kívántam a tejet, és napi egy litert biztos megittam. Lehet, hogy ettől tejallergiát kapott a kisbabám? Pár napja elkezdtem a szigorú tejdiétát tartani, és mintha a pöttyök kicsit enyhültek volna, de csak ennyi. Rengeteget sír, fáj a hasa. Mit tanácsolsz, mit tehetek érte és vajon mi lehet a baja? Hozzászokik-e ha sokat szélcsövezem?
Válaszodat előre is köszönöm!
Dóra

 

Kedves Anyuka!
Menjünk szépen sorban végig az egész kérdéssoron, mert bár úgy tűnik, egy dolgot kérdezel csupán, nevezetesen a tej allergizáló hatásának lehetőségét, kérdésed számomra mégis tele van kétségekkel. Mindez abszolút természetes egy 5 hetes kisbaba mellett. Még csak tanuljátok egymást, és hidd el, a babának sokkal nehezebb, mint Neked.
Nézzük akkor a kérdéseket és a válaszokat.
Ha egy 5 hetes kisbabának csúnya pöttyei vannak, a székletével is problémák adódnak, és még ráadásul bukik, hányni is szokott, valamint rengeteget sír és fáj a hasa, valóban az elsők között a tejcukor érzékenység jut az ember eszébe. Lehet persze sok minden más egyéb is a panaszok hátterében, és egyáltalán nem biztos, hogy a tünetek között összefüggés van. Hazahozhattatok a kórházból egy bőrfertőzést, lehet valamilyen kórokozó a hasmenés oka, és előfordul, hogy azért fáj a hasa vagy bukik, mert túl sokat eszik. Ilyen is megesik, de azért mégiscsak inkább azt mondanám, ezek nem „véletlen egybeesések”, és a tünetek hátterében a baba éretlensége áll, nem a Te kisbabádé, a kisbabáké általában. Különösen azért érzem ezt a helyes feltételezésnek, mert azt írod, tejdiétád hatására a tünetek mintha enyhültek volna. Az, hogy egy 5 hetes kisbabának barnás sárgás zöldes a széklete előfordul minden különösebb betegség nélkül is, sőt az is, hogy nagyon híg abban az
esetben, ha túl sokat eszik. Jól vagyunk megalkotva, ha egy pici baba túleszi magát vagy alul csorog egész nap a híg kaki, vagy hány és bukik fölül, vagy legrosszabb esetben alul-fölül is jön belőle állandóan valami. Azt azonban, hogy ezt a híg kakit miért kell szélcsővel kipiszkálni, és miért nem jön ki rendesen, nem nagyon értem. Azt gondolom, inkább Te értesz félre valamit kisbabád jelzései közül. Hasfájás, hát az bizony eléggé komoly tünet, nehéz is félreérteni, mert ordít ám szegény kisbaba, ahogy a torkán kifér. A kérdés csupán az, nincs-e más oka a hangos panaszkodásnak. Egyik ilyen az lehet, hogy a megevett táplálékot (reményeim szerint anyatej) nem tudja megemészteni. Erről részletesebben majd később . Az is lehet azonban, hogy kevés amit kap, és éhes szegénykém, de sajnos az is előfordulhat, túl sok került a pocakjába, és az okozza a görcsöket, hasfájást. Nem könnyű ám egy ilyen 5 hetesnek, és az édesanyjának sem az (meg persze a papának sem), mert még nem igazán értitek jól egymást. Szegény kisbaba még a világot sem nagyon érti. Egy teljesen biztonságos, minden igényt kielégítő helyről egyszer csak kiszakadt a nagyvilágba, ahol önellátásra van kárhoztatva. Legalábbis ami a mennyiségeket, az emésztést és a kiválasztást jelenti. Tudom, persze igyekszel a lehető legjobban kiszolgálni kisbabád igényeit, ezt tesszük mindannyian, akik szülővé válunk, de ez a kezdeti néhány hét bizony sohasem könnyű. Szerencsére azonban elfelejtjük a nehézségeket, annyi sok örömet és büszkeséget ad, hogy gyerekünk van. És még nagyobb szerencsére úgy tűnik, a kisbabák is megbocsátják kezdeti ügyetlenkedéseinket, vagy legalábbis nagystílűen nem emlékeznek rá.
Elkalandoztam, remélem nem baj. Azt próbálom elmesélni Neked, hogy nem vagy
egyedül . Ki jobban, ki kevésbé, de valamilyen szinten mindenki átmegy ezeken
a kezdeti problémákon.
Térjünk vissza kisbabád tüneteihez, pontosabban mindahhoz, amit kérdezel. Hogy miért kívántad nagyon a tejet terhességed alatt, majdnem mindegy. Azon sem érdemes már gondolkozni, jó volt-e, hogy napi egy liter tejet megittál. Úgy gondolom megtörtént, és attól semmi sem lesz jobb, ha most lelkiismeret-furdalást ébresztek Benned. Nem hinném hogy ez tej allergiát okozott volna, tehát ezen nem kell
aggódnod. Abban azonban biztos vagyok, jó ha a megkezdett tejmentes diétádat a baba érdekében folytatod. A tej sok gondot okozhat. Az idegen állat teje nem a mi szervezetünk számára „készül”. Évek óta komoly viták zajlanak a témában, és hol ez, hol az a csoport igyekszik meggyőzni a vásárlókat. Sok minden szól a profitról is, de ebbe most végképp nem szeretnék belemerülni.
A kisbaba legideálisabb tápláléka az anyatej. Ebben mindenki egyetért, de ez sem teljesen úgy van, ahogy legelőször látszik.

Kedves Anyuka!
Van az úgy, hogy a sok jó tanács teljesen összezavarja a kezdő szülőket. Abszolút segítő szándékkal mindenki mond valami „okosat”, valami olyat, ami adott esetben az ő kisbabájuknál bevált. Mindez egyáltalán nem biztos, hogy működik minden babácskánál. Én mindig azt szoktam a szülőknek mondani, józan ésszel próbálják meg végiggondolni a mindazt, amit tanácsolnak. Dönteni azonban nekik kell. A barátok, barátnők, a védő néni, a nagyszülők, de még az orvos is csak tanácsot ad. Az, hogy mi történjen a babával, hogy mit fogadunk meg, és mit nem, a mi felelősségünk.
Hosszú évek óta igyekszem segíteni a szülőknek. Tanultam az egyetemen és azóta az orvosi pályámon is sok mindent, mégis mindössze egy gyerek van, akivel kapcsolatban dönthettem. A saját fiam esetében enyém volt a döntés joga és felelőssége is.

Az a munkám, hogy használható tanácsokat adjak a szülőknek, olyanokat, amit ha megfogadják, és megcsinálják, amit megbeszélünk, a gyerek jobban érzi majd magát. Adott esetben a beteg meggyógyul. Kedves Anyuka! Ennyit elöljáróban.

A tehéntej-fehérje iránti túlérzékenység elég gyakori téma. Az allergiák előfordulása ugrásszerűen megnőtt az utóbbi időkben. Az élet első hónapjaiban a tehéntej-fehérje iránti túlérzékenység a csecsemők 2-5%-nál alakul ki. A tünetek a leggyakrabban a következő módon jelentkezhetnek:
Emésztési gondok: hányás, bukás, hasi panaszok, emésztési gondok, esetleg
hasmenés ,székrekedés.
Bőrön: kiütések, csalánkiütés
Légszervek: szénanátha, asztma
Rossz közérzet: sírás, nyugtalanság, álmatlanság
Esetleg súly problémák, gyarapodási nehézségek.

Kedves Anyuka! A kisbabád még olyan fiatal, hogy alig volt még ideje akár rosszul is lenni. Mindenesetre ha három hete panaszkodik, hogy fáj valamije, nagy megkönnyebbülés, ha egy jó döntés hatására megszűnnek, vagy legalábbis enyhülnek a gondok.
Kólika az orvosi neve annak az állapotnak, amit magyarul hasgörcsnek nevezünk. Lehet a fent leírt tejfehérje érzékenység. Gyakoribb azonban, különösen ebben az életkorban, az éretlen, érzékeny emésztőrendszer átmeneti relatív laktáz- (tejcukorbontó) enzim hiánya. Ez azt jelenti, az emésztőrendszer még nem termel kellő mennyiségű enzimet a tejcukor emésztéséhez. Az is előfordulhat, a baba nagyon sok levegőt nyel a táplálás során, de az is megesik, hogy a csecsemő idegrendszere éretlen még, és ez teljesen természetes. Nehezebben alkalmazkodik a külvilág ingerihez. Új arcok, dolgok, emberek. Egy abszolút védett helyről alig 5 hete kiszakadt a világba és nincs könnyű dolga, amíg meg nem szokja az új körülményeket. Nem könnyű Neked sem látni, hogy szenved a kisbabád, és azt érzi, nem tudsz segíteni rajta.
A puding próbája mindig az evés. Amennyiben kisbabád megnyugodott és jól van,
nyugodtan tud pihenni, múlnak a kiütései, és a hasa is kevésbé fáj a bevezetett változások (tejmentes diéta) hatására, én biztosan nem változtatnék ezen. Az is előfordulhat, hogy a kisbaba egyszerűen éhes volt attól méltatlankodott oly nagyon.

Kedves Anyuka! A tejcukor emésztését elősegítő laktáz enzim időleges hiánya tényleg csak átmeneti, és van lehetőség a kólika tüneteinek enyhítésére. Amennyiben tejfehérje-érzékenység áll fenn, és ezt vizsgálatokkal igazolni tudjuk, megfelelő tápszer adása a megoldás. Abban a ritka esetben, ami ugyan előfordul, hogy a pici baba tejallergiásnak tűnik anyatejes táplálás esetén is valóban az a megoldás: javasolni kell az édesanyának, hogy tartson tejmentes diétát.

Mindezek nem végleges dolgok, és messze nem lehet megjósolni, hogy mi fog
történni a jövőben. Van olyan, aki átmeneti allergiában vagy enzimhiányban szenved, és van, aki allergiás marad egész életében. Olyan családban, ahol a felmenők között is előfordul tejfehérje allergiás, gyakoribb a gyerekek érintettsége is. Szerencsére azonban sok megoldás kínálkozik ilyen esetekben is.
Egyenlőre azonban, mivel a gyanú felmerült, azt javasolom maradjatok az allergén kiiktató étrend mellett.
Kedves Anyuka! remélem nem ijesztettelek meg. Minden jót, sok boldogságot
kívánok egész családodnak.

szedora
Kulcsszó: allergia, hasfájás, hasmenés

 

Aggódom a kislányomért

2013.április. 10.  -  188.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!
8 éves kislányomnak több mint 6 hete folyamatosan hőemelkedése van. Február
elején vittem először orvoshoz, 39,6 fokos lázzal. Akkor a hátát fájdította, és nagyon remegett. A rendelőben 150-es pulzusa volt. Injekciót (Algopyrint) kapott, de napokig még lázas volt, és a pulzusa is 120 körül mozgott. Akkor az orvos Aktil duót írt neki, és hosszas könyörgés után elküldte laborba. A CRP-je 78-as volt, és a vasa volt alacsony. Az antibiotikumos kúra alatt, és után sem ment le a hője, pár nap múlva ismét be is lázasodott. Ezúttal Zinnatot írt fel. Azt is beszedte, de hőemelkedése azóta is folyamatosan van. (37,2-37,4 ). Labort visszanéztük, CRP rendeződött, vaskészítményt szedünk. Az orvos nem küldi semmilyen vizsgálatra mivel egyéb tünete nincs, azt mondta, ne méregessem neki. Engem már viszont nagyon aggaszt, mert egészségügyi végzettségem van, és tudom, hogy lehet súlyos betegség tünete
is. Ezért szeretném kikérni a doktornő véleményét, és javaslatát. Nagyon szépen köszönöm! Tisztelettel: Éva

 

Kedves Éva!
Megértem aggodalmát. Ez egy elég csúnya történet, de mindjárt elöljáróban szeretném megnyugtatni, szerintem nincsen semmi baj. Ezt nem a mindenkori optimizmus mondatja velem, hanem sok év tapasztalata, még akkor is, ha mint Ön
is írja, hiszem megtanulta az egészségügyi végzettsége kapcsán, akár a tankönyvből, akár az életben, hogy bizony komoly betegségeknek is lehet tünete
az állandó hőemelkedés.
Vissza-visszatérő probléma ez itt a honlapomon is. Sok a témával kapcsolatos kérdés – szerintem lesz is mindig – mind a munkámban a rendelőben, mind itt a válaszok között a normál hő tartományról, a hőemelkedésről és a lázról, valamint az ezzel kapcsolatos aggodalmakról. Természetesen szívesen írom le többször is mindazt, amit erről tudok, amit megtanultam, megtapasztaltam, de kérem, mindenképpen keressen rá a kulcsszavak között a ’láz’-ra. Remélem, ha elolvassa azt is, amit régebben tettünk fel az oldalra, talál olyat, ami egészségügyi végzettsége ellenére is újdonság az Ön számára. Főleg abban bízom, hogy amit válaszolok most, és amit össze tud gyűjteni az előző levelekből, az megnyugtató lesz kislánya szempontjából. Ezért mindjárt elöljáróban elnézést kérek mind az ismétlésekért, mind azért, ha esetleg olyan szerepel majd a leírtakban, ami nyilvánvaló az Ön számára.
Kedves Éva! Alig van olyan betegség, ami ne járna lázzal, vagy legalábbis hőemelkedéssel. A láz azt jelzi, a szervezetet valamilyen fertőzés érte. Számtalan kórokozó lehet ennek a tünetnek a hátterében. A láz azt jelenti, megkezdődött a védekezés a „betolakodó” ellen. Azt azonban, hogy mi okozza a lázat, melyik baktérium, vírus, protozoon nem lehet magából a lázból megállapítani. Sem a fertőzés fajtájára, sem a betegség súlyosságára nem tudunk a lázból következtetni. Enyhe fertőzés mellett is tapasztalhatunk igen magasra szökő hőmérsékletet, és súlyos betegségnél is lehet csupán hőemelkedés. A láz magassága függ a kórokozó lázkeltő voltától, de nagymértékben függ az emberi szervezet reagálásától is.

Van néhány megszívlelendő tanács a lázméréssel kapcsolatban. Én a magam részéről – és szívesen vállalom ebben az esetben a konzervatív bélyeget – a régi típusú hőmérőnek hiszek. Ez ma már nem higanyos (az állítólag nem EU konform, bár hogy egy szál higany mi rosszat tud okozni egy üvegcsőben erre sajnos nem sikerül rájönnöm), hanem alkoholos. Lényege, hogy szép vállas kiképzésű (tehát ha popsiban mérünk lázat nem lehet túl mélyre feltolni), és igaz, kicsit tovább kell bent, vagy hónaljban tartani, de szerintem lényegesen pontosabb, mint az összes szuper digitális, infra vagy tudom is én miféle szerkezet. Amit még tudni érdemes: hivatalosan 36,5,- 37,5 fok között tartjuk normálisnak a test hőmérsékletét, Itt azonban mindjárt tennék egy apró kiegészítést. Izgő-mozgó sajtkukac nagyon beöltöztetett és egyébként is izzadós egyén (ez gyereket, felnőttet is jelenthet) esetleg 37,5 fokon éli az életét úgy, hogy kutya baja sincs. Megint csak hivatalosan 37 és 38 fok között beszélünk hőemelkedésről, 38 fok felett lázról. Ez itt ellentmondásnak látszik, mivel 37,5-ig mondtam a hőtartományt normálisnak fentebb, itt javítanék, inkább azt írom 37,5-ig elfogadjuk. Az átlag azonban 37 fok. Némelyek kicsit magasabb hőfokon működnek

Kedves Anyuka! Átlag értékek a nem létező átlag gyerek adatai. Azt is jó megjegyezni, mindez a bőr hőmérsékletére vonatkozik, tehát az úgynevezett periférián vagyis a test külső részén mért érték. Amennyiben centrálisan mérünk tehát magyarul bármelyik testnyílásban 0,5 fokkal magasabbak az értékek.( Másfél-két éves korig ajánlatos a végbélben mérni a baba hőjét.)
Azt is fontos tudni, a láz jót jelent. Pontosabban jót is, mivel segít az egyes kórokozók hatástalanításában. Azt szoktam mondani, a baktériumok, vírusok és egyéb, szervezetünket megtámadó ágensek nem szeretik a meleget. Persze az is nagyon fontos, hogy mivel a gyerek maximumon működik, vagyis alap pulzusa és alap légzésszáma olyan, mint amikor mi terheljük magunkat (pl. gyorsan úszunk vagy futunk), nincs reserv vagyis tartalékkapacitás, ezért a magas láz a keringés felpörgése nagyon kimerítheti a kis beteget.
A láz a legáltalánosabb és leggyakoribb betegségi tünet. Csaknem minden betegségben jelentkezik, de egyikre sem jellemző. Vagyis ennek alapján nem lehet felismerni, mitől is lázas valaki. Vannak olyan betegségek, amelyeknek speciálisan egyedi lázmenete van (például a malária), de ez most nem igazán tartozik a kérdéshez, csupán érdekességként megemlítem. Miképpen azt is, hogy a régmúlt időkben bizonyos betegségek kezelésében szerepet játszott a lázkúra. A vérbajt olykor lázzal próbálták gyógyítani. Mindez régen volt, talán igaz sem volt, ami viszont Önökkel történt az konkrétum és nagyon jó lenne a végére járni.

Kedves Éva! A láz legfontosabb, mondhatnám leghétköznapibb okai a következők: légúti megbetegedések : náthától a mandulagyulladáson át a komoly tüdőgyulladásig, fül, orr, gégészeti megbetegedések, arcüreggyulladás, középfülgyulladás stb., a vizeleti szervek betegségei a hólyaghuruttól a vesemedence-gyulladásig, ragályos, fertőző betegségek kiütéssel vagy anélkül, idegrendszeri gyulladások: agyhártya, agyvelőgyulladás, és még sorolhatnám napestig. Jó azonban, ha tudjuk: hőemelkedést okozhat túlöltöztetés is (pl. kora tavaszi időben bundazsákban való napoztatás, esetleg ha túl meleg van a szobában, vagy mint már említettem, van olyan kisgyerek, aki alapból magasabb
hőmérsékleten él. Aki ilyen típus annak viszont mindig magasabb a hője.

Nézzük ennyi bevezető után az Ön kislányával történteket.
Magas láz (39 fok felett), szaladó pulzus, bágyadtság, elesettség velejárói egy ilyen hőmérsékletnek. Sajnos nem említi mit talált fizikális vizsgálatkor kezelőorvosuk, de gondolom, vagy a torka lehetett piros kislányának, vagy egy tüdőgyulladás jeleit hallhatta a fonendoszkóppal orvosuk, ezért antibiotikumot (Aktil duo) rendelt.
Kedves Anyuka! Ezt a „hosszas könyörgés után küldte laborba” a kislányt nem egészen értem. Valószínűleg megtalálta a magas láz okát, arra Aktil duot javasolt, és úgy gondolta nem szükséges laboratóriumi vizsgálatot végezni. A látvány vagy a hallgatózási lelet magyarázza a magas lázat, nem szoktunk rögtön laboratóriumi vizsgálatot kérni. Ha olyan rossz állapotban van a beteg, én inkább beutalom kórházba, ahol automatikusan leveszik a szükséges vért is a betegség tisztázásához.
Ezzel csupán azt akarom mondani, nem mindig szükséges, sőt pontosabban ritkán
van szükség azonnali laboratóriumi vizsgálatra abban az esetben, ha a láz valamilyen szervi elváltozással (vérbő garat, gyulladás a tüdőben, az arcüregben stb.) megmagyarázható.

Nézzük akkor tovább. A rendelőben nincs lehetőség egy tenyésztés eredményét
megvárni, hiszen az napokat is igénybe vehet , ezért nem célzottan adjuk az antibioticumokat, hanem a talált kép és a magunk tapasztalata alapján. Az Aktil duo egy jó hatásfokú, sok kórokozóra hatékony gyógyszer, de néha előfordul, az épp aktuális bajkeverőre nincs hatással. Különösen, ha a gondokat vírus okozta, mert a vírusok fütyülnek az antibiotikumokra. A szervezet saját erői győzik le minden esetben a betolakodókat. A saját erőt támogathatjuk különböző szerekkel. Az antibiotikumok hatnak a baktériumokra is, a vírusokra azonban nincs igazán hatásuk. Igaz, gyakran megesik, hogy a bakteriális felülfertőződés kivédése céljából feltételezett vírusbetegségben is antibiotikum mellett döntünk, ha a tünetek ezt indokolják.
A magasabb CRP (C reaktív protein, ez egy fehérje, aminek az emelkedett értéke annyit jelez, a szervezetben egy fertőzés zajlik) olyan, mint régen az emelkedett süllyedés érték volt, csak ez a vizsgálat érzékenyebb. Magyarul ugyanazt jelzi, mint a magas láz, hogy a szervezetet támadás érte.
Az alacsonyabb vasérték (jó lenne persze az összes többi értéket is tudnom : vaskötő kapacitás, fehérvérsejtek száma, stb., mivel minden csak teljes egészében értékelhető megnyugtatóan) elsősorban arról ad számot, a kislány vérszegény. Vagyis esendőbb a fertőzésekkel szemben. Lehet, előzőleg gyakran volt beteg, ilyenkor a betegség (kórokozók) „elfogyasztják'” a vasat, vagy valahol vérzik, vagy elégtelen tápanyag- és vitamin- meg fehérjebevitel miatt nem képződik elég vas a szervezetében.

Kedves Anyuka! Amit írok nem egészen tudományos, de talán így leegyszerűsítve érthető, mert természetesen a kórokozók nem eszik a vasat, de megbillenthetik a szervezet harmonikus egyensúlyát. Az mindenesetre jó hír, hogy a CRP érték normalizálódott a második (Zinnat) antibiotikum adása után. Az viszont, hogy 6 hete magasabb a hője talán nem jó. Talán a 37,2-37,4 elvben beleférne a normális hőtartományba. Elvben. Ha nem lett volna ez a mondhatni Kanossza-járás.
A vashiányos vérszegénység képes hőmérséklet-emelkedéssel járni, hogy ez miért van így, nem tudom, de sokszor megtapasztaltam (a saját vérszegénységem kapcsán is valamikor). Azt is mondanám, ha nem lettek volna a magas lázkiugrásai, ha rendben van a CRP- je, ne izgassa magát anyuka, de nem mondom. Kérdés, készült- e rtg felvétel a tüdejéről, az arcüregekről, csináltak- e vizeletvizsgálatot, és ami a legfontosabb, hogy van a kislány? Jó kedvű, eleven, élettel teli, vidám vagy gubbaszt, fáradékony, szótlan, aluszékony, magyarul betegnek látszik?

Kedves Anyuka! Mindig a gyereket gyógyítjuk, nem a tüneteket vagy a laboreltérést.
Adott esetben torokváladék tenyésztés, vagy más kiegészítő laborvizsgálat (széklettenyésztés, vesefunkciók, májértékek) elvégzése is szükségessé válhat, ha a helyzet változatlan. Létezik egy lázambulancia, ahol az ismeretlen vagy pontosabban megmagyarázhatatlan lázak eredetét igyekeznek az ott dolgozó orvosok kideríteni. Szerintem azonban erre kislányának nem lesz szüksége. Ha Önt mégis megnyugtatná, érdemes valamelyiket felkeresni.
Bízom abban, hogy mire soraimat megkapja túl vannak már az izgalmakon. Remélem azonban, hogy ezzel az „általában így szokott lenni” válasszal is a
segítségükre voltam. Sok szeretettel.

Jelige: Aggódom a kislányomért
Kulcsszó: láz

 

Elköszönés a szülőtől

2013. április. 10.  -  187.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!

Három és fél éves kislányom ősztől óvodás, előtte bölcsődés volt 1 idényig. Mind a bölcsődei, mind az óvodai beszoktatása zökkenőmentesnek volt mondható. Nem sírt túlságosan, hamar megnyugodott, ha elköszöntünk Tőle, nem hiányolt egész nap, ugyanakkor természetesen örömmel ugrott a nyakamba, mikor érte mentem. Az utóbbi 2-3 hónapban azonban azt tapasztaltuk a férjemmel – először nálam, most már pedig Nála is – hogy kislányunk hosszasan búcsúzkodik a reggeli elköszönésnél (nem csak óvodában, hanem pl. a balettiskolában is, ha nem várom Őt a 1,5 órás oktatás alatt a helyszínen), 15-20-szor is puszit kér, a szokásos elköszönési rituálénkat (amit még kicsi korában alakítottunk ki) ismételgeti, mintha nem is hallaná, hogy reagáltunk rá, puszit adtunk, pá-pát intettünk, stb. Gyakran el is sírja magát. Az óvónő, balettoktató szerint a sírás viszonylag gyorsan megszűnik, ha elmegyünk – szerintük ez csak nekünk szól, a határait próbálgatja. Azonban annyira szívfájdító és könnyfakasztó az egész, hogy nem hagy nyugodni a gondolat, hogy tényleg ez áll a hátterében vagy más. Tény, hogy kishúgával (1 éves) otthon vagyok. A testvérét szereti. Örömmel megy reggelente oviba, illetve heti 2 délután balettra. Mégis, mikor a búcsúra kerül sor, jön a huzavona. Én kifelé erősnek és határozottnak mutatom magam, és tudom, hogy lehetőség szerint minél rövidebbre kell fogni a búcsúzást, de mindannyiszor visszaszalad hozzám, míg erőteljesen rá nem szólnak, és be nem zárják az orra előtt az ajtót. Ehhez társul még, hogy éjjelente többször – jellemzően éjjel fél 12 és hajnali 4 óra tájban – vigasztalhatatlanul sír álmában (5-10 perc), van, hogy felkelteni sem bírjuk, reggel viszont semmire sem emlékszik. Mi ezeknek az oka? Hogyan lehet helyesen kezelni a fenti helyzeteket?
Őszintén hálás vagyok, ha időt szakít a válaszra.

 

Kedves Claudia!

Ez a kis nehezen búcsúzkodó 3,5 éves valamint az 1 éves kishúga jól választottak. Én egészen biztos vagyok benne hogy a szüleinket mi választjuk ki magunknak még a megszületésünk előtt, azt mondom Önnek, gratulálok a kislányoknak. Jól választottak. Annyi szeretet, féltés és melegség van a soraiban, hogy – bár megértem aggodalmát és kétségeit is – öröm volt olvasni levelét. A probléma ettől természetesen még probléma, ami megoldásra vár, de szerintem nincs olyan nagy baj. A dolgokat sohasem szabad külön-külön szemlélni, mindig meg kell találni az összefüggéseket ahhoz, hogy valamit tisztán lássunk. Soraiból arra következtetek, hogy Ön is azt gyanítja, valahol a kistestvér születése körül lehet az ok, ami még inkább ragaszkodóvá teszi, tette” nagylányát”.
Kedves Claudia! Nincs nagyobb ajándék annál, mint hogy a szülők úgy döntenek,
ne nevelkedjen egyedül a gyerekük. Vannak természetesen minden életkorban a testvér meglétének, megszületésének nehézségei, de a tudat, hogy van egész életemben mellettem valaki, aki ott és úgy nevelkedett mint én, aki ugyanúgy ismeri, szereti a szüleimet és a családomat, akivel felnőtt korunkban számíthatunk egymásra, szerintem egyike a legnagyszerűbb dolgoknak.

14 éves voltam, amikor a húgom megszületett. Gyakorlatilag olyan volt, mintha
az én kisbabám lenne, mert rengeteg dolog volt, amit egészen pici korától csak nekem, vagy velem volt hajlandó megcsinálni. Ennyi év korkülönbséggel persze már volt annyi eszem, hogy tudtam a jelentkező féltékenységgel mit kezdeni. Mert a féltékenység bizony természetes érzés egy testvér megszületésekor. 2 évesen, mint az Ön kislánya bizonyára nehezebb a helyzetet kezelni.
Úgy vélem, az még rendben volt, hogy amíg a pici baba kis magatehetetlen,
megértette, hogy Anyuci otthon van, mert ápolni, gondozni kell. De most már
mivel kishúga is jön-megy, mozog, játszik, talán mond is néhány szót, azonosnak
érzi testvérét magával, és nem nagyon érti, miért a kivételezett helyzet, hogy neki közösségbe kell menni és anya meg a kicsi otthon maradhatnak.
Mindez persze lehet másképpen is, de ez is egy lehetőség a nagy ragaszkodás,
vagy a nehéz elválás magyarázatára. Az is előfordulhat, hogy valakivel nincs igazán harmonikus viszonyban ott az óvodában, vagy akár a baletton is, és ezért háttérre, megerősítésre vágyik a szüleitől.
Igaz, Ő az idősebb, de nagyon kicsi még, és talán úgy érzi, kistestvére megkapja azt a biztonságot, amire neki is szüksége lenne olykor. Számomra erről szólnak az éjszakai felriadások is. Álom, mondjuk azokra a képekre, amik alvás közben megjelennek a látóterünkben. Egy ilyen kicsi lány, mint az Ön nagyobbikja nem tudja még az álmokat, a meséket, és a valóságot megkülönböztetni. Mindent úgy él meg, mintha valódi lenne.
Lehet túl sok inger éri a kislányt, és azok feldolgozása nehézségekbe ütközik. Ez csupán egy lehetőség, de megesik, hogy ilyen felriadásokat okoz.
Pavor nocturnus (éjszakai ijedtség, rémület) az orvosi elnevezése ennek a
sajátos gyerekkori alvászavarnak. A gyerek többnyire az éjszaka közepén sírva, esetleg verejtékben úszva ébred, riad fel álmából. Félelem, rettenet látszik rajta, nehezen lehet, ha ugyan egyáltalán meg lehet nyugtatni, és nem mindig ébreszthető fel. Van olyan kisgyerek, akinél ez a tünet rendszeresen jelentkezik, van azonban olyan is, akinél rendszertelenül, csupán néha fordul elő. Okát nem igazán tudjuk, de a feltételezés szerint a gyerek vélhetően a nappal történteket álmában erős szorongást kiváltó élménnyé sűríti össze. Talán fél, hogy egyedül van, hogy esetleg magára marad, és akkor itt mindjárt vissza is csatolhatunk a nehéz búcsú témaköréhez.
Ami segíthet és megnyugvást hozhat elsősorban a gyerek, de talán az összes érdekelt számára, a megnyugtatás. Mind öleléssel, mind vigasztaló szavakkal, de adott esetben azzal is, hogy mellette maradunk. Ha félünk, mert előfordul ez ugye velünk felnőttekkel is, mi is jó szóra, megnyugtatásra, melegségre vágyunk. Nem fog rászokni a gyerek , hogy folyton maga mellett tartson minket éjszaka, vagy nem lehet ezzel elrontani. Ne higgyen azoknak, akik ilyesmivel riogatják. Hitem szerint szeretettel nem lehet elrontani senkit se, ha mellette jól húzzuk meg a határokat és következetesek vagyunk. Ez megint csak egy nagy téma, a mikor engedni és mikor szigorúnak lenni kérdése, és azt kell mondjam ehhez bizony jól kell ismerni a gyereket. Nincs mindenkinél működtethető általános tanács. Az egyik gyerek sose él vissza semmivel (szerintem egyébként is ezek nem visszaélések), a másiknál jobban oda kell figyelni a határokra.

Mindenesetre egy rémült, álmából felriadó kislányt (és persze kisfiút is) meg kell nyugtatni. Sokat kell vele beszélgetni, és segítségére lenni abban, hogy a napi eseményeket még ébrenlétben jól fel tudja dolgozni, elmesélhessen mindent, ami foglalkoztatja. Egyszerre kellene jó orvosnak, házvezetőnőnek, pszichológusnak, szakácsnak és még ki tudja mi mindennek lennünk ahhoz, hogy a dolgok zökkenőmentesen működjenek? Közel nincs erről szó. A zökkenők a tanulás lépcsőfokai mind Önnek mind a kislányának, és ha sikerül valamit jól megoldani közösen, az öröm, az élmény is közös lesz.

Én nem lennék az elválások esetén sem szigorú, nem baj, ha a kislány látja, Önnek is fájdalmat okoz valami, ami őt bántja. Ettől nem lesz gyengébb, vagy szófogadatlan. A kis első, aki tényleg a központ volt addig, bizony nem kerül jó helyzetbe a második baba születésekor. Úgy is fogalmazhatnék, az addig csupán rá figyelő anyuka egyszer csak másra kezd figyelni. Ez érthető felnőttként, az okok is tudottak, hiszen egy újszülött valóban teljes embert kíván, de nem érthető egy kisgyereknek. Ő csupán azt éli meg esetleg, hogy háttérbe szorult. Tudom nehéz, de meg kellene próbálni kiszakítani a kisbaba ellátásából egy fél napot kettesben, úgy értem Anyuka és az idősebb testvér legyenek együtt. Mindez külön szervezést igényel, de hitem szerint jár a nagyobbnak is legalább egy fél nap, amikor rajta, és csak rajta van a figyelem.
A másik jónak ígérkező megoldás az, hogy hagyjuk időnként, hogy a nővérke is otthon maradhasson, és megélhesse, nem történik otthon semmi különös. Nem úgy van, hogy őt beteszik a csoportjába, és a kishúgával csupa kaland az élet. Egyszerűen élje meg a mindennapokat, és nagyon hamar rá fog jönni, jobb, érdekesebb a gyerekekkel játszani, együtt lenni, mint otthon egyedül elfoglalnia magát, amíg anyu a kistestvért gondozza. Beszélje is meg mindezt a kislánnyal. Egy 3,5 éves olyan sok mindent megért, annál lényegesen többet, mint néha feltételezzük.
Kedves Anyuka! Biztos vagyok benne, hogy van megoldás a gondjukra, és abban
is biztos vagyok, hogy Önök ezt meg fogják találni. Okos szóval, türelemmel, szeretettel.
Nincs baj, soha nincs baj abból, ha néha a gyerek akarata érvényesül. Van úgy,
hogy hosszú magyarázatoknál, beszélgetéseknél hatékonyabb egy gesztus, mert
azt erősíti a gyerekben, Te is fontos vagy, megértünk, és segítünk túl lenni a nehezén. Ezt minden gyerek megérdemli a szüleitől. Minden ember megérdemli az övéitől.
Kedves Anyuka! Még egyszer köszönöm kedves levelét. Szeretném azt hinni,
hogy segítségére lesz mindaz, amit válaszoltam. Kérem ölelje meg helyettem is
nagylányát (meg persze a kicsit is). Sok szeretettel.

Jelige: elköszönés a szülőtől
Kulcsszó: testvér

 

Szúrás

2013. április. 10.  -  186.  cikk kinyitása

Már többször mértem a vércukorszintem, és a szúrás után szinte semmit sem éreztem, de most legutóbb már a szúrás is jobban fájt, és utána is sokáig éreztem csípő érzést. Kb. 10 perce szúrtam és a lila folt még mindig látszik. Ilyen önszúró tűvel csináltam, ami egy gombnyomásra megszúr, ezért nem értem, hogy most mért fájt jobban, és steril tűt használok minden alkalommal. Az lenne a kérdésem, hogy ugye ez a fájdalom természetes, és semmilyen fertőzést nem kaphattam el?

 

Kedves Levélíró!
Szívesen válaszolok Önnek a feltett kérdésre, de mindjárt elöljáróban a legfontosabbat szeretném tisztázni. Azt hiszem nem én vagyok a megfelelő ember, akihez fordult. Gyerekgyógyász vagyok immáron több mint 30 éve, csak a 0-18 éves korig terjedő beteg páciensek tartoznak hozzám. Igaz, volt egy 4 éves kalandom az ortopédiával (abból, is szereztem egy szakvizsgát), így néhány évet dolgoztam ugyan felnőtt osztályon, de nagyon kevés tapasztalattal rendelkezem a felnőtt diabetesszel (cukorbetegség) kapcsolatban. Épp ezért érzem nagyon megtisztelőnek bizalmát. Így érzek minden olyan esetben, amikor felnőtt betegek írnak és várnak választ tőlem.
A vérben a cukor mennyisége alig ingadozóan állandó. Ha valamilyen zavar következtében a szabályozás csődöt mond, a vércukorszint emelkedik, cukorbetegségről, cukorbajról (diabetes mellitus) beszélünk. Ez a betegség családon belül halmozottan fordulhat elő, és egész életre szóló állapot, amit rendszeres kezeléssel, állandó ellenőrzéssel lehet egyensúlyban tartani. Fontos része a terápiának a megfelelő étkezés, a szénhidrátok bevitelének ellenőrzése. Úgyis mondhatnám a diéta.
A gyerekkori és a felnőttkori cukorbaj nem azonosak egymással. Egyik esetben az insulin hiány a baj oka, a másiknál azonban van inzulin termelés, de a sejtek nem érzékenyek erre az anyagra. Nem mennék bele most ennek a részletes elemzésébe. A lényeg, és ez vonatkozik mind a gyerek mind a felnőtt betegekre, a beállított kezelést rendszeresen csinálni kell. Magyarul az insulint vagy a megfelelő és szakember (diabetológus) által elrendelt gyógyszereket be kell venni, és a
vércukorszintet ellenőrizni kell.
Erre nagyon jól kifejlesztett szerkezetek vannak forgalomban. Mint az Ön által is említett úgynevezett önszúró tű. Sem a tűt sem a méreteket nem ismerem, de úgy vélem, amennyiben eddig is ezeket használta, és nem volt semmi panasza, nem jó, ha most csípő érzésről számol be. A szúrást természetesen érezheti, de ha ez komoly fájdalommal jár, az nem normális. Előfordulhat, hogy eltalált egy kis bőrideget és attól érzi ezt a csípő, égető érzést, sőt az is lehet, egy pici kis erecske is ott volt a
tű útjában, attól lett kicsit lila az egész terület.

Kedves Levélíró! A fájdalom sohasem természetes dolog. Mindig egy jelzése a
szervezetnek, amit nem árt figyelembe venni. Nem azért vagyunk a világon, hogy szenvedjünk és fájjon, hanem hogy a szépet és jót megélhessük, és adni tudjunk másoknak. Szeretetet, odafigyelést gyengédséget jó szót. Mikor mire van szükség.
Akinek fájdalma van, az csak magára képes figyelni, hiszen még egy apró fájdalom is elvonja a figyelmet minden másról.

Kérem tehát, keresse fel minél előbb a szerkezettel együtt kezelőorvosát, és
nézzék meg, mi a fájdalom oka. Addig is érdemes az adott területre hideg borogatást tenni, esetleg Phenylbutazonnal (vény nélkül kapható kenőcs) bekenni a szúrás helyét.
Bízom benne hogy a fájdalom nem fertőzést jelent, mert akkor egyéb tüneteket is kellene észlelnie: pirosság, mozgáskorlátozottság, melegebb bőrhőmérséklet, esetleg váladékozás vagy duzzanat azok, amik fertőzésre utalnak.
Még egyszer köszönöm kérdését. Minden jót kívánok Önnek.

Jelige: vércukorszint mérés
Kulcsszó:

 

Éjjel-nappal eszik és emészt

2013. április. 10.  -  185.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő,

egy (túlságosan?!)aggódó nagymama vagyok.

Kis unokám egy hét múlva lesz egyéves. 4350 grammal született és jelenleg már jóval 12000 gr felett jár. (Már 15 foga van.) Amúgy nagyon vidám, kiegyensúlyozott, okos kislány, akit a világon minden érdekel és huncutsága már nyomokban mérhető.
Amit jómagam nagyon nehezen fogadok el: fél éves kora óta „felnőtt” ételeket
kap és bizony-bizony a mai napig is éjjelente 2-3 alkalommal adják neki a bébitápszert (teljes adagot) és még ezenkívül három teljes üveg bébiteát.
Állítólag: „igényli” a kislány. Lehetséges ez? Mit akar a folytonos étkezéssel pótolni? Szeretethiánya lenne? Nem tudom. Nagyon aggódom, mert az unokám már éjjel-nappal „csak” emészt, eszik és ismét csak emészt.
Szerintem nagy a pocija is. Olyan kis vitamin-golyó. Ezt én nem nézem jó szemmel, de nem szól(hat)ok érte.
Mit tegyek? Van okom az aggódásra, vagy ez normális jelenség, az ő korában?!

Nagyon szépen köszönöm válaszát.

 

Kedves Nagymama!

Olyan, hogy „túlságosan „ aggódó nagymama, szerintem nem létezik. A
nagymamaság mint állapot éppen a fokozott aggódás, és persze a hatványozott
örömök állapota is. Hosszú -hosszú idő után ismét egy pici gyerek van a közelünkben, a maga semmihez sem hasonlítható nyíltságával, szeretetével és szeretnivalóságával úgy, hogy a felelősség sokkal kisebb, mint a saját gyerekeinkkel
kapcsolatban volt. Persze az évek közben jól elszálltak, és az ember jobban aggódik az unokájáért, mint azt fiatalon tette a gyerekéért. Ez sem törvény persze, csak általában így szokott lenni.
Édesanyám megfogalmazásában a nagymamaság valami olyan állapot, hogy a nagymamák, és persze a nagypapák szeretik az unokáikat azért, akik és szeretik azt is benne, hogy a gyerekük gyereke. Ehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy az ember tudomásul veszi, hogy mivel a kicsi a gyerekem gyereke, nem én, vagy mi
nagyszülők hozzuk meg a döntéseket.
Kedves Nagymama, mi sem szerettük, ha a szüleink beleszóltak a gyereknevelésbe, esetleg tapasztalatokra hivatkoztak, vagy azt mondták ők jobban tudják. Nincs abban semmi különleges, hogy a most szülővé váló generáció is hasonlóképpen érez.
Egy olyan kicsi lány, aki hamarosan 1 éves lesz, és már az indulásnál nagy súlyú volt, természetes, hogy ha nem történt semmi baj az első évben, nem volt beteg, nem érte semmilyen fertőzés, jól fejlettnek mondható most is a mért értékei alapján.
Azt írja, jóval 12 kg felett van a súlya. De mennyi ez a jóval, mert az igazán nem mindegy. Vannak a már itt a honlapon is sokszor emlegetett percentilis táblázatok,
amelyek alapján megítélhető, hogy egy kisgyerek hol tart a fejlődésében. Az, hogy a kislány jó kedélyű, huncut, és minden érdekli, megint csak arról szól, ha orvosi nyelvre akarom fordítani, hogy korának megfelelően fejlett. Mind testileg, mind szellemileg. Az azonban, hogy felnőtt koszton van féléves kora óta valóban nem a legjobb megoldás még akkor sem, ha egyébként az éjszakát nyugodtan pihenéssel töltené, átaludná. Így azonban, hogy még éjjelente 2-3-szor kap ráadásul teljes adag tápszert, hát hogy fogalmazzak finoman .. ez több mint nem jó.
Egy nagyjából egy éves kislánynak(és persze kisfiúnak is) éjjel már aludni kellene, pláne akkor, ha 15 fogacskája már kibújt, tehát az ébredéseket nem írhatjuk a fogzás rovására. Valami alapvetően nem jól alakulhatott a táplálás körül.
Megpróbálom röviden leírni, mi a mai hivatalos álláspont a babák etetésével kapcsolatban. Nem kőbe vésett törvény ez, hiszen ahány ház annyi szokás, és ahány baba annyiféle lehetőség van az apró eltérésekre, de úgy vélem azért ezeket az orvosok, dietetikusok és szakemberek által összeállított ajánlásokat érdemes legalább ismerni. Én a magam részéről azért is szeretem ezeket a mondhatni „sorvezetőket”, mert mindig viszonyítási alapként lehetett használni őket. A ma elfogadott álláspont szerint az a jó, ha a pici baba legalább a hatodik
hónap végéig (tehát féléves korig) kizárólag anyatejet kap, szopik. Természetesen arról a helyzetről beszélünk, ha ennek sem a baba sem az anya részéről nincs akadálya. Amennyiben a dolog valahol hibádzik, a kisbaba nem fejlődik megfelelően,
akkor általában hozzátápláláshoz folyamodunk, vagyis a szoptatás mellett tápszert is adunk a babának.
Azt a folyamatot, amikor a kisbaba már fél szilárd vagy szilárd ételeket is kap, elválasztásnak nevezzük. Sokféle, és egymásnak sokszor teljesen ellentmondó vélemény van arról, mikor is van itt ennek az ideje. Ráadásul sok minden, például a környezet is, ahová a baba született befolyásolhatja ezt a döntést. Egyes népeknél előfordul, hogy már újszülött korban adnak a pici babának előrágott, megcsócsált ételt. Csupán érdekességként említeném meg, állítólag a csókolódzás is innen eredeztethető.
Régen, ha kevés volt az anyatej, vagy a baba nem jól fejlődött, anyukája a saját ételét adta szájból-szájba, mint a kismadaraknak kiegészítésképpen. Igaz, a másik oldalon van olyan ajánlás is, olyan hely a világon, ahol 2-3 éves korig is szoptatják a babákat.

Ehhez is tartozik egy érdekesség: Sajnos sok a táplálkozási zavaros felnőtt. Mindkét irányban, akár anorexia, bulémia (kóros soványság, illetve nagy mennyiségű étel befalása majd kihányása) illetve a rengeteg túlsúlyos felnőtt meglétére egyes kutatók
szerint a fokozott orális rögzülés vagyis örömeink szájjal, evéssel való kielégítése, egy ki nem élt szopási ösztön következtében jön létre. Az idő előtti elválasztás későbbi gondokat okozhat. Lehet, nem értek hozzá, de a magam részéről nem tartom ezt a teóriát elképzelhetetlennek.

Hol van hát az a bizonyos mindig keresett arany középút, kérdezhetjük. Van először is a kapható élelmiszerek széles skálája, ami mondhatni az utóbbi néhány évtized sajátja. Nem minden arany azonban, ami fénylik. Attól hogy a baba szívesen megkóstolja, még nem biztos hogy nem ártunk vele. A gyerek mindenre kíváncsi. Mindent meg akar tapasztalni, megfogni, megnézni és főleg megkóstolni. Hogy mi kerül a tányérjára azért bizony mi szülők, nagyszülők vagyunk a
felelősek. Hosszú évekig a gyerek azt eszi, amit kap. Kiszolgáltatott lény, főleg az
ételek terén. Sokféle elmélet van, nehéz kiigazodni közöttük. Egyél ezt és ne edd azt,
mondja az egyik jó tanács , és épp az ellenkezőjét állítja néhány hét múlva valaki egy másik fórumon. Minél közelebb a természeteshez, minél kevesebbet ártva a benne lévő ásványi anyagoknak, vitaminoknak, azt ami abban az évszakban ott, ahol élünk megterem – talán olyan tanácsok, amiket józan ésszel el lehet fogadni. Tartsuk tiszteletben a gyerek igényeit is. Ha nem kér valamit, ne erőltessük, de ha túl sokat kérne, annak is határt kell szabni. Természetes hogy a baba az édes ízt preferálja. Ilyen az anyatej és állítólag a magzatvíz is. Tudni kell azonban, hogy a túlzásba vitt
kalóriadús ételekkel komoly későbbi anyagcsere-betegség alapjait tehetjük le (cukorbetegség, elhízás stb.), valamint keringési problémákat is okozhatunk.

Kedves Nagymama! Nincs könnyű helyzetben, belátom. Szólni kellene, de ugyanakkor nem szabad beleszólni. Én azt hiszem, mégiscsak megreszkíroznék egy nyugodt beszélgetést a baba anyukájával. Akkor, amikor úgy érzi, nyitott egy ilyen típusú együttgondolkodásra. Talán onnan indulnék el, hogy az éjszakai etetés már nem egy ekkora kislánynak való. Talán azt is elmesélném, hogyan lehetne ennek elejét venni úgy, hogy a baba se szenvedjen tőle, és a szülők is pihenhessenek. Nem gondolom, hogy a sok evés szeretethiány lenne, inkább rossz beidegződés, szokás, ami – mint minden szokás – ha nem könnyen, de megváltoztatható. Beszéljenek a kislány orvosával, esetleg kérjenek tanácsot dietetikustól. Persze azt sem árt tudni, olyan családban, ahol mindenki nagy súlyú, és nagy étkű, a gyerek sem valószínű, hogy vézna lesz. Talán, ha ez a helyzet, Önöknél is érdemes lenne egy közös értelmes diétát, és evési rendet az egész család egészsége miatt foganatosítani.
Kedves Nagymama, drukkolok, hogy jókor jót mondjon, és mindannyian
karcsúbban kerüljenek ki a helyzetből. Az persze, hogy kis unokája most pufók, nem jelent semmit, hiszen rengeteg év áll még előtte amikor nőnie kell, és lehet, szép karcsú nagylány válik majd belőle. A jó minőségű, megfelelő mennyiségű, de nem túl sok étel mindenképpen hasznára válik, abban biztos vagyok. Otthoni szokásainkat
később sokkal nehezebb megváltoztatni. Talán ezért is érdemes a minőségi és
kontrollált mennyiségű táplálkozást minél korábban megtanulni.
Az éhség-jóllakottság finom jelzései a szervezetnek, könnyű elnyomni vagy túllépni a határokon, de ha megtanuljuk ezeket a finom jelzéseket érezni, értelmezni, sok későbbi bajt tudunk megelőzni vele.

Jelige: almafa
Kulcsszó: evés

 

Puki

2013. április 5.  -  184.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!Olyan problémám lenne, hogy a 8 éves unokám, ha pukizik,
sokszor kaki van a bugyiban. Mi lehet a gond? Várom válaszát.Egy aggódó
nagymama!!!!!!!!

 

Kedves Aggódó Nagymama!

Azt kérdezi mi lehet a gond? A gond az, hogy a kisfiú bekakil. Ezt ugyanis 8 éves korban, még abban az esetben sem, ha mindez pukizás közben történik, nem tekinthetjük normális jelenségnek.
Ezt azonban Ön is nagyon jól tudja kedves aggódó Nagymama, hiszen ha nem
tudná, nem aggódna, és nem írt volna levelet nekem. Encopresisnek nevezzük azt a jelenséget orvosi nyelven, amikor ismételten, általában önkéntelenül ürít valaki székletet nem megfelelő helyre. Magyarul bekakil. Általában a ruháját szennyezi össze, és mindezt teszi úgy, hogy elmúlt már 4 éves. Valahol ott a 4. év tájékán van a széklettartással kapcsolatos szobatisztává válás ideje.
Az encopresis meghatározásánál lényeges szempont, hogy mindez, vagyis a széklet nem megfelelő körülmények közötti ürítése a már szobatisztává vált gyereknél fordul elő.
Fura módon a statisztika szerint fiúknál gyakrabban észleljük, mint kislányoknál, és azt írják a tankönyvek, hogy a dolog leginkább érzelemzavarra utalhat. Bár Nagymama elég szűkszavúan ír, illetve kérdez, érdemes más szempontokat, más körülményeket is megvizsgálni. Nézzük először is a pukizást, amit hivatalosan úgy hívunk flatulancia. Ez túlzott mennyiségű bélgáz képződést jelent. A flatus maga a puki, vagyis a bélgáz távozása a végbélen keresztül. Természetesen ebben az esetben is ahhoz, hogy a szelek távozhassanak, kicsit el kell lazulnia a záró gyűrűnek. Itt mindjárt akadhat egy magyarázat arra, miért is kerül kísérő
jelenségként kaki a bugyiba. Magyarázat ugyan van, de a jelenség, ha minden jól működik, természetesen nem normális. Miképpen az extra szelesedés sem.
Beszéljük meg, mi lehet a szelesedés hátterében. Úgy is szoktuk mondani, mitől fújódunk fel? Nézzük meg azt is, hogyan tudunk védekezni ellene, néhány hasznos dolog bevezetésével, ami aztán szokássá válhat.
Mindezek a jó tanácsok természetesen felnőtt korban is hasznosak lehetnek. Tehát néhány viszonylag egyszerű módszer a felfúvódás megszüntetésére:
- Ne együnk nátriumban gazdag dolgokat pl.: leveskonzervet, gyors ételt, füstölt
húst. A nátriummal (vagyis a sóval) azt érjük el, hogy a szervezet tárolni fog
minden csepp folyadékot.
- Fura módon, ha sokat iszunk tiszta vizet, az kihajtja a nátriumot, és segít a felfúvódás elleni harcban is.
- Ne együnk egyszerű szénhidrátokat (fehér kenyér, fehér tészta, chips). A
szénhidrátok glukózzá bomlanak, és testünkben glikogén formájában raktározódva várják, hogy szervezetünk az energiatermeléshez felhasználja a tárolt glikogént.A glikogén tárolásához minden egyes molekulára egy vízmolekulának kell tapadnia.
- Váltsunk magas rosttartalmú ételekre, amelyek meggyorsítják a passzázst (vagyis az áthaladást az emésztőrendszeren). Minél tovább időzik egy étel a
belekben, annál nehezebbnek fogjuk érezni magunkat.
- Mozogjunk sokat, ez segít mind a folyadékok helyes elosztásában, mind a
kiválasztás felgyorsításában.
- Felejtsük el az összes szénsavas cukros üdítőt.
- Bizonyos gyógyszerek is képesek sok bajt, többek között gázképződést
okozni.
- Másrészről a vitaminok, ásványi anyagok segíthetik a probléma megoldását. A probiotikumok is jótékony hatásúak lehetnek
- A mesterséges édesítőszerek, cukormentes rágógumik is felfújódást okozhatnak, és még sorolhatnám végtelenségig.

Egy szó mint száz, oda kellene figyelni arra, mit eszik a gyerek (és persze a család is). Esetleg egy dietetikus segítségét is igénybe lehet venni.
Sokszor írtam már, fogom is még, érdemes a paleolit étkezésnek utána nézni az
interneten. Könyvek is forgalomban vannak ebben a témakörben, de a hálózaton is rengeteg recept és jó tanács olvasható. Annak, aki ezt az étkezési javaslatot túl szigorúnak tartja, érdemes elolvasni azt, ami a leírásokban szerepel. Minden apró lépés az egészséges étkezés és életvitel felé győzelemnek tekinthető ebben a
műételekkel és italokkal elárasztott világban.
Térjünk azonban vissza konkrétan az Ön unokájához. Amit eddig írtam, feltételezés, nevezetesen, hogy valamelyik tényező felfújódást okozhat a kisfiúnak.
Előfordulhat azonban az is, hogy valamilyen ételallergia, vagy érzékenység áll a tünet hátterében (lehet például akár coeliákia=lisztérzékenység az ok). Gyakran az a helyzet, hogy az ilyen gyerekek idült, tehát krónikus székrekedéssel küzdenek. Nagyon nehezen kakilnak egyébként. Ilyen esetekben akkor, amikor akaratlagosan kakilnak nagy és kemény székletrögök, úgynevezett skybalák távoznak. A napokig tartó székrekedés azzal jár, hogy a bélben pangó és nem ürülő széklet elfolyósodik és gyakorlatilag kifolyik, túlfolyik . Ha egy ilyen kisfiút büntetéssel sújtanak a bekakilás miatt, a helyzet tovább romolhat és komoly lelki sérüléseket is okozhat.
Tehát a teendő a következő. Először is meg kell beszélni az egész történetet
a gyerek orvosával. Érdemes naplót vezetni, mit evett a gyerek és mikor fordult elő baleset. Meg kell vizsgálni, nincs-e valamilyen szervi eltérés, beidegzési zavar a
háttérben, különösen akkor, ha a kisfiú soha nem volt igazán szobatiszta (még ha csupán mondhatni apró bekakilásról van is szó).
Amennyiben szorulásos, és nehezen kakil, meg kell nézetni gyerekproktológussal (a vastagbél betegségeivel foglakozó szakember) de legalábbis gyereksebésszel, hogy van-e valami mind a szorulás, mind a bekakilás hátterében. Ha egy bélsárrög felsérti a végbél nyálkahártyáját, és minden kakilás fájdalmat okoz, a gyerek önkénytelenül visszatartja a székletét, ami szorulás formájában jelentkezik. Ezekben az esetekben épp az olajos hashajtó használata szokott eredményes lenni.
Nem tudom, volt-e a kisfiú edzve a kakilásra. Ez bizonyos fajta hozzáállást jelent, amiben megtanítunk valakit türelmesen, azonos időben üríteni. Mindezt nem rohanva, hanem nyugodt körülmények között. Sok esetben beválik, ha valahogyan sikerül a kakilást estére áttenni, és nem a reggeli kapkodás idejére hagyni. Az is beválik, ha minden étkezés után, legalábbis otthon, üldögél a gyerek 10-15 percet a Wc-n ahol megtanul ellazulni.
Semmi esetre se szidjuk meg a balesetért, hiszen nem direkt teszi a dolgot, az csak megtörténik vele. Ennyi idős korban ez már nagyon megalázó tud lenni, ha még ki is kap valamiért, amiről nem tehet.
Kedves Nagymama! Adott esetben pszichológussal sem ártana a dolgot átbeszélni, és az egész családot bevonni egy kezelésbe, ha szükséges.
Természetesen mivel nem tudom mióta tart ez a dolog, évek, hónapok vagy csak
néhány hete, ezeknek más és más a megítélése.
Remélem nem bagatellizálják el a dolgot, de az sem lenne jó, ha túl nagy ügy
kerekedne egy olyan valamiből, ami néhányszor megesett. Azt írja ugyan, hogy sokszor, és hogy pukizáskor, de vajon mennyi az a sok, és vajon csak pukizáskor, vagy tüsszentésnél, nevetésnél, köhögésnél is van-e hasonló jelenség.
A záróizom elégtelensége is felmerül, ami mindenképpen orvosi vizsgálatot,
ellátást igényel.
Kedves Nagymama! Nem állt szándékomban megijeszteni, de azt mindenképpen el
szerettem volna érni, hogy induljanak el, és járjanak a dolog végére. Ne
hagyják a kisfiút magára egy ilyen helyzetben.

Jelige: Egy aggódó nagymama
Kulcsszó:

 

Válogatós kiskamasz

2013. április 5.  -  183.  cikk kinyitása

Tisztelt Gyarmati Doktornő!

Gyermekem válogatóssága miatt írok Önnek. Étvágytalanságról sok helyen –
többek között ezen az oldalon is – olvastam. De nálunk más a probléma.
3 gyerekünk van. A legnagyobb nyáron már 18 éves. Kicsinek nagyon rossz evő
volt, keveset evett, picike is volt. Kb 4 éves volt amikor feladtam a harcot, gondoltam, ha eddig nem halt éhen ezután sem fog. Így is lett 1-2 éven belül ő lett a legnagyobb ínyenc a családban. Nála szépen megoldódott a probléma.
A 3. gyerek 4 éves. Ő most van éppen a válogatós korszakban. erről a helyzetről is sokat lehet olvasni mindenfelé. Igyekszem is megfelelően kezelni. Alapvetően azonban jó evő, és szívesen eszik/kóstol meg mindenfélét.
A jelenlegi problémám a 2. fiammal van. Berci most 11 éves múlt. Ő kb 1 éves koráig nagyon nagy evő volt. Csodálkoztam is anno, hogy jéé ilyen gyerek is létezik. Mindent megevett, mindent megkóstolt. Aztán emlékeim szerint amint betöltötte az 1 évet elkezdett válogatni. De nagyon erősen. Pl epret még soha életében nem evett. Barackot is csak 1 éves kora előtt pürének, azóta se. És még sorolhatnám. Így van ez az összes gyümölccsel (kivétel alma és görögdinnye) és az összes zöldséggel (kivétel uborka, paprika, burgonya, alkalmanként paradicsom), húsféléből kizárólag a csirkemellet vagy a nagyon tiszta száraz húst eszi meg, abból is inkább csak a grillezett vagy rántott változatot (minél natúrabb annál jobb), tészta is csak akkor jöhet, ha nem ellenkezik a fenti kritériumokkal (pl a pörkölt tésztával csak akkor jó, ha
mellhúsból készült, és szinte nem látott hagymát). A tejtermékek szerencsére rendben vannak. Jelenleg ott tartunk, hogy az iskolai ebédet lemondtam, mert csak fizettem, és kb a 10%-t eszi csak meg.
Ahogy a babák evéséről olvasgattam, arra jutottam, hogy valószínűleg 1 éves kora körül én rontottam el, hiszen amikor a korábban jól evő gyerekem elkezdett mindenre fujjogni, erőltettem az evést. Ő szerintem egy elég érzékeny gyerek, nagyon könnyen megbántódik, lehetséges, hogy valahol az agya mélyén emlékszik a kellemetlen evésekre. Persze egy idő után nála is feladtam, pont mint a bátyjánál, és igyekeztem olyan ételeket készíteni amiket megevett. Csak éppen Berci nem változott meg. Ő megmaradt válogatósnak a mai napig.
A kérdésem a doktornőhöz (nem is vagyok benne biztos hogy Ön a kompetens egy
ilyen problémával szemben), hogy van-e megoldás. Lehet-e formálni az evési szokásain, és ha igen hogyan. Tovább ártok-e azzal, ha bevezetem az „azt eszed ami van” rendszert. Vagy egyszerűen maradjon minden a régiben? Kapjon amit szeret? Kicsit elfáradtam abban, hogy 5-ünknek legalább 2-3 féle ételt kell készítenem (az igazsághoz hozzátartozik, hogy a férjem is nagyon válogatós,
bár nem annyira mint Berci).

 

Kedves Andrea!

Három gyereket nevelni nagyszerű dolog lehet, még akkor is, ha természetesen
nem kevés problémát , gondolkodást okoz a felnevelésük. Ugyanazon szülőpártól hasonló körülmények közé születő testvérek között is nagyok lehetnek a különbségek. Ezt gondolom Ön is megerősítené, ha személyesen és nemcsak így a honlapon keresztül „beszélgetnénk”. Vannak azonban tendenciák, amik gyakran
ismétlődnek egy családban. Talán úgy is mondhatnám „megjelennek” az összes
gyereken. Ilyenkor érdemes elgondolkodni, vajon mi lehet ennek az oka. Több variáció lehetséges. Lehet a dolog örökletes, és itt mindjárt álljunk is meg egy pillanatra. Azt írja, hogy a „férje is nagyon válogatós”(bár nem annyira mint Berci) ami lefordítva azt is jelentheti, mindhárom gyereknek vannak élményei arról, hogy Apa csak a fogára valót eszi meg,és lehetőség van valamit valamilyen típusú ételeket visszautasítani.
Azt is írja Andrea, lehet nem én vagyok ebben az ügyben a kompetens személy.
Ez valóban könnyen előfordulhat, de hosszú évek tapasztalata kapcsán kialakult a véleményem, amit nagyon szívesen megosztok Önnel abban a reményben, hogy a segítségére lehetek. Abban teljesen egyetértek Önnel, hogy egy nagy családban kielégíteni mindenki igényét megterhelő feladat lehet, de szerintem azért nem
megoldhatatlan.
Nem ismerem a körülményeiket, nem tudom Andrea dolgozik-e vagy otthon van
a három gyerekkel. Ez természetesen – legalábbis az én meglátásom szerint –
komoly feladat. Elindítani az életbe 3 gyereket, tisztességgel felnevelni őket, van olyan fontos munka ,ha nem fontosabb, mint sok más egyéb. Lényegesen nehezebb, a több műszakban való helytállás, de azért jó szervezéssel, és némi segítség
igénybevételével ez is megoldható, ha nem is könnyen.
Nem a levegőbe beszélek, és száraz tananyagot írok. Valamikor 4 gyereket
szerettem volna. Sajnos másképpen alakult. Ha van valami, amit bánok az életemben az, hogy ezt a tervet nem sikerült megvalósítani. Aztán, mert az ÉLET így csupa nagy betűvel néha, nem is ritkán ad kárpótlásokat .A második férjemnek három gyereke van, ezért aztán – igaz rövid időre – amíg együtt éltünk, mégiscsak 4 „gyerekem” lehetett. Ennek kapcsán volt módom megélni, igaz csak a hét
végék alkalmával (mivel a gyerekek már nagyjából felnőttek voltak, mire mi
összeházasodtunk), hogy sokan ülünk az asztalnál, és gyakorta mindenki valami
mást szeretne.
Tudom, mindez messze van attól, hogy valaki végigkíséri az úton pici babakortól a felnőtté válásig a saját gyerekeit, de higgye el kedves Andrea, ez is képes sok örömet adni. Meg persze hatványozott feladatot. Én mindenesetre sajnálom, hogy ritkán adódik lehetőség arra, hogy sokaknak adjak enni. Inkább csak ha vendégeket
hívok. Elnézést a személyes kitérőért, csak szeretném ha érezné, megértem a
nehézségeit. Azt gondolom van egy helyzet, amelyben kapott maga mellé 4
válogatóst. Ha mindezt megpróbálja derűsen szemlélni, talán könnyebb a
kívánságokat is teljesíteni. Ha valaminek megtaláljuk a fonákját, és nevetünk rajta, kicsit, egyszerűbb a nehézségek megoldása.
Térjünk azonban vissza az Önök asztalához, ahol valamiért valami miatt „mindig áll a bál.” Hol a legnagyobb, hol a legkisebb, és most éppen Berci a középső fiú az,
akivel a gondok vannak.
Kedves Andrea! Nem tudom Ön mindenevő-e ? Vagy van valami, amit nem szívesen
fogyaszt. Ha igen, biztosan ismeri azt az érzést hogy nem kell. Mert nem szép, nem jó ízű, vagy a szaga nem tetszik, mert valamikor valami rossz, mondjuk egy gyomorrontás kapcsolódik hozzá. Netán, és nem ritkán azért nem kell, mert erőltették. Bizony jól gondolja, ez is gyakran megesik, hogy ez van a háttérben. Az éhség biológiai érzés, amely a születés pillanatától működik. Rosszul evő gyerek, eleve rosszul étkező ennek kapcsán nincs. Ezt Ranschburg Tanár Úr is így gondolja, nem én találtam ki. Mégis nagyon sok az evéssel, étkezéssel kapcsolatos kérdés, probléma. Nézzük mi lehet ennek az oka?
Először is nagyon sok szülőnek határozott elképzelése van arról, mi is az amit a gyereknek muszáj megennie. Aztán arról is, hogyan is kell egy akkora kisfiúnak kinéznie, mint az Ő gyereke. Itt mindjárt hozzátenném, hogy a nagymamák is elvárások tömkelegét zúdítják a fiatalasszonyra, aki szegény nehezen igazodik el a sok jó tanács között. Érthető, hiszen természetesen a legjobbat akarja a gyereknek.
Néha mi orvosok is megijesztjük az anyukákat. Ilyen előfordul. Én a magam részéről úgy gondolom, az egészségesen sovány gyerek sokkal ellenállóbb, szívósabb, mint a testesebb társa. Számtalan betegség okaként szerepel a túlsúly egész életünkben, és ez alól a gyerekkor sem kivétel.
Amit leír Bercivel kapcsolatban, eléggé általános, hogy az erőltetés ellentétes hatást, ellenállást vált ki. Gyakorlatilag ideiglenesen tönkreteszi azt a csodálatos pontossággal működő biológiai órát,amely éhség formájában jelentkezik, amikor a szervezetnek táplálékra van szüksége. Azt is érdemes tudni, a táplálkozás veleszületett biológiai igénye nem mindenkinél egyforma. Van, aki kevesebbel is jól lakik, és van olyan, aki nagyétkű, mégsem hízik meg. Az éhség és a jóllakottság finom jelzése a szervezetnek. Ha egészségesek vagyunk, tökéletesen működik, csak rá kell bízni magunkat. Ebben az élelmiszer túlkínálatban mindez nem könnyű dolog, de azért megoldható.
Kedves Andrea! Az „azt eszed, ami van „ ha lenne egyébként bőven, egyfajta
erőszak, amit én elvetnék, de nem árt azért tudni, hogy szegény sorban élő gyerekek között alig van válogatós, hiszen az éhség ráviszi arra, hogy valóban megegye, ami van. Mert más nincsen. Ha a gyerek látja, hogy van ugyan, de Ő nem kap, az szomorúságot okozhat neki, ami szerintem nem jó hozzáállás, még akkor sem, ha az a vád ér, kényeztetést javasolok. Mindaz egyébként, amit Berci megeszik, nem tűnik kevésnek. Jó lett volna kiegészítésként azt is tudnom, hogy a súlya, a magassága
megfelel-e az átlagosnak, de gondolom, ha nagyon vékony lenne, azt megemlítette volna. Az asztal, a közös étkezés öröm forrása kellene legyen, nem pedig a
feszültségeké. Tudom, nehéz összehangolni, de jó lenne ha akkor ennének, amikor mindenki megéhezett. Persze feladatok, lecke, sport, esetleg még valamennyi pihenés, televíziózás is bele kell férjen a napba. Az lenne a tanácsom, ne menjen a TV étkezés közben, se internet, se telefon. Az is jó lenne, ha megengedné, annyit
egyen a gyerek (a gyerekek), amennyi jólesik neki, de utána ne kapjon kis nasikat csak azért, mert keveset vacsorázott. A gyerekek olyan hihetetlenül intelligensek, ha megérzik, hogy valami megváltozott, hamar alkalmazkodnak az új helyzethez.
Csináljon néha büféasztalt, ahol mindenki – Apuka is – kedvére válogathat a
lehetőségek közül.
Azt is el tudom képzelni, beszélje meg a családdal a másnapi menüt. Döntsék el együtt, kié a következő nap, kinek a kedvében járjanak. Legyen ez igazságos úgy, hogy a héten mindenkinek – így Önnek is – van egy napja. A hétvégék meg úgyis másképpen működnek (gondolom).
Sokszor írtam – már a megjelent könyvemben (Beszéljünk az evésről) is szerepelt, de nem győzöm eleget hangsúlyozni, legyen idő az evésre, és igyekezzen minél kellemesebb hangulatot teremteni az étkezéseknél.
Kedves Anyuka! Lehet, nem mondtam Önnek sok újat, de nagyon bízom benne,
talál a válaszban olyat, ami segítségükre lesz.
Végezetül engedjen meg egy ajánlatot. Van egy GOMBA , és GOMBA MÉG EGYSZER című írás a könyvemben. Ha azokat elolvassa, kiderülhet, én hogyan csináltam annak idején, amikor az én kisfiam nem akart valamit megenni. Talán abból is meríthet ötletet.
Köszönöm hogy megtisztelt bizalmával, és beavatott családjuk életébe.

Jelige:válogatós kiskamasz
Kulcsszó: válogatós

 

Ikres anyuka

2013. március 30.  -  182.  cikk kinyitása

Doktornő! A tegnap előtti ikres anyuka vagyok.... Van egy újabb aggodalmam....
Ikerbabáim 3,5 hónaposak, a kislány 2000 gr-mal született. Kis súlya miatt hazajövetelünkig koraszülött osztályon kezelték, teljesen egészségesen, gond nélkül jöttünk haza. Az akkori neurológiai leletén ez áll: fk: 28,5 cm, microcephal koponya alkat, MK: 28 cm. Kis súlyú, arányosan kicsi. Kutacs: 0,5X05 cm nivóban. Kp élénk archa. reflexek.
Senki nem említette, hogy probléma lenne. Ma a háziorvosunk kérte, hogy vigyem el neurológiai szakrendelésre, mivel szerinte kicsi a feje és mintha záródna a kutacs. Születéskori fejkörfogata 29 cm, ma (3,5 hónaposan) 35 cm. December 31-én voltunk a koraszülött gondozóban kontrollon, a koponya uh-n nem találtak eltérést, sőt, a gondozó főorvos az orvostanhallgatóknak a kislányomon mutatta be a különböző reflexet és sok mást, amihez nem értek, de a végén megállapította, hogy egy teljesen egészséges, jól fejlődő gyerekről van szó. Az lenne a kérdésem, hogy a neurológiai vizsgálatban szereplő microcephal alkat automatikusan a kisfejűséggel együttjáró szellemi fogyatékosságra utal? Tehát a gyerekem mindenképpen sérült lesz? Tisztában vagyok vele, hogy ezt látatlanban nem lehet megítélni, de mivel május elejére kaptam csak időpontot, így máris idegesít a dolog, hiszen elég sokára tudunk csak pontot tenni a végére. Nekem laikusként észre kellene vennem a betegségre utaló jeleket?
Súlyban, hosszban jól fejlődő baba, figyelmes, élénk teintetű, mosolyog, gőgicsél hosszan „beszélget”, hasra fektetve tartja a fejét, háton fekve néha emelgeti. Megismer minket, hangra figyel, tehát mindent csinál, amit a nagyobb súllyal született, egészséges ikertestvére. A statisztikák és doktornő tapasztalata alapján mit lehet elmondani a kis fejkörfogatú gyerekekről? Élhet teljesen normális életet vagy szinte biztos az értelmi visszamaradás? Ennek a veszélye akkor is fennáll, ha a korának megfelelően érett, fejlett, és tudja az „elvárt” dolgokat teljesíteni (gőgicsélés, stb.)? Milyen tünetekre kellene odafigyelnem? Súlyát már megduplázta, meg is haladta!
Köszönettel!

 

Kedves Anyuka!
Nézzük először is mit jelent a microcephal koponya alkat? Pontosabban azt nézzük meg, mit jelent a szó microcephalia: kórosan kisméretű fejet jelent, azt gondolják róla, hogy ez általában szellemi visszamaradottsággal társul. A microcephal alkatú koponya egy fejformára utal, és az Önök esetében mivel ez a kicsi lány egy ikerpár egyik tagja és ráadásul 2000 gr-mal jött a világra, egy arányosan kisebb méretű koponyát jelent. Ha nagyobb lenne a feje, az macrocephalia lenne és esetleg hydrocephalusra, vízfejűségre utalna, annak minden egyéb eléggé rémisztő következményével együtt.
Azt írja kedves Ikres anyuka, hogy teljesen egészségesen, és jó állapotban, gond nélkül mentek haza a kórházból. A neurológiai lelet, amivel elbocsátották a babát, tökéletes. Épp ez lehet az oka annak, hogy senki nem említette, hogy probléma lenne, mert hogy nincs is.
Lefordítom, amit a leírás jelent.
Fk= fejkörfogat: 28 cm. A fejkörfogat a fejnek a homlok és a tarkó legkiugróbb részeire helyezett mérőszalaggal mért körfogata. Fk:28,5 cm ami az átlagos súllyal és időben született egy gyereknél (tehát nem ikerterhességből származó babánál) általában 32-34 cm. Mivel a kislány feje kisebb volt születéskor ennél az átlagértéknél (logikusan, hiszen az egész baba is kisebb súllyal, hosszal és paraméterekkel született), ezért szerepel a microcephal alkat, és nem a microcephalia mint meghatározás. Azt jelenti, arányosan kisebb a feje. Az Mk a mellkörfogatot jelenti, amiről azt érdemes tudni, hogy a fej körfogata csecsemőkorban nagyobb, mint a mellkas körfogata, és ez az arány csak a második életévben fordul meg a mellkas javára. Itt tehát ez is rendben lenne, hiszen igaz csak 0,5 cm-rel, de megfelelően nagyobb volt a baba feje mint a mellkas már születéskor. A kicsi súlyú, arányosan kicsiből az arányos a kiemelendő, tehát a feje is kisebb. A kutacs nívóban azt jelenti, nincs kiszáradva a baba, illetve nincs
agynyomás fokozódás. Maguk a kutacsok az egyes koponyacsontok és a koponyafedél között csecsemőkorban meglévő koponyacsonthiányt jelentik. Így nevezzük azokat a területeket a kisbaba fején, amik még nincsenek szorosan összenőve, hogy elegendő hely legyen a koponya növekedéséhez. A homlokcsont és a falcsont között található a nagykutacs (négyszögletes, pontosabban rombusz alakú), ami egy rugalmas kötőszövet, és a két falcsont és a tarkócsont között van hátul a kiskutacs. Ezek az első tapintásra ijesztően puhának tűnő helyek is jól megvédik az agyat az esetleges (ne forduljon elő!) sérülésektől. Ha hozzányúlunk a kutacshoz, rugalmasnak érezzük. Tapintható rajta a pulzus is. Ha erősen kidomborodik vagy besüllyed, vagyis szakkifejezéssel élve nincs nívóban (a csontokkal egy magasságban) feltétlenül meg kell mutatni a gyereket orvosnak. Szerencsére Önöknél erről szó sincs. A kutacs tökéletes és végleges elcsontosodása, magyarul zárulása 12-18 hónapos korban szokott bekövetkezni, de elég nagyok az egyéni eltérések.
A leírt méret, 0,5x0,5 a rombusz átmérőjét jelenti, és teljesen normális ilyen fejkörfogat érték mellett. A kp élénk azt jelenti, közepesen élénk, tehát nem túl élénk, és nem renyhe archaikus (ősi) reflexek. Olyanok, amilyennek az ennyi idős kisbabának lennie kell. Ezek a reflexek aztán az idő előrehaladtával eltűnnek, és más reflexek jelennek meg.
Egy szó, mint száz a leírás egy tökéletes kisbabáról szól, aki ugyan kisebb mint az átlag, de ennek is meg volt az oka.
A csecsemőkorban a fejkörfogat meglepően gyorsan növekszik, ami megfelel az
agynövekedés tempójának. Az egész agynövekedés 1/3-a az élet első kilenc hónapjában történik, a második harmad két és fél éves korig és a harmadik harmad kamaszkorig megy végbe.
Kedves Anyuka! Átlagértékeket írok 3 hónaposan: 40-41 cm 6 hónapos korban 43
-44cm a fejkörfogat. Ebből látható, hogy 3 hónap alatt az első 3 hónapban 6-9 cm-t nő ez az érték. Az Ön kislánya itt is jól teljesített, a 6,5 cm (28,5-ről 35 cm-re) abszolút normális, és nagy teljesítmény egy ilyen pici lánytól.
Kedves Anyuka! Amit most írok, csupán feltételezés, de nagyon valóságosnak tűnik. Gondolom, utánanézett egy kiragadott (microceophál) szónak az interneten. Sajnálom, hogy mindaz, amit talált, megijesztette. Remélem sikerült jól elmagyaráznom mindent. Abban tökéletesen igaza van, nem láttam, vizsgáltam a gyereket, és így nehéz persze bármit is felelősséggel kijelenteni. Amennyiben orvosuk úgy ítéli meg, hogy neurológushoz küldi ismét a babát, menjenek és vizsgáltassák meg újból. A leírtak alapján azt gondolom, nincs semmi baj. A kislány csinál mindent, amit kell, hiszen még az orvostanhallgatók is rajta tanulhattak. Nem mulasztott semmit kedves Anyuka, ne aggódjon. Élvezze a babákat. Figyelje a két kicsit, hiszen Önnek mindjárt van a másik gyerek személyében egy szoros kontrollja.
Nem biztos, hogy a babák egyformán csinálják a „dolgaikat”
Bízom benne, sikerült megnyugtatnom. Minden jót kívánok egész családjának. Amikor eljutnak a neurológushoz, kérdezzen bátran. Mondja el az aggodalmait, hogy egy olyan szakembertől is megnyugtató választ kaphasson, aki vizsgálta is a gyerekeit, nemcsak így levélben próbál segíteni.

Jelige:Ikres anyuka
Kulcsszó: iker, neurológia

 

Túlfűtött

2013.március 30.  -  181.  cikk kinyitása

Kedves Dorktornő!

Van egy 3 éves kisfiam, Levente, aki túlfűtött érzelmi állapotban akaratlanul elkezd ugrálni, a kezeivel csapkod, mintha repülne, mindezt nyitott szájjal és pislogás nélkül. Ez főleg akkor jellemző, ha nagyonboldog és büszke, ha megdicsérjük, vagy ha nagyon jól érzi magát. Ezt a mozgást ezekben a helyzetekben kb. 4-5 hónapos kora óta csinálja. Persze akkor még csak a kézmozgás kísérte. Aztán amikor megtanult biztonsággal járni, akkor csatolta hozzá az ugrálást is.
A minap az óvodában fogadóórán jelezte az óvonő, hogy megfigyelték, hogy ezt
a mozgást már akkor is elkezdi „használni”, ha fárad, nemcsak az öröm érzésénél. Volt amikor rászólt a dadus néni, hogy hagyja abba. Ezt a figyelmeztetést Levi nem túl jól éli meg. Igazából nem is tudta hová tenni. Én nem szoktam figyelmeztetni emiatt a mozgás miatt, tulajdonképpen az igazat megvallva nem is fordítottam rá kellő figyelmet. Gondoltam, majd kinövi. Bár az tény, hogy valóban túlfűtött érzelmi állapotokban csinálja. Talán nem tudja feldolgozni, kezelni a hirtelen érzelmeket és
pótcselekvésként adja ki magából.
Az óvonő azt ajánlotta, hogy jó lenne, ha megnézetnénk egy neurológussal,
mert elképzelhető, hogy ez valami féle kényszermozgás, aminek okai lehetnek.
Természetesen nem vagyok ellene, csak szeretném megérdeklődni, hogy Önnek mi
a véleménye erről, és esetleg adna egy kis felvilágosítást, hogyan zajlik egy
kisgyermek neurológiai vizsgálata, mert igazából fogalmam sincs róla.
Válaszát előre köszönöm!
Tisztelettel Diána

 

Kedves Diána!

Köszönöm kérdését. Fontos, sokszor látható – ha nem is mindig ugyanilyen formában jelentkező – dologról van szó. Szerintem kezdjük a végén, tulajdonképpen azzal, ami a legegyszerűbb, nevezetesen a neurológiai vizsgálattal.

A neurológus olyan orvos, aki az idegrendszerrel, annak harmonikus működésével, illetve az idegrendszer eltéréseivel, kóros állapotaival foglakozó szakember. Sokan megijednek, amikor szóba kerül, hogy a gyereket meg kellene mutatni ideggyógyásznak, mivel tévesen úgy gondolják, a szó azonos az idegességgel, és úgy érzik, a tünet vagy a jelenség, amit észlelnek, valamilyen idegi bántalom következménye, tehát azt hiszik” bolond” a gyerek. Esetleg valami nincs rendben az idegeivel. Ez nagyon messze van a valóságtól. Igaz, a neurológia az idegrendszerrel
foglakozik, ezzel az egész szervezetünket behálózza, és mind a mozgásban
mind a külvilágra való reagálásban központi szerepet játszik, de a neurológia nem az idegesség orvoslásának tudománya. Azzal sokkal inkább a pszichológia, pszichiátria van hivatva foglalkozni. Ennyit bevezetésképpen.
Ha valakin olyan elváltozást észlelünk mozgásában vagy viselkedésében,
amitől felmerül, hogy valami hiba van a szervezetben, hogy valamilyen információ nem jut el a központból a perifériára, vagy a mozgásban nem úgy történik valami, mint ahogy azt a gyerek életkora és általános állapota indokolná, mindenképpen szükséges neurológussal is konzultálni.
Az erre képzett szakember megvizsgálja a gyereket, ez gyakorlatilag nagyon
hasonlít egy belgyógyászati vizsgálathoz. Először beszélget a szülőkkel és
a gyerekkel is, ha már olyan korú, hogy ezt megteheti, majd ezt követően
megnézi, hogy az idegek hogyan működnek. Reflexeket vizsgál, érzésekről
kérdez, de semmi olyan nem történik, ami kellemetlen vagy félelmetes lenne a
gyerek számára. Az idegrendszer különösen a periférián úgy képzelhető el
legjobban, mintha be lennénk drótozva. Ezeken a drótokon jön-megy a parancs,
hogy mit és mikor kell tenni. Ha a drót vagy az azt védő burok sérül akár
veleszületetten, akár valamilyen betegség (sérülés, trauma, fertőzés stb) kapcsán, kiesési tünetek vagy akár túlmozgások is jelentkezhetnek. A lényeg, valami másképpen működik, mint azt elvárjuk.
Abban az esetben, ha a neurológus megállapít valami kórosat, a diagnózist megerősítő vagy kizáró kiegészítő vizsgálatokat rendel el (laboratóriumi, CT, MR, esetleg RTG, szemészet stb). Amikor ezek megvannak, újabb megbeszélés válik szükségessé. Minden lelet birtokában lehet felállítani a diagnózist, eldönteni, hogy mi legyen a kezelés (therápia), és elmondani, hogy mi az ilyen típusú elváltozás kórjóslata.
Hát körülbelül ennyi.

Kedves Diána! Azt írja, kisfia, aki most 3 éves, az afeletti örömre, hogy megdicsérik, érzelmi kitöréssel és fokozott mozgással reagál. Affectivitás, magyarul érzelem, indulat mondjuk mi orvosok, affectus=intenzitásában hirtelen megnövekedett érzelem. Mindezzel nincs, nem is lenne semmi baj. Sokszor írtam, fogom is még nem kevésszer, sokan sokfélék vagyunk. Van, aki nagyon indulatos, és mind a pozitív mind a negatív irányban nagy amplitudójúak az érzelmei, és vannak olyanok is, akiken soha semmilyen érzelem nem látható. Nem jobb vagy rosszabb egyik a másiknál, egyszerűen csak más. Mindaddig, amíg valami „belefér” az elvárható életkori normába nincs is semmi baj. Az hogy egy 4-5 hónapos kisfiú majd elrepül a kiságyból, ha meglátja azokat, akiket szeret, teljesen rendben van. A kicsi baba olyan, mint egy szigetelés nélküli húzal, ha örül valaminek, az egész gyerek boldog, ha fáj valamije, az egész gyerek fáj. Gyakorlatilag minden szétterjed a testében. Ahogy azonban fejlődik, növekszik és okosodik, megtanulja ezeket az indulati „belövéseket” uralni. Mindehhez hozzásegíti a környezet is. Ezt hívjuk gyereknevelésnek többek között, de még így is jelentős különbségek lehetnek gyerek és gyerek között, mint ahogyan mi felnőttek sem reagálunk egyformán az eseményekre.
Azt is írja kedves Diána, Ön nem nagyon tulajdonított jelentőséget az egész
dolognak, és így Levi nem nagyon érti, miért is szólnak rá az óvodában valami
miatt, amit eddig otthon senki sem vett rossz néven. Szerintem a gyereknek van igaza, mert ami eddig jó volt, tényleg nem érthető, hogy most miért jelent valami olyat, amiért rászólnak.
Eddig rendben is lenne a dolog. Ami engem aggaszt, és amit figyelemfelkeltőnek érzek az éppen az a jelenség, hogy már nemcsak az öröm, de a fáradtság is ilyen viselkedést provokál. Lehet, valami szülés körüli apró gond maradványtünete ez az egész, lehet más egyéb is, akár neurológai, akár pszichés probléma. A kényszermozgás, mint a neve is mutatja, épp a kényszerítő mivolta miatt nem
érzelmekhez kötött, de még ezt is el tudom képzelni, hogy felfokozott állapotban indul be egy mozgásforma. A pótcselekvést, mint lehetőséget szerintem ki lehet zárni, mivel az épp valaminek a pótlásáról szól, és nem egy meglévő helyzet vagy esemény túlreagálásáról.
Kedves Anyuka! Lehet a kisfiú más egyebet is csinál, csak az nem ilyen feltűnő. Mondjuk ismétlődő mozdulatokat, mint a ringatás, vagy valamilyen céltalannak tünő mozgást – haj sodorgatás, hintázás, ilyesmikre gondolok. Ezek mind valamilyen mozgászavarra utalnak, aminek okát mindenképpen tisztázni kell szerintem.

Ne késlekedjenek kérem, csupán félelemből. Vigye el mihamarabb Leventét neurológushoz, és mondjon el mindent pontosan, amit észlel. Az is jó lenne, amennyiben megoldható, ha otthon saját körülményei között láthatná a doktor bácsi vagy néni azt, amit csinál. Szerencsére a mai technikával tökéletesített világban megoldható, hogy akár a telefonnal vegyék fel mindazt, amit a gyerek csinál akkor, amikor megdicsérik. Egy ilyen felvétel segíthet a diagnózis felállításában.

Remélem sikerült érthetően elmagyaráznom mindent. És abban is bízom, hogy nincs a kisfiúnak komoly baja, de ahhoz hogy ebben biztosak lehessenek, muszáj néhány dolgot kizárni, amihez neurológiai vizsgálatra van szükség

Jelige: 3 éves kisfiú
Kulcsszó: neurológia, túlmozgás

 

Hasmenes

2013. március 30.  -  180.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
A kisfiam 16 hónapos, és már 3 hete ugyanazzal a problémával küzdünk. Nem
Magyarorszagon, hanem Londonban élünk, és itt elég más az orvosi rendszer.
A kicsinek hasmenese van már 3 hete, sok nyálkával. Eleinte pici vér is volt
a nyálkában, de egyre több a vér mennyisége. Valamint nagyon bűzös a
széklet.
A székletminta negativ volt.
2 hétig nem adtak az orvosok semmi gyógyszert, majd antibiotikumot írtak ki,
7 napig kellett szedni. Ezalatt kicsit javult a helyzet, kevesebb véres
nyálka volt a székletében, illetve a szaga is megszűnt.
Egy pár napja hagytuk abba az antibiotikumot, azóota visszatért minden az
eredeti allapotába, vagy meg rosszabb, több nyálka és vér.
Ismét visszavittem az orvoshoz, de semmi más nem történt, csak még egy
székletmintat kért. 1 hét múlva lesz eredmény és majd csak utána akar
beutalót adni, az is hetekbe is telhet, mig időpontot kapunk.
Úgy látszik, az itteni orvosok nem nagyon aggódnak, mivel a gyerek amúgy jól
van, jó az étvágya, nincs fájdalma.
A hasmenés kezdete után kb. 1,5 héttel kezdődött nála egy nátha, ami még
most is tart. Nagyon taknyos, gyakran be van dugulva az orra, es köhög.
Nem tudom, van-e összefüggés a két betegség között.
Én nagyon aggódom a véres, nyálkás hasmenés miatt, és zavar, hogy az itteni
orvosok nem így látják ezt. Még csak probiotikumot sem adtak neki.
Ön szerint van okunk az aggodalomra, Ön mire gyanakszik?

 

Kedves Anyuka!
Fiatal koromban gyakran arról ábrándoztam, hogy elmegyek majd a szomszédos,
meg a nem szomszédos országokba dolgozni egy kicsit, hogy megtapasztaljam,
megtanuljam azt, amivel ott többet tudnak, mint mi itthon Magyarországon. Akkoriban arra gondoltam – igaz még nagyon fiatal voltam, és tapasztalatlan –, majd megszerzem a szakvizsgát, és utána néhány évet azzal töltök, hogy körbenézek a világban. Eltöltök néhány hónapot különböző országokban, és aztán majd hazatérek gyógyítani. Másképpen alakult a sorsom, az utazások nem fértek bele a szakvizsgát követő évekbe. Sokáig bántam is, hogy nem tudtam külföldön is tapasztalatokat
szerezni, és talán még ma, sok évtized után is azt mondanám, bizonyára jó
lett volna külföldön is körbenézni. Azóta, hogy elkezdtem megválaszolni a
honlapomra érkező kérdéseket, kicsit elbizonytalanodtam. Gyakran az a megtiszteltetés ér, hogy külföldről is kapok kérdéseket. Ennek kapcsán módom van belelátni abba, hogy másképpen gondolkoznak külföldön, és másképpen megy a betegellátás is.
Elfogult vagyok, tudom, de joggal, higgye el kedves Anyuka. Lehet, sokkal szegényebbek vagyunk, és rosszabbak a körülményeink is mint külföldön, de meggyőződésem, hogy mind a képzés, mind a betegellátás olykor sokkal magasabb szintű és kiterjedtebb, gondosabb, mint az olyan helyeken ahol jóval több a lehetőség.
Mindezt csupán jól esett leírni, és büszke vagyok rá, hogy itthon dolgozhatok, és magyar gyerekeket van módom gyógyítani. Még inkább így érzem azokban az esetekben, mint például az Ön kérdése kapcsán, hogy örülök, hogy innen segíthetek.
Nézzük először is a véres széklet lehetséges okait. Először szabad szemmel kell megkülönböztetni azt, hogy a vér magában a székletben vagy csak a széklet felületén látható-e, mivel ennek diagnosztikus (kóroki) jelentősége van. Ha a vér és a nyálka a széklettel el van keveredve, majdnem mindig fertőzéses hasmenésről (salmonella, dysenteria) van szó. A felszínen látható vércsíkokat székrekedés (végbélrepedések, úgynevezett fissurák) vagy magasan elhelyezkedő apró polypusok okozhatják.
Lényeges megemlíteni, hogy ilyen széklet a tejallergia első tünete is lehet.
Azt írja kedves Anyuka, egy három hete tartó hasmenés harmadik hetében
negatív tenyésztési lelet birtokában kapott antibiotikumot a kisfia. Ennek hatására valamelyest javult a helyzet, de a gyógyszer abbahagyása óta a panaszok visszatértek. Erről két dolog jut eszembe. Az egyik, hogy a negatív széklettenyésztés
bizonyára nem fog át minden kórokozót. Vírusok, protozoonok kimutatatására
nincs szerintem ott Londonban sem lehetőség egy rutinvizsgálat során. Másrészről bármilyen táplálékallergia, vagy érzékenység is negatív széklettenyésztési eredményt ad. Nem tudom, kapott-e a kisfiú valamilyen gyógyszert előzetesen, nem a széklete miatt, hanem egyébként, tehát hogy nincs-e esetleg a tünetek hátterében valamilyen más célból szedett gyógyszer. Ez is okozhat ugyanis hasonló tüneteket. Szalicilát, vagy bizonyos antibiotikumok is olykor képesek ilyesmire még terápiás adag esetén is. Olykor nagy mennyiségű étel, túl nagy táplálékmennyiség okozhat úgynevezett túlfolyásos dyspepsiát (hasmenés), ami azt jelenti, olyan sok az étel, amit a gyerek (vagy akár felnőtt is) emésztőrendszere nem képes bontani, feldolgozni. Az elégtelen bontás következtében fellépő hasmenés néha sok
panaszt képes okozni.
Általában minden gyerekben kevés a gyomorsav. Ez életkori sajátosság. Van
olyan, hogy éppen ezért elégtelen az emésztés. A paraziták elég bizarr ötletnek minősülnek, de nem kizárhatók. Giardiasis, ascariasis szóba jöhet.
Azt sem tudom, van-e állat (kutya, cica stb,) a kisfia környezetében. A háziállatok jöttükben-mentükben mindent képesek az utcán összeszedni és aztán összebújás, simogatás, játék során átadni kis barátaiknak.
Kedves Anyuka! A probiotikumok virágzását éljük. Lassan már mindenre ez a
megoldás, ami természetesen nem igaz. Akkor pótolok valamit, ha tudom már, mi a baj. Ha a diganozist felállítottam akkor van létjogosultsága az oki és a tüneti kezelésnek (therápiának) is. Az úgynevezett jó és rossz bélbaktériumok aránya valóban nagyon fontos,hiszen az utóbbi évek vizsgálatai és kutatása sok mindenre derítettek fényt. De sajnos azt érzem, mindig átesünk a ló másik oldalára. A probioticum nem varázsszer, bármit is állítson a televízió és a reklámok. A leírás szerint kisfia több mint egy hónapja hasmenéssel küzd, bár mint írja, ennek ellenére jól van. Ez jó hír, mert valóban ilyenkor kevésbé alarmírozó a tünet, de azért ez a hasmenés mégiscsak egy tünet.
Azt gondolom, semmi esetre se nyugodjon bele ebbe az állapotba. Ismételt székletvizsgálat, gasztroenterológussal való konsultátió (tudom, sajnos sokára van időpont, ez nálunk sincs sajnos másképp, csak ha az embernek mindenhol vannak volt kollégái, akiktől szívességet kérhet szerencsére). Allergia irányában vizsgálatok. Az ugynevezett „bélasthma” bizonyos ételek elfogyasztását követi. Ez lehet tej, tojás, eper, de olykor más egyéb is. Étkezési napló vezetése és annak feldolgozása, kiértékelése segítséget nyújthat ebben az esetben. Paraziták után is érdemes kutatni, sőt, ha mód van rá, vírusdiagnosztikát is javasolnék.
A tankönyvi adatok arról számolnak be, hogy a bakterológiai vizsgálat
fertőzéses hasmenések esetén is csupán 25-30%-ban pozitív. Bizonyára függ ez
a mintavétel módjától is.
Vannak egészen ritka okai is az idült, vagyis hosszantartó érthetetlen hasmenésnek. Bizonyos enzimhiányok, B12 vitamin felszívódási zavara, de olykor, és nem is ritkán lisztérzékenység is megnyilvánulhat ilyen formában. Igaz, ahhoz kicsit fiatal az ön kisfia, mert általában arra, nevezetesen a coeliakiára később szokott fény derülni.
Hát kedves Anyuka, csak remélni tudom, hogy nem zavartam össze még jobban, és
főleg, hogy nem ijesztettem meg.
Az ön kisfiának van egy tünete. Ez a hasmenés. A szervezet oly csodásan van „megcsinálva”, nem mutat tüneteket, ha minden rendben van. Egy-egy tünet alarmíroz, azt jelenti, figyelj csak, valami nem stimmel. Olyan, mint az autóban a piros lámpa, hogy fogytán az olaj vagy a benzin. Senkinek nem jut eszébe letakarni vagy kiiktatni a jelzőlámpát és továbbmenni, mert abból nagyobb bajok származhatnak. Vagy leáll a kocsi, vagy tönkre megy valami. Nincs ekkora vész természetesen, de kérem ne nyugodjon bele a hasmenésbe, kell, hogy oka legyen, és azt meg kell találni és orvosolni kell.
Akár gyógyszerrel, akár diétával. Nagyon drukkolok Önöknek, és örülnék ha
beszámolna a későbbiekben sorsuk alakulásáról.


Kulcsszó: hasmenés

 

Szoptatás

2013. március 30..  -  179.  cikk kinyitása

Az én kisfiam jövő hónapban lesz 1 éves és még mindig van tejem és szopik is, aminek örülök, de ugye már megkezdeném a leszoktatást. Sajnos, ahogy a fogaival küzd, csak a szoptatás az, ami megnyugtatja... nem tudok mit tenni amióta jönnek a fogai újra szopik napközben is, nemcsak éjjel. A fogak előtt már csak este ill. éjjel szopizott picit, de az is előfordult, ha a vacsit kanalaztam neki egyszer csak elaludt. Természetesen már szinte mindent eszik. Naponta főzöm neki a zöldséget, húst és heti 1-2 alkalommal bébiételeket is adok az általam készített ételekhez keverve a változatosság kedvéért. Nem zavar a szoptatás, csak így nehezen tudok munkát vállalni is, vagy esetleg programozni a Párommal, sportolni, kimozdulni. A maximum idő, amit kibír nélkülem az 2 óra, nagyon ragaszkodó és én is imádom nagyon, de félek, hogy nehéz lesz újra „visszatérnem az életbe” a ház falain kívül. Köszönöm előre is a tanácsát, üdvözlettel: V

 

Kedves Anyuka!
Elnézését kérem, nem egészen értem, mit jelent az, hogy megkezdené a leszoktatást, mivel azt a leírás szerint már megkezdte. Azt hiszem, hogy először is azt kellene megbeszélnünk, mi mit is jelent pontosan a kisbabák étkeztetésében. Azt is szívesen leírom, elmesélem, hogy minek mi a racionális vagy adott esetben orvosi oka. Ezt követően érdemes aztán azon elgondolkozni, hogyan is lehetne egy kicsit rendbe szedni vagy mondjuk ésszerűsíteni kisfia etetését. Nézzük először is a szoptatást. A hivatalos állásfoglalás szerint is mindenképpen fontos, hogy a kisbaba 4-6 hónapos koráig kizárólag anyatejet kapjon. Kizárólagos szoptatás a WHO(World Health Organization=Egészségügyi Világszervezet) meghatározása szerint ilyenkor a csecsemő anyatej kivételével más folyadékot/táplálékot nem kap. Természetesen a szokásos vitaminokat (D vitamin, K vitamin) kivéve. Amennyiben az anyatej bármilyen ok miatt nem elegendő, és figyelembe vesszük az allergia megelőző program ajánlását, úgynevezett részlegesen hidrolizált (HA= hypoallargén) fehérjét tartalmazó csecsemőtápszer adása javasolt az anyatej pótlására. Szilárd táplálék bevezetését csak 4 hónapos kor után tanácsos megkezdeni. Az érdekesség az, hogy az emészthetőség szempontjából minden „szilárd” ételnek” minősül 4-6 hónapos kor előtt, még akkor is, ha az alapanyagokból folyékony állagú ennivalót készítünk. Az ember ugyanúgy a természet része mint a vadon élő állatok. Nem szeretnék senkit sem megbántani ezzel a mondattal, ez egyszerűen tény. Miképpen az is, az embergyerek lényegesen „koraszülöttebben” jön a világra mint az állatok gyerekei. Amikor egy kis állat, mint mondjuk az állatkerti kiselefánt – akár fogságban is – megszületik, ahogyan Asha is tette a budapesti Állatkertben mostanában, néhány órával, de még nehézségek esetén is néhány nappal a születése után vidáman bandukol és bohóckodik a mamája oldalán. Jön-megy, használja az ormányát, és körbe-körbe sétálgat, amikor kiengedik levegőzni. Mindehhez az embergyereknek legalább egy-másfél évre van szüksége. Miképpen a mozgató- és támasztórendszer, a csontozat, az idegrendszer és az immunrendszer is jóval kisebb kapacitással dolgozik mint felnőtt korban, az emésztőrendszernek is bizonyos érési folyamatokon kell átmennie ahhoz, hogy ne okozzon a túl korán adott, vagy nem megfelelő tápanyagokból álló étel később komoly problémákat. A tudományos kutatások sok mindent kiderítettek az elmúlt évek során. Néhány olyan étel, amit még 20-30 évvel ezelőtt jónak ítéltek a pici baba számára, mára már bizonyos életkorig tiltott listára került. Elöljáróban a lényeg annyi, hogy a kisbabát is célszerű olyan ételektől megkímélni, amelyek később, felnőttek számára sem nevezhetők egészségesnek. Kerülendő tehát gyakorlatilag egész életünkben a hozzá adott cukor, mesterséges édesítőszerek, adalékanyagok (mesterséges színezék, mesterséges aroma, ízfokozó nátrium-glutamát, nitrites pác, sók) magas zsírtartalmú ételek, transzzsírok, fehér liszt, és mindazon ételek, kész- és félkész termékek, amelyek ilyesmit tartalmaznak. Következésképpen a kerülendők közé tartozik az összes cukrozott édesség, üdítők, a manapság oly divatos és sokat reklámozott tejpép, babadesszert, cukrot és aromát tartalmazó gyümölcs joghurt, és még sok minden más egyéb is. Szegény kisbaba igencsak kiszolgáltatott lény, azt eszi, amit adunk neki, és azokat az ízeket fogja előnyben részesíteni, amiket megszokott. Ha agyonédesített ételekkel elnyomjuk természetes íz érzését, ki merem mondani, még ha felháborodást kelt is amit írok, egész életére megnyomorítjuk. Elvész az egyik fontos „érzékelése” akár érzékszervét is mondhatnék, hiszen látás, hallás, tapintás,szaglás mellett az ízérzékelés is a segítségünkre van a világban való tájékozódásban. Ha egy kisbaba megszokja a természetes ízeket, és az édes ízt gyümölcsök evése kapcsán tapasztalja meg, nem fog agyonédesített, egészségre káros dolgokat kívánni. Különösen akkor nem, ha nincs is a közelében, és mi magunk nem adjuk neki. A magzatvíz a kutatások szerint édes, miképpen az anyatej is. Van bennünk egy ősi kód is, hiszen annak idején az őserdőben egy édes bogyó tovább adott energiát és ezzel nagyobb esélyt a túlélésre, mint egy semleges ízű, zsírt tartalmazó, vagy egy ízetlen fehérjét tartalmazó falat. A cukorbetegség,a túlsúly a szív- és érrendszeri megbetegedések elkerülése már gyerekkorban el kell kezdődjön gyerekeink tudatos és megtervezett táplálásával. Ez a szülők felelőssége. Kedves Anyuka! Elkalandoztam, de a téma olyan fontos, hogy nagyon szívesen”hirdetem az igét” minden olyan kérdésnél, ami az étkezéssel kapcsolatos. Térjünk vissza azonban az eredeti problémához. Nevezetesen a nagyon sokszori szopás, pontosabban az elválasztás kérdéséhez. Van néhány megszívlelendő tanácsom, ami remélem mindkettőjük (de azért főleg a gyerek) segítségére lehet. Nézzük az evések, etetések menetét. Amikor egy pici baba a világra jön, még alig bújt elő, de máris nagyon ügyesen tud enni. Vannak tájékoztató számítások, melyek alapján meghatározhatjuk a napi (magyarul 24 órára és az egyszeri étkezésre szóló) adatokat. Tudom, sokféle iskola létezik, van aki tagadja ezen adatok fontosságát, én azonban azt gondolom, könnyebb igazodni valamihez, ha tudjuk a megközelítő értékeket. Az első időszakban minden testsúly-kilogrammra megközelítőleg 150 ml-nyi ennivaló jár. Nem tudom, mekkorának született az Ön kisbabája, és azt sem írja, most egy évesen milyen súlyú, de lehet, a gyakori szopási igény azt jelenti, nem elegendő az étel, amit megeszik. Ez lehet az egyik oka a gyakori szopási igénynek. Ha az adag kicsi, úgy jön ki a napi megfelelő mennyiség, hogy a kevesebből többször kér a kisbaba. Ezen azonban úgy vélem az Ön kisfia már életkorilag túl van. Itt valóban inkább a fogacskák áttörése kapcsán érzett kellemetlenség, fájdalom az, amiért gyakrabban kíván az Ön közelében lenni. Nem is az evés vagy a szopás maga, hanem inkább a vigasztalás és az ölelés, mondhatom a megértés az, amit igényel a gyerek.
Kedves Anyuka! Mindezen számításokat és a javasolt adagokat a babák nem ismerik. Esznek a saját ritmusukban és mindaddig, amíg a fejlődésük megfelelő mind a hossz, mind a súly vonatkozásában nincs miért aggódni. Számtalan ajánlás van forgalomban, hogy mit, mikor és milyen tempóban érdemes bevezetni. Ezek részletezése messze meghaladná egy ilyen válasz kereteit , még akkor is ha én magam nagyon szeretem ezt a témát. Egy nagyon lényeges dolgot emelnék ki, nevezetesen azt, fokozatosság. Minden új íz, minden új állag, magyarul minden újdonság bevezetésével kapcsolatban. A kisbabánk önálló lény, önálló ízléssel. Ha valami nem tetszik, hát nem tetszik, nem érdemes erőltetni. Inkább kicsit várni, és megpróbálni újból. Amennyiben akkor sem megy , akkor sem kér a gyerek valamiből, én azt szoktam javasolni, hogy érdemes egy időre, akár hosszabb időre is félretenni azt a bizonyos ennivalót. Van annyi minden más, ami vitaminokban és ásványi anyagokban fedezi a szükségletet. Nem érdemes állóháborút kezdeményezni az asztal körül egy étel miatt, mert az a tapasztalatom, a gyerekek kitartóbbak nálunk, tovább bírják cérnával, és simán vereséget szenvedünk.
Kedves Anyuka! Nincsenek a témával kapcsolatban kőbe vésett szabályok. Azt is mondhatnám, ahány ház, annyi szokás az első szilárd étel fajtáját illetően is. Csupán az érdekesség kedvéért: nálunk az alma és a burgonya, német nyelvterületen a gabonakásák, Indonéziában a hal az első étel. Mindebből látható, elég széles a paletta. Elválasztás, mondjuk arra az eseményre, amikortól a baba már nem kap anyatejet. Vannak olyanok, akiknél édesanyjuk mindössze néhány hónapig tudja az igényeket anyatejjel kielégíteni. Az olyan szerencsések, mint az Ön kisfia tovább is anyatejhez jutnak. Ha van anyatej és igény is a baba részéről, vétek lenne azt mesterségesen leállítani. Nem a 2 óránként etetés a javasolt módszer, de az esti, reggeli szopásnak, ha van rá lehetőség, sokáig, bőven egy éves kor után is van létjogosultsága. Van egy nagy sok emberre kiterjedő vizsgálat, ahol a tudósok azt állítják, a rengeteg táplálkozási zavar és az ezzel kapcsolatban felmerülő komoly, akár életet, de életminőséget mindenképpen veszélyeztető betegség onnan eredeztethető, hogy a túlsúlyos, étkezési zavaros felnőttek annak idején nem kaptak elég hosszú ideig anyatejet. Az állandó evési ingert a kielégítetlen szopási inger következményének vélik. Nem tudom igaz-e ez, de mindenképpen érdemes rajta elgondolkozni.
Kedves Anyuka! A legjobb megoldás az, ha a gyerek maga választja el magát. Nem kell előre eltervezni és elhatározni, hogy ez mikor történjen meg, kivéve ha erre nyomós ok, pl: munkába állás miatt van szükség. A reggeli esti szoptatás még akkor is megmaradhat, ha valaki napközben már munkába állt. Ebben az esetben is célszerű egy-egy szoptatás kiváltása, tehát más típusú étellel való helyettesítése között legalább 3-4 hetet várni. A legjobb, ha a babára bízzuk ezt az időpontot is, már csak azért is, mert a szoptatás nemcsak táplálék, hanem megnyugvást és vigaszt is ad, szomjat is olt. Abban a szerencsés esetben ha a baba a maga tempójában jut el egy-egy váltáshoz, egészen biztosan nem okoz neki a szopás elmaradása törést.
Kedves Anyuka! Amit most írok magánvélemény, ha tetszik az én saját történetem. Lehet dolgozni, egyetemre járni sőt sportolni is szoptatás mellett. Harmadéves egyetemista voltam, amikor az én fiam megszületett, és tekintettel a sportolói múltamra természetes volt, hogy amint a szülész megengedte, a 6. hét után elkezdtem újból rendszeresen úszni. Azt mondhatom, inkább még több tejem volt,mintsem elapadt volna, de ez logikus is, hiszen a mozgás fokozta az anyagcserét és ezzel a kiválasztást is. Máté valamikor 2 évesen hagyta abba a szopást, és azt gondolom, az, hogy alig volt beteg, és egyetlen rossz foga van mindössze 37 évesen, bizonyára attól is van, hogy sokáig jutott olyan immunanyagokhoz, amelyeket a természet épp az anyatejbe helyezett. Elhiszem, megértem, hogy mozdulna már, de ha megengedi azt mondom, türelem. Rengeteg ideje lesz még Anyuka kimozdulni, élni, jönni-menni a párjával, és alig van már néhány hónapja arra hogy megalapozza a gyerek egészségét. Tudom, amit írok, elég szentimentális, de higgye el, nem csak az érzelmi rész, hanem az egészségvédelem szempontjából is ezt tartom helyesnek. Abban egyetértek, ha maximum 2 órát bír ki Ön nélkül, nagyon megterhelő, de itt nem elsősorban a szoptatás, hanem inkább szokásbeli dolgokkal van, lehet a baj. Kérem, beszéljen gyermekorvosukkal, aki sokkal jobban ismeri a körülményeket mint én. Alakítsanak ki egy normál és tartható napirendet, amibe szerintem azért kalkulálja bele a reggeli- esti anyatejes táplálást is. Az éjszakai etetést, legyen az bármi (anyatej, tápszer vagy bármi más egyéb) viszont tanácsos lenne minél előbb abbahagyni. Az éjszakai alvás hiánya sok magatartásbeli problémát képes okozni. Nem azt mondom, könnyű lesz az átállás, de a gyerek, és persze az egész család érdekében ezt fontosnak gondolom. Remélem nem ijesztettem meg nagyon. Abban is bízom, hogy mindaz, amit leírtam a segítségükre lesz.

Jelige: ragaszkodó
Kulcsszó: fogzás, elválasztás

 

Torkán akadt

2013. március 5..  -  178.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!
A kisfiam 3 és fél éves. Étkezési problémával küszködünk.
A tavaly májusában vacsora közben úgy érezte, hogy megakadt valami a torkába
(nem akadt meg semmi) és többet nem mert se enni se inni, meg a saját nyálát sem nyelte le. Valahogy 4 nap után nekifogott inni Aktimel joghurtot és így élt 4 hónapig. Nagyon lefogyott, már alig volt ereje, közben nagyon sok orvosnál voltunk, de senki nem tudott segíteni. Szeptemberben nekifogott enni, de úgy, mint a csecsemő, akit tanítunk enni, fokozatosan vezetem be az ételt, minden nap mást és mást, elég jól haladtunk, hízott is 5 kg-ot, de sajnos tegnaptól megint előállt a probléma, hogy nem meri lenyelni az ételt, pedig most nem akadt meg semmi a torkán. Nagyon tanácstalan vagyok, nem tudom hogy mit csináljak, kihez forduljak?
Megkérem szépen, segítsen.
Köszönöm szépen.

 

Kedves Anyuka!

Tanácstalan vagyok én is, Anyuka, de persze azért vannak ötleteim, és mindenképpen szeretnék az Ön segítségére lenni ebben a nehéz helyzetben.
Az nem derül ki, mi volt az étel, ami a kisfiú torkán akadt. Ha jól gondolom 2, 5 évesen már mindent evett. Lehetett szálka, száraz kenyérdarab, vagy bármi, ami megsértette a garatnyálkahártyáját, és fájdalmat okozott.
Az ember fájdalomkerülő, örömkereső lény. És ez rendben is lenne. Egy kisgyerek még inkább az, hiszen hogy a költőt idézzük „őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam” – mondja József Attila. Ami fáj, az nem kell, ami jó, az viszont minél többször. Később a nevelés, vagy a célok kitűzése felülírhatja ezt az ősi kódot.
Ha ügyesek vagyunk szülőként, és jobban hisz bennünk a gyerek, elhiszi, hogy azt a rosszízű valamit, amit gyógyszernek nevezünk, be kell venni ahhoz, hogy jobban legyünk. A gyógyszer így is, úgy is keserű és nem finom, de az a kisgyerek, akinek rendben van a kapcsolata az édesanyjával, bízik annyira a mamájában, hogy elhiszi, a szükséges rosszat le kell nyelni ahhoz, hogy jobban legyen. Van olyan kisgyerek, aki aztán rögtön ki is hányja a gyógyszert, de azt gondolom, az alapbizalom meglétekor a beadás nem lehetne probléma.
Mindez természetesen nem törvény, csupán én érzem így, de higgye el Anyuka, mindezt nem kevés év tapasztalata mondatja velem.
Vizsgáljuk tovább a helyzetet, és ez is saját példa a múltamból. Egy sikeres sportteljesítményhez bizony nagyon sokat kell edzeni. Az edzés nem kevésszer erőlködéssel, olykor fájdalommal, légszomjjal jár (valaha versenyszerűen úsztam, megéltem ezeket a dolgokat), de az ember elhiszi, hogy ez a „szenvedés” fog a győzelemhez vezetni, és teszi a dolgát az edzésen még akkor is, ha fájnak az izmai vagy éppen ég a tüdeje. Mindez csupán kitérő, hogy vannak olyan helyzetek, amikor egy nemesebb cél érdekében az ember elviseli a fájdalmat.
A lényeg nem is ez, hanem hogy az ember igyekszik elkerülni azt, ami fáj. Nem lép, nem terhel a fájós, sérült lábára, és nem nyel, ha ég, kapar, vagy megsérült a torka.
Az, hogy Ön úgy véli, nem történt semmi, nem jelenti azt, hogy ez valóban így is van. Nem azt vonom kétségbe amit ír, csupán azt gondolom, apró mikrosérüléseket nem vehetünk észre mi szülők. Azt sem nagyon értem, mi történt az alatt a 4 nap alatt, amíg kisfia nem ivott, nem evett semmit, mert 4 nap étlen szomjan eléggé a kiszáradásról kellett volna szóljon.
Folyadék és Aktimel, ha jól olvasom, amit ezután hajlandó volt lenyelni, és mindezt 4 hónapon keresztül, nagyon is megmagyarázza a nagymértékű fogyást. Azt ugyan nem értem, hogy miért nem kapott a kisfiú infúziót a fogyás megakadályozására. Aki nem hajlandó nyelni, annak valamilyen más formában leginkább vénán keresztül lehet, kell az energiához szükséges tápanyagokat biztosítani. Az sem derül ki leveléből, hogy mitől kezdett aztán, ha nagyon lassan és türelmet igényelve mégiscsak enni a gyerek.
Azt írja, újfent nem történt semmi, vagyis nem akadt a torkán semmi a kisfiúnak, mégsem hajlandó már megint normálisan táplálkozni a gyerek. Vagyis nyelési nehezítettségről van szó. Nyelési túlérzékenység, vagy a reflex körüli probléma okozhat ilyen típusú gondokat, de ehhez azt is érdemes megbeszélni, miről is van szó ilyen esetben. Elhiszem, hogy Ön szerint nem történt semmi baj, de valamiért mégis van egy helyzet, amit meg kellene oldanunk. Nézzük először a nyelési reflexet. Ez egy akartunktól független reflex, nagyon hasonló a szopóreflexhez, amellyel harmonikusan kiegészítik egymást. A nyelési reflexet a szájüreg hátsó részébe kerülő táplálék váltja ki. A gégefő felemelkedik, hogy elzárja a légcsőbe való bemenetet. A garat izmok összehúzódnak, a szájüreg mérete csökken, a falat a nyelőcsőbe nyomódik. Ez a nyelési reflex összerendezetten kell működjön a légzéssel, hiszen ha a gyerek nem kapna levegőt evés közben, logikusan abbahagyná az evést. Az is fontos, nehogy félrenyeljen, hiszen az sem tartozik a kellemes élmények közé. Mindezeket egy fantasztikus, összerendezett reflexkör kontrollálja. Bonyolult és koordinált reflexek gondoskodnak a harmonikus együttműködésről.
Érdemes lenne annak utánanézni, nincs-e itt valami koordinációs zavar.
Előfordul olykor, hogy mondjuk a baba szopóreflexe jól működik, nyelni mégsem tud. Kicsorgatja a táplálékot. Vagy az is megesik, félrenyel, amikor megpróbálja lenyelni azt, ami a szájában van. Mindez az akaratlan reflexfolyamatok zavarának következménye. Előfordulhat, hogy Önöknél is ilyesmiről lehetett szó, bár az, hogy közben hajlandó volt rendesen enni, és hízott is a gyerek, ellene szól ennek a teóriának.
Nem tudom, hiszen nem írja, érzékeny, ideges típusú, ingerlékeny-e a kisfia. Olykor ilyen csecsemőknél és kisgyerekeknél nyelési nehezítettség jelentkezik. Nem organikus, tehát szervi a baj, hanem úgy mondjuk neuropathiás viselkedési zavarról van szó. A szájpadlás és a garat túlérzékenységéről, ami abban nyilvánul meg, bármi újat, furát kap a gyerek enni, nem hajlandó azt lenyelni. A neuropathia az idegrendszer veleszületett vagy szerzett túlérzékenysége, ingerlékenysége. Sokféle módon nyilvánulhat meg, röviden úgy fogalmazható, a neuropathiás egyén a külvilág ingereire szokatlanul erős, vagy éppen gyenge módon reagál.
Kedves Anyuka! A helyzet egyre bonyolultabb. Veleszületett, vagy szerzett anatómiai akadály is lehet a nyelési nehézség hátterében.
Én a következőket csinálnám. Megmutatnám gégésznek, neurológusnak a gyereket. A garat, a gége bizonyos izmainak részleges bénulását, fel nem fedezett kisfokú és mélyben fekvő anatómiai rendellenességeket ki kellene zárni. Érdemes lenne reflux irányában is vizsgálatokat végezetni gastroenterológussal. A felmaródás is okozhat olyan fájdalmat, amit egy érzékenyebb gyerek nem tolerál. Nem tudom érte- e a kisfiút károsodás szülés közben. Néha enyhe agykárosodás, szülési trauma jele a nyelés zavara. Mindezek kizárását minél hamarabb nagyon fontosnak érzem.
Lehet, pusztán rossz szokásról van szó, de ahhoz, hogy ezt kimondhassuk, a többi igencsak ijesztő okot ki kell zárni.
Kedves Anyuka! Kérdezett, és én igyekeztem legjobb tudásom szerint válaszolni. Nem akartam megijeszteni, úgy érzem, ne nyugodjon bele az egész históriába. Szükség esetén az sem árthat, ha kikéri pszichológus véleményét is. Azt remélem, hogy csupán egy étel okozta sérülés van a dolog hátterében. Az lenne ugyanis a legjobb, még akkor is, ha Ön úgy érzi, ez nem fordulhatott elő.
Kérem, értesítsen arról, mire is vezettek a javasolt vizsgálatok. Őszintén drukkolok Önöknek.

Jelige: Étkezés
Kulcsszó:

 

Duzzadt nyirokcsomók

2013. február 25.  -  177.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!
3 hónapos kisfiamnak 1 hónapos korában a jobb füle mögött észleltünk egy borsónyi elmozdítható csomót, majd ezt követően kb. egy hónap múlva jobb oldalon, a tarkó felett kettő hasonló nagyságú csomót.
Mindkét esetben jeleztük ezt a gyermekorvosnak, ő annyit mondott, hogy figyeljük, változik-e. Az első alkalomkor átesett egy kisebb náthán, amit az óvodás nővérétől kapott el, akkor az apukája is beteg volt, de az orrfolyáson kívül más tünet nem volt észlelhető. Orrszívás és orrcsepp alkalmazása történt. Orrcsepp 10 napig, orrszívás kb. 3 hétig. A csomók még most is ott vannak, változatlanok. A kisfiam szépen fejlődik, kiegyensúlyozott, nyugodt baba. A gyermekorvos a mai vizsgálat után azt
mondta, hogy ha megkapta a védőoltásokat, akkor majd csinálunk egy vérképet és (nem tudom jól idézem-e) tényésztést vírusra. Az interneten nagyon sok mindent olvastam, köztük sok rosszat is, amire a megnagyobbodott nyirokcsomóutalhat.
Kérem szépen, amennyiben lehetősége van, mielőbb válaszoljon, hogy Ön mit javasolna ebben az esetben. Mikorra kellene a nyirokcsomóknak visszahúzódniuk? Normális az, ha ilyenek maradnak? Az is lehet, hogy a tarkófeletti már korábban is ott volt, csak mi nem vettük észre.
Válaszát várom, köszönettel és tisztelettel:
Brigitta

 

Mindjárt elöljáróban az lenne az első, hogy megnyugtassam. Azt írja, mielőbbi választ vár, mivel az interneten nagyon sok mindent olvasott, köztük sok rosszat is a nyirokcsomó megnagyobbodásról. Az a fajta nyirokcsomó megnagyobbodás, vagy pontosabban fogalmazva az, hogy kisfián tapintható nyirokcsomókat észlel, nem hogy rosszat, hanem éppen jót jelent, tehát nincs miért izgulni.
A dolog teljesen normális jelenség.
Engedje meg, hogy elmagyarázzam.
Nap mint nap egy sereg kórokozó hatol be szervezetünkbe, és intéz támadást ellenünk. Velük szemben az immunrendszer veszi fel a harcot. Ez egy bonyolult rendszer, és úgy működik, mint egy titkos hadsereg, amely már a születés előtt elkezdi harci készületeit. A mikroorganizmusok hatására különböző anyagok úgy nevezett kémiai hírvivők szabadulnak fel, ezek irányítják a harcba induló csapatokat, és a csata befejeződése után megpihennek, tartalékállományba vonulnak, de egy újabb támadáskor ismét harcba szállnak.
A nyirokrendszer a szervezet egészére kiterjedő hálózat. A rendszer nyirokerekből, nyirokcsomókból, billentyűkből, fehérvérsejtekből és magából a csőrendszerben keringő folyadékból, a nyirokból áll. A lép, a csecsemőmirigy, a mandulák, a féregnyúlvány, de a nyirokcsomók és a nyiroksejtek is arra szerveződnek egy harmonikus együtt működés esetén, hogy kivédjék a szervezetet megtámadó vagy ott élősködő kórokozók negatív hatásait.
A nyirokcsomók nagyobb nyirokszöveti képződmények, amelyek a nyirokerek találkozási pontjaiban ülnek és az a feladatuk, hogy megszűrjék a nyiroknedvet. A nyirokban T és B lymphocyták keringenek. Ezek elnevezése, vagyis az, hogy B vagy T sejtnek nevezünk-e valamit, attól függ, hol fejlődött ki az illető sejt. Ennek nincs különösebb jelentősége a mostani kérdés tekintetében, mivel itt az a lényeg, hogy amikor fertőzés éri a szervezetet, ezek az elemek felszaporodnak és megduzzasztják a nyirokcsomókat is. A nyirokcsomó megnagyobbodása azt jelenti, a szervezet szűrőképessége jó, a védelmi rendszer, a „rendőrség” kitűnően teszi a dolgát. Ha ez az egység nem tenné jól a dolgát, bármelyik banális sebből akár vérmérgezés lehetne.
A nyirokcsomó megnagyobbodástól tehát tényleg nem kell megijedni, mert csupán arról van szó, a gyerek szervezete jól működik. Tekintettel arra, hogy a szervezetet mindig éri apróbb-nagyobb támadás, a nyirokcsomók (is) teszik a dolgukat. Ha 10 év alatti korban nem találunk apróbb nagyobb nyirokcsomókat tapintással, és a gyerek gyakran beteg, felmerül, hogy valamelyik védelmi vonal nem működik tökéletesen.
Apróbb sérülés, fogáttörés, sebek is okoznak helyi, magyarul nem az egész testre terjedő nyirokcsomó duzzanatot.
Azt írja, kedves Anyuka, az első nyirokcsomó megjelenésekor náthás volt a kisfiú, tehát még Ön is feltételezett egy zajló fertőzést a jelenség hátterében. Mivel a nyirokcsomók a testbe bejutott kórokozókat és azok károsító anyagát kiszűrő védekező rendszer részei, egy enyhe fertőzéskor is természetes, hogy megduzzadnak, tapinthatóvá válnak. A szervezetünk, gyakorlatilag telis tele van nyirokelemekkel, amelyek szükség esetén teszik a dolgukat. Amennyiben a területükre eső szervek gyulladásban jönnek, a nyirokcsomók működésbe lépnek, és jelentősen megduzzadnak. Különösen a nyaki területen található sok jól tapintható nyirokcsomócsoport. Ezek az orr, a garat, a száj és a nyak szűrését látják el. Mivel ez a terület fontos behatolási kapu a kórokozók szempontjából, a természet nagyon bölcsen egy jelentős védelmi vonalat helyezett ide.

Úgy szoktam elmagyarázni a rendelőben, hogy amíg félelmetes betegségekről számol be a nyirokcsomókkal kapcsolatban az internet, hogy ez a rendszer úgy működik, mint amikor a főtt tésztát kivesszük a vízből és leszűrjük. A tészta a szűrőben marad, csak a víz folyik le róla. A nyirokcsomó maga a szűrő, a nem kívánatos elemeket megakasztja (ez lenne a tészta, ami fennakad) azt pedig, ami nem árt a szervezetnek, továbbengedi.
Kedves Anyuka! Természetesen nagy hiba lenne elbagatellizálni komoly
haematológiai (vérképzőszervi) betegségeket. Ezek vezető, olykor akár első
alarmírozó jelensége lehet a nyirokcsomó megnagyobbodás. Ez azonban általában idősebb korban fordul elő, és egyéb elváltozások is észlelhetők. Nagyfokú fáradtság, sápadtság, vérképbeli eltérések. Mindezek további vizsgálatokat igényelnek, szövettani mintavételt és feldolgozást a diagnózis felállítása céljából. Nem vizsgáltam természetesen a kisfiát, de ilyen típusú betegségre (lyphoma) ebben az életkorban jó általános állapotban kicsi az esély.
Kedves Anyuka! Kérdés, valóban nagyobbak-e ezek a csomócskák kisfián, vagy csupán arról van szó itt-ott tapintható nyirokcsomók észlelhetők. Ha végigtapogatja a kisfiút, lehet hónaljban, az ágyéki hajlatban, csuklótájékon is talál hasonló kisebb nagyobb mozdítható csomókat. Mindez különösen akkor, ha a baba szőke, kék szemű (bár 3 hónaposan még a gyerekek zöme, a később sötét szeműek is kék szemmel tekintgetnek a világba) nagyon fehér bőrű, és pufók az illető, akár alkati sajátosságnak is tekinthető. Ezek az úgynevezett pasztózus (kövérkés testalkatú) gyerekek, akiknél gyakran észleljük a nyirokelemek tapinthatóságát is minden különösebb betegség nélkül.

Kedves Anyuka! A védőoltások maguk is csatasorba állítják az immunrendszert, tehát orvosuk helyesen döntött, hogy a vizsgálatokkal vár a kötelező oltások utánig (ez 4 hónapos kor). A vírustenyésztést nem igazán értem, pontosabban az okát nem, hiszen nyilvánvaló valamilyen fertőzése volt a kisfiúnak, és ezt a tünetekből ítélve feltehetően vírus idézte elő. Bajt azonban ez sem jelent. A mintavétel úgy történik, egy vattás pálcikával a torokból mintát vesznek, amit aztán megfelelő laboratóriumban analizálnak.
A megduzzadt nyirokcsomó önmagában nem jelent semmit.
Általában valamilyen szervezetben fennálló fertőzés jeleként kell értékelni,
és érdemes azt is tudni, jóval a fertőzés gyógyulása után is tapintható maradhat anélkül, hogy ez bármi bajt jelezne.
Még valamit gondolnék megemlíteni, ami esetleg fontos lehet. Mondom, nem vizsgáltam a babát, tehát csupán gondolkozom, és számításba veszem az összes lehetőséget. A születés óta meglévő nyaki duzzanatokat olykor veleszületett ciszták okozzák. Ezek apró fejlődési rendellenességek, megoldásuk általában sebészi zárás. Olykor maguktól is záródhatnak.
Kedves Anyuka! Bár a fogzás hivatalosan 6-7 hónapos korban kezdődik, van olyan pici baba, akinél a környező szövetek akár a nyirokcsomók duzzanata, miképpen az erős nyáladzás is jóval korábban indul. Ez is lehet a banális oka az észlelt csomócskáknak.
Szerintem minden rendben van, és remélem a vérkép és a tenyésztés után is rendben lesz, amire a leírtak alapján nagy esély van.
A nyirokcsomókról és azok méretéről több kérdést kaptam már. Itt a honlapon is talál még válaszokat. Talán érdemes azokat is átolvasnia kedves Anyuka, bizonyára talál bennük érdekes információt. Olykor hasonló a kérdés, és tulajdonképpen a válaszban sincs sok különbség, mégis mindig egy másik babáról, egy másik családról van szó. Épp úgy mint a rendelőben, ahol sok a hasonló betegség (különösen így influenza idején), mégis mindig az egyes esettel van dolgom, és ha szabad egy személyes vallomást tennem, hát éppen ez az, ez is amiért az én munkám olyan sok örömet ad.
Köszönöm, hogy megtisztelt kérdésével, remélem sikerült megnyugtatnom.

Jelige: duzzadt nyirokcsomók
Kulcsszó: nyirokcsomók

 

Repülőút

2013. február 25..  -  176.  cikk kinyitása

Kislányom 32 hétre született. Most 10 hetesek vagyunk. Jelenleg Skóciában élünk, nagyon szeretném hazavinni a nagyszülőkhöz Magyarországra. Hány hetesen ülhetünk repülőre?

 

Kedves Anyuka!

Amit válaszolni fogok, inkább magánvélemény, mint a hivatalos állásfoglalás.
Lehet megvétózni és természetesen szabad egészen másképpen csinálni, mint ahogy én gondolom.
Van egy 32 hétre született kisbabája, akinek, ha minden a tervek szerint alakul, mostanában kellett volna megszületnie. A terhesség normás hossza 40 hét. Nem írja kedves Anyuka, mekkora ez a kislány, milyen súllyal született, és mennyit gyarapodott az elmúlt 10 hétben. Azt sem tudom, anyatejes-e a baba vagy netán tápszert is kap, vagy csak azt eszik. Mindezek ugyanis számítanak az utazás szempontjából is.
Azt írja, Skóciában élnek, és onnan jönnének haza a nagyszülőkhöz látogatóba. Egy 32 hétre, tehát a kelleténél korábban született kislány, még ha súly szerint nem is koraszülött – ennek hivatalosan 2500 gr-nál van a határa – sokkal esendőbb időben született társainál. Egy normál időben született, átlagos súlyú újszülött védekező rendszere (immunrendszere) is sokkal gyengébb, mint egy nagyobb gyereké vagy egy felnőtté. Az olyan kisbabák, akik valamiért korábban érkeznek, még inkább ki vannak téve a fertőzésveszélynek. A repülés a gyerek szempontjából is a legnagyszerűbb módja az utazásnak, de mindenképpen érdemes néhány dolgot átgondolni, mielőtt az utazás mellett döntünk.
Talán látta annak idején kedves Anyuka Dustin Hoffman filmjét, azt hiszem Vírus volt a címe. Abban volt egy jelenet, valaki tüsszentett és látszott, ahogy a kórokozók „repkednek” a levegőben, a tüsszentő emberről arra, akivel egy légtérben van.
A repülőgép természetesen zárt tér, ahol kering a levegő, és kis helyen nagyon sok ember van összezsúfolódva.
Gondolkodjunk együtt kedves Anyuka! A baba immunrendszere gyengén fejlett, felültetjük egy olyan eszközre, ahol viszont az átlagosnál nagyobb a fertőzésveszély, ráadásul tél van éppen, ha hinni lehet a médiában elhangzó híreknek, az influenzajárvány közepén járunk. Ez szerintem több annál, mint amit reszkírozni érdemes.
Ez lenne az egyik szempont.
Értem én, és el is fogadom, a nagyszülők nagyon vágynak látni kislányát, és bizonyára Önnek is jó lenne, ha egy ilyen örömteli eseményt követően együtt lehetne a szüleivel. Van ennek érzelmi része, de nyilvánvalóan talán kicsit könnyebb lenne, ha édesanyja segíthetne. Természetesen nem ismerem a pontos helyzetüket, csak megpróbálom összerakni a lehetséges alternatívákat. Itt van tehát egyik oldalon az igény a nagyszülőkkel való találkozásra, a másik oldalon pedig a fertőzésveszély. És akkor ez még csak egyfajta megközelítése az egész problémának.
A másik, és szerintem elég fontos dolog az, hogy egy kisbabának meg kell szoknia, hogy ideérkezett erre a világra. Egy nyugodt, védett, békés környezetből, a mama hasából, ahol lebeg a magzatvízben, és mindent készen kap, egyszer csak hirtelen egy sokk, ami maga a megszületés, kitaszítja a kis jövevényt a világ forgatagába. Ahol hideg van, fények zavarják, hangok vannak, fogdossák, megmossák, felöltöztetik. Mindebből szegény alig ért valamit. Ahol enni és inni és nyelni kell, pisilni, kakilni és még szót is kellene érteni azokkal, akikről majd később megtanulja, a szülei, akik még csak tanulják, mit is jelent szülőnek lenni.
6 hetes korig azt mondjuk: újszülöttkor, és mesterséges határt húzunk a születést követő 6 hét és az azt követő 1 éves korig terjedő periódus között, amelyet csecsemőkornak nevezünk. Megvan ennek a teljesen érthető oka, mivel valóban az első 6 hét az a periódus, amikor meg kell egymást ismerni. Ha egy pici lány előbb érkezik, akkor ez az időszak olykor hosszabb, vagy legalábbis úgy kell kalkulálni, hogy azt az időt hozzáadjuk a hat héthez, amivel korábban érkezett. Ha így számolunk, az Ön kisbabája még bőven nincs abban a korban, amikor szerintem repülőgépre kellene szállni vele.
Kedves Anyuka! Tudom, lehet maradinak tűnik az álláspontom. A világ felgyorsult, minden most kell és azonnal, és semminek nem várjuk ki az idejét. Tudom, nem kevesen vannak, akik 1-2 hetes babával vendéglőbe járnak, utazgatnak, társasági életet élnek. Azt gondolom szívük joga, hiszen akiről szó van, az Ő gyerekük. Én legfeljebb tanácsot adok bármiben, amiben hozzám fordulnak, és aztán azt lehet elvetni vagy megfogadni, vagy jó esetben megfontolás tárgyává tenni.
Kedves Anyuka! Megértem, hogy a nagyszülők is várják már a találkozást kislányával, de jó lenne inkább őket repülőgépre ültetni és a találkozást ezen a módon megszervezni, ha erre lehetőség van. Amennyiben ez nem megvalósítható, én mindenképpen várnék részint tavaszig (a vírusok miatt), részint addig, amíg a kicsi lány megerősödik valamennyire.
Ha mégis repülésre kerülne a sor, akár néhány hónap múlva is érdemes az egészet jól megszervezni. Menjünk ki jóval előbb a repülőtérre, mint a jelentkezésre megadott időpont, hogy ne legyen kapkodás. Közvetlenül a beszállás előtt tegyük tisztába a babát. Tartsunk készenlétben enni, innivalót, hogy fel és leszálláskor a légnyomás kiegyenlítése megtörténhessen. A babának jó ilyenkor nyelnie. Ha a kisgyerek nyel, a fülben keletkező nyomás kiegyenlítődik és elkerülhető a kellemetlen érzés.
Legyen velünk egy külön táska a kisbaba holmijával, benne a baba üvegei, felszerelési tárgyai, ruhái, pelenkái stb. Legyen velünk a gyerek útlevele, nagyobb gyerek esetében oltási bizonyítványa, váltás ruha, pelenkák. Az utazás ugyan jelentősen lerövidül, de az előkészületeket nagyon gondosan meg kell szervezni.
Egy pici babának nyugalomra és napi ritmusra van szüksége. Ez biztosítja a zavartalan fejlődését. Vannak olyan élethelyzetek, amikor ez nem megvalósítható, amikor valami felülírja ezt az alaphelyzetet. Nem ijesztgetni akarom, de van olyan kisbaba, aki rosszul tűri a nyugalom hiányát. Néha később észlelhető nyugtalanság, alvászavar, vagy magatartási zavarok hátterében állhat az az ok is, hogy túl sok inger éri a babát élete első időszakában.
Kedves Anyuka! A mi életünk mindezek ellenére, amit leírtam, úgy alakult a fiammal, hogy én egyetemre jártam, Ő meg jött velem, mert így tudtuk megoldani a helyzetet. Azt hiszem szerencsém volt, mert semmilyen negatívhatását a nem nyugodt csecsemőkornak nem éreztem rajta soha. Kicsit olyan, mintha bort innék, és vizet prédikálnék. Ez persze csak látszólag van így, hiszen iszonyú lelkiismeret furdalásom volt annak idején, hogy együtt járunk egyetemre, és aggódtam, nem lesz-e valami baj belőle, de nem akartam évet halasztani az egyetemen csak azért, mert született egy kisbabám, és mindenképpen azt szerettem volna, ha csak anyatejet eszik. Ma talán másképp csinálnám, de ez is csak talán.

Kedves Anyuka! Gégész ismerőseim is nagyjából a féléves kort tartja elfogadhatónak az utazáshoz. Nagyjából, mert ha valamiért muszáj menni, hát akkor muszáj. Remélem nem ijesztettem meg nagyon, és abban is bízom, ha most nem is, de sok szép időt fognak a szülei és kislánya még együtt tölteni.

Jelige: Mary Jane
Kulcsszó: repülőút, influenza

 

Pelger-huet anomalia

2013. február 25.  -  175.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!
Felvázolnám a problémánkat röviden:12 évvel ezelőtt életet adtam a kislányomnak, aki lágyszájpad-hasadékkal, rekeszsérvvel, ASD-vel született. Szülés után sikeres újraélesztés történt. Betegségét a tünetek összességében 3 éves korában diagnosztizálták: kislányom Fryns syndromás. Ez a syndroma recesszíven öröklődik. Kb. ezzel egy időben laborvizsgálatból Pelger huet anomáliát is diagnosztizáltak nála. A kérdésem a következő: a pelger huet anomalia dominánsan öröklődik (legalábbis én ezt olvastam), de sem a férjemnél, sem nálam nincs ez az eltérés. Akkor a gyermekemnek hogyan lehet ez a betegsége?
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel: Boldy-S. Judit.

 

Kedves Judit!

Őszintén bevallom, egyik problémához sem tudok sokat hozzászólni. Sose láttam sem Fryns syndromás, sem Pelger-Huet anomális beteget, így mindaz, amit válaszolni fogok önnek, nem személyes tapasztalat vagy tudás, pusztán ugyanannyi, mint amit bárki más is meg tud tenni a mai internetes világban, egyfajta következtetés a neten való tájékozódás után. Bízom benne, hogy ha kicsit átrendezem az információkat, és segítek azt orvosi szempontból értelmezni, az segítségükre lehet.
Kedves Judit! Ha jól értem, nem is a Fryns syndroma, sőt mégiscsak nem is a Pelger Huet anomália mibenléte az, amiről kérdez, hanem a genetikai betegségek öröklésmenete az, ami a fejtörést okozza. Nézzük tehát röviden, és remélem jól érthetően, hogyan is működik az öröklődés. Öröklődés, genetikai betegségek, DNS, kromoszómák, gének, autoszomás vagy nemi kromoszómák, domináns vagy recesszív öröklésmenet, dobálóznak a kifejezésekkel sokfelé, sokféleképpen anélkül, hogy pontosan elmagyaráznák mindazt, amit egy szülőnek, hozzátartózónak ismernie kellene.
Kezdjük talán a kályhánál, és előre is elnézését kérem, ha valami olyat próbálok meg elmagyarázni, amit Ön jól tud. Én a magam részéről úgy vagyok vele, hogy csak akkor vagyok képes megérteni valaminek a működését, ha megértem az egész rendszert.
Elsőként a gén és a kromoszóma fogalmával érdemes megismerkedni.:

1,Mik is azok a gének és kromoszómák?

Testünket több millió sejt építi fel. A legtöbb sejtben egy teljes génkészlet található. Több ezer génünk van. A gének úgy működnek, mint egy használati utasításokból álló gyűjtemény, meghatározva a növekedésünket, valamint testünk működését. Felelősek számos jellegzetességünkért, mint pl. a szemszín, vércsoport vagy testmagasság.

A gének fonalszerű struktúrákon, úgynevezett kromoszómákon találhatók. Normálisan 46 kromoszómánk van a legtöbb sejtünkben. Kromoszómáinkat a szüleinktől örököljük, 23 kromoszómát az édesanyánktól, 23-at az édesapánktól, úgyhogy két 23-as készletünk van, 23 “pár” kromoszóma. Mivel a kromoszómák génekből épülnek fel, ezért a legtöbb génből két példányt örökölünk, egy példányt mindegyik szülőtől. Ez az oka annak, hogy gyakran hasonló jellegzetességeink vannak, mint a szüleinknek. A kromoszómákat, és így a géneket is egy DNS-nek nevezett kémiai anyag alkotja. A fent említett 23 pontosabban 2x 23 kromoszómát testi vagy autoszomális kromoszómának hívjuk míg a nemi kromoszóma az XX vagy XY jelzéssel azt jelenti fiú vagy lány- e az illető.
Az XX a női az XY a férfi kromoszomát jelenti.
Bizonyos betegségek öröklődése ehhez a kromoszómapárhoz kötött és ennek kapcsán nevezzük el az egész betegséget, autoszomálisan vagy nemi kromoszómához, vagyis X-hez kötötten öröklődő kórképnek.
Ha mindez még nem elég bonyolult van tovább is, és itt következik az Ön kérdéséhez való csatlakozás, ugyanis a betegség öröklődhet recesszíven vagy dominánsan, mindez teheti akár autószomális akár X-hez kötött az öröklésmenet.
Nagyon szerteágazó ez az egész kérdéskör és nem is biztos, hogy ennyire részletesen bele kellene menni ahogy én megteszem, de azt gondolom ha az ember megért valamit, talán könnyebb egy helyzetet kezelni. Arról nem is beszélve hogy ezen betegségeknek sokféle kihatását, vagy egy esetleges következő gyerek vállalását is jelentősen befolyásolja az, ha az ismereteink megfelelőek.
Engedje meg, hogy elsősorban Ön, de talán azok kedvéért is, akik elolvassák a válaszaimat itt a honlapon kicsit szélesebb horizontról válaszoljak.
Amikor egy kisbaba a világra jön, megvizsgáljuk, és megállapítjuk a rendelkezésre lehetőségeink alapján, hogy minden rendben van-e nála, vagyis, hogy egészséges-e.
Amennyiben valami nem stimmel és mindez már a megszületéskor észlelhető, azt mondjuk veleszületett betegsége, fejlődési rendellenessége van a kis jövevénynek. Itt mindjárt elég fontos egy határvonalat meghúzni, mert nem mindegy, hogy az, amit találunk, vele nemzett, tehát örökletesség miatt alakult ki, vagy netán attól van, hogy a magzatot a méhen belüli életében érte valami, ami a betegséget, eltérést létrehozta. Ezeket a kórképeket ellentétben a vele nemzett elnevezéssel veleszületett, de nem örökletes rendellenességeknek hívjuk. Mindez fontossá válhat a későbbiekben, mert nem mindegy hogy valami eleve már a fogantatás pillanatában vagy még azelőtt nincs rendben, vagy „csak” egyszeri esetről, például egy méhen belüli fertőzésről van szó.
Az örökletes betegségekkel a genetikus foglakozik, míg a méhen belüli fertőzések okozta eltérések feltérképezése és kezelése adott esetben infektológus – a fertőzésekkel foglalkozó szakember – feladata.
Amennyiben a családban akár az apa, akár az anya családjában előfordult valamilyen fejlődési rendellenesség, mindenképpen érdemes a genetikai tanácsadás adta lehetőséggel élni, leginkább a babavárás előtt kikérni szakember tanácsát.
Az esetek jelentős részében azonban az történik, hogy teljesen váratlanul, egy egészségesnek tudott családba érkezik a sérült kisbaba.
Vele nemzett, tehát örökletes vagy veleszületett, de nem örökletes betegséggel. Ezen belül aztán még van egy további bonyodalom is, mert akadnak biokémiai hibák, amelyek aztán szintén további olyan bonyodalmakat okoznak, melyek működésbeli hibákat, és ennek kapcsán betegségeket okoznak.
Mindezek öröklődése történhet, mint már szó volt róla autoszomálisan, vagyis a testi vagy a nemi kromoszómákhoz kötötten vagyis X-hez, és ezen belül is öröklődhet domináns vagy recesszív módon.

Mi az autoszomális recesszív öröklődés?
Néhány rendellenesség recesszív módon öröklődik. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy egy egyénben kialakuljon a rendellenesség, egy adott génnek két megváltozott példányát (mindkét szülőtől egy-egy megváltozott példányt) kell, hogy örökölje. Ha az egyén egy megváltozott és egy normális génváltozatot örököl, akkor általában egészséges hordozó lesz, mert a normális génváltozat ellensúlyozza a megváltozottat. A hordozóság azt jelenti, hogy az egyénben nem alakul ki a rendellenesség, de az egyik génpár egyik tagja hordozza a génváltozást. Az autoszomális recesszív öröklődésű rendellenességekre példa a cisztás fibrózis és a sarlósejtes anémia. Néha a gén egyik példányában egy változás (mutáció) következik be, mely megakadályozza azt, hogy normálisan működjön. Ha ez a változás a recesszív génnek csak az egyik példányában lép fel, és az egyénnek van még egy normális példánya, akkor ez általában nem fog genetikai rendellenességhez vezetni. Ha mindkét szülő ugyanazt a recesszíven öröklődő megváltozott gént hordozza, akkor mindegyik szülő vagy a normális, vagy a megváltozott génjét adja tovább a gyermekének. Ez teljesen véletlenszerűen történik.

Olyan szülők esetében, akik hordozzák ugyanannak a génnek a megváltozott példányát, minden gyermek 25%-os valószínűséggel (4-ből 1) örökli mindkét szülőtől a megváltozott gént, és ezáltal a rendellenességet. Ez egyben azt is jelenti, hogy 75 % (4-ből 3) a valószínűsége annak, hogy egy gyermeknél nem alakul ki a rendellenesség. Ezek a valószínűségi arányok érvényesek minden újabb terhességre, valamint fiúkra ugyanúgy, mint lányokra. Ugyanakkor, 50% (4-ből 2) a valószínűsége annak, hogy a gyermek a hordozó szülőktől csak egy megváltozott génváltozatot örököl. Ebben az esetben szüleihez hasonlóan egészséges hordozó lesz. Végül 25 % (4-ből 1) a valószínűsége annak, hogy a gyermek mindkét szülőtől a normális génváltozatot örökli. Ebben az esetben a gyermek nem lesz beteg, és hordozó sem lesz.

Ezek a lehetséges kimenetelek véletlenszerűen következnek be, és ugyanez a valószínűség érvényes minden újabb terhességre, valamint fiúkra és lányokra egyaránt. Mi a helyzet abban az esetben, ha egy gyerek az első a családban, akinél ez a rendellenesség kialakul? Néha egy érintett gyermek az első a családban, akinél a recesszíven öröklődő genetikai rendellenesség kialakul. Bár lehet, hogy a családban számos generáción át a családtagok hordozók voltak, a gyermek csak akkor lehet beteg, ha mindkét hordozó szülőjétől a megváltozott gént örököli.

Fontos emlékeztetők:
Ahhoz, hogy a genetikai rendellenesség kialakuljon, egy egyénnek mindkét szülőjétől a gén megváltozott példányát kell örökölnie (25 %-os valószínűség). Amennyiben csak egy megváltozott példányt örököl, akkor a megváltozott gén hordozója lesz (50 %-os valószínűség). A kimenetelek véletlenszerűen alakulnak ki. Ugyanez a valószínűség érvényes minden újabb terhességre, és fiúkra és lányokra egyaránt.
A megváltozott gént nem lehet kijavítani – az egyén egész életében jelen van.
Egy megváltozott gént nem lehet csak úgy “elkapni” másoktól. Éppen ezért egy genetikai rendellenességet hordozó egyén továbbra is lehet pl. véradó.
Az emberek gyakran bűntudatot éreznek amiatt, hogy egy genetikai rendellenesség van a családjukban. Fontos emlékezni arra, hogy ez nem valakinek a hibájából történt, és senki sem tehető felelőssé a kialakulásáért.

Kedves Anyuka! Elvisz ám engem a lendület és még mindig nem tartunk ott, hogy megválaszoltam volna az Ön kérdését. Leginkább azért nem, mert nem nagyon értem a történetet. Mindaz, amit eddig leírtam csupán érdekesség vagy jó esetben ismertetés az örökletes betegségek mibenlétéről. Fontos, hiszen tudjuk az emberi megbetegedések okai között az örökletes tényezők szerepe egyre inkább előtérbe kerül. Ma már tudjuk, gyakori betegségek, veleszületett rendellenességek, de daganatos megbetegedések kialakulásában is szerepe lehet az öröklődésnek.

Az egyes eset, mint az Önöké is nem ennyire bonyolult, vagy talán éppen sokkal árnyaltabb, mint a tudományos okfejtés. Születik egy kisbaba, vagy hogy Önt idézzem, mert oly szépen írja, életet adunk egy kicsi lánynak, akiről kiderül, valami nincs rendben nála. Vizsgálatok sora igazolja, van egy fura nemű betegsége, egy syndromája, ami magyarul tünetegyüttest jelent, amivel természetesen foglalkozni kell. Azt írja, a Fryns-syndroma, és leírja a betegségen belüli tüneteket.

Kedves Anyuka, mindhárom elváltozás, a rekeszsérv, a lágy szájpadhasadék és az ASD olyan elváltozások, amelyek nem okoznak az élettel összeegyeztethetetlen eltéréseket. Mindezt persze Ön is jól tudja, hiszen kislánya 12 éves, és nagyon remélem hogy jól van. A recesszív öröklésmenet azt hiszem a fent leírtakból érthető.
A – talán ha jól értem mellékleletként diagnosztizált – Pelger-Huet anomália azonban a leírások szerint is valóban dominánsan öröklődik. Így tehát nemcsak Önök, én sem nagyon értem, hogy miképpen lehetséges az, hogy egyikőjüknél sem találtak eltérést, viszont a kislánynál igazolódott ez az anomális.

Kedves Anyuka! Ahhoz, hogy egy betegség létrejöjjön, egyik vagy másik szülőnek hordoznia kell a beteg gént. Egy dolog van, amit könnyen el tudok képzelni, hogy egy mutáció történt, vagyis egy hibás kódolás történt és így egészséges szülőknek beteg gyereke születhet. Abban sem vagyok biztos, bár a Pelger-Huetról azt írja a tankönyv, hogy nem szokott egyéb veleszületett rendellenességekhez társulni, hogy nem az alapbetegség egyik része ez a fehérvérsejt-rendellenesség, amiről szó van.

Kedves Anyuka! Nagyon köszönöm kérdését, mert módom volt ennek kapcsán átismételni, átnézni egy olyan szakterületet, ami nagyon nincs benne az én mindennapi munkámban. Mivel tanácstalan maradtam a kutakodás után, én magam is azt javaslom, bár ezt bizonyára sokszor megtették, hiszen genetikus tudna a dologról többet mondani, keressenek fel esetleg egy másik szakembert. Biztosan kell legyen valami magyarázat az egész történetre, talán sokkal egyszerűbb, mint mindaz, amit én leírtam. Nem tudom a kérdés csupán a dolgok megértéséről szól-e vagy van valami esetleg mind a kislány mind az Önök életében, ami miatt ez fontos. (Gyerekvállalás, vagy az, hogy kislányuk későbbiekben mennyiben adja át a hibás géneket.)
Arról sem ír, hogy van-e másik gyerekük esetleg.

Kedves Anyuka! Sajnálom, ennél többet nem tudok az egészhez hozzászólni. Bízom benne, hogy az ijesztő nevű sydroma, és anomália mellett jól vannak. Természetesen örülnék, ha hallanék még Önökről.

Jelige: Pelger-huet anomalia
Kulcsszó: Pelger-huet anomalia, sérv

 

Hasfájás, puki

2013.február 25.  -  174.  cikk kinyitása

Kedves doktornő!
7 hetes kisfiam hasfájása kapcsán szeretném kikérni tanácsát.
Anyatejes baba, 36 hétre született, császármetszéssel, 2650 grammal (2400-ra esett vissza), azóta 2 kilót gyarapodott. 2-3 hetes kora óta nagyon szeles, rengeteget erőlködik a székletürítéssel és pukizással, emiatt nagyon nyugtalan. Széklete naponta többször is van, állaga változó, időnként kenőcsös, aranysárga, de legtöbbször barnás, vizes, néha teljesen zöld és erősen habzik. Annyira kínlódik, hogy sokszor édesapjával felváltva egész éjjel őrizzük. Sokszor még ölben sem tudjuk tartani, mert a görcsök miatt csak háton érzi jól magát, kis kezei és lábai meg sem állnak. Masszírozzuk, tornásztatjuk, melegítjük a hasát, ringatjuk, sétáltatjuk, énekelünk neki, s ha sikerül annyira lenyugtatni, akkor mellkasunkon elaltatjuk, de ahogy megpróbáljuk letenni, kezdődik minden elölről. Az erőlködés nappal is többször előáll és órákon keresztül tart.
Biztos vagyok benne, hogy a hasfájás miatt nem alszik, ugyanis mikor nem fáj
a hasa, elalszik egyedül a kiságyában. Több készítménnyel próbálkoztunk már, de nem tapasztaltunk javulást: Baby Drink babateával (nem is volt hajlandó meginni), Espumisannal (ettől hányt), Bonnisannal, Gripe Water-ral. Egy hete Protectis probiotikus cseppekkel próbálkozunk, de úgy tűnik, ez sem hat. Azt szeretnénk megkérdezni, tehetünk-e valamit a helyzet javulása érdekében?
Válaszát előre is köszönöm,
tisztelettel,
Tímea

 

Kedves Tímea!

Hát nincs ez a kis 7 hetes - bár mire a válaszomat megkapják tán picit idősebb fiatalember könnyű helyzetben. És azt sem mondanám jaj, de nagyon egyszerű a szüleinek.
Eldöntjük, hogy babát vállalunk, és ez szerintem életünk legnagyobb döntése. Megérkezik a kisbaba, akiről álmodtunk, akit vártunk, és terveztünk, és abszolút nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt szeretnénk.

Megéltem, de mindjárt hozzá is tenném, túléltem én is, pontosabban túléltük mi is a fiammal, aki mint az Önök kisfia is, érzékenyebb emésztőrendszerrel jött a világra, és az első hat hétben leginkább csak méltatlankodott, magyarul a nap jelentős részében nemtetszésének adott hangot, vagyis ordított szegénykém, úgy, mint az Önök kisfia is. Kétségbeejtő a helyzet, mert az ember nem sokkal a szülés után „az érzelmi maximum, szellemi minimum” állapotában leledzik. A boldogság, hogy gyerekünk lett, és a tehetetlenség, hogy nem tudom a panaszait orvosolni, fura helyzetbe lökik a kezdő, de a már tapasztalt szülőket is.

Kedves Anyuka! Olyan kisbaba, aki nem sír, még a mesében sincsen. A sírás azt jelenti, valami nincs úgy, ahogy kellene, nem érzem jól magam, fáj valamim, vagy nem komfortos a világ, légy szíves segíts! A sírás segélykérés, és nem rosszalkodás. Törődésre, ölelésre, megoldásra vágyom, és Ti, anya, apa azért vagytok, hogy megoldást találjatok.
Kedves Tímea! Az írja 36. hét 2600gr és császármetszés. Mindez lefordítva számomra azt jelenti, kicsit korábban, kicsit kisebb súllyal az átlagnál (3500 gr az átlag születési súly és 40 hét a bent töltendő idő) valamint hirtelen érkezett a kisfiú közénk. A császármetszés, bármi legyen is az oka, egy gyors esemény, ahol a baba nem jön át, nem utazik végig a szülőcsatornán, tehát a bent és a kint közti különbség – és lássuk be, van nem kevés differencia a benti és a méhen kívüli lét között –, hirtelen éri a babát. Mondhatni sokkszerűen. Ennyit az előzményekről.
Természetesen a 36 héthez a 2600 gr teljesen rendben van, de azért mégis van
4 hét, ami valamiért „hiányzik” a fejlődéshez, és amit már idekint, jóval nehezebb körülmények között kell megélni. Az, hogy mi mikor és mitől fejlődik, egy pontos menetrend szerint történik. Varázslatos, hiszen édesanyánk hasában a fogantatás pillanatától mindannyian átéljük az egész evolúciót. Minderről rengeteg olvasni-, sőt az utóbbi időben látnivaló is hozzáférhető, hiszen a tudomány fejlődése lehetőséget ad arra, hogy bekukucskáljunk a méhen belüli életbe. Aztán hogy ez mennyire tesz jót a babának, már egy másik írás témája lehet. Kérem, ne értsen félre, nem az ellen apellálok, hogy minél többet megtudjunk a méhen belüli, és nagyon fontos történésekről, inkább az ellen emelnék szót minden fórumon, hogy puszta kíváncsiságból nézegetjük a kisbabát méhen belül. Ha van ok, indok természetesen nagyszerű, hogy már intrauterin (méhen belüli) diagnosztika is a rendelkezésünkre áll.
Szóval ott tartottunk, megérkezett a kisfiuk, aki talán épp a kisebb súly és a rövidebb idő miatt érzékenyebb lehet. Persze ez egyáltalán nem szabály vagy törvény, mivel az én Mátém 4 kg-al abszolút időben született, és nem volt császáros, mégis nagyon nehezen jutott túl az emésztés kezdeti nehézségein. (Mindjárt itt hozzá is tenném, ezt aztán egy életre elfújta a szél, és ez nem csak a saját gyerekemmel kapcsolatos tapasztalat. Azok a kisbabák, akiknél a kezdeti időszakban sok probléma volt a feltételezett hasfájás miatt, sem rossz evők sem hasi panaszosak nem szoktak lenni a későbbiekben).
Azt is írja kedves Anyuka, a baba 2 kg-ot hízott az elmúlt 7 héten. Itt azért álljunk meg egy pillanatra. Tudom, nincsenek nagyon szigorú szabályok, de tendenciák mindenképpen léteznek. Az a kicsi fiú, aki majdhogynem megkétszerezi a saját születési súlyát ilyen rövid idő alatt, még akkor is, ha kisebbnek született az átlagosnál, bizonyára, hogy is fogalmazzak finoman, degeszre eszi magát. Nem tudom, hiszen nem említi Tímea, mennyit bukik, mennyit kakil a kisfiúk, de feltételezem, hogy nagyon sokat eszik. Ez aztán okozhat nagy hasi görcsöket, felfújódást, pukik tömkelegét, a széklet bármilyen, akár állagbeli, akár színbeli elváltozását a legjobb szándék mellett is. Csak az adatok összehasonlítása miatt, az ’átlag’ gyerek fél éves korára duplázza, egyéves korra háromszorozza a születési súlyát. Kiegészítésként azt is érdemes tudni, a babák olyan jól vannak „szerkesztve” hogy az átlag születési súlyt duplázzák, illetve háromszorozzák, nem a saját, esetleg kisebb súlyukat. Behozzák a lemaradást, vagy azt az időt, amivel kevesebbet voltak odabent. Mindebből az következik, az átlagos súly 6 és 7 kg közötti 6 hónapos korra, és 10-11 kg közti egyéves kor tájékán. Akár úgy is értelmezhetjük a kisfia helyzetét, hogy a nagy hasfájások a nagymennyiségű ételtől, vagy legalábbis attól is vannak.

Azt gondolom, ha mi felnőttek túlesszük magunkat, nekünk is fáj, feszít a hasunk, és bizony nem érezzük jól magunkat órákon át. Egy olyan pici baba, aki gyakorlatilag 2 kg-t hízott ilyen rövid idő alatt bizonyára túleszi, vagy túleheti magát, és ez is állhat a panaszok hátterében. Lehet persze, hogy mindaz, amit leírtam nem így van és a baba nem is eszik sokat, bár a gyarapodás mértéke azért erre utal. Az is könnyen előfordulhat, hogy egy olyan kisbabának vannak extra erős hasi panaszai, aki tökéletesen betartja a tankönyvek által ajánlott érkezési javaslatokat, vagyis a hivatalosan testsúly kilogrammonként 150 ml-nyi fogyasztást 24 órára. Erről is sokszor volt már szó a válaszok kapcsán. Testsúly x150 ml osztva a napi étkezések számával, ez az a formula, amelyből meghatározható a baba egyszeri adagja. Mindez a következőképpen nézhet ki: 4600X150=6900:7= 90 és 100 ml közöttire jön ki az egyszeri adag, amennyiben a kisfiú hétszer eszik. Nézzük, mi lehet a hasgörcsök oka, s mit érdemes tenni vagy megpróbálni. Kólica mondjuk orvosi nyelven azt az állapotot, amikor a kicsi baba leginkább 4 hónapos kor alatt gyakorlatilag „ok nélkül” keservesen sír. Meggyőződésem, hogy van oka a dolognak, csak sajnos mi felnőttek nem tudjuk ezt megfejteni.

Jellemző, hogy a csecsemő egyébként egészséges, jól (sőt gyakran nagyon is jól ) fejlődik, és a sírás legalább hetente háromszor jó hosszan, órákon át tart. Főként az esti-éjszakai órákra esik ez a sírós panaszkodós időszak (főként etetés után). A hasban olykor fokozott a gázképződés, de ez sem okvetlenül van így. Mivel ez a tünet elég gyakran fordul elő, a kisbabák, és valamiért főleg a kisfiúk között, többféle elmélet látott napvilágot a dolog okáról. Ha valamit pontosan ismerünk mi orvosok, azt néhány szóban el lehet magyarázni, és adott esetben orvosolni sem nehéz. Ha azonban jó sok leírás van egy tünetről, és többféle magyarázat is, akkor én mindig úgy érzem, igazán nem fejtettük még meg a szervezetnek ezt a bizonyos jelzését. Leginkább az tűnik elfogadhatónak, hogy az élet első hónapjaiban az emésztőrendszer (is) elégtelenül működik. Nem termel megfelelő mennyiségű
laktáz enzimet, amely segít az anyatejben, vagy nem szerencsés esetben a tápszerben lévő laktós (tejcukor) megemésztésében. Fiziológiás, és ami a leglényegesebb, átmeneti laktóz-intolerancia a hivatalos neve ennek az állapotnak. Kevés a tejcukorbontó enzim, a vastagbélbe emésztetlen tejcukor kerül, ahol gáz és tejsav keletkezik, a képződő gáz feszíti a bél falát és fájdalmat okoz. A kisbaba ezért sír.

Kedves Anyuka! Létezik egy készítmény, ami ezt a hiányzó vagy alul működő
laktózemésztést megtámogatja. Colief a neve és újszülött kortól alkalmazható. Tudom, sok mindent kipróbáltak már a forgalomba lévő dolgok közül, én ezt mindenképpen javasolnám.
A nagy mennyiségű, időnként hasmenéses székletek is a túlevésről és bizonyos emésztési nehézségekről szólnak. Visszább venném az adagokat a fent kiszámolt 90-100 ml közé. Amennyiben csak anyatejet kap a baba, és remélem ez így van, mérlegen ellenőrizném, mennyit eszik alkalmanként.
Betartanám a 3 óránkénti etetési időket. Nem percre pontosan, de azért
lehetőség szerint félóra csúszásokkal. Tudom, van olyan elmélet, mely szerint
a baba egyen, amikor akar. Én nem vagyok ennyire „laza”, különösen akkor nem,
ha gond van, és a kisbaba panaszkodik.
Még egy ötletem van, ami nálunk, és sokaknál annak idején és azóta is a betegeimnél gyakran beválik. Tegye a kisbabát meleg vízbe. Lehet, van nekem a sportolói múltamból egy külön kötődésem a vízhez, ezen nincs mit csodálkozni, de ettől függetlenül a meleg víz, és a vízben való lebegés, ringatás oldhatja a keserves görcsöket, tompíthatja a fájdalmakat.
Kedves Anyuka! Ígérem nem nagyon sokára a dolgok maguktól is javulni fognak, bár ez akkor, amikor épp áll a bál, nem sokat segít egyik érintetten sem.
Remélem, talán attól, amit válaszoltam is kicsit könnyebb lesz Önöknek, és
főleg a kisfiúnak. Sok szeretettel

Jelige: hasfájás
Kulcsszó: hasfájás

 

Sovány

2013. február. 17.  -  173.  cikk kinyitása

Tisztelt Dr.Gyarmati Andrea!
Kisfiam 10 éves, amióta megszületett mindig elég rossz evő volt, 3 hónapos koráig tudott csak szopizni. Most 10 éves és csak 26 kiló, nagyon keveset eszik, de eközben rendesen fejlődik, megfelelően növekszik csak nagyon sovány. Válogatós? Ami a „fogára való” azt megeszi, nem hajlandó új ízeket megkóstolni, mert az rossz. A körzeti orvosunk azt mondja ilyen fajta, de ez nem elég nekem, én látom mindennap, ha beteg annyira észrevehető, nála már egy fél kiló súlycsökkenés is. Egyébként elég fáradékony, de azért hozzáteszem, hogy nem sportol semmit. Azt vettem észre, hogy ha nagyon éhes, akkor megeszi a levest és már a másodikból már nem nagyon eszik. Arra gondoltam, hogy csak egy fogást fogok neki adni. Egyébként én, az anyukája, én sem vagyok egy nagy darab, 156 cm és 52 kiló. Lehet, hogy az evés körül elrontok valamit? Vagy vizsgáltassam ki? Előre is köszönöm válaszát. Egy már 10 éve aggódó anyuka. Krisztina

 

Kedves Krisztina!

Azt sajnos nem ígérhetem, hogy olyat fogok válaszolni, ami a 10 éve fennálló aggodalmát megszünteti, de remélem, sikerül együtt olyat „kitalálnunk”, ami mondjuk reménykeltő, vagy legalábbis az aggódás mélységét megváltoztatja.
Azt hiszem az ember – vagy legalábbis én, és látok sok hozzám hasonló anyukát és apukát is – attól kezdve, hogy a kisbabája megérkezik, mindig aggódik valamin. Elég nagy-e, vagy nem túlságosan is az, hogy jól eszik-e, mikor lesz már szobatiszta, kikkel barátkozik, miképpen teljesít az iskolában, rendes-e az a kislány, akit választani látszik, megtalálja-e a helyét, a munkáját, a feladatát az életben, és vajon boldog ember-e az én „kisbabám”. Mindegy mekkora, mindegy hány éves, akkor is, ha az ember nem mondja ki ezt, az érzés, hogy az a nagydarab felnőtt ember az én kicsikém, nem múlik el, legfeljebb az ember nem beszél róla. Csak néha említi, mint a mostani alkalommal is például és természetesen akkor sem a gyereknek mondja, hanem mint én, leírja egy ilyen válasz keretén belül. Bár szerintem azért a gyerekek még felnőtt korukban is érzik ezt a szülői aggodalmat. Csak ők sem tesznek említést erről.

Mindez csupán egy gondolat, ami kérdésére eszembe jutott, és köszönöm, hogy megoszthattam Önnel.

Térjünk vissza azonban Anyuka kérdéséhez, nevezetesen hogy kisfia 10 éves és
26 kg. Mindez a már sokat emlegetett percentiles táblázat adatai szerint azt jelenti, 100 gyerek közül mindössze 10 gyerek ilyen vékony az úgynevezett átlagos testsúly (ez lenne az 50-es percentil) 32 kg 20 dkg. Ez tulajdonképpen azt jelenti hogy a kisfia 6 kg-mal vagy adott esetben 20 %-kal el van maradva az átlaghoz képest. Az persze már egy másik kérdés, hogy átlaggyerek szerintem nincsen. Mindig az egyes gyerek és az egyes eset az, amiről beszélnünk kell.

Azt persze jó lenne tudni, hogy ehhez a 26 kg-os súlyhoz milyen magasság tartozik, és adott esetben azt is, vajon mekkorának született ez a kisfiú. Ennek az a jelentősége, hogy ha valaki mondjuk a 10-es percentiles értéken született, tehát mint már írtam 100 újszülött közül 10 született ekkorának, és a gyerek mindvégig ezen a 10-es értéken maradva fejlődik, azt jelenti, önmagához képest megfelelő a fejlődési üteme. Nem akkora, mint az átlaggyerek, annál vékonyabb, de a gyarapodása a saját tempójában tökéletes. Ha meg azután a hossza is 10 percentiles és az is pontosan a saját vonalán halad, akkor azt mondhatjuk a súlya és a hossza is arányosan kisebb ugyan az átlagnál, de teljesen rendben van.

Azt írja, Ön sem nagydarab, ami elég nyilvánvaló azokból az értékekből, amiket említ. A 156 cm-es magassághoz az 52 kg testsúly szerintem arányosan illeszkedik, de biztosan nem azt jelenti, hogy Ön nagy növésű vagy túlsúlyos lenne. Néha, nem is ritkán előfordul, hogy a gyerek valamelyik nagyszülőjét, vagy oldalági rokonát mintázza, tőle örökölt géneket és mind külsejében, mind magasságát, súlyát tekintve is valakire a családból, és nem a szüleire hasonlít, de általában alacsony, vékony szülők gyerekeitől nem várjuk, hogy nagyra nőjenek.

Azt írja, 10 éve aggódik, de mellé azt is, hogy bár a gyerek vékony, de a fejlődését rendben lévőnek találja. Mind Ön, mind a gyerek orvosa. A következő kérdés az lehetne, hogy valóban rossz evő volt-e mindig ez a kisfiú vagy csupán kis étkű. Ez azt jelentené, eszik, de nem nagy mennyiségeket, ami mellett azonban szépen és egyenletesen gyarapszik, ha nem is nagy léptékben. Ha így van, valóban nincs ok az aggodalomra, legalábbis az evés szempontjából.
Más megítélés alá esik a válogatás. Én a magam részéről hiszek abban van, hogy lehet is teret adni, sőt kell is az egyéni ízlésnek. Annak is, hogy valaki gyerek vagy felnőtt, valamit nem érez akár ízben akár színben vagy állagban olyannak ami – milyen szépen és plasztikusan fejezi ki ezt nyelvünk – ínyére való lenne. Néha van úgy, hogy valaki évekig ellenáll egy bizonyos fajta ételnek, aztán megkóstolja és kiderül, mégiscsak ehető a dolog. Valószínűleg az ember ízlése is változik, de néha az is megesik, egy nem kedvelt étel szebb köntösben, mondjuk rántva vagy roston sütve jobban néz ki mint pörköltként. Az új ízek elutasítása lehet olyan természetű gyereket, embert takar, aki nem szereti a „kalandokat” és a váratlan meglepetéseket, a spontaneitást, inkább a jól bevált, ismert dolgokhoz vonzódik, míg a másik boldogan kóstolgat minden újat, mind ételben, mind később élményekben is.

Sokan sokfélék vagyunk. Nem jobb vagy rosszabb egyik vagy másik, egyszerűen csak más. Nézzük mi is a különbség a válogatás és az étvágytalanság között. Étvágytalan a beteg gyerek. Elhúzódó krónikus betegségben az étvágytalanság is sokáig tart. Gyors lefolyású, akut betegség esetén az étvágytalanság – a nem kérek enni – csupán a betegség idejére korlátozódik, és az állapot javulásával megjön, pontosabban visszatér az étvágy is. Ilyen esetben az alapbetegséget kell kezelni, és az evés erőltetése teljesen felesleges. Azt azonban nem árt tudni, akut betegség és nem evés esetében is fontos, hogy a gyerek a korának megfelelő napi folyadékot elfogyassza.
A válogatás általában nem testi, hanem inkább lelki eredetű probléma. Olyan családokban, ahol a gyerek nagy dresszúra alatt él, ahol nincs szabadsága, vagy épp túlságosan is szabadjára van engedve, lehet épp az étkezés körüli gond lesz az, amivel felhívja magára a figyelmet, vagy amiben megpróbálja a saját akaratát érvényesíteni. Érdemes elgondolkozni rajta, nincs-e túl sok ezen a kisfiún. Elvárás, különóra stb, vagy épp nem kevés-e, amit elvárunk, és unalmában próbál manipulálni az evéssel.

Kedves Krisztina! Ne értsen félre, nem gonoszság vagy rosszaság ez, hanem inkább egyfajta segélykérés, figyelemfelkeltés, itt vagyok, figyeljetek rám jobban. Az is előfordul, épp a határokat próbálgatja a gyerek, meddig lehet elmenni valamiben. Az is megesik, túlságosan sokat foglakozik a környezet a gyerek táplálkozásával, pláne, ha mint Ön is írja, a kisfiú mindig is vékony volt, és éppen a folyamatos evésre bíztatás veszi el valaki kedvét az evéstől.

Kedves Anyuka! Mindenkinek jó, használható tanácsot nem tudok adni, ami hipp-hopp elmulasztaná a gondokat. Nem elbagatellizálni akarom a kérdést, csak inkább józan ésszel végiggondolni a helyzetet. Azt javaslom, kezdjenek étkezési naplót írni. Minden olyan esetben, ha valami nem stimmel az étkezés, a testsúly körül – legyen az gyerek vagy akár felnőtt – egy ilyen megfigyelés sokat segíthet a helyzet reális megítélésében. Érdemes pontos súlyt és hosszértéket mérni, majd megtenni ezt egy bizonyos idő után ismét. Egy gyereknek nőnie és gyarapodni kell egészen addig, amíg a fejlődése tart.

Az azért mindenesetre jó hír az Önök esetében, hogy vannak extra ugrások a fejlődésben és az Ön kisfia hamarosan eléri majd azt az életkort, amikor a kamaszkori nagy ugrás sok mindent megváltoztathat. Abban is egészen biztos vagyok, hogy a sport, a szabad levegőn töltött idő elmaradása nem jó hatású. Ha valaki nem mozog eleget, ha nincs szabad levegőn, nem lesz étvágya sem, ebben egészen biztos vagyok. Nem tudom, hogy és miképpen esznek. Van-e legalább este nyugodt együttlét a családdal. Szerintem a rendszeresség is nagyon fontos. Valahogy úgy van ez, ha mindig nagyjából ugyanakkor van az étkezések ideje, az emésztőrendszer is arra kondicionálódik, hogy most kapok enni, akkor most vagyok éhes, most meg elég volt. Az éhség-jóllakottság finom jelzései a szervezetnek. Meg kell tanulni felismerni, és tudatosan odafigyelni rájuk. Minél fiatalabb korban annál jobb. Nem azt mondom, legyen órarend az evésben, de valami rendnek kellene lennie. A bármikor bármit lehet-ből anarchia támad.

Kedves Anyuka! Körülbelül ennyi, ami eszembe jutott. Járjon utána, rendben van-e minden, mind testi, mind lelki szinten a gyereknél. Remélem igen. Írjon naplót az étkezésről, ahol a kilengések, de a bevitt plusz kalóriák is kiderülnek. Ha ott sincs baj, akkor viszont higgye el, hogy a gyerek ilyen alkatú és nem betegség vagy baj jele, csupán alkati dolog a soványsága. A soványság – hacsak nem valamiféle betegség következménye – semmiképpen sem olyan hátrányos, mint a kövérség és az elhízás.

Kedves Krisztina! Nem hiszem, hogy elrontott volna bármit is. Némi korrekcióval lehet a helyzeten javítani, de nagy baj úgy érzem nincsen. Azt azért mindenképpen érdemes tudni, hogy sovány gyereken természetesen kisfokú súlyvesztés is sokkal jobban látszik, mint jó súlyú társain.

Minden jót kívánok Önöknek.

Jelige: étvágytalanság
Kulcsszó: étvágytalanság

 

Piros fül

2013. február. 17.  -  172.  cikk kinyitása

Kedves doktornő!
10 éves a nagyfiam, egy furcsa tünete van időnként, mégpedig az, hogy az egyik füle, tehát aszimetrikusan egyszer csak kipirosodik és meleg, forró lesz. Ő érzi, én is látom, érzékelem. Mitől lehet ez?
Köszönöm!

 

Kedves Anyuka!
Nem mondom, hogy könnyű lesz válaszolni, de megpróbálom.
Persze, mint oly sokszor itt a honlapomon megjelenő kérdések kapcsán, az a baj, hogy nem tudok, nem áll módomban kiegészítő kérdéseket feltenni, tehát csak találgatni tudok. Mindegy, ez ebben az esetben, amikor nincs mód egy időben gondolatokat cserélni így működik. Remélem, azért működik.
Az első kérdés mindjárt az lenne, mióta észlelik ezt a mondhatni nem mindennapos jelenséget? Gondolom nem olyan régóta, hiszen feltételezem, ha a tünet nem új keletű lenne, felkeresték volna már a kisfiú orvosát, és akkor beszámolt volna Anyuka arról is, hogy mit mondott a szakember. Arról sem tudok sajnos volt-e a kisfiúnak előzetesen valami baj a fülével, nem kellett- e felszúrni vagy esetleg nem perforált-e spontán. Az ilyenkor kicsorgó váladék okozhat felmaródást és előfordulhat, hogy az bőrpirosságban nyilvánul meg. (Zárójelben azért hozzátenném, ez egy elég nyögvenyelős diagnózis azért, tehát elég kicsi a valószínűsége, de megeshet.)
Ami legelőször eszembe jutott levele olvasásakor az a Lyme-betegség, illetve valamilyen rovar csípése lenne. Kiütés, mondjuk mindenre gyűjteményesen, ami elváltozást okoz az addig hibátlan bőr felszínén. A kiütések, kiütéses betegségek gyerekkorban gyakoriak, és elsősorban fertőzések okozzák. Olyan fertőző betegséget azonban, ami csupán az egyik fülre lokalizálódik, nem ismerek. Nemcsak én, a szakirodalom sem. A kiütésekről azt sem árt tudni, eredetük nem mindig, vagy csak nehezen tisztázható.
Pontosan kell elemezni a kiütés megjelenése előtti periódust, a megelőző napokban szedett gyógyszereket, elfogyasztott ételeket, esetleg a használt tisztálkodó és mosószereket amelyek allergiát okozhatnak. Igaz, és rögtön magamat cáfolom, olyan allergiát, ami csak az egyik fülön jelentkezik, nem igazán lehet szokványosnak nevezni.
Kérdés társul-e a jelenséghez, láz, fájdalom, elesettség, mert akkor azt komolyabban kell venni, és nem egy levelezési rovat válaszára várva nyugodtan ülni, mivel ilyen esetben komolyabb baj, sürgős ellátást igénylő betegség is meghúzódhat a háttérben. Mindenesetre a piros és meleg, ha netán még kicsit bőrből kiemelkedő is, allergiás, pontosabban az allergiában is részt vevő hisztaminszerű anyagok felszaporodására utal. Olyan, mintha csalán csípte volna meg a területet, piros, meleg és tarjagos.
A fent már említett esetleges kullancscsípés két betegséget közvetít. Az agyhártya-, agyvelőgyulladást okozó vírust, valamint egy borellia nevű kórokozót, aki a Lyme-kórért felelős. Ebben az estben a csípést követően körkörösen növekvő piros bőrelváltozást láthatunk. Később ez a pirosság megszűnik, majd teljesen zavaros és igen változatos szervi és főleg izületi, valamit bőrtünetek jelentkeznek, amelyek megmagyarázhatatlanok. Szerencsére 1980 óta lehetőség van a fertőzöttség vérből való kimutatására, és megfelelő hosszas antibiotikus kezelés mellett a gyógyulásra is.
Kedves Anyuka! Azt sem tudom, melegben vagy hidegben vagy mindegy mikor látják a pirosságot. Ennek is lehet diagnosztikus jelentősége. Úgy hívják ezt is hideg-vagy meleg allergia, és úgy jelenik meg, hogy bizonyos terület erecskéi érzékenyebbek főleg a hideg hatására. Ezt is el tudom képzelni. Az is felmerül bennem, nem alvás után van-e amit látnak, és akkor esetleg egy párnával és abban lévő mosópormaradvánnyal való közvetlen érintkezés, orvosi nevén kontact dermatis a felelős.
Kedves Anyuka! Tudom, ha a dolog néha látható csupán (és persze szerencsére), nehéz épp akkor elszaladni az orvoshoz. A mai modern világban azonban sok mindenre van jó megoldás. Le kellene fényképezni az egészet akkor, amikor megjelenik, és a nem érintett oldalról sem ártana fotót készíteni. Kérdés még az is, viszket, vagy fáj-e ez az egész a kisfiának.
Kedves Anyuka! Sajnálom, több ötletem nincs, de abban biztos vagyok, ne hagyja annyiban a dolgot. Bőrgyógyász szakorvos akit javasolnék, részint a diagnózis felállításában, másrészről a kezelés megállapításában leginkább az ezen a területen tevékenykedő orvos tud a segítségükre lenni. Ráadásul a bőrgyógyászatra nem kell külön beutaló.
Kedves Anyuka! Tegye meg, hogy értesít róla, mire is jutottak. Mindenképpen beszéljen a gyerek kezelő- pontosabban háziorvosával, aki adott esetben, ha szükséges, Lyme-rendelésre, laborvizsgálatra, vagy egyéb kiegészítő vizsgálatokra küldheti a gyereket.
Remélem valamennyire a segítségükre lehettem, ha másképpen nem is nagyon, de annyiban mindenképpen, hogy ne hagyja annyiban az egészet.

Jelige: nyunyo
Kulcsszó: kiütések

 

4D

2013. február. 17.  -  171.  cikk kinyitása

Kedves doktornő!
Nemrégen voltunk 4D-s ultrahangon, ahol azt mondták, hogy a kisfiam kukija
ödémás.
Szeretném megtudni, hogy ez mit is jelent? Hogyan kell ezt kezelni?
Lehet nagyobb probléma belőle?
Válaszát előre is köszönöm.

 

Kedves Levélíró, Kedves Leendő Anyuka!

A levél, hogy úgy mondjam, több sebből vérzik.
Azt írja, nemrég voltak 4D- s ultrahang vizsgálaton, de nem írja, mi okból.
Simán egyszerű kíváncsiságból, vagy volt-e a vizsgálatnak egyéb, orvosilag indokolható oka. Az sem derül ki, hol tart a kisfia az odabent töltendő időben, vagyis a terhesség hányadik hetében járnak éppen. Mindezzel nem lenne még baj, ha én lennék a megfelelő ember a válaszok megadására, de ez sajnos nem így van.
Nem vagyok radiológus, és ultrahang vizsgálatokkal sem foglalkozom. Nem vagyok nőgyógyász, aki a fejlődő kisbabát és az anyukát van hivatott gondozni, figyelni, és adott esetben a felmerülő kérdésekre a lehetséges válaszokat megadni.
Természetesen tanultam valamikor mindezekről, sőt valamennyire olvasok is a
magzat dolgaival kapcsolatos újdonságokról, de azt kell mondjam, ez nem az én asztalom. Azt szoktam mondani, a „termékkel” vagyis a megszületett kisbabával vagyok első pillanattól kapcsolatban.
Mindaz, ami méhen belül történik, és mindezek manapság oly divatos nyomon követése nem tartozik az én szakmai kompetenciám körébe. Természetesen figyelem az ezzel kapcsolatos új dolgokat én is, de amit tudok az nem több egy érdeklődő átlagember tudásánál. Ha, mint írja a baba kukija oedémás (ez azt jelenti: vizenyős) akkor egy dolog biztos, kisfiú van a pocakjában. Hogy miképpen derül ki ez az oedéma és mi az az érték, amikor még nem tartjuk oedémásnak ezt a területet, arról nem tudok pontos, de pontatlan adatokat sem.
Ha esetleg a terhesség vége felé járnak már, előfordul, hogy már nagyon szűk a hely a babának, és bizonyos részek nehezen férnek már el, kicsit megnyomódnak, ami oedémaképződéssel járhat. Ezt könnyen el tudom képzelni.
Hogy jelent-e ez az elváltozás valamit, nem tudom, de úgy gondolom érdemes a vizsgáló orvost megkérdezni. Ha valaki napi szinten több ilyen vizsgálatot végez, pontosan tudja, mi fontos és mi lényegtelen. Teendő biztosan nincsen semmi sem, hiszen ha lenne, feltételezem, hogy erről szóltak volna Önnek.
Abban is biztos vagyok, hogy most nincs semmi kezelni való. Persze jó lenne tudni, mint már írtam, hol járnak, hogy ez az oedéma a terhesség korai vagy késői szakában jelentkezik-e?
Kedves Kismama! Engedje meg, hogy kérdése kapcsán elmondjak valamit, amit nagyon fontosnak érzek. Nem tudás, inkább érzés, de mivel megtisztelt bizalmával, remélem, nem veszi rossz néven, hogy megengedek magamnak egy véleménynyilvánítást. Van néhány kötelező vizsgálat, amit adott időben és a terhesség megfelelő időpontjában el kell végezni. Nem mennék bele ezek részletes felsorolásába, hiszen ezeket a kötelező szűréseket Ön most elég jól tudja.
Bizonyos betegségek kiszűrése szempontjából ezek valóban fontos vizsgálatok.
Úgy érzem azonban, hogy kicsit sokat piszkálják a kisbabákat odabent.
Van eset, öröklődő betegségek, genetikai ártalmak családi előfordulásakor, hogy indokolt a szoros és rendszeres méhen belüli vizsgálatok elvégzése, az ellenőrzés.
Azt tapasztalom azonban, hogy merő kíváncsiskodásból nem hagyjuk a kisbabát abban a soha vissza nem térő békében, amiben mindannyiunknak a mamánk pocakjában volt része.
Még a nyelv is azt mondja, olyan jó dolga van, mint a mamája hasában.
Kérem, ne értsen félre, lehet az Önök esetében indokolt volt a vizsgálat, csak ha már így adódott, szót emelnék, úgy is, mint a babák hívatlan prókátora. Ne tessenek feleslegesen kukucskálni. Részint, mert nincs miért, részint mert ilyen apró eltérések is hosszú heteken át képesek stresszelni a szülőket.
Természetesen ha kell, és van mit, bár inkább ne legyen, akkor nagyszerű, hogy a tudomány fejlődése lehetőséget ad a méhen belüli diagnosztikára.
Kedves Levélíró! Kérdezze meg orvosát, vagy a vizsgáló radiológust, jelent-e
a dolog egyáltalán valamit.

Ne maradjon kedves Kismama kétségek között, mert az sem a babának, sem Önnek nem tesz jót. Remélem, amikor eljön a szülés várható ideje, minden rendben lesz kisfiánál, akihez nagyon sok boldogságot kívánok. Annál szebb és nagyobb dolgot, mint hogy kapunk egy pici babát, akit végigkísérhetünk a felnőtté válás útján én a magam részéről nem nagyon tudok elképzelni.
Boldogan válaszolok a későbbiekben Önnek bármilyen kérdésre, ami a babával kapcsolatos, mert abban van tapasztalatom.
Minden jót kívánok.

Jelige: csillag
Kulcsszó:

 

Nem kakil

2013. február. 17.  -  170.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

Unokám 2 és fél éves, és kb. 3 hónapja nem tud rendszeresen kakilni. 3-4-5 napig sem akar. Nem erőltetjük a bilizést sem, mert örülünk, ha egyáltalán kakil. Sok folyadékot kap, mégsem. Már a kúp sem hoz eredményt. Ami a nagyobb baj, hogy lázas lesz, és a kaki után elmúlik a láz. Azt mondták, hogy ne stresszeljünk, de nem tesszük, nem piszkáljuk.
Válaszát köszönve, egy dilis nagyi

 

Kedves Nagyi!

Amennyiben a „dilis nagyi” jelige a fenti kérdés, pontosabban az amiatt érzett stresszre vonatkozik, egyáltalán nincs diliről szó. Legalábbis szerintem abszolút természetes, hogy aggódik kis unokája miatt, és megpróbál egy felmerülő problémával kapcsolatban válaszokat kapni. Nem tartom dilisnek azt a hozzátartozót, se szülőt, se nagyszülőt, se oldalági rokont, aki segíteni szeretne a gyereken.
A székrekedésről többször volt már szó a hozzám intézett kérdések között,
és valószínűleg lesz is még nem kevés ezzel kapcsolatos kérdés. Azt is mondhatnám a téma „örökzöld”.

Nézzük ennek a 2,5 éves unokának a 3 hónapja fennálló kakilással kapcsolatos gondját. Meghatározás szerint székrekedésről (orvosi nevén obstipációról) beszélünk abban az esetben, ha több napon keresztül elmarad a bélürítés. Ha ezután spontán (vagy Uram bocsá' hashajtó bevétele után) mégis van széklete a gyereknek (igaz felnőttek esetében is így van ez) akkor az általában rendkívül kemény és száraz.
Külön fejezetet érdemel az anyatejes babák úgynevezett ál vagy látszat székrekedése, de most bizonyára nem ez a lényeg, hiszen az Ön kis unokája már vegyes koszton van. Az anyatej gyakorlatilag, salakanyagmentes, amit ha a baba különlegesen jól hasznosít, nagyon kevés székletképző anyag marad a belekben.
Ehhez azt is érdemes tudni, miből is áll a széklet, és itt mindjárt kapcsolódhatunk az Ön kérdéséhez.
Kedves Nagyi! A széklet fel nem használható (vagy fel nem használt) ételmaradványokból, besűrűsödött mirigyváladékból, nyálkából, bélhámsejtekből és baktériumokból áll.(Érdemes elgondolkozni a manapság oly sokat reklámozott probiotikus baktériumok tevékenységéről is, de erről még lesz szó a későbbiekben.)
Székrekedést sok minden okozhat. Nem megfelelő ételkombináció, kevés folyadék, kevés székletképző rost fogyasztása, fehérje túladagolás, de túl sok édesség (csokoládé), valamint komolyabb betegség is állhat a dolog hátterében.

Kakiláskor az addig jól ürítő gyereknek nehézségei támadnak, fájdalmasan és nehezen tudja csak nagy erőlködéssel kinyomni azt, amit várnak tőle. A széklet kicsi, kemény, golyóformájú, és nagyon könnyen felsértheti a végbél nyálkahártyáját.
A nyálkahártya bereped, és ez komoly fájdalmat okozhat minden egyes kakiláskor, logikusan a gyerek mivel örömkereső, fájdalomkerülő lény, ameddig csak lehet, visszatartja a székletét. Van olyan kisgyerek is, akit nagyon érzékenyen érint, ha a körülötte élő felnőttek akár csak viccesen is, de minősítik azt, amit Ő produkált, és amit abszolút a sajátjának érez. Lássuk be, egy vegyes étrenden lévő két és fél éves bizony olykor elég illatosat képes produkálni, de nagyon rossz néven veszi, ha minősítik vagy „lebüdizik” a kakiját. Juszt sem kakil azt követően. Olykor baj lehet a bilire, WC re szoktatással, a szobatisztasággal, annak is lehet olyan következménye, hogy a gyerek megmakacsolja magát.
Azt írja kedves Nagymama, nem stresszelnek, és nem piszkálják a gyereket, de azért az „örülünk, ha egyáltalán kakil”, és főleg a kúp mégiscsak arról szól, a probléma központi helyen van az életünkben. Mindezt megértem és elfogadom, de majdnem biztos, hogy egy 2,5 éves nem így éli meg az egészet. Utálja, ha piszkálják a popsiját. Szerintem jogosan. Lehet, azt sem szívleli, hogy ekkora hűhó van valami körül, ami neki nem gond. Nevezetesen a nem kakilás. Nála a gond épp akkor jelentkezik fájdalom vagy nem kellemes körérzet (láz) formájában, ha éppen kakilni szándékozik.
Az is lehet, a bili kényelmetlen, vagy esetleg a szűkítő a WC-n olyan, hogy nem tudja a talpát megtámasztani, amitől nincs lehetősége megfelelő erőt kifejteni. Talán elkezdett közösségbe járni, és ott nem akar kakilni, és ezt valahogy kiterjeszti otthonra is. Van nem kevés olyan kisgyerek – és persze felnőtt is –, akinek idegenben nehezebben megy a dolog. Előfordul, hogy olyan ételeket kap, amik megfogják a székletét. A szájhagyománnyal ellentétben a banán és az alma képesek megfogni a székletet, olykor székrekedést is okozhatnak.
Azon kellene elgondolkozni, mi történt 3 hónapja, vagyis akkor, amikortól a tünet datálódik. Új testvér, költözés, bármi változás a család szerkezetében, új ételek bevezetése mind, mind szóba jöhetnek. Természetesen van komoly betegség is, bizonyos hormonzavarok vagy a vastagbél egy szakaszának beidegzési zavara (Hirschprung-betegség) amit érdemes orvosukkal megbeszélni, megvizsgáltatni, kizárni.
Székrekedés szempontjából igazándiból nem az ürítési napok száma, hanem inkább a széklet milyensége a mérvadó. Ha naponta kakil valaki, de az száraz, kemény és nehezen távozik, székrekedésről beszélünk, míg a 2-3 naponta való, de normális állagú széklet ürítésekor nem kell izgulnunk. A lázzal kapcsolatban is van némi gondom. Egyrészt honnan tudják, hogy előtte lázas, és honnan, hogy utána nem? Bizonyára megmérik, vagy talán lázmérővel igyekeznek segíteni.
Másrészt kérdés, mennyi az az ilyenkor mérhető láz? Láz vagy csupán néhány foknyi hőmérséklet-emelkedés. A centrálisan vagyis popsiban mért hőmérséklet eleve 0,5 fokkal magasabb a periférián, vagyis hónaljban mért értéktől, ráadásul ha éppen kakil a gyerek lázmérés közben még néhány tizeddel magasabb lesz az érték.
Azt sem írja kedves nagymama, hogy amikor kakil a gyerek, milyet kakil, mert a fent leírtak alapján az sem mindegy.
Étkezési napló sokat segíthet annak tisztázásában, hogy nincs-e valami táplálással kapcsolatos gond a háttérben. Érdemes a gyereknek megmutatni, mi hogyan csináljuk. Egy kisgyerek nem a szóból, a tettekből ért. Ha látja, mi felnőttek miképpen végezzük el a dolgunkat, talán Ő is hajlandóságot mutat majd az egészre. Van, akit megijeszt a víz, ami „elviszi” azt a valamit, ami belőle jött, ez is okozhat ellenállást.
Kedves Nagyi! Ha nincs baj, ne is csináljanak az ügyből, ha fáj vagy berepedt, azt gyógyítani kell, mint ahogy a háttérben esetleg meghúzódó betegségeket sem szabad elbagatellizálni. Kapjon a gyerek minél több zöldséget, gyümölcsöt, az gyakran nagyon jó hatású. Probiotikus élelmiszert, adott esetben pótlást is érdemes megbeszélni orvosukkal. Próbáljunk meg fix időpontot kialakítani a kakilásra. Úgy mondjuk, kondicionálás, nagyon fontos dolog. Lehessen ellazulnia, és úgy könnyebben sikerül a kakilás is (kutyafuttában, reggel, sürgetve még felnőttkorban sem megy könnyen).
Olykor úgynevezett ozmoticus hasmenést tudunk eszközölni. Van egy glucanon nevű édesítőszer, (cukorbetegek használják) ami megemeli a bélben tartózkodó anyag nyomását. A szervezet nem szereti, ha nincs minden egyensúlyban és a fokozott nyomás kiegyenlítésére vizet szív a béltractusba, ami segít a beszáradt, kemény széklet fellazításában.
A szakirodalom szerint napi 30-35 mg rost szükséges a jó ürítéshez, természetesen bő folyadékbevitel mellett. Olykor homeopathiás kezelés is segíthet, attól függően kell az adott szert megválasztani, hogy milyen egyéb kísérő tünetei vannak a nehezített kakilásnak.
Bízom benne, hogy tudtam segíteni. Minden jót kívánok, remélem, hamarosan megoldódik a kisgyerek kakilásával kapcsolatos gondjuk.

Jelige: dilis nagyi
Kulcsszó: székrekedés

 

Allergia

2013. február. 17.  -  169.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Nagyon bízom abban, hogy legalább Ön konkrét választ tud adni kérdéseimre.
Kisfiam ma 17 hónapos. Kiderült róla egy hete, hogy tej és tojás allergiája van, gluténérzékeny. Az én családomban senkinek sincs ilyen, ezért nem tudom, hogyan is kezeljem. Rengeteg a kérdés. Eddig nagyon jó evő volt, most pedig egyre kevesebbet eszik, mintha meg is sértődött volna, amiért nem adok neki azt enni, amit eddig szeretett (sajt, krémtúró, felvágott). Az orvosunk azt mondta, hogy diétázzunk tojásra, tejre, rozsra és kukoricára, a búzát adjam, mert ha nem adom, nem tudok neki mit adni, és általában ha betartják ezeket, a búzára magától elmúlik. Az a kérdésem, hogy mennyi az esélye annak, hogy kinövi ezt? Tud-e néhány olyan tanácsot adni, amivel pótolhatom azokat az ételeket, amiket meg kell vonnom tőle. Természetesen hallottam már a rizslisztről, kókusztejről, gluténmentes kenyérről stb, de nem értem, miért diétázzak kukoricára, amikor a gluténmentes termékek mind kukoricakeményítőből vannak. Illetve ha nyomokban tejet tartalmazhat egy gluténmentes termék, adható-e. Készítettem tejberizst kókusztejjel, de nem ette meg. A főzelékeket unja, és nem tudom, hogy mivel kedveskedhetnék neki, ami a szükséges kálciumot és fehérjét is pótolja. A Sinemil és a Sincol pépek elég cukrosak szerintem, és a férjem cukorbeteg, azzal is csínján kell hogy bánjak. A férjem Chron beteg is. Félek, hogy az eddig adagolt tejek, illetve glutén miatt tönkretettem a bélrendszerét és ő is Chron-os lesz. Külsőleg nem látszik rajta semmi, masszív, erős gyerek, és megszakad a szívem, ha erre gondolok. Ön szerint mennyi idő, míg helyre lehet hozni a sérült bélflóráját és melyik a legjobb bélflórapótló? Azt is szeretném kérdezni, hogy pontosan mennyi táplálékra van szüksége egy ekkora gyereknek. Az orvosom és a védőnő eltérő mennyiségeket mondanak. Jelenleg ezt kapja:
Reggel és este 2dl szójás tápszer ásványvízzel vagy kókusztejjel készítve.
Tízórai: egy alma vagy gyümölcsös bébiétel 2 evőkanál péppel (ebből 2 kiskanállal marad, de néha a fele is), ebéd: egy húsos bébiétel 12 hónaposnak való vagy én készítek húst (egy evőkanál hús) + kevés krumpli + valamilyen zöldség (brokkoli, répa, kelbimbó, karfiol, paszternák) uzsonna: már nem mindig fogadja el a főzeléket, de ha igen, akkor cékla krumplival vagy a fenti zöldségek, itt kellene valami alternatíva a szendvicsre vagy tejtermékekre. Igazából az a kérdésem, hogy vajon ezek fedezik-e a szükséges kalciumot, fehérjét stb-t és mit lehetne még adni? Illetve amikor már ezeket megunja, és azt kívánja, amit eddig is kapott, kenyér, joghurt, stb. helyett mit lehet adni?
Lehet, hogy nincs értelme számolni a pépeken is feltüntetett kálcium és egyéb tápanyagokat, de van-e valamilyen táblázat, ami iránymutató lehet?

 

Kedves Anyuka!
Itt valóban rengeteg a kérdés. Ez természetesen nem baj, sőt. Ha megengedi, megpróbálok valami rendet vágni a sok megválaszolandó probléma között. Nézzük először is, miről is lehet szó, magyarul mit is takar ez a kisfiánál mostanában felfedezett tej és tojás allergia, valamint a leírás szerinti gluténérzékenység. Már itt van egy kis ellentmondás számomra a leírtakban, mivel azt írja, hogy orvosuk eltiltotta a kisfiút a tejtől, tojástól, rozstól és kukoricától, de búzát kaphat. Sajnos ez így elég zavaros. Megpróbálom elmesélni, hogy miért. Ételallergia amennyiben a szervezet túl hevesen reagál az élelmiszerek – általában fehérjeeredetű – alkotórészeire. Kóros állapotról van szó, amely lehet múló, de fennmaradhat hosszú éveken, akár egész életen át.
Kisgyerekeknél szerencsére többnyire múló túlérzékenységről van szó. Ezzel mindjárt válaszoltam is az egyik – szerintem leglényegesebb – kérdésére. Hogy pontosan mennyi annak az esélye, hogy kisfia” kinövi” ezt az allergiát, sajnos nem tudom megmondani, de van rá esély, és szerintem már ez sem kevés. A „kinövi” sajnos kicsit félrevezető kifejezés, mert az van mögötte, nem kell semmit tenni érte, egyszer csak a gyerek, ahogy fejlődik, túljut rajta. Ez azonban nem így működik a valóságban. A gyógyulás ételallergia esetén – még következetesen betartott diéta mellett is – hosszú ideig tart. Az immunrendszer ugyanis nehezen felejt, és ha újra és újra emlékeztetjük, még lassabban szokik le túlzott reakciójáról. Minél többször próbálkoznak a kérdéses étel visszaadásával, annál inkább kitolódhat a gyógyulás ideje. Olyan ez, mint mikor egy sebet a testünkön újra és újra elvakarunk. A gyógyulás elhúzódik. Adjunk hát esélyt a gyógyulásra, és legyünk türelmesek.
Számtalan szakácskönyv, diétás receptek, de az internet is tud olyan tanácsokat adni, amely segít az ízletes, változatos, tápláló, de a kérdéses, allergiát okozó anyagot nem tartalmazó étrend összeállításában. Az ételallergia elég döbbenetes módon már újszülötteknél is jelentkezhet az anyatejjel kiválasztott idegen fehérjékre.
Megnyilvánulási formája többnyire hasmenés, kiütés vagy ekzéma. A kiváltó ok az esetek túlnyomó többségében a tojás- illetve a tejallergia. Ha a szoptató anyuka ezeket az ételeket nem fogyasztja, a tünetek (a babán) elmúlnak. Diétahiba esetén az anyatej újból allergiás reakciót vált ki, mivel ismét van benne allergiát okozó fehérje. Csecsemőkorban általában az allergiás tünetek leggyakrabban akkor jelentkeznek, amikor a szoptatásról tehéntej alapú tápszerre váltunk. Ez régen fél éves kor körül jelentkezett, manapság azonban a hypoallergén tápszerek, és a tehéntej 1-1,5 éves koron túli bevezetése miatt későbbre tehető.
Nem mennék most itt bele abba a többször emlegetett és itt a honlapon is jó néhány válaszban olvasható javaslatba, hogy kell-e egyáltalán, és ha igen, mikor tehéntejet fogyasztania bárkinek. Heves viták zajlanak a dolog eldöntése körül. Én magam is eléggé meg vagyok arról győzve – nem kevés tudományos anyag elolvasása után –hogy a tehén teje a boci étele és nem az embergyereké. Sőt, a felnőtt emberé sem. Sajnos azonban az élelmiszeripar és a tejlobbi bevétele, ha ezt elfogadnánk, igencsak megcsappanna, ezért aztán mindent megtesznek a tej népszerűsítéséért.
Nem tisztem egy vitában, amiben nem vagyok szakértő, részt venni. Csupán tanácsot adok, abban a reményben, hogy kis betegeimet így meg tudom védeni komoly betegségek kialakulásától. Ezt a tevékenységet hivatalosan prevenciónak magyarul megelőzésnek hívjuk. Mindez egészséges, allergiamentes gyerekek esetében is érvényes. Különös figyelem kell hogy kísérje azokat a gyerekeket, akiknél allergiát állapítottak meg.
A tejnek azután van egy másik alkotórésze is, a tejcukor vagy lactose amely szintén képes problémákat okozni.
Még valami fontosat érdemes megemlíteni. Sokáig az volt a nézet, hogy tejallergia esetén szójaalapú tápszert érdemes adni. Az utóbbi években ez az elmélet megdőlt, mivel a tej és szója gyakran keresztallergiát adnak, ami magyarul azt jelenti, aki egyikre érzékeny, nagyon gyakran a másikra is az.
Nem tudom kedves Anyuka, kisfiánál miképpen derült fény a kombinált allergiára, mivel csupán annyit ír „kiderült róla”, és mindez egy hete.
Énbennem azért felmerül, nem volt-e megelőzően valami emésztőszervi fertőzése a gyereknek. Olykor, és azt kell mondanom ez a szerencsésebb eset, előfordul, hogy egy fertőzés úgy tönkre vágja a normál felszívódást és állapotokat, hogy a bél áteresztővé válik olyan anyagokkal szemben, amelyekkel a jól működő emésztőrendszer simán megbirkózik. Vagyis az allergiát okozó anyagok nem kerülnek át a bélfalon belülre. Ebben az esetben, tehát ha megelőzőleg egy fertőzés zajlott, az a jó, hogy ugyan súlyos, kombinált problémákat észlelünk, de a bélfal
integritásának helyreállásakor, magyarul ha az áteresztőképesség megszűnik, elmúlnak a tünetek is.
Más a helyzet akkor, ha a tej vagy tojás allergia egyik megnyilvánulási formája hívja fel a figyelmet a túlérzékenység meglétére. Ez lehet haspuffadás, hasi görcs, hasmenés, de akár véres széklet is. A bőrön csalánkiütés, esetleg szemhéj- és ajakduzzanat, vagy súlyosabb esetben az allergia kiválthat asztmás jellegű hörghurutot vagy akár fulladást is. Láztalan ismétlődő tüdőgyulladáskor is gondolni kell allergiás lehetőségre. Tejallergiát gyaníthatunk, ha állandó orrfolyása, orrdugulása, fülgyulladása van a gyereknek. A tünetek közül a legsúlyosabb, a bármelyik életkorban előforduló anaphylaxia (ez antigén-ellenanyag egyesülésekor keletkező akut reakció súlyos formája) amelyet az allergén fogyasztását követően rövid időn belül kialakuló rosszullét, gyengeség, ájulás jellemez.
Tejfehérjét tartalmaz minden tejtermék, tehát joghurt, kefir, tejföl, tejszín, vaj, teljes margarinok is. Sokféle húsipari készítmény is tartalmazza adalékanyagként, és jelen van nagyon sok édesipari termékben is. Fagylaltok, pudingok, mártások, krémek, habok, öntetek is tartalmaznak tejfehérjét. Bizonyos gyógyszerkészítményekben is előfordulhat.
Azt kérdezi kedves Anyuka, hogyan tudná pótolni amit kell?
A tejmentes diéta betartása nem könnyű, de nem lehetetlen. A tehéntej nem nélkülözhetetlen szervezetünk számára. A fejlődő szervezet fehérjeigényét más állati eredetű fehérjével lehet pótolni. A hús jó választás. Növények közül például a gesztenye hasznos lehet.
Körültekintéssel, dietetikus tanácsát kikérve a gyerek hozzájuthat a szükséges és életkorának megfelelő táplálékhoz.
Ennyit tehát a tejallergiáról.
Nézzük a következő „gyanúsítottat”: a tojást. A tojásban is többféle allergizáló fehérje található. Ezek a fehérjék a különböző madárfajokban nagyon hasonlók, így tehát a tyúktojás nem helyettesíthető más szárnyas tojásával, mivel az ugyanolyan allergizáló. Tojás található a kifőtt tésztában, süteményekben, kekszekben, de ma már kapható ezek tojásmentes változata is. Az is előfordul, hogy az allergiás jelenségek csupán ritkán jelentkeznek akkor, ha a tojás nincs kellőképpen megfőzve, kisütve, a hő ugyanis megváltoztatja a tojásfehérje szerkezetét. Sajnos a tojásallergia ritkábban „nőhető ki” mint a tejallergia, valahogy makacsabb annál, tehát a kórjóslata sem olyan kedvező, mint a tejé. Fontos tudni, hogy bizonyos oltóanyagok beadása is veszélyes lehet, mivel a vírust tojásfehérjén tenyésztik. Valódi tojásallergia esetén okvetlenül kérdezze meg erről orvosukat. A coeliakia kiváltásáért vagyis gluténérzékenységért a búzában, árpában, zabban és rozsban lévő glutén egyik fehérjéje, a gliadin a felelős. Itt tehát nem stimmel a mit lehet és mit nem tanács, amit anyuka említ. Ezt sürgősen tisztázni kellene, rákérdezve a miértekre is.
Abban az esetben, ha lisztallergiáról lenne szó, ami nem azonos a gluténérzékenységgel, akkor éppen a búzaliszt a leggyakoribb allergén, tehát itt tényleg nem világos a mit miért.
Azt írja, aggódik, a férje betegségei is befolyásolják azt, hogy mit adhat a kisfiúnak.
Bizonyára van családi hajlam és örökletesség sok betegség esetében, de a cukorbetegség és a Chron-betegség éppen olyan kórképek, ahol nagyon is számít a jól kivitelezett diéta. Az édesapa felnőttkori betegségei nem jelentenek pillanatnyilag közvetlen veszélyt egy 17 hónapos kisfiú esetében, de épp Apuka betegségei miatt is érdemes egy dietetikust felkeresni, és alaposan megbeszélni a kisfiú helyzetét.
Abban majdnem biztos vagyok, csupán az Ön érthető szorongásának kivetítése az, hogy a baba megsértődött, azért nem eszik. Talán azt érzékeli, hogy Ön tanácstalan, netán meg van ijedve (megértem), és ezért az ellenállás. Ráadásul amiket felsorol, és most nem kaphat (sajt, krémtúró, felvágott) talán jobb ízűek, mint amiket az allergia felfedezése óta próbál megetetni a gyerekkel.
Kedves Anyuka! A mennyiségek, a mik, és a mennyit tekintetében is gastroenterológus, és dietetikus együttes tanácsára lenne szükség. Az sem mindegy, mi volt a kiváltó ok, mint ezt a fentiekben részletesen leírtam, mert a kezelés is függ a kiváltó októl. Fertőzés esetén valóban hasznos lehet a bélbaktérimok egyensúlyának helyreállítása, ha ugyan valóban sérült a bélflóra. A bélflórát egyébként nem pótoljuk, csupán a jó és rossz bélbaktérumok arányát igyekszünk helyreállítani.
Nem tudom a kisfiú születési súlyát, sem azt, hogy most hol tart, így elég nehéz tanácsot adni. Kérdés hogyan fejlődött eddig, megtorpant-e a fejlődés íve valahol.
Az is előfordulhat, étvágytalansága hátterében esetleg vérszegénység áll, vagy bármi más is előfordulhat (vesebetegség), ha ugyan valóban étvágytalan a gyerek és nem egy-egy kisebb adagról van szó csupán.
Kedves Anyuka! Tényleg sok a kérdés, és még én is rátettem egy lapáttal. Azt gondolom, hogy a feltett kérdésekre meg kellene találni a választ. Remélem azért így látatlanban is tudtam segíteni valamennyire, és azt is remélem, az allergia átmenetinek fog bizonyulni kisfia esetében. Drukkolok, hogy így legyen, sok szeretettel.

Jelige: salvador
Kulcsszó: allergia, gluténérzékenység

 

Tej

2013. február. 17.  -  168.  cikk kinyitása

Kedves Andrea! Nagymama vagyok, négy felnőtt fiam és egy lány kisunokám van, aki egy 22 hónapos tündér. Engem a mostani nézetek érdekelnek a tejjel kapcsolatban. A menyem is és más kismama ismerőseim is kerülik a tejet orvosi tanácsra és végül is tejpor alapú tápszert adnak a babáknak. Bár igyekeztem utánanézni, de nem vagyok meggyőzve arról, hogy a tej ekkora ellenség lenne. Természetesen nem szólok bele, hogy mit kapnak a babák, én is a szakembernek hinnék, de érdekel, hogy hogy lehet, hogy tej nem, tejpor igen. Kicsit úgy érzem, ez a gyártó érdeke. Azt gondolom, hogy lehet, hogy szegényebb rétegek ezt nem is tartják be és gyermekeik mégis felnőnek a hagyományos tejen. Várom a tényeken alapuló választ, köszönöm szépen.

 

Kedves Nagymama!

Ha címet akarnék adni ennek a válasznak, talán az lenne a legmegfelelőbb, vagy legtalálóbb: „Táplálkozásunk hibái”, és sorolhatnánk szerintem mindketten, ami teljesen másképpen volt, amikor a mi gyerekeink még kicsik voltak. Ma egészen mást javasolnak már az anyukáknak. Régen – a mi időnkben 2 hetes kortól gyümölcsöt is kaptak a babák, Máténak például nagyon tetszett ez a rendszer, igaz, mind a mai napig szereti a gyümölcsöket, és 3 hónapos kortól megkezdtük a főzelékek bevezetését is, bőséges anyatej ellátottság esetén is. Most az a divat, hogy csak és kizárólag anyatej a 6. hónap végéig. Régen ha volt is bőven teje egy anyukának, sokkal szélesebb volt a paletta. Van ennek elfogadható és belátható jó oka, de nekem is az a meggyőződésem, hogy a gyártók és az élelmiszeripar jelentősen manipulál minket fogyasztókat.

Mondhatni hetente, ha nem naponta jelennek meg jobbnál jobb diéták, amelyek
a betegségek megelőzését is megígérik, természetesen azoknak a betegségeknek a megelőzését, amik nem is jöttek volna létre, ha helyesen táplálkozunk. Még a szakirodalom is úgy nevezi „civilizációs betegségek”. Számtalan tanulmány, felmérés foglakozik az okokkal, a miértekkel, és természetesen azzal, hogy miként, milyen ételek elhagyásával, milyen étkezési módokkal lehetne elkerülni azt a világméretű, akár járványnak is nevezhető jelenséget, hogy egyre kövérebbek és betegebbek vagyunk.

Természetesen még nagyobb a felelősség orvosként, de szülőként nagyszülőként is, hogy mit adunk a gyerekeinknek enni. Adunk-e olyat, ami árthat, vagy el tudjuk kerülni azt a társadalmi nyomást, amit valóban a gyártók terhelnek ránk a nagyobb haszon érdekében. Gyerekeink, unokáink nagyon kiszolgáltatottak. Nem tudnak sem bevásárolni, sem okosan választani az ételek közül. Azt eszik, amit mi adunk nekik. Mindig elcsodálkozom, ha azt hallom a rendelőben:
– Doktornő, nem tudok mit csinálni, a gyerek rengeteg colát iszik és csipszet eszik.
– És vajon ki veszi meg ezeket a dolgokat? – szerintem ugyanis magától nem kerül cola, csipsz vagy bármi értéktelen étel a konyhánkba, mi magunk visszük oda.

Egy gyerek sok mindenre megtanítja a szüleit és a hozzátartozóit, többek között szerencsés esetben arra is, hogy éppen őmiatta egészséges ételek kerüljenek az asztalra. Félelmetes, amit egy tanulmányban olvastam. Életünk során kb. 90 ezer lehetséges ennivaló közül választunk. Számomra döbbenetes a szám, különösen akkor, ha azt is számításba vesszük, hogy ezek a választások befolyásolják életünket, élettartamunkat, egészségi állapotunkat. Gondoljunk csak bele, idővel mennyi bajt okozhatnak folyamatosan ismétlődő hibáink. Egyél ezt, és ne edd azt, mondja az egyik jó tanács, és még ugyanazon a héten ennek épp az ellenkezőjéről próbálnak meggyőzni egy másik fórumon.

A tej: élet, erő, egészség, szükséges a megfelelő kalcium ellátottság biztosításához, jaj csak tejet ne, mert annyi baj lehet belőle.

Tényleg nem könnyű eligazodni.

Kedves Nagymama! Amit leírok, nem a magánvéleményem, még akkor sem, ha természetesen amellett voksolok, amit én magam is helyesnek vélek. Ez azonban nem egy érzelmi döntés, hanem mint Ön is kéri, tényeken alapuló válasz, azonban az én véleményem is természetesen benne van.

Kicsit messzire kell visszamenni az időben ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön. Az evolúció és a természetes kiválasztódás olyan hatást gyakorolnak, hogy egy fajban generációról generációra öröklődnek a gének és a környezeti stimulusra adott válaszok. A természetben a gének és a környezethez való viszony változása nagyon lassan történik, évmilliókba telik. Gyors alkalmazkodásra és hirtelen változásra nincs esély. Az ember sajnos felrúgta ezt az ősi törvényt. Olyan korszakot élünk, ahol számos betegség keletkezik az életmód következtében. A nyugati társadalmakban nagyon sok betegség részben vagy teljesen a táplálkozással van összefüggésben, és ezek a már említett civilizációs betegségek jelentik az egészséget fenyegető legnagyobb veszélyforrást. Tudjuk, hogy érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a rák, a csontritkulás, az ízületi gyulladás, az Altzheimer-kór, vagy akár a depresszió is összefüggésben állnak azzal a biokémiai zűrzavarral, amelyet a táplálkozásunk vált ki.

Kedves Nagymama! Messze elkalandoztam, de ez az egyik kedvenc témám. Nem véletlenül. A levegő, amit beszívunk adott, sokat nem tudunk rajta javítani legfeljebb odafigyelhetünk, hogy ne szennyezzük, a stresszt nem tudjuk igazán csökkenteni, de hogy mit, mikor és mennyit eszünk az rajtunk áll. Ebben a vonatkozásban segíthetünk magunkon, vagy árthatunk magunknak, és természetesen gyermekeinknek is.

Nézzük, mi a helyzet a tejjel kapcsolatban. Őseink még kizárólagosan csak az anyatejre számíthattak, és kinőve a szopós korból nem is fogyasztottak többé tejet. Ha az embernek és az összes állatfajnak (lévén mi is a természet részei vagyunk) a szoptatás vége után többé nincs szüksége tejre, annak biztosan valami nyomós oka kell legyen. Nincs még egy olyan faj, amely bármikor életében más állat tejét fogyasztaná sem kiskorában, sem felnőttkorban. Az utolsó 10 ezer évben sokan azt állítják, hozzászoktunk új táplálkozási módokhoz, mint például a tejfogyasztáshoz is, de ennek bizonyítása nem történt meg. A másik oldalon viszont rengeteg a tejallergiás beteg, akiknél bizonyított: a bajt a tej vagy a tejtermékek okozzák.

Néhány hete egy hasonló kérdésre válaszoltam az egyik hetente megjelenő képeslapban. Adjunk vagy ne adjunk tejet gyerekeinknek? ez volt a kérdés, és én válaszoltam rá. Néhány nap múlva felhívott a szerkesztőség, hogy reagáljak egy olvasói levélre. Gyakorlatilag azt írta egy olvasó, hogy nem kíváncsi az én magánvéleményemre, viszont úgy gondolja, hiba, ha egy újság helyet ad a mendemondáknak.

Kedves Nagymama! Van véleményem természetesen, de nem venném magamnak a bátorságot, hogy ezt nyilvánosan hangoztassam. Amit írok, annak utána olvastam, megtapasztaltam, és használom orvosként is természetesen úgy, ahogy minden mást is. A szülők, és ezen a honlapon az olvasók is megbíznak bennem, ami nagyon nagy dolog számomra, nem szeretném ezt a bizalmat téves információkkal, „mendemondák terjesztésével” eljátszani.

Amit mondok, írok azonban csupán tanács minden esetben, és mindenkinek magának kell eldöntenie, megfogadja vagy elveti ezt a tanácsot.

Egyetlen gyerek él Magyarországon, akinél évekig dönthettem, a saját fiam, de mivel Ő már évek óta felnőtt, már saját maga dönt ezekben a kérdésekben is. Igaz azért kikéri a véleményemet.

Kedves Nagymama! A tápszer szerintem egyike a legkevésbé jó kényszermegoldásoknak. Ezt még a tápszergyártók és az orvosok is elismerik. Nézzük mi a hivatalos táplálási javaslat allergiaveszély esetén? „Az allergia korunk népbetegsége, melynek gyakorisága folyamatosan nő. Szerepe van ebben a genetikai tényezőknek, a környezetszennyezésnek és a táplálkozás minőségi változásának is” – így a hivatalos álláspont, és a továbbiakban is így szól: „Az allergiás betegségek megelőzésében a preventív (megelőző) táplálkozás igen nagy hangsúlyt kap. A táplálkozási prevenció (megelőzés), a hypoallergén táplálás fiatal életkorban – különösen az első 12 hónap során – a tejfehérje bevitel megakadályozásával és kiiktatásával teheti lehetővé a rövid és hosszú távú egészségvédelmet.”

Kedves Nagymama! A tejellenesség és a tejalapú tápszerek valóban ellentmondást jelentenek. Ha azonban tovább mesélem a hivatalos táplálási javaslatot, az ellentmondás feloldható. Tehát: Prevenciós program az allergiás betegségek megelőzésére:

- Az anya 4-6 hónapos korig kizárólag, majd később is minél tovább szoptasson.

- Anyatej pótlására részlegesen hydrolizált fehérjét tartalmazó (HA=
hypoallergén) csecsemőtápszert alkalmazzanak.

- Ügyeljünk arra, hogy a csecsemő ne kapjon tejalapú tápszert. A kiegészítő 4 hónapos kor után bevezetésre kerülő táplálékokkal se kerüljön az étrendbe tejtermék.

Vagyis mellőzendő minden, ami tejből készült, vagy amiben tej előfordulhat:

- vaj, sajt, túró;

- joghurt, kefír, aludttej;

- bizonyos felvágottak, húskészítmények;

- puding, fagylalt, csokoládé;

- keksz, édesség, péksütemény;

- tehéntej vagy más állat teje, valamint az azokból készített termékek.

Van itt egy kis probléma azonban, mivel a HA tápszerek is tejalapúak, tehát éppen ellene vannak a kizárásnak, vagyis ha a baba ilyet kap, pont azt nem csináljuk, amit kellene. Így van ez a ne kapjon tejet, de kapjon tejalapú tápszert (HA-st akár) esetében is.

Kedves Nagymama! Valóban ellentmondásos az egész. És aztán vannak a javaslatok, és van a valódi élet, amelyben, igaza van, a szegényebbek talán hamarabb feladják, mint azok, akiknek szerencsésebb az anyagi helyzetük és képesek megvenni a drágább dolgokat.

Azt írja kedves Nagymama „mégis felnőnek hagyományos tejen”, ez igaz, csak
nem biztos, hogy egészségesek lesznek és ez nem mindegy.

Kedves Nagymama! Jó sokáig anyatej, és aztán meg előtte se más állat teje.
Ez lenne az ideális. A tej ellen sok minden szól, sokkal több, mint mellette, és ezen belül a feldolgozott, ezért mégis inkább manipulált termékek ellen is.

Tudom, a válaszom megint sokaknál kiveri majd a biztosítékot, de kérem, higgye el, nagyon is utánanéztem és olvastam a témának. Amit leírtam, nem divathóbort, hanem inkább visszatérés valami olyanhoz, amire a mi szervezetünk „ki lett találva” Szívesen írnék, és bizonyára fogok is még a tejről, van a honlapon is több írás ezzel kapcsolatban. Én a tejet NE táborába tartozom.

Bízom benne, tudtam olyan információval szolgálni, amit használni tud.
Sok örömet kívánok kis unokájához, és persze a fiaihoz is.
Köszönöm a bizalmát, köszönöm a kérdést.

Jelige: kissiren
Kulcsszó: tej

 

Sárga kaki

2013. február. 17.  -  167.  cikk kinyitása

Kisfiam 2 hetes tápszeres, sárga kakival. Baj, hogy nem zöld a kakija?
Jelige: félős anyuka

 

Kedves Feleslegesen félős Anyuka!

Mindenek előtt szeretném megnyugtatni, az, hogy kisbabája sárgát kakil és nem zöldet, semmi esetre sem jelent rosszat. Az viszont hogy 2 hetes korára a kisfiú már tápszeres, hát megpróbálom finoman megfogalmazni, nem a legjobb.
Az a két sor, amit ír, sok mindenről nem ad számomra felvilágosítást, tehát, mint oly sokszor, itt a honlapon úgy fogok válaszolni, hogy bizonyos dolgokat megpróbálok kitalálni. Aztán az vagy valóban úgy van, vagy tévedek, de talán segít Önnek, vagy bármelyik levélírónak, kérdezőnek a tájékozódásban. Remélem, nem azért nem kap a baba anyatejet, mert Önnek valamilyen komolyabb betegsége van. Legvalószínűbb, hogy a kezdeti nehézségek (nehezebben beinduló tejtermelés, a kisbaba nem szopik elég ügyesen, és leginkább a türelmetlenség, és a félelem, hogy jaj Istenem, éhen ne haljon az, ami ilyen korai tápszerezéshez vezethetnek.)
Kedves Anyuka! Egy kettő hetes kis jövevény még nagyon fiatal, és nagyon abban az időszakban van, amit úgy tudnék a legjobban megfogalmazni, tanulja a világot.
Megpróbálja megszokni azt az állapotot, amit a mamájától való elszakadás jelent. Épp csak megszületett, és máris van egy csomó dolga. Enni, inni nyelni, emészteni kell, kakilni, pisilni, és hangot adni bárminek, ami nem tetszik. Levegőt kell venni, testhőmérsékletet, keringést, emésztést működtetni, és még sorolhatnám mi minden az, amivel foglalkoznia kell szegénykémnek úgy, hogy ráadásul a környezetében lévő, bármennyire is jó szándékú hozzátartozói ugyancsak nehezen értik meg a jelzésit. Ők is tanulják éppen azt a semmihez nem hasonlítható feladatot: mit is jelent szülővé válni, szülőnek lenni.
Kedves Anyuka! Írtam már sokszor, fogom is még nem kevésszer, az első hat hét az újszülöttkor, az egymás megismerésének, megtanulásának periódusa. Nézzük, mit kell tudni a székletről. A hivatalos állásfoglalás szerint a baba a születés utáni első 24 órában úgynevezett magzatszurkot (orvosi nevén: meconiumot) ürít. Ez a zöldes fekete színű ragacsos anyag tölti ki a méhen belül a baba beleit, és még a rendes emésztés beindulása előtt ki kell ürülnie onnan. A legtöbb kisbaba az első 24 órában ürít is magzatszurkot. Amennyiben ez a születést követő 48 órában nem történik meg, az a belek elzáródására utalhat. Éppen ezért az újszülött osztályon dolgozó nővérek figyelnek erre, és jelzik, ha valami nem stimmel. Ha minden rendben van, nem szokták külön jelezni az újdonsült anyukának, vagy szülőknek, csupán azt mondják minden OK. Ha a baba belei megtisztultak a magzatszuroktól, és elkezdett szopni (vagy adott, nem szerencsés esetben tápszert kapni) egy ideig „átmeneti” székletet ürít. Ez annak tulajdonítható, hogy a baba ilyenkor vált át a méhen belüli, tehát vér útján történő táplálkozásról a normális emésztésre. Ez az átmeneti széklet általában zöldes barna, félig folyékony állagú és elég gyakran ürül.
Olykor előfordul, hogy világoszöld a színe, és túrós csapadék, vagy nyálka látható benne. Mindezt nem tekintjük hasmenésnek. A különösnek tetsző széklet az első napok jellemzői közé tartozik. Gyakran előfordul, hogy akár 2-3 hét is eltelik, amíg a baba széklete beáll és normális lesz. Amennyiben a kisbaba szopik, többnyire narancssárga, mustársárga, mustárhoz hasonló állagú, édeskés szagú, egyáltalán nem kakiszerű kellemetlen a kisbaba széklete. A tápszer azonban megváltoztathatja mind a széklet színét, mind az állagát, sőt az illatát is.
Kedves Anyuka! Kérem, próbáljon meg anyatejet adni kisbabájának. Ha az elmúlt 2-3 hétben ez még nem sikerült, akkor sincs még minden veszve, előfordul, hogy mégiscsak beindul a tejtermelés, és meg tudja a kisfiát etetni. A természet gondoskodik arról, hogy a kisbaba a legtökéletesebb táplálékot kapja, és ez minden babának a saját édesanyja teje. A tápszer mesterséges anyag és a legjobb szándékkal és tudással összeállított keverék sincs még a közelében sem az anyatejnek. Tudom, előfordul, rákényszerülünk az adására, de előfordulhat, hogy a kiválasztott tápszer nem megfelelő a kicsi számára, azt először általában a baba széklete jelzi.
Amennyiben a baba széklete komolyan aggasztja, vigye el a gyereket és a kakit is nylonzacskóban a rendelésre, vagy a tanácsadásra. A doktor néni vagy a doktor bácsi a székletből sok mindenre tud következtetni. Lehet, tápszerváltásra van szükség.
Kedves Anyuka! Sok boldogságot kívánok kisbabájukhoz.

Jelige: félős anyuka
Kulcsszó: széklet

 

Lombik

2013. február. 17.  -  166.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Lombikra készülünk, a 19. ciklusnaptól kezdem a Suprefact injekciót (kb. két héten át). A kérdésem az lenne, hogy szabad-e előtte ebben a ciklusban próbálkozni a teherbeeséssel? Ha mégis teherbe esnék spontán, okozna-e ez az injekció valamilyen magzati károsodást?

 

Kedves Leendő Anyuka!
Köszönöm kérdését, nagyon megtisztelő a bizalma, és szívesen válaszolok is rá, amennyire ehhez a dologhoz értek. Természetesen, mint minden válasz esetén utána olvastam, utánanéztem a kérdésnek, és az információt, amihez hozzájutottam, nagyon szívesen megosztom Önnel, de azt azért jó, ha tudja, ez nem az én szakterületem. Tapasztalatom sincs tehát a dologban.
Konzultáltam egy nőgyógyász kollégámmal is, tehát amit leírok, azzal valaki, aki napi szinten foglalkozik kismamákkal, és a babavárás, tervezés, az esetlegesen előforduló gondok megoldásával egyetértett. (Nem mellesleg az én orvosom is, és Máté is nála született.)
Nekem a „termékkel” vagyis a babákkal van dolgom, az anyukákkal is általában már a baba megszületése után találkozom először. Legalábbis az első gyereknél ez így van, aztán ha további babák is érkeznek, akkor már tudok a várandósságról is, de akkor sem az én feladatom annak eldöntése, hogy minden rendben zajlik-e odabent.

Kedves Levélíró! A terhesség természetes úton úgy jön létre, hogy a menstruációs ciklus közepén a petesejt kiszabadul a petefészekből és a petevezetőbe ér, ahol találkozik a hímivarsejtekkel, és megtörténik a megtermékenyülés. A megtermékenyített, osztódásnak indult petesejt a méh üregébe vándorol, és miután itt beágyazódik, létrejön a terhesség.

Amennyiben a terhesség nem jön létre természetes módon (40% női, 40% férfi és 20% ismeretlen eredetű meddőség), a petesejt megtermékenyítése – megfelelő indikáció esetén – laboratóriumi körülmények között lombikbébi módszerrel történik.

A siker egyik legfontosabb feltétele, hogy több petesejt álljon rendelkezésre a lombikbébi kezeléshez. Ehhez a petefészek olyan hormonális előkészítése szükséges, amellyel a petesejtek fejlődését segíteni lehet. Az injekcióval beadott hatóanyagot a páciensek egyedi javallat alapján kapják. A petesejtek érésének folyamatát az orvos ellenőrző vizsgálatokkal kíséri figyelemmel, átlagosan 2-3 (ritka esetben ennél több) alkalommal. Az ellenőrző vizsgálat általában ultrahanggal történik, de szükség esetén vérvételre is sor kerül hormon meghatározások céljából.

Kedves Leendő Anyuka! A szakemberek ott, ahol az inszeminációt vagy a
lombikbébi programot csinálják, szerintem jól és pontosan teszik a dolgukat, csak sajnos, mint az orvostudományban gyakran előfordul, úgy gondolják, ha ők értik, tudják a dolgok menetét, és mikéntjét, a beteg is tud mindent. Ez azonban természetesen nincs így. Azt tanácsolom, kérdezzen bátran, senki nem fogja ostobának gondolni, és végül is mégiscsak az Önök kisbabájának esélyeiről van szó.

Attól függően, hogy az előzetes vizsgátokkal (hormonvizsgálatok, anyai és apai okok akár anatómiaiak akár más eredetűek) mi a feltételezett oka a terhesség elmaradásának, más és más a kezelés. Bizonyos módszerekkel gátolják a női hormonokat, vagy éppen a tüszőrepedést, majd egy másik injekcióval felturbózzák a petesejtek termelődését, hogy ne csak egy, hanem akár 5-6-7 tüsző is „beérjen” és így több petesejthez lehessen jutni. A Suprefact egy tüszőrepedést gátló hormonkészítmény.

Napjainkban az iparilag fejlett országokban a meddő házaspárok aránya 16 % körüli, míg az ún. természeti népek körében gyakorisága 2 %. A felgyorsult életvitellel járó számtalan stresszhelyzet szerepe vitathatatlan. Nőknél meddőséget leggyakrabban fejlődési rendellenességek (hüvely, méh, petevezetők és petefészkek), petevezetők károsodása (méhen kívüli terhesség, gyulladás okozta összenövések), és hormonális eltérések okozhatnak. Továbbá ismertek olyan meddőségi formák is, amikor a méhnyakban ellenanyagok termelődnek a hímivarsejtek ellen. Nőkben meddőséget okozhatnak az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy és a mellékvesék hormontermelési zavarai. Bizonyos gyógyszerek kórosan megnövelhetik a prolaktin nevű hormon szintjét a vérében, amely gátolni képes a petefészkek működését. Férfiakban a here hormon- és hímivarsejt termelésének zavarai, illetve közösülés zavarai okozhatnak termékenyítési képtelenséget.

Meddőségben szenvedő nők kivizsgálásra hormonszint meghatározások, immunológiai és eszközös vizsgálatok (ultrahang, röntgen kontrasztanyagos petevezeték átjárhatósági vizsgálatok és laparoszkópia) állnak rendelkezésre. Mindezen bonyolult vizsgálatok eredményeképpen megállapítják, hogy milyen
készítményt kell kapjon a leendő anyuka, és annak mikor van a beadási ideje.
Ez tudtommal attól is függ, hogy milyen az illető ciklusa, 28 napos vagy annál hosszabb vagy rövidebb, mert a tüszőrepedés időpontja függ a ciklus hosszától.

Kedves Levélíró! Nem lesz semmi baj, ha „véletlenül” egy sikeres próbálkozás eredményeképpen spontán teherbe esik. És szabad próbálkozni. Mindezeket én egy nőgyógyásztól kérdeztem meg, de mint írtam, nem értek hozzá, tehát azt mondanám, mivel én megbízom abban az emberben, aki a fiam születésénél segített, ezt javaslom Önnek is. Kérdezzen, és hagyatkozzon rá arra az orvosra, mind a saját mind a baba szempontjából, aki segít álmaik valóra válásában.

Végezetül engedje meg, hogy egy abszolút magánjellegű véleményt megosszak
Önnel. Szabad-e próbálkozni? – kérdezi. Szerintem próbálkozni mindig szabad,
sőt hinni mindig kell. Tartozik ehhez még az is, hogy egy ilyen próbálkozásban sok gyengédség, ölelés és egymásra figyelés van, ami biztosan segít ennek a nem könnyű útnak a végigjárásában. Ha a dolgok jól mennek és a Suprefact vagy bármilyen más készítmény hatására elérkeznek oda, hogy a lombikban összehozott sejtek visszaültetődnek, onnantól kezdve minden ugyanúgy zajlik egy lombikos baba esetében is, mintha spontán sikerült volna a megtermékenyítés.

Remélem segítségére lesz mindaz, amit leírtam. Tegye meg, hogy egyszer beszámol róla, kisfiuk vagy kislányuk született ... bármilyen módszerrel.
Szívből drukkolok Önöknek.

Jelige: Suprefact
Kulcsszó: lombik

 

Oviskaja

2013. február. 17.  -  165.  cikk kinyitása

Kisfiam 5 éves. Hónapok óta gondok vannak a székletével. Szeptemberben kezdődött, összeszedett egy hasmenéses vírust az oviban. 3 nap után már újra járt, hasmenése nem volt, de napi 3-4 formált, nyálkás széklete. Ezek jellemzően délután, ovi után. Próbáltunk Normaflore-t, Smecta-t, Enterol-t.
A széklete folyamatosan napi többszöri, formált, nyálkás. Nem volt hasfájás, semmi más tünet, csak a látható nyálka. Hétvégén a helyzet mindig javult, mi a tejdiétára gondoltunk. Novembertől az oviban nem kapott tejes italt, otthon is csak joghurtot. Folyamatosan járt oviba, a helyzet nem változott. December közepén lett beteg, így az ünnepek miatt 3 hétig nem ovizott. Bár a betegségére antibiotikumot kapott, 4 nap után eltűnt a nyálka a székletéből. 1 hét tünetmentesség után visszaadtuk neki a tejet, nem történt változás, így mi a tejérzékenységet kizártuk. Visszament januárban oviba, 3 napi ovis étel után újra jelentkezett a nyálka. Gasztroenteorológiára febr. 6-ra van időpontunk. Addig az érdekelne, hogy ez mennyire komoly probléma, és lehet-e esetleg valamiféle összetevője az ovis ételnek, amire allergiás reakció a nyálkás széklet. Mi most egyértelmű problémának az ovis ételt tartjuk, vajon jól gondoljuk-e?

Válaszát köszönöm!
Egy anyuka

 

Kedves Anyuka!
Ezen, amit leír, és amit a problémával – nevezetesen a széklet változásaival kapcsolatban kérdez – érdemes elgondolkozni. Azt mondja, hónapok óta gondok vannak 5 éves kisfiú székletével. Lehet, ahogyan a panaszok kezdődtek, valóban egy vírusfertőzés volt szeptemberben, bár az, hogy 3 nap után már visszavitték az óvodába annak ellenére, hogy naponta 3-4-szer volt formált, de nyákos széklete, nem biztos, hogy okos dolog volt. A naponta többször ürített és nyálkás széklet nem a normális állapot, az egészség velejárója. A szervezet, kedves Anyuka, úgy van kitalálva, hogy jelzéseket küld, ha valami nem stimmel, ha nem vagyunk egészségesek, ha olyat eszünk, amit nem tudunk megemészteni, vagy allergiások vagyunk netán. Jelzéseket, amiket figyelembe kell, kellene venni, értelmezni kell, megfejteni a jelentésüket, és orvosolni a bajt, mert addig döcögve fog működni az egész rendszer.
Kedves Anyuka! Egy hasmenés általában, pláne ha vírusos eredetű, nem szűnik meg 3 nap alatt. Ha jól értelmezem a leírtakat, kisfia esetében is
erről van szó, mivel azóta is többször van nyálkás széklete naponta.
Nézzük, mi is állhat a hasmenés hátterében.
A teljesség igénye nélkül, és tényleg először csupán felsorolásszerűen, lehet az ok fertőzés: salmonella, stapylococcus, yersinia vagyis bakteriális eredet például. Ilyen esetben általában a környezetben is hasonló betegség fordul elő. Széklettenyésztéssel a diagnózis igazolható, vagy kizárható, és a kezelést
is haladéktalanul meg lehet kezdeni. Vannak az úgynevezett nem specifikus hasmenések, ami azt jelenti egyrészről, hogy nagy mennyiségű étel, elégtelen bontás következtében alakul ki a hasmenés. Ezt a kisfia esetében bizonyára kizárhatjuk, mivel az ilyen típusú hasmenés egyszeri alkalmat jelent általában és nem húzódik el hónapokig. Igaz, az is előfordulhat, hogy valaki állandóan jóval többet eszik, mint amennyit meg tud emészteni, fel tud dolgozni, de erről bizonyára
tett volna említést a levelében. A következő nagyobb csoport az allergiás hasmenés, amit egyesek „bélasthma” néven is emlegetnek. Ebben az esetben, bizonyos ételek elfogyasztása után (tej, tojás, eper) rövid idővel hirtelen hasfájás, hasmenés, olykor nem is ritkán oedema (vizenyő), csalánkiütés, vagy kötőhártya gyulladás jelentkezik.
Ez megint csak elvethető az Ön kisfia esetében, mivel Anyuka nem tesz említést ilyen alarmírozó tünetekről. Bélparaziták is képesek nyálkás, olykor véres idült, tehát hosszú ideig fennálló hasmenést okozni. Olykor az is előfordul, hogy nagy mennyiségű zsíros széklet ürül mint lisztérzékenység esetén, mert a paraziták képesek a felszívódást is megzavarni. Bizonyos esetekben előfordul, hogy egy antibiotikus kezelés okoz hasmenést. Az is gyakran megesik, hogy más szervek gyulladását (középfül, vesemedence, légutak) is kísérheti vagy vezetheti be a hasmenés. Természetesen ilyenkor nem találunk kórokozót a székletben, és az alapbetegség gyógyulásakor a széklet elváltozás is elmúlik.
Krónikusan, tehát a hosszasan fennálló hasmenésnek rengeteg oka lehet. Mindezekre a Normaflore, a Smecta, az Enterol tüneti kezelést jelentenek, nem pedig oki therápiát. Ez azt jelenti, a tünetet szüntetgetjük vagy igyekszünk megfékezni, de amíg nincs meg az ok, és nem az gyógyítjuk, tulajdonképpen csak a sötétben tapogatózunk. Bizonyos enzimek veleszületett hiánya, felszívódási zavar, a hasnyálmirigy elégtelensége, lisztérzékenység és még sok egyéb állhat a háttérben, aminek kiderítése valóban a gasztroenterológusok hatáskörébe tartozik. Úgy gondolom, helyesen tették, hogy időpontot kértek gasztroenterólógushoz.
Az, hogy saját szakállukra tejmentességre fogták a gyereket, nem rossz ötlet, de ha valóban tejérzékenységről van szó, akkor a joghurt is okozna tüneteket. Nincs azzal semmi baj, hogy kísérleteznek, és próbálnak eredményre jutni, de abban biztos vagyok, hogy a „valódi” ok megtalálásához jó, ha szakember segítségét is igénybe veszik.
Az egyébként, hogy egy más betegség miatt kapott antibiotikus kezelés hatására „elmúlt” a nyálkásság, talán a fertőzést látszik megerősíteni. Azt is jó tudni kedves Anyuka, a hasmenés definíció szerint nagy mennyiségű székletürítést jelent függetlenül attól, hogy ez napjában hányszor következik be. Szerintem azonban azt is figyelembe kell venni, hogy valójában milyen gyakran kakil valaki. A széklet állaga, konzisztenciája a lényeg, de azért ha nagyon sokszor kakil, valakinek akkor is foglakozni kell a jelenséggel (leginkább kisgyerekek esetében és a kiszáradás veszélye miatt is).
Kedves Anyuka! 2 hét van hátra a gasztroenterológiai vizsgálatig. Írjanak étkezési naplót, amiben minden szerepel, amit a gyerek elfogyaszt, és az is legyen rögzítve, mikor milyet kakilt. Ez segítség lehet az orvos számára a korrekt diagnosis felállításában.
Természetesen előfordulhat, hogy az „oviskaja”, annak valamely összetevője okozza a bajt, de annyi minden anyag van, ami gyanúba vehető, hogy ez így kicsit olyan, mint mikor tűt keresünk a szénakazalban. Széklettenyésztés, a széklet színe, állaga, emésztettsége, mind-mind kórjelezőek lehetnek egy betegség megállapításához.
Szerintem nincs nagy baj, de a tünet arról szól, valami nem tökéletes. Valami nem tetszik a gyerek szervezetének, és üzenetet küld, hogy orvosoljuk a bajt, iktassuk ki azt a valamit, ami a nyálkásodást okozza. Akár étel, akár fertőző ágens, akár enzimhiány van a háttérben, meg kell találni a tünet okát, és orvosolni kell a bajt.
Gyógyszerrel, diétával, vagy adott esetben az oviskaja helyettesítésével.
Mindezek azonban alapos vizsgálatot, és nem kevés fejtörést igényelnek.
Kedves Anyuka! Örülnék, ha megtudhatnám, mire jutottak végül is.

Jelige: ovis étkezés
Kulcsszó: széklet

 

Pelusba kakil

2013. február. 7.  -  164.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!


A kisfiam augusztus 31-én múlt 3 éves.
A problémánk, amivel kapcsolatosan a tanácsát szeretném kérni a következő:
A kisfiam csak pelenkába hajlandó kakilni. A pisilésnél nincs gond, probléma
nélkül pisil WC-be és bilibe is. Próbáltuk őt már szépen rávezetni, a bili ill. a WC használatára kakilásnál, de hiába. Nem és nem akar, ha rá is ül, nem kakil bele. Előfordult, hogy nem adtam már neki pelenkát, azt mondtam, elfogyott. Akkor inkább nem kakilt, akár napokig is. Szeptembertől óvodába kezdett járni, ott sem kakil, inkább szorongatja, amíg haza nem hozzunk, és otthon meg nem kapja a pelenkát.
Ha pelenkába kakil, akkor azt állva teszi, s közben autókkal játszik (kicsi
kora óta így teszi).
Teljesen tanácstalanok vagyunk már ez ügyben. Mit tegyünk?
Keressünk fel gyermekünkkel egy pszichológust?
Előre is köszönöm a válaszát.
Minden jót kívánok!
Tisztelettel:

Tímea

 

Kedves Tímea!
Szobatisztaság. Nagy téma ez, kedves Anyuka. Mikor, milyen módon válik gyerekünk szobatisztává? Stabilan az marad-e, vagy vannak olykor „visszaesések”? Mit tehetünk, mi szülők, vagy akár nagyszülők, hogy segítsük, és ne gátoljuk a gyereket egy természetes funkció időben való elsajátításában?
Mit is értek ezen? Hiszen ha megnézzük a mondat értelmét, természetes funkció, és annak időben való elsajátítása, hát ez bizony elég zavaros. Engedje meg kérem, hogy elmagyarázzam a lényeget. A kisbaba megszületéskor, ahogy egyik angol királynő jellemezte, teljesen megbízhatatlan lény. Alul, fölül, elöl, hátul mindenféle folyik belőle. Nincs semmi olyan képessége, hogy ürítési funkcióit uralni tudja, és akkor és ott pisiljen vagy kakiljon, amikor és ahol lehet. Ehhez ugyanis, ennek „megtanulásához” bizonyos érési folyamatra van szükség.
A baba nem tud felállni, és sokáig helyváltozatásra is képtelen. Ugyan így arra sem képes, hogy a kétféle záró izomzatot szabályozza, magyarul hogy tudatos legyen akár a vizelet- akár a széklet ürítése. Nagyjából két-három éves korban mutatkoznak azok a jelek, melyek arra utalnak, a gyerek hamarosan szobatisztává, majd ágy tisztává válik. Ez a nagyon szép kifejezés – ágy tisztaság – azt jelenti, éjszaka sem történik már baleset. A tankönyvek is elég nagy szórást említenek a jelek és a stabil szobatisztává válás idejét illetően, és azt mondhatom, én magam is nem kevés év tapasztalatát összeszedve, valóban tág az életkori határ. Az dajkamese, hogy valakinek a kisbabája már 6 hónapos korban képes a záróizmait kontrollálni. Itt ugyanis arról van szó, hogy anyuka, vagy nagymama nagyon szemfülesek, és amikor az ürítés jeleit látni véli a kicsin, alátolja a bilit. Vannak olyan babácskák is, akik valamiért mindig azonos időpontban kakilnak, ezért aztán ezt a manővert könnyebb kivitelezni az anyukának. Ott lehet valami kényszer egy ilyen szülői viselkedésre, hogy az a feltételezés még ma is sokakban, hogy a szobatisztaság valamiképpen az értelem jele, az okos hamarabb pisil, kakil bilibe, WC-be, míg aki ebben késésben van, az esetleg nem olyan jó képességű. Mindez tévedés. A gyerek a saját tempójában fejlődik, és ehhez képest nincs korai vagy késői egy bizonyos, de elég tág határon belül. A szobatisztaságra ugyanis élettanilag, és pszichológiailag is meg kell érni. A szobatisztaságot sokan úgy definiálnák, hogy szobatiszta az
a gyerek, aki mindkét dolgát bilibe és nem pelenkába végzi.
Ez azonban nem egészen így működik.
A szobatisztaság azt a képességet jelenti, melynek birtokában a gyerek, már vissza tudja tartani a „szükségét”, vagyis ellenőrizni, és irányítani tud bizonyos testi funkciókat. A széklet- és hólyagürítés tudatos szabályozása ritkán indul meg 15-18 hónapos kornál hamarabb, sőt sok esetben inkább később. Itt arról van szó, hogy a gyerek maga kéredzkedik a bilire, hosszabb-rövidebb ideig képes várni is akár, ha a szükséglete elvégzésére nincs lehetőség. Ebből a szempontból úgy vélem, az Ön kisfia igazából szobatiszta, hiszen mint írja, vár, visszatart, sőt akár hosszabb ideig nem is kakil, tehát ez egy tudatos cselekedet, aminek következtében csak ott és akkor ürít vagy engedi el a záróizmát, ha az neki konveniál. Hogy miért jobb a pelenka mint a WC, talán sose fog kiderülni, de az Ön kisfia valamiért ezt jobban szereti. Nincs ebben semmi kóros vagy ijesztő, hiszen a megelőző időszakban pelenkába pisilt, kakilt, és ennek általában örültek a felmenői. Azt írja Anyuka, a pisiléssel nincs gond. Igaz, szerintem a kakilással sem, de azt azért nem árt tudni, hogy a baba nagyjából azonos időben ismeri fel azt az érzést, hogy tele van a végbele, vagy a hólyagja, mégsem tud a kétféle érzéssel egyformán megbirkózni.
Ennek nagyon is egyszerű oka van. A székletet ugyanis könnyebb visszatartani, mint a vizeletet, így nagyon valószínű, hogy a székletürítés előbb kerül szabályozásra, mint a vizeletürítés. Kakilni normálisan egyébként is kevesebbszer kell mint pisilni.
Fontos a babát megfigyelni, mit csinál, és ha jól értelmezzük a kicsi jelzéseit, segíthetünk neki, egy érési folyamatban.
Szerintem a szobatisztaságra „nevelés”, értsd erőltetés, dresszúra, rimánkodás, szidás vagy büntetés épp ellentétes hatást vált ki, mint amit szeretnénk. Figyeljük a gyerek ritmusát, igényeit ebből a szempontból is. Ne siettessük, ne erőltessünk semmit. Legyünk mellette és segítsük, de ne nógassuk. Ha teste még nincs „készen”, ha még nem jutott el anatómiailag, élettanilag az elvárt feladathoz, sok bánatot fog okozni neki, hiszen nem is érti, mi az, amit elvárnak tőle.
Mindehhez a hólyag és a végbél megfelelő beidegzésére, az érzékelés, és bizonyos idegelemek fejlődésére van szükség. Sem a siker ovációját, sem a szidást nem fogja érteni, mert amíg nincs ezen képességek birtokában, a pisilés és a kakilás megtörténik vele. Nem ő irányítja, vagy szabályozza a dolgot.
Kedves Anyuka! A kisgyerek nem undorodik semmitől, amit a magáénak érez,
márpedig a kaki és a pisi ilyen dolgok. Lehet, egyszer látta, amint lehúzzák a WC-ben azt ami belekerült, és az ijesztő számára, hogy valami ami belőlem jön, hirtelen eltűnik a semmibe, ráadásul nagy vízrobajok közepette. Lehet, azt az érzést szereti, amit megszokott kakilás után a pelenkában, hogy valami meleg és puha a popsijánál. Sok minden lehet, de amit csinál, azzal szerintem nincs semmi baj. Van két szófordulat, ami nekem feltűnt az Ön írásában. Az egyik a próbáltuk
őt szépen rávezetni, de ...hiába. Nem biztos, hogy a szépen számára is azt
jelentette, és az is lehet, a hiába csalódottságát megérezte, talán ez okozza az idegenkedést a WC-től. A pelenka ismerős, eddig működött, sőt jól működött,
nem is nagyon érti szegénykém, miért nem lehet most már azt használni. Talán azért marad állva és csinálja úgy a dolgát, mert félt a WC-n vagy a bilin ülni. A műanyag, ami a combjához ér nem kelt kellemes érzést a bőrén, a WC talán túl nagy, túl széles, kapaszkodni kell. Annyi minden oka lehet az ellenérzésnek. Én úgy érzem ez a kisfiú nagyon is tudja szabályozni a kakilást, a WC-vel, a bilivel van valami konfliktusa.
Van egy barátnőm, aki okosan zenélő bilit vett a kislányának, hogy attól majd
megjön a kis hercegnő kedve. Ha produkál valamit, megszólal egy dallam. Jó
ötletnek tűnt, de hát a gyerekek nem mindig értenek velünk egyet. A kislány úgy pattant fel a biliről kakilás után az első taktusnál, és úgy szaladt el, mintha puskából lőtték volna ki.
Hónapokba telt, mire rá lehetett venni egy újabb, ám néma bilizésre.
Kedves Anyuka! Én biztosan nem mondanám hogy elfogyott a pelenka, mert esetleg ellentmondásba kerülök magammal, ha később mégis előkerítem, de azért sem, mert feleslegesnek tartom, és mert nem is igaz.
Ne haragudjon, nem bántani akarom, sem kritizálni, amit tett, csupán leírom, én nem tenném. A gyerekek sokkal, sokkal okosabbak és érzékenyebbek mint hisszük. Megérzik a nem valódit, és ez is bánatot okozhat nekik olyankor, amikor ráadásul egészen biztos vagyok benne, Ön merő jó szándékból, és segítőkészségből tett valamit, ami aztán épp ellentétes hatást ér el. Hagyja a kisfiát nyugodtan pelenkába kakilni. Kerüljön le a WC-bili témakör a napirendről. De hagyják nyitva a WC ajtaját, amikor önök vannak bent. A gyerek nem elsősorban a szavakból, a tettekből ért, abból tanul, utánoz. Apu, anyu, nagyi is így csinálja, majd akkor én is kipróbálom.
Kedves Anyuka! Nem láttam még olyan nagykamaszt, aki pelusba kakilt állva.
Előbb vagy utóbb ez a kérdés is megnyugtatóan elrendeződik. Azt viszont
szintén biztosan megígérhetem, lesz más, mindig van más, aminek örülni
lehet, vagy amin izgulhatnak majd a kisfiúval kapcsolatban.
Én 37 éve csinálom, de nem adnám semmiért egyetlen pillanatát sem, mindannak,
amit Mátéval átéltem.
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával. Sok szeretettel.


Kulcsszó: szobatisztaság, pelenka, vizelet

 

Éhség

2013. február. 7.  -  163.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!
Kérdésem az lenne, hogy az 5 éves kisfiam az utóbbi két hétben egyfolytában eszik, mert éhes. Az ebédből szinte háromszor eszik, mert nem elég neki semmi. Reggel feltöltöm a hűtőt, estére kiürül, nem tudom hogy ez normális dolog vagy valaminek az előjele lenne. Egyébként nem kövér, 120 cm, 24 kg. Igaz hogy most nagyon sokat nőtt hirtelen, 2 hónap alatt 4 cm, de hízni nem hízik ahhoz képest amennyit eszik.

Előre is köszönöm a válaszát!

 

Kedves Anyuka!
Az írja, az elmúlt két hétben hirtelen farkasétvágya lett kisfiának, aki 5 éves.
Nézzük először is, hogy a mért súly és magasság értékek szempontjából hogyan áll ez a kisfiú.
120 cm 24 kg-mal az a sokat emlegetett percentiles táblázat szerint egymáshoz viszonyítva ideális, de azt azért nem árt tudni, a kisfiú legalább fél, de inkább egy évet előrébb van az átlagos 5 éveseknél, mind magasság, mind testsúly tekintetében. A táblázat szerint ugyanis az átlagos, tehát 50 percentilis fiúk 108,7 centisek és 18,37 kg-ot nyomnak. Még hat éves korban is kicsit alacsonyabbak és kisebb a súlyuk mint az Ön kisfiának.
Mindez csupán a tájékozódást segíti.
Egy olyan családban, olyan felmenőkkel, akik maguk is magasabbak és ennek kapcsán arányosan nehezebbek is az átlagnál ez teljesen normális dolog.
A percentilis táblázatok azt hivatottak jelezni, hogy adott életkorban és súly mellett 100-ból hány akkora van, mint a mi gyerekünk. A 3-as érték azt jelenti, mindössze 3% ilyen kicsi, a 97% pedig azt, mindössze 3 van, aki nagyobb. Ebből következik az 50-es percentil 100-ból 50-et jelent vagyis az átlagot. Erről sokszor volt már szó, ha megnézi a honlapomat, talál részletesebb magyarázatot is, de szerintem a tájékozódáshoz elég ennyi is.
Tehát kisfia, aki épp nagyfiúnak is nevezhető a korosztályában, hirtelen megnyúlt. A 4 cm hossznövekedés tényleg jelentős 2 hónap alatt. Azt is írja, súlya nem gyarapodott, de arról meg úgy vélem, a 2 hét kevés idő a hirtelen súlynövekedéshez.
Kedves Anyuka! Általában az szokott a baj lenni, és abban kérik a segítségemet, mit is tegyenek, mivel a gyerek válogatós, finnyás, nem eszik. Ilyen típusú kérdés, hogy nevezetesen a gyerek kiüríti a jégszekrényt reggelről estére, nem gyakran fordul elő.
Illetve olykor igen, de az inkább kamaszkorban, a nagy növekedés, megnyúlás, gyarapodás idején, amikor a hormonok is berobbannak. Előfordulhat erősen sportoltatott gyerekek esetében is.
Mindenesetre az 5 éves kor még sem az intenzív sportolás, sem a pubertás indulásának nem szokványos időpontja, ezeket elvethetjük.
Kérdés, nem érte a gyereket valamilyen trauma. Értem ez alatt sérülés, és ezen belül leginkább koponyasérülés az utóbbi időben. Nem volt-e valamilyen komolyabb fertőzése, esetleg agyhártyagyulladása?
Ezt – megint csak a magam érzései szerint – kizárnám, úgy gondolom, megemlítette volna a dolgot a kérdés kapcsán. Amennyiben feltűnően nagy étvágyat tapasztalunk, a következő lehetőséget kell megfontolni.
Ki kell zárni az agykárosodás lehetőségét, mégpedig a minimális agykárosodásét is!!!
Encephalitis (agyvelőgyulladás), koponya besugárzás, koponyasérülés után sérülhet az agy azon területe, ahol az éhség-jóllakottság központ található (ez az úgynevezett hypothalamikus rendszer). Mindez ijesztő, és nem azért írom le, hogy riogassam Önt, de hozzátartozik a teljes egészhez. Ezen rendszer bármi más betegség kapcsán való érintettsége is okozhat extrémfokú étvágyat.
Nézzük tovább az egyelőre nem megnyugtató lehetőségeket. Cukorbetegség is indulhat ilyen tünetekkel, bár amellett más egyéb jeleket is, bőrviszketés, sok pisilés, acetonos lehelet, a vércukorérték felfelé vagy lefelé eltérése is jelentkezni szokott (Hyperglykaemia, hypoglykaemia az orvosi elnevezésük). Néha fura módon nem tudjuk az okát pontosan, előfordul vashiányos vérszegénységnél is, hogy valaki mindent meg akar enni, amihez hozzáfér.
Kedves Anyuka! Mindezek orvosi vizsgálatot, és szükség esetén a pontos diagnosis érdekében kiegészítő vizsgálatokat jelentenek.
A koponyáról készült rtg, ha szükséges, CT vagy MR vizsgálat, a vércukor ellenőrzése, a vashiány kizárása laboratóriumi vizsgálatot tesznek szükségessé.
Lehet, a helyzet nem ilyen félelmetes. A legtöbb esetben a nagy étvágy, a csillapíthatatlan evési kényszer pótcselekvés szokott lenni. Ha valamilyen erőteljes testmozgásra most vették rá a gyereket, ez is állhat a háttérben.
Kedves Anyuka! Banálisnak tűnik a dolog, de amíg a komoly bajokat nem sikerül kizárni, véleményem szerint ez nem egy apróság. Azt javaslom, haladéktalanul keressék fel orvosukat, aki eldönti, milyen vizsgálatokra küldi el a kisfiút. Ha a vizsgálatok megnyugtatóan kizárják a fönti lehetőségeket, talán érdemes utána nézni, esetleg pszichológus segítségét is igénybe venni.
Én a magam részéről még azt is lehetségesnek tartom, hogy egy nagy váltás zajlik most a gyerek fizikális állapotában. Egy hirtelen ugrás, bár őszintén szólva ez inkább 10 éves korban, mintegy korai pubertás szokott jelentkezni, az 5 éves kor ehhez nagyon korai.
Kedves Anyuka! Járjanak a dolog végére. Remélem, kiderül mi van a háttérben. Örülnék, ha beszámolna róla, mire jutottak, remélem hogy nincs komolyabb baj.

Jelige: éhség
Kulcsszó: éhség

 

Fejfájás

2013. február. 7.  -  162.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő! Öt éves kis fiamnak az utóbbi időben minden nap fáj a feje, elég szárazon is köhög, ezt kezeljük, de én úgy gondolom, akkor sem szabadna ilyen sűrűn fájnia. Az étvágya jó, játszik is, csak akkor bágyadt, ha fáj a feje. Adok neki nurofent, és az segít. Csak én nagyon félek a tumoros betegségtől is. Mit tegyek, hová forduljak? Előre is köszönöm válaszát.
Tisztelettel Gabriella

 

Kedves Gabriella!
Ha jól értem, 5 éves kisfia egy bizonyos ideje beteg. Ha nem is nagyon, de azért az, hogy köhög, azt jelenti, nincs teljesen rendben. Ezzel a köhögéssel egy időben az utóbb időben minden nap fejfájásról panaszkodik. Ez semmi esetre sem jó dolog.
Egy kisgyerek, de még egy felnőtt fejének sem szabadna ilyen sűrűn fájnia.(Igaz ritkán se nagyon.)
Azt írja játszik, az étvágya is jó, és csak akkor bágyadt, amikor a feje fáj, azt viszont nem említi, van-e láza, hőemelkedése is a gyereknek?
Az is teljesen rendben van, hogy Ön megpróbál segíteni rajta és Nurophent ad a gyereknek, mert nem szabad szenvedni hagyni senkit, de az is egészen biztos, hogy mindenképpen meg kell találni ennek a gyakori fejfájásnak az okát. A gyógyszer, a fájdalomcsillapítók, görcsoldók, csupán a tünetet szüntetik meg ideig-óráig, a valódi oki terápia akkor lehetséges, ha kiderül, mi is áll a fájdalom hátterében. A gyerekkorban előforduló fájdalomszindrómák közül valóban a fejfájás a leggyakoribb.
Nem csak nagyobb gyerekeken, hanem már óvodáskorban is meglehetősen gyakran találkozhatunk hosszabb-rövidebb ideig fennálló és viszonylag rendszeresen visszatérő fejfájással. Különösen gyakori ez az úgynevezett fejfájós családokban.
Ennek kétféle oka is lehet.
Az egyik ok, hogy a gyerek örökölt egy érzékenyebb érrendszert, amely, hideg-meleg hatásra, izgalomra vagy betegségek kapcsán, főleg azok indulásakor, fejfájást produkál.
A másik – s ennek megléte vagy feltételezése természetesen csak a korrekt vizsgálatok megtörténtével, a betegség kizárása után lehetséges – a gyerek utánozza a szüleit.
A gyerekkori és a felnőttkori fejfájás sokban különböznek egymástól. Mind a tünettan, mind a kezelés gyerekeken alapvetően más, tehát a legelső és legfontosabb, ha egy gyereknek visszatérő fejfájásai vannak, azt tanácsolom, keressék fel orvosukat.
Ne kezdjenek – bármilyen szerteágazó ismeretei legyenek is a saját tapasztalatai következtében a gyógyszerelés terén – önállóan gyógyszereket adni a gyereknek, mivel számtalan gyógyszer, amely a felnőttek kezelésében javasolt, s hatásosnak bizonyult, gyermekkorban egyáltalán nem is adható!
Különbség van – hatásos szerek esetében is – adagolásban, a bevétel időpontjában, a kezelés tartamában és formájában, tehát nagyon fontos, hogy ne fogjunk gyerekünk „öngyógyításához”
Kedves Anyuka! A fejfájás kivizsgálandó tünet. Nem félni kell, hanem lépni. Mivel a tünetet sok minden okozhatja, széles a paletta. Ezek közül valóban az egyik a tumor lehetősége, de egészen biztosan nem ez a leggyakoribb ok.
Egy ötéves kisgyerek fejfájásánál, ami egy felső légúti hurutot kísér, nem ez az első, ami eszembe jut, bár az is igaz, a kivizsgálásnak megnyugtatóan ezt a tumoros lehetőséget is ki kell zárnia. A teljesség igénye nélkül: szembetegség, vérszegénység, vesebetegség, központi idegrendszeri megbetegedés, sőt a felnőttkorban okként szereplő magas vérnyomás is (bár jóval ritkábban, mint a felnőttek esetében és egészen más mechanizmus szerint) okozhatnak fejfájást.
Kezdődő fertőző (ragályos) betegségek, de egyszerű vírus vagy baktériumfertőzések is járhatnak komoly fejfájással. Fontos azt is megemlíteni, bár ez inkább már iskolába járó gyerekek sajátja, hogy jól tanuló, mindig szuper teljesítményt elérni akaró gyerekek egyszerűen a szorongástól fejfájást „kaphatnak”
Vannak, vagyunk nem kevesen, akik az időjárási frontokra érzékenyek, és bizonyos légköri változások fejfájást eredményeznek. Kevés mozgás, sok televíziózás, számítógép előtt töltött óra is lehet oka a panasznak.
Mindez komoly odafigyelést, vizsgálatokat igényel. Nagy segítséget nyújthat az orvosnak a naplóvezetés. Hol, mikor, milyen tevékenység, esetleg étel után jelentkezett a panasz (ételallergia is szóba jöhet kóroki tényezőként), mikor, mitől, mennyi idő alatt szűnt meg.
Azt javaslom kedves Gabriella, haladéktalanul keressék fel a gyerek orvosát, aki a szükséges vizsgálatokat elrendeli (szemészet, vérvétel, rtg, adott esetben CT, vagy MR vizsgálat, vizeletvizsgálat stb).
Pontos diagnózis ismeretében, ha szükséges a megfelelő kezelés beállítása, a gyerek gondozásba vétele és rendszeres ellenőrzése is az orvos feladata.
Kedves Anyuka! Bízom benne, hogy a kisfiú fejfájása csupán kísérő jelensége egy elhúzódó köhögésnek, de ennek megnyugtató bizonyítása abból kell álljon, hogy egy csomó más ijesztő lehetőséget kizárunk, többek között az Ön által is megemlített daganatos megbetegedés lehetőségét is.
A szervezet fantasztikusan van megszerkesztve, jelzéseket küld, hogy valahol valami nem tökéletes. Az egyik ilyen alarmírozó jelzés a fájdalom (a pirosság, a hőmérsékletemelkedés, a mozgáskorlátozódás, és a duzzanat mellett.)
Olyan ez, mint amikor az autóban meggyullad egy lámpa. Jelzi, hogy valami, olaj, benzin fogytán van. Ha tovább megyünk, és nem vesszük figyelembe a jelzést, leáll az autónk, nem tudunk elérni oda, ahová elindultunk. Így van ez a szervezet esetében is a figyelmeztető jelzéseket figyelembe kell venni, és orvosolni kell a bajt.
Remélem megnyugtatóan zárul a kivizsgálásuk, és kisfia fájdalma is megszűnik.
Minden jót kívánok.

Jelige: Botond
Kulcsszó: fejfájás, vizelet

 

Csípős leves

2013. február. 3.  -  161.  cikk kinyitása

Tisztelt Dr. Gyarmati Andrea! Lenne egy kérdésem, melyre előre is köszönöm a választ. A 3 eves kisunokám nagyon válogatós, nem eszik meg sok mindent, de viszont az apjával a csípős levest nagyon szereti, én ezt nem látom jónak, félek, hogy valami baja lesz a kis drágámnak a későbbiek folyamán.

 

Kedves Nagymama!
A 3 évesek néha elég válogatósak, aminek természetesen számtalan oka lehet.
Előfordul, hogy valóban kisétkű a gyerek és az elvártnál – leginkább a nagymamák által elvártnál – kevesebbet esznek. Az is megesik, hogy van, vagy volt olyan fertőzésük, betegségük: enyhe megfázás, köhögés akár, ami után hetekig kevesebbet esznek, vagy nem fogadnak el mindent, amit előtte jó étvággyal elfogyasztottak. Olykor vashiányos vérszegénység is lehet a háttérben, és még sok minden más egyéb is, de leginkább a túlkínálat, az étkezés körüli és azzal kapcsolatos könyörgés szokott étvágytalansághoz vezetni. Nem tudom, mi lehet Önöknél a helyzet, de nem is ezzel kapcsolatos az Ön kérdése, bár mint abból kiderül, azért lehet összefüggés a válogatás és a fűszerezés iránti vágy között.
Kedves Nagymama! Egy olyan kisgyerek, aki nagyon válogatós, és nem eszik meg sok mindent, bizonyára állandóan kínálgatva van, mivel mi felnőttek, szülők, nagyszülők afelett való aggodalmunkban, hogy a gyerek alultáplált lesz, vagy nem fejlődik majd kielégítően, már bármire rábólintunk, csak hogy valami legyen a gyomrában. Erről a témáról sokszor volt már szó, szerintem lesz is itt a honlapomon is, mondhatni ez egy örökzöld. Az étkezés, az evés naponta többször visszatérő „elfoglaltsága” gyereknek, felnőttnek egyaránt. Ha ezzel kapcsolatban – bármelyik irányban akár túl sok, akár nem megfelelő mennyiségű vagy minőségű – probléma merül fel, nem mindig könnyű megtalálni a megfelelő megoldást.
Azt írja kedves Nagymama, hogy ez a kis válogatós három éves boldogan eszi a papája csípős levesét. Gondolom, ennek egyik oka az, hogy együtt ehet az apukájával. Másik és nem kevésbé elképzelhetetlen ok az lehet, hogy valamiért a gyerekételeket sokkal kevésbé fűszerezzük, ízesítjük, mint ezt némelyik kisgyerek igényelné. Itt is, mint oly sok esetben, rengeteg az egymásnak ellentmondó információ, szabad vagy nem szabad, és ha igen, akkor mit igen és mit nem, ezért sokan óvatosságból inkább nem tesznek a gyerek ételébe semmilyen fűszert.
Nézzük pontosan, miről is van szó? Táplálkozás-egészségtani szempontból a fűszereket két csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba a lágy, úgynevezett zöldfűszerek tartoznak, amelyek sok vitamint és ásványianyagot tartalmaznak, ezért ezeket várandósok és kisgyermekek is bátran fogyaszthatják. A kemény fűszerek csoportjába soroljuk a pikánsabb, csípősebb fűszereket, mint amilyen az erős paprika, a fekete bors, a chili, a mustár, a torma. Ezekben a fűszerekben szintén sok ásványi anyag és vitamin van, de fokozzák a gyomornedv termelődését, és irritálhatják a nyálkahártyát, ezért túlzott fogyasztásuk várandósoknak és kisgyerekeknek nem ajánlott. A zöldfűszereket tehát bátran ajánlhatjuk a kismamának és a nagyobb babáknak. A legtöbb zöldfűszer az étvágyra, az emésztésre, a bélműködésre és a vérkeringésre van jó hatással. Többségük fürdőkhöz, belélegzésre-inhalálásra, borogatásra, fertőtlenítésre is remekül használható. A zöldfűszerek egy részét gyógyteaként is fogyaszthatjuk. Ezek a lágy, enyhébb fűszerek ugyan nem terhelik meg annyira a gyomrot, mint a kemény fűszerek, használatuknál a fő elv mégis a mértékletesség. Mindig keveset használjunk a fűszerből, hogy erőteljes illata, aromája ne vegye el az étel összetevőinek ízeit.
Nézzük néhány fűszer mire is való?
 nyákoldó hatású fűszerek: babérlevél, kapor, piros paprika;
 étvágygerjesztők: borsikafű, petrezselyem, szurokfű, tárkony, szerecsendió, ánizs;
 emésztésre hatók (puffadás ellen, görcsoldók): bazsalikom, borsikafű, rozmaring, kömény, szegfűszeg;
 köhögésre: bazsalikom, kakukkfű, majoránna, szurokfű;
 nyugtató hatású fűszerek: citromfű, majoránna, szurokfű;
 immunerősítők: kakukkfű, babérlevél megfázás és influenza ellen; a bazsalikom izzasztó és lázcsökkentő hatású;
 lábáztatáshoz: rozmaring;
 a kakukkfű amellett, hogy használ bakteriális és vírusos fertőzések ellen, jó szélhajtó, köhögésre és fogínygyulladásra, toroköblítőként is kiváló
 a szegfűszeg görcsoldó hatása mellett remek fájdalomcsillapító, például fogfájásra, aftára használhatjuk ecsetelőként.
Ideális esetben a csecsemő féléves koráig csak anyatejen él. Ha odafigyelünk gyermekünkre, akkor egyértelmű jelzéseket kapunk, melyik étel elfogyasztása után nem ízlik neki az anyatej. Azokat töröljük az étrendünkből, vagy változtassunk a fűszerezésen! A fűszernövények összetevői az anyatejbe kerülnek. Elsősorban a markáns ízű, magas illóolaj-tartalmúak okozhatnak problémát, például a fokhagyma, a fahéj, a bors, az erős fűszerpaprika, a zsálya vagy a borsmenta.
A baba hat hónapos korában kaphat főzeléket, amelyet minimálisan szabad csak sózni, de a legjobb a kicsit a természetes ízekhez szoktatni. Ne a saját ízlelésünkből induljunk ki! A picik jóízűen megeszik a fűszermentes ételeket, és így megelőzhetjük, hogy felnőttkorukban „agyonsózzák” az ételeiket. A családi életmód meghatározó, és életünk hosszán kísérhetnek minket a kisgyermekkorban belénk táplált rossz szokások.
Másként kell fűszerezni egy jó étvágyú és másként egy finnyásabb baba főzelékét. A kicsiknek készülő főzelékek ízesítésre használjunk citromot, paradicsomot, petrezselymet, fehérrépát! Nyolc hónapos kortól kaprot, őrölt köményt, majoránnát is tehetünk a baba ételébe, tíz hónapos gyermek táplálékát ízesíthetjük édes piros paprikával, póréhagymával, őrölt babérlevéllel.
Ünnepekkor a kisgyerekeknek is készíthetünk ünnepi finomságokat, de ezekben a fő alapanyag és édesítő a gyümölcs legyen, kerüljük a fahéjat és a pikáns édességeket!

Mikor és meddig?
 A fűszereket mindig kis mennyiségben használjuk!
 A babérlevelet 15-20 percnél tovább ne hagyjuk az ételben, mert kesernyés ízt adhat.
 A borsikafüvet a főzés végén tegyük az ételbe, előtte szintén kesernyés ízt eredményezhet.
 Az ürömfüvet és a zsályát legalább 15-20 percig főzni kell, hogy a benne lévő káros anyagok elpárologjanak.
 A legtöbb fűszert a főzés végén kell a majdnem kész ételbe tenni. A kaprot, a petrezselymet, a metélőhagymát az elkészített ételhez adjuk hozzá.

Kedves Nagymama! Mindezeket a jó tanácsokat egy szakácskönyvből szedtem össze, és csak azért írtam ide, mert szerintem sok hasznos információ található benne.
Visszatérve az eredeti kérdéshez, én nem aggódnék, ha a kis unokám néha, ebben a néha a lényeg, boldogan, és itt meg a boldog a lényeg, beleenne vagy együtt enné a papájával a csípős levest. A fűszerek (paprika, bors, szegfűszeg, gyömbér, kömény) és a fűszernövények (tárkony, kapor, majoránna, rozmaring, petrezselyem, metélőhagyma, foghagyma, zsálya, kakukkfű, vöröshagyma) a hivatalos álláspont szerint nem valók a csecsemők és a kisgyerekek normális étrendjébe. Ez rendben is van szerintem csecsemőkre vonatkoztatva, de nagyobbacska gyerek kíváncsiságból véleményem szerint nyugodtan megkóstolhatja a felnőttek ételét és kaphat is belőle egy keveset. Abban egészen biztos vagyok, hogy nincs ok arra, hogy félni kelljen attól, hogy ennek bármi maradandó károsodás lesz a következménye.
Van egy régi történetem ezzel kapcsolatban is. Remélem, nem veszi rossz néven, ha leírom ide. Csupán azt ecsetelendő, hogy megértem aggodalmát. Amikor az én gyerekem, vagyis a mieink még kicsik voltak, más volt a trend, másképpen kellett a kisbabákat etetni. 2 hetes kortól kaptak gyümölcsöt, és 3 hónapos korban még akkor is, ha bőségesen volt anyatej, megkezdtük a főzelékek adását. Akkor ez volt a hivatalosan ajánlott forma. Máté jó evő volt, sose válogatott, szívesen, érdeklődve fogadta az újdonságokat is. Volt aztán olyan, ami másodszorra már nem kellett, de egy felfedező kíváncsiságával kóstolgatta a különböző színű és ízű, épp bevezetésre kerülő főzelékeket.
Így történt ez a spenót esetében is. Tátotta a száját és láthatóan boldogan nyelte azt a zöld valamit, ami a kanálon volt. Alig győztem kanalazni. Még el is csodálkoztam, milyen lelkes, mert az volt a többek által beharangozott hír, na majd gondok lesznek a spenóttal. Pedig abban nagyon sok fontos ásványi anyag és vitamin van, attól lett Popey is erős!! Hát az én kis Popeyemmel nem volt gond.
Nem így este az apukájával. Mi a vacsora – kérdezte Máté édesapja, amikor leültünk az asztalhoz
– Spenót meg fasírt hús válaszoltam, és már tálaltam is.
Tudtam, szereti Ő is a spenótot, mondtam is nagy büszkén neki, a fiad olyan ügyesen megette délben a babaspenótot.
Bólintott –’ hát persze, az én fiam’ arcot vágva, de közben láttam, a második kanál spenót megáll a kezében.
– Mondd Andrea mióta nem teszel semmit a spenótba? – kérdezte.
Bután néztem vissza, aztán kapcsoltam, jóságos Isten, összekevertem a kétféle spenótot.
– Gyere – mondtam, és becsörtettünk a babaszobába, ahol rá lehetett támaszkodni a foghagyma szagra.
Nagyon megijedtem, só, bors, fokhagyma, hát egy 4 hónapos gyereknek biztosan nagy bajokat fog okozni. Máté apukája, aki mindig sokkal józanabb volt, mint én, nyugtatgatott, ugyan már ne izgasd magad, nem lesz semmi baja. Természetesen neki lett igaza, bár én az egész éjszakát a kiságy mellett ülve töltöttem, hátha görcsölni fog a hasa, vagy hányni fog vagy tudom is én mi baja lesz. Nem történt semmi, és a doktor bácsink is megnyugtatott, nem lesz semmi baj. Egészségileg valóban nem történt semmi. Igaz, soha többet nem volt hajlandó babaspenótot enni. Úgy köpte kifelé az ízetlen zöld főzeléket, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Hát így esett, hogy az én gyerekem az ajánlások ellenére 4 hónapos korától bőven fűszeres főzeléket kapott. Igaz ritkán, de azért mégis. Nem mondanám, főleg nem orvosként, hogy ez a követendő példa, de előfordul, és talán ezzel a történettel sikerül Önt is megnyugtatnom.
Nagyon sok örömet, és sok jó ízletes közös étkezést kívánok egész családjának.

Jelige: albama
Kulcsszó: evés, influenza

 

Elaltatás

2013. február. 3.  -  160.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Érdeklődéssel olvastam megjelent könyvét, és hozzáértő, és egyben kedves válaszai bátorítottak arra, hogy Önhöz forduljak.
Kisfiam decemberben végén múlt 1 éves. Amikor még aprócska volt, szinte majdnem mindig átaludta az éjszakákat, napközben pedig jóval többet volt ébren, mint amit a szakkönyvek írnak, de szépen fejlődött így is. Most is keveset alszik napközben, és csak egyszer, ma pl. 25 percet, de úgy látszik, neki ennyi is elég. Mostanában 1-szer, 2-szer felébred éjszaka.
Bizonyosan én szoktattam rosszul, mert kezdetben be tudtam fektetni úgy a kiságyába, hogy még ébren volt, mindenesetre most csak a mellemen tud elaludni, máshogy nem talál nyugalmat. Nem elég a simogatás, az éneklés, a hangom. Nem éhes, nem szomjas. Olvastam és egy ismerőstől hallottam a sírni hagyásos módszerről (ő eredményesen alkalmazta két éjszakás küzdelmet követően), de egyrészt én erre nem érzem magam képesnek, nem akarom magára hagyni a kisfiam, másrészt ahogy kisfiam ismerem, nála nem válna be ez a módszer, mert ő nem nyugodna meg.
Az elalváshoz különben kialakítottuk a saját kis rituáléinkat. Ezekhez tartozik többek között, hogy a szobában elpakoljuk a játékokat, akik aludni térnek, de az ágyába sajnos nem tehetem be a kisfiam, mert a rácsokat kihívásnak tekinti, és tornaórát rendez magának, pedig sosem hagytam őt az ágyában játszani.
A cumit kb. féléves korában elhagyta, azóta nem használja.
Kedves Doktornő, hogyan taníthatnám meg a kisfiamnak, hogy egyedül is el tudjon aludni, hogy elég legyen neki a simogatásom, a hangom, hogy megnyugodjon.
Előre is nagyon köszönöm a válaszát, és jó egészséget, sikereket, örömteli évet kívánok Önnek.
Üdvözlettel:
Krisztina

 

Kedves Krisztina!

Egy 1 éves kisfiú anyukájának lenni nagyszerű dolog. Igaz rögtön azt is hozzáteszem, egy majdnem 37 éves mamájának lenni is az. Természetesen más örömöket él meg az ember, mások a gondok is, de örömből és gondból is akad bőven. Szerencsére.
Az első év alatt sok minden történik, egy magatehetetlen, kiszolgáltatott újszülöttből egy komoly kis ember lesz, él már velünk, mellettünk, mire az első születésnapi tortáját megsütjük.
Azt olvastam valahol, hogy mindannyian életünk első évében többet tanulunk és fejlődünk, mint az azt követő összes többi évben együttvéve. Nem tudom, ez így van-e tényleg, de gyanítom, van benne nem kevés igazság.
Kedves Anyuka! Azt írja, amíg aprócska volt a kisfiú, átaludta az éjszakát, igaz napközben jóval többet volt ébren, mint amit a könyvek írnak. Szerintem a könyvek csupán tájékoztató adatokat írnak. Van, aki betartja ezt, és van, aki másképpen működik. Azt szoktam mondani, a babák nem olvassák a vonatkozó szakirodalmat, tehát nem is tudják, mit kellene nekik „hivatalosan” csinálni. Az adatok és számok, amik az alvás és ébrenlét idejét megadják átlagosak, és nem kevés gyereket ismerve azt mondhatom, igen nagy a szórás. Ha egy kisgyerek, de akár egy nagyobb is, szépen fejlődik, jól eszik, boldogan játszik, egy adott mennyiségű és elosztású alvás mellett szerintem nem nagyon kell foglalkozni azzal, ha az eltér egy kicsit a könyvben leírtaktól.
Mi felnőttek is különbözőek vagyunk, mind étvágy, mind állóképesség, tűrőképesség, mind alvásigény szempontjából. Van, aki egész nap nyüzsög, míg a másik nyugodt természetű, inkább elüldögél. Van, akit a séta kapcsol ki, míg a másik nem szeret lassan bandukolni. Sokan sokfélék vagyunk, és szerintem ez már pici gyerekkorban is így van. Mindenki egyszeri és megismételhetetlen, ezért a szokások is különbözhetnek a többi emberétől.
Ha az Ön kisfia a kevés nappali alvás mellett is szépen fejlődött, jól tette, hogy nem foglakozott az alvásmennyiséggel. Gondolom most is azért kerül ez a téma az érdeklődés középpontjába, mert az eddigi nyugodt éjszakákat egy-két ébredés zavarja meg.
Kedves Anyuka! Azt gondolom, egészen biztosan nem Ön csinált valamit rosszul. Ehhez azonban el kell mondanom egy mesét, miért is van az, hogy régen le tudta ébren tenni a babát az ágyába és most miért is nem sikerül ez a dolog.
Van bennünk egy ősi reflex. Abból az időből, amikor még sokkal jobban ki voltunk szolgáltatva a természet viszontagságainak és a körülöttünk élő vadállatoknak. Elmondom a mesét.
Az ősember helyet keres a vadonban a családja számára. Biztonságos búvóhelyet, ahol álomra hajthatják a fejüket, és pihenhetnek. Egy barlangfélét vagy bármi mást, ami megvédi az állatoktól, az időjárás viszontagságaitól az övéit. Megtalálja, körbejárja és el is helyezkednek. El is alszanak. Az alvásról jelen történet szempontjából a következőt kell tudni. Elalvás után mindenki nagyjából egy-másfél órát jó mélyen alszik, majd az alvás felületesebbé válik. Mindezek nyomon követhetők EEG felvétel készítésével (ez egy olyan vizsgálati módszer, ahol elektródákat szerelnek az ember fejére, és megvizsgálják az agyhullámokat, hasonló a szívről készített EKG-hoz).
A mese szempontjából a lényeg: az ősember elalszik, mivel biztonságban tudja a családját. A hely azonban nem olyan, hogy ne történhetne meg bármi, ezért olykor meg-megébred ellenőrizni, hogy nincs-e bármi, ami veszélyt jelentene.
Ha minden úgy van, mint amikor elaludt, nem is realizálódik a megébredés, alszik tovább nyugodtan. Ennek ott és akkor az ősi időkben nagyon is racionális oka volt. Gyakorlatilag az élet múlt rajta. A világ sokat változott, eljutottunk a Holdra, és fantasztikus, amit a számítógéppel akár egyszerű felhasználóként is el tudunk érni, de bizonyos ősi kódok nem változtak.
Az egészséges és nekünk való ételektől az alvásunk mikéntjéig sok mindenben figyelembe kellene venni azt, amire „gyártottak” minket. Ezt az ember nevű prototípust.
Kedves Anyuka! A mesét nem én találtam ki, csak kicsit kiszíneztem, mert nagyon szeretem. Ha a baba úgy alszik el, hogy az Ön karjában van, szopik, érzi a mamája illatát, hallja a hangját, persze hogy nem érti majd, hogy mi változott, ha a következő szemnyitáskor egy ketrecben (bocsánat rácsos ágyban, erről később majd bővebben szólnék még) találja magát. Baj van, vészhelyzet, menekülni kell, mondja az ősi kód, és mivel a baba még pici és nem önirányító az egyetlen fegyveréhez, a síráshoz fordul. Érhetően.
Kedves Anyuka! Bármennyire nehéz is, ha elaludt a mellén a gyerek, kicsit meg kell ébreszteni, amikor lerakja az ágyba. A hely, ahová lefektetik legyen az utolsó kép, amit elalvás előtt lát, mert akkor megébredéskor mindent rendben fog találni. Nem változott semmi, itt vagyok, ahová letettek, alhatok tovább.
Tudom, butaságnak tűnik, én mégis azt szoktam javasolni, mondja is meg a kisfiúnak: ”Most Drágám beteszlek az ágyadba.” Lehet, a szavakat még nem érti, az információ mégis átmegy.
Azon is érdemes elgondolkozni, hogy ezeknek a mostanában előforduló és régen nem volt éjszakai ébredéseknek a fogzással járó fájdalom is oka lehet. Fekve a sötétben egyedül valami ami kibújni készül és feszít, megébresztheti a kisfiút.
Kedves Krisztina! A hagyjuk sírni és majd akkor ki bírja tovább című idegölő és szerintem nem mindig célravezető módszer olyan távol áll az én lelkemtől, hogy sose csinálnám, és sose javasolnám senkinek. Ez nem az a helyzet, amikor a cél szentesíti az eszközt. Azzal viszont nagyon egyet értek, hogy szépen, ahogy írja is, levezetik a napot. A babák lefekszenek, és a mese, a simogatás az ön hangja és az esti rituálé sokat segíthet. Szerintem ezt folytatni kellene.
Azzal is mélyen egyet értek, ne hagyja magára a gyereket (igaz nem csak most, sose a bánatával), beszéljen hozzá nyugodt hangon. Biztosítsa arról, hogy Ön mindig mellette áll. Lehet, fél a sötétben, néha egy égve hagyott jelzőlámpa megoldást szokott jelenteni.
És akkor néhány szó, pontosabban egy személyes vallomás a rácsokról.
Máté, a fiam épp már fel tudott kapaszkodni a kiságyában, amikor egy éjszaka arra ébredtünk, hogy rettenetesen sír. Amikor beléptem a szobájába fejét félre hajtva zokogva kukucskált ki a rácsok mögül. 22 éves voltam, nagyon szíven ütött a látvány. Pontosan emlékszem, azt gondoltam: Micsoda dolog ez, milyen felháborító, hogy úgy tartunk egy kisbabát mintha egy tigris lenne fogságban. Az én kisfiam nem oroszlán akkor sem, ha körülbelül úgy ordított, mintha az lenne. Én ugyan nem nézem ezt tovább, hogy ketrecben van.
Még akkor éjjel kiszedtünk három rácsot az ágy végén.
Majd sose fog az ágyába maradni, majd sose lesz nyugtod tőle, hangzott innen is onnan is a tapasztaltabbak véleménye. Nem nagyon érdekelt. És nekem lett igazam, igaz ehhez Máté együtt működése is kellett. Soha, de soha nem jött ki az ágyból, ha alvásidő volt. Néha viszont napközben, ha elfáradt, a kiemelt rácsok helyén bemászott az ágyba „kistakarózni”, Ez a takaróját és a cumizást jelentette, ma divatos szóval úgy mondanám: relaxálni.
Kedves Anyuka! Nem tudom beválik- e ez Önöknél is, de megeshet.
Kislámpa, rácsmentesség, egy puha rongy, vagy szőrös állatka megnyugvást hozhatnak egy ilyen egyéves kisfiúnak, aki még nagyon közel van mindahhoz a melegséghez és gyengédséghez, amit odabent átélt.
Az elszakadások, mint a születés, az éjszakai alvás néha fájdalmasak, és magányosságérzéssel járnak. Sokszor egyévesen is vágyunk az ölelésre, hogy biztosítsanak arról, hogy fontosak és szerethetők vagyunk. Ezzel biztosan nem lehet – legalábbis szerintem – senkit elrontani. A keménységgel, a ’hagyjuk sírni-val’, meg a magára hagyással nekem sokkal több bajom van.
Kedves Krisztina! Az idő is sok mindent megold. Lesz majd olyan is, hogy már nem léphet be, vagy legalábbis nem jó szívvel látott ”vendég” lesz a gyerek szobájában (bár ez sem biztos, de előfordul).
Végezetül köszönöm kedves dicsérő szavait, és azt, hogy kérdésével hozzám fordult. Remélem, talál a leírtakban olyat, amit megszívlelendőnek ítél.
Sok örömet, sok szép boldog közös órát kívánok Önöknek.

Jelige: elaltatás
Kulcsszó: alvás

 

Máté, aki nem eszik

2013. február. 3.  -  159.  cikk kinyitása

Kisfiam 3 éves. Kettő éve kezdődött kálváriánk, addig egy nagyon jó evő babám volt. Szépen kezdtem a hozzátáplálást, mindent elfogadott. Aztán hányással, hasmenéssel 13 hónaposan kórházba került. Onnét indult a kálváriánk. Hétről hétre kezdett nem venni. Ez februárban történt. Nyárra már alig evett. Egy minimális vashiányt kimutattak akkor. Aztán egy évre rá ismét a vérvételen. Kapott vasat, az étvágy nem jött meg. Nemrég voltunk egy mágneses biorezonancia vizsgálaton végső kétségbeesésünkben. Ott azt mondták, a gyomra el van gombásodva. Elrontva nem lett. A nagy fiam imád enni. Bele betegszem hogy nem eszik. Csak az édes ételeket szereti. (Csokit nem adok neki, a cukorfogyasztást is próbálom visszafogni.) Gyümölcsöt semmit nem fogyaszt, zöldséget alig, csak pépes krémelves formában. Paradicsomleves, szilvás gombóc, rizs, kenyér és tej minden mennyiségben. Mit tegyek? A háziorvos legyint. Adjak neki azt, ami szeret. Ilyen alkat stb. Már két orvos is ezt mondta. De ő el sem fogadja. Meg sem kóstolja. 1,5 éves koráig szoptattam, most kb. 15 kg, átlagos magas. Köszönöm válaszát!

 

Kedves Szilvia!
Nekem egy olyan Mátém volt, aki ha kanalat látott, rögtön nyitotta a száját, és mindig mindent megevett. Ma is szeret enni, és nagy élvezettel süt, főz. Nem mindenki ilyen szerencsés.
Sokszor egészen a kétségbeesésig (és ez persze a szülők kétségbe esése) képesek a gyerekek ellenállni az etetési kísérleteknek. Nem kevés olyan esettel találkoztam, ahol néhány ésszerű tanács hatására megváltozott a helyzet. Talán Önöknél is sikerül, próbáljuk meg.
Azt írja, Máté 3 éves, és az első évben nem volt semmi gondjuk az evéssel, sőt a kisfiú nagyon jó evő volt. 13 hónaposan egy fertőzés zajlott a gyereknél, kórházba is kerültek, hányás, hasmenés miatt. Ön azóta észleli az egyre romló állapotot, vagyis azt, hogy Máté ma már alig eszik. És akkor itt mindjárt álljunk meg egy szóra. Mert annak a tudatában, hogy a gyerek alig eszik, mégiscsak kiderül , hogy: „Paradicsomleves, szilvás gombóc, rizs, kenyér és tej minden mennyiségben”, igaz, gyümölcsöt semmit, zöldséget meg csak pépes formában hajlandó megenni.
Kedves Anyuka! Étvágytalanság vagy válogatósság, ez a kérdés. Igaz, a lényeg szempontjából majdnem mindegy, hogyan nevezzük a dolgot.
És akkor itt van egy nagyon lényeges mondat, nevezetesen hogy Ön bele van betegedve, hogy a kisfiú nem eszik. Az is szerepel a levélben, hogy a nagyfia imád enni, tehát nincs tapasztalata, hogy mi is a teendő ilyen esetben. Orvosi szabály szerint egy csecsemőnek, gyereknek annyit kell ennie, amennyi mellett harmonikusan fejlődik.
Nézzük először is Máté hol tart a statisztika szerint.
3 éves korban az átlagos tehát 50 percentiles gyerek (ez azt jelenti, 100 gyerekből 50 ekkora) 14,6 kg és 96,2 cm, a 75 percentiles, ami már picit átlagon felüli, (mivel ez azt jelenti, 100-ból csak 25 ekkora, a többi kisebb) 15,65 kg és 98,5 cm. Máté valahol a két érték közötti súllyal bír, és mivel azt írja, hogy magassága átlagos, gondolom az is a leírt érték körül lehet.
Ez mindenesetre jó hír. Az, hogy van egy extra jó étvágyú bátyja is Máténak, talán az összehasonlítás miatt kicsit megnehezíti a kisfiú dolgát. Sokszor írtam már, és fogom is még nem kevésszer, sokan sokfélék vagyunk. Van, aki sokat eszik és mégis karcsú, és vannak, akik a ”levegőtől is híznak”, bár én azért ebben nem igazán hiszek. A szervezetünk működtetéséhez energiára van szükség, amit a táplálékainkból nyerünk. Gyerekkorban azonban van még egy csavar a dologban, ahhoz is kell energia, hogy a növekedés megfelelően biztosítva legyen.
Kedves Anyuka! Máté hossza és súlya tehát rendben van. Laboratóriumi értékeiben sem volt semmi kóros az enyhe vashiányon kívül. Az étvágytalanság egyik oka betegség lehet, de Anyuka leírása szerint Máté nem beteg. Miután saját háziorvosuk és még két orvos is vizsgálta a kisfiút, és egyikük sem talált semmi kórosat, azt hiszem, ezt ki lehet jelenteni. Nem írja, hogy jár-e Máté közösségbe, és ha igen, ott hogyan és mennyit eszik. Jó lenne ennek is utána kérdezni.
Egy beteg kisgyerek jóformán semmit sem eszik. Ha akut betegségről van szó, általában gyomor-bélhurutnak, fájdalmas nyeléssel párosuló torokgyulladásnak lehet vezető tünete az étvágytalanság. Ez a mondhatni nem evős periódus azonban néhány napig, hétig tart csupán, vagyis ha az alapbetegség gyógyul, az étvágy is visszatér.
Mi felnőttek is vagyunk úgy nem kevésszer, ha valami nagyon foglalkoztat, ha valamiért nem tökéletes a közérzetünk akár fizikálisan, akár lelkileg, elmegy az étvágyunk. Ezek azonban csupán átmeneti időszakok. Az evés naponta többször visszatérő cselekedete életünknek. Sok öröm és sok konfliktus forrása. Az éhség, jóllakottság érzése tanult dolgok, még akkor is, ha a pici baba már megszületése után nem sokkal képes enni, és ezt a képességét az ember tulajdonképpen sose veszíti el (természetesen abban az esetben, ha egészséges). Magyarul az evés a bölcsőtől a sírig tart.
Az éhség, jóllakottság egy finom biológiai óra működéséből ered. Éhes vagyok, valami hiányzik, eszem, jóllaktam, olyan mint az alvás-ébrenlét váltakozó ciklusai.
És miképpen máshogy nézünk ki külsőleg, azonképpen eltérő az igényünk is evés, alvás, terhelhetőség szempontjából. Ha a biológiai óra valamiért kikapcsol, legyen az egy megbetegedés, de lehet erőltetés is, a gyerek étvágytalanná válhat, vagy épp abnormálisan sokat fog enni. Mindkét esetben egy szabályzó kikapcsolásáról van szó.
A gyerek valamiért nem eszik, mondjuk, mint Máté esetében feltételezem, mert volt egy kórházi kezelést is igénylő bélfertőzése. Talán kicsit le is fogyott ez alatt a betegség alatt, és rögtön érthetően bekapcsol az a szülői ösztön, hogy gyorsan vissza kell pótolni, amit leadott. A ’jaj Istenem csak éhen ne haljon’ szülői reflex, ami emberileg érthető, szakmailag azonban azt kell mondjam, elég nagy hiba. Elkezdjük tömni, és állandóan kínálni a gyereket. Erre jó esetben a nagyszülők még inkább rásegítenek.
Van ennek a kisfiúnak egy jó étvágyú bátyja. Akivel össze lesz hasonlítva, lám a bátyád megeszi stb, stb. ez még inkább ellenállást szül. Kész az ördögi kör.
A gyerek – ne értsen félre, nem tudatosan vagy rosszaságból – átveszi a hatalmat, mert épp abban a korban is van, amikor az erejét, a hatásait próbálgatja. Hogy valami hasznos vagy egészséges, nem igazán érdekel egy kisgyereket, és kedves Anyuka, tegye a kezét a szívére, olykor minket is jobban vonz az, ami finom meg jó illatú, meg szép a tányéron, mint amiről elolvastuk, hogy milyen hasznos. Azt kell mondanom önnek, egyetértek a többi orvossal, és így a leírás alapján én is úgy vélem, nincs semmi baja a kisfiának. A felsorolt ételek, amiket Máté megeszik, nem azt mondom, hogy ideálisak, de a gyerek egészen biztosan messze van attól, hogy éhezzen. Nem gondolom azonban, hogy ne törődjön a dologgal, hiszen azt írja, belebetegszik a gondolatba, hogy a gyerek nem eszik, ezt az érzést biztosan nem fogja kedves Anyuka parancsszóra elhagyni. De arra kérem, ne betegítse a kisfiút aggodalmában. Ne hordozza egyik doktortól a másikig, mert a gyerekek nagyon érzékenyek. Ő maga is azt fogja hinni, valami baj van vele – és ne vizsgáltassa meg feleslegesen. Történt két laborvizsgálat, látta három orvos és még biorezonancián is voltak. Megértem, hogy mindent megpróbál, és nem is tisztem megítélni ezen vizsgálat megállapításait. Már csak azért sem, mert én magam is egy saját problémám miatt átestem ilyen vizsgálaton. Nálam is megállapították a Candidiasist (gombásodás) és drasztikus diétára akartak fogni. Lehet, van ilyen is, nincs semmi kifogásom, sőt az alternatív gyógymódokkal szemben csak a túlzások szoktak zavarni, legyen az hagyományos vagy nem hagyományos kezelési mód.
Mátéval a következőket tenném. Megmérném a pontos súlyát, hosszát, és adnék magunknak mondjuk 3 hónapot. Az alatt az idő alatt írnám pontosan, mit és abból mennyit eszik és iszik, és mindezt mikor teszi. Úgy hívjuk amit vezetnék, étkezési napló. Ebből kiderülhet például, hogy kalória szempontjából tökéletes az ellátottsága.
Levenném a témát a napirendről. (Legalábbis a gyerek előtt ezt tenném.) Megengedném, hogy annyit egyen, amennyit akar, nem erőltetném, ha kevesebb amennyi jólesik neki. Meghatároznám az étkezések idejét, és nem engedném nassolni csak azért, mert rossz étvágyú. Magyarul igyekeznék megfigyelni, mikor lesz éhes. Kellemes hangulatot teremtenék a közös családi étkezéseknél, szépen terített asztallal, gusztusosan tálalt, nem nagy adag ételekkel.
Kedves Anyuka a fent említett átlagos testsúly nem azonos a normális testsúllyal. Némelyikünk ilyen, némelyikünk meg másmilyen alkatú. Van az átlagnál erősebb testalkatú, és van, aki vékonyabb dongájú. Én a magam részéről azt tapasztalom sok-sok éve, amióta orvos vagyok, az egészségesen sovány gyerekek általában ellenállóbbak, szívósabbak a testesebbeknél. Még egy fontos gondolat ebből a témakörből, amit már máshol, másnak válaszolva is leírtam a honlapon lévő válaszok között. A gyerek táplálása a szülő egyik legfontosabb feladata. Ha nagyon szentimentálisan akarok fogalmazni, azt is írhatom, mind a fizikális mind a szellemi táplálék nagyon fontos. Amennyiben ezt a gyerek valamiért elutasítja, nem csoda, hogy a szülőben bűntudat, vagy kétségbeesés támad. Sajnos ez azonban olyan étkezési szokásokat válhat ki, ami tartósan inkább rontja, semmint javítja a helyzetet.
Tehát még egyszer az erőltetés, a győzködés, a testvérével való összehasonlítás nem visz jó felé. A nassolás is ront a helyzeten. A figyelem központjában lenni nem rossz dolog, néha a nem evéssel, a válogatással is célt lehet érni.
Kedves Anyuka! Ne gondolja, hogy ilyen bölcs vagyok, és csak a levegőbe beszélek, hogy mit kell tenni. Az én jól evő Mátémnak volt egy olyan periódusa, hogy csak paprikás krumplit volt hajlandó vacsorázni. Igyekeztem nem nagy ügyet csinálni az egészből, ami nem volt könnyű, de végül is meglett az eredménye és elmúlt a paprikás krumpli éra. Figyelje a kisfiút, beszélje meg orvosukkal, van-e szüksége esetleg valamilyen vitamin kiegészítésre. Néha egy pohár kifacsart citrom-narancslé frissen elkészítve étkezés előtt képes csodákat tenni (ennek az az oka, hogy gyermekkorban kevesebb a gyomorsav, ezt volna hivatott beindítani a friss citruslé).
Kedves Anyuka! Bízom benne, hogy előbb vagy utóbb gondjaik megoldódnak. Türelmet, kitartást, és minden jót kívánok.

Jelige: Máté, aki nem eszik
Kulcsszó: evés

 

Rossz evő

2013. február. 3.  -  158.  cikk kinyitása

Kedves doktornő! Az unokámmal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. 6 éves, most kezdte az iskolát, alig 16 kg. Születése óta rossz evő, de az utóbbi időben ez csak rosszabb lett. A vérképe tökéletes, de nagyon aggódunk, kicsi is, szinte csont és bőr. A lányommal együtt nagyon aggódunk érte. Kérem, adjon tanácsot, mitévő legyen, mindent elkövet, hogy jobb étvágya legyen. A kisöccse 3 éves, szinte ugyanannyi súlyú. Ő mindent megeszik válogatás nélkül. Előre is köszönöm válaszát.

 

Kedves Aggódó Nagyi!
Önnek is csak azt tudom írni, amit hasonló esetben más nagyiknak és anyukáknak, megértem aggodalmát, de szerintem nincs nagy vész, és egészen biztosan van megoldás. Igaz, nem máról holnapra, tehát sok szeretet, türelem és kitartás kell hozzá.
A téma mondhatni kimeríthetetlen, és az inga mindkét vége a kilengés a túl kevés vagy túl sok irányába joggal ejti kétségbe az egész családot. Az a baj azonban – persze könnyű ezt kívülállóként mondani –, hogy éppen ez a kétségbeesés az egyik olyan komponens, ami a problémát konzerválja. Az étkezés naponta többször ismétlődő elfoglaltság. Rengeteg öröm és olykor nagy veszekedések helyszíne a családi asztal. Itt most természetesen ezalatt nem a családi perpatvarokat értem, hanem az egyél-nemkérek típusú véget nem érő és mindkét fél számára fárasztó háborúságról beszélek. Gyermekeink, unokáink etetése, ellátása minden testi és szellemi jóval alapvető szülői kötelességünk. Sokszor volt már szó erről ezek között a válaszok között is, amiket a honlapomon olvashat és a megjelent ”Beszéljünk az evésről” című könyvemben is, ha a gyerek az ételt elutasítja, az a szülőben joggal bűntudatot, kétségbeesést okoz. Sajnos ez azonban olyan könnyen rögzülő étkezési szokásokat válthat ki, ami azután tartósan képes rontani az amúgy is áldatlan állapoton
Nézzük mi a helyzet Önöknél. 6 éves. most első osztályos unokája azt írja 16 kg. Ez valóban a táblázat szerint is igen kevés, még a 3-as percentilis érték is (ami azt jelenti, 100 gyerekből mindössze 3 ilyen vékonyka) 17,48 kg. Nem is nagyon értem, miképpen iskolázták be azt a kisfiút, mert úgy emlékszem a beiskolázási határ 20 kg-ot ad meg. Ennek azonban nincs jelentősége, ha egyéb paramétereit tekintve a gyerek iskolaérett. Azt persze nem tudom, hogy arányosan alacsonyabb-e a kisfiú és így vékonyka és kis növésű is, vagy a magassága normálisnak mondható, amitől még soványabbnak tűnik. (Az átlagos magasság 6 éves korban 117,5 cm.) Levelében ugyan azt is írja” kicsi is, szinte csont és bőr” ezt úgy értelmeztem, hogy a kisfiú nem nagy növésű és emellett csont és bőr.
Azt is írja kedves Nagymama, hogy a gyerek születése óta rosszevő, de az utóbbi időben még romlott az egyébként sem rózsás helyzet. Annyit ír még, a vérképe teljesen rendben van, tehát vérszegénység nem lehet az étvágytalanság hátterében. Kérdés azonban, hogy megnézték-e a laboratóriumi vizsgálatok során a szérum vas és vas telítettség értékét is vagy csak egy rutin vérvizsgálat történt. Amennyiben ezt nem vizsgálták, olykor előfordul, hogy a gyereknek vashiánya van, de a vérképe még normál értékeket mutat. Ennek kicsit ellene szól azért az az információ, hogy évek óta étvágytalan a kisfiú. Amennyiben egy vashiányos állapot ilyen hosszú ideje fennáll, abban az esetben a vérképnek is illene eltéréseket (vérszegénységet) mutatnia.
Mivel van egy jól evő öccse is, aki 3 évesen akkora mint Ő duplaidősen, van összehasonlítási alapjuk abból a szempontból, mennyi lenne egy elvárható normál adag gyerekkorban.
Kedves Nagymama! A testsúly egyensúly kérdése. Ha sokat eszünk, többet mint szükséges, hízunk, ha keveset fogyni fogunk. Így van ez minden életkorban, csak a gyerekkor még annyival bonyolultabb, hogy a tápláléknak nem csak a testünk fenntartásához és működéséhez szükséges energiát kell tartalmaznia, hanem a növekedéshez szükséges energiát is biztosítani kell. Krónikus alultápláltág esetében először a súly-, majd a hossznövekedésben is zavar támad. Ha nincs ami beépüljön, a gyerek sovány és kicsi lesz.
Kedves Nagymama! Menjünk végig együtt azokon a betegségeken és állapotokon, amik ezt a tünetet okozhatják. Nézzük meg, mi okozhat krónikus étvágytalanságot egy kisgyereknél. Így közösen végiggondolva a dolgot hátha Önnek, vagy a kedves lányának valami ismerősen hangzik, valami olyat találunk, ami a kisfiúnál is jelentkezik, akkor érdemes abban az irányban továbblépni.
Mi lehet az elégtelen súlygyarapodás a soványság hátterében? Mi az ami még a hossznövekedés lelassulásában is jelentkezik.
Lehet eleve alkati családi soványság. Erről nincs sok mondanivaló, érdemes körbenézni akár a nagycsaládban is ki volt (és lehet hogy csak volt) ilyen vékony, pici és kisétkű gyerekkorában (ez aztán az esetek döntő többségében felnőttkorra gyakran épp az ellenkezőbe csap át, sok gondot és fogyókúrás kísérletezést okozva az érdekeltnek).
Ha egy kisgyerek súlya a testhossz alapján számított elvárható értéktől 15 %-kal eltér vagy a hosszhoz viszonyított 3-as percentilis érték alatt van, először alkati családi soványságra szoktunk gondolni.
Ezek a gyerekek különben egészségesek, sokat mozognak, élénkek, igaz általában jó az étvágyuk is. Mondom általában. Azt gondolom, nem valószínű, hogy a kisfiúnál ez lenne a helyzet, lévén hogy nála éppen az evés mennyisége okozza a gondokat, de azért ez sem elvetendő.
A gyermekkorban jelentkező rossz étvágy néha valamilyen betegség következménye is lehet, de a leggyakrabban arról van szó, hogy az étvágy jó volt egy ideig, aztán valamiért hirtelen alig eszik a gyerek.
Ha a gyereknek valamilyen krónikus betegsége van, annak a betegségnek más tünetei is jelentkeznek. Néha megesik, hogy olyan enyhe krónikus elváltozás áll a háttérben, amit esetleg a szülők nem vesznek észre. Ilyen lehet: vesefertőzés, enyhe aszthma, esetleg szívfejlődési rendellenesség.
Azt gondolom azonban, ha ezzel a nem eszik, és sovány panasszal több ízben is felkeresték orvosukat, ezek a betegségek hat éves korra már kiderültek volna.
Az akut megbetegedések hirtelen fellépő étvágytalanságot okozhatnak, amelyeknél a gyógyulást követően hamarosan helyreáll a gyerek étvágya. Ezek szerint ezt is kizárhatjuk.
A vashiányról írtam már előzetesen, nem ismételném meg.
Amit én nagyon valószínűnek érzek az a következő.
Kedves Nagymama! Egyes gyerekek különböző módon fejlődnek. Vannak, akik nagyra nőnek, mások kicsik, alacsonyabbak maradnak. Egyik vastagcsontú, nagyétvágyú, a másik filigrán testalkatú. Egyesek izmosak, mások nem azok. Van olyan, aki könnyen hízik, van azonban olyan is, aki nagy adagok elfogyasztása mellett is sovány marad. Genetikai minták, amin persze sporttal, testmozgással sokat lehet javítani, de alapvetően nem változtathatók. A baj akkor van, ha a család valami mást képzelt el. Ha azt gondolják, a gyerek alkata korrekcióra szorul.
Hiszek, hogyne hinnék a sport korrigáló erejében, de egy vastagcsontú, nagydarab kislány sose lesz filigrán, miképpen egy vékonycsontú kisfiú, ha izmot épít is, mindig gracilis marad.
Egy agárból sem lesz soha dán dog és fordítva.
A baj akkor van, ha ezért a gyerek állandó nyomás alatt él. Ez tapasztalatom szerint az amúgy sem nagy étvágyát még inkább elveszi, illetve a másik oldalon, ha a pufókabbakat folyton korlátozzák, az elemi sóvárgást eredményez az étel iránt.
A rosszul evő gyerekek nagy többsége kezdetben nem volt rossz étvágyú, de mégis ilyenné váltak, mert valahol, amikor kicsit megtorpant a fejlődésük, a szülők aggodalmaskodni kezdtek, és esetleg erőltették az evést.
Kedves Nagymama! Előfordulhat természetesen felszívódási zavar is, de azt megint magam vétóznám meg, hiszen nem arról van szó, eszik, és nem gyarapszik .
Jó lenne – és mindig ezzel érdemes kezdeni – étkezési naplót vezetni. Mikor mit, mennyit evett a gyerek. Tudom, ez extra odafigyeléssel jár, de talán kiderülhet, mégsem olyan vészes a helyzet.
Nem írja kedves Nagymama, de gondolom írná, ha a gyerek emellett még gyakran beteg is lenne. Csak az aggodalmat vélem hallani a leveléből, arról nem tesz említést, hogy a kisfiú beteges is lenne.
Beszéljék meg még egyszer az egész ügyet orvosukkal. Szükség esetén, ha a doktor néni vagy bácsi úgy gondolja, történjen néhány kiegészítő vizsgálat. Ha mindezek alapján nincs semmilyen betegség a háttérben, én a következő nagyon nehezen kivitelezhető viselkedést javasolnám.
- Kerüljön le a téma a napirendről. Ne szidják, ne fenyegessék a kisfiút, ha nem eszik, ne is könyörögjenek neki, hogy még egy falatot a bárki kedvéért. Igaz ne is legyen ováció, ha véletlenül vagy talán nem is véletlenül megeszik valamit.
- Ne ígérjenek ajándékot vagy bármit, amire vágyik cserébe az evésért.
- Tartsák be az étkezési időket, ne legyen állandó kínálgatás, nassolás attól való félelmükben, hogy akkor legalább eszik valamit. Ilyenkor édesség vagy olyan nasi szokott előkerülni, ami éppen hogy elveszi az étvágyat.
- Én biztosan körbenéznék, hol van lehetőség a kisfiú rendszeres sportoltatására. A sport valóban csodákra képes, mind fizikálisan mind lelkileg, de nem utolsó sorban olykor az étvágyat is meghozza.
- Nyugalmas, vidám együttléteket alakítanék ki a családi asztalnál.
- Nem hasonlítgatnám a testvéréhez.
- Végül és nem utolsó sorban bíznék a természetben, a kisfiú nem olyan sokára belép a kiskamaszkorba, ami ebből a szempontból is jelentős változásokat hozhat.
Kedves Nagymama! Sajnálom, ha csalódást okozok Önnek, de ennél többet és okosabbat sajnos nem tudok írni. Tudom, egy rosszul evő, válogatós vagy egyáltalán nem evő kisfiú mellett nem könnyű, de nem láttam önszántából éhező gyereket, azt viszont sokszor megtapasztaltam szerencsére, hogy ha sikerült a problémát levenni a napirendről, a dolgok – néha nem is lassan – pozitív irányban megváltoztak.
Kérem, nézze el nekem, ha bármi olyan szerepel a leírtakban, ami esetleg nem esik jól Önnek. Remélem van, ami segítségükre lesz mindazok között amit leírtam.

Jelige: aggódó nagyi
Kulcsszó: étvágytalanság, evés

 

Gyakori széklet

2013. február. 3.  -  157.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

Kisfiam 9 éves, 2 hete vettem észre, hogy minden étkezés után széklete van! Először azt hittem hasmenés, de nem! Az hozzátartozik a dologhoz, hogy allergiás és asztmás, szedi az aerius 0,5ml-t, Flixotide Evohalert és a maltofer cseppeket! Vagy nem tudja megemészteni rendesen az ételt?
Válaszát előre köszönöm!

 

Kedves Aggódó Anyuka!
Van egy 9 éves kisfia, aki allergiás és asztmás, aeriust szed és van két befújós gyógyszere arra az esetre, ha probléma merülne fel a légzésével. Nem írja azonban, hogy mióta kapja a gyerek ezeket a szereket.
A Maltofer egy másik betegségre, eltérésre rendelt készítmény. Abban az estben, szoktuk szedését javasolni, ha vashiányos vérszegénységet találunk a laboratóriumi leletekben. Arról sincs szó levelében, hogy a Maltofer cseppeket mikor kezdték szedni, de úgy gondolom, a 2 hete észlelt étkezések után azonnal jelentkező kakilásnak ez lehet az oka.
A hasmenés pontos meghatározása körül elég nagy a bizonytalanság.
Definíció szerint a hasmenés (orvosi nevén diarrhoe) abnormálisan gyakori székelést jelent, amelyben a széklet laza vagy folyékony.
Épp itt van a félreértések és különböző értelmezések lényege. Gyakori és híg, ez lenne a hivatalos meghatározás. Tehát mindkét dolog, gyakoriság és híg állag önmagában is hasmenést jelent az egyik iskola szerint, míg a másik oldal a székletürítések számával nem foglakozik, csupán a széklet milyenségével.
Tüneti alapon hasmenésnek nevezzük ha:
a./ nagymértékben megszaporodik a székelések száma;
b./ megváltozik (hígabb lesz) a széklet;
c./ kóros anyagrészek találhatók a székletben (vér, nyálka, genny).
Más szempontból szokás a hasmenéseket fertőző és nem fertőző fajtákra felosztani.
Mindezek természetesen fontosak abból a szempontból, hogy pontosan kideríthessük, mi is áll a hasmenés hátterében, és eldöntsük mi a teendő.
A fenti leírás szerint tehát abban az esetben, ha minden étkezés után kakil a gyerek, de normál állagú a széklete, érdemes elgondolkozni, hogy mi okozza a gyakori székeléseket. Az sem mindegy, hogy az alkalmanként ürített mennyiség még ha nem is híg, mennyiségileg mekkora.
Kedves Anyuka! Nem akarom belezavarni a témába.
Feltehetőleg, ha a gyerek egyébként nem lázas, nem fáj a hasa, nem hányt, a fertőzéses eredettől eltekinthetünk. Előfordulhat, hogy valamelyik rendszeresen fogyasztott táplálék okoz gyakoribb székelést. Az is megtörténik, vannak ilyen gyors anyagcseréjű szerencsések, akik esznek és utána rögtön ürítenek is, de ez általában 9 éves korra már kiderült volna.
A legvalószínűbb az, hogy – és ez nagyon gyakran észlelt mellékhatása a vaspótlásnak – a Maltofer okozza a panaszokat.
Kérdés ugyan, hogy panasz-e ez egyáltalán.
Azt tanácsolom, keressék fel a kisfiú kezelőorvosát. Érdemes esetleg másik – sokféle jó vaskészítmény van forgalomban – gyógyszerrel próbálkozni. Azt is megtehetik, néhány napig hagyják ki a Maltofer beadását. Ha erre változik, vagyis ritkul a kakilások száma, bizonyítottá válik, hogy a készítmény felelős a tünetért.
Természetesen sok egyéb oka is lehet a gyakori kakilás formájában jelentkező hasmenésnek. Különböző baktériumok, allergiát okozó élelmiszerek, felszívódási zavar is állhat a háttérben. Mindezek kizárása vagy bizonyítása is szükségessé válhat, amennyiben a jelenség nem változik. Bélparaziták is okozhatnak megváltozott székelési szokásokat. Mindehhez azonban orvosuk véleménye, vagy adott esetben gasztroenterológiai kivizsgálás válhat szükségessé. A gasztroenterológia a gasztrointestinális tractus (beleértve gyomor, belek és kapcsolódó szervek) működésével és rendellenességeivel foglalkozó orvosi szakterület.
Kedves Anyuka! Nem állt szándékomban megijeszteni, de úgy vélem, ha valami megváltozik egy megszokott viselkedésben, annak mindenképpen érdemes utána járni. Amennyiben a vaspótlásra még szükség van, esetleg egy másik készítmény mellett nem lesznek kisfiának kakilási panaszai. Én leginkább erre gyanakszom, és ezt zárnám ki, illetve próbálnám meg legelőször.
Néha az is előfordulhat, a gyerek a kiskamaszkor elején van, talán hirtelen nagyobb étvágyú lett (ilyen fokozott étvágyat egyébként az említett asztmaellenes szerek is képesek okozni) és a több evéstől kakil többet a kisfiú.
Az aggódást megértem, igaz az aggodalommal még nem jutunk előbbre. Mindenesetre azt tanácsolom, járjon a dolog végére.
Bízom benne, hogy nincs komoly baj, csupán a vaskészítmény ludas a dologban.
Remélem egy gyógyszerváltás segít és a tünet elmúlik.
Minden jót kívánok Önöknek.

Jelige: Egy aggódó anyuka
Kulcsszó: hasmenés, asztma

 

Duzzanat

2013. február. 3.  -  156.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!


Unokám 3 éves, és visszatérő betegség nála a bal füle alatti, melletti duzzanat, ami fájdalommal jár, mert ilyen esetben még enni sem eszik rendesen, nem tudja kinyitni a száját.
Voltunk vele már elég vizsgálaton, de eredményt még egyik sem hozott. A jelenlegi állapot, hogy két éve vizsgálják, de még nem tudják mi a baja.
Önhöz fordulok, hogy mit tanácsol ebben az esetben.

Köszönettel

 

Köszönöm levelét. Igaz minden levélírónak ezt szeretném írni, Önnél mégis azért engedtem ezt meg magamnak, mivel általában anyukák és nagymamák fordulnak hozzám. Igaz édesapák és nagypapák is kérdeznek olykor, de azért mondhatom, ez ritkaságszáma megy. Mindenesetre mindig örömet okoz, ha azt tapasztalom, a kérdező a gyerek férfi hozzátartozója. Olykor a nagyobb család tagjai is, nagynénik vagy csak barátok tesznek fel kérdést. Ezt is nagyon szeretem, mert ilyenkor mindig az derül ki számomra, hogy mennyien viselik szívükön egy-egy kisgyerek aktuális panaszait.
A fül alatti, melletti kicsi duzzanat, bár ezt leginkább látni, és tapintani kellene ahhoz, hogy véleményt tudjak mondani, az esetek döntő többségében kissé megnagyobbodott nyirokcsomócska szokott lenni.
Mik is ezek a nyirokcsomók? Ez lehet az első kérdés, mi a feladatuk, illetve mi lehet az oka a megnagyobbodásuknak? Jó vagy rossz dolog-e az, hogy egy ilyen csomó megnagyobbodik. Azt hiszem, ha megpróbálom röviden elmagyarázni, hogy is működik ez a rendszer, talán sok minden, még a nyirokcsomó megnagyobbodás is érthetővé válik.

Nap mint nap egy sereg kórokozó, a környezetből származó mikroorganizmus hatol be szervezetünkbe, és intéz támadást ellenünk. Ezekkel szemben az immunrendszer (védekező rendszer) veszi fel a harcot. Olyan ez, mint egy titkos hadsereg, amely a betolakodók hatására több fronton kezd el harcolni. Kémiai hírvivő anyagok, sejtes elemek, nyirokszervek (orrmandula, féregnyúlvány) nyirokszövetek, nyirokcsomók, nyirokerek jelentik az egyik vonalat, ezek a sejtes (orvosi néven: celluláris) védekezés elemei, míg a testnedves (humoralis) immunitás elemeit egy másik rendszer képezi. Csodálatos, ahogy ez működik, a maga bonyolultságában azonban messze meghaladja egy ilyen rövid válasz kereteit.
Kedves Nagypapa! Amit érdemes tudni, a védekező rendszer sejtjei két egymással szoros kapcsolatban álló részből származnak: a nyirokban és a véráramban egyaránt megtalálható nyiroksejtekből, valamint a véráramban keringő ellenanyagokból, amelyeket bizonyos típusú nyiroksejtek (a B lymphocyták) termelnek. A sejtes: T és a B lympocyták egymást támogatva védik meg a szervezetet. Ezek a B és T sejtek bizonyos helyeken nagy mennyiségben termelődnek (csecsemőmirigyben és a lépben) folyamatos megfigyelés alatt tartják a nyirokrendszeren átáramló testnedvet, amit aztán a nyirokcsomók szűrnek meg.

A nyirokcsomók gyakorlatilag nagyobb nyirokszöveti képződmények, általában a nyirokerek találkozásánál találhatók, ahol a szűrő funkciójukat végzik. Ez az egész rendszer nagyon hasonlít a vérerekhez, azokat kísérve gyakorlatilag a nyirokerek is behálózzák egész testünket. Olyanok ezek a nyirokcsomók, mint amikor a tésztát kifőzés után beleöntjük egy szűrőbe. A megszűrt folyadékot átengedik, de bármit, ami zavaró, kiszűrnek, és ettől nagyobb lesz a méretük.
A gyerekeknél gyakrabban észlelünk megnagyobbodott nyirokcsomókat. Egy szőke, kékszemű úgynevezett pasztózus, kicsit lágyabb szöveti felépítésűnél az egész gyerekkorban nagyobbak a nyirokcsomók, mint később. Tapintható nyirokcsomó nem jelent bajt kisgyerekkorban, inkább azt jelenti, a gyerek sejtes védekezése rendben működik. Ez azonban, mint minden általánosítás, kiegészítésre szorul.
Több nyaki duzzanat egyszerre nem ritkaság, kisgyerekkorban gyakran előfordul a nyirokcsomók megnagyobbodása következtében. Sokszor nyilvánvaló, hogy megfázás, torokgyulladás van a háttérben, ilyenkor nem is szokott a dolog riadalmat kelteni a hozzátartozókban. Különösen akkor nem, ha ezek a duzzanatok – legyenek bárhol is – a fejen, az áll alatt, az állkapocsszögletben, a fültő előtt és mögött, a nyak oldalsó részén a betegség gyógyultával nagyjából egy időben vagy kicsit később megszűnnek. Magyarul a nyirokcsomók elvégezve szűrőfunkciójukat visszanyerik eredeti nagyságukat. Már itt azonban érdemes megemlíteni, hogy azoknál a gyerekeknél, akik ismételten fertőzésen esnek át, előfordul, hogy a nyaki nyirokcsomók állandóan duzzadtak maradnak. Abban az esetben, ha egyoldali a megnagyobbodott nyirokcsomó, az azt körülvevő terület fertőzése, gyulladása szokott a baj oka lenni. Szájban lévő fekélyre, bőr- illetve fülfertőzésre utalhatnak az ilyen egyoldali megnagyobbodások.

Kedves Nagypapa! A megduzzadt nyirokcsomók önmagukban nem jelentenek semmit. Valamilyen, a szervezetben másutt fennálló fertőzés jeleként is lehet a jelenséget értékelni. Az egész szervezet úgynevezett generalizált megbetegedése esetén, mint amilyen például az influenza, az egész rendszer – hónalji lágyéki és nyaki – nyirokcsomók is bedurranhatnak. Ha a fent említett okok közül bármelyik fennáll, magával a nagyobb nyirokcsomóval nem kell külön foglalkozni. Ha azonban nincs ilyen bizonyítható kiváltó ok, sőt a megnagyobbodás semmi jelét nem mutatja a változásnak, zsugorodásnak, mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Én a leírtak alapján az Önök esetében a következőket gondolnám végig. Azt írja kedves Szabolcs, visszatérő megnagyobbodás, amely ilyenkor fáj is. Ebből arra gondolok, hogy vannak megnagyobbodás nélküli és fájdalommentes periódusok is. Kérdés hogy ilyenkor milyen a torka, füle a szájnyálkahártyája a kisfiúnak. Azt is fontos lenne tisztázni, nem egy rossz szúvas fogacska csinálja ezt a grimbuszt. Mindehhez persze látnom kellene a gyereket, lehet, ezeket már régen kizárták, és akkor elnézést kérek a felesleges sorokért.
Néha nem könnyű ez a levelezős tanácsadás. Mindenesetre én az összes lehetőséget igyekszem megemlíteni, hogy aztán eredményhez jussanak. Előfordulhat, hogy az elváltozás más szövetből épül fel, nem nyirokszövet, esetleg faggyúciszta, vagy zsírmirigy is okozhat ilyen kinézetű dudort. Tájékoztatásként annyit: a bőrduzzanatok (faggyú, zsírmirigy) eléggé mozgékonyak, a nyirokmirigyek mélyebben ülnek és jobban rögzítettek, nem mozdíthatók el.
A születés óta meglévő duzzanat főleg a nyakon veleszületett cisztára gyanús, amit esetleg sebészetileg kell zárni vagy eltávolítani.
Lehet még – és volt ilyen betegem – egy nyálkő okozza a vissza visszatérő duzzanatot és fájdalmat. Néha előfordul, hogy a kő elzárja a nyálmirigy kivezető nyílását, és az jelentkezik fájdalom és duzzanat formájában.

Legvégül természetesen komoly rendszerbetegség, haematológai megbetegedés tünete is lehet egy megnagyobbodás, de amellett egyéb komoly általános és laboratóriumi tüneteknek is kell jelentkezniük. Végül is azonban sem a limfóma (rosszindulatú nyirokmirigy daganat), sem a tuberkulózis nem kizárható, bár az Ön által leírtak alapján – 2 éve tart, és vissza-vissza tér – kicsi rá az esély, hogy az lenne.
Kedves Nagypapa! Leírtam mindent, a legrosszabbat is, ami eszembe jutott.
Azt írja, két éve elég sok vizsgálaton voltak, de semmi nem hozott eredményt. Én ebben az esetben, ha mindegyik fent említett eltérés kizárható, egy szövettani úgynevezett tű-biopsziás vizsgálatot javasolnék, ha a gyerek az én betegem lenne.

Ez egy apró, és alig fájdalmas szúrással járó beavatkozás. Annyira fáj, mint egy rendes szúrás. Egy kicsi szövethengert vesznek ki a duzzanatból ezzel a tű biopsziás módszerrel, aminek aztán megtörténik a szövettani feldolgozása. A beavatkozás nem hagy heget, nem kell hozzá elaltatni a beteget, viszont kiderül, miből áll ez a megduzzadt rész. Nyirokmirigy, amiben nincsenek kóros sejtek, csak egy érzékenyebben reagáló fajta nyálkő vagy esetleg egy ciszta a baj oka. A pontos diagnózis ismeretében azután már a megfelelő kezelés is eldönthető. Amennyiben egy túlreagáló nyirokcsomóról van szó, akkor viszont nincs mit tenni, de szerintem azt azért mindenképpen jó tudni, hogy nincs miért izgulni. Az egyetlen dolog, ami ez ellen szól a nagy, még az evést is megakadályozó fájdalom. Az ugyanis, hogy valami fáj, sose elbagatellizálandó tünet.
Kedves Nagypapa! Ennyire futotta az ismereteimből.
Remélem, meglelik a baj okát, és orvosolni lehet a gyerek panaszait. Örülnék, ha értesítene a fejleményekről. Minden jót kívánok egész családjának.

Jelige: Robó
Kulcsszó: influenza, duzzanat, nyirokrendszer, mandula, sérv

 

Vegetáriánus

2013. január. 28.  -  155.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Aggódó nagymamaként fordulok Önhöz. Több éve vegetáriánus menyem egy hete, időre született 2600 g-os csecsemőnek adott életet – nagy-nagy boldogságunkra.
Régóta figyelem az ebben a témában zajló vitákat, változó állásfoglalásokat. Nagyon kérem, segítsen eligazodni..., félek és féltem Őket. Lehet-e tudni, milyen hatással lesz mindez a gyerek későbbi fejlődésére, életére?
Tisztelettel és köszönettel, Magdi nagymama

 

Kedves Magdi Nagymama!
Először is mindenekelőtt szívből gratulálok kis unokájához. Úgy képzelem – nekem még sajnos nincs unokám, de nagyon bízom benne, hogy majd annak is eljön az ideje, hogy legyen – ennél nagyobb boldogság nem is érhet ebben az életkorban minket. Megértem, hogy az öröm mellett, hatványozott az aggodalom is, különösen akkor, ha valami nem a szokásos módon zajlik. Félre ne értsen kedves Magdi, nem tisztem, hogy bárkinek a hitét, meggyőződését megkritizáljam. Magam is évekig vegetáriánus módon étkeztem. Igaz, tejet és tojást is fogyasztottam, vagyis ovo-laktovegetáriánus módon éltem. Volt ebben sok érzelmi színezetű rész is, a nem ártás, az állatok és élőlények étkezési célra való leölése, és ízlésbeli megfontolás is. Nem akarom hosszan mesélni, az előzményekről annyit, édesanyám nem szereti, sose szerette a húst. Apu is sok mindennek nevezhető, csak éppen nagyétkűnek nem, és Ő is főleg zöldségek, gyümölcsök, és leginkább pékáru, és tejtermékek közül választott, mintsem húst fogyasztott volna. Így nőttem föl, ilyen ételek mellett értem el eredményeket az úszásban. Nem mondom, hogy gyerekkoromban nem ettem húst, de elvétve, például a nagyiéknál, és aztán persze nagyobb koromban az edzőtáborozások, külföldi versenyek alkalmával.
Attól kezdve, hogy rendszeresen és versenyszerűen sportoltam, mivel édesanyám volt az edzőm is, természetesen nagy hangsúlyt kellett fektetni a megfelelő kalória bevitelre és a táplálék helyes összeállítására. A fehérjepótlás mindenesetre tojással, tejtermékkel, és nem hússal történt. A 60-as évek végéről és a 70-es évekről beszélek, amikor még lényegesen kevesebbet tudtunk a táplálkozásról, mint manapság. Más ismeretek, más divatok voltak abban az időben. Hogy jobb vagy rosszabb, nem venném a bátorságot magamnak, hogy ezt eldöntsem. A ma „forgalomban lévő”, és elérhető információk, gyakran úgy érzem, épp a lehetőségek bősége miatt néha több zavart okoznak. Edd ezt, és nehogy ahhoz hozzányúljál, mondja az egyik, és épp a fordítottját javasolja a másik. Nehéz eligazodni, annyi biztos.

Kedves Magdi! Kis unokája édesanyja valamiért a vegetáriánus étkezés mellett döntött több évvel ezelőtt. Ha jól értem, terhessége alatt is így táplálkozott. Megszületett a kisbaba, igaz kicsit kisebb súllyal az átlagosnál (az 3500 gr), aminek egyáltalán nem biztos, hogy köze van a vega étrendhez. Nem is gondolom, hogy ennek így utólag értelme lenne, hogy ezen lamentáljunk. A baba megjött, 2600 gr-os, és Ön félti Őket.
Kedves Nagymama! A nagymamaság, úgy tapasztalom, a fokozott aggódás és féltés állapota. Az ember mivel idősebb, többet élt, tapasztalt jóból, rosszból egyaránt, természetesen szeretné megóvni az övéit a tévedésektől. Talán még inkább, mint anyuka korban.
Szívesen leírom, amit én a témával kapcsolatban tudok, de már most elöljáróban megmondom, egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy minden, ami a leírásokban, tankönyvekben szerepel, úgy is van a valóságban. Lehet, amit leírok, ellentmondásokat is fog tartalmazni, de ígérem a végén mindenképpen elmondom mit gondolok én magam. Igaz, hozzátenném már most, nem vagyok szakember ebben a vonatkozásban. Inkább a saját tapasztalataim, és érzéseim alapján kialakult véleményemet osztanám meg Önnel.

Nézzük tehát pontosan, miről is van szó. Vegetáriánus, mondjuk az olyan étrendre, amikor valaki, úgy vélik sokan a legegészségesebben étkezik, hiszen nem fogyaszt csirkét, húst, szalámit, halat, gyakorlatilag olyan ételt, ami egy élőlény elpusztításával jár. Ez a dolog egyik oldala. Mondhatni érzelmi oldala. Viszont nem is eszik –tisztesség ne essék – hullákat. Olyan ételeket, amiket tartósítani, hűteni, és kémiai anyagokkal kell kezelni ahhoz, hogy ne rothadjanak, ne legyenek büdösek, és ne érezzük rajtuk a hullamerevséget.
Tudom, ez így elég borzasztóan hangzik, de sajnos van benne igazság. Ha a csirkét néhány nap alatt nem dolgozzuk fel, bizony szörnyű szaga és állaga lesz még a jégszekrényben is. Amit a vegák fogyasztanak, az zöldség, gyümölcs, magvak, és opcionálisan tej és vagy tojás. Azon belül hogy mit tilos, és mit lehet enni, a vegeráriánusok is több alcsoportra oszlanak.
A döntés, hogy valaki nem akar ártani az állatoknak, szerintem elfogadható, nem érzem szélsőséges életmódnak, ha valaki ilyet folytat, de mindezt bizonyos hiányállapotok elkerülése miatt táplálék-kiegészítők rendszeres szedésével és az átlagosnál jóval nagyobb tudatossággal lehet jól csinálni.
Ha nem tolunk be mindent az arcunkba, ami a kezünk ügyébe kerül, ha tudatosan étkezünk, azzal csak jót teszünk magunknak. Számtalan, a statisztikák szerint népbetegségnek számító betegség elkerülhető lenne, ha minél többen élnének táplálkozástudatosan. Régen, amikor még lényegesen kevesebb volt a kínálat, nem fenyegette az embert szív és érrendszeri megbetegedés, cukorbetegség, agyvérzés, daganatos betegségek, hogy csak a vezető halálokok közül említsek néhányat.
Igaz – és erre hivatkozik a paleolit étrend is – az állatokat elejtették, megették, de főleg, mivel az könnyebben ment, gyűjtögettek és mellette vadásztak. A vadászzsákmány ritka csemege számba menő dolog volt. Nem volt azonban készétel, cukros üdítők, sőt igazi tejtermék sem, és gabonaáru sem. Az emberek rengeteget mozogtak, keveset ettek, és állítólag jóval egészségesebbek voltak, mint mi manapság.
Tudom, a paleolit étrend preferálja a hús fogyasztását, de mellette a többi, amit fogyasztanak tökéletesen beleillenek egy vegetáriánus menübe. Érdekes, hogy már az antik világban, a görög, római filozófusok körében is sok volt a vegetáriánus, a reneszánsz gondolkodók körében is népszerű volt ez az életvitel, keleten pedig nagyon sokan kedvelik ezt az étkezési kultúrát.
Egy döntést magamról, a saját hozzáállásomról is meg kell előznie annak, hogy egy témát körbejárok. Megnézem az előnyeit és az esetleges hátrányait, nehézségeit. Így helyes. Ha azonban a gyerekemről, gyerekeimről döntök, ennek sokkal mélyrehatóbbnak, és körültekintőbbnek kell lenni.

Kedves Nagymama ! Van olyan állásfoglalás a gyerekorvosok szerint, hogy hat év alatti gyerekek állati fehérjét nélkülöző táplálása tilos! Én ennél azért megengedőbb vagyok, mert miképpen Ön is nyilvánvalóan, olvastam más állásfoglalást is, mely szerint a jól megtervezett vegetáriánus étrend alkalmas egészséges táplálkozásra, még a gyerekek esetében is. Ezen két véglet között aztán minden lehetséges.
A vegán étkezés bizonyos nehézségekkel jár, még akkor is, ha manapság már toleránsabbak az emberek. Mindenképpen bizonyos nehézségekbe ütközik például a közétkeztetéskor (óvoda, bölcsőde, iskola), mindenképpen több odafigyelést igényel.
A vegán étkezés, életmód nem juttatja elegendő energiához a fejlődő szervezetet a növényi eredetű ételek alacsony kalóriatartalma miatt. Ezekből ugyanis a kalorizálás miatt olyan nagy mennyiségű táplálék bevitelére lenne szükség, amit egy kisgyerek, vagy csecsemő gyomra nem képes befogadni. Amennyiben gabonafélét is kap a gyerek, a bennük lévő rostok megakadályozhatják bizonyos tápanyagok felszívódását. Tény hogy amennyiben ezekre nem figyelnek, azok a gyerekek, akiket nem látnak el tudatosan étrend-kiegészítőkkel, és nem tervezett, jó összeállításban, az ételeket komplettálva etetnek, mind súlyban, mind magasságban elmaradnak azoktól, akik kiegyensúlyozott vegetáriánus étrend szerint élnek.

Kedves Magdi! A döntés nem könnyű, de azt kell mondjam, nem Ön dönt. Ezt néha nehéz tudomásul venni, mégis így van. Amikor a mieink voltak kicsik, mi sem vettünk jó néven minden bármilyen jó szándékú tanácsot. Ha menye tanácsot kér, én a következőket mondanám:
Nem küzdeni akar a vegatarianizmus ellen, hanem inkább meg szeretné ismerni azért, hogy segíthessen – akár szakember bevonásával is –, a megfelelő étrend összeállításában és megtervezésében, a tápanyagok helyes szubsztitúciójában (helyettesítés, pótlás).
Gyermekkorban a következményeket az határozza meg, hogy mit eszik a gyerek, nem pedig elsősorban az, ami kimarad. Energiabevitel, vas, kalcium, cink, B12 D vitamin – nagyjából, amire okvetlenül figyelni kell. Én semmiképpen nem vágnék ebbe bele egy jó és elérhető dietetikus, és egy hasonló hozzáállású gyermekorvos nélkül. Nem könnyű, de megoldható.
A vegetáriánus életmód cserébe betegségek megelőzését eredményezi, amiről már előzetesen tettem említést. Mindezek pozitívumok.
A rosszul összeállított, ad hoc szerű vegetáriánus étrend sok bajt csinálhat, főleg akkor, amikor a gyerekek életében épp a gyors növekedés időszaka zajlik (6 hónapos kor körül, 3 évesen, kamaszkorban stb)

Amennyiben attól fél kedves Nagymama, hogy az anyatej nem lesz jó a babának, ha édesanyja vegetáriánus, arra megnyugtató választ adhatok. Ha az anya megfelelően kiegyensúlyozott és megtervezett étrenden van, nem lesz semmi baj.
Lehetne még hosszasan részletezni, mire érdemes odafigyelni.
Én biztosan nem adnék vegetáriánus étrendet 3 év alatt. Minimálisan, de a szükségletnek megfelelően kiegészíteném a gyerek ételét olyan ételekkel is, amik a fejlődéséhez szükségesek. Eldönteném, hogy melyik az a húskészítmény, amit én magam képes vagyok a gyerek érdekében elfogadni az Ő étkezetése során. (Nálam a csirkemell lenne a favorit.)
Mindenképpen szakemberek segítségét kérném.
A döntés gyermekeink sorsáról sokáig a mi kezünkben van. Jól csinálni, jót tenni, ez mindannyiunk vágya és feladata. Évekig döntéseket hozunk, amelyeknek életre szóló kihatási lehetnek. A hol élünk, a hova jár közösségbe, a milyen iskolába iratom is épp elég felelősség. Én várnék, amíg a gyerek maga is eljut egy olyan korba, hogy tudatosan ezt a tőlem látott életmódot választja. Ebben a tanácsban azonban kedves Nagymama nincs semmi orvosi, ez csupán az én magánvéleményem.
Bárhogy is döntsön a kedves menye, álljon mellé.
Bízom benne, hogy sikerül jó megoldást találniuk. Sok szeretettel.

Jelige: csemete
Kulcsszó: vegetáriánus

 

Kicsi, vékony

2013. január. 27.  -  154.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő! A kisfiam most 14 hónapos és 76 cm (kb.) és csak 8300 g, ami kevés az ő korához, 3100 g-al született és 51 cm-el, a gond, hogy nagyon kicsiket eszik, reggel este tápszert kap, melyből még éjszaka is elfogyaszt 200 ml-t, eszi a gyümölcsöt délelőtt, de a főzelékekből csak az üveges bébiételeket hajlandó megenni, próbáltam már főzni neki, de azokat egyáltalán nem eszi meg. Minden étkezésnél együtt eszik a család, érdekli a mi ételeink, és mindenből kínálom is, de nagyon keveseket eszik belőlük, csipeget, a kis bébiételét próbálom feldúsítani, mellé virslit csipegetünk, sajtot rakok bele stb. Egyre több mindennel kínálom a drágámat, végre már úgy várnám, hogy valamit jóízűen megenne. A gond lehet, az is, hogy csak két fogacskája van, most törte át a felső ínyét 4 fogacska egyszerre, és szerintem ez is nagyon fájhat neki. Szedünk vasat és c vitamint 1 hónapja. Próbálom sűrűn etetgetni, változatosan, kap tejpépet, kínálom felvágottal, sajttal, kenyérrel,
péksüteményekkel, zöldségekkel, gyümölcsökkel, főtt ételekkel, levesekkel, 'felnőtt” főzelékekkel, húsokkal, de csak csipeget még. Kanalat adok a kis kezébe, együtt eszünk. Én és a párom is nagyon vékonyak vagyunk, én gyermekkoromban iszonyú rossz evő voltam, az édesanyám ugyanezt csinálta velem végig sajnos. Neki minden hónapban a méréseknél van gyarapodása, tehát nem stagnál a súlya, csak kisebbek vagyunk az átlagnál. A 12 hónapos mérésnél volt 7800 g és most 14 hónaposan 8300 g. A mi orvosunk véleménye szerint nincs gond, szerinte genetika áll a háttérben, de én akkor is nagyon aggódom, és sokat küzdök az etetéssel. Betegesek nem vagyunk, egyszer kapott még el egy enyhe lefolyású náthát, akkor volt laborvizsgálatunk, melyben egy kis vérszegénységet állapítottak meg, erre szedjük a vasat. Tisztelt Doktornő, ha van ideje, írjon nekem, hogy mit tegyek, mit próbáljak meg, mert már nagyon aggódom, hogy ilyen kicsik vagyunk, félek, nehogy valami komolyabb dolog esetleg felszívódási zavar álljon a háttérben. Tudom, hogy ennek a tünetei összetettek – nem látom puffadtnak a kis hasát, nincsenek kiütéseink, napi egy székletünk van, az igaz, hogy van lazább is, de ez lehet a fogzástól és a gyümölcsöktől is. Nem tudom csak azt, hogy aggódom...

 

Kedves Anyuka!
Én azt hiszem, ez a kisfiú igencsak jó helyre érkezett 14 hónappal ezelőtt.
Ha igaz az a történet, hogy mindannyian kiválasztjuk a szüleinket – és én hiszek benne, hogy ez így történik – akkor az Önök kisfia igazán ügyes gyerek, még akkor is, ha kisebb és vékonyabb az átlagnál.
Kiválasztjuk azt a két embert, akiktől a legtöbbet tanulhatjuk, akik mellett, akik segítségével a leginkább megvalósíthatjuk mindazt, amire születtünk. Messze visz ez kedves Anyuka, igaz, szívesen beszélgetek róla, de itt most nem ez volt az Ön kérdése.
Nézzük először a statisztikát. A gyerek születésekor a percentiles táblázat szerint hosszát tekintve 75 percentiles, súlya vonatkozásában 25 percentiles értékkel jött a világra. Mindez teljesen normális, csupán azt jelzi, magasabb volt, mint az a súlya alapján elvárható lett volna. Mostanra, 14 hónapos korára ez az aránypár megmaradt, sőt a súlya még kisebb, mert a 3-as percentiles vonalon fut.
Nagyon sokszor írtam már itt a válaszok között ezekről a percentiles táblázatokról. Ezek összehasonlítási táblázatok, amelyek megmutatják, a gyerek hol tart súlyban, hosszúságban az átlaghoz képest. Arra is van lehetőség, hogy a saját vonalán kövessük a gyerek fejlődését, vagyis mondjuk mint Önöknél a hosszértékben nincs gond, ugyan alacsonyabb az átlagosnál, de a saját menetében jól fejlődik.
Az aránypárok lehetőséget adnak annak eldöntésére is, hogy a hossz és a súly miképpen viszonyulnak egymáshoz egy adott kisgyerek esetében.
Kedves Anyuka! Van még rengeteg okosság, amit mondani szoktunk. Például a duplázás és a születési súly megháromszorozásának időpontjai, de ezek is inkább tájékoztató jellegű adatok, mint kőbe vésett törvények.
Amit a kicsi fiú étkezéséről ír, abban szerintem egy olyan van, ami talán kifogásolható lenne. Ez a túl nagy kínálat és az Ön által dúsításnak nevezett trükk lenne. Két fogacskával bizony nem könnyű darabos ételeket enni. Ráadásul úgy, hogy egy finom, vagy olykor talán kevésbé finom, ezt Ön jobban tudja, de állandó presszió van az evéssel kapcsolatban.
Kedves Anyuka! Egy kisgyerek nagyon érzékeny lény. Ha a gesztusaink, és a viselkedésünk csalódottságot mutat, bizony a baba nem fogja érteni, és talán bánatos is lesz, lehet attól, hogy Ő bizony valami olyat csinál, ami nem teszi boldoggá a Mamiját. Olyan szépen írja le mindazt, amit végiggondolt, hogy Ön és a párja is vékonyak, sőt még arról is beszámol, Ön is ilyen volt kiskorában, mint a baba. Ne vegyen át, kérem, egy rossz családi örökséget. A kisfiú keveset, de gyarapszik. Mondhatjuk úgy is, hízik a maga ütemében, és ez jó jel. Hagyja, hogy a természet tegye a dolgát. Éhség és jóllakottságérzés az, ami azt mondja: enni kérek, majd azt jelzi: elég volt. Ez egy nagyon finom jelzőrendszer, és meg kell tanulni, tapasztalni a finom rezdüléseit.
Sok évvel ezelőtt végigkérdeztem – és mostanában is meg szoktam tenni kezdő szülőkkel: Te miből tudod, hogy éhes vagy? Nagyon érdekes válaszokat kaptam. Volt aki azt mondta, én szédülni kezdek, a másiknak valami ürességérzése támadt a gyomra tájékán. Volt olyan is, aki azt mondta, nem tudja, de ha delet harangoznak, akkor neki ennie kell, tehát időre táplálkozott. Van egy nagyon kedves barátom, az Ő válaszát szerettem a legjobban, azt mondta: Tudod, én úgy elszomorodom, ha megéhezek. Az éhes vagyok, jól laktam valóban tanult dolgaink. Van az embernek egy kellemetlen zsigeri érzése, amit az evés csillapít, aztán egyszer csak telítődik. Ha ezt a finom jelzésrendszert állandóan aggodalomból megpróbáljuk áttörni, zűrzavar támad, és valahol elvész a jelzés. Tudjuk, azt is, fontos esemény, vizsga, esküvő stb képes felülírni az éhségérzetet, miképpen a jóllakottság is bőven kitágítható, így képesek vagyunk olykor túlenni magunkat.
Kedves Anyuka! Azt írja, vérvétel történt. A vas és a C vitamin pótlás a kapott enyhe vérszegénység megoldására azóta megtörténik.
Olyan kedvesen írja, ha van időm írjak Önnek, mit tegyen. Boldogan megteszem.
Először is bízzon önmagában. Van egy 14 hónapos aranyos, egészséges, de kis növésű, vékonyka kisfia. Olyan, amilyennek saját magukat is leírja. Én nem elbagatellizálni akarom a dolgot, higgye el, azt mondják, a jóból elég a kevés is.
Sokfélék vagyunk. Kicsik, nagyok, vékonyabbak és nehéz csontúak. Van kis étkű, és van farkasétvágyú ember is. Egyikünk nyugodtan elüldögél, a másik egész nap jön, megy, nyüzsög. Ezek azonban nem minőségi különbségek.
Azt nagyon helyesen teszi, hogy együtt étkeznek. Ennek azonban legyen szabott ideje, és a köztes időben ne kínálgassa a gyereket semmivel. Járjanak sokat levegőre, ha nem lenne vicces, azt mondanám, sportoltassa a kisfiút. Ez ebben a korban sok futkározást, labdázást, mozgást jelent. Engedje a babát kísérletezni. Adja a kezébe a kanalat, vagy magát az ennivalót. Ez az időszak a nagy tapasztalások ideje, meg kell tanulni, mit is jelent egy-egy dolog, mint íz, mint szín, mint állag. Ehhez olykor bizony meg kell mancsikálni azt a valamit, ami aztán a szájunkba kerül.
Kedves Anyuka! Olyan szépen teszi fel a kérdést és zárja ki saját maga a felszívódási zavar lehetőségét, hogy öröm olvasni azt a szeretetet, és gondoskodást, ahogy a témának utána nézett. A kisfiú mindössze 14 hónapos. Most úgy tűnik, az önök alkatát örökölte, bár én azért hozzátenném, ha valaki keveset eszik az akármilyen genetikájú, bizony kicsi és vékony marad. A fogacskák hamarosan szép sorjában ki fognak bújni. Ez sokat segíthet abban, hogy a baba kedvet kapjon a használatbavételükhöz.
Az étel nemcsak íz, szín, kinézet, illat, tálalás is. Csináljon kedvet az evéshez szép terítéssel, szép színes ételekkel, jó illattal. És kérem, ne aggódjon a kelleténél jobban (bár őszintén szólva, hogy mennyi a kellete azt nem tudom megmondani)
Ahol én egy kis ellenállást vélek, az a két mondat hogy „érdeklik a mi ételeink,” – de talán a „mindenből kínálom” elriasztja a kisfiút és elnyomja az érdeklődését a presszió.
Kedves Anyuka! Nem történt semmi jóvátehetetlen. A baba lassan, de fejlődik, és ha megjön az étvágya, mert meg fog jönni, a súlya is és a hossza is megindul majd.
Néha az is megtörténik, hogy alacsony, vékony szülőknek náluk jóval masszívabb, magasabb gyereke lesz. Ezt most még nem lehet megmondani, de higgye el, nincs is különösebb jelentősége.
Nagyon sok szeretettel kívánok minden jót egész családjának. Örülnék ha, értesítene a fejleményekről, sorsuk alakulásáról.
Bízom benne, hogy a segítségére lehettem.

Jelige: kicsi
Kulcsszó: evés, rossz evő, súlygyarapodás

 

Oltáskivezetés

2013. január. 27.  -  153.  cikk kinyitása

Üdvözlöm Kedves Doktornő!
Most találtam meg Önt a neten, egyébként nagy tisztelője vagyok!
Kérdezni szeretnék: kislányom nemsokára elkezdi a kötelező oltásokat (2, 3, 4 hónapos és a Preveneart a 2 és 4 hónapossal egyidőben) milyen oltás kivezetést javasol az esetünkben? Gondolok itt a potenciálra, és hogy mikor kell neki beadni (oltás előtti nap, vagy közvetlen az oltás előtt) és hány bogyócskát.
Olvastam én, hogy alkati szerek kellenek, de sajnos nincs módunkban elmenni homeopata orvoshoz (egy kis faluban élünk az Alföldön) így amit tudtam egy ismerőssel megvetettem: az Infanrix-ot.
Kérem, adjon tanácsot! Köszönettel! Bori
Jelige: Sürgős lenne, köszönöm!

 

Kedves Bori!

Erről a témáról már volt egyszer szó. A kérdések között megtalálja, amit előzőleg írtam. Mindezt nem azért említem, mert ki akarok bújni a válaszolás alól, csak fel szeretném hívni a figyelmét, hogy a honlapon lévő válaszok között szerepel egy homeopátiával foglalkozó írás is.
Az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott a fertőző betegségekkel kapcsolatos járványügyi helyzet. Bizonyos kórképek eltűntek vagy nagymértékben csökkent az előfordulásuk, más kórképek viszont újonnan jelentkeztek. A korábban rettegett járványos gyerekbénulással ma már nem találkozunk, de az iparilag fejlett országokban gyakorlatilag eltűnt a kanyaró is. Ennek egyik oka az, hogy a betegségek gyakoriságát a széles körű átoltottság csökkentette, és ha ezt a magas szintű átoltottságot nem tartjuk fenn, akkor a betegség ismét előtör. Magyarországon a széleskörű átoltottságnak köszönhetően évtizedek óta nem láttunk diftériát, kanyarót, ami nagyon jó dolog. Sajnos ugyanakkor megjelentek és egyre hangosabbak az oltások és különösen a kötelező védőoltások ellenzői. Megy a vita a szülők között, az alternatív gyógyászokkal karöltve, sőt orvosok is részt vesznek ebben a vitában. Szabad legyen a saját véleményemet elmondani. Sem epidemológus (járványügyi szakember), sem immunológus (fertőző betegséggel foglakozó orvos) nem vagyok. Úgy vélem, akik ezen a területen dolgoznak, teszik a dolgukat tisztességesen, és nem véletlenül hoznak olyan döntést, hogy egy országban valamely oltás a kötelező védőoltások közé tartozzon. Ezt az az igény hozta létre, hogy ha lehet, előzzük meg a gyakran súlyos, életveszélyes betegségeket. A fertőző betegségek egyik legjobb ellenszerének a biztonságos és hatékony védőoltások bevezetése bizonyult. Ennek az immunizációnak (védelemnek) két módja van. A passzív védelem, amikor kész ellenanyagot viszünk be a fertőzött, vagy fertőzésveszélynek kitett betegbe. A másik módszer az úgynevezett aktív immunizáció, amikor a betegség gyengített kórokozóját, vagy a kórokozó egyik fontos antigénjét juttatjuk a szervezetbe. Ebben az esetben a szervezet maga termeli meg az ellenanyagot a bejuttatott, de elváltozásokat, betegséget nem okozó antigénnel szemben. Ahhoz, hogy a szervezet hosszú távon védett legyen, bizonyos időben újraoltásokat kell eszközölni. Az én fejemben meg sem fordul ezek elhagyása, vagy az ezekkel kapcsolatos vitákban való részvétel.

A BCG, a Diper-Te, a h.infuenzae és a járványos gyerekbénulás, a mumpsz, rubeola, kanyaró elleni oltásokat és ismétlő oltásokat be kell adni akkor, amikor ennek itt van az ideje. Abban az esetben, ha a kisbaba épp az adott időpontban beteg, ami természetesen előfordulhat, akkor gyógyulása utánra halasztottan, de mindenképpen meg kell kapnia az elmaradt kötelező védőoltást. A fent leírt oltásokat folyamatos oltásoknak nevezzük, és életkorhoz kötötten adjuk be. Az úgynevezett kampányoltások is a kötelező védőoltások közé tartoznak, ezeket az iskolában kapja meg a gyerek és itt már nem elsősorban az életkor, hanem az iskolai osztályok irányadók. Így például évvesztes gyerekek később kapják meg ezeket az oltásokat. Ilyen a dT, az általános iskola 6.osztályában, az MMR újraoltás szintén 6.-ban és a hepatitis B oltások a 8. osztályosoknak.

Számos választható, úgynevezett fakultatív oltás van forgalomban, ezek körül aztán még nagyobb a kavarodás. A média érdeklődésének is köszönhetően egymással harcoló táborok alakultak ki. Az oltsuk, vagy ne oltsuk kérdésben elmondanám a saját véleményemet. Egyéni elbírálás a megfelelő hozzáállás. Minden körülményt figyelembe véve hol az igen, hol a nem mellett szavaz az ember. Ezen fakultatív oltások, melyeket orvosnak kell felírnia, tehát recept kötelesek és fizetni is kell értük a következők: influenza elleni oltás, pneumococcus elleni oltás (ez 2 éves korig ingyenes), meningococcus, kullancs, rota vírus, bárányhimlő és a HPV vakcina, mely a méhnyakrákok jelentős részének megelőzésére szolgál.
Az oltások fejlesztése során a hatékonyság mellett egyre fontosabb a biztonság. Minden bevezetésre kerülő vakcinát hosszasan tesztelnek, és amíg a legkisebb kétség is felmerül, nem törzskönyvezik. Természetesen a tárolásnak, szállításnak is megvannak a kritériumai. A legújabb vizsgálatok azt bizonyították, a hatékonyság javítható, ha több betegség elleni oltást egy védőoltásba pakolnak be. Így az immunológiai folyamatok egymást erősítik, és persze az sem mellékes, hogy egy szúrás elegendő a gyerek megvédéséhez.
Nem gondolom, hogy az erős immunrendszer lenne az, amivel a mellékhatások elkerülhetők. A mellékhatás is az oltás vagy adott esetben a gyógyszer hatásai közé tartoznak, de mivel ezek nem tartoznak az általunk kívánt hatások közé ”mellékhatásoknak” illetve nem kívánt hatásoknak nevezzük őket. Csupán érdekesség a sokat emlegetett Viagra, mely eredetileg egy szívgyógyszer kifejlesztésének mellékhatásaként robbant be a köztudatba, és érdekes módon azóta senki nem ezt a hatást nevezi a gyógyszer mellékhatásának.

Térjünk azonban vissza az MMR oltással kapcsolatos kérdésre, és persze általában a nem kívánt hatások megbeszéléséhez. Ezt az oltást 15 hónapos korban kapják meg a gyerekek, véd a mumpsz, rubeola és kanyaró ellen. Az oltóvírusok mindhárom kórkép esetében a kórokozók élő, gyengített (attenuált) változatai, vagyis az úgynevezett aktív védőoltások közé tartoznak. A kanyarót elsősorban a bakteriális felülfertőződésekből eredő szövődmények és az esetleges agyvelőgyulladás miatt kell oltani. A betegség a fejlődő országokban igen súlyos probléma, az 5 éven aluliaknál vezető szerepet játszik a mortalitásban (ez a betegségben bekövetkezett halálozás arányszáma az összlakosság számához viszonyítva). A rubeola gyerekkorban jóindulatú betegség. Az oltás jelentőségét az adja, hogy ha terhesek megkapják a betegséget, a baba fejlődési rendellenességgel jöhet a világra. Itt gyakorlatilag érvényesül az átoltottság lényege a fiúkat a lányok védelme miatt oltjuk. Ennek másik szép példája épp a harmadik komponense az oltóanyagnak a mumpsz elleni rész. A mumpsz pubertás előtt ártalmatlan gyermekbetegség. Fontos viszont a férfiak védelme, mivel működőképes hereállomány esetén heregyulladást, sterilitást okozhat.
Mint minden beavatkozásnak, az oltásoknak is lehetnek nem kívánt hatásai. Ezek általában enyhék, veszélytelenek, spontán elmúlnak, és természetesen meg sem közelítik a betegség által okozott veszélyeket. Az oltás helyén bőrpír, duzzanat, fájdalom, esetleg láz, rossz közérzet alakulhat ki. Az élő kórokozót tartalmazó oltás után – ilyen az MMR is –, mivel a beadott kórokozónak szaporodnia kell, és ez időt vesz igénybe, néhány nap vagy hét múlva jelentkezhetnek ezek a tünetek. Tulajdonképpen egy enyhe fertőzés zajlik ilyenkor a szervezetben.
Ami lényeges: az oltott nem fertőz. Ellenjavallatok alig vannak. Akut betegségben természetesen nem oltunk, ilyenkor a vakcináció halasztható. Csökkent immunitású betegnek élő vakcina nem, tojásalapú oltóanyag azonban még kimutatott tojásérzékeny betegnek is nyugodtan adható. Erre vonatkozóan a Közegészségügyi Intézet évente megjelenő módszertani levelében foglaltak az irányadók. Magyarországon a kötelező védőoltásokat be kell adni. Ha a szülő nem engedi beadni gyermekének a védőoltást, fiatalkorú veszélyeztetése miatt törvényi felelősségre vonható. Egészséges gyermek esetében a védőoltás kockázata elhanyagolható, előnye viszont felbecsülhetetlen.

Kedves Anyuka! Azt kérdezi, lehet van-e értelme a homeopátiás kivezetésnek. A gyengített kanyaró vírus a természetes kanyaróhoz hasonló oltási betegséget okozhat. A rubeola komponens izületi fájdalmakat és nyirokcsomó megnagyobbodást, míg a mumpsz komponensnek alig van ilyen oltási reakciója, vagy ha igen az csupán enyhe hőemelkedés esetleg a nyálmirigy kisfokú duzzanata. Ezeket, pontosabban az oltás hatékonyságát, és az oltás utóhatásait volna hivatott az úgynevezett homeopátiás kivezetés segíteni. A szakemberek úgy vélik, egy nappal az oltás előtt, az oltás napján és még 2 napig érdemes ezeket adni.
Úgy lehet ezt elképzelni, és azért is kivezetés a neve, hogy az oltóanyag antigénje valamihez, általában fehérjéhez kötötten kerül a szervezetbe. Ez a fehérje viszont nem jó, ha bent marad a szervezetben. Ennek eltávolítását célozná a homeopátiás kivezetés. Ez azt jelenti, hogy a gyereknek épp a kivezetés miatt vagy az orra fog folyni, vagy hasmenése lehet vagy kiütései. Esetleg nagyon más szagút és állagút pisil, hiszen ezeken a helyeken tud a szervezet valamit eltávolítani.

Kedves Anyuka! Nem vagyok homeopátiás szakember, bár vizsgáztam belőle, és kiegészítésként szívesen használom is. Valóban alternatíva a gyógyítás területén. Mint ahogy sok minden más is (agykontroll, antropozófus orvoslás, Bach virágterápia, Schüssler-sok, gyógynövények használata és még sok minden más egyéb is). Van egy kedvenc mondatom: a hegyre sok út visz fel. Sok járható út van, nem biztos, hogy az én utam az egyetlen igaz út. Én a magam részéről nyitott vagyok minden megoldás iránt. Bármit szívesen megpróbálok, természetesen csak akkor, ha bajt nem okoz. Remélem válaszomat kielégítőnek találja.
Kedves Bori! Idemásoltam az előző választ, hogy ne kelljen keresgélnie, meg azért is, mert újraolvasva azt éreztem, ebben a válaszban elég részletekbe menően kifejtettem a dologgal kapcsolatos véleményemet.
Visszatérve az Ön konkrét kérdésére a kivezetés a felesleges anyagok szervezetben maradását volna hivatott megoldani.

A homeopátiával foglakozó szakemberek, és természetesen mindazok, aki ezt napi szinten művelik és használják, lényegesen nagyobb tapasztalattal rendelkeznek mint én, aki kiegészítésképpen szoktam homeopátiás terápiát alkalmazni.
A javaslat a következő: Thuja CH 200-as potenciált kellene adni az oltás előtti, az oltási és az azt követő napon, egy-egy alkalommal, vagyis 3 napon át. Magát a nosódát vagyis az oltóanyagból készült szert járványok megelőzésére javasolják, illetve mint Ön is írja, oltás kivezetésre.

Magyarországon a 2006-os, új oltási rend bevezetése óta a korábbi húsz alkalom helyett tízszer kapnak védőoltásokat a gyerekek 14 éves korukig. Ezekre az oltásokra a szervezet sokféleképpen reagálhat az enyhébb tünetektől (bőrpír, láz, duzzanat, gyengeség, bágyadtság, fejfájás, esetleg remegés.) a súlyosabbakon át (gennyes fertőzések, krónikus hurutok) az egészen szélsőséges esetekig (görcs, tályog, hiperaktivitás, részképességkiesés). Ezeket a tüneteket a homeopátiás kivezetések különböző fajtáival lehet kezelni, illetve enyhíteni
A homeopátiás oltáskivezetésnek három fajtája létezik. Az első típusba az oltási nozódák tartoznak, amelyeket az oltóanyagokból készítenek. Ezekben a nozódákban ugyanazok az anyagok találhatók, mint az eredeti védőoltásokban, csak éppen olyan erős higításban, hogy az oltóanyagok anyagrészecskéi már nincsenek benne a nozódákban, csupán az információ az, amely bekerül a szervezetbe. A nozódákat az oltások környékén, C30-as, vagy C200-as higításban alkalmazzák. Azokban az esetekben, amikor a nozódás megoldás kevésnek bizonyul, a homeopata orvos választhatja az ún. alkati szert is, (az egyén lelki, szellemi és testi tulajdonságainak leginkább megfelelő szert) valamint azokat a szereket, amelyek az oltási szövődményeknél különösen hatásosak. Amennyiben a homeopátiás orvos régebbi oltások tartós következményeivel találkozik, és sem az alkati szer, sem más nem segít, a kiindulási oltóanyagból készített oltási nozódák különböző, emelkedő potenciáját adhatja megfelelő rendszer szerint (általában C30, C200, C1000 és C10000 egymást követő potenciában.
Az alábbi táblázatban a kötelező védőoltásokat és azok homeopátiás kivezetőszereit vettük sorra:
Az oltás neveAz oltás beadásának idejeHomeopátiás kivezetés
BCGszületés után 5 napos korigTuberculinum D30, majd két hét múlva D200 potenciából egy adag
DTPa + Hib + IPV2, 3, 4 és 18 hónaposanMinden esetben érdemes az azonos nevű oltási nozódát beszerezni és oltás előtt és után beadni C30-as potenciában.
Az egy éves kor előtt adott oltásoknál kaphat a gyerek Silicea D200-at. A 18 hónaposnál a gyermek alkati szere a legcélravezetőbb.

MMR15 hónaposanMindig az azonos nevű nozóda a megfelelő kivezető (MMR nozóda, Priorix nozóda ). C30-as potenciában ajánlatos beadni.
A 15 hónapos oltásnál nozóda híján adható a Thuja C200.

DTPa + IPV6 éves korbanA védőoltásból hiányzik a Haemophilus elleni komponens. Az azonos nevű nozóda és az alkati szer alkalmas a nem várt hatások, veszélyek kivédésére.

MMR6. osztályban (újraoltás)Azonos nevű nozóda és/vagy alkati szer adása kövesse.

ENGERIX B14 évesenalkati szer

2006-ban a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület (MHOE) Gyermekgyógyász Munkacsoportja nevében dr. Kürti Katalin elnök összefoglalta az egyesület véleményét a védőoltások hatásairól és a homeopátiás oltások, illetve kivezetések fontosságáról. Az állásfoglalás értelmében a hagyományos kötelező védőoltások megzavarják a szervezet egyensúlyát, s az oltások után sokszor jelennek meg kevésbé súlyos és súlyos tünetek. Ennek fényében az egyesület azt javasolta, hogy csökkentsék a kötelező védőoltások számát, minél jobban tolják ki a beadási határidőt, hogy az újszülöttek / csecsemők immunrendszere még erősödhessen, valamint vegyék figyelembe az egyes gyermekek igényeit az oltási naptár kialakítása során. A MHOE fontosnak tartotta továbbá a háziorvosok és a szülők nagyobb döntési szabadságát a kötelező oltások beadási idejét és számát illetően, és felhívta a figyelmet egyrészt a szakma és a szülők tájékoztatásának fontosságára az oltások következményeit (előnyök, reakciók, szövődmények) illetően, másrészt ezeknek a reakcióknak és szövődményeknek a megfelelő homeopátiás védelemmel történő enyhítésére, megszüntetésére.
Kedves Anyuka! Mindezeket én magam is az interneten találtam, ahol bevallom, sosem szoktam a válaszaimhoz anyagot gyűjteni.
Figyelmesen elolvasva a fentieket az a véleményem, hogy túl nagy terhet teszünk a szülőkre, amikor a szabadság nevében a döntést rájuk bízzuk úgy hogy nincs meg a kellő képzettségük a döntéshez.
Kérem, nézze el nekem, ha a hasonlatom vulgáris lenne. Ha elromlik a televízióm, eszembe sem jut a szerelőnek megmondani, hogy mit is tegyen. Elfogadom a diagnózisát és a terápiáját, sőt azt is, ha elmondja, miképpen tudok bizonyos bajokat elhárítani. És ez csak egy szerkezetről szól. Nem arról, azokról a kisemberekről, akik a legfontosabbak mindannyiunk életében.
Nem tisztem eldönteni az évek óta folyó vitát a védőoltások támogatói és ellenzői illetve a kétkedők között. Azt a legelrugaszkodottabbak is el kell ismerjék, a védőoltások segítettek legyőzni az életet veszélyeztető járványokat (fekete himlő tuberkulózis) visszaszorították a tetanuszt, a kanyarót, a szamárköhögést, –
Magyarországon a védőoltások zöme kötelező. Szerencsére.
Egészséges gyerek esetében a védőoltás kockázata elhanyagolható, előnye viszont felbecsülhetetlen. Elutasításuk, bármi ezzel kapcsolatos manipuláció az oltás halasztgatása, szerintem felelőtlenségre vall.
Az oltások sok ember életét mentették meg. Egykor rettegett fertőző betegségek ugyan nem jelentkeznek, de ez nem jelenti azt, hogy a kórokozók eltűntek volna a Földről. Azt jelenti, csupán nincs rés a pajzson, ahol megvethetnék a lábukat.
Ha egy ilyen rés támad, egyszerűen az oltás megtagadásából bizony komoly járvány ütheti fel a fejét.
Kedves Anyuka!
A magam részéről fontosnak vélem az oltások beadását, és merem állítani, az eltelt 34 évben, amióta orvos vagyok nagyon kevés, alig 10 oltási szövődménnyel találkoztam, amelyek leginkább helyi reakció formájában jelentkeztek.
Köszönöm Önnek a kérdést, mert módom volt elmondani, leírni az ezzel kapcsolatos véleményemet.
Remélem, eligazodik valamennyire ebben a dzsungelben.
Sok örömet, betegségmentes éveket kívánok pici lányához, sok szeretettel.

Jelige: Sürgős lenne, köszönöm!
Kulcsszó: influenza, oltás, kanyaró, mumpsz

 

Csak anyatej?

2013. január. 27.  -  152.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!
Kisfiú unokám 5 hónapos, pici korától kezdve nagyon sírós. Az első 1-2 hónapban szinte folyamatosan sírt, kivétel ez alól az alvásidő volt. Még csak anyatejet eszik, mert a védőnő tanácsát megfogadva csak 6 hónapos korától fogják mással is etetni a szülei. Nagyon-nagyon tartóztatnom kell magam, hogy ne ellenkezzem a védőnővel. Megvettem nekik az Ön könyvét, hajthatatlanok. Sem teát, sem vizet nem kap „hiszen az anyatej 70 %-a is víz. Azt veszem észre, hogy az utolsó hónapban most kb. 10 dkg-ot hízott. Ez normális. Megjegyzem 2,60 kg-al született és 20 dkg-ot esett vissza. Most 5 hónapos korában 6,30 kg. Nagyon érdekelne az Ön véleménye az etetéssel kapcsolatban.
Megköszönöm, ha válaszol.
Üdvözli: egy aggódó nagyi

 

Kedves Aggódó Nagyi!
Ha nem lenne „csúnya dolog” azt írnám, irigylem, hogy van egy 5 hónapos kisfiú unokája. Ez persze így természetesen nem igaz, csupán azt jelenti, jó Önnek, kedves Erzsébet, hogy már 5 hónapja egy pici fiúért is aggódhat. Én még sajnos nem tartok ott, hogy ezt megtehetném, de azért sok tapasztalatom van a munkámból eredően, hogy a nagyszülőség egy másik állapot, mint szülőnek lenni. Édesanyám sok évvel ezelőtt egyszer szerintem tökéletesen fogalmazta meg, mit is jelent ez a hatványozott szeretet és aggódás, amit egy (vagy több) unoka iránt érez az ember.
Azt mondta: Mátét szeretem önmagért, és persze még azért is, mert a gyerekem gyereke. Sok hosszú, együtt töltött, gondokkal és örömökkel teli év után gyerekeink elmennek, megnősülnek, férjhez mennek, párt választanak, dolgoznak és élik a maguk életét. Ez így természetes, még akkor is, ha az embernek nagyon tud hiányozni az az évekig meglevő felelősségérzet, hogy rajtam, rajtunk múlik – igaz csak egy ideig – milyen emberré is válik az a pici baba, akit a világra hoztunk. Azokban években, amikor mi szülők lettünk sok mindent másképpen csináltunk. Más volt a világ is. Jobb vagy rosszabb, nem tisztem eldönteni, és nem is ez a lényeg. A tudomány is sokat fejlődött, mi orvosok is rengeteg új információval lettünk gazdagabbak. Az, aki nincs ebben benne, természetes hogy nem ismeri, nem is kell, hogy ismerje az új trendeket.
A megfelelő táplálás alapvető fontosságú a gyorsan növekvő és fejlődő szervezet számára. Így volt ez a mi időnkben is (nagyjából a 70-es évekről beszélek most, mivel a manapság szülővé váló generáció a 70-80-as években született), és nincs ez másképpen ma sem. Tudjuk – és ebben sem történt változás –, hogy a csecsemő születési súlyát az első félév havi hatszáz gr-os és a második félév havi 500 gr-os gyarapodása során egy éves korára megháromszorozza. Hossza az első 3 hónapban havonta 3,5 cm-rel, majd a következő 3 hónapban havi 2,0 míg 6-12 hónapos kor között havi 1,2-1,5 cm-t nő és 1 évesen eléri a 75 cm-t. Ilyen mértékű testi fejlődést soha többé életünk során nem mutatunk. És akkor még nem esett szó arról, hogy egy éves korra a magatehetetlennek tűnő és kiszolgáltatott újszülöttből jönni-menni, önmagát gesztusokkal, sőt gyakran szavakkal is kifejezni képes emberkévé válik. Csoda akárhonnan is nézzük.
Életem nagy ajándékának tartom, hogy nem keveseket segíthetek ezen az úton, és még tovább is. A betegeim 18 éves korukig tartoznak hozzám, de jóval ezután is kapcsolatban vagyok némelyikkel, és aztán mára már nem kevés azon gyerekek száma sem, akik megkérnek, lennék-e a gyerekeik orvosa is. Így tulajdonképpen vannak már unokáim is, csak nem vérszerintiek.
Kedves Nagymama, úgy érzem ezek a kérdések és válaszok még inkább kiszélesítették a palettát. Megtiszteltetés az Önök bizalma, és az, hogy lehetőségem a válaszokkal sokak segítségére lenni. Azt írja – és ezzel higgye el nem kis örömet okozott nekem – megvette a könyvemet a fiataloknak. Igaz, a könyvben sincs olyan javaslat, hiszen nem is lehet, hogy a babának mást kellene kapnia, mint anyatejet 5 hónapos korában, és bár azt írja, a fiatalok hajthatatlanok, azt kell mondanom helyesen teszik.
Természetesen ezt nemcsak én gondolom, így szól a Csecsemő és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium ajánlása is. Ők úgy mondanám, a szakma krémje, akik megszabják az irányvonalakat. A hivatalos állásfoglalás tehát a következő: 0 és 6 hónapos kor között kizárólag a szoptatás az, amire a babának szüksége van. Az élet első hat hónapjában a csecsemő igényeit optimálisan a kizárólagos szoptatás (anyatejes táplálás) elégíti ki. A módszertani ajánlás alapját széles kutatások igazolják, és hasonló az állásfoglalása az európai és amerikai szakmai grémiumoknak is. Az anyák 98 %-a képes lenne szoptatni gyermekét, ha megfelelő ismeretekkel, önbizalommal rendelkezne, továbbá megkapná a szükséges segítséget az egészségügyi rendszeren belül és kívül is. Az anyatej mennyiségi és minőségi összetételében is a csecsemő legmegfelelőbb tápláléka. A szoptatás során ráadásul az anyatej egyes összetevőinek koncentrációja is a csecsemő igényeinek megfelelően változik. Az anyatej nemcsak összetételében, hanem kalóriatartalmában is biztosítja az optimális fejlődést.
Néhány hónappal ezelőtt módom volt ellátogatni az egyik legnagyobb tápszergyártó cég kutatólaboratóriumába és magába az intézménybe, ahol a tápszereket gyártják. Nagy élmény volt, de azt gondolom, nem azért, amiért a látogatás szerveződött. Tényleg fantasztikus a kutatási anyag és az igyekezet, hogy leutánozzák, vagy legalábbis megpróbálják leutánozni azt, amit a természet olyan hihetetlenül jól megalkotott egy mondhatni tenyérnyi (vagy inkább kéttenyérnyi) helyen. Egy hatalmas komplexum, rengeteg épülettel és géppel próbál valamit, amire mi nők azonnal egy kisbaba megszületése után képesek vagyunk.
Kedves Nagymama! A szoptatás időszakában többféle anyatej képződik, pont olyan, amire az adott babának szüksége van. Az előtej nagy mennyiségű immunglobulinja, a később termelődő átmeneti tej majd az érett anyatej pont olyan, és azt tartalmazza, amire a babának leginkább szüksége van. Ráadásul készen van, helyben van, nem kell pepecselni vele, vitamin-, ásványi anyag- és energiatartalma is optimális.
A szülés, a születés az első nagy elszakadás, amit mindkét fél, baba és mama más- és másképpen él meg. A szoptatás azonban még hosszú-hosszú ideig egy testi kapocs, aminek beláthatatlan következményei vannak életre szólóan. Az ölelés, az édesanyánk illata, a szoptatás helyzete és intimitása mind-mind nagyon fontosak, ma már úgy tudjuk, felnőttkorban is. Nem szeretnék természetesen ezzel az írással lelkiismeret furdalást ébreszteni azokban, akiknek valamiért nem sikerül ez. Abban az esetben is létezik olyan megoldás, ami majdnem tökéletes, de erről majd egy másik kérdés kapcsán beszélnék.
Térjünk tehát vissza ahhoz a szerencsés helyzethez, amiben az Ön kis unokája nevelkedik. Van teje az édesanyjának és azt, és csakis azt megkapja a baba. Az anyatej étel és ital is egyben, tehát valóban nincs szükség egyéb kiegészítésre (még vízre sem).
Kedves Nagymama! Tudom, ezt elég nehéz elhinni, hiszen minket még úgy informáltak 2 hetes kortól gyümölcs, 3 hónapos kortól főzelék kiegészítést kellett adnunk akkor is, ha bőven volt a babának mit ennie. Úgy vélem ez szokott a vita alapja lenni. Az ember, mivel idősebb, és átment hasonló élethelyzeten néha, azt gondolja, jobban tudja, mint a fiatalok. Valószínűleg van ebben is igazság, hiszen a tapasztalat olykor valóban számít, de ez nem a szoptatás kontra pótlás esete. Azok alapján, amit leír (születési súly és mostani mért súly) a baba tökéletesen jól fejlődik. A 2600 grammos születési súlyhoz képest 5 hónapos korban mért 6300 gr több mint jó. Azt is írja, a baba az első 2 hónapban nagyon sokat sírt. Ennek sok oka lehet. Részint a kisebb születési súly (3500 gr az átlagos szültetési súly), de nem kisebb mértékben az, amit már sokszor írtam. Sokan sokfélék vagyunk és ez bizony bármilyen hihetetlen is, már újszülött korban is megnyilvánulhat. Van, aki boldogan jön erre a világra, és van olyan, aki nehezen szokja meg, hogy itt kell lennie.
Hogy honnan jövünk, és mi végre, mi a dolgunk, nehéz ezt megmondani. Legfeljebb találgatni lehet, és ha az embert szereti a Jóisten és jól választ, jó helyre pottyantja a gólya. Ha megtalálja az életben is majd a dolgát, azt, ami örömet és elégedettséget ad, olyan foglalatosságot, amivel a többieknek is hasznára tud lenni, szerencsésnek érezheti magát. Ez azonban már nagyon messzire mutat, épp csak szokás szerint elkalandoztam. Talán azért is, mert ezt a választ az év első napján írom, ami mindig egy jövőbe tekintést jelent számomra.
Kedves Nagymama! Engedje meg, hogy az Önnek írt válasz keretén belül köszönjem meg a levélírók és a bármilyen formában hozzám fordulók bizalmát. Mindannyiunk életében úgy gondolom, vannak jó és rossz dolgok, ezek összességét nevezzük életnek. A rosszakat én a magam részéről igyekszem nem dédelgetni, inkább a jókra koncentrálok. Az, hogy közel egy éve megadatott a válaszolás lehetősége, nagy ajándéka az életemnek.
Még egy apró személyes hozzáfűznivalóm lenne. Nem tudom, én adott esetben, ha eljutunk odáig, képes leszek-e rá, de tanácsként azt mondanám, bízzon a fiatalokban. Annak idején nekünk is sok mindent tanácsoltak, amire néha megrántottuk a vállunkat. Amikor az ember először kezébe veszi a kisbabáját, elhiszi, hogy abból a pici magatehetetlennek tűnő „csomagból” egyszer rendes ember válik. Magtanul mindent kérni, megköszönni, beszélni, viselkedni, dolgozni, tisztességesen élni és még sok minden más egyebet is. A baba teljes bizalmunkat élvezi.
Szerintem a frissen szülővé lett gyerekünk is megérdemli ezt a bizalmat, még akkor is, ha természetesen, mint nagymama fokozottan aggódik a gyereke gyerekéért .
Remélem, nem veszi rossz néven a sok személyes elemet válaszomban.
Nagyon Boldog Új Esztendőt, és sok boldog évet kívánok Önöknek.

Jelige: csak anyatej
Kulcsszó: anyatej, súlygyarapodás, tápszer

 

Hét és fél hónapos

2013. január. 27.  -  151.  cikk kinyitása

Tisztelt Dr. Gyarmati Andrea!
Először is szeretnék gratulálni a Beszéljünk az evésről című könyvéhez, amely nagyon sok hasznos tanácsot, kedves és segítő sorokat tartalmaz.
Két kérdésben szeretném kérni az Ön véleményét.
Kisfiam 7,5 hónapos. Az első hónapokban nagyon hasfájós volt, rengeteget sírt, alig aludt. Kb. két hónapos korában sűrű piros pöttyök jelentek meg az arcán, illetve piros szálakat vettünk észre a pelusban. Háziorvosunk szerint ezek tejfehérje érzékenységre utaló jelek, így abbahagytam minden tejtermék fogyasztását, valamint tejfehérjementes élelmiszereket fogyasztok. A szoptatás híve vagyok, nagyobbik gyermekemet is 1,5 éves koráig sikerült szoptatnom, s szerencsére kisebbik kisfiam is szopizik még. (Mindent meg is teszek érte, hogy még sokáig így maradjon.) A tejtermékek elhagyása után a pöttyök eltűntek, illetve a hasfájás is abbamaradt. (néha egy vagy két apró piros pötty jelenik meg a szája körül). Úgy gondoltam, hogy 1 éves koráig nem fogyasztok tejtermékeket. Abban szeretnék tanácsot kérni, hogy mikor és hogyan próbáljuk a tejtermékeket bevezetni, hogy elkerülhető vagy kinőhető legyen az esetleges tejfehérje allergia?
A másik kérdésem a súlygyarapodásra vonatkozik. Kisfiunk az első pár hónapban gyönyörűen gyarapodott, majd lelassult a heti súlygyarapodása, előfordult az is, hogy nem változott a súlya. Mivel kitartottam az anyatejes táplálás mellett, s inkább serkenteni próbáltam a tejtermelést, 5,5 hónaposan gyümölcsökkel, majd később főzelékkel elkezdtük a hozzátáplálást. Már hús és tejmentes, gluténtartalmú keksz is szerepel az ételekben. Kisfiunk 3210 grammal és 49 cm-rel született, 1 hete volt 7090 gramm és kb. 68 cm (nem mértük a hosszot). Háziorvosunk szerint a súlya el van maradva, így allergénszegény pépet (sinlac, millumil) javasolt napi két alkalommal főzelékbe, gyümölcsbe vagy önmagában. Főzeléket délben és amennyiben este nem kap pépet, akkor este eszik kb. 100-150-200 ml-t átlagosan. Éjjel, hajnalban valamint nappal 4-5 alkalommal szopizik. Jókedvű, mozgékony baba. Napközben háromszor 30-40 perceket alszik. Kedves Doktornő, szívesen olvasnám véleményét, tanácsát kisfiam étkezésével kapcsolatban is. Megtisztelő véleményét előre is köszönöm s további eredményes munkát, jó egészséget kívánok!
Egy kétgyermekes édesanya

 

Kedves Kétgyerekes Anyuka!

Azt is mondhatnám, darázsfészekbe nyúlunk, de tegyük meg. Allergiák,
és azok elkerülése, gyógyítása, a diéták szükségessége, vagy felesleges volta,
az allergiás betegségek egyre gyakoribbá válása miatt világszerte sokat kutatott,
nem elhanyagolható probléma.
A statisztikai adatok szerint az allergiás megbetegedések előfordulási gyakorisága
20 % körüli, ami azt jelenti, minimálisan minden ötödik kisgyerek érintett lehet. Ez szerintem eléggé riasztó adat még akkor is, ha figyelembe vesszük, az adott
gyerek vagy allergiás vagy nem, tehát egyes esetre lebontva vagy 100%-ról vagy
0%-ról beszélhetünk. Mindenesetre az allergiás betegségek gyakoribbá válása miatt (bármi legyen is az oka az allergiának) a megelőzés az egész világon előtérbe került.
Nem lehet elég korán kezdeni, azaz már a megszületés körüli időben is vannak ezzel
kapcsolatos teendők, és megszívlelendő új ismeretek.
Az régóta ismert tény, hogy az allergia klinikai megjelenési formái életkoronként
változnak. Az atópia veleszületett allergiás hajlamot jelent. Ha például egyik vagy másik, esetleg mindkét szülő allergiás, a gyereknek nagyobb az esélye allergiás megbetegedésre.
Nézzük az életkori sajtosságokat. Csecsemő és kisded korban atópiás dermatitis, ekzéma, a későbbi életkorban allergiás asztma, majd a felnőttkor küszöbétől, a rhinitis allergica (szénanátha) a legjellemzőbb klinikai forma. Az angol szakirodalom ezt a jelenséget „allergic march” (allergiás menetelés) néven ismeri.

Kedves Anyuka! Mindez csak a bevezető volt, a valódi válasz csak most következik. Van volt egy olyan elmélet, hogy az allergénkerülő anyai diéta a várandósság és a szoptatás alatt segíteni fog az allergiás betegségek megelőzésében. A legújabb kutatások szerint azonban ez nem állja meg a helyét. Az új nemzetközi állásfoglalások szerint a várandósság és a szoptatás alatti allergénkerülő diéta hasznosságára nincsen semmi megalapozott bizonyíték az allergiák (az allergiás menetelés) megelőzésében.
Természetesen más a helyzet valódi ételallergia esetén. Egyes élelmiszerekkel, illetve a belőlük készült ételekkel, italokkal szemben túlérzékenység (allergia) alakulhat ki. Mindez megeshet úgy is, hogy a pici babának, mint az Önök esetében is a mama által fogyasztott étel okoz problémát. A leggyakoribb jelenség, hogy az adott étel elfogyasztása után hasmenés, bőrkiütések jelentkeznek. A hasmenés akár véres is lehet. Az allergiát kiváltó ételek sora hosszú, de a tehéntejfehérje mindenképpen az elsők között említendő, a málnával, eperrel, tojással együtt. Az első hónapokban észlelt hasfájás, a piros pöttyöcskék, a véres széklet, de különösen az, hogy a tejfehérje fogyasztás felfüggesztése a tüneteket megszüntette, arra enged következtetni, háziorvosuk helyesen döntött, amikor önnek a diétát javasolta.

Azzal is egyetértek, hogy az anyatejnél nincs jobb a kisbabák számára. Nincs az a szupertápszer, ami megközelítené az anyatejet. Ezt még a tápszergyártó nagy cégek is elismerik!
Kedves Anyuka!
Azt javaslom, amíg szoptat, kerülje a tejfehérjét. A babával kapcsolatban a következőket gondolom – és erről már többször esett szó, a honlapon lévő válaszok között talál a témával kapcsolatos írásokat – a tehéntej a kisborjú növekedésére alkalmas, de az embergyerek táplálására nem. A kisborjú élete első néhány hónapjában 10 kg-ot hízik, míg a baba féléves korra duplázza a születési súlyát, ami 3-4 kg-ot jelent. Ez könnyen megérthető, ha megnézzük az anyatej és a tehéntej közötti különbségeket (kalória, ásványianyag-tartalom, zsír és fehérjetartalom). A tejfehérje allergia bizonyítást igényel. Egyáltalán nem biztos, hogy a kisbaba valódi tehéntejfehérje allergiás lesz. Amit most tudunk, az annyi, hogy kiütései, hasmenése volt, véres széklelete, amely az Ön tejmentes diétájának hatására elmúlt. Sok érdekesség van, ami ezzel a témával kapcsolatban megemlítendő.
Nézzük, mi az amit az ételallergiáról tudni érdemes?
Az ételallergia a szervezet túl heves reakciója az élelmiszerek – általában fehérjeeredetű – alkotórészére. Kóros állapot, amely lehet múló, de fennmaradhat hosszú éveken, akár egész életen át. Mindjárt itt azonban megnyugtatásként megemlíteném, hogy a táplálékallergia a gyermekkorban az esetek jelentős részében, és számos allergén vonatkozásában átmeneti. Különösen a csecsemő- és kisdedkori tej-, tojás- és szójaallergia esetén 1-2 éves diéta után ezek elmúlására lehet számítani.
Ha az anyatej idegen fehérjét tartalmaz, mint ez az Önök esetében is megtörtént, (általában tej, tojás, glutén, földimogyoró okoz ilyesmit) a szoptatott csecsemő allergiás tüneteket produkál, amelyek az adott étel elhagyására jól reagálnak, magyarul megszűnnek. Mindez nem jelenti azt, hogy a gyerek tejfehérje-allergiás lesz. Az már egy másik, és lényegesen hosszabb téma, hogy manapság van egy olyan, nem is kevesek által és tudományosan is bizonyított állásfoglalás, hogy a tej mind a fehérje, mind a tejcukor vonatkozásában, mind bizonyos betegségek előidézésében ludas lehet.
Paleolit étkezés a neve a tejet, gabonaneműt, sót és még sok mást elkerülő étrendnek, melynek az a lényege, hogy szervezetünk az ő véleményük szerint 2,5 millió év alatt tökéletesen alkalmazkodott a vadászó-halászó-gyűjtögető életmódhoz. A paleolit kőkorszakot jelent. Ekkor természetesen még semmi nem szerepelhetett az étrendben, amit a nyugati civilizációnak „köszönhetünk”. Azok a betegségek is ismeretlenek voltak a természeti népeknél, amelyek ma a vezető problémákat jelentik, vagyis szívbetegség, cukorbetegség, autoimmun megbetegedések, elhízás és még számtalan egyéb betegség is, melyek oka szerintük a helytelen táplálkozásban keresendő.
Engem sikerült meggyőzniük, és amennyire lehet, igyekszem ezen elvek szerint enni, és az enyéimnek is ezt adni. A hivatalos állásfoglalás is egyre inkább kitolja a tej bevezetésének idejét.
Kedves Anyuka! Nem azt mondom, álljon be a sorba és kövessen engem, csupán felhívom a figyelmét egy lehetőségre, ami azt ígéri, joggal, hogy egészségesebben lehet élni. Üsse be a keresőbe a paleolit szót, rengeteg anyagot fog találni. A paleolit étrend követői azt mondják, a kőkorszaki ember nem fogyasztott tejet és tejterméket (nem is volt rá lehetősége, mivel a vadon élő állatokat nem lehetett megfejni).
Visszatérve a tejallergiára, a tehéntejben többféle fehérje található, ami allergiás reakciót válthat ki. Még a hivatalos orvosi állásfoglalás is azt mondja, hogy anyatejen kívül 6 hónapos korig ne kapjon a kisbaba mást. Igyekezzünk elegendő anyatejet biztosítani, vagy ha kiegészítés szükséges, úgy nevezett hidrolizált, azaz a tejfehérjét apró részecskéire felbontott alkotóelemeket tartalmazó tápszereket előnyben részesíteni (HA = hypoallergén tápszerek). Kétéves korig biztosan nem javasolt a tej adása.
Kedves Anyuka! Mindannyian magunk döntünk arról, hogy mit adunk a családunknak enni. Még így is, ha az ember igyekszik a legjobbat tenni, sok helyen vannak buktatók. Sajnos nem vagyok olyan bölcs, hogy meg tudnám győzni arról, amiben én hiszek, erre Önnek kell igent vagy nemet mondani. Én csak igyekeztem egy lehetőséget felvázolni, még ha ez manapság még szembe is megy a hagyományos állásfoglalással, mert a 2 évig ne kapjont a hivatalos hozzáállás is megerősíti.

Térjünk át a súlykérdésre.
Kedves Anyuka! A percentiles táblázatokról már sokszor esett szó itt a válaszok között. Ezek statisztikai adatok, amelyek megmondják 100 gyerek közül egy bizonyos életkorban mennyi olyan súlyú vagy magas mint a mi kisbabánk. Kisfia mind a súly, mind a hossz tekintetében születéskor 25 percentiles értéket mutatott tehát mondhatni kicsit, de nem sokkal kisebb súlyú és hosszúságú volt az átlagnál.(100 gyerekből 25 ekkora).

Nincs a mostani súlyával, hosszával sem baj, a saját 25 percentiles vonalán halad.
Ez azt jelenti, kisebb volt születéskor is az átlagnál és most is az. (6 hónapos korra súly:7,8 kg-ot, hossz: 65,2 cm-t mond a statisztika; 9 hónapos korra ha marad a saját görbéjén: 8,48 kg, illetve 69,8 cm a várható érték.) Szerintem a pótlások bevezetése is rendben van, a gyümölcs, zöldség és a gluténtartalmú keksz is megfelel a ma divatos és hivatalos ajánlásoknak. (A paleósok ellene vannak a glutén fogyasztásának, ezt azért kiegészítésképpen hozzá szeretném tenni.) A sinlac azt jelenti sine lactose= tejcukor mentes, de nem tejmentes.
Figyelje a babát kedves Anyuka! Ha újból jelentkeznének a tejallergia tünetei, akkor váltani kell, és ezt orvosukkal érdemes megbeszélni. Adjon minél tovább anyatejet a babának, mert az mindenképpen segít kivédeni a táplálási hibákat a legújabb kutatások szerint még a későbbiekben is.
Kedves Anyuka, végezetül, de nem utolsó sorban nagyon köszönöm elismerő sorait. Ezek számomra bíztatást jelentenek, és azt igazolják, amiben minden válasz megírásakor reménykedem, hogy jó úton járok és hasznos amit írok. Remélem ez a válasz is segítségére lesz.
Mindkét kisfiához sok örömet, jó egészséget.

Jelige: tejfehérje allergia
Kulcsszó: allergia, súlygyarapodás, tápszer, asztma

 

Gimnasztráda

2013. január. 12.  -  150.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

9 éves kislányom gimnasztráda csoportban sportol. Ezt a műfajt egy Rsg-s elemekkel tarkított tánchoz tudom hasonlítani. Gyermekem átlagos adottságokkal rendelkezik, nem rendkívül rugalmas, de kellő szorgalommal képes megcsinálni a kívánt elemeket. Hetente 3*2 óra edzésük van. A gyerek nagyon szereti, sokszor edzés után még este is táncol otthon. Néhányszor említette, hogy fáj a dereka, de eddig ez nem gyakran fordult elő. Nagyon szereti ezt a sportot, sajnos alternatív edzési lehetőségünk nem nagyon van, de nem szeretném, ha maradandó mozgásszervi sérüléseket szenvedne. Milyen tanácsot tud adni, esetleg milyen kontroll vizsgálattal tudjuk feltárni az esetleges sérüléseket? Válaszát előre is köszönve: K. Csilla

 

Kedves Csilla!
Nem voltam rest, és utána néztem, természetesen a NET-en, mit is takar ez a gimnasztráda kifejezés.
Leírom ide, hogy mit találtam, mert az az érzésem, egyelőre még kevesen vannak, akik ismerik ezt a sportágat. Ez egy olyan mozgásforma, ami ötvözi a szertorna, az akrobatika, az aerobic, a ritmikus sportgimnasztika (RSG) és a show valamint a modern tánc elemeit.
A Magyar Torna Szövetség égisze alatt a Mindenki Tornája Szakágán belül működik.
Gymnastic For All a nemzetközi elnevezése. Világbajnokságot és nemzetközi versenyeket is rendeznek ebben a sportágban. A célkitűzésük a Mindenki Tornájának mint örömsportnak a megismertetése, és terjesztése, rendszeres sportolási lehetőség biztosítása mind a fiatal, mind az idősebb korosztály számára,
a testmozgás és az egészséges életmód megszerettetése mindazokkal, akik érdeklődnek a sportág iránt.
Hát kedves Anyuka! Ez nekem nagyon tetszik.
Azt is elolvastam, hogy a gimnasztrádát óvodáskortól felnőttkorig bárki űzheti.
Bár van sportolói múltam, és ma is naponta rendszeresen sportolok, bevallom, sose hallottam erről a sportágról. A szertorna, az aerobik és az RSG azonban mindig közel álltak a szívemhez. A balettet és a táncot is nagyon szeretem.
A húgom évekig sikeres aerobikversenyző volt, később fitnesz edző lett. Két kis unokahúgom épp abból a megfontolásból lettek az RSG felé irányítva, hogy az remek tartást, szép izomzatot, harmonikus mozgáskoordinációt csinál.
Kedves Anyuka! Szeretnék elfogultságot bejelenteni. Amit írni fogok, nem egy racionális, orvosi vélemény, mert mindenképpen mélyen beleszól a soha el nem felejthető boldog sportmúltam. Életem nagy ajándékának érzem, hogy a szüleim levittek az uszodába és mondhatni, ott ragadtam. Mindent, amit elértem azóta az életben, alapjában véve annak köszönhetek, amire a sport megtanított.
Napjainkban a sport a találkozások és a társasági élet helyszíne is, segíti az embert abban, hogy testben és lélekben egyaránt egészséges legyen, fejlődjön. Gyakran azonban nehéz olyan sportágat választanunk gyerekeinknek, amely a személyiségéhez és a képességeihez egyaránt ideálisnak mondható. A testedzés, a sport terén manapság két szélsőséges, mindjárt hozzá is fűzném egészségtelen szülői és gyermeki hozzáállással találkozhatunk.
Az egyik a túlzott óvás és védelem, kímélet a szülők részéről, aminek következménye a gyerekek elkényelmesedése, aktivitás- és mozgásszegénysége.
A másik véglet, amikor a szülők álmaik, vágyaik netovábbját, a gyerek érvényesülését a versenyszerű, és csak keveseknek osztályrészül jutó kiemelkedő sporttevékenységben, sportsikerekben látják.
Elmondanám, én mit tanultam az igazán nagyszerű sportoló szüleimtől. Mire én megszülettem, mindketten olimpiai bajnokok voltak, de eldöntötték, a gyerek csak akkor sportoljon, ha akar.
Persze, hogy akartam. Imádtam az uszodában lenni. Ott volt az összes barátom, és mindig történt valami érdekes. Évekig én voltam a főlógós. Nagyjából úszkáltam, de egyáltalán nem komolyan, olyan mozogjon a gyerek szinten. Volt 3000 méter az edzés, és szépen a barátnőimmel bementem a vízbe, úsztunk 50 métert, mert a másik oldalon folyt be a meleg víz. Üldögéltünk egy órácskát a meleg víz tetején és ennyi volt az edzés. Tél volt, hideg, az edzők nem állhattak a parton, egy fedett helységben voltak, ott vártak ránk. Látni pedig nem lehetett a nagy párától, amit a medencébe befolyó víz és a levegő találkozása okozott. Anyu, aki később valóban edzőm lett, tudta, hogy csalok, azt hiszem én is tudtam hogy tudja, de sose volt ebből probléma. Azt hiszem, azt várták, mikor nő be annyira a fejem lágya, hogy komolyan veszem majd az úszást. Nem kellett sokáig várni.
Ezzel a hihetetlen edzésmennyiséggel a hátam mögött megnyertem egy váltóval a gyerekbajnokságot, és felállhattam arra a dobogóra, ahol a szüleim is álltak, amikor Magyar Bajnokságot nyertek.
Soha többé nem csaltam. Ma is, ha véletlenül elszámolom, hogy hol tartok, inkább azt mondom a kevesebbnél, nem 500, hanem csak 400 méternél. Sose fog kiderülni, de erős a gyanúm, ha erőltettek volna az elején, én bizony lógós lennék ma is.
A másik, ami nagyon jó volt szerintem, az volt, hogy a sport ajándéka volt az életemnek. Jutalom, és nem kegyetlen teljesítendő penzum. Ha négyest hoztam az iskolából, nem mehettem uszodába. Ez volt a törvény. A törvényt pedig tiszteletben kellett tartani.
A mindenki számára kívánatos testedzés, az egészséges mértékű sport nem cél, hanem eszköz a fizikai és szellemi terhelések jobb elviselésére. Rengeteg sportágból lehet választani. Nem mindegy azonban, hogy melyiket mikor kezdi el a gyerek. Az sem mindegy, kudarcokat él meg vagy sikerélménye van. Más és más adottságok szükségesek az egyes sportágakhoz, más és más hozzáállás.
Mondok egy példát, ez is személyes tapasztalat. Máté édesapja kajakos volt. Abban nagyon eredményes, viszont úgy úszott, mint a balta nyél nélkül. Én elég jól úsztam, de ha beültem a kajakba, azon mód ki is bukfenceztem belőle. Sokat nevettünk ennek az abszurditásán, hogy egymás sportágában mondhatni nem jeleskedtünk
Nálam egyszerű volt a helyzet, a szüleim is uszodai emberek voltak (anyu úszott, apu vízilabdázott) adta magát a helyzet, hogy én is az uszodába kerültem. Szerencsére.
A kajak-kenu olyan sportág, amit nyugodt vízen és sebes folyású folyón is lehet űzni. Az edzések általában természetes folyókon, tavakon zajlanak. A hajó igencsak labilis, a víz mozgása miatt bármi megtörténhet. És maga a sportoló, ha szorgalmas, bizony sokat van egyedül nyílt vízen. Ha nem szereti a természetet, ha nem jó az egyensúlyérzéke, ha félénk, bizony hamar elmegy a kedve.
Szerencsére kislánya úgy tűnik megtalálta azt a sportágat, ahol jól érzi magát.
Azt gondolom, ez a legfontosabb, hogy szereti azt, amit csinál. Olyan nagyon, hogy még külön is gyakorol, mondhatni edzésben van. Bizonyára szereti a sporttársait, a csapatot is.
Kedves Csilla! Extra adottságokkal nagyon, rugalmas izomzattal bizonyára könnyebb lenne, de elgondolkozott-e azon, mi mindent ad ennek a 9 éves kislánynak az, hogy erőfeszítéseket kell tennie a siker érdekében.
Messzire visz ez a kérdés. Írtam az elején, vallom, hiszem, hogy mindaz, amit elértem sokban a sportnak köszönhető. Hogy megtanultam, nincs lehetetlen, csak tehetetlen, hogy tudom mindennek ára van, és hogy a munka megtérül. A jól elvégezett munka, a szorgalom nem vész kárba. Néha egy nehéz ügyeletet azért tudtam jól átvészelni, mert megtanultam egyfajta hozzáállást a sportban.
A tehetség nagyon fontos dolog, de aki nagyon tehetséges, annak sok minden könnyen jön, elkallódhat. Azt vallom, egy nagy eredmény eléréséhez 10 százalék tehetség kell, 80% munka és talán 10% szerencse.
Elkalandozom anyuka, ne haragudjon, de a sporttal kapcsolatos dolgok mindig nagyon fontosan voltak számomra.
Azt írja, fáj a dereka a gyereknek. Ez lehet izomláz is egy-egy új elem megtanulásakor, ugyanis olyan izmokat kell terhelni, amelyek nincsenek még edzésben.
Nem tudom, hol laknak, hol sportolnak. Azt sem, van e rendszeres sportorvosi vizsgálat. Az természetes, hogy amennyiben fáj valamije a kislánynak vagy megsérült, az azonnali orvosi ellátást igényel. Megelőzésképpen azonban csupán az lenne az ötletem, jó lenne egy orthopéd szakorvosnak megmutatni, hogy a csont- ízületi és izomrendszere terhelhető- e. Ha minden rendben van, én gondoskodnék rendszeres lazításról, adott esetben sportmasszőr segítségét is igénybe venném. És legfőképpen bíznék abban, amit úgy lehet leginkább kifejezni, hogy teher alatt nő a pálma. A mindig feljebb és feljebb tett léc, a mindig az előző eredményt túlszárnyalni vágya, a képes vagyok rá érzése messze-messze a sportkarrier befejeződése után is megmarad. Én hálás vagyok a sorsnak, hogy megadatott nekem a sportolás lehetősége.
Kívánok sok sikert, kitartást és örömteli órákat kislányának választott sportágában

Jelige: szacsi
Kulcsszó: sport

 

Csípószűrés

2013. január. 12.  -  149.  cikk kinyitása

Szerdán voltunk csípőszűrésen és abban kérném a segítséget, hogy értelmezze doktornő ikerbabáim közül a kislány leletét: Csípő UH: Bal oldal: Graf II/B. csípő: a vápasarok lekerekített, a porcos labrum a fejet átfogja. Csontmagvacska nem látható. (A többit nem gépelem be, ott nincs gond)
Emiatt betétes rugi használatát, rendszeres tornát és a D vitamin napi adagjának emelését javasolták. A legfontosabb számomra, hogy ez a Graf II/B csípő mennyire komoly és pontosan mit is jelent? Veszélyes állapot, nagy az esély a csípőficamra? A betétes rugi hordása jó megoldás erre? Ehhez kapcsolódna a második kérdésem: megvettük a legkisebb méretű rugit, de rá az is nagy (mivel 2000 gr-mal született). Használhatnánk helyette terpeszbetétes pelenkát? Helyettesíthető ezzel?
Mint írtam, a súlya miatt koraszülöttnek számított a baba, szerencsére, semmilyen rendellenessége, betegsége nincs. Írta doktornő egy másik anyukához intézett válaszában, hogy a koraszülöttek gyorsan behozzák a lemaradást... Sajnos, anyatejet nem tudok adni nekik, tápszert esznek. Az én kislányom egy-egy alkalommal 130-150 ml-t is megeszik. Ez normális? 8 hetesek leszünk a héten. A védőnő javasolta, hogy adjak kevesebbet és etessem gyakrabban, de ez kivitelezhetetlen, mivel 90 ml után ordít, mert annyira éhes. Egyébként ebből fakadóan semmi gondja nincs.
Ha megengedi, még mindig nem fejezném be: az említett kislánynál a 3. tápszert használjuk. Az 1. Nestlé Alprem (kifejezetten kis súllyal született babáknak való) volt, de nehezen kakilt tőle mindkét baba, így lecseréltük Humana Digest Plus-ra, ami nehezen emésztő babáknak való. Ez a kislánynak a székelési gondokat megszüntette, viszont más kellett helyette, mivel sokat bukott, még evés után jóval is jött vissza. Gyerekorvos tanácsára antireflux tápszert vettem (Humana Baby Fit). Megfelelő-e ez a tápszer, nem jelent-e gondot, hogy babánízű? Ilyenkor már biztos a reflux betegség vagy épp, hogy megelőzés céljából kaptuk az új tápszert? Egyébként fejlődő, jó kedélyű babáról van szó.
Az ikerpár kisfiú tagjánál is le kellett cserélni a Nestlé Alprem-et ugyanazon okok miatt. A Humana Digest Plus-t fogyasztja ő is már három hete, a széklete napi rendszeressé vált, zöld színű volt és nagy erőlködések után született meg. Ehhez képest 5 napja megint küszködünk a kakilással és sajnos, elő kellett vennem a lázmérős módszert, mivel hiába erőlködött, nem volt eredménye. Kérdésem: milyen gyakorisággal lehet ezt alkalmazni, nincs-e valami más megoldás ennek kezelésére? Espumisan, Infacol nem hatott. Meddig tarthat ez a jelenség? Várjam, míg kinövi vagy érdemesebb lenne kivizsgáltatni? Tegnap reggel magától kakilt, de ennek ellenére egész nap kedvetlen, szomorú volt. Ez is normális vagy állhat más betegség a háttérben? Érdemes lenne nála is tápszert váltani? Normális, hogy ennyi tápszerváltáson túl vagyunk? Használhatom-e a glicerines kúpot? Eddig, mint írtam is, zöld volt a széklet, a tegnap reggeli és esti (kúpot kapott) mustársárga. Olyan nem lehet, hogy most kezd a szervezete átállni a Humana-ra és ez viseli meg ennyire? A széklet színének változása alapján gondolok erre. Egyébként a ma reggeli széklet kicsi hígabb volt, mint az eddigi zöld. Elnézést a rengeteg kérdésért, első babáim és percről percre tanácstalanabb vagyok.

 

Kedves Tanácstalan Anyuka!
Köszönöm részletes leírását. Megértem aggodalmát, hiszen az első babával – bár szerintem általában az összes többivel is – az elején akad gond, megbeszélni-, izgulnivaló. Ha viszont valaki olyan szerencsés mint Önök, és rögtön két kisbaba érkezik egyszerre a családba, természetesen több a megoldani való is.
Már elöljáróban azonban annyit mondanék, a leírtak alapján biztosan nincs nagy baj. Ez remélem már így a válasz elején is megnyugtatja Önt.
Menjünk akkor végig szép sorban minden kérdésen.
Azt írja kedves Anyuka voltak csípőszűrésen, ami teljesen rendben lévő dolog, lévén minden kisbaba csípőjét meg kell vizsgálni 6 hetes korban. Ez a kötelező szűrések közül az egyik még abban az esetben is, ha nincs semmi panaszuk, ha nem volt a családban a felmenők között csípőficamos, akkor is.
Hatványozottabban kell figyelni az olyan babákra, ahol valami miatt nagyobb az esélye a veleszületett csípőficamnak vagy dysplasiának (a vápa nem kellő fejlődésének).
Mivel az Ön két babája egyszerre lakott az anyaméhben, ebben az esetben azt szoktuk mondani a relatíve szűkebb hely miatt talán nagyobb a veszélye annak, hogy valamilyen csípőízületi elváltozás található. Én inkább azt mondanám, jobban oda kell figyelni az ikerterhességekre, meg azokra a gyerekekre is, akik nem fordulnak irányba a születés előtt, és úgynevezett faros fekvésben maradnak.
Az ultrahang vizsgálat azt szolgálja, hogy ezzel a készülékkel meg tudjuk tekinteni az anatómiai viszonyokat, és korán, jó időben tudjuk szükség esetén megkezdeni kezelést.
A csípőizület ultrahangos vizsgálatát dr. professzor Reinhard Graf dolgozta ki a munkacsoportjával és ezért úgy gondolom tiszteletből Graf szerinti beosztásokat használunk. A csípő dysplasia (dysplasia jelentése: valamely szövet rendellenes fejlődése) veleszületett csípőízületi hiba, családilag halmozottan örökletesen szokott előfordulni, lányoknál lényegesen gyakrabban.
Megpróbálom elmagyarázni a lényeget.
A combcsont feje gömb alakú. Úgy néz ki mint egy golyó. Ezt a golyót kell befedje a medencecsont ízvápája, ami optimális esetben is csupán egy félgömb, hiszen így biztosítja a szabad mozgásokat a csípőízületben. Ha ez a vápa túl lapos és nem fedi kellőképpen a combcsont fejét, mozgatásra kicsúszhat a fej a vápából ez a csípőficam. Ráadásul pici baba korban itt csontos és porcos elemek vannak, amelyek csak akkor tudnak optimálisan fejlődni, ha jól fekszik a vápában a combcsont feje.
Amit kérdez kedves Anyuka, a Graf II/ b csípő azt jelenti pontosan, hogy a kislány csípője kicsit gyengébben fejlett. A beosztás I/a-tól indul és IV-ig tart. Pontosan meghatározott szögeket mérnek, és megnézik ultrahanggal mind a csontos, mind a porcos vápa állapotát.
Úgy gondolom – és mivel van egy orthopédiai szakvizsgám is, le merem írni ehhez talán értek, bár az orthopédiát nem gyakorlom napi szinten, de azért saját kisbetegeimnél természetesen foglakozom az esetleg felmerül orthopédiai problémákkal is –, hogy megnyugtathatom kedves Anyuka! Amit mondtak a terpeszkezelés a megfelelő therápia annak megelőzésére, hogy nehogy a vápa lapos maradjon. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor az ajtót kinyitjuk. Az ízület vápája akkor fedi leginkább a combcsont fejét, ha mintha az ajtót nyitnánk, terpeszben van a baba lába. Úgy kell ez kinézzen, mint a békalábtartás.
Ekkor az ízfelszínek egymás hatására jó irányba tudnak fejlődni.
A kapható rugi és a terpeszbetétes pelenka csere azonos A megvásárolt nagy rugira kívülről elől és hátul rá lehet varrni 2- 2 gombot, és egy vastag gatyagumival fel lehet a babára úgy adni, hogy a gatyagumi a nadrágtartó. A lényeg: a kicsi lába legyen teljesen terpesztett helyzetben.
A II/B állapotot 3 hónapos korban ellenőrizni szoktuk.
Csak hogy egy kis statisztikát is mondjak, a kisbabák 79 %-a Graf I/a-val vagyis mondhatni tökéletes csípővel születik. A Graf II csoport 20,5% és a maradék a Graf III/ IV-es, akik a komoly kezelést, műtétet igénylő csoportot alkotják.
Azt javaslom, hordják a rugit vagy a terpeszbetétes pelenkát. Nem árt, ha megmutatja orvosuknak, hogyan alkalmazza ezeket a bugyikat, hogy jó helyen van- e és jól terpeszben van-e a baba lába.
Az, hogy az egyik oldal más mint a másik, abból adódik, hogy a baba valamelyik oldalra kuporodva fekszik az anyaméhben. Pláne akkor, ha a testvére is éppen ott lakik, kicsi a hely. Mindez nem jelent manapság szerencsére már problémát, mert épp ezzel a Graf által kidolgozott ultrahangos módszerrel nagyon korán meg lehet kezdeni a kezelést, aminek hatására 3-4 hónapos korra mindkét oldalon tökéletes lesz a csípőízület.
Kedves Anyuka! Remélem kérdése első részére sikerült megnyugtató választ adnom. A rugi, a terpesztés a megemelt D vitamin adag és a rendszeresen végzett torna esetén minimális az esélye annak, hogy a kislány csípőficamos lesz.
A ficamhoz nagyon sekély vápa kell, hogy ott a combcsont feje ki tudjon ugrani a helyéből.

Kedves Anyuka! Valóban azt írtam, hogy olyik babácska nagyon gyorsan igyekszik behozni a lemaradást, de itt nem hetekre hanem hónapokra gondoltam. Gyakorlatilag az első életév végére érik általában utol kortársaikat azok, akik korábban vagy kisebb súllyal érkezetek. Vegye azért azt is figyelembe, az Ön kisbabái ketten voltak, vagyis ha a kisfiú is csupán 2000 g-al született, az is bőven több, a kettő együtt, mint az átlag babák súlya (3500 gr).
Az valóban sajnálatos, hogy nem tud anyatejet adni a kicsiknek, de ha nincs, nincs mit tenni. Az anyatej a legjobb a pici babák részére, de mindegyik tápszergyártó cég a legjobb akar lenni, úgy is mondják angolul „The best of the rest” magyarul abban az esetben ha pótlás szükséges ők legyenek a legjobbak, a leginkább hasonlatosok az anyatej összetételéhez.
A Nestlé Alprem, a a Humana Digest Plusz és a Humana Baby Fit is megfelelő tápszerek, de azért egyik sem azonos az anyatejjel.
Kedves Anyuka! Nem mindig könnyű a megfelelő tápszert megtalálni. Azt, ami mellett jól fejlődik a baba, nincsenek szélgörcsei, kakilni is tud, és tartalmaz minden olyan anyagot is, amire szükség van a harmonikus fejlődéshez.
A pici babáknál nagyon gyakran előfordul, hogy buknak, de ez még nem jelent okvetlenül reflux betegséget. A honlapomon talál a refluxxal kapcsolatban néhány választ, most itt nem ismételném meg az ott leírtakat.
Én úgy érzem, ha egy ilyen kicsi lány 120-150 ml-t is bepakol, egyszerűen arról van szó, hogy túlette magát, és az jön ki bukás, olykor hányás formájában. Némelyek még hasmenést is mellétesznek, és mindezt csak azért, hogy ne hízzák túl magukat. Ez persze így elég bután hangzik, hiszen ez nem egy tudatos dolog, inkább azt mondanám fantasztikusan van ez kitalálva a természet által. A baba valamilyen módon megszabadul a feleslegtől.
A reflux-betegség kivizsgálást igényel, és ha bizonyított, akkor kezelésre van, lehet szükség.
Azt sem árt tudni, hogy a pici babák gyomorszájának izomzata nem zár még tökéletesen, ez is oka lehet a bukásoknak savas előzmény nélkül. Ezt inkább visszacsorgatásnak mondanám nem is bukásnak.
A lázmérős kakicsinálás nem a legjobb módszer, nem nagyon kellene kísérletezgetni vele (még akkor sem, ha valamelyik nagymama ezt tanácsolja). A tápszer, az anyatej gyakorlatilag rostmentes, ezért úgynevezett székrekedést csinál, ami nem egy valódi szorulás. Ugyanez vonatkozik a glicerines kúpra is.
Az Espumisan és az Infacol hasgörcsre javasolt készítmények, nem várható egyiktől sem, hogy a baba kakiljon.
A Humana tápszercsalád a Nestlé vagy a MiIlupa között nincsenek óriási különbségek. A Humana egy Németországban kifejlesztett termékcsalád, feltehetőleg német precizitással készítik.
Kedves Tanácstalan Kezdő Anyuka! Bele fog jönni. Olyan szépen és részletesen írt le mindent, hogy már ez is arról szól, gondos, jó édesanyja ennek a két apróságnak.
Kérdezzen nyugodtan, hallgassa is meg a jó tanácsokat, de Önnek, Önöknek kell a döntést meghozni.
Abban nincsen semmi különleges, hogy próbálkoznak a tápszerekkel, de ha megvan az igazi, amellett ki kellene tartani. A baba optimális esetben csak anyatejet kap, a saját mamája tejét, azt sem váltogatjuk.
Nincs akkor sem semmi baj, ha nem kakilnak minden nap a babák.
Ha jól gyarapodnak, szépen tudnak pihenni, aludni, és jó az általános állapotuk, nincs miért aggódni orvosi értelemben.
Az hogy Ön aggódik, érthető. Valami megváltozik abban a pillanatban, amikor az ember világra hoz egy gyereket (nem is beszélve arról, ha mindjárt kettőt). Az aggódás, a féltés és felelősségérzés mondhatni társul szegődik az ember mellé.
Az én fiam régen felnőtt már, de még ma is sokszor tanácstalan vagyok, aggódom, és csak bízni tudok benne, hogy rendbe vannak, lesznek a dolgai.
Van egy nagyon szép mondat, sok éve olvastam valahol: „Eldönteni hogy gyereket akarunk egy pillanat műve csupán. A döntés azonban, hogy a szívünk a testünkön kívül ölt testet örökre szól.”
Nagyon sok boldogságot, örömet kívánok Önöknek, sok szeretettel.

Jelige: Tanácstalan kezdő anyuka
Kulcsszó: iker, csípőficam, evés, tápszer, pelenka

 

Nem beszél

2013. január. 12.  -  148.  cikk kinyitása

Kedves doktornő!.A kisfiam 3 éves lesz áprilisban, de meg nem beszél. Mutogat és hangokat add ki, teljesen megérteti magát, de szavak nem jönnek. Néha mama, papa szavakat mond, de ezeket is csak mióta a 1.5 éves öccse elkezdett beszélni. Az apuka francia, én magyar vagyok, a közös nyelv angol. Orvosi segítségre van szükség vagy a 3 nyelv miatt van a beszed késés? A kisebbik fiam már mond szavakat és sokat halandzsázik. A nagyobbik sokat nézi a tv-t és elég csendes fiú. Mitevő legyek?

 

Kedves Anyuka!
Ez a csendes, alig vagy keveset beszélő kisfiú tulajdonképpen még 2,5 éves. Nem kötekedni akarok természetesen, csupán azt jelezni, itt az élet elején – és talán a végén is, bár ahhoz nem értek – bizony néha a napok, hetek, de a hónapok biztosan sokat számítanak.
Az írja, közel három éves kisfia nem vagy alig beszél. Ez még abban az esetben sem lenne nagyon nagy baj, ha egynyelvű családban nevelkedne a gyerek.
Ahhoz, hogy pontosan érthető legyen, mit gondolok, szeretném, ha átvennénk együtt, természetesen csak röviden a normális beszédfejlődés periódusait.
Ezek ismeretében már érthetőbb lesz, mit is értünk megkésett beszédfejlődés alatt, melyek a kommunikáció zavarai, sőt az is kiderül, hogy mikor és mit kell tenni.
A hangképzés legkorábbi formája megszületéskor a sírás. Úgy is hívjuk az első periódust: A sírás fázisa: amely 1-7 hetes korig tart. A sírás maga egy veleszületett reflex, amelyet a placentáris (méhlepényen át történő) légcseréről a tüdőlégzésre való átállás következtében kialakuló légzőközponti inger vált ki. A csecsemő sírása azonban hamarosan kommunikációs funkciót tölt be, vagyis megfelelő jelzéseket ad vele a kisbaba (étkezés, figyelemfelkeltés).
A következő fázis a Gőgicsélés időszaka: 2-12 hónapos korig. Az időszak érdekessége az, hogy ezt a periódust 2 részre osztjuk. Az első része (2-től-5 hónapos korig) tulajdonképpen egy differenciálatlan beszédkészletet jelent, és éppen ezért minden nyelven azonos. A kezdeti időszakban képzett hangok meghaladják az anyanyelvi hangkészletet. Mondhatjuk úgy is, a nyelv játékos használatából származik. A felfedezett képesség, vagyis az, hogy hangokat tudok kiadni, és ennek a körülöttem élők is örülnek, örömet okoz a babának, ezért szorgalmasan tovább próbálkozik. Ez a primer gőgicsélő periódus egyébként süket csecsemőknél is kialakul.
A második gőgicsélés időszakában (5-7 hónapos korban) alakul ki a gőgicsélés szabályozása. Ezt a kicsi baba a saját hangjai ismétléséből és mások utánzásából sajátítja el, és ekkor már felismerhetők az adott nyelv, az anyanyelv sajátosságai, dallama és beszédritmusa.
A halláskárosodott gyerekek az utánzó gőgicsélés periódusában mind a beszéd, mind a fogalomalkotás terén elmaradnak, lévén a beszédet a hallás útján sajátítjuk el.
Először a szótagok ciklikus ismétlését tapasztaljuk: Pl. baba, mama, papa, és a megerősítések hatására fogja később tudni, ki kicsoda a családban. A kiadott hangokat, kezdetleges szavakat mimikával, gesztusokkal, beszéddallammal erősíti meg a baba, lelkesen bólogat, magyaráz, igaz egy hangot sem lehet érteni belőle.
Ez a passzív szókincs a valódi beszédet mintegy 3 hónappal megelőzi. Halandzsázik, de tulajdonképpen gyakorol. A nyelv hangkészletével, utánzással megtanulja a magán és mássalhangzók egymásutániságát, sorrendjét, így tanulja meg anyanyelvét.
Az első szavak, egyszavas mondatok 1-1,5 éves korban hangzanak el általában. Ez lenne a következő periódus. Először egy-egy szó hangzik el. Például az hogy labda, de ez sok mindent jelenthet. Azt is, hogy kérem a labdát, azt is hogy elvették a labdámat, vagy hogy elgurult a labda. Ezt követi a beszéd kiépülésének időszaka a két és többszavas mondatok képzése (1,5-2 év között), a nyelvtan elsajátításának periódusa (2-2,5 éves korban), majd az első és a második kérdező korszak.
Kedves Anyuka! Sokat lehetne erről a témáról is írni még, hiszen igazán izgalmas dolog megfigyelni azt, hogy egy kisgyerek miképpen sajátítja el a beszéd, a kommunikáció alapjait.
Hogyan épül fel a rendszer, mindig többet és többet tudva, megtanulva addig, míg pontosan el tudja mondani amit gondol, amit szeretne.
Kedves Anyuka! A megkésett beszédfejlődés azt jelenti, hogy valamiért a normális beszéd kialakulása késik. Vagyis a várhatónál, vagy átlagosnál később, vagy hibásan alakul valami. A normálistól eltérő beszédet beszédzavarnak nevezzük. Ami pici baba korban még normális és megható, az később zavaró lehet. Amennyiben megkésett beszédfejlődésről beszélünk, az hivatalosan mind a verbális, mind a non-verbális tünetekben elmaradást jelent. Magyarul a gyerek nem vagy alig beszél, de érteni sem érti a dolgokat, és kifejezni sem tudja gesztusokkal, amit szeretne.
Az önök esetében úgy gondolom, egy verbális elmaradásról vagy inkább lassulásról van szó. Azt írja, a kisfiú egyébként is elég csendes, mondhatni magának való, viszont mindent jól ki tud fejezni.
Anyanyelv mondjuk, de ha vegyes házasságba születik egy kisgyerek, akkor az apanyelv egy másik kihívást jelent. Az meg, hogy van egy harmadik közös nyelv is, bizonyára belezavar a tanulásba.
Kedves Anyuka! Ez nem baj, sőt szerintem hosszútávon nyereség lesz a gyerekei számára. Az, hogy pici gyerekkorban két nyelvet tudok megtanulni „anyanyelvi szinten” pluszt ad az életben.
Az, hogy a kisebbik gyerek időben kezdett el gagyarászni, azt is jelentheti, Ő egy másik kisbaba, más adottságokkal, képességekkel jött a világra.
Szerintem nincsenek még egyáltalán lemaradva semmiről.
Jól gondolja, hogy a sok nyelv, amit használnak a gyerek mellett, akadályozhatja a beszéd időben való elsajátítását.
Én azért mindenképpen azt javasolnám, vigyék el egyszer fül-orr-gégész szakorvoshoz, ahol megvizsgálhatják, hogy rendben van-e minden a hallásával.
Abban is biztos vagyok, hogy a legjobbat akkor teszik gyerekeikkel, ha tudatosan és konzekvensen mindketten az anyanyelvükön szólnak hozzá. Vagyis Ön magyarul és az apuka franciául.
Mivel az angol a közös nyelv, annak megtanulása sem lesz nagy feladat a gyerekeknek, de azt egy kicsit most csak az egymás közötti tehát a felnőttek között gondolatcserére használnám.
Évekig én voltam egy volt osztálytársnőm gyerekeinek az orvosa. Ott az apuka spanyol anyanyelvű és náluk is az angol volt a közös nyelv. Kialakult egy sajátságos nyelv, amelyben a gyerekek egy mondaton belül mindhárom, tehát, magyar, spanyol és angol szavakból képeztek egy mondatot. Sok év eltelt azóta, hogy ezeket a gyerekeket kezeltem, de mindketten mind a három nyelvet tökéletesen megtanulták, jelenleg külföldön tanulnak.
Kedves Anyuka mindhárom nyelven minden jót kívánok Önöknek.

Jelige: benjamin
Kulcsszó: beszédkialakulás, beszédfejlődés

 

Sír

2013. január. 12.  -  147.  cikk kinyitása

Jó napot Andrea!
Szeretnék érdeklődni: a kislányom 18 hónapos, és azt szeretném megtudni, hogy ha elesik vagyis be üti a kis fejét, akkor mitöl van az hogy, sir és nem vesz levegőt, és olyan mintha eszméletét veszti. Ezt szeretném megtudni, hogy mitől lehetséges ez.
Köszönöm előre is a válaszát.
Tisztelettel: Csilla

 

Kedves Csilla!
Azt hiszem szét kellene szedni ezt a kérdést, mert így számomra kevéssé értelmezhető. Az, hogy miért sír, ha elesik, szerintem eléggé nyilvánvaló, és bizonyára nem is ezt kérdezi Ön sem, csak valahogy a mondat erre enged következtetni. Egy 18 hónapos kislány, ha elesik (igaz egy nagyobb is és persze a kisfiúk is) és beüti valamijét, ami fáj, jogosan sír. Sír, mert megijed, és mert fájdalma van.
A sírás, és erről már nagyon sokszor volt szó itt a válaszok között is, jelzés. Figyelemfelkeltés, azt jelenti: bajban vagyok, légy szíves segíts rajtam! Persze van olyan is később, hogy sírunk, ha megrendülünk, vagy örömünkben is akár, de azért még felnőtt korban is a sírás általában segélykérést jelent.
Az, tehát hogy a gyerek elesik és sír, szerintem normális jelenség. Az már kevésbé az, hogy a sírással egy időben esetleg nem vesz levegőt, és ettől, ilyenkor eszméletét is elvesztheti, ez egy bizonyos viselkedésre jellemző, és egészen biztosan nem tartozik a normál jelenségek közé. Azt azonban nem árt tudni, elég gyakran előfordul nagyjából 1,5 és 5 éves kor között, úgy is hívjuk: indulati roham. Affectív apnoe az orvosi elnevezése, ami szó szerint annyit jelent: affektív=érzelmi, indulati apnoe=a légzés átmeneti kimaradása.
Indulat, érzelem mondjuk a jelenségre, és általában olyankor szokott előfordulni, ha valami nem úgy történik, ahogy a gyerek elképzelte, ha valamilyen vágyát vagy kívánságát nem elégítjük ki azonnal, de olykor az is előfordul, hogy egy érzelem, mint például az Önök esetében az elesést követő ijedtség generálja a jelenséget.
Azt írja kedves Anyuka „olyan, mintha elvesztené az eszméletét”, és valóban, amit látni lehet az, hogy a gyerek egyre jobban belelovalja magát az üvöltésbe, majd a kitörés csúcspontján elakad a lélegzete, elkékül, még tónustalanná is válhat.
Kedves Anyuka! Megértem aggodalmát, hiszen a látvány valóban nagyon ijesztő, még akkor is, ha általában a gyerekek néhány másodperc múlva ismét vesznek levegőt, elkezdenek lélegezni, és hamar visszanyerik szokásos színüket is. Rövidesen teljesen magukhoz térnek, és néhány hüppögés után újból úgy viselkednek, mintha semmi sem történt volna.
Amit kérdez, hogy mi a teendő, egyszer már leírtam, megtalálja a honlapon „Lehet-e veszélyes a hiszti” címen, esetleg olvassa el kedves Anyuka azt a választ is.
Leírom persze itt és még egyszer természetesen az okokat és a teendőket, de ez biztosan kicsit más lesz, mint az előző válasz, érdemes talán tanulságos is mindkettőt megnéznie.
Tehát először is arra a kérdésre, hogy mitől van ez az egész, az a leghelyesebb válasz, hogy pontosan nem tudjuk. Talán a kicsit érzékenyebb idegrendszerű gyerekek hajlamosak az említett indulati vagy érzelmi kitörésre. Kérem, ne értsen félre ez nem kritika, vagy nevelési csőd, egyszerűen van olyan gyerek (sőt szerintem felnőtt is) aki ha nem tudja az akaratát azonnal és teljes mértékben érvényesíteni, hogy is fogalmazzam szépen, bekattan. Természetesen egy 18 hónapos kislány még nagyon sokat fog fejlődni, tanulni, és bizonyára megtanulja azt is, hogy miképpen kell kezelnie, ha indulatai vagy negatív érzései támadnak.
A tipegőkorú gyerekek 1-2 %-a ejti teljesen kétségbe a szüleit azzal, hogy egyszerűen nem vesz levegőt. Ez megint csupán egy statisztikai adat, és nem sokat segít adott esetben, amikor baj van, de azért szerintem mégis hasznos tudni, hogy nem ritkaság a dolog.
Nézzük tehát a teendőket: Ami a legfontosabb, bármilyen ijesztő is legyen az indulati roham, megijedni nem szabad tőle. Természetesen a másik végletbe sem jó esni, vagyis nem szabad a gyereket hangosan szidni, esetleg hideg vízzel leönteni vagy bántani, (hallottam már sajnos ilyen tanácsokról is) mert ezzel csak fokoznánk az amúgy is túlingerelt idegrendszer izgalmát.
Abban az esetben, ha a légzéskimaradást indulat váltotta ki, a legjobb magára hagyni picit a babát, persze úgy, hogy közben titokban lássuk, hogy mi történik. Ha azonban – mint Önöknél – a fájdalom a kiváltó ok, akkor természetesen ne hagyjuk a bánatával magára, de ne is csináljunk különösebben nagy ügyet az egészből.
Ha a „hisztivel” valamit el akar érni, mert bizony ez is megesik, helytelen az akaratát azonnal és mindig kielégíteni.
Kedves Anyuka! Azért akkor sincs baj, ha néha a gyerek győz, hiszen előfordul, hogy nem tudunk józanok maradni egy eszméletvesztésszerű állapot után.
Mivel a rohamot rendszerint a fájdalom, illetve a frusztráció váltja ki, természetesen a legjobb lenne ezeket elkerülni. Az élet azonban nem így működik.
Néha bizony fájdalmakat kell átélni, és néha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk. A gyerek a tanulás idejét éli. Sír, kiabál, ha megütötte magát, vagy ha valamit nem sikerült megvalósítani, és azután egyszer csak nem vesz levegőt. Néhány másodpercre elveszti az eszméletét, majd egy nagy belégzéssel megint beindul a légzés.
Sajnos igazi kezelése nincs az egésznek. Az a tapasztalat, a legjobb semmit sem tenni. Általában 3 éves kor tájékán a gyerek kinövi ezt a szokását.
Ha bármi furát észlelne, a légzéskimaradás hosszabb lenne, vagy rángatóznának a végtagjai, mindenképpen fel kell keresni az orvost, aki eldönti szükség van-e ideggyógyászati vizsgálatra, és esetleg kezelésre is, ha a görcsök epilepsziának minősülnek.
A légzésleállás nem hajlamosít epilepsziára teljesen más a mechanizmusa, nem kell tehát azon izgulni, hogy azzá válik majd.
Abban viszont egész biztos vagyok, hogy az ilyen kicsit indulatosabb, érzékenyebb gyerekeknek nagyon jót tesz a sok mozgással járó szabadban történő játék. Úgyis mondhatnám, ha nem lenne kicsit abszurd a sport, ami magyarul testmozgást jelent.
Olyan mozgások, amelyek részint odafigyelést igényelnek (pl. biciklizés, korcsolya) részint jól elfárasztják a kis mérgelődőt, jót tesznek.
Tudom, kislánya még pici ahhoz, hogy okos szóval meg lehessen győzni, de én mégiscsak beszélgetnék vele a történésekről.
Rajzoltatnám is, hiszen az is képes bizonyos indulatokat levezetni, és elmondanám szépen nyugodtan, hogy előfordul bizony, hogy elesünk, és az fáj. Fáj, de hamarosan elmúlik, nem muszáj azonnal üvölteni. Érdemes esetleg megmutatni, ha mi elesünk, nem ordibálunk, hanem szépen felállunk, és legfeljebb panaszkodunk egy kicsit. A kisgyerek mindig figyel minket és a tettek fontosabbak, mint a beszéd.
Kedves Anyuka! Nem vagyunk egyformák. Lehet, hogy ez a kicsi lány ijedősebb, mint a többiek, talán a fájdalomtűrése is alacsonyabb, mint az átlagé, azért méltatlankodik esés után. Elesik, megijed, és még fáj is és ezt ebben a korban még nem tanulta meg kulturáltan kezelni.
Kedves Csilla! Ne aggódjon, annak is eljön előbb-utóbb az ideje.
Remélem, hamarosan spontán megoldódik ez a gondjuk, de azért abban is bízom, hogy sikerül önt a leírtakkal addig is megnyugtatnom.

Jelige: aggódom
Kulcsszó: hiszti, indulati roham

 

Kamill 2 hetes

2013. január. 2.  -  146.  cikk kinyitása

Kisfiam 2 hetes, és lehet, hogy aggodalmam korai, azonban könyvének olvasása közben meggyőződtem arról, hogy az aggódó szülő normális jelenség, és Ön mindig megnyugvást adott válaszaiban. Tehát gondunk van az alvással, a sírással és sajnos anyukának nincs elég teje, ezért a pótlással is. Kamill 2480 grammal született császárral a 39. héten. A kórházból 4 nap múlva 2500 grammal engedték ki. Egy hét múlva 2600 grammot mértünk, holnap mérem legközelebb a súlygyarapodást. Mérem a szopás mennyiségét (ami napi kb.90-100 ml és az Ön szorzóit használva adom a pótlást, amit el is fogyaszt 380-400 gr. összesen, Milumil Ha) Írt az újszülöttek átlagos alvási időtartamáról, amely akár 20-21 óra is lehet, azonban az én fiam éjszaka alszik kétszer-háromszor 3 órát, azonban nappal fent van és örökös etetés, kakilás, pelenkacsere, csuklás, sírás periodicitásban vagyunk 5 napja. Ma napközben is aludt 3 órát és most is egy órája alszik. Ez megnyugtató, mert a karomban kell tartani egész nap, mert nem hagyom sírni, sőt szeretgetem, simogatom. A szopizásba többször bealszik, majd a cumisüvegből elfogyasztott kb 50 után is tömködi a kezét a szájába és sír. Ha elalszik a kezemben, viszem az ágya felé, azonnal felébred és újból sír. És ez megy a végkimerülésig. (Ez általában reggel 9-17-ig zajlik, akkor elalszik 20-ig, a fürdetésig.) A könyvében a szülőktől a részleteket hiányolta, ezért részleteztem ennyire. Szeretném, ha tudná, hogy a kórházban sokszor voltak segítségemre szavai, erőt adtak és kitartást a nehézségek közepette, s azóta is meghatódom szülésének éjszakája leírása okán. Ez a kis ajándék 39 évesen, szerelemházasságba született, ahol hosszú éveken keresztül úgy éltünk, hogy pajzsmirigy betegségem miatt nem lehet gyerekünk. A férjemmel együtt a világ legboldogabb szülői vagyunk, de persze aggodalmaskodóak és félelmekkel telítettek. Tisztelettel és szeretettel várom válaszát: Andrea

 

Kedves Andrea!
Mindenekelőtt köszönöm kedves sorait. Ezt a választ karácsony másnapján írom. Egy ilyen ünnepi hangulatban az ember sok mindenre emlékszik, különösen abban az esetben, ha jó pár évet és nem kevés karácsonyt tudhat már maga mögött.
Az én Mátém január végén jött a világra, és mondhatom, bár akkor még nem ismertem, de életem legszebb karácsonya az 1975. hiszen már majdnem velünk volt. Pontosabban jelen volt, hiszen már róla szólt akkor is minden, csak még nem láttuk őt teljes valójában.
Úgy érzem az, hogy Kamill ott van már Önökkel, még ha kicsit nehezebben is szokik hozzá ehhez a világhoz, semmihez nem hasonlítható öröm az Önök számára.
Különösen úgy, hogy mint írja, sokévnyi várakozás után, mondhatni nehézséget legyőzve (pajzsmirigy problémák) érkezett meg.
Tudom, sok minden megváltozott azóta, hogy én fiatal voltam. Van benne rengeteg jó, és természetesen olyan is, ami kevésbé az. Kitolódott a gyerekvállalás időpontja. Az én generációm a 20-as éveiben már gyereket, gyerekeket vállalt, manapság harmincas évek vége vagy a negyvenes évek sem mennek ritkaságszámba. Nem tisztem eldönteni hogy mi a jó és mi az ami kevésbé az. Mindegyik megoldásnak vannak jó és kevésbé jó oldalai.
Fiatalon szülni, vagy sokáig várni és akkor érettebben gyereket vállalni, bár technikailag különbséget hordoz magában, úgy vélem, normális keretek között nem jelent nagyon nagy különbséget. Talán az aggodalom, a szorongás lesz egy picit több: amit az ember kiráz a kisujjából 20 évesen az 40 körül már több meggondolást generál.
Kedves Anyuka! A féltés, a felelősség és a ’szeretném a legjobbat adni a gyerekemnek’ nem életkori kérdés. Az, hogy sokáig vártak Kamillra, talán csak annyiban nehezíti meg most közös életük első periódusát, hogy nagyobb a féltés is Önökben. A kisbabák, mint mi felnőttek is sokfélék. Úgyis mondhatnám mindegyik külön egyéniség, és különleges elbánást igényel. Mindegyiknek megvannak a maga igényei, szokásai, életfeladata és habitusa. Olyan gyerek, olyan pici baba, aki nem sír, csak a mesében van.
Mi szülők is különböző toleranciával bírunk. Van türelmesebb és van olyan szülőpár, akiknél hamarabb kapcsol be a ja Istenem most mi lesz reflex.
Kedves Anyuka! Kamill ahhoz képest, hogy Önnek pajzsmirigy gondjai voltak (bár gondolom, azok azért meggyógyultak, vagy legalábbis egyensúlyban vannak) igazán szép születési súllyal érkezett meg Önökhöz. Nem írja, hogy miért döntöttek az orvosok a császármetszés mellett, nincs is különösebb jelentősége, de talán pici kihatása a sok sírásra azért lehet.
Azt írja, a kisfiú a 39. hétre született 2480 grammal, ami azért a terhesség idejéhez képest kicsit kevesebb az átlagosnál. Az a bizonyos átlagos baba ugyanúgy, ahogy a nem sírós csecsemő, nem létezik. Mindig az egyes babát kell nézni, és eldönteni adott esetben mi a teendő. Az átlagos érték azonban mégiscsak egy kapaszkodót jelent a tájékozódás szempontjából. Szóval az, hogy Kamill kicsit soványabban jött a világra, mint az átlag (3500 gr) azt is jelentheti, érzékenyebb, rebbenékenyebb, és ezért egy ideig többet is panaszkodik majd a szokásosnál. Az, hogy már a kórházban visszanyerte, sőt túl is szárnyalta a saját születési súlyát, igazán jót jelent. Vannak harcos típusú kisbabák, akik ugyan handykeppel jönnek a világra (nehézségeket legyőzve fogannak meg, esetleg kisebb súlyúak), ők igazi bozótharcosok. Teljes erőből igyekeznek behozni a lemaradást, és ehhez elég nagy zajt is csapnak, hangoskodnak. Vannak békésebb, csendesebb, talán beletörődőbb alkatúak is, akik szép egyenletesen menetelve jutnak el á-ból b-be, míg a kis harcosok mindezt több méltatlankodással teszik. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, legfeljebb a szülőknek nehezebb.
Tudom, ez most nem vigasz Önnek egy hangoskodó mellett, de az elején nyugodt babácskák is okoznak majd fejtörést a felmenőknek, csak éppen nem most, hanem majd később. Kapni egy (vagy kár szerencsés esetben több) gyereket a sorstól, szerintem az élet ajándéka. Végigkísérni az úton, nézni a fejlődésüket, megélni mindazt, ami emberré tesz valakit és ebben segíteni gyerekeinket olyan boldogság, ami néha bizony nehézségekkel és aggodalmakkal teli, de semmihez nem hasonlítható élmény. Nincs az a személyes siker, legyen az szakmai elismerés, vagy adott esetben sporteredmény (azért ezt írom, mert ezt ismerem) ami felér ahhoz az érzéshez, amit egy gyerek adni tud.
Kedves Anyuka! Kamill az otthon töltött első héten is szépen gyarapodott, 10 dkg-ot és azóta gondolom többet is.
Egy kisbaba az anyaméh biztonságából kiszakad a világba, és rengeteg dolga akad azonnal. Addig mindent készen kapott, mondhatni minden erőlködés nélkül. Ételt, italt, oxigént, védelmet. Megszületünk, és levegőt kell venni, enni kell, pisilni és kakilni kell. Hideg van, bebugyolálnak, fürdetnek, és legkevésbé sem értik, amit el akarok mondani. Sőt én magam sem értem, hogy mi történik. Betakarnak, ha melegem van, és enni adnak, ha fázom. Teljes a zűrzavar. Vagy nem elég, amit enni kapok, vagy túl sok, és hiába a nagy igyekezet a szülők részéről, nincs – hogy divatos kifejezéssel éljek – korrekt kommunikáció közöttünk.
Újszülöttkor, mondjuk mi orvosok az első hat hétre, én azt mondom igen, az összeszokás, az egymás megtanulásának periódusa. Írtam már valahol egy másik válaszban, de nem lehet elégszer ismételni szerintem, szívesen leírom még sokszor. Amikor két felnőtt ember összekerül, és úgy dönt, összeköti az életét is, hetekbe, olykor hónapokba telik, amíg megtanulják egymást. A nagy érzések, a szerelem sokat segít ugyan, de még így is lehetnek nehézségek. Így van ez a kisbabánk esetében is, de jelentős különbség, hogy a baba szívfájdítóan kiszolgáltatott. Az azonban a jó hír, hogy bár tényleg tehetetlenke, de azért sokkal kevésbe kiszolgáltatott, mint amilyennek tűnik.
Meg kell ismerni, meg kell tanulni egymást, és ehhez némi időre van szükség.
Higgye el, mindannyian így voltunk, vagyunk ezzel, csak az ember hajlamos a kezdeti nehézségeket, és talán egyáltalán a nehézségeket a későbbiekben is elfelejteni, mert annyi sok jót kap a gyerekétől, ami felülírja a gondokat.
Kedves Andrea! Dajkálja Kamillt annyit, amennyire erejéből futja. Ha a kisfiú azt érzi, itt szeretnek engem, kapok gyengédséget, akkor bizonyára úgy fogja gondolni: a világ jó hely, mint ahogy az is jó, hogy idejöttem.
Az ember felnőttként is jó néven veszi, ha az övéi megölelik és melléállnak, ha bánata van.
Adjon enni a babának a számítások alapján, de ne aggódjon, ha kicsit többet vagy olykor kevesebbet kér.
És adjon időt mindannyiuknak.
Kedves Andrea! Nagyon örülök, hogy már a kórházban segítségére voltak a soraim. Remélem ebből a válaszból is erőt tud majd meríteni.
Kívánok minden jót Önöknek, sok örömet a babával és természetesen egymással is. Köszönöm még egyszer a kérdését, a bizalmát, de higgye el – bár ezt néha az elején nem könnyű elhinni – egyedül is ügyesen meg fognak birkózni a nehézségekkel.
Végezetül még egy gondolat: az, hogy a kisfiú tömködik az öklét a szájába evés után is, nem okvetlenül jelenti azt, hogy még éhes. Azt jelenti, a világ megismerésének fő területe a szája, úgy is mondják: orális fázis. Mindez a túlélést szolgálja. Ne aggódjon, abban egészen biztos vagyok, a baba nem éhezik, mint ahogy abban is, hogy Ön, Önök jól csinálják. Sok szeretettel.

Jelige: Kamill
Kulcsszó: alvás, evés, sírás, tápszer

 

Leül

2013. január. 2.  -  145.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
3 éves kisfiammmal kapcsolatban lenne kérdésem.
Nagyon furcsa dolgot vettem ma reggel észre rajta, mégpedig azt, hogy nem tud állni a talpán, csak lábujjhegyen, úgy menni is tud, de ha a talpára próbál állni, hátratolódik a feneke, és le kell hogy üljön, vagyis egyszerüen lehuppan a fenekére. Olyan, mintha kiment volna az erő a lábaiból vagy el lenne zsibbadva. Pár napja lázas volt, 2 napig 39,0-39,5 volt a láza, kicsit folyik az orra és csak kicsit köhög. Reggel panaszkodott, hogy fájnak a térdei, de az orvosnál azt mondta nem fáj. Egyébként semmi más tünete nincs, a lábai nem duzadtak, nem pirosak, nyomogatásra sem érzékenyek. Néztek CRP-t, ami negatív volt, meg vettek torokváladékot, ami szintén negatív. Az orvos azt mondta, hogy lehet egyfajta vírusos izületi gyulladás.
Én nagyon meg vagyok ijedve, hogy mi lehet ez, azt mondták, nézegessük pár napig. Lehet ez tényleg egy izületi gyulladás? De akkor nem kéne hogy fájdalmai legyenek?
Lehet esetleg valami más a háttérben?
Mennyi ideig tarthat?
Előre is köszönöm válaszát, üdvözlettel
T. Ilona

 

Kedves Ilona!
Ha egy 3 éves kisgyerek egyszer csak hirtelen elkezd furán járni, az bizony elég ijesztő, megértem, hogy nagyon meg van ijedve. Az ijedtség azonban nem visz előre, nem hoz megoldást, tehát nagyon helyesen döntött kedves Anyuka, amikor elvitte a rendelőbe, és megmutatta a gyereket orvosuknak.
Nézzük át együtt, mi állhat a tünet hátterében.
Azt írja, én legalábbis úgy értelmezem, hogy a ma észlelt lehuppanást és járásnehezítettséget megelőzően valamilyen felső légúti betegség zajlott a kisfiúnál.
Lázas volt, orra folyt, kicsit köhögött. Gondolom, ezzel egy időben jelentkezett a térdfájás is, ami mire eljutottak az orvoshoz tulajdonképpen elmúlt.
Azt gondolom, orvosuk nagyon helyesen vérvizsgálatot rendelt el, és szerencsére a laborvizsgálatok sem mutattak ki semmi kórosat.
A CRP vizsgálat általában (C reaktív protein, vagyis egy bizonyos fehérje, ami gyulladások esetén emelkedett értéket mutat) épp úgy, mint a vérsüllyedés abban az esetben, ha a szervezetben egy fertőzés zajlik, megemelkedik.
Az is igaz, kell olykor néhány nap a kóros érték kialakulásához, mint ahogyan a normál értékre való visszatérés is több napot vesz, vehet igénybe. Magyarul ez azt jelenti, a gyerek már jól van, egészséges, de a laboratóriumi értékei még gyulladásos folyamatra utalnak. Azt mondta kezdő orvos koromban az egyik nagy tudású professzorom, hogy sohase a laborleleteket gyógyítsuk, mert azok valahogy lassabban „gyógyulnak” mint a betegek.
Visszatérve az Ön kisfia problémájához, van néhány ötletem, mi lehet az észlelt jelenség hátterében.
Kell azonban néhány alapvető dolgot is ismerni ahhoz, hogy dönteni tudjunk.
Szerintem a leglényegesebbek egyike az, hogy a csont-ízületi rendszer gyermekkorban igen jelentős eltéréseket mutat a felnőttekével szemben. Ez abból adódik, hogy a gyerekek csontjai folyamatos növekedésben vannak, és ehhez olyan speciális anatómiai alkotóelemekre van szükség, amelyek a felnőttben egyáltalán nem léteznek, és amelyek működése, funkciója is eltér a felnőttek csontját felépítő érett lemezes csontszövettől.
Azt is érdemes tudni, és végiggondolni a felállástól, pontosabban a két lábon való járástól statikai elváltozások okozhatnak panaszokat.
Mindezek ismeretében a következőket tartom lehetségesnek:
1./ A lábcsontok növekedési zavara ( Morbus Köhler) okozhat esetleg kisded vagy óvodáskorú gyereken lábpanaszokat. Ezt a betegséget Köhler fedezte fel 1908-ban, ezért róla van elnevezve a kórkép. Lényege egy csontosodási zavar az úgynevezett os navicularében (sajkacsontban), vagy a II. lábközépcsont fejecsében.
Ez így elég ijesztően hangzik, de szerencsére maradandó működészavart nem okoz. Az elváltozás kb 2 év alatt rendszerint meggyógyul, és az ízületi felszínek is épek maradnak.
Ellene szól ennek a diagnózisnak, hogy ennél a betegségnél nyomásérzékenység és olykor duzzanat is észlehető a lábon ott, ahol a sajkacsont található.
A másik lehetséges ok valóban az, amit az Önök orvosa is mond, nevezetesen hogy egy vírusfertőzés ízületi kihatását élik meg ezzel a lehuppanással, de ennek szerintem ellene szól, hogy nincs semmilyen gyulladásra utaló tünete a kisfiúnak. Csak önmagamat ismételve röviden – hiszen a gyulladásról és annak vezető tüneteiről már többször esett szó a válaszok kapcsán. Hippokratesz ókori görög orvos leírása szerint a gyulladás tünetei: rubor=pirosság, tumor=duzzanat, calor= hőmérséklet emelkedés, dolor=fájdalom, és funkció laesa=kiesett funkció. Ezek közül az Ön kisfia kedves Anyuka szerencsére „csak” a kiesett funkciót tudhatja magáénak.
Azt gondolom, ha ez egy valódi ízületi gyulladás lenne, annak jobban kellene fájnia, bár az is igaz, ha nem áll rá a kisfiú, vagy nem képes lépegetni, az akár komoly fájdalomra is utalhat, még ha szóban mást is állít a gyerek.
Kedves Ilona, ne értsen félre, nem azt mondom, hogy a gyerek nem mond igazat, ilyen eszembe se jutna, csupán azt, hogy a gyerekek néha nem tudják pontosan (szerencsére) mit is jelent a fájdalom mint kifejezés.
Amit a legvalószínűbbnek tartok, hogy esetleg valami új cipő megnyomhatta a gyerek lábát. Az is előfordulhat, hogy túl sok mászkálás, szaladgálás okoz panaszokat, különösen akkor, ha a lábboltozat nem az előírásnak megfelelően fejlődik.
A gyerekek 80 %-a lúdtalpas élete első 2 évében, magyarul a lábboltozat még nem alakult ki.
Később, de 3 éves korra már ki kell alakulnia ennek az egész életünkben a terhelést optimálisan viselni tudó szerkezetnek.
Ha az izmokat és a csontokat nem megfelelő terhelés éri, mert mondjuk a nagysúlyú kisbaba nagyon hamar feláll és elindul, ha nem megfelelő cipőt visel, ha nincs eleget természetes talajon (értsd homok, kavics, fű) mezítláb, előfordul hogy a gyerek lúdtalpas lesz valóban, és ezzel kialakulhat az a helyzet, hogy sokkal kevesebb terhelést bír el.
Kedves Anyuka! Mindez elég bonyolultnak tűnhet, ezért azt javaslom, figyeljék a gyereket, és ha nem változik a helyzet, vigyék el ortopédiai vizsgálatra. Ott rtg felvételt készíthetnek az esetleges Köhler-betegség bizonyítása vagy kizárása céljából, illetve kiderülhet hogy valóban lúdtalpas-e a kisfiú. Ebben az esetben a megfelelő cipő viselése, esetleg betét viselése válhat szükségessé.
Kedves Ilona! Mindenképpen érdemes hosszú távon bizonyos lábizomgyakorlatokat megtanulni és lábtornaként alkalmazni. Ha ezt játékos formában végeztetjük a gyerekkel, sőt magunk is csináljuk, mindenki jól jár. Láb külső élén járás, óriás járás, törpejárás, ceruzák felvétele lábujjakkal, papírlapok eligazítása lábbal.
A lábunk is ugyanúgy fejleszthető, mint bármi más, ha odafigyelünk rá. Minél fejlettebbek a mozgások, annál nagyobb az esély arra, hogy elkerülhetjük a fájdalmakat.
A láb egész életünkben viseli egész testünk terhét. Szó szerint nem tudunk továbblépni az életben, ha bajok vannak a lábunk tájékán.
Kedves Anyuka, még egy módon segíthet, masszírozással, a lábak ízületének passzív mozgatásával. Figyeljenek oda a cipő vásárlásakor. A jó cipő pont a lábra való, vagyis nem túl nagy, nem túl kicsi. Nem befolyásolja a keringést, szabadon hagyja mozogni az izmokat. Természetes anyagból készül, légáteresztő. Fontos, hogy könnyű legyen le és felvenni. Természetesen legyen csinos is, de ez azért kevésbé fontos. Azt is javasolják, a talp legyen lapos, a cipő elülső része lehetőleg legyen hajlékony, míg a hátsó rész fogja jól a sarkat és a bokát merevebb kiképzésű.
Kedves Anyuka, bízom benne, hogy sikerült jól körbejárnunk a témát.
Minden jót kívánok.

Jelige: leül
Kulcsszó: izület, lúdtalp, mozgászavar

 

Szemölcs

2013. január. 2.  -  144.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő, kérem, világosítson fel szemölcs-kérdésekben. Hétéves kisfiammal iskolai kereteken belül úszásoktatásra kezdtünk járni, és nem sokkal utána kicsi szemölcsök jelentek meg a nyakán és még a mellkasa felső részén is. Pici bőrgolyócskák, kiemelkednek a bőrből, de teljesen bőrszínűek. Persze mindenki ellátott tanácsokkal: hogy ez uszodaszemölcs. Hogy nem, hanem futószemölcs. Hogy majd leesek magától. Hogy szedessem le. Hogy kenegessem ezzel-azzal. Szeretném egy hozzáértő szakorvos tanácsait is hallani. Megtenné, hogy eligazít?
Köszönettel
Kinga

 

Kedves Kinga!
Boldogan megteszem, bár nem tartom magam hozzáértő szakorvosnak ebben a kérdésben, mivel a szemölcsök ellátása elsősorban bőrgyógyász szakorvos feladata lenne. Mondom, lenne, mert természetesen hozzánk, a gyerekrendelőbe is jut épp elég ebből az elváltozásból.
A csecsemő és gyerekkori betegségek igen nagy százalékát teszik ki a bőrbetegségek, ezért természetesen tudnunk kell, mi is ez a betegség, és mit kell tenni ahhoz, hogy a beteg meggyógyuljon.
Kedves Anyuka! Oly szépen írja le mind a szemölcsök milyenségét, mind az összes jó tanácsot, amit adnak, hogy nem is lehet nagyon mit hozzátenni.
Verruca vulgaris ez az orvosi neve ezeknek a bőrleváltozásoknak (közönséges szemölcs) 3-10 mm átmérőjű egyenetlen felszínű növedék. Meglehetősen gyakori betegség. Oka: vírusfertőzés.
A szemölcs kisméretű, jóindulatú bőrelváltozás, ami nem tekintendő súlyos betegségnek, de igen sok zavart és kellemetlenséget képes okozni pontosan abból a szempontból, hogy mit is tegyünk vele.
A kéz háti felszínén és a tenyéri oldalon, ujjakon, lábszáron, de a törzsön is előfordulhat. Száma néhánytól 30-40-ig is terjedhet, ami már esztétikai gondot okozhat. A bőr felszíne felett kidudorodó függelékek nem nyújtanak szép látványt. Ritkán esetleg fájdalmasak is lehetnek (főleg a talpon lévők)
Uszodaszemölcs mondják, mert uszodák, tornatermek közös öltözőiben, ahol a legtöbben mezítláb járnak, könnyen terjednek emberről emberre. Vakarással aztán a vírus továbbterjed, úgy is mondhatjuk, az illető saját magát fertőzi tovább. Ekkor akár futószemölcsnek is nevezhetjük. A szemölcs egyébként különböző nagyságú és színű kemény bőrkinövések gyűjtőneve. Magát a szemölcsöt, többnyire a megnagyobbodott bőrsejtek alkotják.
Van egy olyan elképzelés, hogy átlagosan 2 év, amíg a szervezet ellenállóvá válik a szemölcsvírussal szemben, és ezután a szemölcsök maguktól eltűnnek. Ebben az esetben az lenne a leghelyesebb tanács: ne foglakozzunk a szemölcsökkel, hiszen idővel eltűnnek.
Én azonban úgy vélem, ha zavarja a gyereket (vagy akár a szülőket) a szemölcsök nagy száma, érdemes szemölcsirtót használni.
Mint minden nem teljesen megoldott esetben nagy a választék. A kapható szemölcsirtók általában különböző kémiai szereket tartalmaznak, amelyek kenőcs vagy ecsetelő formájában alkalmazhatók. Figyelni kell, hogy hol alkalmazzuk őket, mivel olykor heggel gyógyulnak. A szereket a használati utasítást pontosan betartva kell alkalmazni úgy, hogy az ép bőrt védjük a maró hatástól (a környező egészséges bőrt érdemes vazelinnal bekenni).
A kezelés azonban elég hosszadalmas, kitartást igényel.
Lehetséges sebészi módszerhez is folyamodni elektromos kés, lézerkezelés, fagyasztás, kikaparás mind megoldást hozhatnak. Ezek általában vérzéssel járnak, fájdalmasak, nagy a recidivára (kiújulásra) való hajlamuk is.
Vannak olykor beválni látszó népi módszerek is (hagyma-, fokhagymakivonattal való ecsetelés, igaz ez meg eléggé kellemetlen illatú).
Szóval kedves Anyuka! Szerintem mutassa meg a gyereket orvosuknak, aki eldönti a látvány alapján hogy mit javasol.
Mindannyiunknak vannak kedvenc szerei, amik jól beválnak sokaknál. Sok természetgyógyászati szer, homeopathiás gyógyszer is segítheti a gyógyulást. Én biztosan ezekkel kezdeném, majd illetve talán kiegészítve ecseteléssel és hámlasztással a fenti szereket. Ez azonban kitartó törődést igényel, magyarul rendszeresen kell egy ideig csinálni.
Ha ezek hatására sem történik jelentős változás, érdemes a fagyasztásos módszerrel próbálkozni.(cseppfolyós -196 C fokos nitrogén).
Mondom 2 év után spontán gyógyulások várhatók, de addig önmagát és társait is fertőzheti a gyerek, ezért én mégiscsak úgy gondolom érdemes tenni a dolog ellen.


Kulcsszó: szemölcs

 

Allergiák

2013. január. 2.  -  143.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő! Egy kétéves kisfiú anyukája vagyok! Máténál szinte születése óta észrevettünk az arcán piros foltot, amire azt hittük, hogy tej vagyis tápszer érzékenység, de a gyermek bőrgyógyász szerint enyhe atópiás dermatitisz. Most már van a karján is, meg az egész lábán is. Nem viszket, nem fáj csak nem szép, mert apró pici, olyan mint a smirgli. Kentem nagyon sok féle krémmel, ami kimondottan ekcémára van, de nem látok változást, még a sima körömvirág krém amitől egy kicsit szebb. Nem vagyunk allergiások, ekcéma sincs a családban. Kérdésem az lenne, hogy mit tegyünk most? Nem vettek még vért allergia teszthez. Köszönöm a válaszát előre is!

 

Kedves Anyuka!

Atópia, allergia, ekzéma, és asthma, csak úgy röpködnek a kifejezések, anélkül hogy bárki is pontosan elmagyarázná, miről is van szó.
Egyre gyakrabban halljuk mondjuk valakire vagy valamilyen helyzetre: allergia. Néha az az érzésem, gyorsan beszuszakoljuk egy gyűjtő fogalomba azt, amivel nem tudunk mit kezdeni, és aztán várjuk a csodát.
Kedves Anyuka! Kérem, ne értsen félre, nem speciálisan önről, önökről beszélek, inkább általában látom azt mindenre, amivel nem tudunk aktuálisan mit kezdeni, ráütjük a bélyeget: allergia. Pedig az allergia és annak menete jól körülhatárolható.
Nézzük meg együtt miről is van szó. Az allergiás betegségek egyre gyakoribbá válása már egészen a csecsemőkortól kezdve világszerte sokat kutatott, nem elhanyagolható probléma.
A statisztikák szerint az előfordulási gyakoriság 20 % körüli, azaz minimálisan minden ötödik kisgyerek érintett. Ez elég ijesztő szám még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy egy gyerek vagy érintett és akkor az 100%-ot jelent az adott családnak, vagy nem az, és akkor az természetesen 0 %-os.
Érthető, hogy egy olyan jelenség, ami sokak életét keserítheti meg a kutatások központjában áll. Ráadásul az immunológiával (szervezetünk védekező rendszerével) és annak folyamataival foglakozó tudomány az egyik leggyorsabban fejlődő ága az orvostudománynak.
Allergiának nevezzük az immunrendszernek az allergénként viselkedő, testidegen anyagokkal (allergén) szembeni túlérzékenységét, ami specifikusan eltér a normális immunitástól. Genetikailag fogékony gyerekekben bizonyos környezeti tényezők (pl: pollenek, ételek) allergiás túlérzékenységi reakciót váltanak ki. Leggyakoribb formájában a vérben specifikus antitestek (ellenanyagok) (IgE) képződnek, aminek diagnosztikus jelentősége van. Egy csecsemő különösen akkor tekinthető veszélyeztetettnek allergia szempontjából, ha egyik vagy mindkét szülő vagy esetleg a testvérek vagy a nagyszülők allergiás megbetegedésben szenvednek. Ez lehet például szénanátha, aszthma, atópiás bőrgyulladás. A két allergiás szülővel rendelkező csecsemő esetében a baba esélye az allergiára 50-70%, egy allergiás szülő esetében az előfordulás 30 %-os.
Az allergia leggyakoribb klinikai megjelenési formái életkoronként változnak.
Maga az atópia veleszületett allergiás hajlamot jelent, de a szó használatában sok a keveredés, sokszor használják ugyanis az allergia szinonimájaként.
Az orvosi szótár meghatározása szerint az allergia: túlérzékenység, a reaktivitás fokozódása, amit egy meghatározott antigén (allergén) expositiója vált ki.
Atópia: az I. típusú (vagy azonnali allergiás reakció, ami azt jelenti, ha az allergiás egyén találkozik az allergiát okozó anyaggal, az allergénnel a reakció azonnal jelentkezik) immunreakcióval jellemezhető betegségek (asthma, szénanátha, csalánkiütés, dermatitis) kialakulására való genetikus hajlam. Ez a hajlam, az atópiás hajlam öröklődik.

A csecsemő/kisdedkorban atópiás ekzéma/dermatitis a későbbi életkorokban allergiás aszthma, majd a felnőttkor küszöbétől a rhinitis allergica (szénanátha) formájában jelentkezhetnek tünetek. Az angol szakirodalom ezt a jelenséget „allergic march” vagyis allergiás menetelés néven emlegeti.
Az ekzéma gyűjtőfogalom a bőr gyulladásos állapotait foglalja magában, az allergiás ekzéma: allergiás reakció következtében létrejövő kiütést jelent.
Kedves Anyuka! Mindezeket csupán a kifejezések és az ezekkel kapcsolatos gyakori félreértések jobb érthetősége miatt írtam le. Ezzel természetesen még nem jutottunk közelebb Máté problémájának megoldásához.
Az első kérdés, hogy a születéskor észlelt piros folt vajon ugyanennek az allergiásnak, atópiásnak titulált valaminek a kezdőtünete volt-e, nem csupán egy szüléstől, erőlködéstől megrepedt pici hajszálerecske látványa. Vagy esetleg nem egy népi nyelven „gólyacsípésnek” emlegetett foltocska (a történet szerint ott fogta meg a gólya, mikor a csőrében szállítva hozzánk hozta a babát). Nem nagyon értem ugyanis, hogy egy egyébként allergiamentes családban miért lenne egy újszülött mindjárt az első napokban atópiás dermatitiszes.
A viszketés hiánya is ellene szól szerintem az atópiás, allergiás eredetnek. Másrészről mint Ön is említi, a tej, a tápszer akármennyire jól igyekszünk is csinálni bizony okozhat gondokat. Tej alatt természetesen nem a tehéntejet értem, mert arról egyre inkább bebizonyosodik, hogy az egyik legtöbb allergiát okozó, fenntartó valami. Most már a hivatalos állásfoglalás is úgy szól, hogy a babák csak olyan tápszert kaphatnak, ahol a gyártók a tápszerek fehérjetartalmának különböző fokú hidrolizálásával, azaz a kevésbé allergizáló molekulákra történő hasításával csökkentik, illetve próbálják kiküszöbölni a tehéntejalapú tápszerek allergizáló hatását.
Az atópia alatt a táplálék és a környezet egyes anyagaival szembeni öröklött túlérzékenységet értjük.
Az érintetteknek öröklötten nagyobb kockázatuk van az allergiás reakciókra. Az allergiát kiváltó anyaggal érintkezve megbetegedhetnek.
Az első érintkezés után másodszor az anyagnak már kis mennyisége is elegendő a túlérzékenységi reakciók (allergiák) megjelenéséhez.
A legismertebb atópiás szindrómák : a neurodermatitis, a rhinitis allergica (allergiás nátha), a pollinosis ( szénanátha) és az asthma bronchiale.
Minden egyes idegen anyagot, amely a test közelébe kerül, a test azonos elhárító rendszere megvizsgálja, és ha szükséges, speciális ellenanyagokat (antitesteket) küld a legyőzésükre. Ha az „idegen” elhárítás sikeres, az információ tárolódik. A káros anyaggal való újabb érintkezéskor az elhárító rendszer azonnal reagál: a támadó megsemmisítésére az immunsejtek mobilizálódnak. A test immunis.
Allergiás megbetegedésben ez a tökéletes elhárító rendszer megzavarodik, és az illető anyaggal –az allergénnel – ismét kapcsolatba kerülve a test túlzott betegségtünetekkel reagál. A bántalmak a külvilággal leggyakrabban érintkező felszíneket érintik: Ilyenek a bőr, a légutak és a gyomor-béltraktus.
A belégzett ún. inhalatív allergének, mint a virágpor, a házipor belégzéskor jutnak a testbe. Ezért a leggyakrabban a torok, a szem, az orr érintettek.
A fémek vagy kozmetikumok, mosóporok mint kontakt allergének a bőrbetegségekért felelősek.
Az élelmiszerek, bizonyos mérgek, adott esetben a gyógyszerek a gyomor-bél rendszeren keresztül jutnak a testbe. Panaszokat is legfőképp ezen a területen okoznak, de természetesen bárhol hatol be az allergén, súlyos esetben az egész szervezet érintetté válik.
Reakciótípus szerint több kategóriát különböztetünk meg. Ez független az allergéntől.
1./ Azonnali reakciónál: a tünetek közvetlenül az allergiát kiváltó anyaggal történt érintkezés után lépnek fel.
2./ A II. típusú reakcióban a panaszok 4-8 óra késéssel jelentkeznek, és hosszasan megmaradnak.
3./ Késői reakcióban a test 48-72 óra után reagál. Ilyenkor már az allergén kimutatása sem könnyű.
Szépen belevesztem itt a magyarázásba, hiszen ez egy olyan nagy téma, amiben valóban el lehet veszni.
Nézzük azonban az Önök esetét, ami gyanús lehet neurodermatitisre.
Leggyakoribb tünetek: csecsemőknél tejótvar, nedvedző, viszkető kiütés az arcon és a fülek mögött, valamint esetleg a szemöldök tájékán. Idősebb gyerekeken száraz, korpás, viszkető kiütés különösen a nagyízületi hajlatokban.
Kedves Anyuka! Mindezek hasonlítanak arra, amiről Ön ír, de a viszketés hiánya ellene szól az atópiás dermatitisnek, sőt mivel azt írja, senki nem allergiás a családban, az örökletesség is kizárható. Bennem az is felmerül, nem egy egyszerű csipést látnak- e a kisfiú karján. Azt írja: pici, piros, smirglis és nem szép.
Az ekzéma általában nagyobb szokott lenni, viszket és nagyon nem szép.
Kedves Anyuka! Menjenek el a gyerek orvosához, aki eldönti szükséges –e bőrgyógyászatra küldeni a kisfiút.
A szakemberek olyan sok bőrelváltozást látnak nap mint nap a bőrgyógyászaton, hogy pici apró jelekből is tudják, mi lehet a baj oka: fertőzés, gomba, csípés és természetesen netán allergia is. (Mindezt azért tudom, mert módom volt közel egy évet gyermekbőrgyógyászaton dolgozni, amikor szakvizsgára készültem, és mindig elvarázsolt, hogy milyen hihetetlen pontossággal tudták a diagnózist csupán a megtekintés után.)
Kedves Anyuka! Remélem sikerült legalább egy kevés betekintést nyújtanom szakmám izgalmas és hihetetlenül fejlődő részébe.
Azt is remélem, gondjaik megoldódnak egy egyszerű helyi kezelés hatására, és nem kell fokozottan odafigyelni majd arra, hogy elkerüljék az allergiát okozó anyagokat.

Jelige: Atópia
Kulcsszó: allergia, atópia, dermatitisz, ekcéma, bőrbetegségek

 

3 hónapos

2012. december. 31.  -  142.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!
A kislányom dec.4-én lesz 3 hónapos, a szül. súly: 2950 g, most 5800 g. Az utóbbi napokban keveset eszik (anyatejes) napi 700 ml, de nyugodt, alszik, játszik. A kakival küzdünk még, eddig 5 nap volt a rekord, hogy nincs a pelusban csak pisi (pisis pelus 6-7). Várom és köszönöm válaszát
Jelige: Aggódó anyuka

 

Kedves Anyuka!
Ha egy kisbaba 2950 gr-mal született, akkor a súlya picit kevesebb az 50 percentiles értéknél. Ez azt jelenti 100gyerekből 50 vagyis a fele 3500 gr-mal jön a világra. Ezt tartjuk ma Magyarországon átlagos születési súlynak. Már amennyire egyáltalán létezik átlagos gyerek, mert szerintem mindig az egyes gyerekről van szó, arról kell beszélnünk.
Természetesen mindig figyelembe kell venni, hogy mennyi ideig tartott a terhesség, vagyis ha a baba nem töltötte ki a teljes időt, természetes, hogy a súlya is kisebb lesz.
Egy szó mint száz, az Ön kislánya mondhatni normál, vagy annál picivel kevesebb születési súllyal jött a világra.
Megint csak statisztika amit írok, ami viszonyítási alapot jelent, de azért fontos alapot, még akkor is, ha a gyerekek általában nem tartják be ezeket a növekedési elvárásokat. Úgy látom mostanában és ennek sokféle oka lehet (az édesanya táplálkozása, a tápszerekkel való kiegészítése az anyatejes étkezésnek) a babák gyorsabban és többet gyarapszanak, mint a statisztika elvárná.
A leírás szerint a gyerekek féléves korra duplázzák, egy éves korra háromszorozzák a saját születési súlyukat. Illetve igazából úgy van ez, ha egy baba átlag alatti súllyal született, az esetek döntő többségében behozza a lemaradást az első életév folyamán. Vagyis az átlag baba 3500 gr-mal jön világra, nagyjából 7000 gr-os féléves korra, és 10 és 11 kg között van a súlya egyéves korára.
Ebből szerintem elég nyilvánvaló, hogy az Ön pici lánya derekasan belehúzott az első 3 hónapban, mivel 3 hónaposan 5800 gr-mal mondhatni teljesítette a féléves korra elvárható értéket.
Valószínűleg sokat és sokszor evett, jól be is építette a táplálékot. Röviden igazán jól hasznosította az anyatejet. Valahogy mindig azt gondolom, a természet tudja a dolgát. Sok év tapasztalata azt mondatja velem, sokan sokfélék vagyunk mi felnőttek is, de a babák is különbözőek. Van olyan, aki egyenletesen gyarapszik heti 10 dekákat, szinte óramű pontossággal, és van aki lóugrásokat csinál. Egyik héten gyarapszik 40 dekát is a másik héten meg áll a súlya. Végül is mindkettővel ugyanoda lehet eljutni csak más módon. Ez konkrétan azt jelenti, egyévesen közel egy súlyban vannak, ami az előzőleg már említett 10- 11 kg-ot jelenti.
Kedves Anyuka! Előfordul, hogy olykor a baba kevesebbet kér enni. Ha közben jó kedvű, gyarapszik – még ha kevesebbet is mint szokott – nincs ok az aggodalomra.
Azt is szoktuk mondani, hogy 1 éves korig napi 1000 ml-nél nem kell többet egyen egy kisbaba. Ehhez viszonyítva a 700 ml 3 hónapos korban nem kevés, igaz, ha a testsúlykilogrammonként 150 ml-rel számolunk, akkor több lenne az elvárt érték.
Mindezek tájékoztató adatok, és nem a gyereket kell az adatokhoz igazítani, hanem inkább tudomásul venni, az én kislányom kicsit másképpen működik, mint a tankönyv ajánlatai.
A kakilás egy másik ügy.
Jó, ha a baba kakil mindennap, de akkor sincs nagy baj, ha egy-két nap kimarad, ha a kislány közérzete jó, ha nem görcsöl a hasa, ha nem kínlódik azzal, hogy nem tud üríteni.
Az anyatejes babák hajlamosabbak az ilyen úgynevezett látszat-székrekedésre.
Székrekedésről (obstipacióról) akkor beszélünk, ha több napon keresztül elmarad a bélürítés. Ha egy pici baba, aki kizárólag vagy javarészt anyatejet kap, napokig nem kakil, látszat-székrekedésről beszélhetünk. Ennek az az oka, hogy a gyerek a szinte salakanyagmentes anyatejet különösen jól hasznosítja. Ha azonban nem kap elegendő anyatejet, vagyis ennivalót, akkor is előfordulhat, hogy nem ürít székletet.
A napi 700 ml-es mennyiség véleményem szerint semmi esetre sem olyan nagyon kevés, ami a kakilás elmaradását indokolná. Én inkább arra gondolok, a kislány gyakorlatilag mindent hasznosít.
Ahhoz persze hogy pontosan meghatározhassuk, mi is a helyzet valóban, figyelembe kell venni a baba súlyát – ez az Önök esetében teljesen rendben van, mondhatnám sőt. Érdemes próbaszopást végezni, hogy lássuk mennyi is valójában az elfogyasztott mennyiség. Ha a tej is elegendő, a baba súlya is megfelelő, a fejlődése is rendben van, és valóban csak anyatejet kap, akkor a ritkább, több napon át elmaradó székletürítéssel nem kell foglalkozni, mert látszat-székrekedésről van szó.
Ha azonban a gyereknek panaszai vannak, ha kiegészítő táplálékot is kap, vagy áll a súlya, akkor azt kell eldönteni, nem túl nagy mennyiségű-e a fehérje, amit elfogyaszt (tejártalom) és nem ez okoz-e bajt.
Én azért az 5 napot kicsit hosszú időnek gondolom. Hashajtót gyógyszer formájában semmi esetre sem adnék nagyobb gyereknek sem, nemhogy 3 hónapos korban. Ebben az életkorban még a gyümölcsökkel sem lehet variálni (később a gyümölcslé/gyümölcspüré jó szolgálatot tehet kakilás ügyben).
Glukanon nevű édesítőszer (cukorbetegek használják édesítésre) jótékony hatású szokott lenni. Ez egy úgynevezett ozmótikus hashajtást csinál, ami nem valódi hashajtó hatású, és főleg nem gyógyszer. A baba kap az ételébe vagy kevés vízbe egy két kávéskanálnyi glukanont, amely egy sűrű, magas ozmolitású anyagot képez a bélben. A szervezet nem szereti, ha különbség van a bél két oldala között ezért vizet szív meg a környezetből, hogy a kiegyenlítődés megtörténjen. A víz viszont felhígítja a besűrűsödött száraz kakit, amit azután könnyű kiüríteni.
Kedves Anyuka! A hosszú leírás és magyarázat lényege, nincs oka az aggodalomra.
Remélem mire a választ megkapja, a dolgok spontán elrendeződtek. A székletgondok rendezésére a glukanon a későbbiekben is jó szolgálatot tehet, sokkal kevésbé drasztikusan, mint a gyógyszerek.
Minden jót kívánok.

Jelige: Aggódó anyuka
Kulcsszó: súlygyarapodás, székrekedés

 

Étvágytalanság

2012. december. 31.  -  141.  cikk kinyitása

Kedves Andrea! A kisfiam epilepsziás és az erre szedett depakine chrono-nak ha jól tudom egyik mellékhatása az étvágytalanság. Hiába a vitamin, az sem segít. Alig tudok vele valamit megetetni és enyhén értelmi fogyatékos, így hiába próbálom elmagyarázni neki a nem evés következményeit, csak nevet. Nem tudok olyat főzni, amit megenne. Egyedül a párizsi csirkemellet eszi meg, de nem lehet mindennap azt enni. Nagyon el vagyok keseredve, hogy nem eszik és nem haladunk vele sajnos előre. Kisfiam 12 éves, 38 kg, 147cm. Olyan kis vékony a csuklója, mint az 5 éves kisöccsének. Ez normális? Kérem, segítsen, mit tehetnék, hogy az étvágy jobb legyen.
Üdvözlettel: Anikó

 

Kedves Anikó!
Azt írja, van egy epilepsziás, enyhén értelmi fogyatékos 12 éves kisfia. Ez már önmagában nem egyszerű helyzet, de úgy gondolom, egy jól beállított kezelés mellett egy epilepsziás teljesen tünetmentes lehet. Ez azt jelenti, megszűnnek a rohamok, és teljes értékű életet élhet az illető. Felnőtt, gyerek egyaránt.
A gyógyszerbeállítás azonban sajnos nem mindig könnyű.
Azt mondjuk, mellékhatás minden olyanra, ami egy gyógyszer szedésével kapcsolatban felmerülő probléma. Tulajdonképpen ez is a gyógyszer hatása, csak a nem kívánt hatása, és mivel ezt nem szeretjük, ráütjük a „mellékhatás” bélyeget.
A Depakine-Chrono tudomásom szerint nagyon hatékony, jó gyógyszer. Gyakran alkalmazzák az epilepsziák kezelésében. Hatékonynak bizonyult az epilepszia minden formájában. Főleg azokban az úgynevezett idiopathiás primer (ez magyarul annyit tesz, nem tudjuk az okát kimutatni) esetekben bizonyult hatásosnak, ahol az epilepszia generalizált formáját észlelték. Az is mellette szól, hogy monoterápiában alkalmazható, ami azt jelenti, nem kell egyéb epilepsziaellenes gyógyszerrel kiegészíteni a kezelést. Ez azért is jó, mert minél kevesebb gyógyszert kap valaki, annál kisebb az esély arra, hogy a mellékhatások panaszt okoznak.
A napi adagot az életkorhoz és a testsúlyhoz kell igazítani, azt azonban nem árt tudni, nagy egyéni eltérések lehetségesek.
Az is a választás mellett szól, hogy napi egyszeri alkalmazása is elegendő szokott lenni a görcs kivédésére. Az adag individuális, vagyis egyéni. A kezdő adag általában 10-15 mg/testsúlykilogramm, amit aztán fokozatosan hetente 5-5 mg-mal kell emelni az optimális adag (általában: 20-30 mg testsúlykilogrammonként) eléréséig.
A gyógyszer leírásában a mellékhatások között valóban szerepelnek gastrointestinális vagyis emésztőszervi nem kívánt hatások: úgyis mint: nausea(hányinger), gastralgia(gyomorfájás), diarrhoe(hasmenés). Ezek, vagyis a hányinger és a gyomorfájás bizonyára olyanok, amelyek fennállásakor nem kíván a gyerek enni.
Egy 12 éves kisfiúnál a 147 cm és a 38 kg nem olyan vészes értékek.
Kedves Anikó! Megértem elkeseredését, és azt is, szeretne mindent megadni ennek a nehezebb sorsú kisfiának is. A párizsi csirkemell valóban nem egy olyan étel, amit mindennapi fogyasztásra ajánlani szoktunk. Van azonban fehérje benne, amiről tudvalévő, hogy szükséges a test építéséhez, és gyakorló anyaként azt tudom Önnek mondani, van úgy hogy a gyerek valamiért csak egyfélét hajlandó megenni. Az én Mátém, igaz Ő nem volt beteg és soha nem kellett szerencsére állandóan gyógyszert szednie valami miatt, mégis egy rövid ideig nem volt hajlandó mást vacsorázni, mint paprikás krumplit. Aztán egyszer csak – és sose derült ki miért –, kért abból is amit mi ettünk. Néhány hónap múlva eszembe jutott, jó lenne egy paprikás krumpli vacsorára. Gondoltam örülni fog neki, hiszen úgy éreztem az az egyik kedvence.
– Mit szólnál egy paprikás krumplihoz vacsorára? – kérdeztem reggel, amíg az iskola felé bandukoltunk. Nem volt különleges a kérdés, elég gyakran megvitattuk reggel, mihez volna kedve, mit enne szívesen. Úgy gondoltam szabad egy kisfiúnak is döntenie.
– Paprikás krumpli, na azt nem szeretem – válaszolta.
Puff neki! Valószínűleg így múlik el a világ dicsősége.
Kedves Anyuka! Nem akarom elbagatellizálni a problémájukat, csak gondoltam, én legalábbis mindig úgy vagyok vele, ha tudom, valami mással is előfordult, kicsit könnyebb a nehézségeket elviselnem.
Az epilepszia komoly betegség. A görcsroham hirtelen, rohamszerűen, akarattól függetlenül jön létre. Mindezek a görcsös mozdulatok, a ritmikus rángások, amelyek leggyakrabban a végtag és arcizmokban észlelhetők, nagyon ijesztő látványt nyújtanak. Ez az úgynevezett nagyroham.
A tudat a roham idején általában zavart, a beteg általában nem emlékszik a történtekre, a szemek fennakadhatnak, nyelvharapás, szájhabzás, a vizelet és széklet akaratlan ürítése is előfordulhat. Mindez így leírva is elég rémisztő, megélni még inkább az. A görcsroham alapja a központi idegrendszer kórosan fokozott ingerlékenysége. A korrekt diagnózis agyi elvezetéssel és neurológiai vizsgálattal történik. A görcsrohamnak, a görcskészségnek EEG-(agyról készült elektromos elvezetés, olyan, mint a szív esetében az EKG) látható jelei vannak, lehetnek.
Azt is érdemes tudni, a görcskészség csecsemők és kisgyerekek esetében sokkal erőteljesebb, mint felnőtt korban. A görcsküszöb alacsonyabb, ezért van az, hogy enyhébb kiváltó ok pl: magasabb láz görcsrohamot provokálhat. Ez az úgynevezett lázas görcsroham, ami nem azonos az epilepsziával. Ezért is fontos a görcsroham okát tisztázni, mivel más és más a kezelés abban az esetben, ha lázas görcsrohama volt valakinek, vagy ha epilepsziás.
Kedves Anyuka! Gondolom mindezekkel Ön is tisztában van, Én csupán azért írtam le röviden, amit fontosnak vélek, mert azt gondolom, jó ha ezekkel tisztában van valaki, akinek a gyereke ilyen betegségben szenved.
A kisfiú hossz- és súlyértékei a már sokat emlegetett statisztikai táblázat szerint (ezek a percentiles táblázatok) nem olyan vészesek, a hosszértéke az 50 percentilen, a súlya a 25-ös értéken van. Elméletileg most fog nemsokára beindulni a nagyarányú fejlődés a kamaszkor beköszöntével. Előfordul, hogy vékonyka, rosszul evő gyerekek hirtelen jól fejlődve behozzák a lemaradást. Ez azonban egy krónikusan beteg kisfiú esetében módosulhat.
Amit én az egészről gondolok, az egyrészt a már fent említett hozzáállás, nevezetesen az, adjon a gyereknek olyat, és azt, amit kér. Valahogy azt is többnek érzem a semminél, bár ebben tudom nincs semmi tudományos. A másik és talán ez a lényegesebb, azt javaslom, kérjen kedves Anikó egy laborvizsgálatot. Úgy tudom az antiepilepticumok (epilepszia ellenes gyógyszerek) esetében rendszeresen kell vérszintet nézni, tehát úgyis szükséges elég gyakran laborvizsgálatot végeztetni. Érdemes ezt egy vérkép és vasvizsgálattal is kiegészíteni.
Ezek közül a gyógyszerek közül némelyik hatással lehet a táplálékból felszívódó anyagok bejutására. Előfordul, hogy egy rejtett vérszegénység okozza a kisfiú étvágytalanságát.
Kedves Anyuka! Remélem legalább ez az evés körüli gond megoldódik. A jól beállított kezelés mellett a gyerek rohammentesen élhet teljes életet, azt azonban, hogy ezt mennyiben gátolja meg az értelmi fogyatékossága, egy ilyen válasz keretein belül nem lehet meghatározni. Vigye el mindenhová, ahol fejleszthető a kisfiú.
Bízom benne, hogy ki tudja hozni ebből a helyzetből is a lehető legtöbbet.
Ehhez őszintén kívánok sok kitartást, türelmet, és főleg szeretetet.
Az a tapasztalatom, az ilyen kisgyerekek, sőt a nagyobbak is érzékenyebbek érthetően az átlagnál (bár nem nagyon tudom mi is az átlag ebben a vonatkozásban).
Azt is gondolom, hogy egy beteg kisgyereknél elért eredmény, vagy fejlődés lényegesen több örömet okoz, mivel minden apró javulás sikernek számít.
Köszönöm a válaszolás lehetőségét. Remélem a segítségükre voltam.

Jelige: Étvágytalanság
Kulcsszó: epilepszia, étvágytalanság, mellékhatás, neurológia, vizelet

 

Köhögés

2012. december. 30.  -  140.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Kislányom 3 és fél éves, szeptemberben kezdte az ovit. Régóta száraz köhögése van, (kb.1hónapja) ha már nem több. Őszi szünetben elvittük a gyerekorvoshoz, először calciumot és köptetőt irt neki, majd visszahivott 2 nap múlva. Semmit nem javult, még plussz írt neki spiropentet, 2nap múlva ismét visszamentünk, egifilint irt neki. Na ezektől 1hétig mondhatni jól volt. (Őszi szünettel együtt itthon volt 3 hetet.) Most ismét köhög, de jó az étvágya, nem lázas, reggel és este kicsit mintha szakadna fel neki, de nem az igazi, délben, ha alszik is többet hallani, hogy köhög, és este is. Nem fájtatja semmijét, de most már aggódom, mitől lehet ez, hogy ilyen régóta köhög? Valóban valami vírust szedhetett össze, ugyanis a gyerekorvos ezt mondta, mit merjek neki adni még? Félek ez a sok calcium és a köptető nehogy valami kárt tegyen a kis szervezetében. Ön mit javasolna? Várom a mihamarabbi válaszát mert nagyon aggódom. Elöre is nagyon köszönöm. Üdvözlettel: Ivett

 

Kedves Ivett!
Szedjük több részre a kérdését, hogy aztán a végén az egész érthetően összeálljon. Azt írja, szeptemberben kezdték az óvodát 3,5 éves kislányával. Azt ugyan nem írja, de gondolom előtte nem járt bölcsődébe, vagyis közösségbe a gyerek.
Miért van ennek jelentősége kérdezheti Ön? Talán van, talán nincs, de bennem mégis felmerül sok év tapasztalatából leszűrve, hogy a közösségbe kerülés első éve gyakran okoz elhúzódó tüneteket, vagy egymásba érő betegségeket akár.
Egy kicsi gyerek, aki élete első három évében otthon volt a mamájával, vagy bárkivel, kevesebb fertőzésnek van kitéve, mint egy óvodás. A frissen közösségbe került gyerek immunrendszere sokkal kevesebb kórokozóval találkozott, talán nincs is annyira felkészülve a támadások kivédésére, mint egy olyan kisgyereké, aki már az óvoda első évében több fertőzést kapott és győzött le. Lehet, kicsit sántít a hasonlat, de olyan ez, mint az edzés .A vírusok, baktériumok, amelyekkel találkozunk, munkára késztetik az immunrendszert, és bizonyos idő után az egész rendszer felkészültté válik a fertőzésekre. Az első időben azonban még nem állnak rendelkezésre azok a memóriasejtek, amelyek tudják, ezzel már találkoztunk, ez ellen van hadseregünk, hogy megvédjük a gazdánkat.
Kedves Anyuka! Ez bizonyára abszolút nem tudományos, amit írok, sőt lehet, a kollégáim meg is fognak róni egy ilyen magyarázatért, de nagyon fontos, hogy megértsük, mi miért és hogyan működik. Néha egy ilyen sematizált példán keresztül is akár.
Kedves Anyuka! Kislánya alig néhány hónapja jár közösségbe, és ebből a néhány hónapból, ha a szüneteket is beleszámoljuk, gyakorlatilag a közösségbe járás idejét végigköhögte. Azt írja, ha otthon vannak, és persze a kapott gyógyszerektől is jobb a helyzet, aztán megint újra visszaesik, ha jól értem.
Nem komoly beteg, de köhécsel, néha felszakad, de kedélye, étvágya jó, tehát nem komoly beteg. Azt is írja, főleg fekvéskor, akár nappal alszik akár éjjel, hallani, észlelni jobban ezt a nem komoly, de hosszú ideje tartó köhögést, köhécselést. A lefekvéskor észlelt köhögés, vagyis amit vízszintes helyzetben észlelünk főleg, és amennyiben a gyerek függőlegesen testhelyzetben van nem vagy alig hallható, az esetek döntő többségében az arcüregek érintettségétől fordul elő.
Magyarul általában arcüreggyulladás van, lehet a háttérben. Fekvéskor a váladék hátrafelé csorog, ami irritáló lehet, ez késztet köhögésre.
Nem tudom voltak-e fül-orr-gégész szakorvosnál, készült-e esetleg rtg felvétel a talált fizikális lelet kapcsán. Igaz a 3 éves kor még épp a határ, amikor az arcüreg röntgen leletezése körül még sok a kérdőjel. Ez pontosan azt jelenti, a melléküregek csak egy bizonyos életkor után válnak légtartóvá. Ha a rtg felvétel előbb készül, mint ahogy a természet egyáltalán kialakítja az üreg mélységét, esetleg az lesz a leírásban, nem légtartó melléküregek, ami hivatalosan az jelentené, arcüreggyulladás, pedig csak arról van szó, még nem fejlődött ki megfelelően és radiológiailag értékelhetően az a terület.
3,5 éves korban azonban már érdemes esetleg egy rtg felvételt elkészíttetni, még akkor is, ha nem folyik a kislány orra.
Nátha, gyulladás esetén az egész rendszer gyulladásban van, hiszen ugyanaz a nyálkahártya béleli, az üreg lehet gyulladt külső jelek nélkül is, és a váladékcsorgás makacs köhögést okozhat. Gondolom doktor nénijük tüzetesen és többször is vizsgálta a kislányt. Amennyiben oka lett volna, bizonyára elküldi mellkas rtg felvételre is. Az azonban, hogy több mint egy hónapja köhög, ok lehet, én legalábbis szoktam mellkas felvételt kérni. Lehet egy olyan úgynevezett centrális tüdőgyulladása, aminek nincs hallgatózási jele. Ezt úgy kell érteni, hogy ha a tüdőt egy labdának képzeljük el, akkor pont a labda közepén, belül van egy kis gyulladás, ami a köhögést fenntartja, és ezt nem mindig lehet a fonendoszkóppal hallani.
Kedves Anyuka! Gyógyszert valóban csak akkor kell adni, ha szükség van rá. Nem vagyok híve a felesleges gyógyszerelésnek, de ha muszáj, akkor viszont hiba a kezelés elmulasztása. Olykor bizony nem könnyű ennek az egyensúlynak a megtalálása. A kalcium, a köptetők nem tehetnek kárt a kislány szervezetében. Ezen ne aggódjon.
A köhécselés azonban valamit jelez. Azt jelzi, valahol valami gyulladásban van. Ez irritálja a légző rendszert. Köhögünk, mert a szervezet szeretne valamitől megszabadulni, vagy felhívni a figyelmet: van valami, ami kezelést igényel.
Kedves Ivett! Járjanak utána a köhögés okának. Bennem még az is felmerül, nem nyelt-e le ez a kicsi lány valamit, ami az állandó köhögést okozza. Ennek ugyan ellene szól az, hogy ha otthon vannak, akkor alig vagy nem észlelhető a tünet, de azért ez sem elvetendő lehetőség.
Kedves Anyuka! Úgy érzem nem nagyon sikerült megnyugtatnom, hiszen inkább még több dolgot említettem, ami a köhögést okozza. Azt tanácsolom, járjanak az egész köhögésügy végére.

Jelige: Ivett
Kulcsszó: köhögés

 

Beszéd

2012. december. 30.  -  139.  cikk kinyitása

Kislányom 3 éves múlt, most kezdett el szavakat mondani.
Oviba jár, ahol nagyon jól érzi magát.
Nővére se beszélt ennyi idősen, neki is oviban indult meg ez 3 éves kora után.
Nem tudom, hogy ez mitől lehet?
Szülés: indított volt mindkettőnél, én sajna dadogok, de nagyobbik lányom szépen beszél, a kicsi ha kimond valamit, azt szépen. Egyre több szót mondd, és azokat ismétli, a jelentését is tudja, mondták nagyon okos, fejlesztőnél is voltunk, aki azt mondta, legyek türelemmel, mert látja mindent ért.
Olvastam,hogy lehet azért, mert még nem érti mit mondd, vagy lusta, de arra is gondoltam, hogy tőlem nem akarnak tanulni, mert tudják, az rossz.
Várjak még, vagy esetleg ismét próbáljam őt elvinni valamerre? Írtam a nevelési tanácsadónak is, aki azt mondta, türelem.
Köszönöm előre is válaszát!

 

Kedves Anyuka!
Beszédfejlődés, hát ez is egy elég nagy téma. Volt is már előzetesen szó róla. (Utána tud nézni itt a honlapomon.)
Nézzük miről is van szó szűkebb, és tágabb értelemben?
Az emberi kapcsolatokhoz értelmes beszéd szükséges. Így szól a hivatalos megállapítás. Ennek feltételei: hangadási képesség, a beszéd megtanulása, a lehetőségig tiszta artikuláció, a kiegyensúlyozott beszédtempó, hogy csak a leglényegesebbeket említsem.
Mindezekben szerepe van az idegrendszernek, a hangszalagoknak, a szájpadlásnak, a nyelvnek, a mimikai izmoknak, sőt tágabb értelemben az orrüregnek és az arcüregnek is. Bárhol hiba van, hibás lesz a beszéd is. Az okok feltárása leginkább gyermek fül-orr-gégész feladata. Azt, aki a hangképzéssel, a beszédhibákkal foglalkozik foniáternek nevezzük. A beszédoktatást logopédusok végzik. Ők olyan gyógypedagógusok, akik kifejezetten a hang- és beszédképzés, a beszédtechnika kialakításával, javításával foglalkoznak.
A leggyakoribb hibák: dadogás, selypesség, pöszeség, hangtévesztés, nagymértékű raccsolás, hadarás, hangtorlódás, orrhangzós beszéd, helytelen légzéstechnikából adódó beszédzavarok, tartós rekedtség.
Csak közbevetőleg jut eszembe, szép példáját lehetett látni annak, hogy egy jó tanár mire képes a My Fair Lady című filmben. Egyik nagy kedvencem volt annak idején. Tudom, nem tartozik közvetlenül a témához, de ha lehetősége van rá, érdemes megnézni. Bizonyára elérhető valamilyen formában az interneten. Rex Harrison, és Audrey Hepburn főszereplésével.
Térjünk vissza azonban az eredeti kérdéshez.
Azt érdemes tudni, és megjegyezni, a hibátlan beszédet legkésőbb az iskolakezdésig meg kell tanítani. Ez azt jelenti, amennyiben szükség van rá, a logopédus segítségét óvodáskorban kell igénybe venni.
A beszédoktatás néha évekig tartó nehéz feladat, amely sok türelmet, és kitartást igényel, de megéri. A hibás beszédű, dadogó, hadaró, hangtévesztő gyerek nehezebben érvényesül, gyakran ki van téve társai gúnyolódásának is. A hibás, nehezen érthető beszéd, a kifejezőkészség zavara az egész életet befolyásolhatja.
Kedves Anyuka! Azt írja, Ön sajna dadog, így ebben a témában bizonyára sokkal jártasabb nálam. Én csupán leírtam, amiket a beszédhibákról gondolok.
Talán túl messziről indultam, hiszen az csak egy lehetőség hogy mindkét kislánya, mint írja viszonylag későn kezdett beszélni.
Ennek talán egyik oka valóban abban keresendő, mivel a beszédet hallás útján sajátítjuk el, hogy sokat voltak pici korukban Önnel, és az, amit le kellett volna utánozni, nehezebb volt az ön beszédhibája miatt. Ez érthető. Talán így van talán, nem. Mindenesetre, hogy a közösségbe kerülés az, ami jelentős fejlődést hozott mindkét kislány esetében, lehet erről is szól. Egyébként nagyon eltérő, hogy a gyerekek milyen hamar tanulnak meg beszélni .A legtöbb baba kb. 6 hónapos korában kezd el gagyogni, kb. 9 hónaposan egy-két tagú szavakat ismételget, de ezeknek még nem nagyon van értelmük. Egyéves kora körül válnak a rövid, könnyebb szavak (pl. mama, cica, baba, papa) tudatossá és értelmesen is használja őket a baba .Ugyanebben a korban ért, és követ egyszerű utasításokat már egy gyerek.
Némelyik egy-másfél éves gyakorlatilag egész nap mondja a magáét, hogy egyik kedvenc betegem édesanyját idézzem ’szanszkrit nyelven’. Ez azt jelenti, olyan mintha beszélne, de annak, amit mond nincs vagy csak elvétve ismerhető fel olyan része, ami a magyar nyelvnek megfelelő. De a baba mondja és magyaráz. Mindez nagyon vicces, és talán gyakorlását jelenti a hangok kiadásának, képzésének.
Vannak aztán olyanok is, akik mint az Ön kislányai értenek mindent, végre is hajtanak kéréseket, utasításokat, de nincs még mondanivalójuk.
Egy-két éves korban a legtöbb kisgyerek két, három szót képes mondattá fűzni. Három és fél éves korra a legtöbb folyamatosan csacsog, és általában helyesen használja anyanyelvét, vagyis amit mond, az nyelvtanilag is helyes.
Ha egy kisgyerek későn kezd el beszélni, annak leggyakoribb magyarázata az, hogy nem jól hall. A gyereknek ugyanis a normális beszéd összes hangját hallania kell ahhoz, hogy megtanuljon helyesen beszélni.
Itt megint felmerül bennem, talán az ön hangképzése körül lehet valami zavar, és az késleltette a lányok fejlődését. Nagyothallás előfordulhat, ha gyulladás miatt esetleg folyadék van a fülben (pl. középfülgyulladás miatt). Ez akadálya lehet annak, hogy a gyerek bizonyos mássalhangzókat halljon pl. a „k” vagy az „s” hangokat, amelyek nélkülözhetetlenek a beszéd kifejlődéséhez.
Úgy gondolom, Önök végigjárták az összes lehetőségeket vizsgálat szempontjából, ahol, mint írja megnyugtatták Önt, hogy a kislány okos, és azt tanácsolták legyen türelemmel.
Nem tudom, jártak-e gégészeten, történt- e hallásvizsgálat. Az azért szerintem nem ártana. Az ugyanis, hogy ennek a nehezebben beszélő kicsi lánynak a nővérkéje sem kezdett időben beszélni még nem jelent semmit, tehát érdemes mindig az adott esettel foglalkozni. Magyarul egy hallásvizsgálatot megszavaznék, mivel a rossz hallás gátolja a beszéd fejlődését.
Valamennyi élőlény közül egyedül az ember rendelkezik a beszéd képességével, amely lehetőséget ad számára, hogy kapcsolatot teremtsen társaival, elmondja gondolatait, részese legyen a kultúrának. Nagy adomány ez. A fejlődésnek vannak fázisai, különböző szakaszai, de ezek időpontjára csak nagyon általános szabályokat lehet meghatározni. Van olyan iskola, akik azt állítják, a baba már odabent édesanyja hasában megkezdi a felkészülést anyanyelve elsajátítására. Hiszen hallja az édesanyja (és persze az édesapja) hangját is. Ezért is olyan szép a szó anyanyelv – annyit tesz anyánk nyelve.
Azt is mondják, az ember beszédtanulásra való hajlammal születik. Számít persze, hogyne számítana a környezet, de talán úgy lehet ez is, mint oly sok képességgel, van akinél előbb és van olyan is, akinél később kezd működni.
Kedves Anyuka! A beszédben való „lustaság” nem azonos a gondolkodásban való elmaradással, a gondolkodás lustaságával. Az a szülői félelem, hogy, akinek a gyereke későn tanul meg beszélni, az szellemileg is visszamaradott, általában megalapozatlan. Vannak ugyanis szellemileg teljesen ép, sőt olykor roppant intelligens gyerekek, akik 4 éves korukig gyakorlatilag nem szólalnak meg.
Hallanak mindent, meg is értik a felnőttek beszédét, de csendben vannak. Aztán egyszerre csak hirtelen elkezdenek tökéletesen beszélni.
Semmihez nincs még késő. A kislány szerintem időben van. Beszéljenek hozzá szépen, érthetően. Ha Önnek problémája van bizonyos szavakkal, kifejezésekkel, és tudja, érzi ezek mindig dadogást provokálnak, igyekezzen amennyire lehet ezeket a szavakat hason jelentésűekkel helyettesíteni. Volt egy jó barátom, aki a „ti” kezdetű szavakkal állt hadilábon. Sok mindent megtanult másképpen kifejezni, de fiatalkorában, amíg be nem töltötte a 20. életévét nem mondhatta azt a hány éves vagy kérdésre, hogy 7 meg 7 és a tizennégy bizony csak akadozva, dadogva sikeredett.
Kedves Anyuka! Engedjen meg még egy ajánlatot, talán vigasztalás is lehet Önnek. Még egy filmre szeretném felhívni a figyelmét. A film címe: A király beszéde, és VI György brit uralkodó nem mindennapi történetét dolgozza föl szerintem elképesztő módon.
Remélem kedves Anyuka, ez a kisebbik lányka is követi nővérkéje példáját, és hamarosan megoldódnak a fent részletezett problémák. Minden jót kívánok Önöknek.

Jelige: beszéd
Kulcsszó: beszéd, beszédkialakulás, beszédfejlődés

 

Válás

2012. december. 30.  -  138.  cikk kinyitása

Kérdésem az öt éves fiúunokámmal kapcsolatos. Németország egyik nagyvárosában él a lányom, a kisfiú egyetlen gyermek. Lányom házassága német férjével katasztrofálisan rossz. A gyermeket mindketten szeretik és sajnos kialakult egy konkurencia-harc a gyermekért. Ebben a harcban az apa az erősebb fél, jól keres, a gyereket mindennel elhalmozza és semmilyen kívánságára nem mond nemet. Minden szabadidejét a fiával tölti, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a lányomat teljesen kiszorítja az anyaszerepből, amikor a gyerek kinyitja a szemét reggel, már bepattan a szobába, elkezd hancúrozni a gyerekkel, alig hagyva időt a reggeli óvodai készülődésre, délután öttől átveszi az uralmat és este kb. fél tízig egyfolytában „nyomul”. Azt lehet mondani, egy perc szabad időt, semmi szabad teret nem hagy sem a gyereknek, sem annak, hogy az anyja bármilyen módon bekapcsolódjon az együttesbe. Ha mégis hárman mennek el valahová, akkor a lányom viszi a cuccot, míg ők előreszaladnak, stb. Az az érzésem, az apa a gyerekben létigazolást lát, eszközként használja élete minden frusztrációjával kapcsolatban.
Az apai nevelés jelszava: a gyereknek mindig igaza van, ha az anyja valamiért rászól a gyerekre, az apa a gyereket veszi védelmébe. A gyerek ezt a helyzetet úgy reagálja le, hogy az anyai közeledést rúgással fogadja, vagy ha valamit mond neki, akkor „Anya, hallgass! vagy „Anya, fogd be a szád!” a reakció. Ha valahogy sikerül a lányomnak a gyerekkel „apátlan” programot szerveznie, akkor szerencsére ezek a reakciók csak elszórtan fordulnak elő.
A lányom válni fog, kérdés, hogyan osztoznak a gyereken. És természetesen kérdés, ezek az elszomorító tünetek meg fognak-e szűnni. A kérdésem az, hogy lehetséges-e az apai agresszív dominanciát valahogyan ellensúlyozni.

 

Kedves Nagymama!
Hát bizony itt senki sincs könnyű helyzetben. Egy ötéves kisfiú, aki így vagy úgy megéli szülei konkurenciaharcát, egészen biztosan nem él harmóniában.
Olyan harmóniában, amihez meggyőződésem szerint minden kisgyereknek joga van. Olyan harmóniában, ami alapja kell legyen a testi, lelki, szellemi fejlődésnek.
Kedves Nagymama! Nem vagyok pszichológus. Gyerekgyógyász vagyok Budapest egyik nehéz sorsú kerületében. Ami a közvetlen dolgom, a gyerekek fizikai állapotának felügyelete, a betegségek megelőzése, illetve adott esetben meggyógyítása, ha arra van szükség.
Természetesen sok mindent látok, hallok, tapasztalok munkám során. Látom, hogyan élnek, milyen körülmények között családok, tudom, mit esznek, milyen gondok foglalkoztatják a szülőket. Rendszeres látogatója vagyok az első időszakban a gyereknek, és ez óhatatlanul – hála Istennek – sokszor azt is jelenti, baráti kapcsolat alakul ki köztem és a szülők között.
Előfordul néha, hogy tanácsot kérnek olyan esetben is, amikor vita van a két szülő, esetleg szülők és nagyszülők között a gyerek nevelését illetően.
Mondom, nem vagyok szakember, se pedagógiát, se pszichológiát nem tanultam, éppen csak annyit, amennyire az orvosképzés lehetőséget adott.
A végzés óta eltelt hosszú évek során azonban sok mindennek utána olvastam. Jártam különböző tanfolyamokra, de van saját véleményem, amit el lehet fogadni, vagy el lehet vetni.
Megtisztelő kedves Nagymama a bizalma és kérdése, de azt kell mondjam, ez a helyzet több sebből vérzik.
Nem tudom az anyuka is kint élt, dolgozott, és úgy ismerkedett meg az apukával, vagy a kisfiú édesapja miatt ment külföldre, vagyis férjhez ment egy idegen országba.
Idegen ország mondom, bár meggyőződésem, ha valahol ott a férjem és a gyerekeim, és jól, harmóniában élünk, az a hely már nem lehet idegen.
Az egy másik kérdés, én vagy Ön mentünk volna-e bárhová külföldre. Ennek azonban nincs nagy jelentősége. Talán csupán annyi, amennyiben egy háborús helyzet alakul ki, az, hogy még csak nem is vagyok otthon, engem biztosan még hatványozottabban megviselne. De ez én vagyok.
Nem ismerem a német szokásokat, sem a nevelés, sem a félrenevelés tekintetében.
Vannak azonban általános szabályok, amelyek nem függenek országhatároktól és anyanyelvtől. Amit németül, angolul, magyarul vagy bármilyen nyelven ugyanazok a dolgok határoznak meg. Az, hogy két ember élete hol és miképpen csúszik szét, nem mindig kideríthető. Az, hogy hol fordul ez a dolog olyan cselekedetekbe, hogy egy kisgyerek, akit mindketten szeretnek, lesz a háború tárgya, majdnem mindegy a mára kialakult helyzet szempontjából. Az pedig, hogy apuka megengedi a gyereknek a mama lehurrogását, az sok minden, de nem jó. És elsősorban a gyereknek nem jó se ma, és főleg nem lesz jó holnap, meg később.
Szerintem mindannyian a családnak nevezett olvasztótégelyben formálódunk. Szülők, nagyszülők, testvérek, a szüleink barátai, a mi barátaink szülei, tanárok, sporttársak, edzők. Mondhatnám úgy is egy gyerek másol, utánoz. Azokat, akik a közvetlen vagy tágabb környezetét jelentik. És bizony sok múlik azon, mit lát. Talán egész későbbi felnőtt élete is.
Kedves Nagymama! Lehet, nagyon szigorú, amit írok, hiszen mindenre van példa és rögtön ellenpélda is, mégis meggyőződésem, a korai évek mély nyomokat hagynak. A rosszból és szerencsére a jóból is. Elhiszem, hogy mind a lánya, mind a veje szeretik a kisfiút, de vajon jól szeretik-e és jót tesz-e neki mindaz, amit megtapasztal.
Örök optimistaként abban bízom minden ilyen áldatlan esetben is, hogy talán lehet okos szóval türelemmel zöld ágra vergődni.
Nem tudhatom, mennyire mérgesedett el a helyzet, de szeretném hinni, szerető szülőkben felkelthető a felelősségérzet a gyerek érdekében, és talán meg lehet a dolgot beszélni.
Azt sem tudom, mit mond a német jog válás esetén, ki kapja a gyereket, sőt kérdés, van-e jelentősége a papa jobb anyagi helyzetének.
Egy kisgyereket felhasználni egymás ellen egy háborúban, és ezzel megfosztani a gyereket akármelyik szülőtől, ez nem ritkaság, ám szerintem megengedhetetlen kellene legyen.
Talán mégiscsak le kellene ülni a két szülőnek és megállapodni valamiben, ami a gyerek számára a legoptimálisabb ebben az áldatlan helyzetben.
Kedves Nagymama! Frusztráció, agresszivitás írja Ön a vejéről, én meg azt gondolom, ezek félelemből eredeztethető viselkedések. A ”nem vagyok elég jó” van, lehet az ilyen viselkedés hátterében.
Tudom, két ember megszereti egymást, és minden szépnek tűnik. A jövő élhetőnek. Aztán valahogy másképp alakul. Indulatok, harag, gyűlölködés foglalják el a valaha volt szeretet helyét. Én azonban hiszek abban, ha valakit valaha szerettünk, az nem múlik el nyomtalanul. Különösen akkor nem, ha van egy közös gyerekünk, akiért felelősek vagyunk.
Talán lehet apukával is valamiféle konszenzusra jutni. Ehhez azonban mindkét félnek engednie kell valamennyit.
Kedves Nagymama! Ennyi telik tőlem, ami messze nem szakvélemény.
Remélem azonban van benne olyan, ami hasznukra lehet, ami legalábbis megfontolandó, és hátha jó irányba mozdít el egy állóháborút.
Őszintén bízom ebben, és drukkolok Önöknek, vagyis pontosabban a kisfiúnak azért hogy valóban megélhesse szülei szeretetét.

Jelige: bori
Kulcsszó: válás

 

kuki

2012. december. 30.  -  137.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Az unokám 9 éves, fejlődése korának megfelelő, kivéve a „kukija”, ami születése óta ugyanakkora. Milyen orvoshoz kell fordulni ezzel a problémával? Kérem, segítsen tanácsával, melyet előre is köszön egy aggódó nagymama.
S.O.S.!

 

Kedves Aggódó Nagymama!
Azt írja, nagyon kedvesen: S.O.S!, én pedig azt válaszolom: nincs semmi olyan, nem történik semmi olyan ami S.O.S. -re adna okot.
Ez persze, tudom így bőven kevés a boldogsághoz úgyhogy, ha megengedi, elmagyarázom, miért nem kell aggódni.
Az, hogy 9 éves unokája a korának megfelelően fejlett, az jó hír, de azért azt is jelentheti, és bocsásson meg, ha rosszul értelmeztem amit ír, hogy a kisfiú jól fejlett. Ez látszólag egy fura mondat, mivel Nagymama nem ezt írja, de az a tapasztalatom, ha egy nagymama elégedett kis unokája fejlettségével, az a gyerek általában kicsit túlsúlyos. Ezzel nincs is semmi baj, de jelen esetben esetleg magyarázhatja azt a problémát, amely abban nyilvánul meg, hogy látszólag a kukija mérete nem változott. Valamennyit bizonyára növekedett a kuki is, talán nem olyan mértékben, hogy az nagyon szembetűnő lenne, és bizony előfordul, hogy ha a kisfiú kicsit ducibb az átlagnál, ez a növekedés nem látható a körülötte lévő, hát hogy is fogalmazzak, zsírtól. Ez magyarul azt jelenti túlsúly esetén a has aljára, pont a kuki fölé olyan réteg kerül, ami optikailag kisebbnek láttatja a kisfiú fütyijét.
Elsősorban arra kell figyelni, hogy a fityma rendesen hátrahúzható-e, és a gyerek rendszeresen és rendesen tisztán tartja-e ezt a területet is? Azt is meg kell vizsgálni, hogy a golyócskák (herék) a zacskóban vannak-e, mert az úgynevezett rejtettheréjüség, és annak túl késői megoldása később nemzési képtelenséggel járhat. Ennek az az oka, hogy a hasüregben meleg van, míg a herezacskó hőmérséklete pont megfelelő ahhoz, hogy a spermiumok funkcióképesek legyenek.
Ezek tehát azok a dolgok, melyekre oda kell figyelni.
A kuki mérete gyakori probléma. Gyakran hangzik el a kérdés, nem túlságosan nagy, vagy éppen túl kicsi egy csecsemő kukija. E szerv mérete éppen úgy, mint minden testrészé eléggé nagy egyéni variációkat mutat. Egy újszülötté általában 3-4 cm hosszú (ez tankönyvi adat, nem tudom ki mérte le). Az ember ránéz egy gyerekre és sok év tapasztalata alapján eldönti, van-e rajta valami, ami feltűnően nagyobb vagy kisebb a várhatónál.
Egy vizsgált szerv mérete a test méreteihez és az életkorhoz képest átlagos vagy eltér attól. Tudni kell azonban, mint már előbb is említettem, sovány gyerekek kukija nagyobbnak, kövérebbeké kisebbnek látszik, de megfelelő vizsgálattal a valóság kideríthető. Ritkán fordul elő, hogy felnőtt korra nem fejlődik ki megfelelő méretű hímvessző. Különben is a hibátlan funkciója nem a mérettől függ.
Kedves Nagymama! Gyermek urológus szakorvos, de saját tapasztalt házi gyermekorvosuk is adhat megnyugtató választ.
Egy 9 éves kisfiúnak még nem kell hormonálisan olyan állapotban lennie, hogy az látványos növekedést okozzon a fütyijén.
Bízom benne, hogy sikerült kedves Nagymamát megnyugtatnom.


Kulcsszó: nemi érés, fitymaszűkület

 

Repülőút

2012. december. 30.  -  136.  cikk kinyitása

Kedves doktornő!
A segítségét szeretném kérni! Karácsonykor repülőútra készülünk 16 hónapos kisfiunkkal, és szeretném megtudni, hogy mit adjunk neki, hogy jobban bírja a magasságingadozást és a repülőutat? Amikor föl- és leszáll a gép, a fülünk mindig bedugul. A felnőttek ilyenkor nyelnek (régen még cukorkát is adtak), de meg tudom ezt értetni a kicsivel? Vagy adjak neki gyorsan valami rágnivalót? Etessem meg előtte vagy ne? Nem fogja kihányni? Vigyek-e magammal olyasmit, amit hirtelenjében adhatok neki enni?
Köszönöm a segítségét

 

Kedves Anyuka!
Nem tudom mi az oka az utazásnak, csak feltételezem esetleg a nagyszülőkkel együtt töltendő Karácsony. Persze az sem jelent semmit az utazás szempontjából, ha esetleg valahová pihenni mennek az Ünnepekre. Igaz a Karácsony, legalábbis szerintem nagyon családi ünnep. Én a magam részéről nem nagyon tudtam sohasem elképzelni, hogy idegenben, idegenek között legyek ebben az időszakban.
Mindennek semmi jelentősége sincs, természetesen az utazás szempontjából.
Kedves Anyuka! Van egy jó hírem! A repülés a gyerek szempontjából (is) a legnagyszerűbb módja az utazásnak, de ezt is mint oly sok mindent gondosan meg kell előre terveznünk.
Egy repülőút alatt, különösen, ha az utazás hosszú ideig tart (mert mondjuk tengerentúlra megyünk), bizony váratlan dolgok is megeshetnek. Olyanok is, amire nem lehet felkészülni, éppen ezért tanácsos mindarra, ami kivédhető „edzéstervet” készíteni.
Azt, hogy a gyerek hogyan fog reagálni a repülésre nem tudjuk előre, de azért egy 16 hónapost már ismernek annyira a szülei, hogy talán lehet a szokásival számolni.
Amikor megrendeljük a repülőjegyet, jó lenne megmondani, hogy kisgyerekkel utazunk (erre nem nagyon tudom milyen lehetőség van, ha a jegyet interneten keresztül vásárolják). Kérjenek olyan helyen ülést, ahol a lábuk előtt hely van, ahol esetleg le lehet teríteni egy törülközőt, és tegyük arra a kicsit hogy játszhasson.
Fontos, hogy kényelmesen legyünk mi magunk is, ezért előre végig kell gondolni, hogy olykor elég nagy utat kell megtenni a beszállóhelyig. Ha egyik karunkon a baba van és másikban a kézipoggyász, igencsak elfáradhatunk. Olyik összecsukható babakocsit kézipoggyászként fel lehet vinni a gépre ha jól tudom, ami aztán egy idegen városban is jó szolgálatot tehet.
Menjünk ki jóval korábban a szokásosnál a repülőtérre, hogy a beszálláskor előforduló tumultust elkerülhessük.
Közvetlenül beszállás előtt tegyük tisztába a babát.
Tartsunk készenlétben enni, innivalót, és adjunk belőle fel és leszálláskor, a nyomáskülönbség kiegyenlítése miatt. Ugyanolyan hatású ez mint az Ön által is említett cukorkák voltak régen (egyébként rágógumi is megteszi természetesen felnőtteknek), vagyis a fülben keletkező kellemetlen érzés elkerülhető. Beszállás után beszéljünk az egyik utaskísérővel (pláne ha az út hosszú), és tudakoljuk meg, hol és miképpen lehet a baba ételét megmelegíteni. Ha a kicsi nagyon nyugtalan és az ölünkbe vágyik, vagy csak ott nyugszik meg, figyeljünk rá, hogy ne együnk-igyunk semmi forrót, mert a baba odakaphat, és leforrázhatja magát.
Vigyük magunkkal a gyerek kedvenc játékát, ha van fontos tárgyát (értsd: kistakaró, cumi, szopirongy), ezek megnyugvást hoznak hiszen a megszokott környezetre emlékeztetik a babát.
Készítsük össze külön a baba utazó holmiját. Legyen, nem mondom, hogy külön bőröndje, de a miénkben egy elkülönített hely, ahol a gyerek dolgai vannak, hogy könnyen elérhessük őket érkezés után.
A repülőre vigyünk egy könnyű táskát a baba holmijaival. Legyen nálunk a gyerek útlevele, oltási könyve. Egy műanyaglepedő a pelenkázáshoz, és megfelelő számú pelenka. A pelenkázáshoz szükséges holmikból kérjünk az utazás előtt kisebb dózist a patikában, hogy ne a hatalmas doboz popsi krémmel kelljen kínlódni a repülőgépen vagy idegen helyen. Vigyünk egy rakás nylonzacskót a használt pelenkáknak.
Megfelelő számú cumisüveget. Játékokat. Gyorsan száradó, nem gyűrődő ruhákat. Nyáron (ez jelen esetben nem fontos) napvédő kalapot, világos trikókat, télen viszont olyan ruhákat hogy a baba nehogy meghűljön
Kedves Anyuka! Etesse úgy a kisfiút, ahogy szokta. Ha épp evési idő van indulás előtt, ne éheztesse, ha viszont máskor indulnak, ne adjon külön enni a babának.
Van homeopátiás golyó utazás esetére, meg hányás elleni kúp is (ez receptköteles) erről esetleg konzultáljon doktor nénijükkel (vagy bácsijukkal). Azt is érdemes megkérdezni, mi legyen a készenléti csomagban (gyógyszer, kötszer, stb.) a baba részére.
Kedves Anyuka! Békés boldog Ünnepeket, és problémamentes utazást kívánok.

Jelige: utazás, repülőgép
Kulcsszó: utazás, pelenka

 

Mennyi egy 8 hónapos gyerek folyadék igénye?

2012. december. 30.  -  135.  cikk kinyitása

Szia Andi!
56-éves nagyi vagyok, arra szeretnék választ kapni, hogy mennyi egy 8 hónapos gyerek folyadék igénye, és ezt milyen formában kell megkapnia? A probléma az, hogy a pici unokám még soha nem kapott folyadékot az anyatejen kívül, pedig volt forró nyár is. Enni is csak alig, kb.7kg. Az „anyuka” szerint elég folyadék van az anyatejben, nem kell neki más, holott a tej minősége nem elég jó. Próbáltam megmagyarázni, hogy kell a babának is a folyadék, én is neveltem gyereket és mindig volt nálam tea vagy később gyümölcslé. Szerinte és az orvosa szerint elég. Viszont vérvételre küldte a babát, mert alultápláltnak látta. Nem értem, segítséget szeretnék kérni tőled! Előre is köszönöm-Babi.

 

Kedves Nagymama!
Táplálkozási szükségletek mondjuk, és ebbe beletartozik a kalóriaigény, a fehérje-, zsír- és szénhidrátszükséglet, a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek megfelelő aránya. Egy kis csecsemő táplálásának legfontosabb elve, hogy elegendő táplálékhoz jusson. Egy pici babának a szoptatás, az anyatejes táplálás a legjobb az első 6 hónapban. Az anyatej étel és ital is egyben, nincs a babának másra szüksége. Akár forró nyár van akár hideg tél.
Épp a héten válaszoltam egy szintén hasonlóképpen vélekedő nagymamának. Majdnem szóról szóra ugyanez volt a kérdés, sőt ez a nagymama is arra hivatkozott, hogy ő is nevelt két gyereket, akiket egészen másképpen etetett, mint a kis unokáját manapság a menye. Mindaz, amit mi csináltunk annak idején a gyerekeinkkel, és ami akkor teljesen rendben volt, mára már idejétmúlttá vált. Bizonyos dolgok a kutatások kapcsán megváltoztak. Úgy is mondhatnám, más lett trendi. Régen már a kéthetes babáknak elkezdtünk gyümölcslevet adni, és a főzelék bevezetésének időpontja sem volt sokkal később, minthogy a baba betöltötte a 2. hónapot. Ma az a korszerű, és az okok elmagyarázására sajnos kevés egy ilyen válasz adta lehetőség, hogy hat hónapig nem kell a babának más táplálék, csak az anyatej. Sem vizet, sem egyéb kiegészítést nem kell adnunk neki.
Az elválasztás azután, ami azt jelenti, a baba már nemcsak anyatejet kap a hatodik hónapot követően, szép fokozatosan kell történjen, mindig úgy, hogy az egyéni igényeket, a gyerek egészségi és pszichés állapotát is figyelembe kell venni.
Vannak ajánlások, amiket jó elolvasni, és esetleg igazodni hozzájuk. Megfontolni azt, hol is tart a mi kisbabánk. Ha szépen fejlődik, jól eszik, jól gyarapszik hat hónapig, nincs semmi teendő. Aztán egyszercsak, annak ellenére, hogy továbbra is kapja az anyatejet a gyerek, azt vesszük észre, hamarabb megéhezik, nyúlkál más ételek felé is, úgy is mondhatnám, elkezdi érdekelni az, amit mások esznek.
Szerintem az elválasztásnál, a hozzátáplálásnál nem az időpont a legfontosabb, inkább a kivitelezés, a végrehajtás fokozatossága, amire érdemes odafigyelni.
A hirtelen abbahagyott szoptatás, a nagy mennyiségű más étel, a minden átmenet nélküli változtatás biztosan ellenérzéseket szül. Tiltakozást, vagy akár undort is a gyerekben.
Kedves Nagymama! Lássuk be, nincs ez másképpen még felnőttkorban sem. Ha elutazunk, és a világ megismerésének egyik tétele az, hogy megismerkedünk más országok, más népek ételeivel, bizony néha mi sem érzünk kedvet minden kipróbálásához.
Szeretnék egy elég gyakori tévhitet eloszlatni. Nevezetesen azt, hogy adott babának, nem jó, nem elég erős, túl vizes, nem elég tápláló a saját édesanyja teje. Ez nem így működik. A természet oly csodálatosan van megalkotva, hogy a babának éppen a saját anyukája teje a legjobb. Azt is írhatnám, a baba igényei és a mama teje együtt fejlődnek. Pont úgy, olyan arányban és szerencsés esetben mennyiségben is, ami a kicsi optimális fejlődéséhez szükséges.
Nem tudom, hiszen nem írja levelében, hogy milyen súllyal született ez a most 7 kg-os 8 hónapos. Az sem derül ki, egyenletesen érte-e el ezt a mostani súlyát vagy hízott az elején jól, és csak most az utóbbi időben lassult le ez a folyamat. Még az is előfordulhat, esetleg néhány hete áll a súlya.
Kedves Nagymama! Ha a baba, vagy bárki emberfia keveset eszik, fogyni fog, ha többet, mint amennyi szükséges, hízni. Ha megfelelő a tápanyagellátás a szervezet egyensúlyban van. Ehhez kisgyerekek esetében mindig hozzá kell számolni azt a mennyiséget, ami a gyarapodást, növekedést, fejlődést biztosítja.
Csupán tájékoztatásként: a babák fél éves korra duplázzák, 1 éves korra háromszorozzák a saját születési súlyukat. Ez a statisztikai adat. Nem minden baba csinálja így. Ha közben előfordult betegség, ha netán vérszegénység gyanúja merül fel, a fejlődés lassul, és annak nagyon helyesen meg kell nézni az okát. Gondolom, ez lehet a vérvétel elrendelésének is az indoka.
Az is fontos, hogyan viselkedik unokája. Élénk, eleven, érdeklődő, vagy gubbaszt, sokat alszik, esetleg szomorú. Néha az alultápláltság miatt a babák megcsendesednek.
Kedves Nagymama! Testsúlyukhoz viszonyítva a csecsemők (a csecsemőkor 6 hetes kortól 1 éves korig tart) folyadékszükséglete lényegesen nagyobb, mint a nagyobb gyerekeké, vagy a felnőtteké. Ez a szervezet összetételének sajátosságából, anyagcseréjéből, a csecsemő szapora légzéséből, növekedési tempójából és veseműködéséből ered, hogy csak a leglényegesebb különbségeket említsem.
A baba testének 75-78 százaléka víz.
Pontos táblázatok vannak, amelyek megadják a testsúly kilogrammra vonatkoztatott folyadékszükségletét. A baba élete első fél évében folyékony táplálékot kap, ami kielégíti igényeit. Olyan esetben azonban, ha beteg, lázas, netán hányna vagy hasmenése lenne, sokkal érzékenyebben reagál a folyadékvesztésre, amire külön oda kell figyelni.
Kedves Nagymama! Én mindig örülök annak, ha az anyukák (és nem is értem miért teszi kis unokája édesanyjának nevét idézőjelbe „anyuka”- ként) megbíznak bennem és mondhatni szót fogadnak. Az is örömmel tölt el, ha hasonlóképpen a nagyszülők bizalmát is élvezhetem.
Az elsődleges azonban – mivel az én, és az összes ellátást végző gyerekorvos elsődleges feladata a baba biztonságának és egészségének biztosítása, felügyelete – az édesanyával kialakított kölcsönös bizalomra alapozott kapcsolat. Ő van ugyanis egész nap a kisbabával. Rajta múlik minden.
Ha adhatok egy jó tanácsot, próbálja meg inkább megérteni a miérteket. Nem az a lényeg, régen Ön vagy én mit és hogyan tettünk jól vagy esetleg kevésbé jól a saját gyerekeinkkel. A lényeg, hogy ez a most felnövekvő kisgyerek biztonságban legyen. Ne legyen vita, veszekedés. Mindenkinek joga van szerintem a saját gyerekét a saját elképzelése szerint nevelni mindaddig, amíg ezzel nem kerül a baba veszélybe. Arra viszont ott a védő néni és a doktor néni, aki észre kell vegye, ha valami nem stimmel.
Kedves Nagymama! Ne haragudjon, ha nem azt írtam, amire számított.
Kívánok nagyon sok örömet kis unokájához, és békét, sok szeretetet az egész családban.

Jelige: söttipötti
Kulcsszó: evés, folyadékigény, elválasztás

 

nyugtalanság

2012. december. 30.  -  134.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!
A babám 10 hetes múlt és állandó nyugtalansággal küzdünk. Hasfájás állhat a háttérben meglátásunk szerint, de mivel első gyermekünk, néha már kételkedünk benne, hogy mindig a hasa fáj. Állandóan jár keze-lába, ritkán fekszik nyugodtan, persze valószínűleg sokszor tényleg azért húzogatja a hasához a lábait, mert fáj a pocija, amit a pukizásokból hallunk. Napközben nem vagy csak 10-20 percekre képes elaludni és ebből adódóan délutánra már nagyon el van fáradva. Napközben nem nagyon bírja ki a 3 órát az evések között. Anyatejet kap, cumisüvegből nagy részét, mivel a szoptatás nem nagyon ment, elfáradt és állandóan üvöltött csak. Nem tudok rájönni, hogy mitől ilyen nyugtalan. Nem csak a nap egy bizonyos szakaszában jön elő, mint általában sok hasfájós babánál, hanem szinte reggeltől estig. Rövid ideig lehet lekötni valamilyen játékkal, 10-15 perc után elkezd sírni. Este 9 óra után elalszik és nagyrészt 5-6 óráig alszik, de nagyon nyugtalan, sokszor felsír. Nem ébred fel teljesen, csak időnként sírdogál. Ha éhes rögtön ordít, evés után van egy fél óra nyugalom, utána megint sírás, de aludni nem akar. Az egész napunk abból áll, hogy sír-sír, kisebb megszakításokkal. Mivel lehetne elérni, hogy egy nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb babánk legyen? Illetve ha nem a hasájás okoz neki fájdalmat, akkor mi lehet a háttérben? Köszönettel: Turú Anita

 

Kedves Anita!
Egy 10 hetes baba édesanyjának lenni szerintem fantasztikus dolog. Akkor is az, ha – mint Önöknél – nem úgy megy minden, ahogy előre elképzelték. Az ember onnantól kezdve, vagy már sokkal előbb is, bizony álmodozik leendő kisbabájáról. Aztán amikor a baba beköltözik a pocakunkba, ezek az álmok egyre közelebb kerülnek, és természetesen egyre gyakrabban fordulnak elő. Senki sem képzeli úgy az első időszakot, a szorosan vett újszülött kort (ez hivatalosan a nullától - hatodik hétig tart) és a kiscsecsemő kort, ahogy az aztán a valóságban megtörténik.
Nyugodt, vidám, elégedett, derűs kisbabáról álmodozunk, olyanról, aki mindent akkor csinál, amikor kell, és úgy képzeljük, fogjuk érteni minden jelzését, ki tudjuk majd találni minden kívánságát. Ez azonban az esetek döntő többségében nem így történik. A kisbaba egy védett helyről, abszolút biztonságból, onnan, ahol mindent készen és pont úgy kapott, ahogyan szüksége volt rá,egyszer csak azt kezdi érezni, bizony szűk lett a hely. Ez még csak rendben lenne, de hirtelen – és ez a szülés kezdete – a biztonságos védőburok, az anyaméh elkezd rettentő fájdalmakat okozni arra kényszerítve a babát, hogy elhagyja ezt az eddig tökéletes helyet. Végig jön élete leghosszabb és legnehezebb útján, a szülőcsatornán, és kiszakad a világba.
A világba, ahol hideg van, ahol világos és zaj van, ahol ütögetik, hogy vegyen már levegőt, és vízbe teszik, amit nem is ért szegénykém. Nem beszélve arról, hogy lélegezni kell, hogy nem sokkal a megszületés után valami fura érzése támad, amiről majd jóval később tanulja csak meg: ez az éhség, és amit valami, ami a mamiból jön, talán csillapít. Aztán fel kell dolgozni azt a valamit, amiről majd kiderül, az az étel és úgy hívják anyatej, és végül pisilni meg kakilni is kell.
Azt sem lehet tudni, honnan is tudhatná szegény kisbaba, mikor mennyi az elég, és mikor lesz épp csak néhány korttyal több esetén túl sok, és hasfájást okozó az, amit komoly munkával sikerül megszerezni a mamától.
És kedves Anita, ezek még csak a legalapvetőbb elfoglaltságok.
Mert nézzük csak, és valljuk be őszintén, a kisbaba szempontjából bizony igen tudatlan és tapasztalatlan két segítő van a baba mellett. Anya és Apa. A legjobb szándékkel ugyan, de nagyon keveset értenek abból, ami a babának komoly problémát jelent. Hogy fázik vagy melege van, hogy esetleg nem jó helyen van az ágy, hogy bizony valami fáj, lehet a hasa, de lehet épp csak a nagy magány. Hogy túl hangos, világos és intenzív minden. Hogy túl sok az inger, hogy kivesznek az ágyból, amikor pihennék, és betesznek, mikor pedig épp odabújni vágyom.
Egy szó mint száz nem könnyű egy ilyen pici jövevény élete.
És persze nem egyszerű a szülőké sem. Hiszen ők meg valóban nem értik a finom különbségeket sírás és sírás között, csak azt látják, a baba neki van keseredve, és azt érzik, alkalmatlanok arra hogy megvigasztalják.
Kedves Anyuka! Vagyunk így, voltunk így nem kevesen, és bár tudom, ez most nem vigasztalja önt, még akkor is, ha az embernek gyerekgyógyászat a szakmája. Más amit a könyv ír, amit tanácsolnak, és más amit az élet produkál.
Olyan kisbaba, aki nem sír, tapasztalatom szerint nincsen. Úgy is fogalmaz a szakirodalom: a sírás a szülőkkel való kommunikáció korai formája. Ez szerintem nagyon hivatalosan hangzik, én azt mondom, a sírás segélykérés. Azt jelzi vele a kicsi baba, légy szíves találd ki, mi lenne a megoldás az én problémámra, mert bajban vagyok.
A baba, pláne egy 10 hetes nem sír azért, mert rosszalkodik, még azért sem, mert elkényeztettük. Azért sír, mert segítséget kér, és ha eltaláljuk, mi okozza a bajt, az a jutalmunk, hogy látjuk megnyugodni. Később, nem sokkal később egyéb varázslatos jutalmakban is részesülünk mosoly, nevetés, elégettség formájában.
Kedves Anyuka! Abban igaza van, az elég valószínűtlen, hogy valakinek egész nap fáj a hasa, bár nem kizárható. Vannak kicsi babák, akik – igaz ez nagyon ritkán fordul elő – nem bírják az anyatejet.
Az már sokkal gyakoribb, hogy túl keveset kap enni, és éhes, azért méltatlankodik, de az is szóba jön, túleszi magát és kellemetlenül érzi magát, kb. úgy, mint mi, amikor nem ismerjük a határt.
Lehet, ölelésre vágyik, magányos vagy fél. Olyan pici még, és annyira kiszolgáltatott, végül is csupán a sírás áll rendelkezésére.
Van olyan kisbaba is, akinek nehezebb az átállás, mondhatni nem örül, hogy ide kellett jönnie, ők nehezebben adaptálódnak, több türelmet igényelnek.
Persze van a hasfájás is, de az főleg a nap bizonyos időpontjában jelentkezik, és valljuk be őszintén, nem mindig tudjuk az okát, inkább találgatunk. Az emésztőrendszer éretlensége, a mama étkezése (szerintem ez azért kevésbé), a pontos testi jelzések értelmezésének csökkent volta mind szóba jönnek. Az éhség és a jóllakottság tanult dolgaink. Finom jelzések, amiket meg kell tapasztalni. A baba csak azt tudja, hogy valami nem jó, nem tudja még megmondani, elsírni sem, mi a nem jó. És egy kisbaba olyan, mint egy szigeteletlen huzal, ha fáj valamije, az egész baba fáj, igaz, ha jó neki valami, az egész baba boldog. Nem tudja még sem az örömeit sem a bánatait lokalizálni.
Kedves Anyuka! Vegye karba, ölbe sokat ezt a kis méltatlankodót, beszélgessen vele, ringassa, ölelje magához. Az ember ösztönösen bal oldalra veszi fel a gyereket. Ott van a szívünk. A szívdobbanás, a szívhang ismerős, hiszen ezt hallotta méhen belül is. Ez megnyugtató lehet. Az Ön hangja is, ha halkan beszél, úgy, mintha odabent a magzatvízen át hallaná a kicsi.
Próbáljon meg úgy sétálni vele, mintha egy hánykódó hajón lépkedne, ez mímelheti azt a ringást, amit akkor érzett magzatkorában, amikor ön lépkedett. Ez is azt az emléket idézi, amikor még minden jól és rendben volt.
A hasfájásokra rengeteg megoldás adódik, és mint minden sokmegoldásos dolog esetében, alapvetően fogalmunk nincs róla, mit is csináljunk. Masszírozás az óramutató járásának megfelelően, esetleg melegítés (akár meleg levegő ráfújása hajszárítóval azok, amik olykor eredményt hozhatnak.
Kedves Anyuka! Kinek mennyi idő kell a világ, az élet megszokásához. Nem vagyunk ebben sem egyformák éppen úgy, mint oly sok minden másban sem. Ígérem, a helyzet javulni fog, aztán – néha nem is tudni mitől – egyszer csak megszűnik a probléma. Az én kisfiam 6 hétig állandón kétségbe volt esve, aztán a hatodik héten hirtelen csend lett. Aludt éjszaka, mint egy kis angyal. Nagyon megijedtem, azt hittem valami nagy baj van, és már nem is sír. Ilyen is van, velem, velünk megesett.. Higgyen nekem, elérkeznek Önök is ide.
Addig kitartást, türelmet és nagyon sok szeretetet javasolnék. Nagyon sok szeretettel.

Jelige: nyugtalanság
Kulcsszó: hasfájás, nyugtalanság

 

anyatej

2012. december. 30.  -  133.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!
Kisunokámmal kapcsolatban érdekelne a véleménye. 4 hónapos, anyatejet eszik, de csak azt, semmi más folyadékot nem kap. Amikor náluk vagyok, mindig meg szeretném itatni, ami örök vita menyem és köztem. Neki a védőnő tanácsa – miszerint az anyatej mellett semmi folyadékra nincs szüksége – szent és sérthetetlen. 2 gyermeket neveltem, teljesen más etetési módszer mellett. Szerintem itt lenne az ideje a tejen kívül más ízekhez is szoktatni. Ezenkívül nagyon sírós és nem összegörnyedve, hanem homorítva, magát erősen feszíti, lábujjait nem tudja a szájával bekapni, annyira merev. Most tornát javasoltak neki, arra járnak, viszont falujukban nincs kimondott gyermekorvos, csak háziorvos és ajánlottam nekik, mutassák meg a gyereket egy gyermekorvosnak. Ebben sem hallgatnak rám. Most vettem meg az új könyvét, de még nem tudtam elolvasni. Nagyon érdekelne a folyadékpótlással, etetéssel, merevséggel, gyermekorvos felkeresésével kapcsolatos véleménye. Talán Önre hallgatnak, ha megmutatom a válaszát és a könyvét.

 

Kedves Nagymama!
Kérem, engedje meg, hogy lépésről-lépésre válaszoljak kérdéseire. Természetesen a dolgok összefüggenek egymással, de úgy érzem, ha szétszedjük a választ, érthetőbbé válik a véleményem. Nézzük először is a tényeket.
A mennyiségileg elegendő, minőségében megfelelő táplálás a csecsemők egészséges fejlődésének egyik legfontosabb feltétele (hozzá tenném, a későbbiekben nagyobb gyerekek esetében, sőt felnőtt korban sem mindegy mit, és mennyit eszünk). Jelentősége csecsemőkorban azonban nem csupán a súlyfejlődés biztosítása. Tudjuk, befolyásolja az immunológiai érést, a mozgásfejlődést, az értelmi és érzelmi élet alakulását is. Éppen ezért nagy a felelőssége annak, mit, mikor és mennyit adunk gyerekeinknek, de különösen a pici babáknak enni.
Nézzük az anyatejet. Az anyatej az újszülött és fiatal csecsemő számára az optimális fejlődéshez szükséges anyagokat a legkönnyebben emészthető formában, a legelőnyösebb összetételben, és a legmegfelelőbb mennyiségben tartalmazza. Összetétele az adott csecsemő igényeihez adaptálódik (alkalmazkodik). Mindez, amit itt most leírtam tankönyvi adat, tény, miképpen az is a fiatal csecsemő emésztőfunkciói, gyomor- és béltraktusa is az anyatejes táplálásra van kitalálva.
Sőt továbbmenve, az anyatejben lévő enzimek segítik a zsírok és fehérjék, a tápanyagok tökéletes lebontását. A legkiválóbb tápszer sincs ennek még a közelében sem, és ezt maguk a tápszergyártók is elismerik. Úgy fogalmaznak: a legjobb az anyatej, ők a maradéknak, azoknak a pici babáknak, akik sajnos nem kaphatják meg ezt a semmihez sem hasonlítható anyatejet (és az okokról most ne beszéljünk, hogy miért nem) szeretnék a lehetőség szerinti legjobbat előállítani. A szlogen is úgy hangzik „The best of the rest”, magyarul a maradéknak a legjobbat.
Térjünk vissza az anyatejhez. Az anyatej élő anyag, élő sejteket tartalmaz. És akkor csupán felsorolásszerűen leírnám melyek azon tulajdonságai, amelyek nem helyettesíthetőek a legjobb tápszerrel sem.
- élő folyadék;
- optimális összetételű, ellenanyagokat tartalmaz, mindig kéznél van,steril,testhőmérsékletű, olcsó – ezek a pragmatikus okok;
- az agy gyors fejlődéséhez nélkülözhetetlen esszenciális (lényeges) zsírsavakat, és laktóz tartalmaz;
- az idő múlásával pontosan úgy változik az összetétele, ahogy azt az adott pici baba igényli;
- cinket, fluort tartalmaz, emellett hormonokat is kellő mennyiségben;
- egyik legfontosabb tényező az allergiák megelőzésében, a későbbi elhízás és vezető halálokként szereplő arterioszklerósis (érelmeszesedés) megelőzésében;
- véd a fertőzések (infekciók) ellen;
- előfeltétele a hosszú távú, harmonikus pszichés fejlődésnek;
- az életre szóló jó anya-gyermek kapcsolat megalapozója
…hogy csak a leglényegesebbeket említsem.
Volna persze sok kiegészíteni való még mindezekkel kapcsolatban, de most maradjunk még a száraz tankönyvi adatoknál.
Kedves Nagymama! Mindezeket, úgy gondolom, nem árt tudni.
Nézzük most mi a helyzet Önöknél. Ez a kisbaba olyan szerencsés, hogy édesanyjának megfelelő mennyiségű anyateje van, és ha jól értem, szívesen szoptatja is a babát. Én ennek inkább nagyon örülnék, mintsem aggodalmaskodnék rajta. Sőt annak is örülnék, hogy a fiatalasszony megbízik az orvosban, védő néniben és „szót fogad” nekik.
A manapság hivatalos álláspont szerint a fenti előnyök, de még sok más egyéb miatt is a gyermekgyógyász szakmai kollégium állásfoglalása a következő:
Hat hónapos korig nem kell a babának más táplálék, csak anyatej!!!
Sem vizet, sem kiegészítő táplálékot nem kell neki adnunk. Az anyatej étel, ital, a szoptatás közben lévő ölelés vigasz, kötődés. Szabad legyen azonban gyorsan hozzátennem, ha véletlenül ki kell egészíteni az anyatejet, azt is jó lenne ugyanígy ölelve és nagyon intim módon a babába tölteni, hogy legalább abban ne szenvedjen a gyerek hiányt.
Szerencsére erről Önöknél nincs szó, csupán megemlítettem, mert ezt véleményem szerint nem lehet elégszer hangoztatni.
Ha az anyatej nem elegendő, akkor szoktunk a kiegészítésekről illetve a pótlásokról beszélgetni. Ebben az esetben előfordulhat, hogy 4-5 hónapos korban megkezdődhet az úgynevezett más ételek (gyümölcs, zöldség) bevezetése. Ha azonban a tej mennyisége kielégítő, a baba szépen gyarapszik, mindezt 6 hónapos kor után javasoljuk.
Tudom kedves Nagymama, ez egy jelentősen megváltozott álláspont. Az én Mátém is 2 hetesen már almalevet kapott és 2 hónaposan főzeléket kezdtünk bevezetni, annak ellenére, hogy majdnem 2 éves koráig kapott anyatejet is. A tudomány fejlődik, a kutatások egyre több mindenre adnak válaszokat. Nehéz még orvosként is mindezeket pontosan követni. Nekem – és kérem, engedjen meg egy teljesen személyes, abszolút nem tudományos megállapítást – az a tapasztalatom, a kismajom, aki abszolút növényevő sem eszik sokáig mást mint a mamája tejét. Nem kap inni, enni semmi mást. Mi emberek is a természet részei vagyunk, és jó lenne ezt nem elfelejteni. Talán kevesebb hasfájás, emésztési panasz, elhízás, és emésztőszervi daganat lenne a jutalom mindezekért.
Kedves Nagymama! Ez volt a kérdés első része. Ezek tények, tudományosan is megtámogatva.
Ami következik csupán jó tanács, remélem, elgondolkozik rajta, és segítségére lesz.
Úgy érzem, van egy elég komoly egyet nem értés Ön és a menye között. Kedves Nagymama! Sajnos nincs még unokám, így személyes példát nem tudok felhozni, inkább csak a tapasztalataimról mesélnék, amit orvosként gyakran megélek hasonló helyzetben. Felneveltünk Ön, én és a többi korunkbeli egy, kettő, több gyereket. Ez azt is jelenthetné, több tapasztalatunk van, mint a fiataloknak. Ők azonban fiatalok, ahogy mi is voltunk egykor, és nem kérnek, köszönik, nem mindig kérnek a bölcsességeinkből. Van az internet, ahol manapság mindennek utána lehet nézni, vannak a barátnők és aztán van a saját véleményük. Ahogy nekünk is meg volt annak idején. Volt egy csomó dolog, amit valószínűleg jól csináltunk, hiszen felneveltük a gyerekeinket, és volt, hogy hibát vétettünk. Nincs és nem lesz ez másképp az Ő esetünkben, de még az unokáink unokái esetében sem. Egy állóháború, egy vita anyós és meny között nem hiszem, hogy bárkinek jót tenne. Elsősorban a babának nem, de az Ön fia is nehéz helyzetbe kerülhet pro vagy kontra, ha állást kell, foglaljon.
Kedves Nagymama! Ne haragudjon, ha beljebb merészkedtem a jó tanácsaimmal annál, mint ami megengedett.
Élvezze a kisbabát, szeretheti, jóval kisebb felelősséggel, mint a gyerekeit. Itt a szülőké a döntés joga, és úgy vélem jó, ha konszenzus születik. Egyöntetű vélemény, egyetértés.
Végezetül, minden olyan helyen ahol vegyes körzetben a felnőtt háziorvos látja el a kisbabákat is a védő néni szerepe még fontosabb. Ezért is hallgat rá a menye szerintem nagyon helyesen. Ha úgy gondolja kedves Nagymama, hogy nem árt a babát gyerekorvosnak is megmutatni, tegyen rá javaslatot, és bízzon benne, hogy a segítő szándékot fogják érzékelni és elgondolkoznak a hallottakon. A döntés azonban a fiataloké. Én úgy vélem, ha a mozgásában elmaradás van, ha merev a kicsi, mindenképpen érdemes továbblépni és szakembernek, gyerekorvosnak, adott esetben gyermekneurológusnak megmutatni. Egy jól beállított torna sokat javíthat a helyzeten.
Köszönöm a kérdést, mert módomban áll ennek kapcsán egy fontos témában állást foglalni. Az pedig külön jólesik, hogy azt írja, rám talán, és a könyvemben írtakra hallgatnának a baba szülei. Mindez olyan visszaigazolása annak, amit csinálok a gyógyításban és most már az írás kapcsán is, ami miatt nagyon szerencsésnek érzem magam, és ami boldoggá tesz.
Még egy mondat kimaradt az ízekről. Egy négy hónapos kisbaba számára a legfinomabb, minden ízt felülmúló étel az anyatej. Nincs szüksége még, nincs itt az ideje az ízek megismerésének. Erre azonban nem nagyon sokára egy egész élet fog rendelkezésére állni. És bizonyára ennek a kisembernek is lesz majd olyan élménye az ízek terén, mint amilyet én őrizgetek. Senki amióta a nagymamám elment nem tudott olyan húslevest főzni azóta, mint a Nagyi húslevese. Hiába örököltem meg a szakácskönyvét, és hiába teszek mindent úgy, ahogy le van írva, valami, leginkább a nagymamám, hiányzik azt hiszem nemcsak a húsleves mellől.

Jelige: Nándor
Kulcsszó: anyatej, mozgásfejlődés

 

étvágytalan

2012. november. 26.  -  132.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!
Azért fordulok önhöz, mert az 5 éves kisfiam nem akar enni az óvodában, sem itthon. Édesség az menne, azt megenné, de rendes ételt nem akar enni. Bágyadt, kedvetlen mikor ő egy örök mozgó kisfiú! És egy hete észrevettem, a székletét visszatartja, nem akar székelni, nem tudom, miért. Inni iszik rendesen. Van egy kis testvére, ő 2 éves, teljesen az ellentettje minden formában. Ő rendesen eszik. Nem tudom mit tegyek?

 

Kedves Anyuka!
Azt írja, kisfia nem akar enni rendes ételt sem otthon, sem az óvodában,
Bágyadt, és kedvetlen, pedig előzőleg egy örökmozgó volt.
Igaz, azt is írja, édességet azért szívesen fogyasztana, de ettől most egy kicsit úgy érzem el kell vonatkoztatni.
Étvágytalanság, nem evés, válogatósság gyakori téma ez. Szinte kimeríthetetlen, mert mindig van új szempont, amit figyelembe lehet venni, ha az ember az okok után kutat. Ha utánanéz a honlapon (www.gyarmatiandrea.hu) talál nem kevés kérdést-választ ebből a témakörből.
Kedves Anyuka! Ha egy kisgyerek, vagy akár egy felnőtt, egyik napról a másikra válik étvágytalanná, az elsősorban valamilyen akut történést feltételez. Vannak már a kezdetektől rosszul evő kisgyerekek, akiknél számtalan ok lehet a nem evés hátterében mind testi, mind lelki szinten, de egy olyan valaki, aki hirtelen válik étvágytalanná, és mellé szomorú, rosszkedvű vagy bágyadt lesz, nekem elsősorban valamilyen akut megbetegedést juttat eszembe.
Ha egy kis örökmozgó egyszer csak leáll, és megcsendesedik, megváltozik a viselkedése, akkor ezt a gyereket el kell vinni orvoshoz, még akkor is, ha nem látszik betegnek. Lehet, nem lázas, de van valami olyan fertőzése, betegsége, ami nem jár lázzal, viszont nyomott hangulatot, étvágytalanságot okoz. Aki nem eszik megfelelően, egy idő után fogyni is fog. Nem írja kedves Anyuka, hogy kisfia fogyott-e ? Jó lenne ezt is ellenőrizni.
Itt azért álljunk meg egy szóra. Előfordulhat olyan, eddig rejtve maradt elváltozás, ami épp most érte el a kritikus pontot és azért jelentkezik étvágytalanság formájában.
Lehet valamilyen felszívódási zavar, emésztési zavar, de állhat a dolog hátterében és okozhatja akut vagy krónikus betegség, esetleg agyi károsodás vagy akár anyagcserezavar is.
Nem sorolnám fel az összes lehetséges okokat, nincs is rá szükség, csupán két dolgot emelnék ki.
Előfordulhat, hogy lassan fokozatosan kialakult vashiányos vérszegénység áll a háttérben. Ez nagyon egyszerűen egy vérvizsgálattal kideríthető. Gyanús, ha mint kisfia is, a gyerek kedvetlen, ez nagyon gyakori kísérő tünete a vérszegénységnek (anaemiának).
A másik lehetséges és kizárandó ok a cukorbetegség. Gyakran indul ebben az életkorban, és nagyfokú étvágytalanság kísérheti, bár az ellentétje is előfordul, vagyis hogy a gyerek rettentően sokat eszik. Ennek kizárása vagy bizonyítása is laboratóriumi vizsgálattal történik.
Az is megesik, hogy a sok édesség okoz étvágytalanságot, de leveléből úgy értelmeztem, csak enne szívesen, ha lehetne, de nem kap a kisfiú édességet.
Az, hogy kevesebb a széklete, kevesebbszer megy kakilni, ha kevesebbet eszik szerintem természetes dolog. Az viszont, hogy visszatartja a székletét, valami mást is jelenthet. Például azt, fájdalma van a kakiláskor. Ezt is jó lenne orvossal ellenőriztetni. Nincs-e berepedés a végbél nyálkahártyáján, ami miatt fél a kakilástól.
Kedves Anyuka! Az, hogy van egy másik gyereke is, aki úgy tűnik rendben van, nagyszerű, de én nem érzem helyesnek a két gyerek összehasonlítgatását. Sose érzem annak. Mindannyian mások vagyunk. Külsőleg, belsőleg, étvágy, habitus, viselkedés vonatkozásában. És még sok minden másban is. Ha szabad ilyet mondanom, harcolok az ellen, hogy egyik gyereket a másikhoz hasonlítgassák a szülők, különösen akkor, ha az egyik gyereket valami miatt elmarasztalják.
Az étvágytalanság, a székrekedés vagy székletvisszatartás egy jelzés. Olyan mintha a szervezet fel akarná hívni a figyelmet magára: Figyelj, baj van.!!!
A baj aztán lehet mind testi, mind lelki eredetű, sőt nem ritkán mindkettő együtt.
Azt gondolom, azt javaslom, keressék fel háziorvosukat, aki eldönti majd, milyen vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy fény derüljön a kisfiú tüneteinek okára.
A megfelelő kikérdezés (anamnézis), a vizsgálat, és a kiegészítő vizsgálatok (labor, sebészet, esetleg rtg., ultrahang), vagy adott esetben pszichológussal való konzultáláció eredményeképpen lehet megnyugtató diagnózist felállítani, vagy elvetni, és a megfelelő kezelést beállítani.
Remélem problémájuk hamarosan megoldódik.


Kulcsszó: étvágytalanság

 

mennyi tejre van szüksége

2012. november. 26.  -  131.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

Kisfiam 2 éves, és nem akarja elfogadni a rendes tejet semmilyen formában (sem kakaó, sem tej, sem karamell). Nagyon oda kell figyelnem, hogy minden nap mással váltsuk ki a tejet. Nem tudom, elég-e az a tejtermék mennyiség (naponta 1 pohár joghurt, egy-két kocka sajt, 1 túrórudi és 1 krémtúró, esetleg fél palack kis actimel), amit bele tudok imádkozni. Nagyon örülnék neki, ha legalább reggelire inna egy pohár tejet, de nem megy. Mit tehetnék annak érdekében, hogy egy icipici tejet igyon a fiam? Elég egyáltalán neki napi szinten a felsorolt tejalapú táplálék?
Rebeka Székesfehérvár

 

Kedves Rebeka!
Nem kevés vita és gondolkozás tárgya az, amiről kérdez. Látszólag egyszerű kérdésére meglehetősen nehéz úgy válaszolnom, hogy ne kavarjak vihart egy kanál vízben. Adjunk minél több tejet, mert az jót tesz, és ne adjunk semennyit se. A két álláspont között mindenre van érv, és minden ellen ugyanakkor ellenérv is.
Nem könnyű tehát eligazodni a sok egymásnak homlokegyenest ellentmondó ajánlások között. Nap, mint nap jelennek meg új és divatos étrendek, amelyek, minden bajra gyógyírt ígérnek. Vércsoport diéta, testkontroll, Dukan-diéta, ph-csoda, vegetarianizmus hogy csak a legutóbbi évek „termését” említsem.
Kedves Anyuka! Bevallom, nagyon érdekel minden, ami a táplálkozással van összefüggésben. Szeretek főzni, enni is, és szeretnék természetesen egészséges ételeket tenni az asztalra. Keresem, melyik az a táplálkozási mód, amit jó szívvel merek ajánlani kis betegeim számára is.
Amit most válaszolok, abban benne van egy állásfoglalás, nevezetesen az, hogy én a paleolit étkezésben találtam meg mindazt, ami ezen feltételeknek véleményem szerint megfelel. Kipróbáltam, csinálom, nálam, nekem nagyon jól működik, és ezért ajánlom mindenkinek akkor is, ha a megvalósítása néha nehézségekbe ütközik, akkor is, ha úgy tűnik, szembe kell menni a manapság divatos étkezési szokásokkal.
A tej, a tehéntej a kisborjú természetes tápláléka, úgyis is mondhatnám a kisborjú anyateje. Miképpen az oroszlánkölyök oroszlántejet iszik amíg pici, a kismajom a majom mama tejét, és még sorolhatnám az egész állatvilágot. Sohasem értettem, miért kell az embergyereknek valami olyat inni – és azt mindjárt az egészsége érdekében –, ami a nálánál jóval nagyobb boci számára ideális. Ugye, ha ilyen sarkítva teszem fel a kérdést, senki sem szeretne egy akkora gyereket, mint a legkisebb borjú.
Röviden a paleolit étkezés visszatérést jelent ahhoz a táplálkozási módhoz, amire az ember szervezete szerkesztődött. Kerülendő: minden gabonaféle, minden gyorsan felszívódó szénhidrát, az összes hüvelyes , a tej és tejtermékek, valamint minden hidrogénnel kezelt olaj, margarin.
Az okokra és miértekre bőven olvasható a válasz, ha a keresőbe beüti a paleolit étkezés címszót. Sajnos egy ilyen válasz keretein belül erre nincs lehetőség.
Egy dolgot azonban mégiscsak kiemelnék. Az ember évmilliókon keresztül alkalmazkodott a környezetéhez, és az abból nyerhető táplálékokhoz. Nagyon finom összhang alakul ki szervezetünk és a környezetünkben található táplálékféleségek emésztése között. A kőkorszaki ember nem fogyasztott tejet, tejterméket, nem is volt rá lehetősége, hiszen a vadon élő állatokat nem lehetett megfejni. A tej az ipari méretű tejtermelés és tejfeldolgozás kapcsán került nagy profitot termelve az ember közelébe. A tej a legtöbb allergiát okozó élelmi anyagnak tekinthető a gabona mellett.
Mindezeken érdemes elgondolkozni.
Kedves Anyuka! Olyan súlyos betegségek, mint a coeliakia, a Crohn-betegség, a fekélyes vastagbélgyulladás, a szklerózis multiplex, és még sorolhatnám, összefüggésbe hozhatók a kutatások szerint a tej és a gabona fogyasztásával.
Kedves Anyuka! El akartam ijeszteni, remélem sikerült.
Sok remek receptet talál akár a neten, akár a témával kapcsolatban megjelent szakácskönyvekben. Én sokat kipróbáltam. Jó szívvel merem ajánlani, nemcsak finomak, egészségesek is.
Végül kedves Anyuka! Kérdésére válaszolva, amit a gyerek elfogyaszt, nemcsak elég, bőven sok is szerintem tejtermékből.


Kulcsszó: evés

 

Genetikai betegség?

2012. november. 26.  -  130.  cikk kinyitása

Kedves Gyarmati Andrea!
Két és fél éves kislány unokám még nem jár, nem beszél és nem fogad el szilárd táplálékot. Egyéves korában epilepsziát állapítottak meg nála, erre gyógyszereket kap. Volt Pécsen és Budapesten is genetikai vizsgálaton, mert RET szindrómára vagy Angelman szindrómára gyanakodott a neurológus. Ezekre a betegségekre negatív eredményt kaptunk, de még mindig nem derült ki, hogy mi is a baj. Azt szeretném megtudni, hogy létezik e Magyarországon olyan genetikai vizsgálat, amivel legalább arra kapnánk választ, hogy egyáltalán van-e genetikai betegsége a kislánynak. Közben járnak a Varga Intézetbe, ahol már egy hónap után eredményt értek el. Már néhány lépést megtesz egyedül és a tápszeren kívül más pépes ételt is elfogad.
A genetikus azt mondta, hogy nekünk kell megmondanunk, hogy még milyen genetikai betegségre gyanakszunk, mert mindig csak egy betegségre szűrnek. Mi laikusok a tünetek alapján nem tudjuk ezt eldönteni. Már több mint egy éve járunk kórházról kórházra. Egyik neurológustól a másikhoz, de senki nem mond semmit.

 

Kedves Nagymama!
Nagyon sajnálom mindazt, ami Önökkel történik. Megértem aggodalmát, és főleg azt, hogy mindenképpen szeretném megtudni, mi van Dórika tüneteinek hátterében.
Azt hiszem, a bizonytalanságnál minden csak jobb lehet.
Két és fél éves, nem jár, nem beszél, azt írja kedves Nagymama. Hát bizony ez semmi esetre sem jelent jót. Az még kevésbé, hogy egy éves korában epilepsziát állapítottak meg nála. De vajon volt-e görcse, rohama, volt-e valamilyen szülési sérülése, van-e a családban valamilyen öröklődő akár genetikai betegség, előfordult- e bárkinél akár oldalági rokonnál is valamilyen mozgás- vagy fejlődésbeli elmaradás. Jó lenne ezeket mind tudnom.
A kórtörténet felvétele minden esetben úgy kezdődik: családi anamnézis. Ez azt jelenti, van- e valamilyen öröklődő betegség a családban. Genetika, halljuk egyre többet, géntechnológia, humán genom röpködnek a kifejezések, még szakemberként is elég nehéz értelmezni mindent. Szinte nincs olyan újság, rádió- vagy televízióműsor, amely az utóbbi években ne foglalkozott volna a géntechnológiával, az emberi géntérképpel, a genetikai vizsgálatokkal.
Kedves Anikó! Ha megengedi, kicsit írnék erről is, mielőtt konkrétan megválaszolnám, amit kérdez.
A gén az öröklődés funkcionális egysége. Annyit érdemes tudni róla, speciális helyet (lókusz) foglal el a kromoszómán, amely a genetikai információ hordozója. A gén képes minden sejtosztódásnál önmagát pontosan reprodukálni. Általában egy enzim vagy egy fehérje képződését irányítja. Ez még mindig elég bonyolultnak tűnik.
Próbáljuk meg egyszerűbben.
A kromoszómák: az öröklés egységeit, a géneket tartalmazó, felcsavarodott DNS-ből és fehérjéből álló fonalak. Emberben 22 pár testi, úgynevezett autoszóma és 1 pár nemi kromoszóma van (amely férfiban X és Y, nőben X és X). A lényeg: a klinikai genetika olyan betegségek megelőzésével, diagnosztikájával, kezelésével, és prognózisával foglakozó tudományág, amely az öröklődő betegségeket kutatja.
Jelenleg több száz megbetegedés kialakulásával kapcsolatos gén és ezek pontos lokalizációja ismert.
Sok kórkép esetében a keletkezésüket okozó nagyszámú mutációt (a gén kémiai összetételének megváltozása, és a megváltozott forma továbbörökítése) is felismertek már.
Mi ennek a lényege, kérdezheti joggal kedves Anikó, hogy kerül ez ide.
Csupán annyi, enyhe túlzással azt lehet mondani, végtelen a variációk száma, és mint Ön is írja, nyilván olyan ez a keresgélés, mintha tűt kellene keresni a szénakazalban. Különösen akkor, ha mindezt, vagyis a kért vizsgálatokat Önöknek kell meghatározni, amit nem is igazán tudok értelmezni.
A genetika az egyik legfantasztikusabban fejlődő ága az orvostudománynak. Olyan betegségek, kórképek váltak kontrollálhatóvá, kezelhetővé általa, amelyekről régen még csak nem is álmodhattunk.
Kedves Nagymama! A kislányt látta neurológus, volt két iránydiagnózisa, amelyek a vizsgálatokkal nem igazolódtak. Ezek a Rett és az Agelmann szindróma. Mindkettő genetikai betegség és valóban azok a tünetek dominálnak ezen betegeknél, amiket Dórika is produkál. Egy olyan kislány, aki nem jár, nem beszél és nem eszik a korának megfelelően 2,5 éves korában mindenképpen figyelmet érdemel.
Az, hogy senki sem tudja megmondani merre kellene menni, és mint írtam már a bizonytalanság is, a legrosszabb dolgok egyike. Szerintem még az is jobb, ha valaki kimondja, természetesen, ha bizonyságot nyert, egy súlyos kórkép meglétét.
Kedves Nagymama! Sajnos, nem tudom a megoldást. A szálak, mint általában, a házi orvoshoz futnak be. Az alapellátásban dolgozó orvos feladata a beteg megfelelő helyre irányítása. Én is háziorvos vagyok, és őszintén megmondom, elég tanácstalan vagyok, merre is indulnék el akkor, ha Dórika az én betegem lenne. Különösen úgy, hogy már megjárták Tolnát- Baranyát.
Kedves Nagymama! Enzimhiány kimutatása, DNS elemzés, génvizsgálat lehet a megoldás. Úgy gondolom, a Budapesti Gyerekklinika felkészülten várja az ilyen típusú betegeket. Mind egyéni fizikális vizsgálatokkal, mind a családi anamnézis feltárásával, a különböző szükséges laborvizsgálatok elvégzése után közelebb lehet jutni a diagnózishoz.
Amit írok sajnos nem mond sokat, tudom. Én biztosan addig mennék, amíg megnyugtató választ nem kapnék arra, mi van Dórika eltéréseinek hátterében.
Megtudnám azt is, mit jelent ez a jövőt illetően, mit esetleg abban az esetben, ha még további gyerek, gyerekek vállalása is lehetséges.
A Varga Intézetről nem sokat tudok. Nem többet, mint bárki más, de úgy gondolom minden jó ami segít. A hegyre sok út visz fel, nem biztos, hogy csak a mienk az egyetlen járható út. Alternatív terápia, mondjuk mindenre, ami nem a hagyományos orvoslás körébe tartozik. Ezek azonban csak címkék, amit erre vagy arra ráragasztunk. Ha úgy látják, a kislány állapota javul, ne hagyják abba azt a kezelést, aminek hatására a javulást észlelték.
Kedves Anikó! Nagyon sajnálom, ennél többet nem tudok mondani. Azt írja, jártak Pesten és Pécsen, de nem kaptak megnyugtató választ. Ne adják fel. Tudom, könnyű ezt mondani. Bízom benne, hogy eljutnak egy olyan szakemberhez, akár külföldihez is, ha szükséges, aki a kivizsgálás irányításával, az adatok, információk értékelésével, és a ténynek empatikus közlésével a segítségükre lehet.

Jelige: Dórika
Kulcsszó: genetikai betegség

 

koraszülött

2012. november. 26.  -  129.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

Kislányom, Izabell jelenleg 13 hetes. 37. hétre született, így nem minősítették koraszülöttnek. Sajnos tejem nem volt, vagy legalábbis nagyon kevés, ezért tápszert kap. Háziorvosunk azt javasolta, mivel 2300 grammal, kis súllyal született és majdnem koraszülött lett, hogy adjuk neki a B1 és B6 vitaminokat. Elvileg a tápszerben vannak ilyen vitaminok. Szükséges Ön szerint külön is ezeket a kicsinek adni? Köszönettel: egy anyuka

 

Kedves Anyuka!
Koraszülöttnek azt a kisbabát nevezzük meghatározás szerint, aki egy normálisnál rövidebb terhesség után, vagyis a szülés várható időpontjánál sokkal korábban jön a világra.
A meghatározásban az is szerepel, ha a terhesség 37 hétnél rövidebb, a szülést koraszülésnek (magyarul túl korai megérkezésnek) a kis jövevényt pedig koraszülöttnek nevezzük.
Ez az egyik meghatározása a koraszülöttségnek, míg a másik meghatározás a születési súly szerint történik. Ebben a vonatkozásban koraszülöttnek minősül az a kisbaba, akinek a születési súlya 2500 gr alatt van.
Az a pici baba, aki nem töltötte ki az idejét odabent, természetesen alacsonyabb születési súlyú is, mint azok a társai, akik szépen kivárták a terhesség teljes hosszát, és csak azt követően érkeztek meg közénk. A méhen belüli fejlődésnek is meg vannak a lépcsőfokai mind súly, mind hossznövekedés tekintetében.
Védett környezetben a baba megkap mindent odabent, amire szüksége van, hogy aztán mikor eljön az ideje, már egy olyan valaki érkezzen a világba, akinek az életfunkciói alkalmasak arra, hogy megbirkózzon a légzés, a táplálékfelvétel és feldolgozás, a keringés, a hőszabályozás és még sok minden más kihívásaival. Az ilyen érett újszülöttnek jók az esélyei, míg az éretlen kisbaba természetesen sok mindenre nincs még felkészülve, tehát könnyebben szenved akár szülés közben, vagy azt követően átmeneti, vagy akár tartós sérülést.
Kedves Anyuka! Izabell a 37. héten érkezett, ez épp a koraszülöttség idejének a vége. Súlya azonban 2300 gr, ami kevesebb a súlyhatárnál, és még talán azt is hozzá lehet tenni, bár Ön nem említi kislánya magasságát: 47 centiméternél húzták meg a hosszúság határát. Az ennél alacsonyabbak is koraszülöttnek tekintendők.
Ezek a pici babák sok minden miatt jönnek előbb és vékonyabban, vagy csupán alacsonyabb születési súllyal a világra. Azt mondhatjuk, eléggé heterogén csoportról van szó.
Az a pici baba, aki elegendő ideig volt odabent, és mégis kis súlyú, egészen másképp viselkedik, mint azok, akik azért nem érik el az átlagos születési súlyt, mert nem volt kellő idejük rá. Az első esetben valami nem volt megfelelő a benti ellátással, a másodiknál viszont akár minden rendben lehetett, mégis hamarabb véget ér a mamával együtt töltött, méhen belüli időszak. Gyakoriság tekintetében a közép-európai életkörülmények között a statisztika szerint a terhességek 7-8 százaléka zárul koraszüléssel. Itt azért érdemes azt is megemlíteni, hogy a számításoknál előfordulhatnak tévedések mind a szülés várható időpontjának, mind a terhesség időtartamának kiszámításakor, ezért megesik, hogy a számításhoz képes korábban érkezett baba mégsem koraszülött.
Az okok nagyon szerteágazóak, összetettek, és bizony gyakran ismeretlenek.
A szülő utak fertőzöttsége, bizonyos nőgyógyászati rendellenességek, az anya egyéb betegségei, nehéz fizikai munka, erős lelki megterhelés lehetnek a háttérben. Külön ki kell emelni az édesanya életmódját, dohányzás, alkohol, drogok természetesen egyébként sem tesznek jót, de terhességben biztosan nem helyénvalók.
A baba oldaláról nézve az életkilátásokat csökkentő örökletes zavarok, fejlődési rendellenességek, bizonyos méhen belüli betegségek és az ikerterhesség gyakorta váltanak ki túlságosan korai szülést. A koraszülött kisbaba az alacsonyabb testsúlyon kívül sok mindenben más, mint érett társai. Ránézésre is megállapítható a koraszülöttsége. Hiányzik a bőr alatti zsírszövet, bőrük vörös áttetsző, egész testüket finom piheszőr boríthatja, orr- és fülcimpájuk nagyon puha, sírásuk erőtlen. Lassabban mozognak, nehezebben tartják a hőmérsékletüket, nagyobb az alvásigényük, és kisebb a befogadóképességük, magyarul sokkal kevesebbet képesek enni, mint érett, normál súllyal született kortársaik.
Gyakrabban is kell enni adni nekik, nem csak az adagok eltérő volta miatt, hanem mert nagyon labilis a vércukruk, éhezéskor könnyen kritikus érték alá eshet, ami képes görcsöt provokálni.
Egy dologban szerintem mindegyik koraszülött különleges. Különlegesen aranyos mind. Van valami teljesen valószínűtlen ezekben az apró méretekben, valami, ami még inkább arra inspirálja az embert, vagy legalábbis engem, hogy még jobban kell odafigyelni, még több gondoskodást és szeretetet adni. Gondolom ennyiből is kiderül, nagyon szeretem a koraszülötteket, és szerencsésnek tartom magam, mert volt lehetőségem több mint egy évet koraszülött osztályon dolgozni annak idején fiatal orvos koromban.
Kedves Anyuka! Még mindig csak a bevezetőnél tartunk és nem került szóba az Ön konkrét kérdése. A koraszülöttek táplálása, táplálékuk összeállítása, éppen speciális helyzetükből adódóan külön figyelmet érdemel. Néhány lényeges szempontra tekintettel kell lenni, amelyek éppen a koraszülöttségből fakadnak. Érettségi állapot, születési súly, vagy akár a nyelő-szopóképesség csökkent volta, esetleges kísérő betegségek, mind figyelembe veendők.
Szerencsére Izabell esetében nincs ilyesmiről szó. Ha jól gondolom, kislánya épp csak kisebb súllyal született, de egyébként teljesen rendben van. Az, hogy Önnek nincs teje eléggé sajnálatos, de előfordul. Bizonyára sikerült a babának is tetsző olyan tápszert kiválasztaniuk, ami biztosítja a kislány megfelelő gyarapodását. Természetesen léteznek olyan speciális tápszerek, koraszülöttek számára előállított táplálékok, amelyek alkalmazkodnak a koraszülöttek különleges táplálkozás-élettani követelményeihez. Ezek a mesterségesen előállított, és mondhatni minden igényt kielégítő porok mindent úgy és olyan mennyiségben tartalmaznak, ami a baba hasznára van, fejlődését szolgálja. Energia, fehérje, szénhidrát, de vitamin, ásványi anyag és nyomelem tartalmukat is szigorúan ellenőrzik, és úgy alakítják ki, hogy minden igényt kielégítsen. Kis koraszülötteknek kórházban A és E vitamint szoktunk adni akkor, ha oxigént is igényelnek, a szem védelme miatt.
A B vitamin csoport tagjait B-komplex formájában érdemes pótolni, mivel a csoport tagjai B1-től B 13-ig egymás hatását erősítik (szinergista hatásúak). Szellemi vitaminnak is nevezik őket, mivel az idegrendszerre és a szellemi teljesítményre van pozitív befolyásuk .
Csupán orvostörténeti érdekesség: maga a vitamin elnevezés éppen a B1 vitamin hiányából következő beriberi nevű kórkép kutatása során került a köztudatba 1912-ben egy Funk nevű lengyel biokémikus kutatásai kapcsán.
Kedves Anyuka! Én nem adnék Izabellának semmilyen külön vitamint.
A B csoport egyébként, ha többet kap belőle valaki, hányingert, hányást is provokálhat. Amit viszont nagyon megtennék, és erről már többször volt szó, és lesz is még, úgy etetném a tápszerrel üvegből, mintha szoptatnám. Odaadva magamat is mind odafigyelésben, mind ölelésben, mind bőrkontaktusban, de legfőképpen intimitásban. Az a biztonság, ami a baba sajátja volt a méhen belüli életben, egy korábban jött, kisebb súlyú kisbabának még inkább kijár mint a többieknek.
Minden, ami arra emlékezteti, ringatás, ölelés, halk hangok, érintések megnyugtatja és fejlődését szolgálja.
Figyelje, ahogy kislánya fejlődik. A koraszülöttek, kis súlyúak, hihetetlen elánnal igyekeznek behozni a lemaradást. Szokott is sikerülni nekik fél-, egyéves korra utolérni kortársaikat, olyanokat, akik normál súllyal és időben érkeztek.
Némelyik olyan, mint egy valódi bozótharcos, úgy küzd és halad a gyarapodásban.
Tiszta szívemből kívánok minden jót Önöknek.

Jelige: Vitaminok
Kulcsszó: koraszülött, vitamin

 

gyümölcs, zöldség

2012. november. 26.  -  128.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Az unokám nem eszik gyümölcsöket, zöldségeket, így a főzelékek is kimaradnak az étkezéséből. Annyi mindennel próbálkoztunk már, sikertelenül. Tejbegríz, joghurt, sült krumpli, csirkehús panírozva, ez is csak egyféle (iglói panírozott csirkemell falatkák), pogácsa. Ez minden. Mit lehet tenni? Egyébként eleven, okos, a baba TV-t nézve angolul is beszél, szép kiejtéssel. Mi lehet a baja?
Köszönöm figyelmét! Válaszát, tanácsát előre is köszönöm!
Egy aggódó nagymama.

 

Kedves Aggódó Nagymama!
Azt írja, kis unokája nem eszik zöldséget, gyümölcsöket. Azt viszont nem írja sajnos, hogy mennyi idős ez a kis unoka, és abból bizony, hogy a baba TV-t nézve megtanult szép kiejtéssel angolul, csak az derül ki, hogy bizonyára már annyi idős, hogy beszélni tud.
A tejbegríz, a joghurt, a sült krumpli és a többi étel, ami pedig a menü részét képezik, nevezetesen mindazok az ételek, amelyeket mégiscsak hajlandó megenni a gyerek, nagyjából egy óvodáskorú kisgyerek étkezésének felelnek meg.
Kedves Nagymama! Nem értem pontosan azt sem, mit jelent az egyébként eleven kifejezés, mert azért mindaz, amit ez a kisgyerek elfogyaszt, még ha a csirkehús iglói is és panírozott, vagyis mondhatni készétel, azért nem olyan borzasztó, hogy egy kicsi gyereknél hangulatbeli változásokat kellene okozzon.
Azt sem írja, hogy mekkora ez a gyerek. Vagyis milyen magas, hány kilós. Ebből arra következtetek, hogy normál súlyú és magasságú kis unokája, mivel, ha elmaradásban lenne akár a súly-, akár a hossznövekedése bizonyára megemlítette volna.
Vagyis összefoglalva, van egy értelmes, eleven, gyakorlatilag jól fejlődő kis unokájuk, aki nem eszik zöldségeket, gyümölcsöt.
Ez, kedves Nagymama, nem betegség.
Inkább ízlés dolga. Talán valamikor kisebb korában próbáltak neki adni gyümölcsöt, zöldséget, de olyan formában, ami nem volt kedvére való. Talán, mivel ezek egészséges táplálékok, erőltették is egy kicsit, amikor a gyerek még kisebb volt, és talán ezért nem akarja most megenni ezeket az ételeket. Talán a nyers, vagy reszelt forma az, ami zavaró számára, ki tudja.
Talán Önök sem fogyasztanak naponta zöldséget, gyümölcsöt, tehát a példa, amit a gyerek lát, megtapasztal is másról szól.
Kedves Nagymama! Azt gondolom, ne aggódjon.
Keressék fel a gyerek házi orvosát, aki tudja unokájuk súlyát, hosszát, ismeri a gyereket. Tudja mikor milyen betegsége volt, ha ugyan volt egyáltalán, és azt is tudja természetesen, mennyi idős ez a nem vegetáriánus kis páciens. Konzultáljanak vele. Beszéljék meg, rendben van-e a gyerek fejlődése, korának megfelelő-e a súlya, hossza. Ha abban nincs elmaradás. kérjenek tanácsot, miképpen lehetne a gyereket rávenni arra, hogy bővíthető legyen a repertoár. Én az édesebb gyümölcsökkel kezdeném (őszibarack, édes alma, banán.) Zöldségekből is a sárgarépa, a paradicsom, a sütőtök az, ami általában kedvelt a gyerekek körében.
Nem tudom kap-e a gyerek édességeket, de lehet, az is befolyásolja, hogy a nem annyira édes dolgokat nem szívesen fogadja. Meg lehetne azzal is próbálkozni, hogy akkor kínálják meg gyümölccsel, amikor üres a gyomra. Magyarul étkezés előtt és nem utána.
Olyan betegség: hogy zöldség-gyümölcs nem evés nincs. Ki kellene találni mi az, ami ellenérzést okoz a gyereknek, és azon kellene lehetőség szerint változtatni.
A gyümölcsben, zöldségben sok hasznos vitamin, ásványi anyag van, amelyek jót tesznek, hasznosak a szervezet számára. Bizonyos anyagokat, ha nem kellő a bevitel, esetleg pótolni kell mesterséges formában, de ez is olyan, amit érdemes saját doktor nénijükkel (vagy bácsijukkal) megkonzultálni. Szép ízlésesen, kis adagban tálalva az ilyen típusú ételeket, meghozhatja a gyerek kedvét a fogyasztáshoz. Erőnek erejével biztosan nem fog sikerülni, az ellenérzéseket szülhet.
Talán valami mesekönyvnek is érdemes utánanézni, ahol a szereplők lelkesen eszik a gyümölcsöket. Néha egy ilyen apróság is számíthat.
Bízom benne, hogy megtalálják a megfelelő megoldást.

Jelige: táplálkozási zavar
Kulcsszó: táplálkozási zavar

 

érzékeny kisfiú

2012. november. 15.  -  127.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

A kisfiam 4,5 éves óvodába jár. Amiért Önhöz fordulok az az, hogy a kisfiam elég érzékeny, és nem tudom, hogy ezen hogyan lehetne változtatni, illetve főként az a gond, hogy ha valami problémája van, vagy bántja valami, akkor nem mondja el, hanem inkább először csak néz ránk bánatos szemmel. Amikor kérdezzük, hogy mi baj, nem mondja el, hanem inkább elkezd sírni, majd amikor sírás után megnyugszik, akkor talán elmondja, de sokszor nagy nehezen mi magunk a férjemmel jövünk rá, hogy esetleg mi is lehetett a probléma. Az óvodában is ez a probléma, hogy nem mondja el, hogy mi a baja és inkább sír, illetve mostanában az a gond az oviban, hogy elég gyakran hiányzunk neki, és ott meg ez a sírás oka. Egyedüli gyerek, otthon harmóniában élünk, állandóan foglalkozunk, játszunk vele, vagy én vagy a férjem, – mindketten hivatali munkaidőben dolgozunk – túl sokat nincs egyedül, de pici korától fogva nem is nagyon lehetett egyedül hagyni, mert nem szeretett egyedül lenni. Annak, hogy az oviban annyira hiányzunk neki, talán az is lehet az oka, hogy itthon állandóan vele vagyunk, és nagyon ragaszkodik hozzánk? Az érzékenysége viszont nem tudom, mitől van, nem tudom, hogy miért nem mondja el ha valami baja van, pedig mindig segítenünk neki, viszont az, hogy csak hallgat és inkább sír, nagyon bosszantó tud lenni, és olyankor bizony magasabb hangnemben is beszélünk vele, hogy hogy lehet ilyen kis buta, hogy ahelyett, hogy elmondaná a baját, inkább sír. Nem tudom, hogy a kis lelkét hogyan tudnánk erősíteni? Ja és még az oviban az is probléma hogy van egy kisfiú és egy kislány barátja – akikkel korábban a bölcsibe is együtt járt –, és szinte csak velük hajlandó játszani. Ha ők nincsenek ott, vagy valami miatt nem játszanak vele, akkor már megint csak búslakodik. Nagyon sokszor mondtuk már neki, hogy nem csak az a két gyerek van, játsszon mással is, de ő hajthatatlan.
Azt is elmondtuk már neki nagyon sokszor, hogy mondja el, ha bántja valami, mert csak úgy tudunk segíteni, akkor azt mondja jó, de csak mindig megismétlődik.
Ne haragudjon, hogy hosszú voltam! Előre is köszönöm a segítséget!

 

Kedves Anyuka!

Azt írja levele végén „ne haragudjon, hogy hosszú voltam”. Egyáltalán nem volt hosszú. Az, hogy az ember látja, valami bántja az övéit, és nem tud segíteni, az nagyon rossz érzés, megértem, hogy hosszasan meséli a problémát.
Azt írom, az övéit, ami azt jelenti az én szótáramban: mindenkit, akihez közöm van, akit szeretek.
Legyen az vér szerinti hozzátartozóm, vagy a választott családom tagja, tehát a barátom. Fokozottan így van ez, ha a gyerekemről, vagy a gyerekeinkről van szó.
Kedves Anyuka! Amiről kérdez nagy témája a gyermekgyógyászatnak, de azt is írhatnám, nagy téma ez általában. Vérmérséklet, temperamentum, idegi alkat a szinonimái ennek a kifejezésnek. Véleményem szerint azonban, ennél sokkal többről van szó. Bizonyos viselkedésformákról, amelyek jellemzőek egy gyerekre, sőt azt is ki merem jelenteni, egy felnőttre is akár. Valami, amit úgy is lehetne jellemezni, a világ dolgaihoz való hozzáállás.
Nagyon messziről kell a választ indítanom. Amit írok, nem biztos, hogy szakmailag teljesen helyénvaló, hiszen nem vagyok pszichológus, inkább úgy mondanám sokévnyi megfigyelés és tapasztalás után én így gondolom, így érzem.
Mindannyian valamilyen feladattal jövünk a világra. Különböző családokba születünk, más és másféle nevelést kapunk. Mások a tapasztalásaink is. Hiszem, tudom, nincs két egyforma példány. Mindenki egyszeri, és megismételhetetlen. Nem vagyunk sem olyanok mint a mamánk, sem olyanok mint édesapánk, még olyanok sem, mint a kettő keveréke.
Szeretném hinni, hogy bizonyos tulajdonságainkat azért kapjuk, hogy minél jobban be tudjuk teljesíteni azt, ami a dolgunk a világban. Ilyen például szerintem a vérmérséklet is.
Minderről nem írogatnék természetesen, ha nem lenne köze, és talán haszna is ennek az Önök esetében.
Nézzük miről is van szó. A pszichológiai rendellenességek kutatói évtizedek óta vitatkoznak azon: bizonyos kóros magatartásformák kialakulásában mekkora a környezet, és mekkora a veleszületett tulajdonságok felelőssége? A kutatók valamikor a múlt század közepén felfigyeltek arra, hogy a gyerekek már életük első néhány hetében is sajátos „jellemvonásokkal” rendelkeznek. Ezek a kutatók egy hosszú és kiterjedt vizsgálattal arra a megállapításra jutottak, hogy a temperamentum bizonyos jellemzői veleszületettek, hiszen már egy-két héttel a születés után jelen vannak – amikor a környezeti hatások következményeiről még nem beszélhetünk a baba viselkedésében.
Nagyon érdekes mindaz, amire a kutatók rávilágítanak. Természetesen nincs lehetőség egy válasz keretén belül erről hosszasan beszélgetni (bár szívesen megtenném), de azért leírok néhány olyan információt, ami reményeim szerint a segítségükre lehet.
Nézzük először a temperamentum jellemzőit:
- Aktivitási szint: van baba, aki állandóan izeg-mozog, míg a másik csendesen, békésen szemlélődik egész nap
- Közeledés vagy visszahúzódás: az egyik gyerek nyílt, mindig barátságos, idegenekre is rögtön mosolyog, míg a másik gyanakvó grimaszokat vág, barátságtalan.
- Alkalmazkodás: vannak olyanok, akik mindennél aggódnak, ami először történik velük: fürdés, új étel, új játék, de a későbbiekben, ha idővel megismerik, megszeretik azt a valamit, boldogan el vannak vele. Ezzel szemben olyanokat is ismerek, akik, ha egyszer valami nem tetszett, az bizony úgy is marad, és távolságtartóan viselkednek azokkal, akiket nem találtak szimpatikusnak az elején.
- Eltéríthetőség: vannak babák, akiket ringatással, szeretettel még az etetéstől is el lehet téríteni, míg mások addig „balhéznak” amíg nem történik valami, amit szeretnének.
Van még sok egyéb jellemző is ezeket épp csak a szemléltetés miatt említem.
A viselkedésbeli jellemzők szerint három karakterisztikus csoportot különböztethetünk meg

1. A könnyen kezelhető baba, vagy ha úgy tetszik a Kisangyal, aki éhes, amikor kell, eszik, amikor itt az ideje, kakil, pisil rendszeresen. Alszik, ha álmos. Elfogad minden újat. Szemlátomást boldog az életével, és boldoggá teszi a környezetét is. Ebbe a csoportba tartozik a Mintababa is, aki mindent akkor csinál, amikor azt tankönyv szerint kell. Kiszámítható, könnyen kezelhető, de nem szereti, ha a megszokottól valami eltér.
2. A nehezen kezelhető baba: azok a babák, akik össze-vissza lesznek éhesek, kiszámíthatatlan, mikor alszanak el. Nehezen alkalmazkodnak, sokat sírnak. Ilyen a kis érzékeny Mimóza: aki összerezzen minden zajra, nem mindig szereti, ha dédelgetik. Kicsit azt mutatja, hagyjál békén, el vagyok magamnak. Ők is sokat sírnak, néha ok nélkül. Valahogy ezek a gyerekek olyanok mintha nem örülnének annak, hogy itt kell lenniük. Mintha félnének vagy haragban lennének a világgal, amilyen a Morcos is.
3. Van aztán még a nehezen bemelegedő baba: aki eleve nem szereti a kalandokat. Az első fürdetést, egy új ízt, egy új arcot, de aztán mégis felenged és ha valakit, valamit megkedvelt, azt lelkesen csinálja, szereti.

Kedves Anyuka!
Lehetne még tovább is bontani a csoportokat és ragozni, hiszen van a talpraesett kisbaba is, aki egészen apró korától pontosan tudja, mit szeret és mit nem, és ha valami olyan történik, ami nem kedvére való bizony hangosan méltatlankodik.
Varázsos ez az egész, és varázsos figyelni, hogy mindezek a típusok miképpen maradnak meg később, nagyobb korban is. Ez egyik szépsége az én hivatásomnak.
Mi a lényeg ebből? Az kedves Anyuka, hogy nem a vérmérséklettel van a baj. Az olyan amilyen. Baj akkor van, ha az elvárások, és az alaptermészet között diszharmónia van.
Engedje meg hogy elmagyarázzam. Azt írja: Nagyon sokszor mondtuk már neki, hogy nem csak az a két gyerek van, játsszon mással is, de ő hajthatatlan. Azt is elmondtuk már neki nagyon sokszor, hogy mondja el, ha bántja valami, mert csak úgy tudunk segíteni, akkor azt mondja jó, de csak mindig megismétlődik.
Sőt az is írja: viszont az, hogy csak hallgat és inkább sír, nagyon bosszantó tud lenni és olyankor bizony magasabb hangnemben is beszélünk vele, hogy lehet ilyen kis buta, hogy ahelyett, hogy elmondaná a baját, inkább sír. Nem tudom, hogy a kis lelkét hogyan tudnánk erősíteni?
Hát Anyuka! Így erőszakkal biztosan nem.
Azt mondják a tudósok, ha egybeesés mutatkozik a gyerek viselkedése és a szülői elvárások között, optimális a helyzet. Ez azonban nem mindig van így.
Beilleszkedés, mondjuk, és bármilyen fura, egy új jövevénynek bizony be kell illeszkednie a családjába. Mindannyian álmokat dédelgetünk, és elképzelünk magunk egy gyereket. Vagy sokat. Aztán megérkezik, és vagy minden álmunkat felülmúlja, vagy bizony egészen más, mint amilyet vártunk. Bármilyen legyen is, a miénk, és a mi felelősségünk, hogy milyen emberré válik. Nem vihetjük vissza a „bababoltba” hogy kérünk egy bátrabb, csendesebb, vagy éppen egy visszahúzódóbb, de vagányabb valakit. Igaz, ahogy a fiam mondta egyszer: Téged se lehet Anyuci bevinni az Anyuciboltba, hogy kérek egy kevésbé macerásat.
Kedves Anyuka! Ne türelmetlenkedjenek, és ne bíztassák a kisfiút. Legyenek ugyanúgy sokat vele, mint eddig, foglalkozzanak is vele sokat, és maradjon meg az otthoni harmónia is. Minderre szüksége van mindenkinek vérmérséklettől függetlenül.
Vigyék talán többet más gyerekek közé úgy, hogy Önök is ott vannak, vigyék társaságba. Az a biztonság, hogy mellette vannak, talán nyitottabbá teszi majd őt is. Talán.
Én biztosan nem kérdezném állandóan, hogy mi a bajod, inkább sokat beszélgetnék vele. Mesélnék, arról milyen volt, amikor én óvodába jártam. Milyen most, ha valami gondom van a munkahelyemen. Lehet, a problémát nem érti igazán, de a dolog üzenetét, hogy egy felnőttnek is lehet gondja-baja, félelme biztosan igen. A személyes példa ebben az esetben is csodákra képes.
És csodára képes a fejlődés is.
Láttam nem egyszer kivirágozni kis visszahúzódókat, akik valamitől megtalálták a helyüket. Legyen az sport, szavalás, rajzolás bármi.
Kedves Anyuka! Kérem, nézze el nekem a nagyon személyes hangot.
Természetesen amennyiben úgy érzi, a helyzet egyre romlik, vagy megoldhatatlan, érdemes pszichológus segítségét kérniük.
Remélem, őszintén remélem, megnyugszanak a kedélyek, és egyszer majd beszámol még róla, hogyan alakult a további sorsuk. Minden jót kívánok.


Kulcsszó: érzékeny

 

rossz evő

2012. november. 19.  -  126.  cikk kinyitása

2.5 éves kisfiam nem akar enni. Már azt sem, amiről tudjuk, hogy szereti. Sosem volt jó evő, de ennek ellenére teljesen normális a súlya. Sajnos mostanában már aggódunk, mert iszonyú keserves sírásba torkollik minden evés. 3-4 féle ételt is felajánlok, de egyik sem kell, nem is akar kóstolni. Erőszakkal a szájához tenni próbáltunk dolgokat, de csakis hogy legalább érezze a szája szélén, mit is ajánlunk. De ezt is már csak azért, mert aggódunk, hogy egész nap meg van étel nélkül. Rreggel megissza a tejet, délelőtt vagy sikerül valamit adni neki, (gabonapelyhet pirítóst, májkrémes vagy sajtos kenyeret) vagy nem. Délben alszik kb. 3 órát, amikor felkel szinten nem akar enni, majd 4-5 felé a vacsorából talán eszik, de ez vagy a leves, vagy sült krumplit, esetleg kenyeret. Az elmúlt héten szinte semmi nem kellett, még joghurt sem. Aggódunk, bár nem látszik betegnek! Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel:

 

Kedves Rita!
Jó evő, rossz evő, válogatós meg sovány vagy épp túlsúlyos, nagy témakör ez kedves Anyuka! Olyan nagy, hogy bizony az első könyvem (nemrégen jelent meg a Saxum Kiadó gondozásában) is ezt járja körül. ”Beszéljünk az evésről” a címe, és szívből ajánlom Önnek is, mert úgy vélem, találhat benne hasznos, megszívlelendő tanácsokat az evéssel kapcsolatban.
A könyv megjelenését követően a sajtótájékoztatón a következő kérdés hangzott el: Vajon azért ezt a témát választottuk, mert ez lenne a legtöbb gondot, vagy fejtörést okozó betegségcsoportok egyike.
Igenis, meg nem is, és ennek elég könnyen érthető oka van.
Engedje meg, hogy elmagyarázzam, miért.
Természetesen nem az evéssel – legyen az túl sok, vagy akár túl kevés – van a legtöbb gond, hiszen egy komoly, akár életet veszélyeztető betegséggel nyilvánvaló több gond van, több aggodalomra ad okot, mint az, hogy mennyit eszik valaki.
Ugyanakkor a másik oldalon viszont az evés naponta többször ismétlődő, mondhatni állandóan szem előtt lévő dolog, amivel ha baj van, az bizony mindennapos gond.
Kedves Anyuka! Megértem aggodalmukat, hiszen egy napi háború az asztal körül mindennek nevezhető, csak kellemesnek nem. Nem akarnám semmi esetre sem elbagatellizálni a dolgot, de kérdés: étvágytalanság-e ez valóban, amit kedves Anyuka leír, vagy valami más egyéb.
Azt javaslom, járjuk körül együtt a problémát. Bízom benne, hogy kiderül valami olyan, ami a mindennapokat megkönnyítheti, illetve megnyugvást hozhat Önöknek.
Sose volt jó evő, írja kedves Rita, de normális a súlya. Akkor valamitől mégiscsak gyarapszik ez a kisfiú. Azt is írja, nem tűnik betegnek, nem látják annak, de aggódnak. Aggodalmukat megértem, de úgy vélem, itt nem elsősorban étvágytalanságról van szó. A hirtelen fellépő étvágytalanság gyakran fertőzés, vagy betegség jele, de mivel azt írja kedves Anyuka, hogy kisfia egészségesnek tűnik, ezt elvethetjük. A hosszú ideje fennálló étvágytalanság, ami már inkább elmondható az Önök esetében, mivel „sose volt jó evő”, általában krónikus betegség kapcsán jöhet létre, ha betegségekben gondolkodunk. Olyan, mint pl. a vesefertőzés, vagy az enyhe asztma. Ehhez viszont megint csak arra lenne szükség, hogy a gyerek valóban el legyen maradva a fejlődésben.
Lehet, kicsit zavaros, amit írok, megpróbálom elmagyarázni. Van normális testsúly melletti rossz étvágy is természetesen. Ez ellentmondásnak tűnik, de valójában nem az, mivel a normális testsúly nem azonos az átlagossal. Vannak gyerekek, akik súlya eltér felfelé, vagy akár lefelé is az átlagtól, egyszerűen azért, mert eltérő az alkatuk.
Vannak, és ezekről már sokszor volt szó, talál erről bőven információt a honlapomon (www.gyarmatiandrea.hu) percentiles grafikonok, melyek felhasználásával meg lehet állapítani, hogy megfelelően gyarapszik-e a gyerekünk. Ha egy kisgyerek a saját görbéjének megfelelően fejlődik, igazán nem számít, hogy az átlagosnál kisebb, vagy valamivel nagyobb a testsúlya.
Számít a súly-hossz arány is. Ezek meghatározására is ilyen táblázatokat szoktunk igénybe venni.
Kedves Rita! Most érkezünk el oda, ahol sajnos muszáj olyat is írnom, ami nem biztos, hogy kedvére való lesz.
Szeretném, ha tudná, nem bántani akarom, csak megvilágítani valamit a kisfiú érdekében, hátha némi változtatással megoldható ez az áldatlan állapot.
3-4 félét felajánlok, erőszakkal a szájához teszem – írja Ön. Ne tegye, kérem!
Ne kanalazzon erőnek erejével semmit a gyerekbe, ne szidja, ne fenyegesse, ne erőltesse, ha nem akar enni. Ne győzködje a gyereket, hogy egyék többet, vagy ne ígérjen ajándékot azért, ha enni fog. Ne engedje, hogy a gyerek mindig megválaszthassa, hogy mit és főleg mikor eszik. Hitem szerint van egyéni ízlés, lehet, hogy ez, vagy az nem a gyerek kedvére való. Azzal ne terhelje, de amit szeret, ami kedvére való volt, az lehet a menü része. Egyszerre csak egy dolog, és ha nem kéri, éhen marad.
Kedves Anyuka! Amit leírt, nem étvágytalanság, inkább válogatás, ami nehezebb ügy, de azért megoldható. Az étel örömet kell okozzon. Íz, szín, teríték, a család együtt étkezése a személyes példamutatás mind-mind számítanak. Lehet, gyanítom, mivel aggódnak, túl sok figyelem van az étkezés körül. Talán valaki fogyókúrázik a családban, az még képes rátenni egy lapáttal. A gyerekek nagyon találékonyak, és azonnal érzik, hol van egy apró rés, ahol hatalomra tehetnek szert. Nem rosszaságból, inkább csak azért, mert próbálgatják az erejüket. Ez teljesen rendben van. Van, aki az asztal körül, van, aki a társaival játék közben, mondjuk nem ad oda semmit és ordít, ha elveszik a játékát, van olyan is, aki a szobatisztaság dolgában köti meg magát. A mi felelősségünk, hogy ezek a dolgok megoldódjanak.
Nem szól ez másról, mint a figyelem felhívásáról, amihez természetesen minden gyereknek joga van, csak nem állandóan, és nem az általuk megszabott módon.

Nagyon kevés gyerek képes arra, hogy éhezzék, ha étel van előtte, feltéve természetesen, hogy elég idős ahhoz, hogy maga egyék. Tudom, nem könnyű napokon át tűrni, ügyet sem vetve a nem evésre, de eredményt hozhat.
Kisfiuk tejet, gabonapelyhet, sajtos májas kenyeret a leírás szerint is eszik.
Talán érdemes lenne átgondolni ezek-e a legmegfelelőbb ételek egy 2,5 éves számára.
Az éhség, a jóllakottság a test finom jelzőrendszeréből érkezik. Nem mindenkinél olyan elementáris, vagy mindent elsöprő. Van persze olyan is gyerekben, felnőttben egyaránt. A jelzést észre kell venni, meg kell tanulni felismerni. Van olyan kisgyerek is, akit annyira izgat a világ felfedezése (ami lássuk be valóban nagy kihívás), hogy sajnálja az időt az evésre.
Kedves Anyuka! Ne aggódjon. Az is előfordul, hogy egy kisfiú heteken át csak egy dolgot hajlandó megenni. Az én kisfiam egyszer 3 hétig minden este paprikás krumplit kért vacsorára. Már a fülünkön is paprikás krumpli jött kifele. Más nem kellett. Azt szépen megette, de másra még csak rá se nézett. Nem mondom, hogy könnyű volt megtenni, de nem szóltam egy szót sem. Aztán egyszer csak vége lett a paprikás krumpli időszaknak. Néhány hét múlva azon tanakodtam magamban, mi is legyen a vacsora. Eszembe jutott, Máté mennyire szereti a régen nem volt paprikás krumplit.
– Mit szólnál estére egy paprikás krumplihoz? – kérdeztem mikor reggel az óvoda felé bandukoltunk. A világ legtermészetesebb hangján válaszolt: – Azt nem kérek, azt utálom Anyuci.
Hát ennyi.
Kedves Anyuka! Bízom benne, és bízzon Ön is, hamarosan megoldódik a problémájuk. Ha ez mégse történne meg, érdemes pszichológussal is konzultálni. Minden jót kívánok.

Jelige: jaxiem
Kulcsszó: étvágytalanság, rossz evő, asztma

 

éjszakai cumizás

2012. november. 19.  -  125.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Szeretnék tanácsot kérni. Kislányom 3 és fél éves, és még mindig csak úgy tud elaludni, ha a szájába veszi a cumit. Azt olvastam, hogy a fogak szempontjából ez káros lehet, illetve hogy ebben a korban ez már csak kialakult rossz szokás. Vagyis, hogy előreálló fogai lehetnek. De ha nem adom oda neki, alig tud elaludni, vagy gyakran felébred. Amúgy jól alvó gyerek. Lehet-e még várni a leszoktatással, vagy viseljek el még pár sírós éjszakát? Próbáltam már mindent, például ajándékot kapott, ha lemondott a cumiról, de ez csak addig volt hatásos, amíg beszéltünk róla. Várom megtisztelő segítségét.
Köszönettel: Zsófia

 

Kedves Zsófia!
Többször előkerülő ismétlődő kérdés ez, még akkor is, ha persze minden eset más és más, hiszen mindig egy másik cumizó, ujját szopó kisgyerekről van szó.
3,5 éves és csak úgy tud elaludni, ha szájába veszi a cumit, ha viszont nem kapja meg szeretett és megszokott cumiját, alig tud elaludni, vagy gyakran felébred. Kedves Anyuka! Kérdezem, én nagyon csendesen és nyugodtan, mi jogon veszünk el hatalmi szóval, mendemondák miatt valamit, ami a gyereket könnyen megnyugtatja, ami örömet okoz, és elaltat, vagy éjszaka a visszaalvást elősegíti.
Hitem, és meggyőződésem szerint semmilyen jogon.
Egy kisbaba mindjárt a születés után ahhoz, hogy életben maradjon, ügyesen kell, tudjon cumizni. Ez ugyanis a szopás előfeltétele. Orális fázis, mondják a pszichológusok, és valóban a baba minden öröme és bánata sokáig a szájhoz kötődik.
A későbbiekben az orális szakot más (manuális, anális, genitális) szakaszok követik ugyan, mégis közöttünk, felnőttek között is akad nem kevés olyan, akik legfőbb örömforrása a szájhoz kötődik. Mondjuk sok beszéd, dohányzás, evés, ivás mind az orális fixáció megnyilvánulásai. Sokan vagyunk ilyenek. Vajon eszébe jutna-e valakinek ezeket egy felnőttől erőszakkal elvenni, és vajon nem váltana- e ki bárkiben hihetetlen tiltakozást, ha ezt valaki mégis megpróbálná megtenni?
Kedves Zsófia, adjon jó szívvel cumit kislányának, és kérem, ne aggódjon a fogacskák miatt. Annyiféle módon bújnak ki a fogak, és annyit változik az összkép a fogváltás alatt, nem érdemes kicsi hézagokon, dőléseken aggódni. A mai modern hozzáállás miatt egyébként is sokan apróbb hibákra is fogszabályzót kapnak, és ezzel meg is oldódnak a problémák.
Olykor nagy fogakat örökölünk az egyik szülőtől és kisívű állkapcsot a másiktól, így a fogak össze-vissza állnak, mert nem férnek el ujjszopás, cumizás nélkül is.
A gyerek majd egyszer csak megválik ettől a kedves megnyugtató tárgytól pont akkor, amikor ennek eljön az ideje. Amikor sok más egyéb kerül az érdeklődés előterébe, amikor szégyelli már, hogy cumira van szüksége, vagy olykor simán csak úgy érzi, elég. Nem hiszem, hogy az erőszak bármire jó megoldás.
Kedves Zsófia! A honlapomon is talál (www.gyarmatiandrea.hu) a témával kapcsolatban részletes leírást.
Lelkesen cumizó család a mienk. Sok személyes tapasztalatom van, bár már sajnos nem igazán emlékszem rá, de a megnyugvás érzése talán az emberrel marad.
Később sport, egy nagy séta, egy jó beszélgetés, kinek mi segíthet a béke megtalálásában, vérmérséklet kérdése kinek mi használ. Relaxáció – mondjuk nagy modernül és büszkék vagyunk, elégedettek, amennyiben megtaláljuk a magunk számára optimális megoldást.
Egy kisgyereket rengeteg élmény ér a nap folyamán. Sok dolgot nem ért, hiszen még kicsi hozzá. Az este a megnyugvás ideje. Fürdés, egy szép mese, és aztán anya, apa kimennek és a kicsi egyedül marad. A cumi emlék arról, amikor még szopizott, és ölben volt. nem pedig egyedül egy sötét szobában. Megnyugtatja, és biztonságot ad. Kedves Anyuka! Remélem sikerült meggyőznöm.
Minden jót kívánok egész családjuknak.


Kulcsszó: cumizás

 

hospice

2012. november. 19.  -  124.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!
A fiam régen volt gyerek, unokám még nincs. Viszont azt tapasztalom, hogy a súlyos vagy halálos betegek, a halálközeli állapotba zuhant emberek, így az idősek, elesettek éppúgy vágynak a testi érintkezésre, testmelegre, mint az egészen kicsi babák. Ezt talán a halálfélelem elűzésének vágya is táplálja. A Hospice a daganatos betegeknél ezt valamennyire megadja, de csak országunkban is legalább 600 000 más, sokszor összetett betegségben szenvedő embernek volna rá szüksége. Ki ír erről könyvet, hogy a kritikus vagy utolsó időszakot a létben a rászorulók valamivel könnyebben élhessék át? Ki osztja meg tapasztalatait, empátiás módszereit, tudását e téren a nyilvánossággal?!

 

Kedves Levélíró!

Az én fiam is régen volt gyerek, és unokám még nekem sincs sajnos.
Kérdése azt gondolom nem kifejezetten gyermekgyógyászati, de olyan szinten emberi, és fontos, hogy szívesen megosztom Önnel, az ezzel kapcsolatos érzéseimet.
Amit írni fogok, abban nincs semmi szakmai. Nem értek sem a gerontológiához sem a felnőtt belgyógyászathoz még, kevésbé – ha van egyáltalán ebben fokozat – az onkológiához. Amivel foglalkozom, és amiről tapasztalataim vannak az, az élet 0-tól 18 évesig terjedő időszaka. Ez a szigorúan vett gyermekgyógyászat ideje.
Természetesen véleményem, érzéseim vannak a témával kapcsolatban, sőt mondhatni némi személyes tapasztalatom is, mivel 3 évet dolgoztam ortopédián, van egy ortopéd szakvizsgám is. Ez látszólag nem tartozna a témához, mégis azt kell mondanom, ami személyes tapasztalatot gyűjtöttem a felnőtt korú betegellátásban, az erre a periódusra tehető.
Úgy gondolom a levélírásra az késztette Önt, kedves Katalin, hogy talán látta az ATV -ben nemrégiben lement beszélgetésemet, ahol éppen az érintésről, az ölelésről és annak fontosságáról esett szó. A gyerekekről, a kisbabákról meséltem, és csak most az Ön levele kapcsán gondoltam végig, hogy valóban mennyire igaz az a mondás, hogy az élet eleje és vége milyen sokban is hasonlít egymásra.
Tudom, mert megtanultam a kisgyerekkor és az időskor gyógyszerelésében sok a hasonlóság. Tudom, mert megtanultam, hogy bizonyos komoly betegségek tünetei mennyire csendesen jelentkeznek gyerek és idős korban, és mennyire oda kell rá figyelni (pl. vakbélgyulladás alig észlelhető panaszokkal). Tudom, mert megtanultam a folyadékeloszlás, a hőszabályozás is mennyire hasonló, és ez mennyire más, mint felnőttkorban. Mindezeket tudom. Azon azonban most gondolkoztam el ebben a formában először, hogy a kezdet és a vég között milyen szoros összefüggés van. Úgy érzem, nem véletlenül.
Felnőtt ember többféleképpen is létesíthet kapcsolatot egy másik emberrel. Elolvashatja, amit írt, meghallgathatja a szavait, felfigyelhet a kacagására, vagy a kiáltozására, értelmezheti arckifejezését, szemügyre veheti tevékenységét, beszippanthatja illatát, érezheti ölelését, hogy csak a legnyilvánvalóbbakat említsem.
Hétköznapi nyelven a fent felsoroltakat mind „érintkezésnek”, „kapcsolattartásnak” nevezzük, annak ellenére, hogy csupán az ölelés jelent valóban testi kapcsolatot.
A testi kapcsolat valóban a kommunikáció legelemibb, legősibb módja, minden egyéb ahhoz hasonlítódik.
Nincs ennek más magyarázata, mint az, gyerekkorunk hajnalán, amikor még nem tudtunk beszélni, vagy írni, a testi kapcsolat vitte a prímet. Az édesanyánkkal való szoros fizikai kapcsolatunk volt számunkra a legfontosabb, és ez nem maradt következmények nélkül. Sőt még korábban, az anyaméhben, amikor nem láttunk, nem is hallottunk, nemhogy beszéltünk vagy írtunk volna, ez még döntőbb tényező volt életünkben. Bensőséges kapcsolat a méhben, és a méhen kívüli életben is, erre vágyunk mindannyian. Mégis zavarban vagyunk felnőttkorunkban egy-egy érintéstől, nem tudunk mit kezdeni a gátlásainkkal, egy-egy gesztusra, érintésre nem találjuk a megfelelő reakciót. Valószínűleg ezek a tanult dolgok szűnnek meg, omlanak le a vég közeledtével.
Kedves Kati! Nem vagyok pszichológus sem, nem tudom, amit írok szakmailag megállja-e a helyét? Ezek az én érzéseim, talán igazam van, talán nem, nem is ez a lényeg. Eleven mivoltunk legelső élménye minden bizonnyal az a meghitt kapcsolat, amikor az anyaméh oltalmazó burkában lebegtünk. Erre a biztonságra vágyunk aztán egész életünkben tudat alatt. Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor ez a vágy kikerül a tudat szintjére és mondhatni testet is ölt. Ilyen a szerelem bűvölete, az érzés, hogy gyerekünk lett, akit gondozni kell, és valószínűleg minden érzelmileg kiszolgáltatott helyzet. Ezek közül is a legnehezebb az elmúlás, a nagy betegségek ideje.
Van egy csodakönyv a birtokomban. Az a címe: Ölelések kis könyve. Az érintés nem csupán kedves dolog, mondja a könyv, szükség van rá. A gyógyító érintés – melyet a gyógyítás lényegi eszközének ismernek el – segíthet a fájdalom, a depresszió, a szorongás enyhítésében. Fokozhatja a beteg élni akarását.
Az érintésnek sok formája van, az ölelés az a sajátos mód, mely komoly mértékben hozzájárulhat a gyógyuláshoz, az egészséghez, vagy akár a nehézségek elviseléséhez.
Az ölelés: jól esik, elűzi a magányt, a félelmet, utat nyit az érzelmeknek, sőt állítólag még az étvágyat is csökkenti, mivel ha ölelések táplálják a szívünket, kevesebbet akarunk enni.
Az ölelés csökkenti a feszültséget, erősíti fizikai létünk tudatát, az összetartozás érzését adja. Biztonságot ad.
Az ember a szenvedéseivel egyedül van, de ha mellette áll valaki, ha fogják a kezét, az oldani képes az ismeretlentől való félelmet. Azt jelenti, nem vagy egyedül, itt vagyok veled. Ezt az érzést valóban mindenki megérdemli. Különösen fontos azonban akkor, amikor szenvedünk, vagy búcsúzunk.
Ha elutazunk, ha érkezünk, megöleljük azokat, akik hozzánk tartoznak. Így kellene ennek lennie akkor is, amikor elérkezünk a végső búcsúhoz.
Kedves Kati! Nem tudom a választ kérdésére, hogy ki az, aki könyvet ír erről (bár ha jól emlékszem Polcz Alaine-nek megjelent egy ilyen tárgyú könyve). Azt sem tudom, lehetne-e erre a hospice-hoz hasonló kezdeményt elképzelni, csupán azt tudom, mindannyiunknak, minden egyes embernek megvan a maga dolga az övéivel.
Az övéivel, és ha olyan alkatú vagy olyan segítő szakmát választott, mindazokkal, akikért felelős.
Abban a bizonyos néhány éves ortopédiai időszakomban én bizony sokat ültem operáltak mellett, fogtam a kezüket és beszélgettem velük. Tudom, tudtam akkor is, ez nem orvosi munka a szó szoros értelmében, nem is szerepel a munkaköri leírásban. Ha azonban hiszünk, és én bizony hiszek abban, amit Albert Schweitzer mond, hogy: ”Az orvos néha gyógyít, gyakran segít, mindig vigasztal” akkor ez más megvilágításba kerül.
Az ember ha orvos, ha nem, sok mindent tesz azért, mert úgy tartja helyesnek, mert azt érzi, segíthet. Jó szóval, öleléssel, együttérzéssel.
Kedves Kati! Amit leírtam nem tudás, nem is tapasztalat, csupán az én érzéseim egy olyan helyzetre, ami sok minden lehet, de bizonyára nem könnyű.
Lehet, nagyon naiv, amit mondok, de ha mindannyian megtesszük ott és akkor, amikor kell, azokkal, akikkel kell a dolgunkat, kevesebb lesz a magára hagyott szenvedő ember.
Köszönöm, hogy kérdése kapcsán módomban állt megosztani önnel, és az olvasókkal a témával kapcsolatos érzéseimet.

jelige: margitkorhaz
Kulcsszó:

 

nem beszél

2012. november. 19.  -  123.  cikk kinyitása

2,5 éves az unokánk, és beszélni éppen hogy tud, de megérteni az apja és a testvére épp hogy tudja. Mandula szeme van, pisze orra, s nyögéssel, mutogatással fejezi ki, amit el akar érni.Kérem, mondjon véleményt!!
Tisztelettel:Nagyapa

 

Kedves Nagypapa!
Nézzük először a beszédfejlődés menetét.
A gyerek hangos megnyilvánulásainak kezdetét a sírás jelenti. Ez artikulálatlan hangon történik, bár meggyőződésem, hogy nagyon rövid idő után a szülők, különösen az anyuka, mert általában ő van a legtöbbet a babával, meg tudja mondani, mi is lehet a sírás hátterében. Idegen számára egyformának tűnő sírási hang mást és mást jelent, amit a kisbabát ellátó személy, rendszerint az édesanya elég hamar tud értelmezni.
Az első hetekben teljesen elképzelhetetlennek tűnik a friss édesanyák számára, hogy néhány hét múlva pontosan meg fogják különböztetni a sírásokat. Valahogy másképpen hangzik, ha éhes, ha valamije fáj, vagy ha csak panaszkodik. A kis csecsemő sírással hozza félreérthetetlenül a tudomásunkra, hogy éhes, kellemetlenül érzi magát, vagy egyszerűen csak a mamijára vágyik. Azt kérdezheti kedves Nagypapa, hogy jön ez a beszédfejlődéshez? Úgy, hogy az artikulálatlan, majd kifejező sírástól bizony hosszú út vezet a beszéd kifejlődéséig. A hangokkal kísért mozdulatok, arckifejezések, gesztusok az Ön által nyögdécselésnek vagy dünnyögésnek nevezhető mód az, amivel a gyerek a kezdetekben megpróbálja megértetni magát.
Mindebből az következik, hogy a gyerek és felnőtt között jóval a beszéd megjelenése előtt, az első szavak kimondását megelőzően az arckifejezés, a gesztusok és a hangszín révén kialakul a kommunikáció. A sírás azt fejezi ki, valami nem jól van, a mosoly, a gőgicsélés arról informál: jól vagyok, jól érzem magam.
Ha a szülők valamit jól csinálnak, eltalálják, kielégítik kisbabájuk igényeit, legyen az étel, ital, ringatás, játék a gyerek hálásan rájuk mosolyog. A mosoly ugyan nem tudatos a baba részéről, én mégis mindig úgy érzem, jutalom azért, ha mi felnőttek jól, a baba igényeinek megfelelően cselekedtünk.
Kedves Nagypapa! Ahogy a baba cseperedik, okosodik, a gagyogás mellett lassan-lassan, fokozatosan megjelennek a szavak is. A beszéd megtanulása az egyik legfontosabb szellemi tevékenység, sok más ismeret elsajátításának alapfeltétele.
Valamennyi élőlény közül egyedül az ember rendelkezik a beszéd képességével, amely lehetővé teszi számára, hogy kapcsolatot teremtsen társaival, elmondja gondolatait, érzéseit. Ez segítségére lehet abban, hogy részese legyen egy kultúrának.
A baba kezdetben nem szavakkal közli mondandóját. Sírás és mosolygás a két fegyvere. Később bólogatásokkal, fejbiccentéssel erősíti meg nonverbális mondandóját. Ha valamit meg szeretne kapni, odamegy, rámutat, ha nem figyelünk rá vagy nem értjük, mit akar, kiabálni kezd, hogy miért is vagyunk ilyen érthetetlenek. Nem azt mondom, hogy mindig könnyű kitalálni a baba kívánságait, de azt határozottan állítom, nagyon mulattató, ahogy már egy ilyen pici emberpalánta akarata megnyilvánul.
Amikor egy kisgyerek a szavak használatát tanulja, ismerkedik a világgal, és az emberek viselkedésével. A tanulás módja ebben az esetben is az utánzás. Ezért is nagyon fontos, ha jót akarunk gyerekeinknek, barátságos hangnemben, szépen és érthetően, ne gügyögve, ’babanyelven’ szóljunk hozzájuk már a kezdetektől fogva.
Meggyőződésem, a baba az elején a szavakat természetesen még nem érti meg, de a hangsúlyt, a melegséget igen, úgyis is mondhatnám, érez, és ez segíti a megértést.
Ha szépen, nyugodtan beszélünk a kicsihez, ez arról informálja, kapcsolatban vagyunk, és ettől figyel és próbál képességeinek, korának megfelelően reagálni.
Jóval az értelmes szavak kimondása előtt gazdagszik hangkészlete. Az a kisbaba, akihez sokat beszélnek, akivel édesanyja mindent megbeszél napközben, bizony jobb esélyekkel indul a korai beszédelsajátításban, mint azok a társai, akik mellett zömében csend van. A tankönyv szerint a gyerekek 11-15 hónaposan mondják ki az első szavakat. Általában a lányok kicsit korábban, mint a fiúk.
A nyelv felfedezése szakaszosan történik. Egy hang összekapcsolódik egy tárggyal, ebből szótag lesz, általában az adott szó eleje, és persze közben bőszen zajlik a mutogatás is. Aztán megjelennek a szavak, de azokat egyelőre általánosítva használja. Mondjuk minden bácsi „pa” a papa után, és minden állat „vau” a kutyus miatt.
A gyerek úgy tanulja meg anyanyelve kifejezéseit, hogy szépen megmondjuk neki.
Ha rámutat valamire, ha kifejezi, hogy kéri, adjuk oda és mondjuk meg mi az. Beszéljünk hozzá sokat, nézzünk rá, közben figyeljük a reakcióit, ahogy próbálkozik. Varázslat ez, higgye el, kedves Nagypapa, ahogy megélhetjük fejlődését, értelmének, képességeinek napról napra fejlődő menetét.
Érdemes még naplót is vezetni arról, mire miket mondott, ami még nem volt tökéletes, de mi már megértettük. Sok év múltán az ember szívesen nyitja ki az ilyen gyereknapló oldalait, annyi kedvesség és emlék van benne.
Kedves Nagypapa! Gondolom, bár ez csak feltételezés, azért írja, hogy kis unokája mandulaszemű és pisze orrú, mert talán olvasta előzőleg a Down-syndromáról írt válaszomat a honlapon, és esetleg attól tart, azért késik a gyerek beszédfejlődése, mert valami komoly, akár ehhez hasonló betegsége van, amit mindez ideig nem diagnosztizáltak. Lehet, nem ezért írja kis unokája arcvonásait, de én erre gondoltam.
Leírnám a normális beszédfejlődés menetét, már amennyiben van normális vagy átlagos, és nem mindig egyéni beszéd- vagy bármilyen fejlődés. Ez inkább tájékoztató jellegű, és arról szól, mikor kell valamivel már a késés miatt foglalkozni.
- sírás:1-7 hét
- gőgicsélés: 2-12 hónap
- első szavak, egyszavas mondatok: 1-1,5év
- a beszéd kiépülése, két és többszavas mondatok: 1,5-2 év
- nyelvtan:2-2,5 év
- az első kérdező korszak, új szófajok és mellékmondatok megjelenése, és a 2. kérdőkorszak: 2,5-től 4-5 éves korig-

A fent leírtak szerint unokája valóban késésben van.
Ennek rengeteg oka lehet. Úgyis mondhatnám, komplex kivizsgálásra lehet szükség.
Tudni kellene a terhesség, a szülés körülményeit. Nem volt-e valamilyen fertőzése az anyukának, nem volt-e szülési sérülése a kisbabának, ismerni kellene a családi anamnesist (kórelőzményt): nincs-e valamilyen öröklődő betegség a háttérben.
Lehet, valóban csak késésben van, és dünnyögéssel, mutogatással is célt ér, de én azért ebbe nem nyugodnék bele. Beszéljenek kis unokája háziorvosával. Fül- orr- gégészeti, foniátriai ((beszédhangok képzésében lévő hibákkal, és azok gyógyításával foglakozó) vizsgálat, neurológus, és pszichológus kizárhatják a mögöttes problémákat.
Kedves Nagypapa! A beszéd ablak a világra. A megértett, kimondott szó emberi létünk alapja. Ebben segíteni a gyereket nekünk felnőtteknek az egyik legizgalmasabb feladat. Járjanak a dolog végére. Akkor is, ha tudjuk, hogy a beszéd fejlődésében sem egyformák a gyerekek.
Remélem mindazok, amiket leírtam segítségükre lesznek.

Jelige: Baba
Kulcsszó: beszédkialakulás, beszédfejlődés, mandula

 

pöttyök (kiütések)

2012. november. 12.  -  122.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!

Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy a 13 hónapos legkisebb csemeténk (Donát), alsó lábszárán pár hete pattanásszerű pöttyök jelentek meg. Kicsit piros udvarral, sárga dudorral a közepén és csak térdtől lefelé. Megmutattuk a doktor bácsinknak, akkor azt mondta, hogy gennyes tisztulás, valószínűleg megcsípte valami. Egy pár napig nem is jött ki újabb, de most újra jelentkeztek, nem sok, csak egy-egy új jelenik meg.
A két nagyobbik gyermekünknél (Dóri 14 éves, Dénes 12 éves) nem emlékszem ilyen típusú pöttyökre, ezért vagyok egy kicsit tanácstalan.
Remélem lesz ideje válaszolni a kérdésemre!!!
Nagyon jó egészséget kívánunk Önnek és előre is köszönöm, hogy időt szakított a kérdésem megválaszolására!

Köszönettel Niki!
Jelige: pöttyök

 

Kedves Niki!

Ha jól látom három D betűs keresztnevű gyereket nevelnek. Ez bizonyára nagyszerű dolog lehet. Valamikor mi is, én is sok gyereket (4-et) terveztem, terveztünk és akkor mikor erről ábrándoztam azt gondoltam mindegyiknek majd olyan lesz a monogramja mint az édesapjuknak. Aztán a sors másképp rendelte a dolgokat.
Majdnem minden jól alakult az életemben, és hiszek benne, semmi sem történik az emberrel véletlenül vagy cél nélkül.
Tudom, lehet, vannak olyanok, akik ezt nagyon szentimentális elgondolásnak vélik, én azonban szeretek az életem eseményeire így gondolni. Ez jelentősen megkönnyíti azt, hogy az ember elfogadjon olyan dolgokat is, amik hát finoman fogalmazva nem boldogítóak, vagy nehézséget okoznak.
Ha van valami azonban amit bánok, és biztosan másképp csinálnék, ha adódna lehetőség még visszatérni az időben, az az, hogy bizony világra hoznám a többi – mondhatni maradék három – tervezett kisbabámat is. Szerencsére azonban Máté megszületett, és így aztán rázúdíthatom mindazt, ami egyébként négyfelé oszlott volna.
Tudom persze, ez nem egészen így működik valójában. Azt mondja a barátnőm, akinek több gyereke van, hogy a szeretet nem oszlik több felé, hanem minden gyerek születésénél inkább hatványozódik.
Szóval ennyit bevezetés gyanánt.
Azt írja kedves Anyuka ,hogy kicsit tanácstalan, mivel a nagyobbaknál nem tapasztalt hasonló bőrjelenséget mint Donát lábán.
Ez bizony elég gyakran előfordul. Nemcsak a tanácstalanság, hanem hogy valami olyan történik, ami még eddig nem fordult elő. Hiába van a két nagyobb kapcsán már rengeteg tapasztalata valakinek, az élet produkál új dolgokat. Új gyerek, új tünetek. Egyébként pedig az a tapasztalatom, ha elég nagy a korkülönbség a gyerekek között, mint az Önök esetében is, akkor a legkisebb olyan, mintha gyakorlatilag „első gyerek lenne”
Kedves Niki! A lakosság egyötöde gyerek. A házi gyermekorvosi praxisban megjelenő betegek 30%-a bőrpanaszokkal érkezik. A felnőtt bőrgyógyászati rendelések betegeinek 7-10%-a gyerek, vagyis a háziorvosok számos bőrgyógyászati esetet kezelnek.
Kedves Anyuka! Elég nehéz úgy diagnózist felállítani hogy nem láttam a kisfiút, mivel a bőrgyógyászati diagnózishoz talán még inkább szükséges hogy mit látunk mint más szakterületeken. Persze ez a mondat rögtön megvétózható, mert úgy van pontosan: minden esetben fontos, hogy megnézzük, megvizsgáljuk a beteget ahhoz, hogy egy korrekt diagnózishoz jussunk.
Ötleteim persze vannak, amiket szívesen megosztok Önnel.
Első olvasatban a bárányhimlő volt ami eszembe jutott, amikor elolvastam kérdését, de persze az az egész testen szokott jelentkezni, a hajas fejbőr is érintett, és nem egy-egy pötty jelentkezik több napos szünettel. Igaz van olyan bárányhimlős gyerek is – láttam nem kevés ilyen esetet –, hogy épp csak néhány pötty jelenik meg a betegség kapcsán. Az azonban nem korlátozódik csupán az alsó végtagra.
Ezt tehát kizártuk.
Lehet, miképpen doktor bácsijuk is mondta, valami csípés következménye az elváltozás, de akkor az nem stimmel, miért a néhány napos szünet és az újonnan jelentkező bőrtünetek. Akkor ez azt jelentené, hogy a kisfiút napokon át csípések érik. Hát ez meg elég valószínűtlen.
A genny, nevezetesen az, hogy van egy sárga közepe, arról szól, hogy egy gennykeltő baktérium, vagy kórokozó ludas a dologban. A piros udvar meg arra enged következtetni, hogy a terület gyulladásban van. Ez azt jelenti, a szervezet jól reagál, és igyekszik legyőzni azt a valamit, ami a bajokat okozza.
Ami szerintem a legvalószínűbb, hogy a kisfiúnak talán picit érzékenyebb a bőre az átlagosnál. Nem azt mondom, hogy ekzema vagy atópiás dermatitis, persze még az is lehet, de egyfajta érzékenységnél előfordulhat, hogy a kisfiúnak viszket a lába, megvakarja, és a kezén, esetleg a körme alatt lévő ott bajt nem csináló kórokozók okozzák a gennyedést.
A bőr az emberi és természetesen a gyerektest legnagyobb szerve, és az egyetlen, amelyet könnyen lehet látni és vizsgálni többnyire invasív (mélyre hatóló) beavatkozás nélkül. A bőr védelmet biztosít a szervezet és a külvilág ellen.
Ha azonban folytonossága megszakad, úgynevezett bőrlesiók keletkeznek akár atópiás dermatistis vagy más ekzematosus bőrbetegség kapcsán, azok másodlagos (secunder ) bakteriális fertőzésekre (infekciókra) hajlamosíthatnak.
Kedves Niki! Az Ön által említett tisztulási folyamatot nem igazán tudom értelmezni.
Szerintem érdemes lenne a kisfiút bőrgyógyásznak megmutatni. Addig is legyen a körme jól levágva, figyeljenek fokozottan a kézmosásra is.
Tudom, egy ekkora gyerek éppen a világ megismerésének forgatagában él, és mindent megfog, megnéz, megkóstol, magára ken, ami a közelébe jut. Nagyon nehéz és persze nem is nagyon kell ezt szabályozni. Simán el tudom képzelni, ha növények vannak otthon, hogy a közelükbe érve egy kis virágfölddel manipulálva ilyen szép gennyes micsodákat lehet szerezni.
Ez is csupán csak egy lehetőség persze.
Vírus, baktérium, gomba, érzékenyebb bőr, máris kész egy gennyes valami, ami aztán zavart okozhat odahaza. Azt gondolom helyi kezeléssel a probléma megoldható, de ahhoz szerintem orvos által felírt kenőcsre lesz szükség. Például a Tyrosur, vagy a Bactroban krém receptkötelesek és általában hatásosak az ilyen típusú elváltozások esetén. Ezek antibiotikum tartalmú kenőcsök, azért receptkötelesek, de csak helyileg hatnak, nem avatkoznak bele a teljes test ellátásába, vagyis nincs szisztémás hatásuk. Sokszor írtam már, fogom is mert naponta megélem: a gyerekek oly csodálatosak, hogy lehet mire válaszomat megkapja, már el is tűntek a pöttyöcskék.
Pöttyel vagy anélkül jó egészséget, sok boldogságot kívánok Önöknek.

 

nagyi

2012. november. 12.  -  121.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Én aziránt szeretnék érdeklődni, hogy a könyvei (PL:KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK) melyik könyvkiadó gondozásában kerülnek kiadásra, és melyik könyvesboltokban kaphatók. Szeretnék vásárolni belőlük kisgyermekes családomnak.
Tisztelettel: nagymama
Jelige: nagyi

 

Kedves Nagymama!
Köszönöm, pontosabban köszönjük kérdését.
Leírom ide a Kiadó üzenetét, mert abból sokkal több derül ki mintha én elkezdenék magyarázni. A kérdések, amikre válaszolnom kell az én honlapomra, de a kiadóhoz – SAXUM KIADÓ – futnak be. Ott átnézik őket és megállapodás szerint általában csütörtökönként kapom meg én mondhatni egy csomagban mindazt amivel a hétvégéimet töltöm az utóbbi hónapokban. A munkám miatt főleg a hétvége alkalmas a kérdések megválaszolására. Néha előfordul, hogy akad idő hét közben is, akkor oda is be tudok iktatni egy-egy témakört.
A felkérés a SAXUM kiadótól tavaly év végén érkezett. Maga a sorozat: ”KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK” évek óta gondozott sorozata a kiadónak. Ranschburg Jenő Tanár Úr neve fémjelezte a megjelenő könyveket. Amikor Ő eltávozott közülünk, a kiadó azzal a kérdéssel keresett meg átvenném-e, folytatnám-e én a kérdések megválaszolását.
Nagy kihívás, nagyon megtisztelő feladat, uram Isten hogy leszek én képes erre –ezek voltak az első gondolataim.
Ranschburg Tanár Úr – és azt hiszem ezzel igazán nem vagyok egyedül – nagy kedvencem van volt lesz. Sokat tanultam Tőle szakmailag, emberileg egyaránt.
Csak remélni tudom, hogy ha lát engem ott, ahol van, és figyeli amit teszek, írok , nem hozok szégyent rá. Legalábbis ebben bízom.
Szóval átvettem a sorozatot, és jönnek a kérdések rendületlenül szerencsére. Nagy boldogságot jelent számomra, hogy ilyen módon is sok mindenki segítségére lehetek.
Az első kötet: Beszéljünk az evésről.
Főleg ezt a nagy témát járjuk körül.
A sorozat tervezett többi része is a Beszéljünk láncra fűződik majd fel, például Beszéljünk a mozgásról, a betegségekről, az újszülöttekről, a viselkedészavarokról, tulajdonképpen bármiről, amivel az olvasók a szülők, nagyszülők, de olykor nagyobb gyerekek megkeresnek .
Kedves Nagyi! A Kiadó a következő üzenettel küldte át az Ön kérdését:
„Andrea, ez olyan kedves a szívemnek, hogy soron kívül elküldöm, hogy megválaszolhasd. „
Én csupán csatlakozni tudok a fentiekhez … mivel kérdése kedves Nagymama nekem is nagyon jólesett.
A könyv úgy tudom, és persze figyelem is, sok helyen kapható (Alexandra, Libri, Líra és lant, Ulpius stb), és szerintem interneten is megrendelhető (Shopline, vagy a kiadónál közvetlenül: www.saxumkiado.hu).
A most nem régen megjelent Beszéljünk az evésről az első kötet, egyenlőre csak ez van forgalomban, de ígérem igyekezni fogok, ahogyan tőlem telik minél hamarabb a folytatásokat is elkészíteni.
Jön a Karácsony. Bízom benne, hogy sok kisgyerekes családban hasznosan fogják forgatni a kötetet, ha a Jézuska ezt találja hozni.
Egész családjának, és természetesen Önnek is kívánok sok örömet, minden jót, sok szeretettel.

 

aggódó

2012. november. 12.  -  120.  cikk kinyitása

Kedves Andrea,
szeretnék tanácsot kérni, ill. a véleményét, hogy normális dolog-e, hogy 16 és fél hónapos unokám még nem indult el. 3 gyermekem és 6 unokám van. Az említett unokám 4. gyermekként született fiaméknál, időre, 4 kilósan. Pici korától kezdve csak az anyja közelében, konkrétabban az anyja karjában érzi jól magát. Különösképpen nem köti le semmi, sem a játékok sem a testvérei. Ülni, felállni tud, kb. 10 hónaposan felállt, egy-két lépést meg is tesz, de menni nem akar. Menyem nagyon öntörvényű, akromegáliával műtötték már kétszer. Az első gyerek után derült ki a betegség, már nem ajánlották a következő terhességeket, de nem hallgatott az orvosokra. Az első három (17, 10, 8 éves) gyermekkel semmi gond nem volt szerencsére. Ez a pici aggaszt, hogy nem örökölhetett-e valamit, nem tudom az akromegália örökölhető-e, vagy egyáltalán mi okozhatja a fenti dolgokat.
Válaszát várva, és előre is megköszönve, üdvözlettel Hősiné Anna
Jelige: aggódó

 

Kedves Nagymama!

Szülővé, nagyszülővé válni az élet nagy ajándéka szerintem. Egy olyan döntés, amely végérvényesen és örökre megváltoztatja az életünket. Az, hogy gyereket, gyerekeket vállalunk azt is jelenti a gyerekvállalás örömén túl, hogy bizony érzéseink közé sokszor aggodalmak is keverednek. Különösen érvényes ez a nagyszülőkre.
Kedves Nagymama! Engedje meg, hogy megosszam önnel édesanyám meghatározását a nagymamaságról.
Nekem sajnos még nincs unokám, így közvetlen tapasztalatom sincs a dologról. Csak látom, megélem a rendelőben a nagyszülők szeretetét, és gondoskodását, elég gyakran, mivel bizony sokszor ők hozzák a gyerekeket vizsgálatra, és ők maradnak otthon, amikor a gyerek beteg. Hiába a Gyes, a Gyed, sokan hamar visszamennek dolgozni, vagy egyetemre, ezért aztán a nagyik „szolgáltatásai” igénybe vannak véve.
Valaki azt kérdezte édesanyámtól, aki éppen az első unokáját várta, hogy milyen is a nagymamalét?
„Az unokádban az a jó – válaszolta Anyu, hogy a Mócit nem csak önmagáért szeretem, hanem azért is, mert a gyerekem gyereke. Azt hiszem, sok év után még egyszer (vagy többször, ha valakinek több unokája lesz) átélhető mindaz az öröm, amit egy kicsi ember születése és felnevelkedése okoz, úgy, hogy az elsődleges felelősség mégiscsak a szülőké.”
A pici tehetetlen kiszolgáltatott újszülöttből alig egy-másfél év leforgása alatt önálló akarattal bíró, helyváltoztatásra képes kisember fejlődik. Úgy szól a mondat, életünk első évében többet fejlődünk, tanulunk, változunk, mint a többiben együttvéve. Talán igaz, talán enyhe túlzás, de mindenesetre a legnagyobb ugrás mind a testi, mind a viselkedésbeli fejlődésben erre a periódusra tehető. Később a kamaszkorban a nagy testi változások mellé még az érzelmi, sőt a közösségi viselkedés fejlődése is hatalmasat fejlődik. Ennek a fejlődésnek megvannak az állomásai. Úgy is fogalmazhatnék, van egy normál szórás, amikorra ezt vagy azt „illik” már csinálni, tudni egy kisgyereknek. A határok elég tágak, de tájékozódás szempontjából fontosak. Ha valami késik, vagy esetleg nagyon elmarad az átlagostól, az aggodalmat kelt.
Írtam már sokszor, hitem szerint nincs átlagos gyerek, mindig az egyes eset van, de azt is vallom, jó ha tudjuk, mit mikor kell csinálnia egy kisgyereknek. Az elmaradás azt jelentheti, valami baj van, amit orvosolni kell. Az elmaradás olykor ráviszi a szülőket, a nagyszülőket arra, hogy orvoshoz forduljanak, aki megállapíthatja a bajt. A korai vagy inkább azt mondanám időben felállított diagnózis pedig korai kezelést tesz lehetővé, ami jobb esélyt jelent a gyógyulásra. Önnek, kedves Nagymama, bizonyára a három gyereke és a hat unokája kapcsán nem kevés saját tapasztalata van, ezért is tűnt fel, hogy ez a kis 16,5 hónapos valamiért más mint a többi.
Azt írja 4 kilósan született. Ez szép teljesítmény, mind a babától, mind az anyukájától (bár ez csak olyan teljesítményorientált hozzáállás, hiszen sem a baba, sem a mamája nem igazán tudja befolyásolni a születési súlyt).
Nekem a panaszok ismeretében az volt az első gondolatom, hogy egy ilyen nagysúlyú, és gondolom azóta is jól fejlődő kisfiú talán lustább mint a többiek, nehezebben mozdul, vagy csinál valamit, mint fürgébb, kisebb testfelépítésű társai, testvérei.
Ez lenne természetesen a legoptimálisabb.
A megkésett mozgásfejlődésnek sok oka lehet, és ezeket bármennyire öntörvényű legyen is a menye, nem szabad elbagatellizálni, mert mint már írtam, sok minden az időben megkezdett kezeléssel gyógyítható, vagy legalábbis egyensúlyban tartható.
Nem tudom a többi gyereknél történt-e valamilyen szűrővizsgálat, vagy bármi kizárandó azt, hogy örököltek-e valamit édesanyjuk betegségéből. Leveléből arra következtetek, mivel a nagyok, mint írja jól vannak, talán vizsgálat sem történt vagy ha igen, akkor negatív lett az eredménye. Ez nagyon jó hír minden olyan esetben, ha a szülők betegségével kapcsolatban felmerül, hogy örökölhető.
Nézzük először mit is jelent ez a fura nevű betegség? Acromegalia: szó szerint azt jelenti a végek megnagyobbodása.
A betegség hátterében az agyalapi mirigy (hypophysis) elülső lebenyének fokozott növekedési hormon- (GH= growth hormon) termelése miatt a csontok testtől távolabb eső (distalis) végeinek növekedésével járó betegség.
Jelentősen megnő a kéz (nagyobb gyűrű és kesztyű kell) a láb (nagyobb, szélesebb cipő szükséges) az áll (az alsó állkapocs túlnő a felsőn), és a belső szervekben is létrejöhetnek elváltozások.
Amennyiben a hormonhatás a növekedés időszakában éri a szervezetet, amikor még az epipysis fúgák nem záródtak vagyis a hossznövekedés még tart, óriásnövés, orvosi nevén gigantizmus alakul ki. Az arcvonások eldurvulnak, a hang mélyül, a menses leáll, fejfájás, látótér kiesés, verítékezés észlelhető. Itt álljunk meg egy pillanatra. Nyilvánvaló, hogy az Önök esetében nem ilyen súlyos az elváltozás, hiszen a fiatalasszony mégiscsak a világra hozott 4 gyereket, amit ugye ha a női hormonok nem működnek, nem nagyon tehetett volna meg.
Az is nyilvánvaló, ha acromegaliás ez az anyuka, akkor a hormonhatás, nevezetesen a GH hatása már felnőttkorában érte a növekedési porc záródása után, mivel nem okozott giagnatizmust vagyis óriásnövést.
Ez abból a szempontból, hogy a kórkép nem egy veleszületett és ezért öröklődő betegségtől jött létre, azért megnyugtató.
Az acromegaliát a tankönyv szerint majdnem mindig agyalapi mirigy (hypophysis) adenoma okozza. Majdnem mindig, ami azt jelenti, lehet persze, ha elvétve is, de más oka az észlelt megnagyobbodásoknak. Társulhat a mellékpajzsmirigyben vagy a hasnyálmirigyben lévő daganatokhoz olykor, és bizonyos syndromák részjelensége is lehet. Azt is írja a könyv, ami szerintem jelen esetben több mint bíztató: „Az acromegalia általában sporadikus, bár, (és ez kevésbé jó) lehet familiaris is.
Talán ez lehet az oka annak, hogy az orvosok már az első gyerek után nem ajánlották a további terhességeket.
Azt is írja kedves nagymama, hogy már kétszer műtötték unokái édesanyját, ami arra enged következtetni, eltávolították a bajt okozó daganatot (és természetesen nem az acromegaliát ami a megnagyobbodás). Az alapbaj maga a hormontermelő daganat, ennek „csupán” tünete a végek megnagyobbodása.
Kedves Nagymama! Egy fiatalasszony, aki az első kisbabája születése után ilyen helyzetbe kerül, bizony könnyen válik, mint Ön fogalmaz, öntörvényűvé. Valahol mindannyian azok vagyunk, különösen akkor, ha kisbabánk születik, és fel kell nőni egy nagy feladathoz. Talán túlzottnak érzi az Ön aggodalmát, és elzárkózik a jó tanácsok elől, bármennyire ésszerűek legyenek is azok. Nagyon nehéz azt hiszem egy ilyen szertágazó, nagy családban a helyes arányokat megtalálni.
Sajnos még nem saját tapasztalat, amit írok, csak úgy gondolom, majd ha eljutok odáig, nagyon óvatosan fogok bármit is tanácsolni a fiataloknak. (Persze most így gondolom, de néha az élet másképpen alakítja a dolgokat, ezt azért tudom.)
Vannak csodatáblázatok, amelyek megmondják, mit mikor kell egy kisbabának tudnia.
Mikor vannak a mozgásfejlődés mérföldkövei, amikor már kell tudnia tartani a fejét, támaszkodás nélkül ülni, kapaszkodva állni vagy egyedül járni.
A táblázat szerint ennek 12-15 hónapos korban van itt az ideje.
A felálláshoz a térd, az alsó lábszár, a lábfej izmainak meg kell erősödniük, és tudatosan kell őket szabályozni. Az egyensúlyérzéknek is van szerepe a dologban. Olyik lustácska baba ezt később tanulja meg. Kérdés persze a nagy súlya miatt nem volt-e valamilyen nehézség a megszületés körül, és nem azért késik ennek a képességnek az elsajátítása.
Az is szerepet játszhat, hogy egész nap ölben van, és nem tanulja napról napra azokat az apró mozgásokat, amik elvezetnek a járás elsajátításához.
Olyan ez mint egy edzés, csak nem annak hívjuk. Aki nem gyakorol rendszeresen, rosszabb teljesítményt nyújt mint azok, akik szorgoskodnak.
Kedves Anna! Érzésem szerint nincs nagy baj. Az esély arra hogy az acromegália lehet a háttérben véleményem szerint csekély.
A gyerek nincs nagyon megkésve a fejlődésben, inkább úgy mondanám, kicsit le van maradva. Nem láttam a kisbabát, nem vizsgáltam, tehát így kicsit nehezebb, de ha hozzám tartoznának természetesen a vizsgálat és a megtekintés után (ami azért sok információt szolgáltat és olykor kórképeket is eszébe juttat az embernek) azt tanácsolnám, keressenek fel egy neurológus, és egy endokrinológus szakrendelést.
Beutaló kell hozzá saját doktor nénijüktől.
A két szakember biztonságosan ki tudja zárni mind az örökletességet, mind azt, hogy nincs a kicsinek valami olyan mozgásbeli elmaradása, aminek neurológiai alapja lenne. Ilyen esetben a korai vagy éppen aktuális fejlesztés nagyon fontos lehet.
Azt sem ártana tudni, miért is van ennyire rácsimpaszkodva ez a kisember az édesanyjára. 16,5 hónaposan a világ már annyi szépet és újat ad, annyi a felfedezni, megélni való, hogy érdemes leszállni a Mamiról.
Kedves Nagymama! Kívánom, hogy nekem legyen igazam és csupán a nagy súly és némi lustaság az ok. Ezt azonban bizonyítani kell ahhoz, hogy megnyugodjanak a kedélyek.
Bízom benne, hogy a segítségére lehettem.


Kulcsszó: járás, mozgásfejlődés, neurológia

 

egy anyuka – lázas nagyfiú

2012. november. 8.  -  119.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Meg szeretném tudni, hogy a gyerek lázas és nem megy le, mit tudok tenni? (17 éves fiú) Felnőtt ügyelet ellátja?
Köszönöm a válaszát

egy anyuka

 

Kedves Anyuka!
A lázról már sokszor volt szó és szerintem lesz is még nem kevésszer, hiszen a betegségek egyik vezető tünete, amit a szülő is alarmirozó jelenségként észlel, éppen a láz. A láz maga nem betegség, csupán tünet, annak a jele, hogy a szervezet valamiféle fertőzés ellen küzd. Alig van betegség, ami ne járna lázzal vagy legalábbis hőemelkedéssel.
A kórokozók két nagyobb csoportja okozhat lázat: a baktériumok és a vírusok.
A fertőzés fajtájára és súlyosságára azonban nem nagyon következtethetünk a láz magasságából. Súlyos, komoly betegsége is lehet bárkinek úgy, hogy csupán hőemelkedése van vagy még az sem, viszont nagyon magas lázat lehet észlelni olykor banális fertőzéseknél. A láz magassága nagymértékben függ a betolakodótól (baktérium, vírus), de befolyásolja nem kis mértékben az emberi szervezet reagálása, vagyis a beteg állapota.
A láz azt is jelzi: megkezdődött a védekezés a betolakodókkal szemben.
Hippokratesz (i.e. kb: 460-377) a megfigyelésekre támaszkodó orvostudomány első nagy rendszerezője, aki az ókori görög orvosi iskola feje volt, és fantasztikus tudással bírt, mindmáig érvényesen a következőket állapította meg.
A gyulladás vezető tünetei: rubor (pirosság), dolor (fájdalom) tumor (megduzzadás, megnagyobbodás) calor (hőmérséklet-emelkedés) és funkció laesa (ami csökkent vagy kiesett funkciót jelent, vagyis azt, hogy ha valamink gyulladásban van, azt kevésbe használjuk).
Fiatal gyerekeknél hirtelen riasztóan magas láz léphet föl az orr, a torok, a garat a fül fertőzései kapcsán. Ez a magas hőmérséklet segíthet az egyes kórokozók leküzdésében, mivel azt is mondhatjuk, sem a vírusok, sem a baktériumok nem szeretik a magas hőmérsékletet. Ugyanakkor a gyerek nagyon rosszul érezheti magát. Ennek több magyarázata van. Az egyik nagyon is érthető oka, hogy a gyerekek alappulzusa és légzésszáma eleve jóval magasabb egy felnőtténél. Ez azt jelenti, a gyerek a maximumon pörög, körülbelül olyan frekvencián, mint amikor mi erősen futunk.
Az évek múlásával a nyugalmi pulzus és légzésszám egyre csökken, míg eléri a felnőttkorban normálisnak tartott 70 körüli értéket a percenkénti szívverés, és a légzésszám is lényegesen csökken. Ebből az következik, hogy a gyereknek nincs úgynevezett rezerv kapacitása, tehát ha valaki alapból a maximumon működik, akkor túlpörög egy lázas állapotban. Ezért van az, hogy a gyerekeket sokkal jobban megviseli a magas láz (csak zárójelben tenném hozzá: ismerek nem kevés felnőtt férfit is, aki rendesen el tud anyátlanodni ha lázas).
Egy 17 éves nagyfiú már majdnem felnőttnek számít. Fizikálisan mindenesetre közel jár a felnőttséghez. Ez persze nem azt jelenti, nem viselheti meg nagyon, ha láza van, csupán annyi a jó hír, hogy minimális az esély, hogy lázas görcsrohamot kapjon.
A lázat azonban természetesen nemcsak a görcsroham elkerülése miatt kell csillapítani. Nem teljesen lenyomni, hiszen akkor épp az a funkció vész el, amivel a láz a kórokozók elleni harcban részt vesz, de lejjebb kell vinni. Mindig elcsodálkozom, milyen szép is a mi nyelvünk, hiszen azt mondja: csillapítani, és nem azt, eltüntetni vagy elmulasztani. Visszatérve a lázhoz. Tudni kell, a láz csillapítása nem azonos magának a fertőzésnek a kezelésével. Amikor a lázat csökkentettük, a gyerek és persze a felnőtt is jobban érzi majd magát, ettől azonban nem rövidül le a fertőzés ideje, vagy nem gyógyul meg hamarabb a beteg. Magyarul a láz csillapítása nem oki, hanem tüneti kezelés, de véleményem szerint nagyon fontos.
Kedves Anyuka! Rengeteg minden olvasható a neten. Többek között az is hogy „Hagyjuk a lázat, hadd végezze el a feladatát”. Számomra ez elég bizarr hozzáállás.
Tudom, írtam már sokszor, hogy az internet kapcsán kitárult a világ. Egy perc alatt jutunk olyan információkhoz, ami régen hetekbe, hónapokba tellett vagy alapos utánajárást igényelt. Mondhatni elmélyedést egy témában. Most meg csak beütünk valamit a keresőbe és máris ott a válasz. Kérdés azonban: ki ellenőrizte, hogy a talált válasz valóban igaz -e?
Amit írok, az is csak egy vélemény: szívesen vitatkozom rajta bárkivel, és ha meg tud győzni, változtatok is az álláspontomon, de lázas gyereket magára hagyni a lázával, hogy tegye a láz a dolgát számomra nem járható út. Tudom, mindig két oldala van a lónak és ezért valóban van egy olyan hozzáállás is, hogy az első köhintés vagy hőemelkedés orvos után kiált, ami persze a másik oldalon túlzás szerintem ugyanúgy, mint a nem kell a lázzal foglalkozni hozzáállás.
Nézzük, mi is történik? Az ember azért lesz lázas, mert szervezetében lázkeltő anyagok szabadulnak fel, aminek következtében megemelkedik a testhőmérséklete. A szervezet így küzd, ezzel a védekező mechanizmussal a betegség ellen. A láz jelzés, hogy az erők csatasorba álltak. Megemelkedik a fehérvérsejtek száma, ezek a baktériumok vagy vírusok eltávolításért felelősek. Láz esetén a fehérvérsejtek fokozottabban működnek, és gyorsan a fertőzés helyszínére vándorolnak. A folyamatot leukotaxisnak nevezzük, amit nem meglepő módon a pyrogén vagyis lázkeltő anyagok stimulálnak.
Kedves Anyuka! Már megint beleveszek a mesélésbe, de szerintem ez olyan jól van kitalálva, hogy nagyon szívesen osztom meg mindazt, amit olvastam hallottam tanultam minderről.
Térjünk vissza azonban az Ön kérdéséhez kedves Anyuka!

Először is nagyon lényeges, a magas láz kezelése céljából vegye le a gyerek ruháit. Az a régi nézet, hogy jól be kell bugyolálni minél több réteg ruhába valakit ha lázas, idejét múlta. Legyen rajta könnyű szellőző ruha, és ha kívánja, egy vékony takaró.
Ha éppen nagyon magas láza van valakinek, azt is szívesen lerúgja magáról, mivel tüzel a teste.
A láz csökkenésekor – legyen az akár gyógyszertől, akár hűtőfürdőtől akár spontán – szokott a beteg hidegrázást kapni, ami azt jelenti változik a hőmérséklet. Igaz akkor is rázkódhat, ha felfelé szökik a láza, de azt lázmérővel könnyen ellenőrizhetjük.
Hónaljban mért 39,5 foknál magasabb láz esetén ha az érték nem akar 39 fok alá csökkenni, mindenképpen beszéljenek orvossal.
A lázcsillapítók közül a paracetamol, az algopyrin, a cataflam jönnek szóba. Fontos tudni egy bizonyos Reye szindroma veszélye miatt (ez egy halálos kimenetelű csecsemő és gyerekkorban előforduló kórkép májkárosodással, agyvizenyővel, a só-és vízháztartás felborulásával járó kórkép.) Aspirin adása gyerekkorban ellenjavallt. Összefüggést mutattak ki ugyanis vírusfertőzéskor fellépő lázra adott Aspirin és a Reye-syndroma között.
A hűtőfürdő is fokozatosan lehűtött és kellemes vízhőfokot jelent, nem jéghideg vizet, mert az csökkenti a bőr vérátáramlását, vérkeringését, megakadályozva ezzel a hő leadását (épp úgy, mint a túlzott bebugyolálás, és inkább még növeli a lázat. Ráadásul igen kellemetlen érzést is okoz.
Olykor hideg levegővel (ventillátor, uram bocsá’ légkondi) lehet segíteni.
Kedves Anyuka! Gondolom a 17 év alatt kiderült, hogy melyik lázcsillapító csoport vált be az Ön fiánál: Azon-penazon csoport pl: Algopyrin vagy Germicid kúp; paracetamol csoport:(Rubophen Mexalen Panadol,Saridon); vagy Diclopenac (Cataflam). Ezek közül bármelyiket használhatja a napi megengedett dózisnak megfelelően.
A hűtőfürdő vagy ekkora fiúnál már a langyos zuhanyozás is megoldható. Ha már tudja, mi a baj, tehát orvos látta már a gyereket, és mondjuk torokgyulladást állapított meg, akkor nem kell naponta értesíteni többször a doktort a láz állásáról .Ha azonban a láz makacs és nem javul a gyerek állapota, egyéb lehetőségek kizárása miatt (komplikáció, esetleg mérgezés, hőguta) újból meg kell vizsgáltatni a beteget.
Kedves Anyuka! Nem tudom mitől működött, de néha bevált gyerekkoromban. A disznózsíros pakolást a nagymamám alkalmazta, ha lázasak voltunk a talpunkra helyezett konyharuhával. Azt mondta lázlehúzó, és valóban az volt. Mitől, mitől nem, nem tudom, de vannak ilyen régi nagymama praktikák.
Gyógyteákkal, bő folyadék fogyasztással, olykor homeopathiás szerek bevetésével is jó eredmények érhetők el.
Egy a lényeg kedves Anyuka, ne veszítse el a fejét.
Mérjen lázat, adja be a gyógyszereket.
Tudni érdemes, hogy a szájon át alkalmazott gyógyszereknek időre van szükségük ahhoz, hogy hassanak. A gyógyszernek fel kell szívódnia, hatást kell kifejteni a hőközpontra (kb.10-30 perc), a hőtermelés csak ezután mérséklődik, majd ezt követően indul meg a hő leadás. A hűtőfürdő sokkal gyorsabban hat. A láz emelkedése azonnal megszűnik és megkezdődik a hőleadás is.
Olykor az összes lehetőség kihasználása, tehát a különböző fent felsorolt gyógyszercsoportok gyógyszereinek kombinálása hozza meg az eredményt. Egy csoporton belüli gyógyszereket azonban nem szabad együtt adni a túladagolás veszélye miatt.
Kedves Anyuka! Bízom benne, hogy nem ijesztettem meg a sok információval.
Egy 17 éves nagyfiú épp a határon van, ellátja még a gyerekorvosi ügyelet is de már van esély arra is, hogy a felnőtt ügyeleten is elfogadják jelentkezésüket.


Kulcsszó: láz

 

Hálás anyuka

2012. november. 12.  -  118.  cikk kinyitása

Először szeretném nagyon megköszönni válaszát, amit lázzal kapcsolatban irt nekem (október 14-en írtam önnek).
Ami ezután következik, azt hiszem megdöbbentő lesz önnek, de remélem megért majd. Elkeseredésemben tettem fel önnek ezt a kérdést, mert szükségem volt egy magyar szakember velemenyere is. Én egy skandináv országban élő magyar anyuka vagyok, aki mindig is nagy erdeklödessel és tisztelettel figyelte és követte az ön munkáját. Sajnos a legrosszabb, amit egy szulö átélhet már megtörtént velunk. Mi elveszitetteuk a 20 hónapos kisgyermekunket... És sajnos nincs rá válasz, hogy mi okozta. Az ok, amiért önnek azt a kérdést mégis feltettem, az az, hogy az egyetlen tünet, ami aznap kisfiamnál volt, amikor ez történt, hogy volt láza késő délután, 39,8 és kapott kúpot. Játszott, és élénk volt aznap este a láz ellenére, de este 10 órakor holtan találtuk. Az összes gyermekorvos itt állítja, hogy a gyerek a lázba nem halhatott bele, hanem volt annak más oka is, hogy miért nem bírta ki a lázzal járó stresszt a szervezete. De sajnos erre nincs magyarázat. Minden lehetséges vizsgálatot elvegeztek, semmit sem találtak, és korábban egészséges volt a kisfiunk, szépen fejlődött. Én vagyok az egyetlen, aki nem tud hinni az orvosoknak, én azon őrlődöm, hogy mégis belehalt a lázba, ha kapott egy görcsöt. Este 9-kor nem volt láza, 10 órakor már nem élt... Korábban sosem volt lázgörcse, én csak azért írtam azt önnek korábbi levelemben, hogy megtudjam, ön mit gondol a lázgörcsről, lehet e halálos. Van egy 8 eves kisfiunk is, neki sem volt soha lázgörcse. De ahogy értem, ön is azt írja, hogy nem okoz halált. Elveszíteni egy gyermeket a világ legnehezebb dolga, de hogy nem tudni mi okozta... A mi gyerekorvosunk egy metabolikus betegségre gyanakszik, mert az okozhat hirtelen halált kisgyermekeknél. Az újszülöttkorban levett vérmintákat is átnézték megint, de semmi... Azt mondják, hogy van 10000 fele különböző metabolikus betegség és nem tudni, hol kezdjék, melyiket nézzek. Az előző levelemben említettem önnek, hogy az USA-ból olvastam több orvosi cikket ezzel kapcsolatban, ennek oka, hogy ott több hasonló esetről olvastam, ahol kisgyermekek 12 hónapos kor felett, hasonlóan a csecsemőhalálhoz elhunytak. Remélem nem haragszik rám, hogy előző levelemben nem mondtam el mindent, remélem megért. Még egyszer köszönöm előre is válaszát, és hogy megért engem.
Egy elkeseredett magyar anyuka Skandináviában, aki bízik önben

 

Kedves Anyuka!

Nem is igazán tudom, hol kezdjem. Amióta megkaptam levelét, gondolkozom azon, mi lenne a legjobb válasz, hogyan mondhatnám el Önnek ismeretlen ismerősként, amit érzek. Mint mindig, amikor nem tudom pontosan mi a teendő, foglalkoztat egy dolog. Mivel naponta sportolok, még futás közben is az Önök története járt a fejemben az elmúlt héten és próbáltam fejben megfogalmazni mindazt, amivel esetleg segítségükre lehetek. Nem tudok ilyen helyzetben szakemberként viselkedni, vagy tárgyilagosan válaszolni, ezért engedje meg, hogy azt írjam, amit a szívem diktál.
Ami Önökkel történt, arra nincs az embernek megfelelő szókészlete, mert az, hogy őszintén sajnálom, igazából nem mond semmit. A többi szokásos sablon pedig nagyon távol áll tőlem, még akkor is, ha tudom, a sablonos részvétnyilvánítások is jól eshetnek.
Természetesen mivel kérdezi, válaszolok: persze hogy nem haragszom, hogy is tehetném, hogy tájékozódni akart egy bizonyos kérdésben és nem írta le csupán most utólag a teljes történetet. Megértem, hogy ha már elvesztette 20 hónapos kisbabáját, legalább a miérteket szeretné megismerni. Ez nagyon is érthető, bár sajnos már nem változtat az elvesztés tényén, de talán a feldolgozást, és a megbékélést segítené, vagy elviselhetőbbé tenné, ha magyarázatokat lelnének a megmagyarázhatatlanra.
Kedves Anyuka! Kérem próbáljuk meg még egyszer, most már a történet teljes egészét ismerve átgondolni az eseményeket. Azt írja: kisfia lázas lett délutánra. A magas lázra (39,8 fok) lázcsillapítót kapott, és azt követően élénk volt, magyarul jó volt a közérzete, hiszen úgy viselkedett, játszott, ahogy mindig is szokott. A kúp hatására láztalanodott 9 órára de 10 órakor már elvesztették Őt.
Kedves Anyuka! A láz, ahogy előző válaszomban is írtam, és ahogy Ön is említi tünet, nem pedig betegség. Tüneti kezelést vagyis lázcsillapítást alkalmazunk, ha észleljük, de ezzel nincs az alapprobléma megoldva. Magyarul a betegség, ami a lázat okozza, nem gyógyul. A gyógyulási idő sem rövidül le, csupán a kis vagy nagybeteg közérzete, állapota lesz a láz csökkenése miatt kellemesebb.
A láznak valami oka volt.
Tudom, a hirtelen csecsemőhalál – mint a neve is mutatja – valóban a szigorúan vett csecsemőkor (6 hetestől 1 éves korig) sajátja, de talán néha kitolódhat ez a határ.
Sok a vita és sajnos az okoskodás is ekörül a kórkép körül, ami nekem mindig azt jelenti, igazán nem tudjuk az okát. Vannak, akik azt állítják, az előzetesen beadott védőoltások egyik nem kívánt „mellékhatása”(!!!???) lehet, ha egy kisgyereket elveszítünk ezen a módon. Én a magam részéről nem hiszek ebben. Azt azonban el tudom képzelni, hogy a légzőközpontnak egy olyan rosszul beállt eltérése okozhatja a bajt, hogy az nem észleli kellő időben és módon a széndioxid felszaporodását, vagyis azt, hogy lélegezni kell. Úgy szoktam elmagyarázni a szülőknek, hogy ezt egy olyan betegség okozhatja, amit a mai vizsgáló módszereinkkel még nem tudunk kimutatni. Ezzel persze nem vagyunk sajnos beljebb az Önök esetében, csupán mint lehetőség mégis felmerült bennem.
A másik, bár azt írja, a kisfiú egészséges volt, szépen fejlődött, tehát nem valószínű, hogy volt-e újszülött korában valami baja a babának. Azt gondolják ugyanis, hogy olyan pici babáknál, akiknél a születést követő úgynevezett perinatalis (szülés körüli) időszakban gyakran észlelnek légzés leállásokat (apnoeét), gyakrabban fordul elő a későbbiekben hirtelen csecsemőhalál.
Kedves Anyuka! Azt is írja, az ottani orvosok azt mondták, nem bírta ki a lázzal járó stresszt a kicsi szervezete. Ez megint csak olyan dolog, ami nem visz előbbre.
Ha stresszről beszélünk, az nem elsősorban a láztól, hanem a lázat okozó alapbetegségtől lehetett. Ilyen magas, 4o fok közeli láz azonban valóban megviselheti a szervezetet, de ennek nem lenne szabad ilyen fatális eseménybe torkollnia.
A metabolikus elmélet magyarul valamilyen anyagcsere betegséget feltételez (a metabolizmus anyagcserét jelent) kiváltó okként, de az tényleg olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban.
A görcsroham, mint lehetőség, ha – mint írja – lefekvéskor, egy órával a tragédia előtt a gyerek láztalan volt, nem kizárható, de nem valószínű.
Őszintén szólva elég tanácstalan vagyok a miérteket illetően.
Amit pedig most fogok írni az semmi esetre sem orvosi vélemény, csupán a magam érzései természetesen úgy, hogy orvosként láttam, megéltem sok mindent.
Van egy 8 éves egészséges kisfiúk, és volt egy 20 hónapos babájuk, akivel ennyi idő adatott meg. Miért, miért nem, sajnos nem tudjuk, talán nem fog kiderülni soha.
Nem tudom a technikákat, hogyan kell, lehet egy ilyen veszteséget túlélni, feldolgozni. Azt is tudom, egyik gyerekünk nincs a másik helyett, mint ahogy senki soha nem pótolható, ha elveszítettük. Egy gyereket elveszíteni pedig olyan, mintha fordítva folyna visszafelé a Duna vagy valami baj lenne az idővel. Az nem normális dolog, hogy valaki a gyerekét temeti, de tovább kell élni és tenni a dolgukat bárhogy fájjon is a veszteség .A másik gyerekért és önmagukért is.
A halálra nincs más válasz, mint az élet.
Kedves Anyuka! Ne haragudjon meg rám, félve írom le, amit sok évvel ezelőtt tanultam egy nagy tudású orvostól a gyerek haematológián, ahol leukémiában sajnos gyakran veszítettünk el betegeket.
A módot sajnos nem tudom, de az érzés, hogy ha elég erőt éreznek már a veszteség után egy újabb gyerek vállalására… azt nagyon érzem, nem tudom, csak nagyon mélyről bentről szól.
Nem az elvesztett helyett pótolandó Őt hanem… az élet miatt. Talán a nagyobbik miatt is, aki a kistestvérét veszítette el.
Kedves Anyuka! Az embernek mint írtam nem nagyon van erre az egész történetre használható szókészlete.
Kérem, nézze el nekem, ha valami olyat írtam, ami feltéphetett sebeket.
Köszönöm bizalmát, a kérdést is, és csak azt tudom mondani Önnek, őrizze meg elvesztett kisbabáját, minden kedvességét, mindazt amit ezalatt a 20 hónap alatt kapott, kaptak tőle.
Lehet butaság ami még eszembe jutott és teljesen orvosiatlan. Ha elaludt, az biztos hogy nem szenvedett .Ez is lehet vigasz. Talán a jó Isten vagy valaki felsőbb hatalom (vérmérséklet kérdése, miben hiszünk) megkímélte attól, hogy egy csúnya, sok szenvedéssel teli anyagcsere betegséget kelljen végigszenvedjen. Tudom ez elég furán hangzik akkor, ha – mint írja – a baba egészséges volt, de azért nem kizárható.
Kedves Anyuka! Ugye megteszi, hogy beszámol egyszer még sorsuk alakulásáról vagy bármiről, ha az ottani tudósok, orvosok találnak valami magyarázatot.
Tiszta szívemből kívánok Önöknek megnyugvást, sok szeretetet és igazán minden jót további életükre.

 

Kötelező vagy nem

2012. november. 5.  -  117.  cikk kinyitása

Tisztelt doktornő!

A kérdésem a következő: a háziorvosunk felirt egy injekciót a 15 hónapos kislányunknak (MENJUGATE 10 µg por és oldószer szuszpenziós injekció) ezt kötelezö-e beadatni vagy nem? mivel a recept szerint több mint 7000 Ft-ba kerül és egy kötelező oltást tudomásom szerint ingyenesnek kéne legyen.
Jelige: Kötelező vagy nem

 

Kedves Eszter!
A Menjugate oltás nem tartozik a kötelező védőoltások közé. Receptköteles, tehát nem kapható vény nélkül, és fizetni kell érte. A fizetés mértéke függ a gyerek életkorától. 2 éves korig olcsóbb (magyarul támogatott), de nem ingyenes, 2 éves kor felett a teljes árat kell megfizetni. 15 hónapos korban azonban jár a kislánynak egy kötelező védőoltás, amit mumpsz, rubeóla és kanyaró ellen adunk be egy alkalommal ilyen kicsi korban és majd az iskolában úgynevezett kampányoltás keretén belül kap még egyszer 6. osztályban egy emlékeztető oltást a gyerek.
A kampányoltás azt jelenti, valahányadik osztályban életkortól függetlenül, tehát az évvesztesek is a 6. osztály végzésekor. Ez a két oltás ingyenes és három betegség ellen nyújt védelmet. A mumpsz, a rubeóla és a kanyaró ellen.
A mumpsz elsősorban a fiúkra veszélyes, igaz már a nagyobbakra, akiknél működőképes a hereállomány, mert ebben az életkorban vagy később felnőttkorban megkapva sterilitást okozhat. Ez azt jelenti, megkevesbedik az egészséges spermiumok száma és ez megtermékenyítési gondokat okozhat. A lányokat azért oltjuk, hogy a fiúkat megvédjük, mivel az az elképzelés, ha mindenki oltottá, vagyis védetté válik, megszűnik a fogékonyság és a betegség sem tudja felütni a fejét. A rubeóla a korai terhességnél okozhat komoly fejlődési rendellenességeket a születendő kisbabának, ezért hogy úgy mondjam itt a fiúkat oltjuk a lányok, fiatal nők védelme miatt.
Ezeket épp csak az érdekesség kedvéért írtam le.
Kedves Eszter! Vannak életkorhoz kötött kötelező védőoltások. Szerintem ezekkel kapcsolatban nincs sok gondolkozni való, mivel mint a nevük is mutatja kötelezőek, és ha jól tudom megtagadásuk bizonyos büntető szankciókat von maga után.
Nem vagyok járványügyi szakember, de talán érdekli a véleményem. Én a magam részéről feltételezem, hogy akik azon a vonalon dolgoznak és végzik a munkájukat ugyanolyan elhivatottak mint én. Nincs okom ezt másképp gondolni. Ha valamit egy ország járványügyesei kötelezővé tesznek, annak bizonyára megvan a jól megfontolt oka.
Tudom, mostanában sok fórumon megy a vita igen vagy sem kell-e és ha kell melyik igen melyik nem . Az enyém is csupán egy vélemény, de szerintem nincs értelme sem létjogosultsága félinformációk és mendemondák hatására veszélynek kitenni gyerekeinket. Hogy valaki felnőtt ember a saját ügyében mit dönt, mit választ, azon hajlandó vagyok esetleg elgondolkozni, de hogy valaki felesleges veszélynek teszi ki a gyerekét azt nagyon felelőtlennek vélem.
Térjünk vissza az Ön által említett Menjugate oltáshoz.
Ez a nem kötelező, más néven ajánlott vagy javasolt oltások közé tartozik.
Ez az oltáscsoport is több részre oszlik ma már. Van a javasolt, de 2 éves korig ingyenesen kapható Prevenar nevű oltás, amelyet Pneumococcusok által okozott betegségek ellen javasolunk.
A menjugate a meningococcusok által okozott betegségek ellen hat.
Mit is kell ezekről tudni? – kérdezheti Ön joggal. Honnan tudhatná egy szülő, hogy mikor dönt helyesen. Szerintem minderre és persze sok minden más egyébre van a gyerek háziorvosa, hogy ezekkel kapcsolatban megfelelő felvilágosítást adjon, adott esetben segítsen a döntésben. Ez szerintem nem csak abból kell álljon, hogy felírom a gyógyszert, mivel a szülők joggal szeretnének mindent megtudni egy betegségről, annak veszélyeiről, illetve az oltás esetleges szövődményeiről, ha már úgy alakul, hogy a szülőnek kell döntenie egy olyan ügyben amihez hát finoman szólva nem ért.
Messze vezet ez a kérdés, és nem azért nem mennék bele a részletes taglalásába, mert nincs véleményem, csak sajnos az én véleményemmel nem jutunk előbbre.
A magam részéről azt hiszem, át kell vállalni a döntést vagy ha azt nem is, pontosan és alaposan el kell mondani mindent ahhoz, hogy a szülők dönteni tudjanak.
Jó lenne, és talán eljutunk egyszer oda is, ha az egészségügy úgy állna, hogy finanszírozni tudna minden veszélyt jelentő betegség elleni oltást mindenkinek. Ahogy teszi is sok esetben (ezek a kötelező oltások) és ahogy épp az anyagiak miatt gondok vannak az esélyegyenlőséggel. Ez a téma azonban már egészen másfelé vezet.
Kedves Anyuka! A fent említett kórokozók (meningococcus, pneumocooccus, de a kullancs által terjesztett egyik betegség is) agyhártya-, agyvelőgyulladást okoznak. Sok ilyen kórokozó van, ezek azonban a legmarkánsabbak.
Az agyhártyagyulladás komoly betegség. Sokszor az életet is veszélyezteti, és nem ritkán maradványtünetekkel gyógyul. Függ ez persze a kórokozóktól, azok számától és a gyerek illetve a beteg védekező rendszerétől is. Itt, is mint oly sok esetben egyéni mérlegelés és döntés szükséges. Meningococcusok esetében a járványügyi állapotot is figyelembe kell venni. Vannak olyan helyzetek, amikor valaki fokozott veszélynek van kitéve a meningococcus fertőzéssel kapcsolatban. Bizonyos speciális munkakörökben védőoltás javasolt. Ilyenek lehetnek olyan mikrobiológiai laboratóriumok munkatársai, ahol meningitisben (agyhártyagyulladásban) szenvedő beteg anyagát (liquor vagy haemocultura – ezek az agyvizet illetve a speciálisan levett vért jelentik) vizsgálják, olyan laborok dolgozói, akik ezzel a baktériumtörzzsel foglakoznak (N meningitidis a baktérium neve), vagy olyan kórházi dolgozók, akik rendszeresen fertőző agyhártyagyulladásban szenvedő betegekkel foglalkoznak.
Ilyen esetekben védőoltás beadása a nemzetközi javaslat is.
Meningococcus oltóanyagok (vakcinák) tekintetében elég széles a választék. Az oltóanyagoknak kétféle típusa van: az ún. poliszacharid és a konjugált ismeretes, Magyarországon mind a kettő kapható.
Mit is jelentenek ezek a szakszavak,
A poliszacharid vakcina A és C továbbá A,C,W135 ,Y szerotípusú N meningitidis baktériumok ellen jó. Vagyis sok baktérium ellen. Csak egy oltásra van szükség, de az oltóanyag viszonylag rövid időre ad védettséget. Ilyen a Mencevax a Meningo A+C oltás. Ezek csak 2 éves kor felett alkalmazhatók.
A másik az ún. konjugált vakcina hatékonysága jobb, miután a meningococcus antigén fehérjéhez van kötve (konjugálva). Ennek megfelelően a hatása tartósabb, továbbá 2 évnél fiatalabb korban is ellenanyag-választ vált ki (indukál). Az Ön által említett Menjugate is ebbe a csoportba tartozik.
Kéthónapos kort betöltött de 12 hónaposnál fiatalabb csecsemők két egyenként 0,5 ml-es dózist kell kapjanak az oltások között legalább 2 hónap intervallummal (szünettel). 12 hónapnál idősebb kisgyerekek, így az Ön kislánya is csak egyszer kell 0,5 ml-es adagot kapjon. A két éven aluliak számára a konjugált vakcinák 70%-os TB támogatással rendelhetők. Receptre kaphatók.
Kedves Eszter! Nem kérdezi adassa-e be az oltást, a kérdés csupán annyi volt kötelező-e vagy nem ennek az oltásnak a beadása.
Lehet, nagy vihart kavarok, de akkor is azt tudom csak leírni itt és most, amit a betegeim szüleinek is mondani szoktam. Egyéni mérlegelés szükséges.
Hiszem, hogy a sok nem mindig több, de azt is, hogy ha a dolgok úgy állnak, veszélyben van a gyerek (vagy természetesen bárki emberfia) akkor nem múlhat a védelem azon, hogy ingyenes vagy fizetős valami, ami valóban megvéd egy nagy bajtól. Bízom benne, hogy a segítségére lehettem.


Kulcsszó: agyhártyagyulladás, oltás, kanyaró, mumpsz

 

Homeopátiás pihentető; Down-szindrómás kislány

2012. november. 5.  -  116.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!
Varju Edina gyógypedagógus vagyok Veszprémből. Egy kisóvodásom, Down-szindrómás 5 éves kislány – impulzív, kp. súlyos sérült, klasszikus bájos, tündéri Down-kislány – éjszakánként óránként megébred, sírdogál, sétál, keres valamit, amivel elfoglalja magát, aztán visszaalszik. Édesanyja kérdezte tőlem, volna-e természetes eredetű, homeopátiás, vagy más gyógynövényes, nyugtató jellegű készítmény, amely nem okoz függőséget és viselkedés-módosulást nála. (A kislánynak nincs szüksége nyugtatóra, viselkedés-módosítóra.) Köszönöm, ha válaszol. Tisztelettel: Varju Edina
Jelige: Homeopátiás pihentető

 

Kedves Edina!
Köszönöm kérdését. Jól esik, ha szakember, szakmabeli kéri segítségemet.
A Down-syndromások valóban bájos, kitüntetően kedves, szeretnivaló gyerekek.
Ez – és engedje meg, ha már így alakult, hogy válaszolhatok az Ön kérdésére, hogy néhány szót írjak erről a syndromáról azért, hogy a többiek is, aki a honlapot, vagy a könyvemet olvassák, tudják, miről is beszélünk – a betegség a mongolizmus vagy Down-syndroma (triszómia 21), a leggyakoribb veleszületett kromoszóma-rendellensség.
A Down-kór sajátságos arckifejezéssel járó (ferde állású szemek, mongoloid jellegű arc) örökletes kromószoma-rendellenesség, melynek egyik lényeges része, hogy a 46 kromoszóma helyett a mongoloid gyerekek testi sejtjeinek magjában 47 kromoszóma fordul elő. A 21. kromoszómapárhoz egy harmadik 21-es kromoszóma kapcsolódik (ezért is nevezzük 21 triszómiának a kórképet) amely a tipikus betegségjegyeket előidézi.
Az arc mongol vonásokra emlékeztet, de ha jobban megnézzük, persze egészen másmilyen. A belső szemzugban redő látható – ez az úgynevezett mongol redő, az ujjak rendkívül vaskosak rövidek. Gyakori a szív fejlődési hibája, rendellenessége is. Az izületek könnyen nyújthatók, az izomzat ernyedt, ezért elég fura testhelyzeteket is képesek ezek a gyerekek felvenni. A legnagyobb bajokat a szellemi defektus szokta okozni, de az tény, akit ismertem Downos gyereket, mind a barátaim voltak, kedves, melegszívű, rengeteg szeretetre vágyó és adni tudó egyének ők. Azt hiszem, ha szabad egy személyeset hozzáfűznöm, jó humorérzékkel megáldott, ragaszkodó gyereket ismerek, akik diagnosisa a Down syndroma.
A szellemi képességektől függően széles skálán mozognak. Van aki egész életén át gondozásra szorul, de akadnak köztük olyanok is, akik megtanulnak egyedül közlekedni, sőt egyszerű munkával akár pénzt is keresni.
Sajnos a betegség nem is olyan ritka. A statisztikák szerint 1000 újszülöttre jut egy Down-kóros.
A megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy valamivel gyakoribb a betegség előfordulása, ha az anya már negyven éven felüli. A méhen belüli szűrővizsgálatok erre a betegségre is kiterjednek. Olykor persze egészen fiatal anyák kisbabáin is előfordul ez a kórkép. A betegségnek gyógyszeres kezelése nincs. Türelmes irányítással, rengeteg törődéssel, szeretettel, gyógypedagógusok, gyógytornászok segítségével ki lehet hozni a maximumot ebből a helyzetből is. Cserébe hihetetlen szeretetet és ragaszkodást adnak. Nagyon barátságos, aranyos, mint Ön is írja szeretni való emberek, gyerekek ők. Visszatérve kérdésére kedves Edina,
hogy vajon mi az oka az ébredéseknek és az éjszakai keresgélésnek, azt bizony jó lenne tudni.
Talán álmodik valamit ez a kislány, talán éhes éjszaka is. Lehet, fél valamitől vagy valami rosszat álmodik.
Nehéz ezeket kideríteni tudom, de meg kellene próbálni. Én szívem szerint egészen biztosan nem adnék semmi valódi nyugtatót egy ilyen kislánynak. Igaz, teljesen egészséges nagyobb gyereknek sem, mivel az csupán a tünetet szünteti meg, ha ugyan egyáltalán megszünteti és nem az alapbajt orvosolja.
Megértem, persze jó lenne az egész család éjszakai nyugalmát biztosítani, mivel úgy gondolom leírásából, hogy a kislány otthon él.
Ez mindenképpen jó abból a szempontból, hogy harmonikusan fejlődhessen még akkor is, ha sérült, sőt talán épp ezért még fontosabb is.
Vannak nyugtató homeopathiás kevert szerek pl: a Sedatif PC ilyen, de én nem szoktam ezt alkalmazni gyerekkorban.
A Camomilla amit már nyugtalan újszülött is kaphat, talán segíthet az ébredések számának csökkentésében. Viszonylag magas potenciált kellene adni CH 15 vagy 30-ast. Lehet, az étkezés körül is akadnak gondok, ebben az esetben a Nux vomica adhat segítséget. Talán. Én mindenesetre rábeszélném a szülőket egy homeopathiás szakember felkeresésére, aki esetleg meg tudja mondani, persze hosszú kikérdezés után, hogy mi a kislány alkati szere, ami valószínűleg szintén segíthet megtalálni a nyugalmat, vagy legalábbis javítani a helyzeten.
Az Aconit olyan szer, amely csökkenti az elaludni képtelen vagy rémálmoktól megriadt gyerekek szorongását
A China olyan esetekre jó, amikor valaki a legkisebb zajra is felriad, a Coffea azt a fajta alvászavart javítja, ahol az izgatottság, a túlpörgés okoz alvási nehézséget. Szóba jöhet még az Ignatia is, a Kalium carbonicum és az Opium is. Mindez elég sok, amit írtam, inkább csak felsorolás, mivel a konkrét eset határozza meg leginkább a szerválasztást homeopátiás kezelés esetében talán még inkább, mint a hagyományos klasszikus orvoslás gyógyszereinél.
Nem tudom a kislány szellemileg hol tart, de abban biztos vagyok, sok játszás, rajzoltatás talán kivezetheti az elalvási, átalvási nehézséget okozó problémákat.
Remélem, tudnak valamit hasznosítani a felsoroltakból.
Kedves Edina! Sok szeretettel kívánok minden jót Önnek, és mindazoknak a gyerekeknek, akikkel a munkája során találkozik. A pálya, amit választott nem a legkönnyebb, de abban egészen biztos vagyok, rengeteg örömet és elégedettséget tud adni úgy, hogy az ember megtanulja megbecsülni a legkisebb jót vagy pozitív változást is.
Bízom benne, hogy a kislány valamelyik szer hatására megleli az éjszakai nyugalmat és pihenten még több örömet fog adni mindazoknak, akik kapcsolatba kerülnek vele. Köszönöm még egyszer a válaszolás lehetőségét.


Kulcsszó: alvás, Down-szindróma, homeopátia, nyugtató

 

kiscica?

2012. november. 2.  -  115.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!
Kislányom 2 éves. Szeretnék neki egy kiscicát. Kaptunk is ajánlatot tenyésztőtől, állandó orvosi ellenőrzés mellett tartott, beoltott, féregtelenített kiscica megvásárlására. Lakásunk városi lakás, sajnos nincs kertünk, tehát mindenképpen egy légtérben leszünk. Szeretném, ha a gyerek tanulna felelősségtudatot, gondoskodást, de azt is szeretném tudni, van-e egészségügyi kockázat? Csak azóta vagyok ilyen izgulós, amióta magam is anyuka vagyok. Nekem volt kismacskám kicsi koromban, soha semmi bajom nem lett tőle. A lányomnak nem túl erős az immunrendszere, az is felmerült, nem asztmás-e, de macskaszőr allergiája nincs. Lehet, hogy én aggódom túl a dolgot, vagy tisztaságmániám van?
Várom szakmai meglátásait!! Köszönjük!! Csilla

 

Kedves Csilla!
Köszönöm kérdését. Ne izguljon, szerintem sohasem lehet túlaggódni. Nincs felesleges és buta kérdés, mert az ember attól a pillanattól kezdve, hogy gyereke, gyerekei lesznek egy fokozott felelősségérzettel éli az életét. Szeretne természetesen mindent úgy csinálni, hogy az a lehető legjobb legyen a gyerek számára mindenféle szempontból.
Kezdődik a dolog úgy, hogy Önnek is volt kiscicája, tehát valószínűleg sok kedves élménye van a cicával kapcsolatban, és úgy véli, kislányának is megadná azokat a boldog érzéseket, amiket egy ilyen házi kedvenc legyen az kutya cica vagy bármi más okozhat.
Kérdés azonban Ön mennyi idős volt, amikor a cicát kapta, kérdés milyen körülmények között laktak, és főleg kérdés: volt-e, felmerült- e az asztma az Ön esetében is kiskorában. Ezek ugyanis megváltoztatják az ember hozzáállását.
Egy 2 éves kislány még nem igazán tud, nem képes felelősséget vállalni. Nem tart még ott a szocializálódásban. Később valóban jó és fontos lehet egy állat, akiért a gyerek, gyerekek a felelősek, bár őszintén szólva elég gyakran látom, hogy inkább a szülőkre marad a kutyasétáltatás dandárja. Van persze másképpen is, de ahhoz idősebbnek kell lenni.
A cica amennyire én tudom lényegesen önellátóbb lény, nem kell sétáltatni, ő maga mászkál el és jön mindig vissza, haza. Természetesen ez is nyilván szoktatás kérdése, hogy szabad-e a cicának kimennie a lakásból. Ha kimegy, hiába van oltva, féregtelenítve, bármi megtörténhet.
Szabad-e, lehet-e, kell-e állatot tartani kisebb-nagyobb gyerek mellett? Sok különböző szociális helyzetben élő szülő nagyszülő, egy-és többgyerekes család felnőtt tagja teszi fel a kérdést évek óta.
Ha a szívemre hallgatok, mindig igen lenne a válasz, hiszen egy kutya, egy cica vagy bármi házi kedvenc valóban képes bearanyozni a család életét. A sok öröm mellett azonban adódnak gondok is.
Nézzük az egészségügyi szempontokat, hiszen ebben kéri tanácsomat kedves Csilla!
Vannak állattartást egyértelműen kizáró betegségek, melyek az állattól függetlenül alapbetegségként szerepelnek, de kutya, cica vagy bármi más otthon tartható és gondozható állat léte tovább ronthatja a beteg állapotát. Ezekben az esetekben ellenjavallt az állattartás. Másrészről vannak olyan kórképek, betegségek, amelyeket gyerek, de felnőtt is állatoktól kaphat, megbetegítheti az addig egészséges családtagokat.
Mindenképpen ellenjavallt szőrös állat tartása asztmás allergiás gyerek mellett, pláne ha a kutya- vagy macskaszőr allergia bizonyított.
Kedves Csilla! Azt írja, felmerül az asztma lehetősége, de nincs állatszőr allergiája a kislánynak. Ez jó hír, én azonban nem reszkíroznék. Az pedig, hogy nem erős a kislány immunrendszere, ebben a korban teljesen normális. Egy 2 évesnek sokkal gyengébb a védekezőrendszere, mint a felnőttnek, hiszen egy érési folyamat kapcsán fog majd teljes kapacitással működni. Az hogy a gyerek valóban allergiás lesz-e (reméljük nem) – ki fog derülni. Addig érdemes a cicáról – és megint csak reméljük időlegesen – lemondani.
Én biztosan várnék még. A felelősségvállalás szempontjai sem lényegesek még most annyira, és az allergia veszélye is inkább a várakozás melletti döntést erősíti szerintem.
Kedves Csilla! Reméljük, néhány hónap vagy egy év elég a kérdés megválaszolására, és akkor nincs akadálya, hogy kislánya társat kapjon egy kisállat személyében.
Azt javaslom, beszéljen másokkal is, esetleg állatorvos véleményét is hallgassa meg.
Én ezt tartom helyesnek, hozzátéve, ha megenged egy személyes vallomást:
Borisz, a fiam menhelyről haza hozott kutyája néhány éve bizony még az én életemet is boldogabbá teszi, pedig nem lakunk együtt, csak szerencsére gyakran lehetek vele. Mindezt csupán azért fűzöm hozzá a leírtakhoz, hogy nem általában ellenzem az állattartást, hanem inkább azt mondanám körültekintéssel, és ésszerűen az örömök fognak dominálni.
Minden jót kívánok egész családjának a leendő cicával együtt.


Kulcsszó: állattartás, asztma

 

11 hónapos

2012. november. 2.  -  114.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
A kislányom 11 hónapos, ma többször is sírt (álmában is), mielőtt pisilt volna. Meg vagyok ijedve, hogy talán felfázott. Ha valóban ez a baj, akkor van-e valamilyen gyorssegély, hogy ne rosszabbodjon? Természetesen el fogom vinni orvoshoz, de szeretném megelőzni a komolyabb gyógyszeres kezelést. Van valamilyen gyógynövény, homeopátiás szer, amit kaphat ő is?
A másik kérdésem az lenne, hogy nem árt-e a lábának az egész napos cipőhasználat? Nem akartam, hogy egész nap cipőben legyen idebent is, de lehet, hogy az lenne a jobb. (Már önállóan jár, magabiztosan, ezért egész nap jön-megy. A mamuszát mindig lehúzza a lábáról. )
Köszönöm a segítségét.
Nikolett

 

Kedves Nikolett!
Az hogy egy 11 hónapos kislány olykor naponta többször is sír, sajnos előfordul még akkor is, ha édesanya ettől nagyon elszomorodik. Egy ennyi idős kicsi lány néha ezen a módon tudja csak kifejezésre juttatni nem tetszését, vagy tiltakozását, vagy természetesen akár fájdalmát is.
Nem egészen értem, hogy miből gondolja Anyuka, hogy a sírások pont akkor jelentkeznek, mielőtt a kislány pisilne.
Egy 11 hónapos nagyjából még akkor pisil, amikor kell. Nem tudja még visszatartani az ingert. Gondolom, ezért aztán természetesen pelenkás, így tehát nem egészen értem, hogy miért érzi úgy kedves Nikolett, hogy a sírás és a pisilés között összefüggés lenne. Persze elfordulhat, hogy például piros vagy kiütéses valamitől az egész pelenkázott terület, ami csípő kellemetlen érzést okozhat, amikor pisil.
A felfázás valóban kellemetlen vizelési ingerként jelentkezik főleg nagyobb korban, de nem olyan típusú fájdalom, amitől sírni kellene.
Amennyiben felfázásra gyanakszunk, mindenképpen meg kell mutatni a gyereket –pláne ebben az életkorban, és főleg mert kislány az orvosnak. Vizeletvizsgálattal a diagnózis elvethető, vagy bizonyítható.
Azért mondom, hogy kislányoknál jobban oda kell figyelni, mivel a húgycső rövid, könnyebben lehet fertőződni.
Ha úgy érzi, a gyerek gyakrabban és fájdalmasakat pisil, érdemes kamillás ülőfürdőt csinálni vagy illóolajos pakolással a has alsó részét melegíteni. Ezek csökkenthetik a szubjektív kellemetlenségeket, de nem gyógyítanak.
Tőzegáfonya kapszula az, ami jótékony hatású, de 11 hónaposan én inkább a folyadékból adnék egy nagy evőkanállal. (Dr.Steinberger Németországból behozott folyadékjai között van áfonya is, nagyjából aranyárban!!!)
Olykor az is előfordul, hogy a kisajkak nem válnak teljesen szét, egy sejtes összetapadás észlelhető, ami kellemetlenségeket okozhat. Ilyen esetben gyermeknőgyógyászhoz kell fordulni, aki megoldja az összetapadást. Ez azért lényeges, mert ilyen esetben könnyebben telepszenek meg kórokozók a területen és okozhatnak pontosan az említett rövid egyenes húgycső miatt felszálló fertőzést.
Kedves Anyuka! Menjenek minél hamarabb orvosukhoz, aki eldönti, mi a panasz oka, és orvosolni tudja a bajt.
Kérdése második részével kapcsolatban sok a vita manapság.
Egy járni tanuló, éppen stabilan járni kezdő kisbaba szerintem jó, ha olyan lábbelit visel, ami fogja a lábát. A mamusz ugyan elég viccesen néz ki egy ilyen kislány lábán, de nem az ideális megoldás.
Jó, ha olyan papucsot próbálnak venni, ami egypántos, lehetőleg nehéz talpú, hogy a lábujjakkal minden lépéskor kapaszkodni kelljen, ami edzi a láb kicsi izmait.
A lábboltozat az izmok aktív működésekor alakul ki. Ezért természetes talajon (homok, fű) előnyös a mezítlábas járkálás, de erre a parketta, a szőnyegpadló nem alkalmas.
Később, ha kicsit idősebb lesz a kislány, érdemes lábtornát végezni Lábujjhegyen járás (óriásjárás), sarkon járás (ez törpejárás), láb külső élén lépkedés (ez a hordójárás), illetve azt játszani, ki tud több vékony ceruzát, tollat felvenni a lábujjaival a családból. Ha játék – és ezért írtam le a játszóneveket – a gyerekek sokkal szívesebben csinálják mintha kötelező feladat. Valljuk be, nincs ez másképpen felnőttkorban sem.
Kedves Nikolett! Remélem kislánya hamarosan túl lesz azon a problémán, ami a sírásokat okozza. Minden jót kívánok Önöknek.


Kulcsszó: alvás, cipő, sírás, vizelet

 

Trauma

2012. október 30..  -  113.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Másfél hónappal ezelőtt a 2 éves kisfiamat kórházba kellett vinni és az intenzív osztályra került, ahol nem lehettem vele. Az elmondottakból tudom csak, hogy gyomormosást csináltak nála, infúziót kapotté és ki volt kötve az agyhoz. 1 nap után áttették a fül-orr-gégészeti osztályra, ahol mar vele lehettem, de mindennap többször is kapott injekciókat. A mai napig, hacsak meglát valakit fehérben, mar rögtön bújik hozzam, és mondja, hogy ne bántsák. Azóta nagyon anyás lett, nem mozdulhatok mellőle sehová, mindig vele kell lennem, naponta többször is elmondja nekem, hogy de anya szeret engem, igaz, és nem hagy? Mindenért sir, hisztizik, nem engedi, hogy felöltöztessem, tisztába tegyem, mindenre nem a válasz. Éjszaka rosszul alszik, mindig álmodik valamit, felriad, magán kívül síir.
Kérem Doktornő, válaszoljon levelemre, mert nagyon kétségbe vagyok esve.
Előre is köszönöm a válaszát,

Egy aggódó anyuka

 

Kedves Katalin.!
Elég rémes egy történet ez. Szegény kisfiú, ez volt az első, ami eszembe jutott, amikor levelét elolvastam.
Teljes érthető, hogy aggódik, és kétségbe van esve, mégis azt kell mondjam, ne tegye, mert nagy valószínűséggel a helyzet meg fog oldódni.
Nézzük először is mi történt?
Nem írja kedves Katalin, hogy miért kellett kisfiát kórházba vinni, de gondolom, mivel intenzív osztály került, valami komoly baja lehetett. Abból meg azután, hogy azt írja Anyuka, gyomormosást is végeztek, én arra gondolok, esetleg lenyelt vagy megevett valamit a gyerek, amit nem kellett volna (mérgező növény, felnőtteknek való gyógyszer stb.) Ha jól gondolom, és valóban valami ilyesmi történt, teljesen érthető hogy nem engedték meg, hogy Ön is jelen legyen a beavatkozás alatt. A gyomormosás rettentő látvány, de ha szükséges, nincs mese, meg kell csinálni. Különösen azért, mert ha időben történik, azzal meg lehet akadályozni, hogy a mérgező anyag felszívódhasson és kifejthesse nem kívánt hatását. Ezt követően nyilvánvaló, hogy infúziót kötnek be, mivel a gyomormosás után egy jó ideig még inni sem tanácsos. Az infúzió célja egyrészt a folyadékpótlás, másrészt és legfőképpen az, hogy hamar be lehessen avatkozni, ha bármi probléma adódik. Értem ezalatt hányás, rosszullét vagy bármi olyasmi, ami esetleg arra utal, mégiscsak felszívódott valami abból, amit a gyerek lenyelt.
Kedves Anyuka! Azt hogy az infúzió bekötésekor miért nem lehetett már Ön is ott, nem nagyon értem, és azt sem, ha a gyerek nagyon nyugtalan volt – mivel nyilván azért kötötték meg a kezét, mert dobálta magát, vagy ki akarta tépni az infúziót – miért nem segíthetett Ön is, főleg a kisfiú megnyugtatásában. Akárhogyan is történt, ez semmi esetre sem egy jó történet. Persze, nem tudom, hogy valóban így volt-e, csak feltételezem. A lényeg és ez már tulajdonképpen válasz is az Ön kérdésére, a kisfiú viselkedése szerintem ezek után teljesen normális. Azt nem egészen értem, miért kerültek át a gégészeti osztályra, de nyilván valamilyen fertőzés miatt került erre sor. Ez lehet annak is az oka, hogy a gyerek még napokig naponta többször kellett injekciót kapjon. Feltételezem, ez valamilyen antibiotikum lehetett.
Kedves Anyuka! Egy kisgyerek valamit lenyel, valamit megeszik vagy megbetegszik, és felgyorsulnak az események. Még egy felnőtt is megijed ilyenkor, nemhogy egy kisgyerek. A gyerekek, és erről sokszor volt szó, és lesz is szerintem, mindig a mában élnek. A jelenben. Ettől varázslatos a gyerekkor. Nem elmélkednek a múlton, és nem tervezgetik a jövőt. Itt és most vannak jelen az időben. Sok okosító könyv tanácsolja felnőtt korra is ezt a hozzáállást. Azt, hogy ne rágódjunk a múlton, és ne szorongjunk a holnaptól, hanem éljük meg a mindenkori mai nap örömeit, és tegyük meg azt, amit ma meg lehet tenni. Jó lenne ha ez felnőtt korban is megvalósítható lenne. Mi felnőttek már sajnos nem így vagyunk kódolva. Rágjuk a múltat és szorongunk a jövőtől, pedig csak a ma az, a mai nap, mindig a mai nap, amiben javítani tudunk az életünkön.
A gyerekek így élnek, és ez részint nagyon jó, de azért van egy nagy hátránya is. Nevezetesen az, hogy ha ma van valami gond, baj, fájdalom, egy gyereknek nem lehet azt mondani, majd elmúlik, mert az a jövőben van, azzal nem tud mit kezdeni.
Ha ma és most fáj, nem tudja elképzelni, hogy hamarosan elmúlik, megszűnik a fájdalom. És ez csak az egyik része a dolognak. Nem is a leglényegesebb, csupán azért írom le, hogy a többi mondandóm jobban érthető legyen.
Nézzük tehát a konkrét történetet. Nézzük mindezt a gyerek szemszögéből.
Valami történt, amitől anya hirtelen kapkodni kezd, lenyeltem, megettem valamit vagy csak belázasodtam, magyarul nem érzem jól magam, felnyalábolnak, elvisznek egy általam nem ismert helyre – ez lenne a kórház – ahol idegenek megfognak, ledugnak a torkomon egy csövet, és az anyukám is eltűnik valahová. Hát ember legyen a talpán, akár felnőtt ember is, aki ezt könnyen feldolgozza. Mert ez eléggé érthetetlen. Egy pici gyerek semmi esetre sem értheti ezt meg. Még mi felnőttek is, akik sok információval rendelkezünk, egy kórházba kerülés előtt bizony szorongunk, sőt nemritkán félünk minden ismeretlentől. Egy gyomormosás különben sem tartozik a kellemes beavatkozások közé. Az infúzió bekötése is fájdalmas, és azt sem értheti szegény kisgyerek, miért lóg a karjából valami, ami zavarja és esetleg kellemetlen érzést okoz.
Egy szó mint száz, hirtelen rászakadt erre a kicsi fiúra egy csomó kellemetlen és fájdalmas tapasztalás. Persze hogy üvölt a fehér köpenytől, ugyanis csak kicsi, de nem ostoba, látta hogy akik „bántották” fehérbe voltak öltözve.
Kedves Anyuka! Amit írok, természetesen nem gondolom komolyan, nem bántás, ami történt, szükséges beavatkozások, amelyeket azért kellett megcsinálni, hogy a baba meggyógyuljon. Én most úgy próbálom meg érzékeltetni az eseményeket, ahogy a kisfiú megélhette őket. Valami történt, aztán futás volt valahová, ahol anya otthagyott és bántottak – ez a rövid története annak, amit Katalin leír.
Kedves Anyuka! Az lenne a fura, ha ezek után nem tapadna rá a gyerek az anyukájára, mint a vinyetta. Gyerekeinknek évekig mi jelentjük a biztonságot, a stabilitást. Egy ilyen akut kórházi esemény elbizonytalaníthatta a kisfiút. Ha egyszer megtörtént, megtörténhet bármikor máskor is ,talán ezt érezheti, és fél, hogy megint olyan helyzetbe kerül mint a betegsége kapcsán. Ennyi idős korban a biztonságérzés azonos a szeretettel egy gyerek fejében. Azért mondja tehát, hogy anya szeret, és nem hagyja, hogy bántsanak, mert biztatja magát, hogy minden úgy lesz, mint a betegség előtt volt.
Erre minden esély meg is van.
Kedves Anyuka! Szerintem a gyerek teljesen normálisan viselkedik. Ön is azt írja a jeligében „trauma”, és sajnos ezért vagy azért a gyereket tényleg trauma érte.
Idő kell, amíg megnyugszik és feldolgozza a történteket. Mint ahogy Önnek is az kell, hogy megnyugodjanak. Nem vagyok pszichológus, amit írok nem szakvélemény . Lehet, a kisfiút olyannyira megviselték a történtek, hogy szükség lehet szakember (gyermekpszichológus) segítségére.
Ha úgy érzi Anyuka, hogy bizonytalan, ne szégyelljen akár ilyen segítséget kérni.
Nagyon sajnálom, ami Önökkel történt. Előfordul néha, hogy ilyesmi megtörténik, akármennyire nem szabadna ennek megtörténnie. Azt gondolom türelem, és rengeteg kényeztetés meg szeretet meghozzák a megnyugvást mindkettőjük számára.


Kulcsszó: kórház, trauma

 

kislány, éjszaka is pelus nélkül?

2012. november. 11.  -  112.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

Kislányom júniusban múlt 3 éves. A napközbeni pelenkáról való „leszokása” könnyen ment, 2 éves kora előtt szinte egyik napról a másikra szokott le úgy a pelenkáról, hogy azt napközben már csak a délutáni alváshoz használtuk. Idén március óta pedig a délutáni alvásoknál is gond nélkül elhagyta a pelenkát. Éjszaka után még nedves pelenkával ébredtünk, de gondoltam, ha ilyen ügyes volt napközben, megpróbáljuk, hogy végleg elhagyjuk a pelust. Júliusban kezdtük el a pelenka nélküli alvást, sajnos csak kevés éjszaka volt mikor lányom nem pisilt be. Sokszor ki is hoztam éjszaka pisilni, de ezzel sem jutottunk előbbre.
Kérném a segítségét, hogy mit tegyünk, kell-e szakorvoshoz fordulni, vagy még 3 és fél évesen esetleg várhatunk. Vajon azt jól tettem, hogy éjszaka felkeltettem?
Kérném segítségét, mert most nagyon elbizonytalanodtam, talán térjünk vissza a pelenkára is?
Szíves segítségét előre is köszönöm!

 

Kedves Melinda!

Először is a leglényegesebb, nincsen semmi baj. Sem Önnel, Önökkel, sem a kislánnyal ebben egészen biztos vagyok. Egy érési folyamat zajlik, és ebbe érzésem szerint talán picit türelmetlenségből, talán a környezet nyomására, talán, mert van egy másik gyerekük, aki ennyi idős korában már…. talán. És mivel talán, valóban csak találgatok. Nehogy félre értse nem kritika, amit írok. Sem önnek, sem senkinek, aki itt és ezen a fórumon, ami a honlapom és a megjelenő könyvem, megtisztel a kérdésével. Igaz soha máskor a munkám során sem.
Nem szabadkozom, hiszen nincs is miért, csak olyan sok rosszat hall az ember, ezért szeretném, ha megértené pontosan, amit írok. Adott esetben a rendelőben is az a dolgom, hogy a gyerek biztonsága érdekében a szülőt jól, pontosan és érthetően világosítsam fel. Ha ez nem történik meg, lehet valaki akármilyen nagy tudású doktor, a baba nem lesz megfelelően ellátva. Mert lássuk be, a gyerek ellátásához mi orvosok csak hozzáteszünk. A „munka” dandárját a szülők végzik Jól képzett szülők jobb helyzetet képesek teremteni, és az, hogy a szülő mennyit tud, mit ért meg, bizony nem kis százalékban rajtunk, orvosokon is múlik. Én ezt tanultam, és tanulom folyamatosan, amióta dolgozom, több mint 30 éve. Máshoz nem nagyon értek. Más mást tud a saját szakmájában, amihez én vagyok teljesen képzetlen adott esetben.
Tudom, az internet adta lehetőségek hatására felnőtt egy magabiztosabb generáció, és ez rendben is volna. Hitem szerint azonban a személyes beszélgetéseket nem pótolja semmilyen kereső, és mivel én ezt a kérdezz-felelek megoldást nagyon személyesnek érzem, azért is írok le ilyeneket.
Térjünk tehát vissza az eredeti kérdéshez, ehhez a mondhatni sikertelennek minősülő éjszakai kísérlethez. A legfontosabb és erről már többször volt szó itt a honlapon is, a szoba- vagy ágytisztaság nem az intelligencia fokmérője. Egy érési folyamat eredménye, amely érést a gyerekek -tól és -ig különböző életkorban érnek el. Sokat hallom, sokszor hallom egy másfél évesről: olyan okos, már bilibe kakil, pedig általában ilyen esetben arról van szó, anyuka nagyon szemfüles, és kifigyeli, mikor szokott a baba kakilni. Akkor aztán rohanvást alátolja a bilit és büszkén mondja: az övé okosabb az átlagnál.
Így vagyunk ezzel mindannyian, akár bevallja az ember akár nem. Amikor az én gyerekem csinált valamit az átlagosnál jóval korábban, engem is majd szétvetett a büszkeség, hogy az enyém micsoda világcsodája. Igaz, akkor is úgy éreztem, ha nem csinált semmi különöset, és ebben nincsen semmi különleges, az ilyen elfogultat, még ha látja is a gyerek hibáit, úgy hívják édesanya (nem is beszélve a nagymamáról) vagy adott esetben, bár ritkábban édesapa (vagy nagypapa).
Ez eddig rendben is volna. Ott azonban már hibádzik valami, ha a gyerekre időnek előtte rá akarunk valamit kényszeríteni. És a nem ágytiszta gyereket pelenka nélkül altatni és adott esetben mindennapi kudarcnak kitenni bizony szerintem a kényszer egyik formája, még ha finom kényszer is.
Napközben szépen megy a dolog, hiszen a kislány ébren van, és érzi az ingert a pisilésre. A nappali alvás pedig oly rövid idejű, maximum 2 óra, hogy ha előtte pisilt a gyerek, simán kibír a hólyag kapacitása már egy délutáni alvásnyi időt. Az éjszaka viszont hosszú. Szerencsés esetben a kislány mélyen alszik, és ezért esetleg még nem érzi az ingert. Nem ébred fel rá. A testi jelzéseket is, mint éhség, jóllakottság vagy a szükség jelzései, meg kell tanulni. És hozzá meg kell érni annak a funkciónak, hogy kordában tartom a gyűrűsizmaimat. Magyarul a záróizmokat. Hogy miért júliusban kezdték el a pelenka elhagyását éjszakára, nem teljesen világos a számomra, de nincs is különösebb jelentősége, mivel, mint írja, nem jutottak előbbre.
Az éjszakai ébresztgetéssel bajt nem csinált kedves Anyuka csak feleslegesen tett valamit, aminek az ön szomorúsága a következménye. Ha pedig Ön szomorú az éjszakai bepisilés miatt, ennek nyilván vannak a kislányra is kihatásai.
Kedves Melinda! Kislánya valószínűleg nem érti, mi is az oka az éjszakai keltegetésnek, hiszen nem érzi még éjjel azt, amiről nappal már megtanulta: indulni kell a pisilésre kinevezett helységbe magyarul a WC-be.
Tegye vissza a pelenkát erre a kicsi lányra és aludjanak nyugodtan mind a ketten. 3,5 évesen nincsenek még semmiről sem lemaradva. Ha megnyugtatja, kérjen egy sima vizeletvizsgálatot, bár kétlem, hogy bármi baja lenne a kislánynak.
Abban az esetben, ha valaki már stabilan szoba- és ágytiszta, és hosszabb idő után balesetek fordulnak elő, nagyobb a gyanú egy esetleges fertőzésre.
Egy-két hét, maximum néhány hónap múlva – és ez még bőven belefér a normál szórásba – a probléma magától meg fog oldódni.
Jó lenne néha, ha más komoly betegség ügyében is ezt lehetne írni.
Türelem Melinda. Élvezze azt, amit a gyerek már tud, dicsérje, ha ügyes, okos, tanulékony, és ne foglalkozzanak egy ideig a pisiléssel. Sokszor a fokozott odafigyelés épp az ellenkező hatást éri el mint szeretnénk.
Örülnék ha később beszámolna a fejleményekről.


Kulcsszó: ágytisztaság, pelenka

 

Magas láz, vesegörcsök

2012. november. 11.  -  111.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!

Több mint egy hete kezdődött a problémám azzal, hogy vesetáji fájdalmat éreztem. Mivel régebben többször voltam kórházban is vesegörcs miatt, arra gyanakodtam és bevettem fájdalomcsillapítót, Cataflamot. Kb.20-30 perc múltán megszűnt minden panaszom. Majd 4-5 óra elteltével újra kezdődtek a tünetek. Ami nagyon furcsa nekem, hogy minden esetben magasra szökő (39.8) lázam volt, ami a fájdalommal együtt kezdődött, nagyon erős hidegrázással, és a fájdalom megszűnésekor izzadással el is tűnt. Többek között azért találom furcsának ezt a lázat, mert nem vagyok egy belázasodó, beteges típus. Nálam a láz nagyon ritkán fordult eddig elő, max.5 évben egyszer és nem ment feljebb 37,5-nél. Most pedig naponta 5-6 alkalommal szökik fel hirtelen magasra. 2 napja szedek antibiotikumot, de ezalatt sem szűntek a panaszaim. Azt tudom, hogy a vesegörcsöt már ennyi ideig nem tudnám húzni, és az orvos (bár elég felületesen) megvizsgált és először azt mondta, hogy vese, aztán azt mondta, ízület… nem tudja. Szeretném magam kivizsgáltatni, mert kezdek félni, egyszerűen az elhúzódó, folyamatos, illetve ismétlődő láz miatt aggódom. Bár a fájdalom sem elhanyagolható, hiszen egyik pillanatról a másikra jön elő és borzasztóan intenzív, erős. Tudna nekem valamiféle tippet adni, hogy merre induljak el, ha ki szeretném magam vizsgáltatni ezzel a problémával?

Köszönettel:Ivett

 

Kedves Ivett!

Első olvasatban ugyan nem tűnik gyerekproblémának, amit kérdez, sőt leveléből arra következtetek, életkorát tekintve sem nagyon lehetne már az én betegem (0-tól -18 éves korig terjed az az életkortartomány, akiket el kell gyerekgyógyászként látnom) ennek ellenére szívesen válaszolok kérdésére.
Teszem ezt azért, mert megtisztelőnek érzem bizalmát, és azért is, mert azt tanultam Albert Schweizertől, aki ugye nem mondhatjuk, hogy kis formátumú orvos lett volna, hogy az orvos néha gyógyít, gyakran segít, mindig vigasztal.
Igyekszem eszerint élni.
Végül is egy orvos diplomája nem arról szól, hogy életkori határok között segítsen csak. Annyit mindenesetre szeretnék előrebocsátani, nem vagyok felnőttgyógyász, régen jártam egyetemre, tehát egészen biztos nem lesz alapos és szakszerű, amit válaszolok, de bízom benne, hogy segít eligazodnia a leírt problémában.
Kedves Ivett! Nézzük először az általánosságokat. „Nem vagyok lázasodó beteges típus, nálam a láz nagyon ritkán fordult elő”.
Ez kifejezetten jó hír, de nem elsősorban típus dolga, inkább arról van szó, jó és erős immunrendszerrel bír, nem találják meg gyakran olyan kórokozók, amelyek egyik tulajdonsága, hogy hyperthemiát (magyarul lázat) okoznak. Ezen kórokozóknak nagy a lázkeltő effektusuk. A láz egyébként az egyik nagy segítője az orvosnak.
Ha valahol, bárhol a szervezetben gyulladás támad, van néhány olyan allarmirozó tünet, ami azt jelzi: figyelj csak, baj van, jó lesz utánanézni, hol van elakadás, gond a rendszerben. Abban a rendszerben, amit úgy hívunk, az emberi (legyen az pici csecsmő vagy aggastyán) szervezet. Hol, miért és mikor támadt a baj, amit a szó szoros értelmében orvosolni kell.
A láz, a fájdalom, a pirosság, a duzzanat és a kiesett funkció (latinul:calor, dolor, rubor, tumor, funkcio laesa) már Hippokratesz leírása szerint is a gyulladás vezető tünetei. Ráadásul még az is nagyon jó és segít mind a diagnosis, mind e therápia vonatkozásában, hogy ezek időben is jól behatárolható tünetek. Azt hogy fáj, vagy lázas vagyok, nem lehet nem észrevenni, és az is feltűnik az ellenkező oldalon, ha elmúlt a fájdalom, a duzzanat, a pirosság és a láz és a szerv vagy az egész szervezet ismét harmonikusan képes működni.
Egészség mondjuk nagyon plasztikus szóval magyarul, ami ha tágítjuk a horizontot az ’egész’-séget jelenti, a tejes harmonikus egészet.
Csoda részint, ahogy ez ki van találva, és az is, hogy a magyar nyelv milyen szép és kifejező.
Nem tartozik ugyan ide, de eszembe jutott, elmondom: felmerült nyelvész leszek, annyira elvarázsolt kicsi koromtól kezdve anyanyelvünk szépsége és kifejező volta. Szerencsére másképp döntöttem, és még nagyobb szerencsére most néhány hónapja módom van itt a honlapon és a könyvírás kapcsán kiélnem ezt a vágyamat, hogy minél szebben, érthetőbben és plasztikusabban fejezzem ki magamat.
Térjünk azonban vissza a lázhoz. Tudom, van egy olyan elmélet, hogy a láz megléte vagy hiánya típus dolga, de ezt az utóbbi évek kutatásai megdönteni látszanak. Nagy kutatási téma ez, sokat lehetne róla beszélni, van is a válaszok között olyan, ami a lázzal foglakozik. Ha érdekli, beütve a láz keresőszót bizonyára megtalálja kedves Ivett az előzőleg leírtak között.
Amit mindenképpen érdemes tudni, szerintem az, hogy a láz magassága nincs összefüggésben a betegség súlyosságával. Tehát enyhe, úgynevezett banális fertőzésben is lehet magas lázat észlelni. Az is igaz, komoly, súlyos betegségben viszont előfordulhat, hogy nem találunk magas lázat, olykor hőemelkedést is éppen csak. A láz tünet, nem betegség, meg kell találni az okát, és azt kell kezelni. A láz csillapítása fontos akkor is, ha a fent említettek ismeretében úgynevezett tüneti terápia. Elsősorban megkönnyebbülést hoz a betegnek, másrészről bár ez szorosan összefügg azzal, hogy a beteg jobban lesz, a maximumon pörgő pulzusszám, a megemelkedett légzésszám, is rendeződik a hőmérséklet csökkenésével. Különösen fontos ez kisgyerekkorban, amikor még sokkal magasabb az alapjárat, és sokkal kisebb a rezerv kapacitás mint a későbbi életkorban. (Ez pontosan azt jelenti: egy gyerek nyugalmi pulzusa tejesen egészséges állapotban is olyan mintha mi közepes erősségű edzést végeznénk. Nyugalmi légzésszáma is jóval a felnőttkori érték felett van).
Kedves Ivett! Leírása alapján a következőket gondolom.
Mivel – mint írja – sokszor volt már kórházban vesegörcs miatt, feltehetőleg van egy vagy inkább több pici veseköve. Ezek néha a meglévő anatómiai szűkületeknél elakadnak, és fájdalmat, görcsöt képesek okozni. Érdekes módon a kicsi kövek sokkal többször mint a nagyobbak.
A szervezet igyekszik – mint mindig – megszabadulni attól, ami nem jó számára és ezért megpróbálja kikínlódni magából azt, ami számára haszontalan. Végig az a vezeték, amin a vizelet távozik úgynevezett perisztaltikus (féregszerű hullámzó) mozgást végez. Ha akadályba ütközik, ezek a hullámok felerősödnek és fájdalmat okoznak. Szerencsés esetben úgy alakulhat, hogy egy erőteljes hullám kisodorja az elakadt vesekövet, de ez sajnos nem mindig fordul elő.
Az ureteren (ez az a cső, ami a hólyagot a két vesével összeköti) anatómiailag vagyis normálisan is vannak tágabb és szűkebb területek. A szűkebbeken értelemszerűen nehezebben jut át egy kövecske. Azért, hogy ez mégis sikerülhessen, a perisztaltikus hullámok felerősödnek, és gyakoribbá is válhatnak, amelyet a beteg kellemetlenség, fájdalom formájában élhet meg. Másrészről egy elzáródott területen baktériumok, kórokozók találhatnak megfelelő terepet a szaporodásra. Így ha nem is ennyire leegyszerűsítve, minden olyan helyen ahol akadályozott vagy csökkent az elfolyás, az átmosódás lehetősége, egy fertőzéshez elégséges számú és erősségű csoport alakulhat ki kórokozóból. Jelen esetben úgy hívjuk, vesemedence-gyulladás.
Láz, fájdalom, kóros elváltozások a vizeletben, hasi ultrahang vizsgálat mindezeket megerősítheti. Később, ha szükséges egyéb vizsgálatok is szóba jönnek.Vérvizsgálat a gyulladás mértékének megítélésére, a vizelet tenyésztése a kórokozó mibenlétének kiderítésére, és a célzott terápia beállítása miatt is. Azt is érdemes azonban tudni, előfordul nem is olyan ritkán, hogy valakinek vesegörcse van és a láz okát máshol, a torkában, az arcüregben, vagy tüdőben kell keresni.
Kedves Ivett! Mindezeket egy részletes vizsgálat tudja kideríteni. Azt írja, orvosa felületesen vizsgálta meg. Ezt nem szeretném minősíteni, de ha úgy érzi, nem javult a helyzet, és panaszai nem szűnnek, ne nyugodjon ebbe bele. Mondja el, hogy szeretne a tünetek végére járni, és megnyugtató választ kapni az ügyben, hogy mi is valójában a baj. Lehe,t néhány napos kórházi kivizsgálással hamarabb megoldódnának a problémák.
Nem gondolom, hogy orvost kellene váltania, inkább megbeszélni kezelőorvosával hogy szánna-e Önre némi kis időt, mert aggódik bizonyos panaszai miatt.
Nem tudom, hány éves, azt sem, mivel foglakozik, de a láz és a vesetáji fájdalom nem olyan dolgok, ami mellett teljes értékű munkát vagy tanulást tud végezni.
Még egyszer köszönöm a bizalmát. Bízom benne, hogy ez a válasz is hozzásegíti a gyógyuláshoz.


Kulcsszó: láz, mellbimbó, vesegörcs, vizelet

 

bölcsi-ügy, 2 évesen bölcsődébe

2012. október 28..  -  110.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!
Bölcsőde-ügyben szeretném a tanácsát kérni, pontosabban mesélni kicsit, hátha tud valami okosat/hasznosat írni.
Málna, a két éves kislányom 4 hete kezdte a bölcsit, igaz, rögtön a harmadik beszoktatós napon beteg lett, így egy teljes hetet kihagytunk. Sajnos nagyon nem volt választási lehetőségem, hogy hova menjen bölcsibe, mert elég későn jelentkeztünk, de bevallom, akkor sem lettem volna okosabb, ha több bölcsiben járok előtte, és úgy voltam vele, hogy mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai is, hogy milyen gondozónőt kapunk, az pedig úgyis teljesen lutri.

Én egyáltalán nem tudtam, hogyan álljak a bölcsi-ügyhöz egészen mostanáig, de most is elég bizonytalan vagyok. Sokakkal találkoztam, akik nem javasolták a bölcsit, de sok volt az abszolút pozitív vélemény is (nyilvánvalóan főleg az idősebb korosztálytól, illetve a régebbi elveket vallóktól), így igazából eszembe se jutott, hogy rossz döntés lehet a bölcsi vagy az, hogy nem teszek meg inkább mindent annak érdekében, hogy kikerülhessem. Tapasztalatlan vagyok e téren. Most viszont, hogy belekezdtünk, igaz, még csak az elején tartok, rendesen elbizonytalanodtam, és kiderítettem azt is, hogy valójában meg tudnám oldani (a munkám és édesanyám életének átszervezésével), hogy Málna a nagymamájánál töltsön két és fél napot, így, ha tényleg szükség van rá, ki tudom venni a bölcsiből. Most kezdem el bújni a netet is a témában: amit eddig le tudtam szűrni a fellelhető gyerekpszichológus-véleményekből, az az, hogy egy három év alatti gyerkőcnek nincsen még szüksége közösségre (inkább a szerető szülő mellett van a helye), igaz, rendet tanul, de arra ott van az úgyis kötelező óvoda; de ha mégis bölcsi, akkor az is leginkább csak két év felett ajánlott.

Málna augusztusban töltötte be a kettőt, szerintem okos kislány, de érzelmileg még kicsi, persze, hogy az. Otthon rengeteget foglalkoztunk vele, szinte mindig volt mellette valaki, és ehhez hozzá is szokott, mindig igényli, hogy legyen mellette valaki, még akkor is, ha egyedül játszik. Persze, sokszor kimerítő is, hogy nem játszik el egyedül, de miért is tenné, ha nem kényszerül másra, hiszen nincs testvére sem, otthon egyedül övé a figyelem, és minden más is. De nem is lenne ezzel gond, viszont pont emiatt hatalmas változás neki az, hogy a bölcsiben jó esetben (amikor mindkét gondozó éppen ott van) hat gyerkőc jut egy gondozóra, így maximum hatod annyi figyelmet kap. Ahhoz szokott hozzá, hogy játszanak vele, mesélnek/énekelnek neki, de minimum ott van valaki mellette, amikor egyedül játszik, és ha kell, legalább reagál.

A bölcsőde, ahova jár egyébként eleve nagyon furcsa hely – szerintem, de rengeteg másik anyuka is panaszkodik – a katonás szigorával: megdöbbentett például, hogy a gyerekek nem ihatnak vizet bármikor, csak étkezéskor, vagy például az, hogy az ebédet beszoktatási sorrendben kapják, azaz amíg az első nem kezdi el az evést, addig a következő a szoba másik felében várja a sorát, és így tovább. Az utolsó pedig szépen végignézi, hogy mindenki ebédel, mire sorra kerül és elkezdheti. (Vajon minden bölcsiben ezek a szabályok?) De igazából ezek egyike sem verte ki a biztosítékot nálam, hozzászoknak, én otthon itatom, amennyit csak lehet, satöbbi.
Ami viszont tényleg elszomorított, az az, hogy úgy alakult, hogy két kezdő, fiatal bölcsisnénit kaptunk, az egyik itt és most, ezzel a csapattal kezdett, a másik (aki Málna „ölelője”) már ugyan dolgozott egy évig gondozónőként, de hasonlóan tapasztalatlan. Kettejük közül ráadásul a nagyon kezdőn látom a több erőfeszítést és azt, hogy amikor csak tud, foglalkozik a gyerekekkel. Málna gondozójával kapcsolatban viszont már a legelején feltűnt, hogy borzasztó kényelmes. Nyilván ott spórolja az energiáját, ahol csak tudja, nyilván borzasztó kimerítő a munkája (főleg a beszoktatós időszak) és mivel rutinja (se gyereke) nincs, így nem tud egyszerre egy síró gyerekkel a karjában egy másikra figyelni és egy harmadikkal játszani. Konkrétan azt látom rajta, hogy takarékon van. A munkája főleg abból áll, hogy rászól a gyerekekre, hogy pl. egyszerre ne vegyenek több ceruzát a kezükbe, de ha minden rendben van – azaz épp nem sír senki, akkor is inkább csak csendben ül és figyel. Se éneklés, se legozás, majd, ha muszáj. Hogy érzékeltessem még egy kicsit a tapasztalatlanságát, az első olyan beszoktatós napon, amikor több órára kiküldtek (ezt megelőzően a betegség előtt, azaz egy héttel előbb volt kiküldés, de csak 20 percre), de az öltözőben maradtam, és leskelődtem a kulcslyukon, amikor Málna sírt (nem pityergett, keservesen sírt már jó ideje), pont ráláttam Málnára, aki ott állt egyedül, senki nem volt mellette. Pont ott járt a vezetőnő (aki egyébként egészen jó fej), és megkértem, nézzen már be, hogy mi történik ilyenkor. Bement, én pedig tovább kukucskáltam és hallottam, amikor a gondozónő (nyilván a vezető kérdésére adott válaszban) azt mondta, hogy épp hagyja sírni. (!!!! Az első olyan alkalommal, amikor hosszabb ideig kijöttem, egy még egyáltalán nem beszoktatott gyerekkel!). Később mondta a vezetőnő, hogy csúnyán nézett a gondozónőre, aki nyilván – remélem – tanult is ebből az esetből valamit. De én ledöbbentem, hogy ilyen gondozónő létezik, aki, még ha a tapasztalatlansága miatt is, de ennyire nem ért hozzá.
A gondozónő egyébként egy jó szándékú, de szerintem egyébként picit defektes hölgy, akit legtöbbször sajnálok is, mert látom rajta, hogy nem stimmel vele minden, vagy otthon vannak gondjai, vagy nehéz gyerekkora volt, amiből nem tudott egészségesen felnőni, gőzöm sincs. De tény, hogy egyáltalán nem akarom bántani, mindig kedves vagyok hozzá és szájbarágósan, finoman és szeretettel magyarázok neki Málnáról és arról, hogy hogyan kell bánni vele. Viszont egyrészt, mivel nem vagyok ott, nem tudhatom, mi minden van még, amit el kellene mondani neki, másrészt azt nem tudom elmagyarázni senkinek, hogy hogyan kell szeretni, cselekedve szeretni kétéveseket. Egyszóval, akármennyire is akartam, sajnos nem tudok bízni benne.

És persze tudom, hogy egy elsőgyerekes anyuka vagyok, aki nemrég kezdte a beszoktatást, és ez mindent egy picit sötétebben láttat velem, emiatt is vagyok bizonytalan. Málna még csak egy hónapja (gyakorlatban három hete) kezdte, már kevesebbet sír, mikor reggel elköszönünk (bár más gyerekek Málnáról csak annyit mesélnek, hogy sír). Vannak jobb napok és vannak rosszabbak, egyszer bizakodó vagyok, de máskor nagyon letört, szóval tipikus beszoktatás-szindróma, gondolom.
Málna egyébként, akármennyire is nagydumás, egyáltalán nem akar beszélni a bölcsiről, ha kérdezem, mindent tagad, látszik rajta, hogy inkább azzal foglalkozna, ami otthon van, minthogy meséljen. Régen annyit mesélt ugyan, hogy kereste anyut, de nem találta. Tegnap kérdeztem tőle, hogy a gondozónő aranyos-e, amire azt válaszolta, hogy anyu aranyos inkább. Otthon picit hisztisebb lett ugyan, de komolyabb változást nem látok rajta, csak annyit, hogy borzasztóan anyus lett. Tegnap a nagyiéknál otthagytam egy órára (természetesen megbeszéltem vele), mégis egy idő után keservesen sírni kezdett utánam – a nagyi szerint ilyen soha nem volt régebben.

A kérdéseim:

Ön szerint csak az én beszoktatós lelkiállapotom az oka mindennek, ami most kijön belőlem? (Az elválás nem okoz gondot, heti két teljes napot a nagyijánál töltött tavasszal is Málna, amit főleg én igényeltem.)
Vagy tényleg nem való nekünk (ez) a bölcsi? (Más gyerekeken azt látom, olyan jól eljátszanak egyedül, Málna viszont egész nap a gondozónőjével – ki mással – lenne, ha a gondozónő nem rázná le folyton, mert épp mást pelenkáz, vagy beszélget egy másik gondozóval.)
Ha úgy döntök, hogy mégse járjon bölcsibe, most azonnal lépjek? Vagy várjak még, hátha jobb lesz minden? (Nem tudom eldönteni, kárt okozok-e azzal, ha még további napokat ott tölt, csak azért, mert nem tudom, később pozitívabban látom-e majd.)
Ha úgy döntök, hogy kiveszem, (más bölcsibe biztosan nem megyünk már, az csak rosszabb lenne, ha újra be kellene szoknia), mi lesz majd az oviban? Előjönnek majd neki a bölcsis rossz emlékek?

Tudom, minden az én döntésemen áll, de nagyon kíváncsi vagyok az Ön véleményére is (persze még másokat is megkérdezek), hogy a különböző véleményeket hallva/olvasva mielőbb megtalálhassam a saját verziómat.

Előre is köszönöm válaszát,
egy aggódó anyuka

 

Kedves Aggódó Anyuka!
Köszönöm részletes, beszámolóját. Bízom benne hogy valóban tudok okasat/ hasznosat válaszolni, és persze abban is bízom, mint minden kérdés megválaszolásakor, hogy amit írok, az valóban gyakorlati jó tanács, tehát segít eligazodni egy kérdésben, és segít megoldani egy problémát. Jelen esetben a bölcsödébe kerülés, és főleg az ott tapasztaltak témakörében. Azt írja kedves Anyuka, Málna épp csak betöltötte a kettőt és bölcsődébe vitték.
Hogy erre miért volt szükség, nem egészen pontosan érthető a számomra.
Azt írja „én egyáltalán nem tudtam hogyan álljak a bölcsi-ügyhöz, egészen mostanáig, de most is elég bizonytalan vagyok.”
Hát kedves Anyuka ez meglátszik azon is, amit ír. Bármilyen részletes is a leírása, kicsit zavarosak a mondatai. Megértem, nem kritika amit írok csupán észrevétel.
Egyszer csak úgy alakul az élet, hogy gyerekünk lesz vagy gyereket vállalunk, és ezzel sok olyan döntést kell meghoznunk, ami azelőtt bizony még a közelünkbe sem volt. Sok olyan problémával kerülünk szembe, aminek létezéséről nem is hallottunk, és mivel mienk a felelősség, ezek bizony nem könnyű döntések. Különösen nem akkor, ha mindenkinek eleget akarunk tenni, és mindenkit meghallgatunk.
Az hogy tapasztalatlan e téren, mint írja természetes, az is hogy érdeklődik, bár én kicsit úgy érzem, ezt inkább a döntés, nevezetesen a bölcsibe kerülés előtt kellett volna körbejárni, és nem most, amikor már megkezdték a beszoktatást. Mindegy, nagy baj nem történt, és valószínűleg a következő gyerekénél már tapasztaltabb lesz vagy később Málna óvodába, iskolába kerülésekor kevesebb lesz a bizonytalanság.
Kedves Anyuka! Azt abszolút jól gondolja, hogy a bölcsiben, óvodában valóban a gondozónők személye és személyisége a legfontosabb.
Málna mindössze két éves. Azt írja okos kislány, de érzelmileg még kicsi. Kedves Anyuka! Fogalmazzunk pontosan: a Kislány mindenféle szempontból kicsi még. Valószínűleg érzelmileg pont ott tart, ahol egy kétévesnek tartania kell. Hogy ez a felnőttekhez képest kicsinek minősül szerintem több mint természetes.
Az, hogy Ön tapasztalatlan, az is rendben van, azt ugyan már nem egészen értem, hogy mit is akar jelenteni pontosan az a viszonylag hosszú leírás, hogy meg tudná oldani a bölcsiből való kivételt. Igaz mind a munkája mind édesanyja életének átszervezésével.
Ezen is úgy vélem kicsit előbb kellett volna elgondolkoznia. De ne ijedjen meg, nincs semmi baj. Szabad lehet most is gondolkozni, szükség esetén változtatni úgy, hogy az adott helyzetből a legjobbat lehessen kihozni. Hogy ki mikor adja közösségbe a gyerekét, nemcsak vérmérséklet kérdése, sokszor bizony a muszáj felülírja a szívünk és a józan ész javaslatát. Van olyan, hogy a család megélhetése a tét, van, hogy nincs segítség, és a közösségbe adás a megoldás. Van úgy is, a fiatalok maguk akarják a gyereket nevelni a saját elképzelésük szerint, és nem kérnek vagy nem is tudnak segítséget kérni a felmenőktől, lévén azok is még aktívan dolgoznak. Sokan sokféleképpen élünk, és a gyerekeink részesei az életünknek. Van olyan fiatal pár, akik egyetemre járnak, és ezért veszik igénybe a bölcsődét, lévén pici gyerekkel nem igazán lehet egyetemre menni.
Kedves Anyuka! Minden ok elfogadható, és minden döntés jó lehet, kivéve az, hogy mit mondanak mások. Ez a kicsi lány az Önök kislánya. Önöké a felelősség, ha nagyon patetikus akarok lenni most és mindörökre, hogy milyen emberré válik.

A fokozott figyelem, amiben otthon részesült egyfajta hozzáállás a gyerekneveléshez. A véleményemet kéri – amit leír, az én érzésem szerint kicsit több a kelleténél.
Néha féltésből, szeretetből éppen csak meg nem fullasztjuk szegény gyerekeket.
Tudom, kedves Anyuka! Ezt is mostanában tanulja, hogy hol mennyi kell, és mi a sok, mi a kevés, mi az elég.
De ilyen kitüntetett figyelmet egyetlen bölcsődében sem fog Málna megkapni, hiszen ez technikailag is lehetetlen. A változás és a különbség valóban nagyon nagy, ehhez képest úgy érzem, Málna igazán derekasan viselkedik.

Amit a bölcsődei etetési rendről ír, számomra egy horror. Ez a kivárjuk, megvárjuk rendszer nem is érthető. Másrészről az nagy baj, ha úgy érzi, nem jó gondozó néni jutott kislányának. Ennek ellen szólna az, hogy Málna mégiscsak, ha jól értettem egyre szívesebben megy a közösségbe.
Kedves Anyuka! Megértem hogy aggódik, de ez a kukucskálás nem hiszem hogy a legjobb és főleg a legtisztább megoldás. Elengedjük gyerekeinket magunk mellől és sajnos fogalmunk sincs, mi történik velük napközben. Így vagyunk ezzel mindannyian, akik gyereket nevelünk, és közben a megélhetésért is tennünk kell.
Én hiszem, hogy bízni kell abban, hogy mások is rendesen végzik a dolgukat. Akár a bölcsödében is. És bízni kell a gyerekben és kettőnk kapcsolatában, hogy a kislány vagy kisfiú el meri mesélni, ha gondja támad. De ehhez bizony állandóan beszélgetni kell a gyerekkel.
Hogy a gondozónő defektes vagy sem, nem a mi dolgunk megítélni. Ha Ön valamiért nem bízik benne az elég nagy baj, mert az, hogy kire bízom a gyerekemet, mint a szó is mutatja bizalmi kérdés. Az, hogy a kislány csendeske, azt jelzi, hogy valami megváltozott, keresi a helyét az új világban, és még nem találta meg. Az pedig, hogy anyu aranyosabb, mint a gondozó néni hát meg ne haragudjon kedves anyuka, arról szól, a kislánnyal minden rendben van. Szép is lenne, ha jobban szeretné 3 hét után a gondozó nénit, mint az édesanyját.
Kedves Anyuka. ! Nem egészen értem, miért kellett a kislánynak Ön miatt az Ön igényei miatt heti 2 teljes napot a nagyinál tölteni. Azt írja, más gyerek eljátszik egyedül, és azt várná, Málna is ezt tegye úgy, és akkor, amikor ennek elsajátítása nem történt meg otthon. Több ez, mint amire egy ekkora kislány képes.
A gondozó néni nem a kislány édesanyja. Valamennyi gyerek felügyelete a dolga, és nem az egyik tökéletes kiszolgálása. Ez egyébként nevelési hiba akkor is, ha csak egy gyerekünk van. Szerintem.
Kedves Anyuka! Próbáljon meg a kislány érdekében, de a saját érdeke miatt is rendet tenni a saját lelkében, és a fejében a bölcsi problémakörben. Hozzon egy döntést és vállalja annak következményeit. Jót, rosszat egyaránt. Nincs tökéletes megoldás sajnos. Ön nem akar vagy tud otthon maradni, a nagyi is már olyan megoldás, hogy Málna ki van mozdítva a saját helyéről. A bölcsi rendszert hozhat, és sok jó dologra megtanítja kislányát. Nincs túl korán most sem, de egy év múlva sincs késő, ha úgy érzi biztonságosnak. A gyerekek csodálatosak, van mit tanulnunk Tőlük. A mának, a mában élnek és nem nagyon foglakoznak a múlttal, mert elmúlt.
Egy új elválás persze fájdalmas lehet rövid időre jövőre is, de nem gondolom hogy az idei rossz emlékek miatt.

Nem kérte hogy döntsek Ön helyett, nem is tenném, hiszen az felelőtlenség lenne részemről, de kérte a véleményemet. Én még egyszer körbejárnám a gondozó néni, és viselkedése dolgot és valószínűleg tovább járatnám Málnát bölcsödébe, ha ez a kérdéskör megnyugtatóan elrendeződött.
Ha nem, várnék egy évet úgy, hogy magam maradok otthon a kislánnyal, amennyiben ez gazdaságilag vagy emberileg megoldható. De akkor is sokat vinném a kislányt a kortársai közé. Egy év alatt hatalmasat fejlődhet egy ilyen kicsi lány.
Akár mit dönt anyuka, nem tud tökéletesen dönteni, ebben biztos vagyok, de nagy hibát sem véthet.
Szívből kívánom elsősorban kislánya érdekében hogy jól válasszon.


Kulcsszó: beszoktatás, bölcsőde

 

Ovi 4 évesen

2012. október 26.  -  109.  cikk kinyitása

Kisfiam 3 éves lesz decemberben, itthon vagyok vele és 7 hónapos testvérével. A nagyobbik fiamat nem vették fel óvodába (valószínűleg a kicsi miatt, hiszen úgyis itthon vagyok vele), így leghamarabb jövő év szeptemberében, azaz majdnem 4 évesen kezdheti el az ovit. Nem túl késői kezdet ez Ön szerint? Annyi előnye talán van, hogy van még egy évünk együtt, amikor a két testvér kicsit „összenőhet”, elkezdhetnek együtt játszani, de vajon nem lesz-e nehezebb beilleszkedni az oviba majd?
Köszönöm a választ előre is: Nóra

 

Kedves Nóra!
Sosincs elég késő, sőt elég korán vagy túl korán sem szerintem. Adódnak helyzetek, amelyek teljesen felkészületlenül érik az embert. Egyáltalán véleményem szerint a gyerekvállalás olyan, hogy sok meglepetés éri az embert. Szerencsére ezek zöme azért inkább boldogító, mint elkeserítő, de hazugság lenne azt állítani, hogy nem adódnak olyan szituációk, melyek bizony sok fejtörést okoznak. Így van ez rendjén.
Az ember szeretné jól csinálni, jól nevelni, helyesen dönteni, jókor időben közösségbe adni, és egyáltalán megtenni mindent azért, hogy gyerekéből, gyerekeiből a legjobbat hozza ki. Csakhogy ez nemcsak rajtunk múlik, bár azért zömében hitem szerint sokat tudunk mi szülők azért tenni, hogy gyerekünk végül is boldog, kiegyensúlyozott felnőtté váljon.
Kedves Anyuka! Sok mindent meg lehet könyvből tanulni, sok okos tanács található újságokban, sőt úgy vélem a gyereknevelés is olyan dolog, amiről mindenkinek van, volt, lesz véleménye és tanácsa, de az ember persze az övéiről maga kell döntsön jól vagy rosszul.
Néha azonban, mint most Önöknél is, közbe szól az élet, és nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy előre eltervezték.
Hogy jó vagy helytelen az a hozzáállás hogy nem kerülhet közösségbe egy olyan három éves, akinek az édesanyja egy kisebbel otthon van, nem tisztem eldönteni. Én inkább arra bíztatnám, próbálja meg ebből az elutasításból (is) a legjobbat kihozni. Nem hurrá optimizmus ez részemről, inkább racionális megfontolás. Vannak dolgok, amiket befolyásolni tudunk, és akad olyan is, ami nem rajtunk múlik. Azon keseregni, hogy ez nem jó így, biztosan nem visz előre. Szerintem.
Úgy érzem leveléből, Ön is ezt az utat próbálja járni, hiszen azt írja, legalább még egy évet együtt vannak. Sőt reménykedik abban, hogy gyerekei megtanulnak együtt játszani.
Kedves Nóra! Az első gyerek sokféle szempontból kivételezett, és ugyanakkor más szempontokból hátrányos helyzetben van. Ő az, aki teljes figyelmet és odafordulást kap, hiszen nincs másik gyerek, akire még oda kellene figyelni. Ő az, aki a mondhatni „kísérleti nullszéria”, akivel együtt alakul, fejlődik a szülő is. A második harmadik, sokadik már „képzettebb” szülőkhöz érkezik, és természetes, hogy meg akarunk neki is adni mindent, amit az első megkapott, adott esetben a totális figyelmet is. Ami természetesen lehetetlen, ha az elsőszülöttre is oda kell figyelni egész nap. Másrészről itt van az a kérdés is, vajon hogyan fogadja az eddig egyke a megváltozott helyzetet. Szereti-e a kicsit, féltékeny-e, hogyan alakul a családmodell a megváltozott helyzetben. Mindezek igazi problémák, érdemes róluk beszélgetni.
Újszülöttkor, csecsemőkor, óvodáskor, kisiskoláskor, iskoláskor, kamaszkor majd a fiatal felnőttkor adják a gyerek fejlődésének különböző időszakait. Mindezek mesterségesen meghúzott -tól és -ig időpontok, de nem véletlenül osztjuk periódusokra a gyerekéveket..
Mit és mikor jó és helyes tenni, elvárni, bevezetni. Mire hol van az optimális időpont? Mikor beszélünk valaminek a megkésett voltáról – bizony sok fejtörést okoznak, és nem nagyon egységes a hivatalos álláspont sem.
Kedves Anyuka! Nem vagyok sem pszichológus, sem nevelési szakember, de remélem, rendelkezem annyi tapasztalattal, hogy talán képes vagyok néhány olyan gondolatot megosztani Önnel, amit használni tud.
Nézzük először is, hol is tart egy ilyen hároméves?
Az óvodába készülő három év körüli kisgyerek már megkülönbözteti önmagát másoktól. Tudja, hogy van „Ő” aki nem azonos a többi emberrel. Tudja az „enyém” jelentését is. Saját magát azonban, kedvenc és leggyakoribb viselkedési mintái alapján határozza meg.
„Én vagyok, aki TV-t néz, vagy én vagyok, aki már fel tud egyedül öltözködni. Önmaga jellemzésére még nem használ olyan stabil tulajdonságokat, mint „ügyes, okos, csinos”. Még az sem világos pontosan számára így 3 éves kor körül, hogy mi az amit szeret és mi az, amit nem szeret. Saját magát inkább fizikai fogalmakkal definiálja. Például: én egy olyan kisfiú vagyok, aki focizik. Ahogy haladunk előre az időben még sokáig cselekvésekkel jellemzik magukat, de már árnyaltabbá válik a kép, mert hat éves korra már utalnak önmaguk meghatározásánál, hogy az adott tevékenységet más gyerekek képességeihez viszonyítva milyen színvonalon végzik. Ez az a folyamat, melynek során a gyerek önmagával való azonosságának – idegen szóval identitásának – élménye kibontakozik. A pszichológiában ezt perszoneitásnak hívják. Ez azt a fokot jelöli, melyen az egyén felismeri, hogy mindig (múltban, jelenben és jövőben egyaránt) azonos önmagával, aki sose volt vagy lesz és nem is lehet másvalaki. Ahhoz azonban, hogy behatároljam magam, kellenek a referenciapontok. A társak, a többi gyerek, de a család, a testvéreim, az idegenek és a családtagok is mind-mind segítik az önmegismerést. Ráadásul a gyerekek ebben az életkorban még nem tudnak különbséget tenni az objektív és a szubjektív valóság között. Nem füllentenek, netán hazudoznak, szó sincs róla, minden történést – legyen az külső vagy belső – valóságként élnek meg.
Kedves Nóra! Engedjen meg egy személyes kitérőt.
Máté – a fiam – mindig nagy mesélő volt. Hagytam beszélni, őszintén szólva érdekelt, amit mond. Azt hiszem a tanácsolt, javasolt időnél lényegesen kevesebbet voltunk együtt, de amikor együtt voltunk az igen intenzív volt. Hittem akkor is, hiszem ma is, nem az idő mennyisége, a milyensége a lényeg. Lehet persze azért is gondoltam így, hogy kevesebb lelkiismeret furdalásom legyen, lévén úgy hozta az életünk, hogy nagyon korán kezdett bölcsibe járni, és én elég sokat dolgoztam. Mesélte a napi élményeit, és elvárta, hogy én is elmondjam, mi is történt velem aznap. De az álmairól is szívesen beszélt:
- Azt álmodtam Anyuci – és már mondta is, mi történt éjszaka álmában. És akkor-megállt. – Hogy is van tovább? – kérdezte.
- Nem tudom Szívem, hiszen ez a Te álmod – válaszoltam.
- Hogyhogy nem tudod, hát ott voltál – nézett rám csodálkozva, mivel álom és valóság még egyet jelentettek akkoriban.
Kedves Anyuka! Én az Ön helyében, és ezt nem azért mondom, mert olyan vagyok, aki mindig tudja, mit kell csinálni a másik ember helyében, ha már így hozta az élet, örülnék ennek a plusz évnek. Kicsit szétnéznék a szakirodalomban, mi is a 3-4 év közötti kor jellemzője. Mik is azok a dolgok, feladatok, esetleg játékok, amikkel nagyfiát segíteni tudja. Tudom, esetleg könnyebb lenne legalább a nap egyik részében kettesben a kicsivel. Technikailag mindenképpen, de valóban úgy érzem, talán ez az együtt megélt közös év sokat jelent majd mindkét gyerekének Önnel együtt.
Ne zárja el teljesen a társaktól a nagyobbikat. Lehet játszóházba vinni, gyerekközösségbe úgy, hogy az nem mindennapos. Szervezzen akár Önöknél – és ehhez nem kell különleges alkalom, születés- vagy névnap – gyerekbulikat, ahol a fiúcska megtapasztalhatja a társas együttlét előnyeit, és persze olykor hátrányait is.
Ne szégyelljen segítséget kérni a családtól, ha néha túl sok a kettő együtt. Az nem szégyen, ha néha kicsit soknak érzünk valamit, a baj ott kezdődik, ha nem valljuk be és „beleszakadunk”.
Végül, de nem utolsó sorban az is előnyös lehet, hogy így a nagyobbik nem hordja haza az óvodából a fertőzéseket, tehát a kicsi védettebb környezetben éri el az egyéves életkort.
Nem mondom, hogy könnyű lesz, azt sem tudom megígérni, hogy flottul fog minden menni, de abban egészen biztos vagyok, ha majd visszanéz bármikor élete folyamán erre az évre, úgy fogja érezni megérte.
Sok türelmet, kitartást, kívánok Önnek, és rengeteg boldog órát a gyerekeivel. Sok szeretettel.
Kedves Anyuka. Végül válaszolnék is röviden a kérdéseire.
A 4 éves kort semmi esetre sem gondolom késői időpontnak az óvoda elkezdéshez. A beszokás és beilleszkedés vonatkozásában pedig az az érzésem, talán még könnyebb is lehet a helyzet, ha jól és ügyesen beszéli meg a közösségbe kerülést a kisfiúval.


Kulcsszó: beilleszkedés, beszoktatás, óvoda

 

étvágytaslanság

2012. október. 14.  -  108.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!
Van egy 19 hónapos kisfiam és 10,5 kg és 85 cm. Nagyon rossz evő és keveset is eszik. Egy perc nyugta nincs, de jó kedvű. Reggel meg este kakaót iszik és napközben csak egy-két falatot eszik. Teljesen tanácstalanok vagyunk és ezért kérnénk a segítségét!
Jelige: Étvágytalan

 

Kedves Anyuka!
Kezdjük az elején. Egy 19 hónapos kisfiú, ha 10,5 kg és 85 cm, akkor a percentiles táblázat szerint a hossza a 90-es pc értéken, a súlya pedig a 25-ös pc-n helyezkedik el. Magyarul ez azt jelenti, elég magas, viszont vékonyka. Ezekről a percentiles táblázatokról már többször esett szó itt a válaszok között, de szerintem nem árt újra elismételni.
Statisztikai értékekről van szó, amelyek azonban megkönnyítik a tájékozódást.
Mindig az egyes gyereket kell nézni, vallom régóta, de nagy segítség, ha van mihez képest gondolkozni. A táblázatok mind hossz mind súly tekintetében úgy készülnek, hogy azt mutatják meg, hány ekkora magyarul ilyen kicsi vagy ilyen nagy gyerek van. 100 esetből a 3-as percentil azt jelenti, mindössze 3 ilyen kicsi a 97-es pedig épp fordítva, azt jelöli, mindössze 3 van 100-ból aki nagyobb. Az 50-es percentil az átlag gyerek (ami ugye. persze. ha nagyon belegondolunk nem létező kategória, hiszen mindenki egyéniség, és minden probléma az egyes gyerek, egyes család gondja). A táblázatok sok dologra jók. Részint nyomon lehet követni a fejlődést születéstől akár az érettségiig. Meg lehet nézni, hol ugrott meg vagy adott esetben torpant meg, esett vissza akár a súly akár a hosszfejlődés. Ezek tájékoztató adatok egyes betegségek vagy állapotok feltérképezéséhez is. Másrészről kideríthető általuk, hogy arányosan fejlődik-e valaki.
Étvágytalanság, válogatás, nem megfelelő táplálkozás esetén a súlygyarapodás áll le előbb, a hossznövekedés még elég sokáig normális marad.
Nagyfokú alultápláltság esetén, ami lehet mennyiségi, minőségi vagy akár mindkettő együtt, a hossznövekedésben is zavarok támadhatnak.
Nem árt azonban azt is figyelembe venni, hogy milyenek a gyerek genetikai adottságai. Bár a gének nagyon érdekesen keverednek és előfordul, nem a szülők nagyszülők, hanem olykor oldalági rokonok örökítenek át bizonyos dolgokat. Ilyen lehet a szemünk színe, a hajunk, de akár az alkatunk is. Általában kicsi és vékony családokba a gyerekek is inkább gracilisak, törékenyek, alacsonyabb növésűek.
Kedves Klára! Megnéztük tehát először kisfia értékeit és már itt is van, ha nem is ordító, de mindenesetre figyelemfelkeltő eltérés. Persze annak ismeretében, amit ír, nem is lehet ezen csodálkozni.
A reggeli-esti kakaó és a napközbeni néhány falat biztosan nem elég egy ilyen fejlődésben lévő 19 hónaposnak.
Elégtelen súlygyarapodás, és soványság, magyarul az étvágytalanság hátterében sok minden állhat. Családi alkati soványságtól kezdve felszívódási zavaron át bezárólag a hibás táplálkozásig széles a paletta.
Jó lenne tudnom, mikor kezdődött ez az éhségsztrájk? Meddig kapott a kisfiú anyatejet, mit és mikor kezdtek mellé etetni? Hol történt elakadás? Nincs-e valami olyan egyéb tényező, ami belezavarhatott egy szokásos evési rendbe?
Költözés, válás, testvér-születés, közösségbe kerülés okozhatnak átmeneti gondokat az étkezés körül.
Vashiányos vérszegénység, de cukorbetegség első tünete is lehet a súlygyarapodás csökkenése.
Kedves Anyuka! Ha valaki kevesebbet eszik, mint amennyit eléget, fogyni fog. Erre alapulnak a sokat hirdetett és látványos eredményeket ígérő felnőttkori fogyókúrák is.
Ráadásul a gyereknek nem csak a létezéshez kell energia, hanem a növekedéshez is. Kérdés persze az is, hogyan és miképpen étkeznek? Van-e béke és nyugalom az asztal körül, vagy mindenki fut a dolgai után.
Az evés öröm. Szín, illat, ízek mind-mind szerepet játszanak abban hogy van-e kedvünk hozzá. Feszült légkör, kapkodás, és főleg az erőltetés épp az ellenkezőt érik el. Van olyan nagyon elfoglalt kisgyerek is, akinek rettentően sok a dolga, és sajnálja az időt az evésre. Lehet, esetleg fájdalma van a nyeléskor, vagy nincs gusztusa valamihez. Van, lehet, szabad lennie egyéni ízlésnek már akár ebben az életkorban is.
Kedves Anyuka! Ne keseregjen, lépjen. Írjanak étkezési naplót, hogy valóban csak és csupán ennyi az, amit a kisfiú elfogyaszt. Sajnos előfordul, hogy a jaj Istenem csak éhen ne haljon érzése miatt bármit és bármikor ehet a gyerek, mert a szülők (és főleg a nagyik ráhagyják), ami aztán még inkább étvágytalanságot okoz. Cukros tea, adott esetben édesített italok, ropi, keksz, rágcsák mind-mind ellenhatást érnek el.
Úgy gondolom, beszéljen orvosukkal. Kérjen laborvizsgálatot, a vashiány, a vérszegénység vagy bármi eltérés kizárása miatt.
Egyenek szépen nyugodtan együtt, de ne legyen nagy hühó a nem evés körül.
Tudom, gonosznak érezheti, amit írok, önszántából éhező gyereket nem láttam még. Keressék az okokat.
Kapjon a kisfiú olyat, ami kedvére való és ízlik neki. Később a kínálat bővíthető. Legyen mindenképpen fehérje, zöldség és gyümölcs a kínálatban. Kapjon a gyerek kistányéron keveset kényelmesen ülve az asztalnál, de csak ott. És ne aggódjon, ha nem kérne, ne kínálgassa, vagy próbálja evésre csábítani egész nap.
Tudom nagy fegyelmet igényel ez szülői részről, de megéri. Az éhség, jóllakottság érzése nem velünk született képesség, meg kell tanulni a szervezet finom jelzésit észlelni. Hagyja, hogy kisfia is megtapasztalja ezt.
Amennyiben vashiányos vagy bármi más betegsége van, annak kezelése hozhatja meg az eredményt.
Talán gond lehet a tej, a kakaó emésztésével. Érdemes ennek is utána járni.
Figyelje a gyerek székletét is. A széklet sok információt adhat az orvosnak. Bizonyos eltéréseket jól lehet a széklet állapotából nyomon követni (felszívódási zavarok például).
Kedves Anyuka! Remélem nem ijesztettem meg a kelleténél jobban.
Kérem, egyszer számoljon majd be sorsuk alakulásáról


Kulcsszó: étvágytalanság

 

nem veszi be az orvosságot!

2012. október. 14.  -  107.  cikk kinyitása

Tisztelt doktornő!

A következő kérdésben fordulok önhöz. A kislányom 4 éves, az utóbbi évben gyakran volt beteg. Nagyon sokat kínlódunk azzal, hogy nem akarja bevenni a gyógyszereket. Már az egész család módszereit kipróbáltuk. Betettük innivalóba, belerejtettük tejszínhabba, ígértünk utána csokit, fagyit, de semmi eredmény. Magán kívül hisztizik, kapálózik, szorítja a száját és addig hergeli magát, amíg köhög, fullad és képes kihányni a gyógyszert. Most éppen fülgyulladása van, és megint bajban vagyunk az antibiotikummal. A doktornő megmondta, hogy ha nem szedi be, akkor fel kell szúrni a fülét. Mit tanácsol?
Edit Nyíregyházáról

 

Kedves Edit!
Megértem aggodalmát amiatt, hogy valamiért úgy alakult, hogy 4 éves kislánya nem akarja bevenni a gyógyszereket. Sajnos azt gondolom, úgy érzem, mint oly sok más helyzetben is, hogy erről nem elsősorban a gyerek tehet. Kérem, ne értsen félre, amit írok nem kritika, csupán megpróbálom megfejteni, hogyan is juthattak el idáig.
A kifejezések is, amiket ír kedves Edit, a ráfeszülésről szólnak: kínlódunk a család módszereit is kipróbáltuk, betettük, kivettük, elrejtettük… mind-mind arról szólnak, itt egy mondhatni háborús helyzet alakult ki sajnos.
Hogy hol és mikor történt a hiba, majdnem mindegy, de feltételezéseim szerint, és persze tévedhetek is, valami alapvető bizalom rendülhetett meg a kislányban.
Talán merő jó szándékból valamelyikük, apu vagy anyu azt mondta, nem rosszízű a gyógyszer. Aztán az volt, mármint rosszízű, mert sajnos a gyógyszerek, hát legyünk őszinték nem finomak. Sőt.
Lehet, ott történt a hiba, hogy mindenfélébe beletették azt a bizonyos keserű valamit, és a végén még a mindenféle is undok ízűvé vált. Lehet, egyszerűen csak olyan a kislány, aki könnyebben kezd hányni az átlagnál (bár nem nagyon hiszem, hogy ebben volna átlag), és azért tiltakozik, mert a hányás bizony nagyon ijesztő tud lenni egy ilyen kicsi lánynak. Sőt még egy felnőttnek is.
Mindegy, jelen pillanatban úgy áll a helyzet, hogy nagy és erőteljes tiltakozásban van a gyerek. Ez olyankor, amikor tényleg szükség van az antibiotikumra vagy bármilyen más gyógyszeres kezelésre, tényleg baj, mert nehezíti, lassítja a gyógyulás folyamatát.
Egy ilyen 4 éves forma már bizony erősen önálló, és úgy érzem, ha valamit nem akar, azt aztán nagyon nem akarja.
Meggyőződésem, hogy ezt nem rosszaságból teszi. Nem is azért, hogy a szüleit bosszantsa. Valami olyan élménye van, volt, amitől ez a tiltakozás kialakulhatott.
Ráadásul még a természet is Őt segíti. Ez talán így nem egészen érthető, tehát ha szabad elmagyarázom. Régen az ősi időkben még nem volt ekkora kínálat táplálékból. Pontosabban fogalmazva épp csak volt mit enni, ha ugyan volt és nem volt mindegy, meddig tart ki az az étel, amihez valaki hozzájutott. Bár a világ sokat fejlődött, bizonyos kódok nem változtak.
Az édes íz az a bokor, amin édes gyümölcs termett, biztosította a túlélést, míg a keserű ízű termések az ember számára általában mérgező anyagokat tartalmaztak.
Végülis, ha nagyon mélyen belegondolunk ebbe, a gyógyszer is valamilyen szinten méreg (olvassuk csak el gondosan a mellékhatások leírását), csak van egy olyan hatása is, ami a gyógyulást segíti. Itt is, mint oly sokszor az életben az arányokon múlik minden. Az általunk elegánsan mellékhatásnak tituláltak is a gyógyszer hatásai csak a nem jó hatásai közül valók
Kedves Anyuka! Lássunk néhány praktikát, hátha valamelyik Önöknél is beválik.
Sose mondjuk hogy finom valamire, ami nem az! Magyarul, ne csapjuk be a gyereket (igaz a felnőtteket se)!!! Lehet, egyszer bejön a dolog, de a gyerek nem buta, csak kicsi és nagyon is emlékszik. nem fog másodszorra hinni nekünk (én se tenném).
Magyarázzuk el neki, hogy miért van a gyógyszerre szükség. Ha nem tudjuk pontosan, kérjünk segítséget ebben az orvostól. Akár azt is meg lehet kérni, hogy a doktor néni adja be az első adagot. Fura módon a fehér köpenynek néha lehet jó hatása, talán úgy fogalmaznék, olyik kisgyerek respektálja az orvos kérését.
Mondjuk meg a gyereknek, hogy fogja be az orrát. Ez általában csökkenti az íz hatását.
Keverjük a gyógyszert édes valamibe, de semmi esetre sem a kedvenc ételébe.
A Nutella krém jó szolgálatot tehet, és nem olyan, amit a gyerek baj, ha utána nem kedvel.
Van olyan kisgyerek, aki az összetört tablettát könnyebben tolerálja mint a szirupokat. Mondjuk meg ezt az orvosnak, hogy ha lehetséges tablettát kérünk inkább.
Kössünk alkut a gyerekkel. Nem mondom, hogy vesztegessük meg, de ígérjünk valami olyat cserébe a zökkenőmentes gyógyszerbevételért, ami miatt megéri neki bevenni a „nem finom”-at.
Ne fenyegessük, és ne mondjuk azt, hogy rossz gyerek. Az ember fájdalom-, és kellemetlenség-kerülő, örömkereső lény. Nincs ez másképp gyerekkorban sem.
Ha esetleg szedünk valami gyógyszert, mutassuk meg, mi hogyan csináljuk.
A gyerek nem az elmondottakból tanul, hanem a személyes példamutatásból.
Lehet kis tablettával, (pl. c vitamin) egészséges időszakban gyakorolni.
A kis beteg egyébként sincs jól. Rossz a közérzete, joggal nyűgösebb. Ilyenkor minden nehezebben mehet.
Ne hasonlítgassuk a testvéréhez, hogy az mennyivel ügyesebb volt, mert ezzel fájdalmat okozunk.
Végül, de nem utolsó sorban, ha végképp csődöt mond a gyógyszerelés, komoly betegség esetén injekció formájában lehet a terápiát beállítani.
Kedves Anyuka! Sokéves tapasztalat mondatja velem, a dolog átmeneti még ha eléggé kétségbeejtő is. Előbb-utóbb minden kisgyerek megtanulja bevenni a gyógyszereket.
Bízom benne, Önöknél sem lesz sokáig gond, és kislánya megtanulja a gyógyszerek bevételét.


Kulcsszó: gyógyszerbevétel

 

láz

2012. október. 14.  -  106.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!
Lázzal kapcsolatos kérdéssel fordulok önhöz. Nagyon sok tudományos cikket olvastam az utóbbi időben (USA-ból) a lázról és lázgörcsről és az ön véleményére lennék kíváncsi. A tudományos cikkek szerint a láz egy jó dolog és a szervezet nem „vesz fel” halált okozó hőmérsékletet, hanem a gyermek szervezete szabályozza azt és lázgörcs nem vezethet halálhoz. 20 hónapos kisfiamnál előfordult lázgörcs és a kérdésem az, hogy ön egyetért-e az előbbiekkel. Aggódom, ha kisfiam lázas lesz, félek, hamar felmegy a láza éjjel és 3 óránként bemegyek hozzá ha beteg. Fel kell kelteni a gyereket ha alszik, és adni kell lázcsillapítót akkor is, ha nem érződik nagyon melegnek a homloka? Felmehet a láz gyorsan, pár óra alatt? Gyerekorvosunk azt tanácsolta, ne keltsem fel és ő is azt tartja, hogy a gyermekek nem halnak bele lázgörcsbe és hogy lázcsillapítóval nem lehet életet menteni.
Válaszát előre is köszönöm!
Aggódó anyuka

 

Kedves Aggódó Anyuka!

Köszönöm kérdését, mert bár többször volt már szó itt a kérdések között is a lázról, lázcsillapításról, mindig van mit elmondani ezzel kapcsolatban. Mindig vannak új kisbabák, új friss szülőkkel, akiket aztán a környezet, a médiák és olykor még az orvosok is képesek megijeszteni, vagy esetleg tévesen informálni. Amit leírtam előzetesen a honlapomon megtalálja, olvassa el azokat is a láz keresőszó alatt. Itt most azon leszek, elmagyarázzam, mit is gondolok én erről az egész láz kérdésről.
Ez is egy információ a sok közül, és lehet kevésbé tudományos mint egy USA- ban megjelent írás, bár őszintén szólva attól, hogy külföldi valami, nem biztos hogy sokkal jobb, attól pedig ha tudományos, nem biztos hogy érthető.
A gyerek pulzusa a maximum közelében van. Úgy működik, mint mikor mi futunk. A légzése is sokkal szaporább, mint később felnőttkorban. Mindezeket a láz, a betegség még felpörgeti, ami bizony kimerültséget, és kellemetlen közérzetet okoz. Légszomj, szívdobogás-érzés kísérik a magas hőmérsékletet. Nem látom be miért is nem lehetne, ha módunkban áll ezen változtatni úgy, hogy a gyerek kellemesebben vagy ha nem is kellemesen, de jobban érezze magát.
Mindjárt itt érdemes megemlíteni, nem kell lenyomni a lázat és addig erőlködni, amíg a gyerek láztalanná nem válik, csupán a láz csillapításáról van szó.
Azt hiszem érdemes egy kicsit néhány dolgot átbeszélni.
Mikortól beszélünk lázról, mi fér bele még a normál szórásba. Mik azok a dolgok, jelenségek, amikor el kell dönteni, mi a teendő ha magasabb hőmérsékletet észlelünk. Hogyan mérjük a lázat, végül és nem utolsó sorban mi is az a lázgörcs tulajdonképpen.
Látja Kedves Anyuka! Egy egyszerű kérdés mennyi egyéb kérdést vet fel.
Nézzük hát sorba röviden.

A test normális hőmérséklete hivatalosan 36,8 fok. Ez egy statisztikai adat, amit mindenki ismer, amit azonban érdemes tudni róla az annyi: a legtöbb ember „normális” hőmérséklete ennél vagy magasabb vagy alacsonyabb!!! Azt sem árt tudni, még ez a normál hőmérséklet is ingadozhat a nap folyamán. Késő délután, este akár egy fokkal is magasabb lehet a hő mint a reggeli órákban, akkor is, ha tökéletesen egészségesek vagyunk.

Másrészről a hőmérséklet emelkedésének több olyan oka is lehet, amelyek egyike sem utal betegségre. A gyerekek testhőmérséklete megemelkedhet, ha nagyon intenzíven játszanak, izgulnak, ha valamilyen nehéz ételt kell megemészteniük. Később pubertáskorban a peteérés is kiválthat hasonló tüneteket, valamint előfordulhat a szokásosnál magasabb testhőmérséklet orvos által felírt gyógyszer (pl. antihisztamin=allergia ellenes szer) mellékhatásaként is. Ezeket logikus, hogy nem szabad betegség tüneteként értékelni és úgymond kezelni.
Vannak bizonyos mérgező anyagok, amelyek szintén lázat okozhatnak, sőt előfordul, hogy egy nagyon bebugyolált gyerek melegben, ha sok nap éri, esetleg lázassá válik. Lázról akkor beszélünk, ha a szervezet maghőmérséklete, vagyis a végbélben, szájban vagy hallójáratban mért testhőmérséklet magasabb 38,5 foknál. Ez az úgynevezett centrális hőmérséklet, melyet meg kell különböztetnünk a perifériás hőmérséklettől, ez az amit hónaljban mérünk. Másik neve bőrhőmérséklet, és annyit kell tudni róla, hogy ez mindig fél fokkal, (0,5 egységgel) alacsonyabb a maghőmérsékletnél. Vagyis, ha popsiban 38,5-nél beszélünk lázról, akkor ez hónaljban mérve ez 38 fokot jelent.

A láz önmagában nem betegség, hanem a szervezet valamilyen működési zavarának tünete. Gyakorlatilag jelzés. Általában azt mutatja, hogy a szervezet valamilyen fertőzéssel került kapcsolatba. Előfordulhat, főleg csecsemőkorban vagy időseknél, hogy a bőrön keresztüli hőleadás valami miatt akadályozott, pl. nagy melegben a baba túl van öltöztetve, vagy nagyon be van takargatva, és emiatt az izzadság nem tud elpárologni, és hőtolulás alakul ki. Az is oka lehet a magas hőmérsékletnek, hogy ha a csecsemő erős hányás vagy hasmenés, magyarul folyadékvesztés után nem képes izzadni, ezért a hőmérséklet szabályozása zavart szenved, és úgynevezett kiszáradás okozta láz jön létre. Ezeket csupán érdekességként említem, mivel a megoldásuk nem lázcsillapítás gyógyszeres, vagy egyéb módszerekkel (hűtőpakolás, hűtőfürdő), hanem az alapprobléma megoldása (normál szellőzés biztosítása, megfelelő folyadékbevitel).

A láz a gyerekeknél sokkal gyakoribb, és általában magasabbra szökik, mint a felnőtteknél. A legtöbb gyereken észre lehet venni, ha lázas beteg. Valami megváltozik a viselkedésében már a betegség, a láz kitörését megelőző órákban. A lázas gyerek teste forró, nemcsak az arca vagy a homloka, hanem az egész teste meleg. Nem szabad azonban saccolgatni, pontosan meg kell mérni a testhőmérsékletét. Mivel a gyerek légzése és szívműködése is sokkal szaporább, mint felnőttkorban, úgy mondanám a gyerek a maximumon működik, olyan pulzus és légzésszámmal, mintha mi erőteljesen futnánk, ezért az úgynevezett rezerv vagy tartalékkapacitása lényegesen kisebb mint egy felnőtté. Mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy a gyerekek zöme megcsendesedik, olyan jó kisgyerek lesz, gubbaszt, nem pörög, ha belázasodik.

Szeme fényesebben csillog, arca megsápad (a láz emelkedésekor) vagy nagyon piros égő vörös lesz (ha esik a hőmérséklete). Szaporábban, felületesebben, nyugtalanul alszik, dobálja magát az ágyban. Amikor a hőmérséklet emelkedik, pláne ha ez gyorsan következik be, szaporábban lélegzik mint szokott, piheg. Gyakran látunk didergést, sőt hidegrázást is. A testhőmérséklet hirtelen csökkenése (pl. lázcsillapító beadását követően) többnyire inkább verítékezést vált ki.
Kedves Anyuka! Megint elvisz a lendület, de annyira szeretném jól és érthetően elmagyarázni amit tudok, hogy elsodor a lelkesedés.
A lázgörcs ijesztő látványt nyújtó, szerintem ijesztő állapot. Sem a szülőknek sem magamnak nem kívánom, de elsősorban nem kívánom a gyerekeknek. Hirtelen felszökő – és ebben a hirtelen a fontos – magas láz esetén a gyerek arcán apró rángások észlelhetők, szeme egy pontra szegeződik, megmerevedik, eszméletét veszti, majd egész testében rángatózni kezd, elkékül, esetleg nyekkenő hangokat hallat. A görcsroham apró rángásokkal fejeződik be, oldódik. Az egész jelenség nagyon hasonlít az epilepsziás rohamhoz azzal a lényeges különbséggel, hogy ez magas láz esetén fordul elő, és szerencsére az esetek döntő többségében nem kíséri EEG (agyi elvezetési) eltérés. A lázgörcs nem azonos az epilepsziával!
Igaz előfordul, hogy epilepsziás gyerek élete első rohamát lázasan kapja, de az akkor nem lázas görcsroham hanem epilepszia.
Csecsemők és kisgyerekek azért görcsölhetnek magas láz esetén, mert az amúgy is alacsonyabb ingerküszöb a láz hatására még lejjebb száll.
Kedves Anyuka! Ha kisbabájának már volt lázas görcsrohama, én azt mondom, igenis ellenőrizze éjszaka is a hőjét. Nem kell megébreszteni a gyereket, elég, ha megsimogatja, de ne csak a homlokát nézze, hanem az egész gyereket. Tapintsa meg a testét, ha melegnek érzi, és eltelt annyi idő, amennyit várni kell az előző lázcsillapító után, adjon be lázcsillapítót. Én azt tenném, egészen biztosan. Egy görcsrohamot átélt gyereknek görcsellenes szert is szoktunk javasolni megelőzés céljából.
Természetesen neurológiai vizsgálat, EEG laborviszgálat szükséges ahhoz, hogy az epilepszia kizárható legyen.
Ha ezeken túl vannak, épp az a lényeg, hogy megakadályozzuk a hirtelen hőmérsékletemelkedést. Pontosan azt, ami a görcsöt kiváltja.
A lázgörcsbe valóban nem lehet belehalni, sőt az is igaz, a lázcsillapítóval nem lehet életet menteni, de vajon helyes-e a kérdésről így vélekedni. Én a magam részéről inkább Albert Schweitzert tartom követendő példának, aki azt mondta:” Az orvos néha gyógyít, gyakran segít, mindig vigasztal” Azt gondolom, ez szülőként is a dolgunk. Segíteni és vigasztalni és a gyógyításban az orvos tanácsát kérni.
Vannak helyzetek, és szerintem a láz, különösen a lázas görcsroham ilyen helyzet, amikor a vigasztalás nem elég, segíteni kell. Magyarul kedves Anyuka, kérem szépen adjon, lázcsillapítót a gyereknek!!!


Kulcsszó: alvás, láz, lázgörcs, neurológia

 

nem nő, nem hízik

2012. október. 14.  -  105.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!!

A kislányom most ebben a hónapban lesz 26 hónapos, egyre többet beszél, rohangál, de ami miatt aggódok, hogy elég sokat eszik, ez mindig is így volt, viszont nem nő és nem hízik. A háziorvosunk írt fel Neki Kreont, majd Cebiont, de olyan volt mintha meg sem itta volna!! Egyébként jó alvó okos kislány! Ön mit javasolna???

 

Kedves Emőke!
Az, hogy kislánya 26 hónapos korára egyre többet beszél és rohangászik, vagyis eleven, jókedvű gyerek mindenképpen jót jelent. Azt jelenti számomra, hogy akármennyire nem hízik és nem nő, az általános állapota megfelelő.
Kérdés azonban, hogy valóban egyáltalán nem gyarapszik-e.
Ne értse félre kedves Anyuka, nem vonom kétségbe amit ír, nincs is ehhez jogom, csak az a tapasztalatom, hogy néha nagyobbak az elvárások hízással, gyarapodással kapcsolatban, mint amit a gyerek „teljesíteni” tud.
Sokan sokfélék vagyunk, szerencsére és nincs ez másképpen gyermekkorban sem. Erről is azt gondolom, hogy ez nagyon jó dolog, mert ettől színes a világ.
Kedves Emőke! Induljunk a kályhától. Természetesen úgy, hogy én kérdezek, de nem tudom meg a választ, tehát csak találgatni tudok, és előre elnézést kérek ha tévednék.
Jó lenne tudnom, normális időben, normális súllyal és hosszal született-e a kislány. Gondolom, igen, illetve azt gondolom, írta volna Emőke, ha nem. Aztán jó lenne tudnom, hogyan fejlődött, meddig volt mondhatni szabályos a gyarapodása, és mikor torpant meg, ha egyáltalán megtorpant és nemcsak lelassult a hízása.
Az is elég informatív lenne, ha tudnám, hogy Önök, a szülei milyen alkatúak.
Ami viszont a legfontosabb lenne, azt szeretném igazán tudni, most mekkora ez a kicsi lány, vagyis milyen magas és hány kilogramm?
Ha mindezen adatok birtokában lennék, kideríthető lenne milyen percentiles értékkel született a kislány és hol tart most. Magyarul ez azt jelenti, és erről már sokszor volt szó itt a honlapon szereplő kérdések kapcsán, hol is tart a gyerek a statisztika szerint. Ezek ugyan számszaki adatok csupán, de nagyon fontosak lehetnek annak megítélésében, hogy a gyerek jól fejlődik-e.
Röviden az értékeknek 3-tól 97 percentig terjednek mind a súly, mind a hossz vonatkozásában, vagyis a 3 azt jelenti100 gyerekből mindössze 3 ilyen sovány, a 97 percentil pedig azt, hogy mindössze 3 van, aki az adott értéknél nehezebb.
Ami a leglényegesebb: ha egy gyerek 3-as percentillel (vagy 25-össel vagy 50-essel vagy….97-essel születik, és mindvégig a saját vonalán fejlődik, minden rendben van. Ha a görbe ugrál akár fel, akár lefelé, akkor el kell gondolkozni azon, mi lehet ennek a fűrészfogra emlékeztető görbének az oka. Térjünk vissza kislányához, azt írja, sokat eszik, tehát jó étvágyú mondhatjuk más szavakkal, de vajon hányszor és milyet kakil. Ha sokat, zsíros fényűt, és mellé még kicsit pocakos is, vagyis fel van fújódva a hasa, felmerül a felszívódási zavar lehetősége.

Talán orvosuk is ebben az irányban gondolkodott, hiszen a Kreon felírása is erről szól. A Kreon kapszula hatóanyaga sertéshasnyálmirigyből kivont pankreász-por, ami a táplálék emésztéséhez szükséges természetes enzimek – lipáz, amiláz és proteáz – keverékét tartalmazza. Gyermekkorban való alkalmazása és adagolása kizárólag az orvos utasítása szerint történhet. Kivételes esetben (kisgyermekek, ill. olyan betegek esetében, akik a kapszulát nem tudják egészben lenyelni) a kapszulát fel szabad nyitni és a benne lévő mikroszemcsés hatóanyagot összerágás nélkül, kevés – lehetőleg savanyú (pH<5,0) – rágást nem igénylő, lágy ételbe vagy folyadékba keverve kell bevenni. A kapszula hatóanyagát tartalmazó ételkeveréket vagy italt azonnal el kell fogyasztani, tárolni nem szabad..
Számtalan olyan betegség van, amelyeknél a hasnyálmirigy nem működik megfelelően, és ezért azok az emésztő enzimek, melyeket ennek a szervnek a megfelelő működése hoz létre, hiányoznak. Ezek közül talán a hasnyálmirigy cistás fibrosisa, a mucoviscidosis az, ami gyerekkorban is ok lehet, bár úgy érzem nem 26 hónaposan szoktuk ezt diagnosztizálni. Vannak a betegségnek gyanújelei igaz már újszülött korban is, de a korrekt diagnózishoz alapos kivizsgálásra van szükség. A többi kórkép, melyekben a Kreon adása javasolt, inkább a felnőttkor betegségei közé tartozik. Őszintén szólva nem nagyon értem a Kreon adását, hacsak nem az volt a cél, hogy segítse a kislány emésztését. Akkor viszont azt nem értem, hogy miért nem derült ki eddig, mi van a dolog hátterében? Csak az ismeretek terjesztése miatt és a teljesség igénye nélkül: idült hasnyálmirigy gyulladás (pancreatisis), a pancreas(hasnyálmirigy) műtéti eltávolítása, gyomorműtét, hasnyálmirigyrák, a közös hasnyálmirigy-epevezeték elzáródása okozhatnak elégtelen emésztőenzim kiválasztást. Mindezek azonban nem fordulnak elő az Ön kislányának életkorában.
Nézzük akkor, inkább mi lehet mégiscsak a háttérben? Először csak felsorolásként és aztán kicsit részletesebben, mi az ami esetleg Emőke kislányánál is szóba jöhet?
-családi alkati soványság
-felszívódási zavarok
-emésztési zavarok-
-gluténérzékenység-coeliakia
-hasnyálmirigy elégtelenség
-étvágytalanság
-hibás táplálkozás
mind-mind lehetnek oki tényezői az elégtelen súlygyarapodásnak, a soványságnak. Az Önök esetében úgy vélem a két utolsó ok eleve kizárható.
Az alkati soványságra már rákérdeztem, nevezetesen, hogy Önök, a szülei milyen alkatúak.
Abban az esetben, ha egy gyerek testsúlya a hossz alapján elvárható átlagtól 15%-nál többel tér el lefelé, vagy a hosszhoz viszonyított 3 percentilis érték alatt van, először alkati, családi soványságra gondolhatunk, ha a gyerek különben egészséges, jó az étvágya, esetleg még többet is eszik kortársainál, és a vele azonos testmagassággal rendelkező gyerekeknél, sokat mozog, élénk lelki és szellemi tulajdonságokkal rendelkezik.
Lehet hogy a soványság hátterében a normális vagy magasabb táplálékbevitel rossz emésztése vagy felszívása áll. Először érdemes megnézni a széklet emésztettségét. Zsíros nagy mennyiségű széklet esetén el kell gondolkozni nincs-e a fent említett mucoviscidosis a háttérben. Gyanú esetén meg kell határozni a verejték nátrium- és kloridtartalmát.Valószínűleg ez a gyanú volt az oka a Kreon beállításának. A Cebion egyszerűen csak javítja az étvágyat és mint nagyon fontos vitamin segíti a tápanyagok beépülését is többek között.
Az étvágytalanság, és a helytelen étkezési szokások nagyon gyakran szerepelnek okként a soványság hátterében.
Kedves Anyuka! Pontos súly és hosszmérés, legalább egy hónapig rendszeresen vezetett étkezési napló az, amit legelőször is nagyon hasznosnak tartanék.
Abból kiderülhet az is, esetleg milyen étel okoz panaszokat, nagyobb mennyiségű székletet, hasi görcsöt vagy bármit.
Megnézném hol tart a gyerek a percentiles táblázat szerint, és összehasonlítanám az induló értékekkel (vagyis a születési, 3 hónapos, féléves stb. értékekkel).
Kedves Emci! Mindezek birtokában keressenek fel egy gasztroenterológust. Laborvizsgálatok és szükség esetén egyéb kiegészítő vizsgálatok (széklet, vizelet, esetleg bélbiopsia, vagy izzadásteszt) segítségével fény derülhet a tünet okára, vagy kizárhatóvá válnak a gyanított betegségek.
Ez utóbbi esetben el kell fogadni, hogy alkati sajátosságról van szó, vagy egyszerűen csak arról, kicsit megtorpant a kislány gyarapodása. Valószínűleg később majd behozza a lemaradást.
A lényeg, ha baj van, betegségre derül fény, azt kezelni, gyógyítani kell, adott esetben diétázás válhat szükségessé, ha azonban nincs semmi gond, akkor nem szükséges feleslegesen gyógyszert adni csak azért, mert valaki nem átlagos súlyú vagy magasságú.
Kedves Anyuka! Bízom benne, hogy kislánya súly és hosszfejlődése beindul és szépen utoléri kortársait. Jó lenne, ha azok közül a betegségek közül, amelyek gyaníthatók egyiket sem sikerülne bizonyítani, ha azonban mégis, akkor is bizonyos rendszabályok betartásával, megfelelő kezelés után a súlygyarapodás megindul.


Kulcsszó: lemaradás, súlygyarapodás, vizelet

 

fejfájás

2012. október. 7.  -  104.  cikk kinyitása

Kedves Gyarmati Andrea!
Szeretnék önhöz fordulni.
15 éves múltam és már több mint 9 éve fejfájással küzdők, néha sűrűn, néha nem.
Voltunk gyermek neurológián, EMR vizsgálaton, de semmit nem tudtak mondani.
Csak annyi van ráírva a kezelőlapra, valószínű, hogy tensios fejfájásom van.
Létezik ilyen betegség és ha igen ez mit jelent?
Évekkel ezelőtt írtak fel egy gyógyszert (Atarax a neve).
Igaz sokat idegeskedek és a vérkeringésem se jó.
De vajon ön szerint miért lehet ez ilyen fiatalon?
Vagy csak örököltem?

Köszönöm a válaszát

 

Kedves Tamara!

Azt írod, 15 éves vagy és 9 éves korod óta hol sűrűbben, hol ritkábban fáj a fejed.
Ez semmi esetre sem jó dolog. Mindenképpen ki kell deríteni, mi az oka, mi lehet a tünet háttérben. Ha erre fény derül, meg lehet, meg kell határozni pontosan a fejfájás jellegét, lokalizációját (helyét). Erre azért van szükség, mivel az ilyen besorolások segítik a pontos diagnózis felállítását, és a helyes diagnózis utáni megfelelő kezelés beállítását. Csak ebben az esetben van remény arra, hogy panaszaid, tüneteid megszűnjenek. Így van ez egyébként majdnem minden betegségnél, vagyis a helyes kórisme (diagnózis) nem azért fontos, hogy neve legyen a gyereknek, hanem hogy meghatározzuk a kezelés mikéntjét.

Fejfájáson a koponya fájdalmát értjük. Ez lehet önálló betegség, de gyakrabban craniocerebralis (agyhoz és koponyához tartozó) megbetegedés részjelensége.

A fejfájás elemzésénél fontos a pontos kikérdezés: hol fáj?(lokalizáció) honnan indul ( egy pontból vagy diffúz), milyen a jellege? időszakos vagy állandó, van e valami, ami kiváltja: étel, stressz, izgalom, fények, stb. Mire szűnik meg: gyógyszer, elalvás, pihenés.
Meg kell határozni a fájdalom erősségét, sőt azt is, mutat-e a fejfájás egyre súlyosabb képet vagy esetleg ritkulnak és gyengülnek a fájdalmak.
Mindezek fontos adatok, és bizonyos kórképekre utalhatnak. Épp úgy, mint a rohamokban jelentkező fejfájás, vagy valami alapbetegséget kísérő fájdalom a fejben.
Azt írod: néha sűrűn, néha nem, de nem tudom van-e valami, ami esetleg a fejfájást provokálja, kiváltja. Azt sem értem egész pontosan, mit jelent az leveled végén hogy ”sokat idegeskedsz, és a vérkeringésed sem jó”?
Azt tudom erre Neked mondani: nincs ez így jól Csillagom!
A tenziós fejfájás egy létező betegség, de náladnál jóval idősebb korban szokott inkább előfordulni. A tenzió vérnyomást jelent. A tenziós fejfájás tehát pontosan azt jelenti, hogy magas vérnyomás betegségben az agyi erek is részt vesznek a vérnyomás emelkedésében. Mind a fejen kívüli, mind a fej belsejében lévő erek kitágulása okozza a panaszokat. Az alapot ebben az esetben a magas vérnyomás szolgáltatja. Arról viszont nem írsz, mi a helyzet a Te vérnyomásoddal. Mérték-e, nézték-e egyáltalán?

Lehet, és nagyon gyakran előfordul, hogy valaki nem jól lát. Igyekszik, és ezért erőlködik amikor néznie kell, különösen olvasáskor, íráskor (a számítógépezés is ezt jelenti!!!). Ha nincs „kijavítva” (korrigálva) az, hogy valaki rosszul lát, az bizony komoly fejfájásokat okozhat. A kijavítás szemészeti vizsgálatot és szükség esetén szemüveg vagy kontaktlencse viselését jelenti.

Azt sem értem, miért kaptál egy olyan gyógyszert évekkel ezelőtt, ami legfőképpen szorongás és feszült állapot kezelésére való. Igaz azt írod sokat idegeskedsz, de vajon ennek mi az oka 15 évesen?
Kedves Tamara! Ne érts félre, nem azt gondolom, hogy nem lehet ezer ok ennyi idős korban is az izgulásra, de idegeskedni úgy érzem, később szoktak elkezdeni az emberek. Nem ismerem a körülményeidet, lehet, van okod, de annyit tudok Neked mondani, idegeskedéssel nem jutunk sokra. Sem fiatalon sem később.

Ha úgy érzed, bizonyos dolgok bántanak, nem tudsz úrrá lenni rajtuk, és csak feszítenek, érdemes pszichológus segítségét igénybe venni. Tudom vannak alkatilag érzékenyebb, jobban stresszelő emberek. Valaha sportoltam és bizony volt olyan sporttársam, akit egy verseny izgalma nem feldobott, hanem lebénított. Vannak megtanulható technikák, amivel ezeket a feszültségeket – legyen az verseny, felelés vagy bármi egyéb – meg lehet zabolázni, fel lehet oldani.

Azt írod, voltatok neurológusnál és MR vizsgálaton. Hogy miért nem mondtak semmit, nem értem. Én azonban azt mondom nincs ez így jól.
Nem tudom volt-e, ért-e valamilyen trauma, baleset a fejfájások megindulása előtt (9 évesen)? Ez is lehet ugyanis oka az azóta meglévő és visszatérő panaszaidnak.

Nem tudom nincs-e valamilyen belgyógyászati betegséged, rendben van-e a veséd, a vérképed? Krónikus vesebetegség, vashiányos vérszegénység is járhat visszatérő fejfájással.

Az kérdezed, örökölhető-e a dolog. Igen határozottan. Fejfájós gyereknek gyakran egyik vagy mindkét szülője is fejfájós. Akár örökletes, akár nem, abban biztos vagyok, hogy a dolog végére kell járni, és megtalálni a megfelelő kezelést.
Nem írod, mennyire vagy túlterhelt, azt sem, milyenek az otthoni körülményeid.
Ezek is okozhatnak feszültséget, izgalmat és ennek kapcsán akár fejfájást is.

Arra a kérdésedre, hogy „ilyen fiatalon”, azt tudom válaszolni, sajnos, ilyen fiatalon is.
A gyerekkorban előforduló fájdalomszindrómák közül a fejfájás a leggyakoribb!!
Nemcsak nagyobb gyerekeken, hanem óvodáskorban is meglehetősen gyakran találkozhatunk hosszabb-rövidebb ideig fennálló és viszonylagos rendszerességgel visszatérő fejfájással. Különösen gyakori ez az úgynevezett fejfájós családokban.
Ennek kétféle oka is lehet. Az egyik, hogy a gyerek – sajnos – valóban örökölt egy érzékenyebb érrendszert, amely hideg-meleg hatásra, izgalomra, vagy akár betegségek indulásakor fejfájást produkál. A másik, ami persze a Te esetedben kizárható, épp csak információként említeném meg, hogy egy kisgyerek utánozza a szüleit.
Amit tudni kell, és ez szerintem nagyon fontos: a gyerekkori és a felnőttkori fejfájás sokban különbözik egymástól. Mind a tünettan, mind a kezelés gyerekekben alapvetően más mint a felnőttek esetében. Nem szabad tehát felnőtt gyógyszert még ha csökkent adagbanis beadni egy gyereknek. A gyerekek kezelése egészen más mint a felnőtteké. A Te esetedben tehát amikor a bajok kezdődtek, 9 évesen a gyerekeknek való kezelés lett volna a megfelelő. Most már 15 évesen közelít a therápia a felnőttkori kezeléshez. A fejfájás kivizsgálandó tünet, mivel sok minden okozhatja. A teljesség igénye nélkül: szembetegség, vérszegénység, vesebetegség, központi idegrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás mind-mind okozhatnak fejfájást. Kezdődő fertőző betegségek, egyszerű baktérium- vagy vírusfertőzések is indulhatnak komoly fejfájással. Igaz, ezek egyszeri alkalmak és nem rendszeresen évek óta visszatérő fejfájások, mint a te panaszaid.
Fontos azt is megemlíteni, hogy jól tanuló, mindig szuper teljesítményt elérni akaró gyerekek (és persze felnőttek is) egyszerűen szorongásból fejfájást „kaphatnak”.
Kevés mozgás, sok tévézés, számítógép előtt eltöltött óra is oka lehet a panasznak.
Kedves Tamara! Járjatok a dolgok végére. Végezzék el az összes szükséges vizsgálatokat. Bízom benne, megtaláljátok, mi a baj oka. Érdemes lenne naplót vezetned. Abban pontosan leírni, mikor mit ettél, csináltál stb. hátha kiderül ebből is valami, ami segítheti a gyógyulásodat.
Örülnék, ha hallanék Rólad, arról, hogyan oldódott meg a fejfájásod, és boldoggá tenne, ha tudnám, sikerült hozzájárulnom ahhoz, hogy egészséges legyél.


Kulcsszó: fejfájás

 

nem beszél

2012. október. 7.  -  103.  cikk kinyitása

Jónapot kívánok doktornő!
Az lenne a kérdésem, hogy a kisebbik fiam 23 hónapos lesz, és nem igazán akar beszélni, csak mutogatással hajlandó komunikálni. Mindent megért, rendesen fejlődik, de beszélni nem akar. Néha babanyelven mond vagy ad ki hangokat, de ennyit. Alapvetően egy nagyon nyugodt, nagyon csöndes kisfiú, még sírni sem nagyon szokott, elég furcsa, mert a nagyfiam meg az ellentétje volt teljesen. Mi lehet a baj? Baj ez egyáltalán? A nagyfiam 8 éves lesz és ő sem nagyon beszélt 2 éves koráig, de többet mondott mint a kicsi. Ne haragudjon, ha zavartam, válaszát előre is köszönöm. Üdvözlettel Mariann,
Jelige: Nem beszél

 

Kedves Anyuka!
Nézzük először is a normális beszédfejlődés periódusait. Ezek pontosan, de azért széles határok között megjelölt időszakok. Ismeretük természetesen nem okvetlenül szükséges, de azért szerencsére a” normálistól” való jelentős eltérés feltűnik a szülőknek, és van rá remény, hogy a gyerek idejében szakemberhez kerül. A szükséges vizsgálatok elvégzése után vagy bizonyíthatják a nagyothallás meglétét, vagy elvethetik azt, de mindenesetre eldől, kell-e valamit csinálni a gyerekkel.
Anélkül hogy a részletekbe belemerülnénk – mert természetesen sokat lehetne erről mesélni –, leírom épp csak felsorolásként, hogyan is működik, milyen fázisai vannak a normál beszédfejlődésnek:.
1. A beszédfejlődést előkészítő periódusok: (0-tól l éves korig)
Ezen belül: 1/a: A sírás fázisa: (1-7 hét)
A hangképzés legkorábbi formája megszületéskor a sírás. Ez egy reflextevékenység, amit a méhen belüli lepényen keresztüli légcsere tüdőlégzésre való átállása vált ki a születés után. A csecsemő sírása azonban hamarosan a kommunikáció eszközévé válik. A baba ily módon próbálja érzéseit, illetve nemtetszését tudomásunkra hozni. Engem mindig elvarázsol az egymás megtanulásának az a rendszere, amitől néhány hét elteltével majdnem minden anyuka képes a sírások között különbséget tenni (éhes, fáradt, netán unatkozik), és értelmezni kisbabája üzeneteit.

A következő periódus: 1/b: A gőgicsélés fázisa (2-12 hónap)
Ezt az időszakot a 6.-8. héten sziszegő és torokhangok vezetik be.
A gőgicsélés a kezdet kezdetén minden nyelven azonos, gyakorlatilag a nyelv a hangok játékos használatából származik, majd a válaszreakciók, a szülők viselkedésének hatására fejlődik, differenciálódik tovább. Ami nagyon fontos: ez az első gőgicsélő periódus süket csecsemőknél is kialakul.
A második, utánzó gőgicsélő időszakban (5-8 hónapos kor) önutánzás, de főleg mások utánzása a lényeg. Ilyenkor már mind a beszéd dallama, mind a ritmusa jellegzetesen az anyanyelv szabályai szerint alakul. A halláskárosodott gyerekek már az utánzó gőgicsélés periódusában, mind a beszéd, mind a fogalomalkotás terén elmaradnak. Az egészséges, nem halláskárosodott gyerekek utánzó gőgicséléssel sajátítják el anyanyelvünk fonetikus állományát. Azaz így tanulnak meg magyarul.
Értelmes tartalmú gügyögő szavak alakulnak ki (pl: mama, baba, papa). A szótagok ismételgetése teremti meg a nyelvtanulás előfeltételeit.
A beszéd megértése a passzív szókincs, mintegy 3 hónappal megelőzi a beszédet, vagyis az aktív szókincs kialakulását.

Rengeteget lehetne erről írni, tényleg nagyon érdekes téma ez, olyasvalami, ahol szépen nyomon követhetőek a fejlődés egyes állomásai. Az első szavak, egyszavas mondatok általában 1-1,5 éves korban jelennek meg. A beszéd kiépülése, két- és többszavas mondatok képzése 1,5-2éves kor körül jelenik meg. A nyelvtan elsajátítása (2-2.5 év) majd az első kérdező korszak, új szófajták és a mellékmondatok megtanulása 2,5-4 éves korra tehető. Ezt a második kérdőkorszak követi 5 éves kor körül. A beszédfejlődés főbb folyamatai 5 éves korra befejeződnek.
A gyerek immár megérteti magát a felnőttekkel. Ekkorra elsajátítja a köznapi nyelvhez szükséges szókincset, a nyelvtani formulákat, a beszéd szabályait. Ezt követően már a differenciálódás, a tudatos szóképzés, a szókincs bővülése, a többtagú szavak szaporodása és a ragozás fejlődése a meghatározó.

Eddig az átlagos, normál beszédfejlődés, ami persze ugyanúgy, mint sok más esetben sohasem átlagos, hiszen mindig az egyes gyerekről beszélünk.
Mégis úgy gondolom hasznos a” tól-ig” átlagos értékek ismerete.

A megkésett beszédfejlődés fogalomkörébe sokminden beletartozik. Minden olyan elváltozás, ami időben és/vagy tartamában eltér a normálistól ebbe a csoportba sorolható. Megkésett beszédfejlődésről tehát akkor van szó, ha a gyerek a beszédfejlődés egyes szakaszába nem jut el a fent részletezett időpontokig.
Kedves Mariann!
Azt írja, egyébként is csendes a kisfia, ami mindenesetre figyelemfelkeltő.
Lehet hogy valóban nyugodt, és csendes természetű, de azért felmerül annak a lehetősége is, hogy attól csendes, hogy nem hallja amit le kellene utánoznia. A hallászavarok a gyerekekben nemcsak a külvilággal való kapcsolatot, hanem a beszédkészség kialakulását is gátolják.
Érdemes tudni, hogy ha a gyerek hallása rendben van, kb. az ötödik hónaptól a gyerekek a fejüket a zaj irányába fordítják. 10 hónapos korukban általában már hallgatnak a nevükre. A gyerek mögé állva ha zajt csapunk (zsírpapír zörgetése) a babának illik arrafelé fordulnia. Ha tapsolunk, a baba pillarebbenéssel, szemzárással (pislogási reflex) kell reagáljon.
Az viszont, hogy egy családban már van egy nagyobb gyerek, aki szintén később kezdett beszélni, lehet hogy csak egy alkatilag megkésett fejlődésre utal.
A teljes vagy súlyos süketség ritkán fordul elő a gyerekkorban, de részleges süketség, amely zavarhatja a gyerek beszédkészségének normál fejlődését, és a későbbiekben az iskolai eredményeket is, elég gyakori. A statisztika szerint a gyerekek egytizedét érinti a probléma. Az egészséges rendelés éppen arról szól, arról is, hogy bizonyos szűrővizsgálatokat elvégezzünk minden egészséges kisbabán. Ennek keretén belül a rutinszerű hallásvizsgálatok is nagyon fontosak.
Minden kisgyereken születéskor, 6 hetes, hat és kilenc hónapos, két-2,5 éves korban, három évesen és beiskolázás előtt kell ezt ellenőrizni.

Vannak olyan betegségek (középfülgyulladás, krónikusan nagy orrmandula) amelyek halláscsökkenést okozhatnak átmenetileg.
Ezekben az esetekben az alapbetegség kezelése és gyógyulása után visszatér az eredetileg is jó hallás. Kedves Anyuka! A hallás az ember legfontosabb érzékelési képességeinek egyike. Döntő mértékben a hallástól függ, hogy egy csecsemő normálisan fejlődik-e, helyesen és időben megtanul-e beszélni. Bonyolult műszerek és vizsgálatok alkalmazása nélkül i, a csecsemő pontos megfigyelése alapján következtetni lehet a megfelelő, illetve a korlátozott hallásra. Van persze olyan helyzet, amikor szükség van eszközös vizsgálatra a hallászavarok korai felismerése miatt (pl: ha a szülők halláskárosultak), de nagy általánosságban elmondható, hogy az első 2 évben bizonyos viselkedések megfigyelése iránymutató lehet.
6 és 12 hónapos korban:
- Normál hallású csecsemő láthatóan megijed, ha hirtelen erős zajt észlel;
- Megnyugszik az ismerős hangoktól;
- Figyel a zajokra (ajtócsapódás, taps, csengő, rádió, Tv hangja), és határozottan a hang irányába fordul;
- Zaj észlelésekor vagy abbahagyja hirtelen a sírást, vagy ha nagyon megijed, heves sírásba kezd egy nyugodt állapotból;
- Igyekszik saját maga is hangokat létrehozni;
- Szívesen játszik zajkeltő hangokat adó játékokkal (csörgő, csengettyű stb).

A 2. életévben, tehát abban a korban, amelyikben az Ön kisebbik fia épp most ért el, az első életévben elsajátított képességek tovább fejlődnek:
- Sírással és gügyögéssel igyekszik felhívni magára a figyelmet;
- Akkor is gőgicsél, ha egyedül van;
- Rossz érzéseit és nemtetszését „veszekedéssel,” méltatlankodó gőgicséléssel fejezi ki;
- Figyeli az odatartott óra ketyegését;
- Hangokkal felel, ha szólnak hozzá vagy nevén szólítják;
- Két szótagú szavakat tisztán ki tud ejteni;
- Igennel vagy nemmel képes válaszolni illetve bólogat, vagy a fejét rázza feleletképpen.

Kedves Mariann!
Van úgy, hogy fokozott kockázata van annak, hogy a gyerek hallóképessége nem tökéletes:
- ha a családban súlyos hallászavar fordult elő (pl. a szülők siketnémák),
- ha a fülkagyló vagy a hallójáratok veleszületett fejlődési rendellenességet mutatnak,
- ha a terhesség első három hónapjában súlyos vírusfertőzés (rubeola, kanyaró, influenza) zajlott le.
Tudom mindez elég riasztó amit leírtam, de hozzá tartozik a teljes válaszhoz.
Leginkább azt gondolom, csupán egy megkésett beszédkezdésről lehet szó az Önök esetében, de azt tanácsolom haladéktalanul keressenek fel egy fül orr gégész szakorvost, aki pontos diagnózist tud felállítani. Vagyis megállapítja, ha baj van, és rögtön elrendeli a megfelelő kezelést illetve – és ezt tartom valószínűnek – meg tudja Önöket nyugtatni.
Kedves Mariann! A várakozás és a szorongás nem a jó megoldás.
Bízom benne, hogy mindent rendben találnak kisebbik fiánál is, és remélem nemsokára beszámol majd róla, milyen szépen beszél a gyerek.
Ha azonban korrekcióra szorul azt jobb minél előbb megkezdeni.
Kedves Anyuka! Kérem értesítsen sorsuk alakulásáról.


Kulcsszó: influenza, beszéd, beszédkialakulás, kommunikáció, kanyaró, mandula

 

babakaki

2012. október. 7.  -  102.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Kislányom 3 hónapos lesz, anyatejes baba. 2800 g-al született. 1 hónaposan már 4000 g volt. Most kb. 5050 g. Szépen fejlődik, nyugodt baba. Viszont a széklete még mindíg nem kezdett el sűrűsödni. Aranysárgásan barna, kicsi túrós szerű darabokkal. De maga az állaga nagyon híg, szinte vizes állagú. Naponta 1-3 kakis pelus van, ez változó, van amikor csak 1. Utalhat-e ez valamilyen betegségre, problémára?
Válaszát előre is köszönöm.

Jelige: Csenge baba

 

Kedves Anyuka!

Mindjárt itt a válaszom elején szeretném megnyugtatni: Csenge baba tökéletesen működik, és egészen biztosan nincs semmi baja. Legalábbis abból a szempontból, amit Anyuka kérdez, vagyis hogy még nem sűrű a széklete (nem tudom miért kellene annak lennie), és hogy naponta 1-3 kakis pelenkát „termel”.
Azt is írhatnám Csenge baba úgy működik, ahogy ennyi idősen ilyen szép súlyfejlődés mellett az ürítés szempontjából működnie kell.
Nem említi kedves Anyuka, de épp azért, mert nem írja, és mert a baba 3 hónapos, gondolom az anyatejen kívül mást nem eszik a kislány. Ha ez így van, akkor ez is tökéletes. Akkor sincs baj, ha valaki kiegészítést – jelesül hypoallergén (HA) tápszert kell adjon kisbabájának, de azt azért nem árt minél többször elismételni, a kisbábáknak az édesanyjuk teje ,vagyis az anyatej a legmegfelelőbb táplálék.
Csupán azért mondom, hogy amennyiben olyan a helyzet, hogy az anyatej mennyisége nem elegendő, a második legjobb megoldás a hypoallergén tápszerrel való kiegészítés, mert nagyon sok szomorú és lelkiismeret-furdalással teli fiatal anyukával találkoztam, akiknek ezért vagy azért nem volt elegendő teje.
Nincs azzal semmi baj, ha így alakul, azzal viszont már lehet, ha valaki ettől rossz anyának képzeli magát, különösen akkor, ha esetleg a családja még bántja is emiatt.
A hólyag- és bélműködés a pici babáknál automatikus, és tulajdonképpen nagy esemény mind a széklet, mind a vizelet ürítése terén, amikor egy kisgyereknek sikerül, hogy szobatiszta maradjon egész nap és éjszaka.
Ez azonban csak akkor következik be, amikor a gyerek élettanilag és szellemileg elég érett ehhez. A lényeg: mindez nincs összefüggésben a mentális képességekkel, tehát az a kisgyerek, aki hamarabb válik szobatisztává, nem biztos, hogy okosabb is annál, mint aki később jut el oda. A dolog egy érési folyamat eredménye. Siettetni azonban nem szabad, nem is lehet, nekünk szülőknek annyi a szerepünk, hogy segítsük a gyereket amikor itt van az ideje, abban, hogy megtanulja tudatosan szabályozni a széklet- és vizeletürítést, hogy megtanulja uralni a testét.
Kicsit elkanyarodtam, szokás szerint a témától, csak mindezek eszembe jutnak az ürítés kapcsán, és bízom benne hasznos, még ha a későbbiekre vonatkozik is az, amit leírok.
A vizeletürítés teljesen automatikus. A baba pisil éjjel-nappal, elég gyakran, mivel a hólyag még nem tudja a vizeletet sokáig tartani. Amikor kb. 50-100 ml vizelet összegyűlik, az elkezdi feszíteni a hólyag falát, és a kisbaba pisil. Ez teljesen normális jelenség, a baba csak akkor fogja tudni úgymond tartanai a vizeletét, és előre eltervezett helyen üríteni, amikor a hólyag befogadóképessége nagyobb lesz, és ez nem nagyon szokott 15 hónapos kor előtt megtörténni.
Ennyit a pisilésről.
A bélműködés vonatkozásában az újszülött kisbaba élete első 24 órájában a születést követően már ürít egy ragacsos zöldes-fekete székletet. Ezt magzatszuroknak nevezzük. Ez az anyag töltötte ki a magzat beleit az anyaméhben, és ennek ki kell ürülnie, mire a rendes emésztés megindul. Kórjelző bizonyos betegségekre, ha ez a fekete magzatszurok nem vagy csak több nap után ürül. A betegség lényege, hogy a bélrendszer egy bizonyos részén nem megfelelő a beidegzés és ezért ebből a későbbiekben is baj lehet.
Megint csak, mint oly sokszor azt érzem, fantasztikusan vagyunk megalkotva. A szervezet üzeneteket küld arról, hogy valami nincs rendben, és ha jól értelmezzük, megfelelő beavatkozással, kezeléssel segíthetünk a problémán. Ettől olyan szép az én szakmám. Ettől is.
Visszatérve a kakiláshoz, a rendszeres székelés azután néhány nap alatt kialakul, és a baba szépen ürít. Általában aranysárga, édeskés szagú, de semmi esetre sem bűzös és kellemetlen úgynevezett anyatejes székletet. Ha a csecsemő egészséges, jókedvű, súlya gyarapszik, nincs különösebb jelentősége annak, milyen a széklete.
Nem érdemes állandóan figyelni a székletet és aggódni miatta, ha mindezek a dolgok: kedélyállapot, súlygyarapodás és a baba egészsége rendben van. Nehogy félreértsen kedves Anyuka, az teljesen természetes, hogy egy 3 hónapos kisbaba édesanyjaként aggódik, de ebben az esetben szerencsére azt kell mondanom feleslegesen, mivel Csenge baba annak alapján, amit anyuka leírt teljesen rendben van.
Egyénenként teljesen változó hányszor van széklete egy csecsemőnek. Némelyeknek eleinte naponta háromszor-négyszer is van széklete, de néhány hét múlva lehet, hogy csak másnaponta kakilnak. A széklet állagával kapcsolatban az a véleményem, hogy a baba – és ezt erősíti meg a szép és jelentős gyarapodás is – kicsit többet eszik, és ezért hígabb a széklete, és kakil sokat..
Elmondom, hogy gondolom. Egy kisbaba, aki 2800 grammal születik és 3 hónaposan 5 kg felett van a súlya, igencsak jól hízik. Ennek az lehet az oka, hogy sokat is eszik. A babák szervezete olyan szuperül van „kitalálva”, hogy ha nagyon sokat esznek, akkor sokat és hígat is kakilnak, sőt olyik nagyétkű kisbaba nemcsak sokat és hígabbat kakil, hanem még bukik is mellé. Mindezek, bár néha elég zavaróak, beleférnek a normál, egészséges babaviselkedésbe.


Kulcsszó: babaszéklet, széklet, vizelet

 

kényszermozgás

2012. október. 7.  -  101.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
8 éves kislányom most 3. osztályos egy testnevelés tagozatos iskolában. Kb. fél éve észlelünk nála kényszermozgásos tüneteket (a kezét morzsolja, illetve a lábujjait feszengeti).
Nagyon várta az iskolakezdést, reggel 8-tól 16:30-ig tartózkodik az iskolában. Én ezt elég megterhelőnek tartom, de sajnos nem tudok ellene mit tenni. Van két testvére, egy 14 éves nővére és egy 12 éves bátyja. A férjem sokat dolgozik, és nagyon keveset van itthon, én viszont majdnem mindig velük vagyok . Én úgy gondolom, hogy sok szeretet kap, és szinte mindent megadunk neki. Ezért nem értem, hogy mi okozhatja ezeket a tüneteket. Talán nem töltök vele elég időt? Mivel ilyen nagy családban elég sok a teendő, mindamellett még egy vállalkozást is vezetek.
Kérem, írja meg mit gondol erről és hogyan tudunk segíteni a problémán.

 

Kedves Anyuka!
Nem igazán értem az összefüggést a kislány tünetei és a család munkabeosztása között, de megpróbálom értelmezni.
8 éves kislánya most megy harmadik osztályba egy testnevelés tagozatos iskolában. Gondolom nem csak az iskola testnevelés tagozatos, valószínűleg legkisebb gyerekük, ez a 8 éves is tagozatos osztályba jár, ami arra enged következtetni – ha felvették egy ilyen emelt szintű mozgásra fókuszáló osztályba –, hogy az iskolába járás megkezdésekor nem volt még semmi baj. Írja is kedves Anyuka, kb fél éve jelentkeztek a kényszermozgásai. Ez azt jelenti nagyjából az előző tanév második félévében.
Nem említi, hogy volt-e előtte beteg a kislány, vagy esetleg érte-e valami trauma?
Csak gondolom, hogy nem, hiszen akkor bizonyára beszámolt volna erről is.
Az, hogy egy harmadikos gyerek nagyon várja az iskolát, szerintem dicséretére válik a gyereknek és a szüleinek, és természetesen az iskolának is, és mindenképpen nagyon örömteli dolog. Mindenesetre annak ellenére hogy 8-tól 16 óra 30-ig ott tartózkodik az iskolában, úgy érzem – jól van ott, szereti, ami ott történik vele.
Valóban igaza van, ez sok idő az otthontól távol és lehet, jobb lenne kevesebb, és több idő a családjával, de azért ez egyáltalán nem biztos.
Szerintem nem az együtt töltött idő hossza, pontosabban nem elsősorban a hossza, hanem a minősége az érdekes. Lehet, vannak, akik a tanítási időt kivéve otthon lehetnek, mégis kevesebb odafigyelést, szeretetet, gondoskodást kapnak, mint az olyanok, akire a szülők elfoglaltsága miatt kevesebb idő jut, de az a kevesebb jóval intenzívebb.
Apuka is sokat dolgozik, Önnek is van a gyerekeken kívül még a vállalkozásban is feladata, mint írja, de nem értem, mi az összefüggés a kényszermozgás és a feladatok között. A kislánynak van szerencsére két idősebb testvére is, akik reményeim szerint szintén tudnak vele foglalkozni, adott esetben játszani, ha Ön, Önök nagyon le van kötve. Egy szó mint száz, nem hallottam olyanról, hogy egy gyerek kényszermozgásokat produkál „direkt” a figyelem felkeltése miatt.
A kényszermozgásnak épp az a lényege, hogy nem akaratlagos, tehát nem direkt csinálja valaki, hanem inkább megtörténik. Mozgászavarok, mondja a tankönyv minden olyan mozgásra, ami nem tartozik a normál viselkedés mozgástartományába.
Ennek rengeteg oka lehet. Komoly betegségek és sérülések, esetleg anyagcserezavarok, mérgezés, gyógyszerhatás és még sok minden más egyéb is. Abban biztos vagyok, hogy ennek bizony utána kell menni, és ki kell deríteni az okot.
A gyerek egy tünetet produkál, ami valamit jelez.
A szervezet fantasztikusan van megalkotva, bárki csinálta is, mert üzeneteket küld, hogy valami nincs rendben. És egy ilyen kényszermozgás bizony komoly jelzés, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. A gyerek mozgásfejlődése különböző szakaszokon megy át. Újszülött korban a baba spontán vagy reaktív tömegmozgásokat végez, ami később a gátló és szabályzó funkciók fejlődésével néhány hónapos korra célzott mozgásokká alakul. Minden olyan mozgásforma, amin már a fejlődésben túl kell jutnia a gyereknek kóros, és kivizsgálást igényel.
Kedves anyuka! Nem riogatni akarom, csupán arra biztatni, induljanak el. Gyerekorvosuk ismeri bizonyára a kislányt.
Bizonyos laboratóriumi vizsgálatok (calcium, foszfor, ionok stb) után én úgy gondolom, jó lenne, ha egy neurológus szakorvos látná a gyereket. Sokat segítene a helyes diagnózis felállításában, ha ezeket az említett kényszermozgásokat le tudnák filmezni (mire jó a mobiltelefon!!). Az a tapasztalatom ugyanis, hogy a gyerekek (és persze a felnőttek is) sose produkálják az adott tünetet – na jó csak ritkán – az orvosi rendelőben.
Jó lenne azt is tudni, van-e, volt-e a családban valaki, akinél hasonlót észleltek. Akárki, például oldalági rokon is lehet .
A neurológiai vizsgálat eldönti, van-e szükség izomvizsgálatra, esetleg koponya CT vagy MR vizsgálatra ahhoz, hogy a kórkép mibenléte kiderüljön. Csak abban az estben lehet, szabad a pszichés terhelés okozta rossz szokás diagnózisát kimondani, ha ugyan ilyen diagnózis egyáltalán létezik, ha minden egyéb kizárható.
Kedves Anyuka! Lehet, félreértettem, amit ír, de úgy érzem Ön leginkább ezt gondolja. Előfordul, valaki érzékenyebb és fura tünettel reagál egy terhelésre, de kérem járjanak a dolgok végére.
Megköszönném, ha értesítene sorsuk alakulásáról


Kulcsszó: kényszermozgás, mozgászavar, neurológia

 

mellbimbó

2012. október. 7.  -  100.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

A kisfiam 11 éves most serdül. 158 cm 55 kg van rajta egy kis felesleg. Ami igazán nyugtalanít az az, hogy a mellbimbója meg van duzzadva, mint amikor nekem tini koromban elkezdett nőni a mellem, azt gondolom ez nem normális. Láttam már ilyet más felnőtt férfiaknál meg tiniknél, hisz látszik a ruházaton keresztül. Van-e okom aggódni ez miatt vagy kinövi. Mielőtt elvinném orvoshoz ezzel a problémával, szeretném az Ön véleményét is kikérni.

Előre is köszönöm.

Egy aggódó anyuka.
Jelige: Tini

 

Kedves Aggódó Anyuka!
Ne aggódjon. Amit lát, észlel gyakori jelenség kamaszkorban lévő fiúkon. Úgy is mondhatnám, a nemi érés részjelensége lehet ez az Ön által is észlelt jelenség, és ha nem is mindenkinél, de azért elég gyakran előfordul.
Nézzük, mi is ez a nemi fejlődés, hogyan is zajlik ez. Tudom, itt most az Ön kisfiáról van szó, aki maholnap nagyfiúvá lesz, de engedje meg kedves Anyuka, hogy néhány szót ejtsek a lányokról is.

A kislányok melle 10-12 éves kor körül kezd fejlődni, de ebben azért elég nagy a szórás. Van, akinek már 9 évesen kifejlődik, nem kis riadalmat okozva a szülőknek (hogy Jézus Mária, ha már most elkezdődött, mekkorára fog megnőni), és nem kóros az sem, ha a nemi fejlődés 14-15 éves korban észlelhető (na, itt meg az a baj és a riadalom tárgya, hogy miért is nem fejlődik már).
A mellek növekedésével együtt nagyjából azonos időben a nemi szőrzet kialakulása is megfigyelhető. Itt aztán bizonyos fejlettségi fokon megjön az első vérzés, a menstruáció is. Ez nálunk, a mi éghajlatunk alatt 11-15 éves korban szokott megtörténni.
Ami a lényeg: ne érje a vérzés váratlanul a kislányt. Muszáj beszélgetni erről és sok minden másról vele, hiszen a vérzés, a nemi fejlődés valami olyanná teszi alkalmassá, ami élete egyik legszebb, ha nem a legszebb és legfontosabb feladata.
Ha nagyon szentimentális akarok lenni, és miért ne lennék az, azt írnám élete ajándéka az, hogy életet adhat majd gyerekének, gyerekeinek.

A vérzés nem betegség, valami olyan dolognak a rendszeresen visszatérő jele, hogy a szervezete rendben van és teszi a dolgát. Mintegy 25-30éven keresztül havonta visszatérő jelenség ez, amiből hitem szerint nem kell nagy ügyet csinálni. Úgy is mondhatnám magánügy, és úgy gondolom nem hivatkozási alap. Ha gond, baj, görcs, fájdalom kíséri, az orvosra tartózó megoldandó feladat, hiszen semmilyen normális testi funkciónkat, ha egészségesek vagyunk, nem szabad kellemetlenségnek kísérnie.
Vannak érzékenyebb, legyen szabad azt mondanom, kicsit nyafkább lányok, akik több figyelmet igényelnek, de úgy vélem az őszinte beszéd és a pontos magyarázat a dolgok miértjéről, mikéntjéről őket is megvédheti a szorongástól és az ebből fakadó panaszoktól.
Édesapám második felesége színésznő. Amikor eljutottam abba a korba, és már bőven sportoltam, valamiért neki panaszkodtam, hogy fáj a hasam. A valódi mamámnak valahogy nem akartam, mivel Ő az edzőm is volt egy személyben, és nem szerettem volna, ha úgy gondolja lógni akarok.
Azt mondta a pótanyukám: Kicsit fáj, majd elmúlik, nem kell vele foglalkozni. Minden hónapban van, elmúlik, visszajön. Sem előadást, sem versenyt nem lehet kihagyni emiatt. Hálás vagyok ezért a néhány mondatért, mert egy életre elintézte az ezzel kapcsolatos panaszaimat. Tudom nem mindenki ilyen szerencsés, van tényleg olyan is, akinek erős görcse, fájdalma van. Az mindenképpen vizsgálatot, adott esetben kezelést igénylő dolog.
A vérzés kezdetben elég rendszertelen, majd szépen beáll egy rendszerességre.
Meg kell tanítani a kislányokat arra, hogy erről naplót vezessenek. Később esetleges nőgyógyászati gondoknál, adott esetben ha babát szeretnének már, és nem sikerül, egy ilyen napló sokat elárulhat a szakembernek.

Lássuk, mi a helyzet a fiúknál: A nemi érés ugyancsak a szőrzet fejlődésével válik láthatóvá. Ez általában 11-13 éves kor között szokott bekövetkezni, de itt is nagyok a különbségek. A hang mélyül, az ádámcsutka megnövekszik, és egyébként is fantasztikus testi fejlődés veszi kezdetét
Gyakoribbá válik a hímvessző (éjszakai) merevedése, és időnként szexuális színezetű álomképekkel egy időben – spontán ejakuláció (ondókilövellés) is bekövetkezik. Fokozódhat az onanizálásra való késztetés is.
Mindez a beinduló hormontermelés hatására jön létre. Teljesen normális jelenség, de miképpen a lányokat, a fiúkat is fel kell világosítani.
Felnőtt egy igazán szabad generáció. Az újságosbódé, a médiumok tele vannak pucérsággal, sok az obszcén utalás a televízióban. Nincs is ezzel semmi baj, a világ ilyen lett. Nem tisztem sem kritizálni, sem véleményezni mindezt, hogy ízlésem szerint való-e vagy sem, az magánügy. (Egyébként én nem szeretem.) De az igenis nagyon fontos, és ezt mindenkinek otthon kell megtanulnia, hogy ez nem tabutéma, de nem is az általánosan és folyamatosan csak ez legyen a középpontban a jó. Megint csak az arany középút, amiről beszélünk. Azt pedig nekünk, szülőknek kell megtanítani gyerekeinknek. Nyílt, őszinte viszonyban, ahol a gyerek kérdezhet zavar nélkül, és megkapja a válaszokat van remény arra, hogy a „világ” a maga furcsaságaival kevésbé lesz hatással rá.

A pubertás idején a fiúk melle is átmenetileg megnövekedhet, esetleg egyik vagy mindkét mellben csomó is tapintható, ami szinte mindig riadalmat kelt, pedig általában ártalmatlan jelenség.
Nem daganat okozza, de mindenképpen meg kell mutatni orvosnak.
Gynecomastia az orvosi elnevezése az emlő duzzanatának fiúkon, férfiakon. A nemi érés korába lépő fiúk mintegy 30%-ánál tapasztalható egy vagy kétoldali emlőduzzanat (ez azért elég jelentős szám!!). A jelenség 1-2 éven belül megszűnik.
Ha a duzzanat olyan mérvű, hogy pszichés panaszt okoz, ha abnormális hormonértékeket találunk, további vizsgálatok szükségesek, mivel hormontermelő tumor (daganat) lehetősége merül fel. Olykor előfordul vese- és májbetegség kísérő tüneteként, és bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként is.
Kedves Anyuka! A pubertáskori gynecomastia még kifejezett tünetek esetén is rendszerint visszafejlődik. Az az elváltozás, amiről Ön ír, felnőtt férfiak esetében inkább korpulens (tisztesség ne essék kövér) férfiakon látható, mintegy zsírfelrakódás a mell területén is.
Vigye el kisfiát orvosukhoz, aki eldönti, szükséges -e sebésznek látnia, esetleg ultrahangos vizsgálatot végezni, vagy laboratóriumi vizsgálattal a hormonjait ellenőrizni. Mondja el a gyereknek, hogy ez a dolog egy normális jelenség, nehogy beleképzeljen bármi olyat, ami gondot, problémát okoz neki.
Végezetül mit is mondhatnék mást: a sportolás, a mellizmok – és természetesen az összes többi izmok – megerősítése jótékony hatású mind testileg, mind lelkileg.
Kedves Anyuka! Remélem sikerült megnyugtatnom.
Kisfiából nagyfiú, majd férfi lesz. Néha elcsodálkozik az ember, milyen hamar is történik minden, és bár a férfiben is benne marad mindig a kisbabánk, erről nem nagyon szoktunk beszélni, vagy ha igen, az ezeket a komoly pasikat nem mindig teszi boldoggá.
Szerintem minden életkornak megvannak a szépségei, élvezze hogy eljutottak idáig és segítse a gyereket legjobb tudása szerint a továbbiakban is. Minden jót kívánok Önöknek.


Kulcsszó: mellbimbó, nemi érés

 

kendő? kengurú?

2012. október. 7.  -  99.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő, Öntől olyan sokszor lehet meggyőző választ kapni olyan kérdésekre, amelyek egyébként vérre menő vitákat keltenek. Most én is egy ilyenben kérem hasznos tanácsait. Ez pedig a babahordozó kendő vagy kenguru dilemmája. Én még csak most várom a babámat, próbálok tájékozódni, és ennek is, annak is van tábora, vannak ellenzői és rajongói. Nekem tetszik a kendő, hiszen évezredeken keresztül működhetett. De azt olvastam, vannak veszélyei is. Jobb a kenguru? És melyik? Rengeteg van a piacon. Kérem, segítsen tájékozódni.
Rebeka Kaposvárról

 

Kedves Rebeka!
Örülök kérdésének és természetesen dicsérő szavainak is . Köszönöm. A vérre menő viták helyett én inkább mindig a józan észre szavazok, és leginkább az együtt gondolkozásra. Természetesen amit írok is csupán egy vélemény. Lehet elvetni vagy elgondolkozni rajta, esetleg megfogadni.
Azon nincs vita – szerencsére – hogy kisbabánkat hozni, vinni kell, ha úgy adódik. Az azonban, hogy mennyit cipeljük bárhová ide-oda magunkkal és ebből mennyi a „normális” és mi az ami már „káros”, megint egy olyan dolog ami a vérre menő viták tárgykörébe tartozik.
Egy gyerek beleszületik egy családba. Egy családba, ami attól válik igazi családdá, hogy Ő megszületik, mert bármilyen kicsi is és bármennyire kiszolgáltatott, talán éppen azért képes egy addig kialakított rendet a feje tetejére állítani. Munkamániás, pörgős szülőket lecsendesíteni, érzéseket elmélyíteni, megtanít a felelősségvállalásra, bizonyos addig fontosnak hitt dolgokról való lemondásra… és írhatnám még sokáig mi minden csodára képes a gyerekünk.
De térjünk vissza az eredeti kérdéshez: kendő vagy kenguru?
Szerintem az elején egyik sem, és ezzel csak olajat öntök a tűzre, de akkor is így gondolom, ha bármelyikre ráírta a gyártó/forgalmazó, hogy „ideális az első életnapoktól kezdve.
Kedves Anyuka! Még csak várja kisbabáját, ami meglátja majd visszatekintve is, élete egyik legszebb periódusa, legalábbis nekem az volt. Még nem is látta, nem is ismeri személyesen kisbabáját, csak érzi Őt, és máris mindennek, minden gondolatának Ő van a középpontjában. Óvni, védeni szeretné, és a legjobbat megadni Neki. Ez a fantasztikus a babavárásban, és úgy gondolom az azt követő sok-sok évben, amit gyerekünkkel töltünk, hogy mindig a legjobbat akarjuk neki. Nehéz azonban eligazodni a sok információ között.
A baba egyenes gerinccel születik (mindenféle értelemben, ha szabad nekem egy picit tágítani a horizontot). Az a bizonyos kettős görbület, ami az emberi gerinc sajátossága, a megtanult és elsajátított mozgások kapcsán alakul S formájúvá. Átvitt értelemben pedig minden kisbaba tiszta lappal jön a világra. Hitem szerint a saját feladatával és sorsával ugyan, de bizony rajtunk, szülőkön is sok múlik – az elején egészen biztosan, hogy milyen támogatásban részesítjük.
Kedves Rebeka! Minden olyan eszköz, ami időnek előtte valamilyen helyzetbe kényszeríti a babát, amire még nem érett meg a szervezete, véleményem szerint ártalmas. Akkor is, ha ettől nekünk könnyebb, mert el tudunk menni vásárolni vagy el tudjuk intézni amit kell.
Tudom a kendő régi dolog, erre hivatkoznak. Igen, bizonyára azért, mert régen nem volt másra lehetőség. Ruhadarab, anyag akadt minden háztartásban, amivel a babát rá lehetett kötni a mamájára.
Biztosan pszichológiai szempontból – testközelség, szívdobogás, a biztonság érzete – ez nagyon helyes, de szerintem a kis jövevény, mivel nem kiskengurú, igencsak összetörve nyiklik-nyaklik, akár a kendőben akár a kengurunak nevezett szerkezetben.
A fejét sem tartja még, ezért nagyon okosan külön fejtámasztót lehet rá patentolni, csak ez még épp azokat a mozgásokat gátolja, amik a fejtartásához szükséges izmokat erősítenék.
Én a magam részéről, ha már választani kell, mindenképpen az elől hordozás mellett szavaznék. Egyrészt látom a babát. Ő is lát engem. Ez a hátamon egy csomag gyerek összetörődve, és még oda se tudok rá nézni, nekem nagyon nem tetszik.
És sorolhatnám még hosszasan az ellenérveket. A baba benne lóg ebben a kötésben, egész testsúlya a csípőrészre, pontosabban a gátra terhelődik, ami fiúknak még talán rosszabb mint a kislányoknak.
Tudom, azt mondják, a kismajom is így csimpaszkodik a mamájára. Hát igen, csak ott a majmocska maga kapaszkodik, részint mert van mibe, részint fejleszti ezzel saját izomzatát és mozgáskoordinációját.
Ahogy a holdkompot – ezt a fura járni tanító szerkezetet – is nagyon ellenzem, a kikötözés is, legyen az kenguru vagy kendő, még ha divat is manapság, véleményem szerint nem a jó választás.
Legalábbis az első 4 hónapban biztosan nem az.
Ez különben is az egymás megismerésének időszaka kellene legyen, nem pedig a mászkálásé.
Kedves Leendő Anyuka! Kérem, ne értsen félre. Nem ítélet, amit mondok, csupán egy vélemény. Nem is lehet ítélkeznem, hiszen a mi életünk úgy alakult, hogy Máté 3 hetes korától járt velem egyetemre. Igaz nem kenguruban (azt csak kb akkor kezdték árulni mikor az én fiam született), és nem is kendőben, úgynevezett mózeskosárban, tehát olyan lenne mintha bort innék és vizet prédikálnék.
4 hónapos kortól, amikor a kisbaba már nem olyan kis tehetetlen, szépen tartja a fejét és kezdi a gerincmozgásait is megismerni nyugodtan lehet csecsemőhordozóban közlekedni vele.
Természetesen nem egész nap. És nem állandóan.
Tudom, azt is mondja a pszichológia, minél több az inger, annál jobb, de vajon jobb-e tényleg.
Nincs-e egy telítési határ még ebben a nagyon is érzékeny korban (és persze valljuk be később, akár felnőtt korban is), amikor egészen biztos hogy a kevesebb több lett volna.
Kedves Rebeka! Olyan hordozót vegyen a – márka majdnem mindegy –, amit megpróbált, kényelmesnek érez, könnyű felvenni, széles a vállpántja és nem utolsó sorban könnyen mosható, mivel balesetek (hányás bukás) bizony előfordulhatnak.
A puding próbája persze az evés. Ha kisbabája is jól érzi majd magát a hordozóban, és ez bizony csak a gyakorlatban derül ki. A közös mozgás és a kényelmes hordozó, meg a mami közelsége hatására bizony a gyerek el is szundít olykor sétálás vagy a dolgok intézése közben.
Kívánok sok boldogságot születendő kisbabájukkal szeretettel.


Kulcsszó: babahordozó

 

bepisilés éjszaka

2012. szeptember. 20.  -  98.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!
Azért fordulok Önhöz és nem kifejezetten gyerekpszichológushoz, mert nem érzem úgy, hogy a gond lelki eredetű lenne.
Van egy magas, izmos, sportos, okos, kiegyensúlyozott 4 és fél éves fiam. Minden mindig rendben volt nála. 2 és fél évesen lett szobatiszta és 3és fél évesen pedig a déli alvásnál használt pelust is elhagytuk. Azonban az éjszakai maradt még. Kb 5 hónapja nem adunk rá éjszaka pelenkát. Már nem is lehet kapni az ő méretére és „viccesen” néz ki egy 120 cm magas 25 kg-os sportos kisfiú pelenkával. A gondom az, hogy míg a déli alvásnál szinte két hét alatt tökéletesen pisimentes alvást produkált, és fel is ébred, ha érzi, hogy pisilnie kell, ez az éjszakaira egyáltalán nem mondható el. Immáron 5. hónapja minden héten legalább egyszer de inkább 2-3-szor bepisil éjszaka. Tudni kell, hogy nagyon mélyen alszik. Van, hogy arra sem ébred fel, hogy bepisilt. Próbáltam azt is, hogy éjszaka felébresztem és kiviszem, de annyira ellenkezik, hogy felébreszti a húgát és ígéri, hogy nem pisil be stb. Mit lehet tenni? Várjunk még, hátha magától beindul a dolog? Idáig türelmes voltam, de most már kezd elfogyni a türelmem. Beszélgettünk vele, próbáltam magyarázni neki stb. Próbáltam legutóbb kicsit erélyesen is, sőt már „büntetést” is kilátásba helyeztem. Pedig tisztában vagyok vele, hogy ez nem megoldás. Hogy lehet az, hogy a déli alvásnál felébred és kimegy, ha pisilni kell, aztán visszaalszik, és azt esti alvásnál ezt nem tudja megtenni. Tény, hogy nagyon mélyen alszik, de mit lehet tenni? Pelenkát már nem akarok ráadni, mert az szerintem már csak visszafejlődés, és akkor meg úgyis csak vállat von, hogy oké, akkor mehet a pisi, hisz van pelus. De a sűrű bepisilés sem megoldás. Lefekvés előtt egy órával már nem kap inni, vagy gyümölcsöt sem kap. Muszáj pisilne is, tehát minden óvintézkedést megteszünk. Azt mondják, hogy fiúknál 6-8 éves korig rendben van az éjszakai bepisilés. Én nem gondolom ezt és azt sem, hogy egy 4 és fél éves kisfiúnál az ilyen sűrű esti bepisilés rendben van. Azért nem érzem pszichésnek a dolgot, mert az elejétől fogva ez megy és nem arról van szó, hogy tök jól ment egy darabig az éjszakai száraz ágyban alvás és utána változott meg valami.
Válaszát előre is köszönöm.
Betti
Jelige: 4 és fél évesen esti pisilés

 

Kedves Betti!

Köszönöm részletes, mondhatni mindenre kiterjedő leírását kisfia problémájáról. Pontosabban fogalmazva arról a problémáról, amit Ön kisfiával kapcsolatban érez.
Vegyük sorba amiket ír kedves Anyuka, hogy aztán kiderülhessen mi az, amivel egyetértek és mi az, amit úgy gondolom, másképpen kellene csinálni. Illetve talán, úgy helyesebb a megfogalmazás, amiről én úgy gondolom, hogy jobb lenne másképp értelmezni.

Mindjárt elöljáróban annyit: gyakori kérdés az éjszakai bepisilés, az úgynevezett ágytisztaság és annak kialakulása. Talál tehát az írások között ezzel kapcsolatos egyéb információt is.

Vegyük azonban az Önök konkrét esetét, hiszen lehet, hogy a dolog egyformának tűnik, mégis meggyőződésem, hogy minden egyes eset más és más, hiszen nincs két egyforma gyerek (hála Istennek). Igaz felnőtt sincs egyforma szerintem.
Természetesen vannak tendenciák és tól-ig határok, melyeket, ha nagyon nagy az eltérés, kórosnak nevezünk, de ez azért egy elég rugalmasan kezelendő, inkább statisztikai adat.

Sajnos hajlamosak vagyunk mi szülők bizonyos dolgokat olykor félreértelmezni. Nevezetesen azt, úgy gondoljuk, ha egy gyerek az átlagosan meghatározott kor előtt képes egy bizonyos funkcióra, az értelmesebb mint az a társa, aki kicsit mondhatni késésben van az átlaghoz képest.
Tudni kell azt is, a gyerek, az adott gyerek sose átlagos, és nem okosabb vagy butább, mindössze arról van szó, bizonyos dolgokat hamarabb képes megcsinálni, másokat viszont kicsit megkésve. Mindennek semmi köze sincs az intelligenciához.
Azt írja kedves Betti, 4 és fél éves kisfia egy óriás. 120 cm és 25 kg bizony 4 és fél évesen erre enged következtetni. A percentiles értékek szerint ez a magasság és testsúly 6 éves korban is a 90 percentiles értéken van, ami azt jelentihogy száz gyerek közül mindössze 10 éri el ezt az értéket.
Az is igaz viszont hogy a 120-as magassághoz arányos alkatú lehet a kisfiú, mivel ezek a táblázatban is összetartozó értékek (120 cm-hez 25 kg ideális).
Jó lenne tudni, Önök mekkorák. Magas, jó felépítésű szülők gyerekei maguk is jó adottságokkal rendelkeznek, mivel genetikusan ezt kapták. Ez persze nem azt jelenti, hogy alacsony vékony szülők ne nevelhetnének magas, jó izomzatú gyereket, hiszen bárhonnan, oldalágról, nagyszülőktől is örökölhetjük bizonyos testi, sőt lelki adottságainkat is. Annyi mindenesetre világos számomra, hogy kisfia jó fizikai adottságokkal rendelkezik. Ez persze büszkévé teszi az embert, és talán az is az oka az ágytisztasággal kapcsolatos türelmetlenségének kedves Betti. Merthogy amit leír, ahogyan elmondja a problémát, az bizony nekem a türelmetlenségről szól. Kérem, ne vegye kritikának amit írok, az enyém is csak egy vélemény, de sajnos nagyon nem értek Önnel egyet abban, hogy nem pszichés a gond.
Ezen belül is inkább az Ön gondja mint a gyereké.
Azt írja, a kisfiú okos, sportos, kiegyensúlyozott, és leírásából az is kiderül, mind a szobatisztaságot, mind a nappali alvásnál lévő ágytisztaságot mondhatni „időben teljesítette”.
Az hogy nappal felébred az ingerre, e éjjel még nem, teljesen normális dolog abban az időszakban, amikor ezt a képességünket tanuljuk.
Már amit ír is számomra elég ijesztő nevezetesen a déli alvásnál tökéletesen pisimentes alvást produkált.
Kedves Anyuka! Ez nem egy versenyszám, amiben jól vagy kevésbe tökéletesen teljesítünk. Egy tanulási folyamat, amit nem lehet, nem szabad siettetni, mert miképpen Önöknél is, a visszájára fordulhat.

Azt írja 5 hónapja nem adunk rá pelenkát. Miért nem. Ki az, aki meghúzta 5 hónappal ezelőtt azt a határt, hogy mától bizony nem pisilhetsz be éjjel.
Az a kisgyerek legyen akárhány éves is, aki hetente 2-3-szor bepisil éjszaka, még nem ágytiszta. Akkor sem, ha bárki megpróbálja ezt rá erőltetni. Mélyen alszik, hála Istennek. Olyan mélyen, hogy még a bepisilés sem kelti fel. Ebből az következik, az inger sem. És akkor innentől kezdve: felébresztés, ami ellen ordítva tiltakozik, annyira, hogy még a húgát is felébreszti.
És amiről ezután beszámol, kedves Betti, az valóban a türelmetlenségről szól. A beszélgetés, a büntetés, az hogy valamit elhatározott (nevezetesen a pelenkamentességet), és mivel a kisfiú – lett légyen akármilyen jól fejlett, izmos, sportos kis atléta –, még nem tart ott a fejlődésben, egyszerűen visszafejlődésnek minősít, valamit, ami sose ment még „szabályosan” (pelenka nélkül), csak elvétve sikeredett.
Nem gondolom hogy egy 4, és fél éves vállat vonogat és juszt is belepisil a pelusba. Azt gondolom, inkább meg kellene várni, amíg eljut ennek a képességnek az elsajátításához. Az meg aztán, hogy nem kap inni, se gyümölcsöt, már igazán nagyon soknak tűnik nekem, nem beszélve a ’muszáj pisilnie is’-ről.
Kedves Anyuka! Ez egy erőltetett menet, aminek mindannyian, de főleg a kisfiú issza meg a levét. Különösen azért mert gondolom – és csak gondolom –, minden a pisi körül forog. Ráadásul ha a kislányuk, aki húgként tehát fiatalabban már ágytiszta, még összehasonlításokat is át kell éljen a gyerek.
Még valamit fontosnak gondolok. Amit ír kedves Betti, nem pontosan úgy van.
Ha lett volna már ágytiszta a gyerek és utána térne vissza a bepisilésre, az lehet testi ok (fertőzés, vesebetegség, egyéb belgyógyászati elváltozás), de lehet valóban lelki ok is (új környezet új testvér válás stb) nagy általánosságban.
De azt gondolni, hogy azért nem pszichés a tünet, mert mindig is így volt, tudomásom szerint nem helytálló.
Kedves Anyuka! Nem akarom ismételni magam, kérem olvassa el a honlapon lévő többi bepisiléssel kapcsolatos írást is. Önnek sem tudok mást mondani.
Azt azonban mindenképpen javaslom ebben a speciális esetben, hogy kérjen egy vizeletvizsgálatot csupán megnyugtatás céljából.
Ez a nagyra nőtt ügyes okos izmos kisfiú ebben a funkciójában még nem tart ott, ahol Ön szerint kellene. Kérem hagyja, hogy a dolgok maguktól a helyükre kerüljenek, és segítsen a gyereknek. Ha kell pelenkával, ha kell türelemmel, jó szóval, öleléssel, simogatással.

A vizeletürítés elsajátítása bonyolult izom, vegetatív idegrendszeri és agyi kontroll eredménye, és összehangolt működése során jön létre. Úgy mondjuk, akkor érett be, ha egy gyerek bármikor, felnőtt módra képes pisilni. Vagyis tartja a vizeletét, amíg olyan helyre nem jut, ahol pisilhet, illetve képes felszólításra is vizelni. Ennek egyik része az éjszakai vizelettartás, vagy az a mechanizmus, ami megébreszt bennünket éjjel a pisilés elvégzése miatt.

Kedves Anyuka! Lehet kicsit szigorúbb voltam a kelleténél, de kérem tudja be ezt annak, hogy úgy érzem, ezzel teszem a legjobbat a kisfiának. Ön is ezt akarja, ebben egészen biztos vagyok. Véleményem szerint még bőven nincs késő 4 és fél éves korban.

Tiszta szívemből drukkolok Önöknek. Örülnék, ha a későbbiekben beszámolna sorsuk alakulásáról.


Kulcsszó: bepisilés, ágytisztaság, pelenka, vizelet

 

”poci”

2012. szeptember. 20.  -  97.  cikk kinyitása

Kedves Gyarmati Andrea!

Májusban volt 8 éves a kislányunk. 135 cm magas és 48 kg. Erős csontozatú (csukója:17 cm), széles a válla, erős testfelépítéssel, nem az a kimondottan „úszógumis” alkat, „csak” a pocija nagyobb. (Apuka és én is túlsúllyal küzdünk. gyermekkorunk óta.)
Oviban focizni, úszni járt.
Az étkezésén többször próbáltunk, sőt talán folyamatosan szeretnék változtatni. 1,5 éves koráig anyatejet kapott és folyamatosan kapta a zöldséget, gyümölcsöt, húst, tejterméket. Később válogatós lett nem eszi meg a savanyúságot, a saláta szót sem szereti! Zöld színű ételek közül az almát, körtét, görögdinnyét, kivit, zöld citromot, zöldborsót nyersen, sóskát nyersen fogadja el. De nem adjuk fel, hátha változik az ízlése. Például a tejfölt sem ette egy ideig és egy éve újra elfogadja. Olajat, olíva olajat használok a főzéshez, nem készítek zsíros húsból ételt. Nem kap sok édességet, ez azt jelenti, hogy átlagosan hetente kb. 2 alkalommal egy egy szelet csokoládét, nyáron a fagylalt miatt többször, de 2 gombócnál nem többet (kortársai édességfogyasztásához képest szerintem nem sok). Sajnos még nem tudjuk mi okozhatja, de néha úgy látjuk, mintha puffadtabb lenne a hasa. Heti három testnevelés órájuk volt a suliban, heti két órában kézilabda edzésre jár. Egy hete kocogni jár vagy apával, vagy velem. Próbáltuk csökkenteni az étel adagokat, nem tiltakozott. Így nagyon nehéz, hogy kevés zöldséget eszik meg, de próbálkozunk még! A gyümölcsöket szereti, de ezt is csak mértékkel fogyasztja. Tejet 1,5 %-os ultrapasztőrözöttet vásárolunk mindig. Van még egy dolog amit fontosnak tartanék megemlíteni a kislánnyal kapcsolatban: menstruált születése után, az akkori gyerekorvos vizes borogatást írt elő a melleire, mert duzzadtak voltak. Korához képest mellben is erős, itt ott szőrszálak is megjelentek, az orrán néha apró pattanások jelennek meg. Aggódom érte. Vajon jó úton járunk a mozgással és a „diétával”? Vigyük el valamilyen szakorvosi vizsgálatra? Kihez forduljak? A gyerekorvosunk is többször mondta már, hogy egyáltalán ne kapjon kenyeret, cukorral készült ételt, de itt vége volt a tanácsnak, szerintem nem csak az étkezéssel lehet probléma. Nem vásárolunk, csak teljeskörűségű lisztből készült pékárut, cukrot nagyon keveset használok és néha édesítőszert. Válaszát nagyon várom és köszönöm! Egy aggodalmas anyuka
Jelige: köszönöm

 

Kedves Aggódó Anyuka!

Először is köszönöm részletes beszámolóját. Elöljáróban annyit: nem olyan bonyolult ez a helyzet, mint amilyennek látszik. Van – igaz odafigyeléssel, és némi kitartással megoldás az egész problémára.
Kezdjük a legutolsó kérdéssel illetve azzal, amit levele végén említ kedves Anyuka. Nevezetesen a születés után közvetlenül észlelt hüvelyi vérzéssel (lényeges hogy nem menstruáció) és a mellduzzanattal. A kettő összefügg egymással, és bár érthetően nagy riadalmat kelt, gyakorlatilag normális jelenség. Arról van ugyanis szó hogy az a hormon, ami a szülést megindítja, okozhat egyes kisbabáknál nem is ritkán ilyen tüneteket.
Csupán érdekességként említeném meg a duzzadt mellből még fehéres váladék is csöpöghet, amit a népi nyelv „boszorkánytejként” emleget. A hüvelyből pedig véres váladék ürül. Ezek természetesen nem olyanok, mint az anyatej vagy a menstruáció csak arra emlékeztetnek. A lényeg: nem kell velük semmit sem csinálni, ahogy az anyai hormon ürül a baba szervezetéből a jelenség magától elmúlik.
Úgy érzem kislánya túlsúlyával, az étkezésekkel, alakjával kapcsolatos problémánál felmerült Önökben, hogy hormonzavar állhat a háttérben, aminek egyik korai jeleként értelmezték az újszülöttkori jelenségeket.
Ezek az akkor közvetlenül a megszületés után észlelt elváltozások, amik gondolom elég hamar és spontán elmúltak, egészen biztosan nincsenek összefüggésben a túlsúllyal.
A másik dolog, amiről anyuka ír, vagyis az, hogy a kislány 8 éves létére „mellben erős, és szőrszálak is megjelentek itt-ott” utalhat egy kicsit korai serdülésre, ami esetleg hormonális változásokban is jelentkezik.
Ez is csak inkább lehetséges, pontosabban nem kizárható, de véleményem szerint a valódi okokat nem itt kell keresnünk.
Amit nagyon részletesen elmond kedves Anyuka az az oka a túlsúlynak. Tudom, írtam már sokszor itt a honlapon is, nagyon sok az egymásnak ellentmondó információ az étkezéssel, az egészséges táplálékokkal kapcsolatban.
Add ezt és ne add azt, mondja az egyik jó tanácsokat osztogató újság. Jaj csak azt ne viszont azt nagyon is, írja még ugyanazon a héten egy másik népszerű kiadvány.
Az ember csak kapkodja a fejét, mert teljes a zűrzavar. Csoda-villámfogyókúrák ígérnek gyors és életre szóló változást, fogyást és jó ha még nem ajánlanak mellé valami eddig sosem ismert bogyót vagy csodanövényt is, ami természetesen minden bajunkra azonnali megoldást hoz legalábbis a túlsúlyosság terén.
Az ételekről szóló részletes beszámolója kapcsán azt gondolom, Ön is eléggé meg van keveredve. Nem azt mondom, mindenkinek dietetikussá kell válnia, ha gyereket nevel, de mégiscsak az lenne a legjobb, ha az ember kiismerné magát ebben a dzsungelben. Divatok jönnek mennek a ’mit lehet, mit szabad és mi az amit nem’ tekintetében, és sajnos ezeket a divatokat erősen befolyásolja az élelmiszeripar . Pontosabban az, hogy hol és miből remélhető minél nagyobb bevétel. Tudom, álom hogy egészséges is legyen, ne is hizlaljon, és még az sem árt, ha finom is, arról nem is beszélve, hogy lehetőség szerint ne kerüljön sokba.
Van valami, amit nagyon fontos tudni: minden hizlal, ha az adag nem megfelelő. Ez pontosan azt jelenti, ha nagyon alacsony is a kalóriaértéke valaminek, abban az esetben, ha mértéktelenül eszünk belőle, attól is tudunk hízni.
Az elhízás igen gyakori jelenség. Egyes statisztikák szerint a gyerekek legalább 10 %-a kövérebb a kelleténél.
Az okok között családi adottságok (örökletes tényezők, örökletes betegségek), de főképp otthoni táplálkozási szokások (mindenki sokat és kalória dúsat eszik), mozgásszegénység (az egész család keveset mozog, nem sportol), a tápanyag-felhasználás zavarai (hormonzavarok,anyagcserezavar), de még lelki okok is állhatnak.
Kedves Anyuka! Azt írja, a kislány 8 éves, 135 cm és 48 kg. Ez messze-messze több a kelleténél. Vannak úgynevezett percentiles táblázatok, amelyek alapján megítélhető, hol is tart a gyerek. Ez a kislány jóval nehezebb a kortársainál, és azon társainál is, akik vele egyforma magasak.
Komoly betegségek kezdődhetnek már ilyenkor gyerekkorban is, amelyek a lelki okokon kívül – társak megjegyzései, gúnyolódás stb – aztán megkeseríthetik az egész életet. Jelen esetben a 97 percentil is 37,88 kg, ami azt jelenti, hogy száz 8 éves közül mindössze 3-nak ennyi a súlya. Az Önök kislánya ennél is 10 kg-mal nehezebb. Ezzel mindenképpen foglalkozni kell.
Én a magam részéről egy bizonyos ideje nagyon hiszek a paleolit étkezés jótékony hatásában. Ez nem egy divathóbort, inkább valami olyan, ahogyan genetikailag kódolva vagyunk mi emberek a természet részeként. Maga a kifejezés arra utal, egy olyan táplálkozási forma, ahogy őseink a kőkorszakban ettek, csak némileg modernizálva. Úgy modernizálva azonban, hogy a lényeg épp azon van, hogy tartósítószer-mentesen, és olyan anyagokat elkerülve, amelyek megemésztésére nem képes az emberi szervezet.
Kedves Anyuka! Itt az írások között is talál ezzel kapcsolatos válaszokat, de leginkább beütve a keresőbe a paleolit étkezés címszót sokat megtudhat arról, mit és hogyan kell csinálni.
Ettől függetlenül én elsősorban elkezdenék egy étkezési naplót vezetni.
Pontosan mindent vezetni, leírni, amit a gyerek elfogyaszt.
Egy ilyen étkezési naplóval azután felkeresnék egy dietetikust, aki pontosan látná, hol van a hiba. Az ötletszerű fogyókúrázás szerintem nem sokat segít. Nagyon tudatos és az egész családra vonatkozó életmódváltással lehet tartós eredményt elérni.
Nem szabad, hogy a gyerek kirekesztettnek érezze magát. Ha Ő nem ehet olyat, amit a többiek igen, az szomorúvá teheti és feszültségeket ébreszthet benne, amire a túlsúlyosok általában (és talán nemcsak ők) fokozott evéssel reagálhatnak.
Kedves Anyuka! Egy szigorú életmódváltás előtt jó lehet egy kivizsgálás. Keresse fel orvosukat, sőt adott esetben endokrinológus segítsége is szóba jöhet. Különösen azért is, mert kicsit korán jelentkeznek a hormonális változás, a nagylánnyá válás bevezető tünetei kislányánál.
A fogyás Anyuka nem egy-két hetes gyors program. Ne várjanak 1 napi futástól csodákat. A sport valóban segít, mind a kalóriák elégetésében, mind abban, hogy valaki kevésbé legyen falánk. Beszélje meg kislányával az egész problémát. Kérje beleegyezését a változáshoz. Dicsérje minden apró eredmény elérésekor, és ne legyen nagy ügy abból, ha egy-két hétig nehezebben sikerül valami.
Szívből drukkolok Önöknek.


Kulcsszó: evés, túlsúly

 

Nyirokcsomó

2012. szeptember. 19.  -  96.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!!
Gyermekem 12 éves, és egy hete egy nyirokcsomót fedeztem fel a nyakán, ami nagyon aggaszt!!! Kb. egy kisebb dió nagyságú lehet, de lehet még kisebb. Semmilyen előjele nem volt, és most sincs semmi más azon kívül, hogy tapintásra kicsit érzékeny, valamint a véreredményében a limfocita száma 47,70 lett. Az lenne a kérdésem, hogy mennyi idő kell ennek a vissza húzódásáig, és van-e valami teendőm ezzel, vagy esetleg vigyem el valamilyen más vizsgálatra is?

Köszönettel és Tisztelettel Erzsébet

 

Kedves Erzsébet!
Mindenekelőtt szeretném megnyugtatni, feltehetően nincs nagy baj. Tehát nem kell aggódni.
Természetesen mivel egy eddig nem észlelt elváltozás van a gyereken, egyrészt el kell gondolkozni, mi lehet a dolog hátterében, másrészt a feltételezett diagnózis bizonyításához illetve kizárásához bizonyos vizsgálatokat el kell végeztetni.
Nézzük, mik is azok a nyirokcsomók, hol találhatók, és vajon mi a szerepük?
A nyirokcsomók a nyirokrendszer kapcsolódási helyei, amelyek a betegségek elleni védelemben fontos szerepet töltenek be. A kórokozók és a szövetek bomlástermékei a nyirokpályán keresztül jutnak a nyirokcsomókba. Később fehérvérsejtek teszik ártalmatlanná az ide gyülekező felesleges vagy káros dolgokat, legyen az baktérium, vírus, gomba vagy bármi, ami nincs a szervezet hasznára. Olyan ez mint egy szűrő. Amikor kifőzzük a tésztát, leöntjük róla a vizet és a tészta a szűrőben marad. Szerintem a nyirokcsomók is így dolgoznak, megakasztják azt, ami nem kell a szervezetünknek.
A testünk különböző pontjain és részeiben kb 500 nyirokcsomó található.
Sérüléskor és a gyerekek bakteriális vagy vírusos fertőzéseiben az érintett terület nyirokcsomói megduzzadhatnak. Ez leggyakrabban a nyak és torok régió nyirokcsomóit érinti, az orr-torok terület, a fülek és a fejbőr megbetegedéseinek jeleként.
Ha néhány napig nagyobb, duzzadtabb nyirokcsomót észlelünk, nem kell azonnal orvoshoz rohanni, de amennyiben a duzzanat napokig fennáll, fokozódik vagy fájdalmas, érdemes felkeresni az orvost.
Vannak kiemelt fontosságú nyirokcsomók, ezt úgy lehet a legjobban megérteni, mint a közlekedésben a csomópontokat. Van olyan hely, ami mondhatni nagyforgalmú. Ilyenek az állcsúcsszögleti nyirokcsomó, a hónalji nyirokcsomók, a kulcscsontgödörben található, a könyöktáji és az ágyéki nyirokcsomók.
Nézzük mik azok az állapotok, amik egyes régiókban a nyirokcsomók megnagyobbodását okozhatják.
Nyakon: mandulagyulladás, középfülgyulladás, meghűlés, orrmelléküreg-arcüreggyulladás, duzzadt mandulák, rubeola.
Hónalji és ágyéki tájékon: sérülések, lábgomba, ekzéma, oltás.
Megduzzadt nyirokcsomók az egész testen: Pfeiffer-féle mirigyláz, leukémia, Hodgkin-kór.
Az ijedtség nyilván abból adódik hogy valamilyen módon az ment át a köztudatba a komoly vérképzőszervi betegégek egyik tünetete a nyirokcsomók megnagyobbodása. Ez ugyan igaz, de nem árt tudni, mint leírtam, az is, de nem csak az lehet az ok. Természetesen, ha felmerül a gyanú, annak alaposan utána kell járni. Annyit mindenesetre nem árt tudni, ilyenkor általában egyéb tüneteket is (sápadtság,extrém fáradtság, esetleg hőemelkedés, láz ) tapasztalhatunk.
Igaz nem okvetlenül.
Kedves Anyuka! Én mindenképpen megmutatnám a gyereket orvosnak, aki eldönti mit kell tenni. Megmondja, lehet-e várakozni vagy szükség van-e laboratóriumi kontrollra, esetleg egyéb kiegészítő vizsgálatokra. A lymphocyta szám 47,70 lett-et nem tudom értelmezni. Ha ez 47,70 akkor rendben, van ha 40 majd 70 százalékra nőtt, akkor vírusfertőzés gyanítható.
A lényeg: gyerekekben az izolált (magyarul nem teljes testre terjedő elszigetelt egyes) nyirokcsomó duzzanat mindig az elvezetési területen lévő fertőzéses (baktérium, vírus) folyamatra utal. A jelenség leggyakrabban a nyaki részen fordul elő.
A nyirokcsomók a szervezet védekező rendszerének, az immunrendszernek fontos részei. Nap mint nap egy egész sereg kórokozó, a környezetből származó mikroorganizmus hatol be szervezetünkbe, és intéz támadást ellenünk. Ezekkel szemben a harcot az immunrendszer veszi fel. Ez a bonyolult rendszer úgy működik, mint egy titkos hadsereg, amely már a születés előtt felkészül.
A betolakodók hatására kémiai anyagok szabadulnak fel. Ezek továbbítják a csapatok felállására és a harcra vonatkozó parancsokat.
Csoda, ahogy ez ki van találva.
Ennek egyik jól szervezett része a nyirokrendszer a nyirokcsomókkal. Magában a nyirokrendszerben folyadék kering, nyirok a neve, amely csak fehérvérsejteket tartalmaz. Ezek is a védelmet szolgálják.
A szervezet első védelmi vonalát a bőr, a nyálkahártyák alkotják, amelyek távol tartják a kórokozók jelentős részét. Mögöttük a második, de nem kevésbé fontos, igen szerteágazó védelmi rendszer áll, amely védelmet ad azon kórokozókkal szemben is, amelyek már bejutottak a szervezetbe. Ez az immunrendszer, aminek mindig készen állnia a mikroorganizmusok, a méreganyagok semlegesítésére, bármerről támadják is meg azok a szervezetet.
Azt mondhatom, a nyirokcsomó megnagyobbodás, amely működésük fokozódása miatt következik be, természetes velejárója a fertőzésnek, aminek gyógyulása után a nyirokcsomó-duzzanat is lassan visszafejlődik.
A nyirokcsomó-gyulladástól tehát nem kell megijedni. Sok kisgyerekben szinte állandóan érezhető tapintható nyirokcsomó.
Amennyiben azonban az egész test minden nyirokcsomójának duzzanata áll fenn, az már mást jelent. Ilyenkor tisztázni kell, nincs-e valamilyen (általában vérképzőszervi) betegségről szó.
Kedves Anyuka! Azt gondolom, mutassa meg a gyereket orvosuknak, hogy legyen egy kiindulási „érték”.
Én várnék és figyelném merre megy az egész folyamat.
Feltehetőleg néhány héten belül meg fog szűnni a nyirokcsomó duzzanata. Ha a helyzet nem javul, nem változik vagy esetleg nagyobb, fájdalmasabb, pirosabb lesz maga a nyirokcsomó, esetleg lázat észlelnek, érdemes elgondolkozni mintavételen. Ez egy apró úgynevezett tűbiopsziás vizsgálat, mely megmutatja, milyen sejtek vannak mondhatni dolgoznak a megnagyobbodott nyirokcsomón belül.
Nem hiszem azonban hogy erre szükség lesz, elég ritkán szokott előfordulni, hogy maga a nyirokcsomó gyulladásba kerül és panaszokat okoz.
Ha mégis mint minden gyulladás ez is meggyógyítható.
Kedves Anyuka! Remélem sikerült megnyugtatnom. Bízom benne, kisfia hamarosan teljesen rendbe jön.


Kulcsszó: nyirokrendszer, mandula

 

Kopaszka

2012. augusztus 21.  -  95.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!
Kisbabám 11 hónapos. Azért fordulok Önhöz, mert a fején hiányosan nő a haja két helyen a tarkójan, kis foltokban, ezt furcsállom, kérem válaszoljon, lehet, hogy ez normális, de engem aggaszt. Előre is köszönöm.
Jelige: erika

 

Kedves Erika!
Már volt szó előzetesen is a hajnövekedésről, ha úgy gondolja olvassa el. Miért nem nő a haja? a címe, remélem, abban is talál olyat, ami hasznos információ.
Ennyit az előzményekről elöljáróban.
Haj, ami az értelmező szótár leírása szerint: fejünk bőrét borító vékony szálakból álló képződmény. Tulajdonképpen csekély funkcióval bír, mégis részleges vagy teljes hiánya, kóros állapota nagy problémát okoz gyereknek és családjának is.
Jó szemű gyermekorvos, bőrgyógyász a hajból, a haj minőségéből is tud olvasni. Számos anyagcsere-betegségnek, nyomelemhiánynak, endokrin betegségnek lehet kísérőtünete a haj kóros állapota.
Sok kórképhez, szindrómához a haj bizonyos eltérései is hozzátartoznak. A haj maga a folliculosok fehérjetermészetű terméke. Ez azt jelenti a szőrtüsző (folliculos) termeli meg a hajat bizonyos szabályok szerint. Maga a hajváltás három fázisból áll. Megkülönböztetünk növekedési, átmeneti és nyugalmi fázist.
A hajgyökerek és hajszálak vizsgálata alapján jól követhető a szőrtüszők ciklusa, és ez számos betegségben tájékoztatást ad a szakértőknek. A hajas fejbőrön átlagosan 100 000 tüsző található. Ebből kb 10 % van nyugalmi illetve átmeneti fázisban. Átlagosan 40-60 hajszál kihullása még fiziológiás vagyis normális.
A kicsi baba haja születéskor növekedési fázisban van. Igaz a hajnövekedés már a terhesség 3. hónapjában méhen belül megindul. A magzatot a 7. terhességi hónapban egész testén finom pelyhes szőrzet fedi. (Úgy hívják: lanugo, jelentése: gyapjú.) Előfordul hogy az újszülöttet tetőtől talpig pihés bunda borítja, mikor a világra jön. Az újdonsült szülők megijednek, hogy parányi szőrös majmocskát kaptak egy gyönyörű kisbaba helyett, pedig aggodalomra nincsen semmi ok. Ami ilyenkor látható, az a mindannyiunkkal előforduló magzati állapot elhúzódása, és hamarosan elmúlik. Így néz ki ugyanis valamennyi magzat az anyaméhben pár héttel a születés előtt, vagyis mindenkit ilyen szőr borít a terhesség meghatározott hónapjaiban, amely az esetek döntő többségében a születés idejére eltűnik. Olykor azonban megmarad, ami nagy riadalmat okozhat. Némelyik kisbabán csak részben látható ez a nagyon finom szőrzet, általában hátukat, vállukat fedi lanugó. Mindez nem jelent semmi mást mint bizonyítja származásunkat. Megerősíti a biológusok régi elméletét, mely szerint az emberi faj felmenői szőrös emlősök lennének. Bizonyítja azt a csodát is, hogy minden megszülető ember végigéli az egész törzsfejlődést.
Kedves Anyuka! Már megint elkalandoztam, de szerintem olyan sok érdekesség van ebben, nekem öröm megosztani mindazt, amit erről megtanultam, elolvastam, és remélem annak is érdekes, aki elolvassa.
A történet egyébként nem véletlenszerűen jutott eszembe, hanem azért, mert lényeges, hogy a magzatok zöme az érés során elveszti ezt a szőrös bundát. A finom szőrzet eltűnése során fokozatosan a helyébe kerül az úgynevezett második szőrzet, amely születéskor már jól kifejlődött. Gondolok itt az újszülöttek jelentős részén látható jól fejlett szempillára, szemöldökre és nemegyszer sűrű dús hajra. Olyik babák azonban kopaszkán vagy legalábbis nagyon gyéren borított koponyával jönnek a világra. Ebből csupán apró következtetéseket lehet levonni, nagy jelentőségük azonban nincsen. Mind a nagy hajjal születő, mind a kopasz baba egészséges, csupán arról van szó, az a bizonyos hajváltás, amin minden pici baba átesik, a kopaszkáknál már méhen belül lezajlott.
A hajcsere, amely végül is a babahajat felváltó új haj megjelenése 2 éves korig lezajlik.
Azt mondják, és van benne igazság, a születéskor észlelt nagy, dús haj egy jellemző alkat jele, öröklött tulajdonság. Az ilyen csecsemők bőre, nyálkahártyái, és idegrendszere megfigyelés szerint érzékenyebb az átlagosnál. (Magam is ezt tapasztaltam.) Jó, ha ezt tudjuk és nem hagyjuk figyelmen kívül.
Ami a lényeg, az ilyen kisbabák még több figyelmet, még odaadóbb gondozást igényelnek. Szó sincs itt semmi betegségről vagy bajról, egyszerűen csak fontos lehet tudni, hogy az újszülöttek, kisbabák sok átlagos és jellemző azonosságuk mellett különböznek is egymástól függően attól, milyen genetikai állományt örököltek.
Ennek ismerete és figyelembevétele szerintem sokat segíthet egymás megtanulásában. Erről azonban, hogy milyen is az, amikor a gyerekek és a szülők megismerik egymást, majd egy másik alkalommal írnék.
Visszatérve kedves Erika az Ön kérdéséhez, gyakori hogy élénk, nyugtalan, mozgékony gyerekeknek életük első évében kopasz folt keletkezik hátul a koponyáján. Nagyjából azon a területen, ahol a feje a hanyatt fekvés kapcsán a lepedővel érintkezik. Ez egy ártalmatlan és ideiglenes hajhullás gyakorlatilag mechanikus hatásra (dörzsölődés), nem kell kezelni, és nem kell főleg aggódni miatta.
A haj ápolása és mosása már az első naptól fontos és mindvégig az is marad életünk során. A hajkorona dísz, de nagyon is fontos díszítő eleme egy szép arcnak. Vannak ugyan szerencsés és tökéletes fejformával bíró emberek, akiknek a kopaszság is jól áll, de úgy érzem bármennyire is divat mostanság a kopaszítás, a haj, a frizura hozzátartozik emberlétünkhöz. Természetesen itt már a felnőttek vagy nagyobbacska gyerekek hajviseletéről, esetleg hajszín-választásáról beszélek.
Összefoglalva tehát :a szőrzet csecsemőkortól a pubertásig a hajzatból a szemöldökből és a szempillából áll. A haj általában finom tapintatú.
Lokális vagyis helyi alopeciának (kopaszságnak) hívjuk azt a jelenséget, melyről Ön is beszámol kedves Erika. Oka, hogy a hajszálak a tartósan ugyanabban a helyzetben való fekvés miatt kidörzsölődnek. Természetesen van mind elsődleges, mind másodlagos hajhullás és hajvesztés már a gyerekkorban is. Ilyenkor a hajszálak a hajat termelő szőrtüszők vagy a hajas fejbőr betegségei állhatnak a tünet hátterében. Ezek eldöntése, az ok megtalálása, és kezelése bőrgyógyászati ellenőrzés, vizsgálat kapcsán lehetséges.
Mindez szerintem nem vonatkozik Önökre.
Kedves Anyuka! nem ígérhetem, hogy kislánya sose lesz beteg, de őszintén kívánom mindig csak ilyen „ bajaik” legyenek.

hajhullás, kopaszodás
Kulcsszó:

 

Dühkitörés

2012. augusztus 21.  -  94.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Végső elkeseredettségemben fordulok Önhöz. 8 éves kislányomnak dühkitörései teszik tönkre napról napra a családunkat (Apa, Anya, 16 éves nővér és a már említett 8 éves). Már teljesen tehetetlenek vagyunk, szép szóval, kiabálással, semmivel sem érünk el nála eredményt. Különben kitűnő tanuló, semmi probléma nincs vele az iskolában. Itthon viszont nem bírunk vele. Ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné, akkor csapkod, dühöng, sír. Semmi önuralma nincs. Ez nem csak itthonra igaz, ha megyünk valahova, ott is ilyen. Nagyon nagy hangulatingadozásai vannak, egyszer nagyon jó kedve van, aztán ha valami nem sikerül, akkor ideges lesz. Doktornő szerint mit tegyünk? Elvigyük gyermekpszichológushoz? Vagy a nevelési tanácsadóba? Tanácstalan vagyok. Kérem segítsen!
Jelige: Dühkitörés

 

Kedves Anyuka!
Megértem elkeseredését, de mindjárt elöljáróban van egy jó hírem: a helyzet nem reménytelen és egyáltalán nem egyedi. Tudom ez nem biztos, hogy vigasztalást jelent Önnek, Önöknek, amikor mondhatni „áll a bál”, de azért mégiscsak kis megnyugvást adhat esetleg, hogy nincsenek egyedül.
Azt írom, nem egyedi, miközben persze tudom, és élem is naponta a munkám során, hogy nincs két egyforma gyerek, nincs két egyforma eset. Maximum a tendenciák hasonlóak, és azokra nagyjából azonos reakciókat láthatunk, ha ugyan látunk.
Ha megengedi, összeszedem azt, amit erről tudok, amit jónak és helyesnek vélek.
Előre bocsátanám, nem vagyok gyerekpszichológus, inkább érzéseim vannak, amiket szívesen megosztok Önnel, bízva abban, hogy az, amit ezáltal megtud, használható lesz kislánya esetében is. Esetleg.
Kezdjük tehát az elején.
A gyerekek növekedése és súlyfejlődése nem egyenletes, ugyanígy pszichés fejlődésük is szakaszos. Minden egyes fejlődési szakasz felkavarja, felkavarhatja a gyerek lelkét (és ezzel persze az egész családét is), éppen ezért ezekben az időszakokban sok megértésre, beleélési képességre, melegségre és biztonságra van szükségük. Ennek megadása elsősorban a szülők feladata.
A gyerek túlzott követelményekre, és azokra a konfliktusokra, amelyek a gyermeki pszichét nagyon igénybe veszik, lelki zavarokkal reagál, mert képtelen velük másként megbirkózni.
Rendszerint a magatartás egyes területei bicsaklanak meg, és olyan viselkedés formák jelentkeznek, amelyek nem felelnek meg a társadalmilag elfogadott normáknak. Ha nagyon szentimentális akarnék lenni, azt is írhatnám ezek a „lélek segélykiáltásai”
Se szeri se száma az ilyen vészjelzéseknek.
Agressziók, dühkitörések, ágybavizelés, bekakilás a régen szobatiszta gyereknél, a manapság oly divatos étkezési zavarok (anorexia, bulimia) a hyperaktivitás syndroma, alvászavarok és még sok minden más tartozhatnak ebbe a csoportba.
Később bizonyos függőségek, szenvedélybetegségek, alkohol, nikotin, drogok hátterében is mélyen egyfajta boldogtalanság, a ki nem élt, meg nem beszélt, fel nem dolgozott konfliktusok, fájdalmak állnak, állhatnak.
Hogyan lehet jól csinálni, mit kell tenni? – kérdezi az ember.
Hogyan lehetek jó szülő és segíthetem gyerekemet ezek elkerülésében, illetve mit kell tennem, ha valahol elakadt?
Van-e módunk, hatalmunk, erőnk megadni azt, ami kihozza gyerekünket a bajból, hogy aztán egészségesen és harmonikusan élhesse tovább az életét?
Ezen még akkor is elgondolkozik az ember, ha olyan szerencséje van, hogy nem szembesül egy adott problémával.
A gyereknevelést sehol nem tanítják. Ellessük a szüleinktől a családunkban és amit jónak tartunk, elfogadjuk, beépítjük a saját gyerekünk esetében is, amit nem helyeslünk, azt elutasítjuk és nem élünk vele akkor, amikor szülővé válunk.
Ahhoz hogy beülhessünk egy autóba, és vezethessünk azt a forgalomban, tanulni kell, vizsgát kell tenni és meg kell szerezni a megfelelő papírokat. Hol tanulható vajon a jó szülőség, és van-e ilyen egyáltalán.
Mikor teszek jót és mikor ártok annak, akit a világon a legjobban szeretek, igencsak komoly kérdése ez szerintem a szülői létnek.
Nem tudok mindenkinél beváló tanácsot adni, de szívesen megosztom Önnel a tapasztalataimat, és mindazt, amit a témában összeolvastam.
Szeretném azonban aláhúzni, ez is csak egy vélemény, amit vagy elfogad vagy elvet.
A pontos helyzetet, az előzményeket Ön, Önök ismerik, én legfeljebb feltételezésekből tudok következtetéseket levonni. Kérem ezért már most előljáróban, ne nehezteljen rám, ha valami olyat írnék majd, ami nem esik jól. Tendenciák ezek és nem a konkrétumok .
Nézzük tehát a sok lehetséges közül azt, amiről kérdez, a dühkitöréseket.
Majdnem minden kisgyereknek vannak dühkitörései 1-3 éves kora között. Dackorszak vagy a nem-ek korszaka, mondjuk. Fontos időszak ez, hiszen a kisgyerek ekkor ismeri fel azt a képességét, hogy másoktól elhatárolódhat, és akaratát velük szemben érvényesítheti. Ha jól működik a dolog, ez segítheti abban később, hogy egyedi helyét elfoglalhassa a társadalomban.
Mindannyiunk első olvasztótégelye a család. Itt tanuljuk meg a hogyanokat a miképpeneket és azt is, hogy lehet majd boldogulni a későbbi években.
A gyereknek szabályokra van szüksége (szerintem a felnőttnek is), amelyeket be kell tartania, és amelyekhez élete során igazodhat. Ha ezeket a szabályokat maguk a szülők sem tartják be, ha a szabályok zavarosak, egymásnak ellentmondóak, abból gond adódhat. Olyan családokban, ahol nincsenek szabályok, a gyerekek elbizonytalanodhatnak és agresszióval reagálhatnak.
Azt is meg kell tanulni, és bizony ennek megtanulása is jó esetben a családban történik, hogy a vágyainkat olykor vissza kell fogni és bizony néha kompromisszumokat is kell kötni.
Tehát a kisgyerek rájön, hogy önálló személyiség, és saját vágyai vannak. Ha valaki keresztülhúzza számításait, az érzékenyen érinti, kitöréssel reagál. Természetesen rendszerint a kitörés nem a szülő ellen irányul, hiszen az illető felnőtt túl nagy és erős a nyílt harchoz, de a gyerekben forr a méreg, ezért a földre vet magát és dühöng. Úgy is mondhatjuk hisztériázik.
Van itt mindjárt néhány dolog, amit nem árt azonban megfontolni.
Itt van először is a temperamentum kérdése. Nem mennék bele ennek részletes taglalásába csupán egy dolgot emelnék ki: vannak nagyon jó természetű, nyugodt gyerekek (és persze felnőttek is), akik amikor frusztrálttá válnak fáradtság, éhség stb. miatt, hirtelen rendkívül hevesen képesek reagálni, mások megmakacsolják magukat teljesen érthetetlen módon.
A család az a hely, ahol ezeket az affektív impulzusokat (érzelmi kitöréseket) meg kell tanulnunk kordában tartani, és ha szabad azt mondanom, befogni a vitorlába a szelet.
Ha megismerjük gyerekünket, és erre szerintem egy egész élet nem elég, terelgethetjük olyan irányban, ahol kifejezetten előnye lehet az impulzív természetének, vagy mutathatunk olyan utat, ahol megtanulja ezt jól kordában tartani.
Természetesen a sportról beszélek, aminek pozitív hatásai aztán kitartanak egy életen át. Mondom, mert megtapasztaltam.
Először is azon érdemes elgondolkozni, mi ellen tiltakozik a gyerek. Lehet, túl sok egymásnak ellentmondó utasítást kap. Lehet, hogy túl sok a teher rajta, de az is előfordulhat, hogy túl kevés és unatkozik, így akarja felhívni magára a figyelmet. Lehet, próbálkozik, hol vannak a határok, és ha ezeket nem húzzuk meg egyértelműen, nincsenek tájékozódási pontjai, tovább feszíti a húrt, hogy legyen már egy pont, ahol azt mondjuk elég.
Azt kérdezi kedves Anyuka, hogyan fékezze meg a dühöngő gyerekét. Vannak ötleteim, remélem talál köztük olyat, ami beválik.
Abban biztos vagyok, ha engedünk a hisztinek, és beadjuk a derekunkat az arra ad megerősítést, hogy ez a járható út, legközelebb is dühöngéssel fog próbálkozni, ha el akar érni valamit . Szerintem ez nem járható vagy célravezető megoldás.
A nyilvános dühkitörések a leghatékonyabbak, mert ott mindjárt az is számít „mit fognak szólni a szomszédok”, amivel szerintem nem nagyon kellene foglalkozni. Tudom, könnyű mondani.
Veréssel, testi fenyítéssel sem ebben a helyzetben és szerintem a nevelésben egyáltalán –abszolút nem érünk el semmit.
Erőszakos világban élünk. A Tv, a média tele van erőszakkal, mégis döbbenetes számomra az az információ, hogy az emberiség 80 százaléka az anyai tenyér révén ismerkedik meg az erőszakkal.
Az ordítás ugyanannyira hatástalan, legfeljebb nevetségessé válunk a gyerek előtt. Az is az agresszió egyik formája.
A behódolás, könyörgés a kapituláció első jele. Aki könyörgőre fogja, az végül beadja a derekát és hamarosan újabb dühroham lesz a „jutalma”!
Ezek a nem jó megoldások, viszont segíthet, ha nincs veszélyben a gyerek, ha faképnél hagyjuk. Eredményes lehet az is, ha nem veszünk tudomást a cirkuszról, de ahhoz kötélidegzetre van szükség. Olykor ettől még halmozódnak is a rohamok mielőtt a gyerek belátná értelmetlenségüket és hatástalanságukat. Meg lehet próbálni nyugodt időszakban alkut kötni, ez segíti a kompromisszumkötés elsajátítását is.
Végül, és szerintem ez az egyik legjobb módszer, teremtsünk olyan helyzetet, ahol megélheti azt, amit Ő csinál velünk. Ez olykor elfújja a gondokat.
Kedves Anyuka! Engedje meg hogy ide másoljak egy régi írásomat, nálunk ez hogy történt:

Köpködés
Hogy hogyan kezdődött, nem emlékszem. Hol, kitől látta, tanulta, nem tudom, egyszer csak elkezdett köpködni.
Utcán, séta közben, otthon, gyakorlatilag bárhol, ahol éppen eszébe jutott, ha nem tetszett valami. Márpedig úgy tűnt, sok minden nem tetszett neki akkoriban.
Dackorszak – olvastam valami szülőokosító könyvben. Tiltakozás. A nem ezt akarom, nem így akarom nonverbális kifejezése. Rendben van, gondoltam, de inkább beszélne, mert ez igencsak gusztustalan, sőt neveletlen, sőt… na szóval mi a fenét kezdjek én ezzel.
Értettem, próbálgatja a saját határait. Azt is értettem, nem tetszik ez vagy az, amire rá akartam nevelni, venni vagy csak azt mondtam, így vagy úgy kell csinálni. Általában és főleg egy nagy NEM idejét éltük éppen.
Csípőből és rögtön először nem aztán talán szelídült az ellenállás, sőt néha még is mondta, butaság volt köpködni, de a spontán reakció a nem és a köpködés volt.
– Nem köpködj, Életkém – kértem először nyugodt hangon – mondd meg mit szeretnél, beszéljük meg – próbáltam rá hatni észérvekkel. Hogyne észérvekkel. Tudod az szokott is sikerülni egy 3 év körüli éppen lázadó kisfiúnál..
– Jó – mondta, még bólintott is összes meggyőzőerejét latba vetve, még a szemöldökét is összeráncolta (nagyon édes volt) és zavartalanul tovább köpködött.
– Hagyd abba – mondtam legközelebb kicsit szigorúbban. – Mit fognak rólunk gondolni az emberek – tettem hozzá. Megfigyelted már, hogyan mennek tovább generációról generációra ezek a családi mondatok. Járt a szájam tehát, én beszéltem és miközben próbáltam egy rendetlenkedő gyereket megfékezni, az járt a fejemben, ez nem is az én mondatom, ezt a nagymamám mondta mindig, ha valami olyat csináltunk, amiért megszólhatták a CSALÁDOT.
Miért hivatkozok pont erre, amit már kiskoromban sem értettem. Na mindegy, hátha őt jobban érdekli a világ véleménye. Nem úgy tünt. Köpködött.
Én meg rászóltam, hegyi beszédet tartottam arról, hogy csak a rossz kisfiúk köpködnek, sőt bizonyos büntetéseket helyeztem kilátásba. Például a jóéjtpuszi megvonását. Ez se nagyon izgatta.
Azt hiszem rosszalkodni volt kedve, sőt ha minden igaz, engem és polgárt pukkasztani is. Van ez így néha akkor is, amikor felnőtt vagy, ha érted mire gondolok.
Igyekeztem szigorúnak látszani és komolyan hatni rá. Bólogatott, látszólag úgy tett,, mintha értené sőt megértené a dolgot és köpködött tovább.
Már éppen ott tartottam, tanácsot kérek egy pszichológustól. És akkor eszembe jutott.:
Beszálltunk a liftbe, elindultunk. Benyomta az V. emelet gombját. Ehhez persze még segítség kellett, hiszen olyan pici volt még, fel kellett emelnem.
Elindultunk.
Na – gondoltam – nézzük, működik e?
Állt pont szemben velem, épp a derekamig ért. Ránéztem, és miközben elolvadtam az iránta érzett szeretettől, azt gondoltam: Na Kishaver most jön valami…erre varrjál gombot, és telibe pofán köptem.
Felejthetetlen arcot vágott. Csodálkozás, döbbenet, sértettség és még sok minden egyéb volt a tekintetében.
– Leköptél – mondta sírós hangon, és még csak a III. emeletnél jártunk.
-Igen Mócikám, és ahányszor köpködni fogsz, leköplek újból, mondtam.
Lehajtotta a fejecskéjét. Csupa-csupa göndörség volt a haja, és csupa megbánás a mozdulata.
Nagyon kicsi volt, nagyon szeretni való. Csendesen azt mondta:
– Soha többet nem fogok köpködni Anyuci.
Be is tartotta, amit ígért. Nem köpködött. Soha többet.
Istenem, gyereknevelés, pszichológia, és minden egyéb okosság helyett néha egy jó ötlet csodákra képes. Néha vagy talán nem is néha, ha jól használsz egy tanult mondatot, megoldást lehet találni egy problémára.
És íme a mondat – talán az egyik legfontosabb a Bibliából: ”Ne tegyél semmi olyat mással, amit nem szeretnél, hogy veled megtegyenek.”
Olyan egyszerű és olyan igaz, hogy még egy 3 éves gyerek is érti. Érted?

Kedves Anyuka!
Ez az írás már szerepelt egyszer a honlapon éppen egy dühkitöréssel kapcsolatban (affektív apnoe címen).
A gyereken segíteni kell, ebben biztos vagyok. Ha úgy érzi, pszichológust is igénybe venne, nincs abban semmi szégyellnivaló.
Hogy mi és hol csúszott meg, abban egy szakember bizonyára sokat tud segíteni.
Őszintén drukkolok Önöknek, de főleg a kislánynak, hogy megtalálja a helyét mind most mind a későbbiekben is az életben.
Köszönöm hogy megtisztelt a bizalmával.

dühkitörés
Kulcsszó: fürdés

 

Remegés

2012. augusztus 21.  -  93.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!

Kisfiam 10 éves. Főleg éjszaka, de időnként napközben is jelentkezik nála a lábában izomremegés. Van olyan időszak, amikor egyáltalán nem jelentkezik. Most éppen gyakrabban. Jelezte is, hogy zavarja. Kérdésem, hogy mitől lehet ez? A másik problémám a gyakori szipogás. Ez is hol jelentkezik, hol nem. Fül-orr-gégészetileg rendben van, allergológusnál is voltunk.
Válaszát előre is köszönöm!
Zsuzsanna
Jelige: izomremegés

 

Kedves Zsuzsanna !

Azt kérdezi, mitől lehet az az időnként, főleg éjszaka jelentkező lábremegés 10 éves kisfiánál, ami zavarja is a gyereket.
Röviden annyit tudok mondani:
Nézzük először azt, mit is nevezünk akarattól független remegésnek, orvosi nevén tremornak, milyen formában jelentkezik ez a remegés és végül mi lehet a háttérben.
Meghatározás szerint a tremor (remegés): az akarattól független, általában ritmusos mozgásforma. Nem árt leszögezni, hogy vannak szabálytalan, tehát nem ritmusos tremorok, valamint nem minden szabályos ritmusos akarattól független mozgást nevezünk tremornak, remegésnek. Az izomrángás (myolclonus) is akarattól független szabályos mozgás, de nem remegés.
Anatómiailag az okot a remegésre az szolgáltatja a feltételezés szerint, hogy azok az izmok, amelyeknek egymást kiegészítve kellene működniük, valamiért nem megfelelően jutnak ingerülethez. Az izmok agonista-antagonista (ellentétes) felállásban vannak összekapcsolódva. Vagyis magyarul a hajlító izmok jó működéséhez a feszítőknek el kell ernyedni, és viszont. Ha valamiért ezek innervációja (beidegzése) zavart szenved akár a központból rossz az utasítás, akár a periférián keletkezik valami hiba, az izommozgás zavart szenved.
Megjelenés szerint megkülönböztetünk nyugalmi, intentiós, statikus és nehezen kategorizálható tremorokat.
Pusztán az érdekesség kedvéért engedjen meg erről néhány mondatot.
1./ A nyugalmi tremor a legjellegzetesebb ritmusos remegés 4-6 szekundumos a frekvenciája és egyenletes az amplitúdója. Szabad szemmel is megfigyelhető. EMG-vel regisztrálható. (Az EMG=elektromyograph az izmok működését vizsgáló szerkezet.) Ha különböző izomcsoportokban alakul ki ez a remegés, bizarr képet láthatunk. Bizonyos remegések mozgásautomatizmusokat utánozhatnak mint például pénzszámlálás, sodrómozgás stb.
Érzelmi feszültség, hideghatás is kiválthatja vagy fokozhatja a remegést. Az aktív izommozgatás viszont csökkentheti vagy felfüggesztheti azt.
2./ Az intentiós tremor (az intentió azt jelenti: szándék, törekvés) az akaratlagos mozgás során jelenik meg, a mozgás előrehaladásakor fokozódik, így a cél előtt a legintenzívebb. Ez talán kicsit nehezen megfejthető mondat, tehát inkább elmagyaráznám. Van például egy ideggyógyászati vizsgálat, ahol a betegnek a mutatóujjával csukott szemmel meg kell érintenie az orrát. Ez egy akaratlagos célirányos mozdulat, ami adott esetben jól kezdődik, de az orr eltalálása már nem sikerül. Ilyen esetben baj lehet az evőeszközök használatával is.
3./ A statikus tremort, mint a neve is mutatja, az akaratlagos rögzített tartás váltja ki, mozgatáskor abbamarad. Okát még a szakemberek sem nagyon tudják, ellentétben a fent említettekkel ahol különböző agyi struktúrák betegségét vagy elváltozásait gyanítják.
Ebbe a kategóriába tartozik például a fáradtságnál jelentkező remegés is.
A legnagyobb csoport az irodalom szerint az egyáltalán nem vagy nehezen kategorizálható remegések csoportja ilyen (bár az előzőekben leírtak sem tűnnek nekem nagyon pontosan kategorizálhatóknak), és ezt semmiképpen nem gondolnám oknak az Önök esetében, de ugyancsak nem tartozhat ide az alkoholistáknál megjelenő remegés, a Parkinson kórosak remegése vagy az időskori úgynevezett szenilis remegés.
Csupán azért írtam le őket, mert ezeket valahogy jobban ismerjük, hiszen találkoztunk találkozhattunk már velük.

Van még néhány érdekesség, mielőtt rátérnék a konkrét válaszadásra.
A tremor nem akaratlagos mozgásforma, mely a test valamely részének ritmusos remegésével jellemezhető. Ez kifejezettebb lehet nyugalomban, vagy más esetekben mozgás közben mint erről már szó volt.
A reszketés, amely egy fix tengely körüli azonos amplitúdójú ritmikus tremornak felel meg, egészséges érett újszülöttekben a leggyakoribb akaratlan mozgás. Sokszor azt gondolják fázik szegény. Ennek az az oka, hogy a reszketés akkor a legerősebb, amikor például vizsgálat vagy fürdetés miatt a babát levetkőztetjük. Sőt, ha nem szereti, hogy piszkáljuk, és sírva fakad, a reszketés még erősebbé válik. Kórosnak csak akkor számít, ha éber figyelő, de nyugodt állapotban is fennáll vagy ha két héttel a születés után is intenzíven észlelhető. Ebből tehát nyilvánvaló, hogy a nagyon fiatal újszülöttek sajátja.
Ha később is észlelni, vagy netán a reszketés fokozódik, organikus okot kell keresni ami lehet sepsis, koponyaűri vérzés, hypoglykaemia, hypocalcaemia (alacsony vércukor illetve calciumérték a vérben), az anya drogfüggősége.
Mindezekből világos, hogy sokféle kórkép és állapot okozhat, tulajdonképpen bármelyik életkorban remegést.
Nézzük, mi az ami az Önök esetében szóba jöhet.
A legvalószínűbb hogy ásványianyag-hiány áll a dolog hátterében. Nem tudom, sportol-e a kisfiú, de ha azt nem is csinálja, sokat mozog vagy rohangászik. Ez lehet, több magnéziumot igényelne, mint ami a táplálékból felszívódásra kerül.
Zöld levelű főzelékek, dió, magok, tengeri ételek a legjobb magnéziumforrások. Azt kell, érdemes még tudni, hogy ha laboratóriumi vizsgálattal normál értéket kapunk sem biztos, hogy a sejteken belül megfelelő a magnézium mennyisége. A vérvizsgálat ugyanis erről nem ad pontos felvilágosítást.
Kiegészítésképpen érdemes B vitamint és naponta 3-szor kalciumot és magnéziumot adni.
Másodsorban előfordulhat, hogy ez az éjszakai remegés, reszketés mivel definitió szerint is az ellentétes izmok nem akaratlagos, ismétlődő, gyakran szabályos, váltakozó vagy szinkron összehúzódása, valamilyen epilepsiának megfelelő elváltozás.
Az epilepsia egy periodikus görcsroham, alapjában véve a központ idegrendszer betegsége, de természetesen a tünetek a vázizmokban is észlelhetők.
Kedves Anyuka!
Kérjen laboratóriumi vizsgálatot orvosuktól. Calcium, magmézium, olykor kálium hiány de vashiányos vérszegénység is produkálhat ilyen az Ön által említett remegést. A fejlődésben lévő gyerekeknek több vitaminra és ásványi sóra, kálciumra és vasra van szükségük a növekedéshez. A hiányzó ásványi anyagok pótlása orvosolhatja a bajt.
Én mindenképpen kikérném neurológus szakorvos véleményét is, különösen azért, mert ha mégis epilepsia áll a háttérben korrekt diagnózis (vizsgálat EEG, esetleg EMG ) után gyógyszeres kezeléssel megszüntethető az, ami kisfiát is zavarja.

A szipogással kapcsolatban azt gondolom, ez lehet rossz szokás, esetleg utánozás, de még a szintén periódikusan ismétlődő volta miatt valahogy az epilepsiát látszik nekem megerősíteni.
Fura bizarr mozgások, rángások is kísérhetnek egy nem szokványos rohamot.
Azt írja, allergológus látta, de megvizsgálta-e fül orr gégész is vagy csak beszéltek vele. Megnagyobbodott orrkagylók, orrpolip is okozhatnak légzési akadályt, amit szipogással próbál meg a gyerek áttörni. Krónikus arcüreggyulladás, ami sem lázat sem egyéb panaszt nem okoz szintén szóba jön. A pontos diagnózishoz arcüreg rtg készítése szükséges.
Szóval van néhány feladat, az biztos, de bízom benne, sikerül az okot megtalálni és kisfiát meggyógyítani.
Kedves Anyuka! Ön ismeri a kisfiút a legjobban. Az is előfordul, mindezek figyelemfelkeltésből – nem rosszaságból abból semmi esetre sem – kerültek a repertoárba.
Amennyiben a vizsgálatok a fent említett betegségeket kizárják, érdemes esetleg pszichológussal konzultálni, mi is lehet az, amire így reagál a gyerek.
Örülnék ha beszámolna arról, hogyan oldódott meg a helyzetük.

remegés, szipogás
Kulcsszó:

 

Hallászavar? Vagy valami más?

2012. augusztus 15.  -  92.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Legkisebb (6.) unokánk gyönyörű, egészséges 2,5 éves.
Mégis van egy zavaró (talán nem betegség) tünet. A kislány sokszor nem figyel, vagy nem hall? Úgy néz a semmibe, mintha nem értené, hogy neki szólnak. Hallásvizsgálatot csináltak születéskor. Előfordulhat, hogy mégsem jól hall?
Tisztelettel: Soós Istvánné egy aggódó nagymama
Jelige: soosmarika

 

Kedves Aggódó Nagymama!

Aggódni biztosan nem kell, de bizonyos dolgokat nem árt megvizsgálni, végiggondolni, és okosan dönteni.
Gondolom, ha valakinek 6 unokája van, akad aggódni való, de azért öröm is bőven.
Az, hogy a legkisebb gyönyörű és egészséges – gondolom Ő is éppúgy mint a többiek – rendben van, éppen ezért megértem, félti ezt a legkisebbet, nehogy valami baja legyen, vagy valami későn kerüljön felfedezésre.
Úgy van ez mindig gyerek- és felnőttkorban is, hogy a korai diagnózis korai kezelést tesz lehetővé, és így nagyobb esély van a tökéletes gyógyulásra.
Különösen igaz ez abban az esetben, ha valami fogyatékosság kerül felfedezésre, mert az időben elvégzett korrekció segíti a gyerek tökéletes beilleszkedését családba, közösségbe, társadalomba.
Két ötletem van a kislány zavaró tünetével kapcsolatban, ami arról szól, hogy kétféle betegség lehet a dolog hátterében,és a harmadik, de ez a kevésbe valószínű, hogy mint Ön is írja: „nem figyel a gyerek.”
Elöljáróban annyit: az hogy csináltak újszülött korában hallásvizsgálatot nem jelent semmit!!!
Pontosabban azt jelenti, ha akkor valami eltérést találnak, akkor a vizsgálatot meg kell ismételni és szükség esetén további intézkedések is szóba jönnek.
Nézzük tehát akkor az első lehetőséget, vagyis a nagyothallást, illetve azt a tünetet, amitől úgy tűnik a gyerek esetleg nem hall.
A csecsemők hallásproblémáit nehezen lehet felismerni. A babának a születés után össze kell rezzennie az erős zajokra,vagy a szemhéja zárásával kell reagálnia rá. 1 hónapos kortól nyugodt marad a hangos hangok hallatára. Három hónaposan mosolyog és megnyugszik, ha ismerős hangot hall. Fejét is kezdi a hang irányába fordítani. 9 hónaposan már blablázik és keresi a hangok forrását. 1 éves kora körül válaszol a neve vagy ismerős szavak hallatára.
Nyilvánvalóan itt is, mint oly sokszor elég nagy az egyéni szórás, de nem árt tudni, mikor „illik” valamit már készségszinten tudnia a babának.
Ha egy éves kora körül világosan és jól érthetően ejt ki egyes szavakat, 2 évesen szavakat fűz össze, amelyek 2,5 -3 éves korra értelmes mondatokká állnak össze, kicsi a valószínűsége, hogy komoly baj lenne a hallásával.
Tudom, az Ön kis unokája még csak 2,5 éves, de azért az érdekesség kedvéért megemlíteném, idősebb gyerekek hallásproblémái nem szokták a beszédüket érinteni. Ilyenkor inkább iskolai, magatartásbeli problémák vagy a teljesítmény romlása az, ami felhívja a figyelmet a fogyatékosságra. Nem árt ezt is tudni, és meggondolni, mielőtt egy billogot ütünk a gyerekre, hogy lusta és rossz, mert nem az, csupán valaminek nincs birtokában, ami szükséges a harmonikus iskolai léthez.
Jó lenne tudni, ez a legkisebb unoka hogyan, miképpen, mennyit beszél. Ez is útmutató lehet épp a fent leírtak miatt.
A rutin hallásvizsgálatok nagyon fontosak. Az elsőt a születés után még a kórházban elvégzik. Ha ez valamiért elmarad, arról értesíteni kell a baba orvosát és rövid időn belül be kell pótolni, el kell végezni. Később kb: 6 hetes, hat-kilenc hónapos, majd 2-2,5 éves korban ellenőrizzük a gyerekek hallását. Ezt általában a védő néni csinálja az úgynevezett Tanácsadóban (vagy Egészséges rendelésen) ahová a gyerekek kontrollvizsgálatokra, és a status felmérésére (állapot felmérésre) vannak berendelve. Itt kapják meg a gyerekek a védő oltásokat is, és egyéb hasznos tanácsokat a gondozással és a neveléssel kapcsolatban, a doktor nénitől és a védő nénitől az egészséges rendelés keretein belül.
Szerintem azért nagyon jó, hogy ez a rendszer így lett kialakítva,mert megfelelő ellenőrzés esetén nagyobb az esély arra, hogy korán kiszűrhessük és orvosolhassuk a betegségeket.
A nagyothallás a gyerekekben nemcsak a külvilággal való kapcsolatot, hanem a beszédkészség kialakulását is gátolja. Aki rosszul hall, nem tanulja meg, hogyan kell beszélni, hiszen a beszéd elsajátításának az utánozás az egyik legfontosabb része. Akinek nem jó a hallása, nem tanul meg jól beszélni.
Még talán az is megemlítendő, olykor gyakori középfülgyulladások is okozhatnak eltérést a hallás területén. Úgy gondolom azonban, hogy ez Önöknél figyelmen kívül hagyható, mert feltételezem, említést tett volna a kérdés kapcsán megelőző fülgyulladásokról.
A másik elváltozás és ez az, amit én inkább gondolnék a leírtak alapján az epilepsia egyik típusa
Az epilepsia idegrendszeri görcsöt jelent. Ennek a betegségnek sokféle típusa ismeretes.
A sok közül az egyiket absence epilepsziának vagy petit mal(PM) epilepsianak hívunk. Magyarul az ennyit jelent kisroham. A lényege, hogy nincs, nem látunk görcsrohamot,csak egy minimális tudatzavart, ami pillanatnyi megmerevedésben, elrévedésben nyilvánul meg. Esetleg egy mozgás monoton ismétlése kíséri. Például előre hátra hintázás. Nagyon jellemző tünete –ezért is jutott eszembe kedves Nagymama kérdése kapcsán –, hogy a gyerek csak elbambul rövid időre, úgy tűnik, nem hall, nem figyel, pedig nem így van. Másodpercnyi tudatzavar ami ilyen tüneteket képes produkálni .Neurológia (ideggyógyászati vizsgálat, EEG) kizárja vagy bizonyítja a betegség meglétét. Megfelelő gyógyszer adásával a gyerekek tünetmentessé válnak és teljes életet élhetnek.
Kedves Nagymama! Tudom, amit leírtam elég ijesztő. Higgye el, nem a megijesztés volt a célom. Azt tanácsolom, keressék fel orvosukat, és kérjenek mind fül –orr-gégészeti, mind pedig neurológiai vizsgálatot.
Lehet, a kislány csak „fakultatív süket” mondjuk nem akar valamit meghallani,de ez inkább idősebb korban szokott előfordulni. Például feküdj le, írd meg a leckét, rakj rendet mondatok előfordul, hogy süket fülekre találnak. Azt azonban, hogy baj van-e valóban, olyan, ami gyógyszeres kezelést igényel vagy csak figyelmetlenségről van szó, csak korrekt vizsgálatok után lehet eldönteni.
Remélem segítségükre voltam a leírtakkal.

MI lehet az oka a rövid ideig tartó hallászavarnak, esetleg figyelemkiesésnek?
Kulcsszó: neurológia

 

Mikor ül a baba?

2012. augusztus 15.  -  91.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Kisfiam Máté nyolc hónapos, magától még nem ül, csak ha ültetem. A védőnő megnézte, és szerinte várjunk még egy honapot. Azt szeretném kérdezni, hány hónapos kortól ülnek a babák? Mikor kell gyógytornára vinni? Köszönettel Madar Hédi
Jelige: baba ül

 

Kedves Hédi!
Már megint egy olyan téma, ami a kedvenceim közül való. Az a nagyon jó, hogy sok ilyen kedvencem van.
Látszólag egyszerű a kérdés, hiszen a leírások szerint van egy ”-tól és -ig” időpont, amikor átlagosan egy kisbabának ezt vagy azt illik megtanulni, vagy szebben fogalmazva illik egy mozgásformát elsajátítani.
Szerencsére a gyerekek nem olvassák a vonatkozó szakirodalmat, és fejlődnek a maguk meghatározott ütemében. Van aki gyorsabban, van aki lassabb tempóban. Azt kell, azt jó tudni az egész fejlődésmenetről, hogy minden kicsi baba egytől-egyig önmagában megismétli az egész emberi nem fejlődésének történetét. Sőt ha nagyon kitágítom a horizontot, édesanyja hasában az egész világ fejlődésén átmegy.
A tudomány fejlődésével módunk van látni, hogyan is néz ki a magzat a terhesség különböző fázisaiban. Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy belelássunk a világ fejlődéstörténetébe, mert a pici baba ott az anyaméhben néha nagyon is hasonlít növekedése szerint az állatvilág különféle tagjaira. Azt mondja a tudomány: minden baba, minden kisgyerek fejlődése nyomon követi az emberiség egész történetét, mind testileg mind szellemileg. A magzat úgy jelenik meg egyetlen parányi sejt alakjában az anyaméhben, ahogy annak idején az első élőlény feltűnt az óceánban. Néhány hét múlva, amikor már magzatvíz veszi körül, valóságos kopoltyúi vannak, mint a halaknak. Később, amikor egyéves kora körül bizonytalan léptekkel elindul, azt a pillanatot ismétli meg, amikor az addig négy lábon járó ősünk felegyenesedett. Ahogy megtanul a kezével bánni, manipulálni, az is egy ősi kód, hiszen az ember fejlődésében és felegyenesedésében jelentős állomás volt az, hogy az ősember rájött, a kezét hasznosabb dolgokra is igénybe tudja venni, mint a járás, kapaszkodás. Még később, ahogy a gyerek közösségbe kerül és szocializálódik, az a momentum ismétlődik, amikor az ősember rájött, jobb csapatban lenni és nagyobb közösségben élni, mint egymástól függetlenül. Azt is megtanulja lassan-lassan a gyerek, hogy egy ilyen közösségben szabályok vannak, másokhoz is alkalmazkodni, kell és az íratlan (és persze az írott ) törvényeket illik betartani.
Így volt ezzel ősünk is hajdanán. Csoda ez úgy ahogy van szerintem. Térjünk azonban vissza Anyuka konkrét kérdésére.

Mint oly sokszor írtam már és fogom is, sokan sokfélék vagyunk.
Amikor egy gyerek szépen, gyorsan fejlődik, mondhatni mindent időben csinál, ahogy illik büszkék vagyunk rá, és persze közben magunkra is. Ez természetes, de nem árt tudni, a fejlődésmenetnek semmi köze a jó neveléshez. A baba nem azért csinál valamit vagy adott esetben nem csinálja azt, mert mi magunk ügyesen neveltük, vagy elmulasztottunk valamit. Van egy menete a fejlődésének és azt a természet határozza meg nem a nevelés. A készségeket, képességeket persze lehet fejleszteni, és ez már szülői feladat, sőt egészen biztos hogy ingerszegény környezetben, elhagyatottságban lelassul a fejlődés, de siettetni nem nagyon lehet és nem is szabad semmit. A lassúbb fejlődésnek – és ezt nem árt tudni – ritkán van köze a nem kielégítő gondozáshoz. Minden gyerek fejlődése más és más. Igaz családi tendenciák azért felfedezhetők. Vannak olyan családok, ahol hamar és harmonikusan megy végbe a mozgások elsajátítása, de picit késik a beszédfejlődés. Van, ahol ez éppen fordítva történik.
Amikor az újszülött a világra jön, imádnivaló azonnal, de tulajdonképpen nagyon kicsi és magatehetetlennek látszik. Bár sokkal több mindenre képes mint ahogy azt mi gondolnánk, mégis nagyon kiszolgáltatott szegény.
Ki van szolgáltatva az Őt ellátó személyeknek. Írtam már sokszor, de szívesen leírom újból az embergyerek az állatgyerekhez képest koraszülötten jön a világra. Nem az Ön gyereke vagy az enyém, általában az emberek gyerekei. Egy kis őz a megszületése után alig egy órával, ha édesanyja noszogatja, képes felállni, és ugyan bizonytalanul és imbolyogva megindulni, és elügetni a születés helyszínéről, ha a mamája úgy érzi veszélyes a terület és menni kell. Ehhez az embergyereknek bizony legalább egy évnyi időre van szüksége.
Mégis – és itt legyen szabad még egy nagyon fontos momentumot kiemelnem – elhisszük a pici magatehetetlen újszülöttről rögtön a születése után, hogy mindent szépen meg fog tanulni, el fog sajátítani mind fizikailag, mind szellemileg, és sikeres emberré válik, aki el tud majd boldogulni az élet sűrűjében.
Soha nem láttam a sok év alatt, hogy ebben bárki is, aki szülővé lett kételkedett volna. És szerintem ez a szülői lét egyik nagy ajándéka. Az, hogy végig vezethetünk, követhetünk valakit egy úton és segíthetjük, támogathatjuk erőnk szerint.
A tudat, hogy a gyerekem fejlődésének részese vagyok sok erőt, és boldogságot ad, igaz, néha nehézségeket is, de azokat is általában felülírja szerintem a szeretet és a gyerekbe vetett hit. Én aztán még külön azt is kaptam az élettől, hogy hivatásomnál fogva, természetesen nem olyan mélységben mint a saját fiamnál, de sokak életének részese lehetek.
Kedves Hédi! Remélem megbocsátja ezt a szubjektív kitérőt.
Térjünk tehát vissza a mozgásfejlődéshez.
A baba először a fejét emelgeti, majd a kezével kezd el barátkozni. Napról-napra ügyesedik, nem csak a mozgás mikéntje fejlődik, hanem a mozgások koordinációja is.
Amikor először hasra fordul, az egy véletlen esemény, gyakorlatilag egy átbillenés, és napok alatt akár, de hetek alatt biztosan gyönyörűen és harmonikusan fordul hasról hátra és onnan vissza. És ha ez véletlenül mégsem sikerülne, nem adja fel. Addig-addig próbálkozik szívósan, amíg láthatóan sajátja nem lesz egy mozdulatsor.
Kedves Hédi! Van mit tanulnunk a gyerekektől. Többek között ezt a fajta kitartást is.
Hogy egy kisbaba mikor kezd el egy valamilyen bonyolultabb mozgást vérmérséklet kérdése is. Az izmos, mozgékony csecsemők gyorsabban haladnak előre a mozgásfejlődés fokozatain. A nyugodtabb természetű, dundi kisbabák inkább várakoznak még, és később fognak hozzá egy új dologhoz. A legtöbb kisbaba azonban 7-9 hónapos korában már képes egyenesen ülni (ha felültetik), de van olyan gyerek is, aki stabilan csak 1 éves kora körül jut el idáig. Addig is a baba próbálkozik, kapaszkodik, felhúzza magát és nagyon örül ha valami sikerül neki.
Amíg a kisbaba nem ül magától, és nem tudja ülve megtartani a gerincét, nem tesz jót, ha erőltetjük az ülést. Természetesen ölbe vehetjük és felhúzhatjuk játék közben ülő helyzetben, de ne erőltessük be ültető, vagy etetőszékbe, mert a gerince görnyedt helyzete nem egészséges.
Kedves Hédi!. Egyetértek orvosukkal, várjanak, és figyeljék a gyereket. Örüljenek annak, amit már tud, és figyeljék mi a következő, aminek elsajátításán fáradozik.
Egyenlőre biztosan nincsenek még semmiről sem lemaradva, és az is biztos, hogy nem kell gyógytornára gondolni. Játszanak sokat, biztosítson teret és szabadságot a mozgásra úgy, hogy ott ne történhessen baleset. A parkettára tett pokróc, de a nagyméretű stabil járóka is tökéletes megoldás. Az egyik biztonságosabb a másik, a pokróc ugyan több figyelmet igényel, de nagyobb szabadságot ad.
Kedves Anyuka!
Bízom benne hogy sikerült megnyugtatnom.

A mozgás fejlődése
Kulcsszó:

 

Miért nem játszik?

2012. augusztus 12.  -  90.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!
Unokahúgom, aki három és fél éves egyszerűen nem tud játszani – mármint egyedül nem. Annak idején mi eljátszogattunk a sarokban egy-két tárggyal félórát, órát, de ő egyetlen percet sem képes. Nem időszakonként, hanem soha. Folyamatosan igényli valakinek – lehetőleg egy felnőttnek a figyelmét. Ez valamilyen modern probléma? Találkozott már ilyennel?

 

Kedves Nagynéni!
Bizony ez nem egy könnyű kérdés, bár annak látszik. Ha konkrétan kell válaszolnom a kérdésére, nem találkoztam még ilyennel,de azért természetesen vannak ötleteim azzal kapcsolatban, hogy miért, mitől alakulhatott ki ez a helyzet, és persze arra vonatkozó tanácsot is tudok adni, hogy mi lehet, mi lenne a célravezető megoldás.
Jó lenne persze, ha néhány kérdésre tudhatnám a választ, ami egy ilyen kérdezz- felelek kapcsán nem megoldható, de majd megpróbálok következtetni.
Azt írja: mi annak idején eljátszogattunk, hát vagy igen vagy nem. És ez mint oly sok minden az életben így van. Sokan sokfélék vagyunk, mi felnőttek is, és nincs ez másképpen gyerekkorban sem. Van olyan kisgyerek, aki a kezdetektől szépen eljátszik mindennel, és jól érzi magát. A másiknak az egész család gyakorlatilag „Cirkusz és Varieté Vállalatként” állandóan a kedvébe jár és szórakoztatni kénytelen, mégsem érzi igazán jól magát.
Mit lehet ilyenkor tenni, mi a helyes hozzáállás, bizony nem tudom, de ötleteim azért vannak. Szívesen leírom őket, hátha akad megszívlelendő közöttük. Hátha akad olyan, amit unokahúgánál is ki lehet próbálni és működik. Abban egészen biztos vagyok , hogy ez nem egy modern probléma, mint ahogy ezt Ön feltételezi. Pontosabban nem úgy modern probléma, hogy régen nem volt, mostanra pedig találkozunk ilyennel. Az sokkal valószínűbb – és higgye el senkit nem akarok megsérteni,se gyanúsítgatni –, hogy valami a kislánnyal való bánásmódban, viselkedésben csúszott el, ott lehet a hiba érzésem szerint. És akkor innentől fogva csupa feltételezés amit leírok, Önöknek kell kibogozni, mi igaz és mi az, ami nem úgy van a kislány esetében.
A játék nagyon komoly dolog. Úgy is mondhatom, és komolyan is gondolom, a játék a kisgyerekek munkája. Amikor egy pici baba először megfogja és megrázza a kezébe tett csörgőt, tanul. Hangokat, formát, tapintást. Megtanulja, mi is az a csörgő. Később, amikor elindul és járni tanul, megtapasztalja a padló, a szőnyeg, a konyhakő mibenlétét és besorolja, elhelyezi tapasztalatai közé, hogy majd a memóriájából elő tudja hívni azt. És sorolhatnám a végtelenségig, mi minden dolga van egy kisgyereknek, aki játszva, de tanulja, tapasztalja a világot. És a világ bizony tele van mindenféle széppel és jóval –és persze néha veszélyessel is – amit mind meg kell ismerni.
Kedves Nagynéni! Nem egészen ide tartozik, de engedje meg, hogy elmondjam, mert szerintem sok minden megérthető belőle. Van egy pont minden gyerek életében, amikor elkezd tiltakozni az etetés ellen. És akkor bizony anyuka nagy bánatára elkezdődik a ‘megfogom, szétnyomom, megszagolom, megkóstolom’ nevű játék. Amiről azt kell tudni, ez nem játék, és semmi esetre sem rosszalkodás. A banánt ugyanis – és legyen most a banánevésről szó –, meg kell ismerni. Meg kell tapasztalni, és meg kell tudni, mi is az a banán mind íz, mind szín, mind állag tekintetében A gyerek tehát nem rosszalkodik vagy neveletlenül viselkedik, hanem megtapasztalja a világot. A banánt sem azért mancsikálja meg, mert játszik, hanem mert játszva tanulja meg azt, hogy mi is az a banán mint tapintási élmény. Gondoljon csak bele, honnan tudná egyébként valaki később, hogy mi van a kezében mondjuk csukott szemmel, ha nem tanulta meg hogy mi a banánság mint tapintási élmény.
Mindez úgy tűnhet nem tartozik szorosan a témához, pedig igen. A játék ugyanis a gyerek viszonyulása a világhoz. Az élet megismerésének lényege.
Ha nagyon patetikus akarnék lenni, azt is mondhatnám, a játék a gyerek legbölcsebb tanítója. Fejleszti benne mindazt, ami nagyon fontos. Fejleszti a személyiségét, megéli saját hatékonyságát. Közben pedig fejlődik az akarata, az ügyessége, a kitartása és a képzelete. Persze csak akkor, ha erre időt és teret hagyunk a számára.
Megismeri a tárgyak, dolgok formáját, tulajdonságait (sima-érdes, puha-kemény, gömbölyű-szögletes kicsi-nagy, tömör-üreges). A játék a gyereknek olyan mint nekünk felnőtteknek az egyetemre járás.
Megtanul összehasonlítani, különbséget tenni, ha tetszik választani kedve és ízlése szerint. Mindezt – amennyiben egészséges és jó a közérzete – érdeklődéssel ,boldogan, kíváncsian teszi meg. Mert mindenre kíváncsi. Tapasztalatokat gyűjt, megtudja minek mi a neve, rájön mi mire való.
Tanul, okosodik. És ráadásul a játékban szárnyalhat a fantáziája, mert a játékban minden lehetséges. Fontos, hogy felnőtt mintája is legyen, hiszen az utánozás a legfőbb tanítója. De még fontosabb, hogy legyen saját világa, esetleg barátai, akikkel boldogan tölti az idejét. Akár felnőtt kontroll nélkül is.
Kedves Nagynéni! Gyerekeink játékából mi magunk is sokat tanulhatunk. Megismerhetjük a gyereket és csiszolhatjuk, alakíthatjuk jellemét, készségeit.
Tudni kell azonban, hogy minden gyerek más és más. Mások a veleszületett képességei, a családi körülményei, a neveltetése, és ezért mások lesznek azok a belső feltételei is, amelyeken keresztül egy-egy külső hatás érvényesül.
Ezért lehetséges az, hogy még ugyanabban a családban, egy apától és anyától származó gyerekek is mások, más tehát a játékuk is. Hogy mit szeretnek játszani, az az érési folyamattól, illetve attól is függ, hogy milyen biológiai és pszichológiai tényezők befolyásolják őket.
Sokat, sokfélét lehetne még erről írni, de térjünk vissza ehhez a kislányhoz, aki az Ön unokahúga, és mint írja, nem hajlandó eljátszani egyedül. Talán nem is hagyták soha. Talán – és mondom ezek csak feltételezések –, nem kapott elég szabad kezet, amikor elkezdett próbálkozni. Talán túl gyorsan segítettek, javítgatták ki a hibákat, és megszokta, hogy van személyzet, aki szórakoztatja, és gondoskodik róla játék közben is. Egyszerűen nem tudja, hogy játszani egyedül is jó. Sőt néha sokkal jobb, mint felnőtt kontroll mellett.
Talán mivel úgy érzékelem leveléből első gyerek, jobban féltették féltik a kelleténél. Azt ugyan nem tudom mennyi a ‘kellete’, de annál biztosan több, mint ami hagyná a gyerek kibontakozását. Ha így történt sincs semmi baj még, de szépen, apró lépésekkel változtatni kell a dolgon. Elsősorban a gyerek érdekében.
Egy 3,5 éves kislány elég okos már ahhoz, hogy megértse amit mondunk neki.
Először maradjon felnőtt a szobában,de beszéljék meg a kislánnyal, hogy míg Ő játszik anya, apa dolgozik vagy olvas, vagy mást csinál. Tanuljon meg egy légtérben, de magában meglenni. Elfoglalni magát. Nem vonatkozik ez persze állandóan mindenre,hiszen a közös mesék, lefekvés, fürdés, napi rutinok megmaradnak, de rá kell venni arra, hogy játsszon egyedül. Ehhez persze ismerni kell a gyereket, s olyan játékot javasolni, támogatni, ami örömet okozhat a kicsinek.
Később ha ez már jól megy, kicsit ki is lehet menni a szobából, biztosítva a kislányt arról, itt vagyunk a szomszéd szobában, nem hagytuk magára, de nekünk is van dolgunk.
Így tanulja meg lassan-lassan, apró lépésekben figyelembe venni és tiszteletben tartani a másik ember igényeit is. És ez nagyon fontos lesz egész későbbi életében.
Nem tudom jár-e közösségbe unokahúga, és ha igen, ott hogyan viselkedik. Lehet hogy ez a ‘nem tudok egyedül meglenni’ csak otthoni műsor. Ha még nem jár bölcsibe, óvodába, bizony nagyon itt lenne az ideje a közösségbe kerülésnek. Érdemes azon is elgondolkozni, nem túl nagy-e a kínálat játékokból. Ha igen, ritkítani, szelektálni kell, és a korosztályának megfelelő játékokat részesíteni előnyben
Találjanak esetleg valami olyan mozgásformát-sportot: balett, ritmikus sportgimnasztika, tánc, amit csapatban, de mégis önállóan tud csinálni. 4 éves kortól már az úszás is szóba jön.
Kedves Nagynéni!Lassan és türelemmel le lehet szoktatni egy félénk, talán kicsit önállótlanabb kislányt is arról, hogy állandóan a szüleit igényelje. A világot évekig mi szülők és a közvetlen család jelentik gyerekeinknek, de ahogy a sas is megtanítja repülni a fiókáit úgy, hogy kilökdösi őket a fészekből, ezt nekünk embereknek is meg kell tennünk a gyerekek érdekében.
Nagy baj lehet abból, ha valaki egész életében a mama szoknyájába kapaszkodik.
Kedves Nagynéni! Kitartást,és türelmet kívánok. Jó lenne ha beszámolna majd később arról, hogy sikerült megtanulnia unokahúgának egyedül játszani. Minden jót kívánok.

játékra, önálló tevékenységre nevelés
Kulcsszó:

 

Tisztelt Gyarmati Andrea!
Először is bocsánat, ha kicsit hosszúra sikeredne a levelem, remélem tud rá időt szakítani. Az unokahúgomról lenne szó. Novemberben lesz 3 éves, most bölcsődébe jár, szeptembertől oviba. Az étkezésével van probléma. A szülei nem szoktatták hozzá a gyümölcsevéshez, ezért szinte semmilyen gyümölcsöt nem eszik meg. Engedték neki, hogy mindig azt egyen, amit szeretne. Így szinte csak túró rudin, joghurtokon, ropin, egyéb rágcsákon, leveseken és felvágottakon él. Hiába mondom a nagyszülőknek és a szüleinek is, hogy nem jó, amit csinálnak. Levesekből is csak a húslevest és a paradicsomlevest eszi meg sok tésztával, de a főtt húsról, zöldségekről már hallani sem akar. Kakaó és kólamániás. Ha kér kólát, rögtön adnak neki, amivel szintén nem értek egyet. Ön szerint hogyan lehetne helyrehozni a pici lány étkezési szokásait, hogy egészségesebb legyen? Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel: Kata
Jelige: unokahugi

 

Kedves Kata!
Vissza-visszatérő kérdés ez, amiről szerintem sose lehet eleget beszélni. Jó lenne, ha tudnék egy stabil fix megoldást: mondjuk úgy: ezt és ezt kellene csinálni, aminek ez meg ez lesz a következménye, de sajnos ez nem így működik. Nem is biztos, hogy sajnos, hiszen akkor épp az a szépsége veszne el az én szakmámnak, hogy hiába vannak a hivatalos álláspontok és javaslatok, minden egyes eset sokban azonos, de mindig más és más a célravezető megoldás. Nehéz egy ilyen kérdezz-felelek keretein belül válaszolni, hiszen a beszélgetés elég egyoldalú. Ön kérdez, de az én kiegészítő kérdéseim válasz nélkül maradnak. Így leginkább csak találgatni tudok. Persze ez is nagyon jó dolog, de sokkal egyszerűbb a helyzetem, ha ismerem a családot vagy netán a baba szülei is hozzám tartoztak gyerekkorukban, így bizonyos örökletes dolgokat vagy szokásokat is könnyebb követnem. Vannak családi szokások, úgy is mondhatom hagyományok, amiket még szoros kapcsolatot tartva a betegekkel is nehéz áttörni.
Egészségesen enni, jól lenni, hosszútávra tervezni nem mindenhol kapcsolódik össze az emberek fejében. Az étkezés főleg örömforrás, és van egy olyan elképzelés, hogy ami ízlik az jó is. Szerencsére – itt említsük meg a médiák pozitív szerepét – felnőtt egy olyan generáció, aki tudatosabban akarja a gyerekek étkezését is csinálni. Nem könnyű ez sajnos, mivel az élelmiszeripar a nagyobb haszon reményében mindenről azt terjeszti, vedd meg, edd meg, nem fog ártani.
Csipsz , kóla, sok édesség, túró rudi, édesített joghurt, minden ami boldogsághormont termel.
Van valami, amit szeretnék elmesélni, talán érthetőbbé válik az édesség iránti olthatatlan vágy, az a mélyről jövő igény, hogy mindig csak az úgynevezett egészségtelen az, amit választunk.
Valamikor, amikor még nem volt ilyen árúbőség és választék, és az evés a túlélésről szólt, az édes íz azért került kedvencként a palettára, mert abban szénhidrát volt, ami több kalóriát adott, mint a semleges zsír vagy az ízetlen fehérje. Tovább lehetett gazdálkodni belőle, magyarul nagyobb remény volt arra, hogy a következő ehető termést hozó bokorig elég lesz. Ez egy ősi refrén mindannyiunkban. Ugyanúgy, ahogy általában a keserű ízt kevesen szeretik, mivel a keserű bogyók ott az ősi időkben az emberre ártalmas mérgeket tartalmaztak, tehát veszélyt jelentettek.
Igaz, persze az azóta eltelt sok évben jelentősen módosult az ízlésünk.
Sok szerepe van ebben a mérhetetlen mennyiségű és egészségtelen ízfokozóknak, tartósítószereknek. Az agyonfőzés, a nyers ételek mellőzése, vagy felnőttkorban a dohányzás az, ami elnyomja természetes ízérzésünket.
Nem vonatkozik ez minden szempontból a gyerekekre, de mivel a gyerek kíváncsi, kér és kap kóstolót a felnőttek ételéből, sajnos korán elkezdődik egy rossz szoktatás, aminek aztán nincs se vége se hossza.
Nem a gyerek rontja el a dolgot. Szegénykém azt eszi, amit kap. Hosszú-hosszú éveken át ki van szolgáltatva az Őt ellátó felnőttek adott esetben tudatlanságának.
A kóla, a csipsz, a túró rudi, az angol nevén találóan „junk foood”-nak nevezett étkeztetés csak ételt ad a gyerek szájába, de nem táplálékot. Tudom egyszerűbb a kész csomagolt árut megvenni és a gyerek kezébe nyomni, ha nyűgős, de komoly betegségeket lehet ezzel jól megalapozni. Én ha reklámfilmet forgatnék, mindezektől inkább elrettenteném a szülőket, mint rábeszélném őket a megvásárlásukra.
A gyerek nem tud bemenni a boltba és kólát venni, tehát ha van otthon, kér vagy kap belőle de azt mi vesszük meg. Igaz, a nem megvett nem otthon lévő kólából mi sem tudunk kényünkre kedvünkre inni.
Lehet, nagyon szigorúnak tűnik, amit írok, bizonyára sokan majd megrántják a vállukat, de érdemes elgondolkozni, hogy a későbbi vezető halálokot képező keringési betegségek, a cukorbetegség, a stroke alapjait tesszük le kora gyerekkorban a nem megfelelően megválasztott ételekkel.
Kedves Aggódó Nagynéni! Megértem aggodalmát és egyet is értek Önnel, de nagyon nehéz úgy segíteni, hogy a szülők és a nagyszülők ellenállnak, mondhatni nincs fülük meghallani a jó tanácsot, foglalkozni a helyes és megfelelő, de ízletes, a gyereknek való étkeztetéssel. Egy 3 éves kislányt – különösen ha már kicsit elrontottuk az ízlését –, erőfeszítésekkel, de még vissza lehet terelgetni a helyes útra, ehhoz azonban meg kellene nyerni a szülők belátását és beleegyezését.
Szép lassan, lépésenként lecserélni az egészségtelent olyan ételekre, amik táplálnak, finomak és még szépek is. Az evés öröm. Látvány, íz, szag, közös együttlét és még sok minden más egyéb is.
Hitem szerint nem is elsősorban pénz, inkább odafigyelés kérdése.
Étvágytalan vagy válogatós ez nagy kérdés.
Étvágytalan lehet egy gyerek vagy akár felnőtt is elhúzódó krónikus betegségben. Ez általában hosszan tartó dolog. Akut megbetegedések esetén gyors lefolyású betegségek észlelésekor az étvágytalanság csak az akut betegség idejére korlátozódik. Ahogy az állapota javul, az étvágytalanság is megszűnik mondhatni magától,vagyis ebben az esetben nem az étvágytalanságot, hanem az alapbetegséget kell kezelni.
A válogatás már nehezebb ügy. Sőt nagyon nehéz ügy. Úgy kezdődik, hogy a gyereknek valami nem tetszik és az evéssel „zsarolja” a szüleit. Nem rosszaság ez, vagy tudatos, inkább azt mondanám a határok, az erő próbálgatása. Nem kér, válogat, nem eszik, aztán hogy nehogy „éhen haljon” a kétségbeesett szülők mindent adnak, csak egyen már valamit. És belekerül az egész család egy olyan ördögi körbe, amiből nehéz kiszállni.
Kedves Kata! Úgy érzem nagyon is szívén viseli kis unokahúga sorsát. Beszéljen a szülőkkel, kérjék doktor nénijük vagy adott esetben dietetikus tanácsát. Kapjon a kislány gusztusos, finom, de egészséges ételeket. Ehhez persze elsősorban a szülőket kell jobb belátásra bírni.
Egy dolgot mindenképpen reménytelinek látok. A kislány mint írja, most megy óvodába. Lehet, van rá remény, ott jobban figyelnek majd az étkezésre mint otthon, és talán kedvet kap olyan ételekhez is, amiket otthon nem fogad el.
Kedves Kata.! Ne adja fel. Minden pici apró siker is siker, és csak jót tesz vele a kislánynak.
Remélem azért a dolgok önmaguktól is jó irányba fordulnak, és a kislány ha nem is mindig, de egyre többször kap majd olyan ételt, ami nem csak ízlik, hanem jót is tesz neki.

egészséges táplálkozás vagy kóla, kakaó túró rudi és társai
Kulcsszó: evés, óvoda, vitamin

 

Jönnek a fogak, többször kelünk éjszaka

2012. augusztus 10.  -  88.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Szeretném a tanácsát kérni. A kislányom most 8,5 hónapos és van eddig 6 fogacskánk. Mikor úton voltak a fogak és már látszott, hogy áttöri nemsokára az ínyét, addig éjszakánként olyan 2-3 alkalommal kellett hozzá kelni. Most, hogy kibújtak valami miatt átállt, hogy másfél óránként éjszaka felsír és nem is hagyja abba, csak akkor ha kap tápszert, ami éjszakánként olyan 5-6 alkalom. Ugyanakkor nappal nem nagyon akar enni, tápszert csak lefekvéskor és éjszaka kap már. Nappal olyat adnék neki amit már korábban megevett, de nem nagyon tudom belebeszélni, bár joghurt, krémtúró az kellene de azt meg nem akarok adni állandóan.
Mi lehet ennek az oka, s mit lehet ellene tenni, ha készítmény kell rá mi a neve?
Köszönöm válaszát előre is
Mesi

 

Kedves Mesi!
Ez is egy nagy téma. Fogzás, a fogacskák áttörése, az ezzel járó kellemetlenségek,és változások mindig is az érdeklődés középpontjában álltak. Az is igaz, elég sok a hiedelem is a fogzással kapcsolatban.

Nézzük tehát először az alapdolgokat.
A fogcsírák (fogkezdemények) kialakulása már a magzati életben megkezdődik. Ez a csíra egy kötőszövet, amibe a későbbiekben ásványi anyagok rakódnak le, biztosítva a szilárdságot,és a rágáshoz szükséges erőkifejtést.
A tejfogak tehát nagymértékben már a születés előtt kialakulnak az anyaméhben, de csak a csecsemőkor második felében (a 6-7. hónaptól) jelennek meg határozott időbeli és helyi sorrendben a szájüregben.
Első fogzásnak azt a jelenséget nevezzük, amikor az első fogacskák, az úgynevezett tejfogak az állkapocsból és a fogínyből kilépnek. Az újszülött korban már meglévő fogcsírák fejlődésük, növekedésük során általában féléves kor körül érik el a fogíny felső szélét, ami megduzzad, a széle fehér lesz, majd az elvékonyodó nyálkahártyán megjelenik a fogacska csipkés széle. Koccan a kanál.
A fogzás és a vele kapcsolatos jelenségek nagyon is egyéniek. Az egyik kisbaba fogai minden különösebb nehézség nélkül simán kibújnak, míg a másik csecsemőnek panaszai vannak, nyűgösebb, lazábbakat kakil. Mint oly sok mindennel az életben ezzel kapcsolatban is széles a paletta.

Általában azonban elmondható hogy a babák igencsak nyáladzanak ebben az időszakban, és mivel az ilyen kis csecsemők még nem nyelik le a nyálukat automatikusan, emiatt aztán úgy tűnik, rengeteg nyálat termel a baba. Nem olyan sok az, mint amennyinek látszik, de persze azért nem is kevés. Azt sem árt tudni, ez a fokozott nyáladzás még nem jelenti a fogak áttörését, mivel a nyáladzás jóval a fogacskák kibújása előtt már megkezdődik. A fogzás éppen olyan természetes folyamat mint a növekedés vagy a fejlődés, és meghatározott szakaszokban zajlik le, igaz elég sok az egyéni eltérés, a variáció.
Az első fog általában az alsó metszőfog ami a 6-7. hónapban bukkan elő, amelyet általában 4 hetente követ egy újabb fogacska. A kibújás sorrendje is elég nagy változatosságot mutat. Késői fogzásról akkor beszélünk, ha a fogak csak egyéves kor után kezdenek megjelenni. Ennek lehetnek családi-örökletes okai, de az is előfordul, hogy kötőszöveti eltérések, ásványi anyagok hiánya késlelteti a fogzást.
Megfelelő étrenden tartott, tehát elegendő fehérjét és kalciumot fogyasztó, megfelelő D-vitamin ellátású gyerek fogfejlődését a földrajzi hely fluoridtartalma is befolyásolhatja.
Hosszan tartó betegségek, táplálási vagy felszívódási elégtelenség következtében meszesedési problémák léphetnek fel (opálos fehér foltok a zománcon, a zománc lepattogása, vagy foltos hiánya). A fogzománcban idegen anyagok lerakódása is előfordulhat. Így például elhúzódó újszülöttkori sárgaság a magas bilirubin szint miatt a tejfogak kékesszürke elszíneződését okozhatja .Bizonyos gyógyszerek is lerakodhatnak a fogzománcban. Ezekről érdemes tájékozódni, az orvost megkérdezni.
A tejfogak kialakulására alapszabály ,hogy általában egy gyereknek hattal kevesebb foga van mint ahány hónapos. A szabálytól való eltérések – mint már írtam – viszont elég gyakoriak, és nincs különösebb jelentőségük. A tejfogak megjelenésének ideje nincs összefüggésben a fogak minőségével. Elhúzódó, késői fogzás esetében azonban jobban kell figyelni, mert előfordul hogy D vitamin felszívódási zavar van a háttérben. Ilyenkor a fogak kevésbé ellenállóak és gyakoribb a fogszúvasodás is.

Látja kedves Anyuka! Mennyi minden mondanivalóm van a fogakról és még nem is tartunk sehol.
Azt írja, amikor a fogacskák kibújtak 2-3 szor kellett odamenni kicsi lányához éjszaka. Sajnos itt történt a hiba.
A gyerekek – mint már oly sokszor írtam és vallom – nagyon okosak és tanulékonyak. Valószínűleg apró kellemtelenséget élt meg kislánya is a fogak kibújásakor, viszont azt is megtapasztalta, hogy egyetlen nyekkenésre megérkezik a segítség. Ne értsen félre, ez a természetes, hogy figyeljük és ellátjuk babánk minden kívánságát, csak előfordul, mint Önöknél is hogy a dolog túlnő saját magán.
A baba életében egy hét nagyon hosszú idő. És gyorsan rákap a jóra (így vagyunk ezzel mi felnőttek is). Ha a Mama mindig megjelenik, akkor érdemes egy kis műbalhét is csinálni mert megkapom amit szeretnék. Nincs ebben semmi rossz, csak tudni kell hol a határ. És azt érdemes a megfelelő pihenés és napirend miatt ismét a helyére rakni.
A fogzás nem betegség,nem is egy nagyon fájdalmas, erőszakos cselekedet, amikor is a fognak erővel át kell törnie, inkább a fejlődés egy spontán mozzanata. A fogacska általában erőszak és fájdalom nélkül bukkan elő, inkább csak viszketést és enyhe kellemetlenséget okozva. Azt azonban nem árt tudni, a baba még nem testtudatos. (Igaz vannak olyan felnőttek is akik sose is válnak testtudatossá, sajnos.) Szóval Ő csak azt érzékeli valami nem jó történik a szájában. Ezért aztán reklamál. Joggal, okkal, de ha itt kikapdossuk az ágyból és nem csak halkan nyugodtan megsimogatva megvigasztaljuk, eljuthatunk oda, ahová Önök is, hogy egyre többet ébred, és egyre másra olyan dolgokat csinál, amik nem éjszakára valók.
Természetesen ha éjjel 5-6 szor kap tápszert, nem fog nappal enni.
Gondoljon bele kedves Mesi, ha Ön ötször enne éjjel, szeretne-e napközben is enni! Ugye nem esne jól.
Kedves Anyuka! Az a rossz hírem, hogy erre nincs semmilyen gyógyszer, csupán egyfajta kis kedves szigor és a dolgok normál rendbe terelése. Okos szóval türelemmel, néha néhány napos háborúval.
Az éjszaka alvásra való. Egy megborult rend nem tesz jót a babának, de Önnek sem. Az éjszakai rendszeres 5-6-szori kelés kiboruláshoz vezet, amivel nem lenne semmi baj, ha ez lenne az optimális a babának,de nem az.
Menjen be mindig a szobába ha sír a kislány ,de ne kapcsoljon villanyt és ne vegye ki a gyereket az ágyból. Azt kell éreznie a babának hogy Ön, Önök mindig ott vannak mellette, ha kell nem hagyják magára a bajban, de nem minden történik az Ő akarata szerint. Kell ehhez nem mondom némi keménység, de higgye el ezzel teszi a legjobbat.

A fogzás olyan dolog amitől inkább kicsit étvágytalanabbak leszek a gyerekek de semmi esetre sem kérnek sokkal többet enni. És azt főleg nem éjszaka.
Kell hogy a baba érezze, ott vannak vele, de azt is hogy hol a határ.
Maradjon a gyerekkel, nyugtassa meg, beszéljen hozzá, szépen nyugodtan mondja el, mi a helyzet. A szavakat ugyan állítólag nem érti, de a hangsúlyt, az információt igen. Ha megnyugodott a kislány, menjen el az ágya mellől . Hagyja nyitva az ajtót, esetleg egy kislámpát vagy jelzőfényt kapcsoljon be.
Néhány nap alatt vissza lehet állni az elveszett rendszerre.
Remélem hallok még Önökről, hogy hogyan sikerült megoldaniuk ezt az éjszakai „bulizást”. Őszintén drukkolok, minden jót kívánok.
A fogacskák ápolásáról tisztításáról, amelyet már ilyenkor el kell kezdeni lesz még szó.

fogzás, éjszakai felkelés
Kulcsszó: alvás, evés

 

Csipsz,kakaó

2012. augusztus 8.  -  87.  cikk kinyitása

Drága Doktornő! Örülnék, ha tudna nekem segíteni. Kisfiam 7éves lesz októberben. Szinte semmit nem eszik. Csecsemő korában tápszert kapott (beba). 6-7 hónapos korában már eszegetett, jóformán mindent, fokozatosan.18 hónaposan bekerült a bölcsibe, ott szóltak, hogy a gyerek nem eszik. Próbáltam olyan ételeket adni neki, amit szívesen megevett. Általában ezek tésztafélék, tejbegríz, gabonapehely, csipsz, kakaó. De most már ezek sem kellenek neki. Elvittem orvoshoz! Azt mondta, semmi baj nincs, a gyerek súlya megfelelő, nem beteg. Legfeljebb ha engem zavar, ne adjak neki pár napig csipszet, majd akkor eszik. Nem tetszett, de kipróbáltam, mondanom sem kell, hogy utána sem evett. Ha mégis bele rimánkodom valamit, akkor kihányja, mindig!!! Kezdődik az iskola, nem tudom mit csináljak? Kérem adjon tanácsot.
T:Sándor Katalin

 

Drága Anyuka!
Én is nagyon örülnék, ha tudnék segíteni, de nem lesz könnyű.
Persze mint örök optimista, mindenesetre megpróbálom. Szeretném mindenképpen előre bocsátani, nem kritikát írok, csupán a véleményemet, ami lehet nem fog Önnek jól esni. Kérem vegye figyelembe a segítő szándékot, és azt, hogy nem kritizálni akarok. Van egy kialakult helyzet, majdnem mindegy, hogyan jutottak el idáig. Ez a helyzet azonban mindenképpen olyan véleményem szerint, ami nem jó felé visz, magyarul változtatni kell, kellene rajta. Elsősorban kisfia érdekében, és persze azért vegyük azt is számításba, hogy egy állandó evés körüli háború a kettőjük kapcsolatában is okoz, okozhat nehézségeket.
Ennyit tehát bevezetésképpen.
Menjünk szépen sorban. Azt írja, kiskorában a gyerek tápszert kapott. Mivel nem említi, meddig szopott, arra következtetek, hogy ez nagyjából kimaradt a kisfiú életéből. Nem azt mondom, hogy ez jó, de előfordul, és semmi esetre sem indokolja azt a fajta konfliktust, amit manapság megélnek. A választott tápszer mondhatni rendben van, hypoallergén és a gyerekek is szívesen elfogadják. Ott sincs hiba, hogy 6-7 hónaposan kezdték meg a hozzátáplálást, és mint írja kedves Katalin a gyerek akkor még el is fogadott gyakorlatilag mindent.
Valami baj ott történhetett a bölcsődébe kerülés körül. 18 hónaposan közösségbe kerülni olyan dolog, ami van, akit nagyon megvisel. Bizonyára megvolt az oka, hogy miért kellett ezt a megoldást választani. Nem is ez a lényeg. Van olyan gyerek, akit korábban visznek bölcsődébe, és nincs vele semmi probléma, van olyan is, aki sokkal később kerül közösségbe, mégsem zökkenőmentes a beilleszkedése.
Van itt azonban egy olyan mondat, ami nekem eléggé szemet szúrt. Azt írja Katalin : „szóltak a bölcsődében, hogy nem eszik”. Hát igen, de vajon evett-e mindeközben otthon? Az is kérdés, hogy alakult a gyerek súlya, hossza az évek, mondhatni a válogatósság évei alatt. Van itt sajnos elég gyakran egy nagy tévedés, vagy hiba, nem is tudom mi erre a pontos kifejezés.
Elvisszük a gyereket közösségbe, gyakorlatilag idő előtt. Ne értsen félre, nem kritizálok, hogyan is tehetném, sem szakmailag sem emberileg nincs erre okom, jogom már csak azért sem, mivel az én gyerekem annak idején 9 hónaposan került bölcsődébe.
Tehát van egy helyzet, munka, tanulás, a család felállása, amikor az a döntés születik hogy a közösség a lehető legoptimálisabb megoldás. Ez racionálisan rendben is volna, de vajon mit gondol, mit érez szegény delikvens. Valami nem jót, valamit ami lehet, nem kedvére való és ezt adott esetben mondhatni „éhségsztrájk” formájában próbálja meg a tudtunkra adni. Igen ám, de ott az a fránya lelkiismeret-furdalás bennünk felnőttekben, és itt lép a képbe sajnos az az effektus, amivel sok évre el lehet rontani, meg lehet keseríteni valami olyat, aminek végül is az öröm és az élvezet kellene a vezető motívuma legyen.
Nem eszik semmit – szól az információ a bölcsődéből, erre pánikszerűen megpróbálunk mindent, amivel a gyerek kedvébe járhatunk. Bármit, legyen az köztudottan egészségtelen, cukros, ragadós csipsz, édesség, gabonapehely, vagy bármi, amit hajlandó a gyerek nagy kegyet gyakorolva elfogyasztani.
Kedves Anyuka! A gyerek nem rosszaságból teszi amit tesz, nem is számításból ebben biztos vagyok. Tiltakozott valami ellen, ami félre lett értve. És a nyúl kezébe került a puska. A gyerek csak kicsi, de nagyon találékony, nagyon tanulékony és szerintem nagyon okos is. Ráadásul érzékeny, tehát pontosan tudja, hol borul meg az egyensúly, és hol kerül az Ő kezébe valami hatalom, amihez viszont még igazán kicsi. És mint Önöknél is, a helyzet tovább romlik. Azt is írhatnám, a gyerek azt próbálja, hol a határ. És fura módon ha ezt a határt meghúzzuk, nagyon hálásan alkalmazkodik még akkor is, ha ez Önnek most képtelenségnek tűnik.
Azt írja, voltak orvosnál, aki egészségesnek tartja a kisfiút, és úgy véli nincs a fejlődésével (súly, hossz) semmi baj. Én azért még annak is örülnék, ha tudnám, jókedvű, barátságos, vidám, eleven kisgyerekről van-e szó vagy inkább csendes, magába forduló a gyerek. Ha eleven rosszcsont, nincs azzal semmi baj, hogy kevesebbet eszik. Pláne akkor nem, ha a súlya, hossza, fizikai állapota megfelel az elvártnak.
Kedves Anyuka! Lehet, a gyerek beteg volt és akkor ment el az étvágya, amikor a betegség után hamarabb kezdték erőltetni az evést. Az is lehet, mint már írtam, megviselte a bölcsődébe kerülés. A rosszul evő gyerekek nagy többsége, mint az Ön kisfia is kezdetben nem volt rossz evő. Valamiért ilyenné válik a fejlődés egy bizonyos pontján. Különösen sokat tudunk mi szülők rontani abban az esetben, ha egy picit csökkenő étvágyat drámaként élünk meg, és rá akarjuk erőltetni a gyerekre azt, hogy többet egyen mint amennyit kíván.
Kedves Katalin! Sokszor 7 éves elmúltam. De ha nekem rimánkodna valaki, hogy egyek, amikor nem kérek, sőt adott esetben megtömne, bizony valószínűleg én is kihánynám, ami nem tetszik.
Azt sem tudom, hogyan étkeznek. Van-e meghitt hangulat, közös nyugodt, békés együtt evés. Ez sokat segíthet. Lehet egyéni ízlése egy kicsi gyereknek is, de nem hiszem, hogy Ő kéne meghatározza a mit mikor és mennyit.
Azt tanácsolom, kezdjen el egy étkezési naplót írni. Ebben szerepeljen minden, ami a gyerek torkán lecsúszik. Néha egy ilyen naplóból az derül ki, nem is olyan kevés az a nagyon kevés.
Terítsenek meg szépen, legyenek szépek a tányérok és üljenek le mindannyian együtt enni. Ez meghozhatja a gyerek kíváncsiságát és étvágyát is.
Adott esetben a vashiányos vérszegénység okozhat étvágytalanságot, de úgy érzem itt inkább lelki mint testi okok szerepelnek. Persze van úgy, hogy érdemes bizonyos vizsgálatokat is elvégezni – természetesen a doktor nénijükkel egyeztetve.
A világ hamarosan megváltozik kisfia számára. Kinyílik egy ajtó és elindul az iskolába, ahol rengeteg új élmény éri majd, de már feladatai is lesznek. Beszélgessen erről a gyerekkel, készítse fel és mellesleg említse meg, bizony ehhez jó állapotban kell lenni, és rendesen, rendszeresen kell táplálkozni. Tekintse partnernek a gyereket, kérje egyetértését, támogatását.
Az evés körüli cirkusz, pro és kontra zsarolás, csak rossz felé visz. Legyen megértő, de határozott. És főleg türelmes. Bízom benne, hogy a dolgok megoldódnak.
Muszáj még valamit megemlítenem még akkor is ha elfogultság a vád. A rendszeres sportolás meghozza a nagyon rosszul evők étvágyát is meg a kedvet is az evéshez. Talán ez is egy járható út. Egy csapatba tartozni, az nem csak a meccsek, a verseny idejére szól. Ott követendő példák vannak, amik mindenkinek jót tesznek. Tudom, ez plusz áldozat a család részéről, de higgye el busásan megéri. Megtapasztaltam.
Minden jót kívánok.


Kulcsszó: evés

 

Kullancs elleni oltás csecsemőkorban

2012. augusztus 7.  -  86.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Ma voltunk a kislányom háziorvosánál és ajánlotta a kullancs elleni védőoltást, erről szeretném kikérni a véleményét? A kislányom 6 hónapos, ajánlott már 1 éves kor alatt beadatni a vakcinát?
Üdvözlettel:Krisztina

 

Kedves Krisztina!
Kullancsról már volt szó előzetesen (a 37. sz. kérdés és válasz témája volt), és gondolom, lesz is még kérdés erről a témáról. Mindig van aktualitása, de különösen tavasszal és nyáron van az érdeklődés középpontjában. Ennek az az oka, hogy maguk a kullancsok, amelyek a vírust és ezzel a betegséget (agyhártyagyulladás, agyvelő-, gerincvelő-gyulladás) terjesztik, tavasztól őszig „tevékenykednek”. A téli időszakot bizonyos állatokban megbújva töltik el, és az idő javulásával együtt hagyják el ezeket az állatokat, ahol áttelelnek, és kezdik meg nem igazán áldásosnak mondható tevékenységüket.
A kullancsok számos betegséget terjesztenek, melyek közül kiemelkedő jelentőségű az úgynevezett: tavaszi-nyári agyvelőgyulladás. A betegség kórokozója a kullancs-encephalitis vírus, átvivője(vektora ) a kullancs. A természetes gócot vadon élő kisemlősök képezik. Tőlük a kullancsok vérszívás útján fertőződnek, és fertőzik tovább az embert.
Ritkán fertőzött tehéntől vagy kecskétől származó nyers tej fogyasztásakor is létre jöhet emberi fertőzés.
Hazánk elég jelentősen fertőzött. Természetesen nem mindegyik kullancs hordozza a vírust és okoz betegséget, de azt, hogy fertőzött kullancs vagy veszélytelen került -e belénk nem lehet megmondani. A betegség, amit a kullancs-encephalitis vírus okoz komoly baj, és nincs specifikus kezelése, csak úgynevezett tüneti terápiát tudunk alkalmazni (agyödéma csökkentés, keringés-, légzéstámogatás, görcs ellen ható gyógyszerek adása, és a betegség lezajlása után a rehabilitáció elősegítése gyógytornával.)
A megelőzés lehetőségei: 1. a fertőzés lehetőségének csökkentése (megfelelő ruházattal, annak kirándulás utáni átvizsgálásával, a kullancs eltávolításával stb.) 2. immunizálás, ami azt jelenti, hogy a szervezetet magát kényszerítjük ellenanyag termelésére úgy, hogy elölt vírust tartalmazó oltóanyagot használunk.
Az alapimmunizálás kialakításához 3 oltás szükséges az ajánlott protokoll szerint, és szintén a javaslat szerint újraoltás is szükséges 3-5 évenként.
Legyen szabad itt egy számomra fontos dolgot megemlítenem. A betegség leginkább a fent már leírt okok miatt a tavaszi-nyári időszakban fordul, elő ezért célszerű lenne az aktív védőoltást a kullancsmentes téli időszakban elkezdeni, hogy a séma szerinti 3 oltóanyag beadásán már tavaszra túl legyen a gyerek. Ez magyarul azt jelenti, hogy a védettség már alakuljon ki a kullancsok feléledésére.
Az aktív védőoltás azt jelenti, hogy a szervezet maga termel védekező anyagot, ellentétben az úgynevezett passzív védőoltással, ahol magát a védőanyagot adjuk be.
Rögtön itt van az első oka annak, hogy miért is kell 1-1,5 éves korig várni az oltások beadásával.
Az ilyen elölt vírust tartalmazó oltóanyagokra való megfelelő szervezeti reakcióhoz a gyerek immunrendszerének el kell érnie egy bizonyos fejlődési fokot. Ha fiatalabb korban – adott esetben mint Ön is kérdezi 6 hónaposan kapja meg a baba az oltást, nem megfelelő az a reakció, ami megvédene a fertőzéstől.
Ráadásul azt is érdemes tudni, hogy egy-másfél év alatt irodalmi ritkaság a kullanccsal való találkozás és fertőződés. A statisztikai adatok szerint egész Európában évi 1-2 esetről tudunk.
Értem én, persze, hogy nincs arra semmi garancia, hogy az az 1-2 ne velünk forduljon elő, de az is az oltás beadása ellen szól, hogy az ilyen pici babát tüzetesen átvizsgáljuk, még mi fürdetjük, és ráadásul nem tartjuk pucéran napos helyen, hiszen az nem javasolt, tehát nincs is nagy veszélyben a kullancsok miatt (melyek a szabad bőrfelületet és a vakító napfényt szeretik).
A következő ok a nem mellett az, hogy az oltóanyag leírása szerint a javasolt alsó korhatár 1 év. Azt gondolom, akik a védőoltásokkal foglalkoznak, és a döntéseket hozzák vagy a javaslatot leírják, okkal írnak le valamit. Én a magam részéről nem szeretnék semmi ilyen határt bármelyik irányban is átlépni.
Természetesen a felnőtteknek és a gyerekeknek beadott oltás ugyanaz, csak az adagot illetően van különbség.
Az oltóanyagokat arra használjuk, hogy megvédjenek a fertőző betegségektől. A kullancs elleni oltóanyag (hazánkban kétféle kapható) egy olyan vírusbetegség ellen szolgáltat védelmet, mint a kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás. Ez egy súlyos, életet veszélyeztető fertőzés, amely érintheti az agyhártyákat, az agyvelőt vagy a gerincvelőt is. Az oltóanyag junior változatát 1 évtől 16 éves korig alkalmazzuk. Itt van tehát a második indok.
Az is oka lehet a korhatárnak, hogy az oltóanyagban tojásfehérje is van, és ez egy éves kor alatt fajidegen fehérjeként problémát okozhat, bár a tojásfehérje mennyisége olyan minimális, hogy ennek azért elég kicsi az esélye.
Minden oltásnál vannak szabályok, amelyeket be kell tartani. Meg kell tudni, volt-e allergiás reakciója az oltandónak az oltóanyag bármely összetevőjével szemben. (Ez azért 1 éves korban elég ritkán fordul elő.) El kell halasztani az oltást, ha az oltandó személy (akár gyerek, akár felnőtt) akut lázas fertőzésben szenved. Az oltóanyagot egészségesek kaphatják meg választott időpontban, és mivel ez nem kötelező (bár szerintem jó lenne, ha az lenne, tehát azt szoktam mondani a betegeimnek „választható, de szerintem kötelező” oltás), érdemes beiktatni a kötelező oltások rendjébe. Számomra az tűnik a legracionálisabbnak, hogy a 18 hónapos kötelező oltást követően érdemes ennek a három oltásnak a beadását betervezni.
Kedves Krisztina!
Még egyszer tehát röviden, miért is írom, hogy várjanak még? Igaz csak egy kicsit, tehát az oltást véleményem szerint be kell adni, de várják meg amíg a kicsi lány 1- 1,5 éves lesz, azért mert:
- 1 éves kor a javasolt alsó korhatár;
- az elölt vírust tartalmazó vakcina 1 év alatt még nem hatékony;
- tojásfehérje tartalom – még ha minimális is;
- 1 év alatt kisebb a veszély, az esély a fertőződésre.

Kedves Anyuka! Remélem segítségére voltam a válasszal. Minden jót kívánok egész családjának, szeretettel.


Kulcsszó: oltás

 

Az agyrázkódás

2012. augusztus 1.  -  85.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Dani fiam nyolc éves, Kata lányom pedig hat. Gyakran esnek-kelnek, szerencsére eddig megúsztuk komolyabb baleset nélkül. Múlt héten a kisfiam nagyon beütötte a fejét és én rohantam vele az orvoshoz – szerencsére nem volt semmi baja! Az lenne a kérdésem, hogy mik az agyrázkódás tünetei? Honnan tudhatom, hogy kell-e orvoshoz menni?
Kedves Andrea! Előre is köszönöm válaszát! Olga

 

Kedves Olga!
Bizony, így van ez, a gyerekek esnek, kelnek és szerencsére – mivel angyalok vigyáznak rájuk –, ritkán sérülnek.
Vannak persze azért olyan esetek, amikor megesik a baj. A nagypapám mindig azt mondta, onnan a fenti mondat, hogy a gyerekekre angyalok vigyáznak, de van olyan kisgyerek is – engem ezek közé sorolt –, akik két angyal kapacitását is lefoglalják.
Úgy van az, hogy a gyerek félelem nélkül él. Nincsenek rossz tapasztalatai, sem olyan képessége, hogy rálásson valaminek a veszélyes voltára, ezért gondolkodás nélkül, ösztönből cselekszik. Ettől olyan szép a gyereklét, ettől is. Valószínűleg ez az, amit meg kellene nekünk, felnőtteknek is tanulni tőlük, vagy ha úgy jobban tetszik, kellene emlékeznünk a saját „szabad szellemünkre”, és akkor hitem szerint boldogabb lehetne a felnőtt élet is.
Vegyítve a tapasztalást, a megfontolást és a szabadságot, jó dolgok sülnének ki a próbálkozásainkból.
Kedves Olga!
Elnézését kérem, kicsit elkalandoztam.
Az agyrázkódás (orvosi nevén: Commotio cerebri) az az állapot, amikor valamilyen traumát követően az agy, mivel képes a koponyában elmozdulni, gyakorlatilag „megrázkódik” a csontos tartóban. Az ilyen megrázkódáshoz az agyműködés széles körű, de rendszerint szerencsére múló zavara társul. Az eszméletlenség, ha egyáltalán előfordul, többnyire rövid ideig tart, és a balesetet általában teljes gyógyulás követi.
Az agyrázkódás felismerhető bizonyos jellemző tünetekből, amit – valóban igaza van kedves Olga – nem árt tudni.

Nézzük tehát a jellemző tüneteket:
- a fejet ért ütés következtében beálló rövid vagy részleges eszméletvesztés. Ez lehet akár néhány pillanat is, tehát nem biztos hogy észrevesszük, ha nem vagyunk közvetlenül a gyerek közelében;
- hányinger és hányás;
- a sérüléskor és/vagy a közvetlenül megelőző időszakban történt események elfelejtése;
- fejfájás, fülzúgás, látászavar.
Ezek fontos dolgok, amikből már el lehet dönteni, mi a teendő.
Nézzük mit tehetünk gyakorlatilag, ha elsősegélyben akarjuk részesíteni a sérültet, még akkor is, ha ez így kicsit hivatalosan hangzik saját gyerekünk esetében.
Magyarul biztosítani kell a beteg, a sérült teljes és biztonságos felépülését. Adott esetben orvosi segítséget kell hívni, illetve igénybe venni.
Ha a sérült eszméletlen, mentőket kell hívni, addig is biztonságos mentési stabil oldalfekvésben kell elhelyezni, mellette maradni és úgynevezett vitális parametereit (légzés, pulzus, ingerekre való reakciók) szükséges lejegyezni, megfigyelni.
1. Ha gyorsan visszanyeri eszméletét, akkor arra kell figyelni, hogyan viselkedik, nem zavart-e, helyesen válaszol-e a kérdésekre.
Ez gyerekek esetében azt jelenti, nem tér-e el a gyerek viselkedése feltűnően – akár nagyon izgatott, akár nagyon magába zárkózott – a szokásostól.
2. Ha intézkedni kell, semmi esetre se hagyja a sérültet felügyelet nélkül.
3. Abban az esetben, ha a sérülés sportolás közben történt – ami elég gyakran előfordul –, vagy kisebb gyereknél, játék közben ütötte be a fejét, tanácsos a játékot, a sporttevékenységet abbahagyni.
4. Minden olyan helyzetben, amikor akár szülőként akár szemtanúként bizonytalannak érzi magát, érdemes orvoshoz fordulni. Laikusként nem biztos, hogy jól ítél meg egy apró jelet, ami aztán fontos lehet a teljes gyógyuláshoz. Magyarul ha felmerül Önben, hogy meg kellene mutatni a gyereket orvosnak, tegye is meg azt.
A gyerekek életveszélyes üzemmódban dolgoznak, gyakran beverik a fejüket, elesnek, de néhány perccel a baleset után már abba is hagyják a sírást és újból teljes erőbedobással játszanak tovább.
Ha erősebb ütés éri a fejet, azt általában fejfájás, esetleg duzzanat, néha még a bőr felrepedése is kísérheti. Ez sokkal ijesztőbben fest, mint amekkora a baj.
Előfordul, hogy a sérülésnek nincs külső jele, a gyerek csupán enyhe fejfájásra panaszkodik. Ha azonban elveszti az eszméletét, szédül vagy elkábul vagy hányna, agyrázkódásra kell gyanakodni. Néha az agyrázkódás tünetei csak órákkal a sérülés után jelentkeznek. Eszméletvesztéssel, szédüléssel vagy hányással járó fejsérülést mindig komolyan kell venni, súlyos állapotnak kell tekinteni. Abban az esetben, ha a sérülést követően a gyerek füléből vagy orrából véres vagy sárgás váladék szivárog, a jelek vészhelyzetre, koponyaalapi törésre utalnak. Mindenfajta koponyatörés és nyílt seb esetében agykárosodás veszélyével kell számolni.
Természetesen az a kérdés mit tegyünk adott esetben.
Nézzük még egyszer a tüneteket:
-fejfájás
-kábultság, szédülés
-aluszékonyság
-átmeneti eszméletlenség
-ingerlékenység
-hányás
-vér vagy sárgás váladék szivárgása a fülből és/vagy az orrból.
Ha mindezek vagy ezek közül néhány észlelhető fejsérülés után, valószínűsíthető, hogy a gyereknek agyrázkódása van.
És akkor a következőket tanácsos tenni:

1. Ha a gyerek beütötte a fejét, figyeljük meg nem mutatkoznak- e a fent leírt tünetek! Ha enyhe fejfájáson és felületes horzsoláson kívül bármi más rendellenességet észlelünk, forduljunk orvoshoz, vigyük a gyereket az ügyeletes baleseti rendelésre. (A sebészet napi váltásban dolgozik Budapesten, vagyis minden nap más-más kórház van ügyeletben a sebesültek ellátására. Ott az ügyeletes napon felkészülten várják teljes teammal a betegeket)

2. Ha a gyerek fejfájásról panaszkodik, de egyébként jól van, élénk és egészségesnek tűnik, fektessük le (amennyiben hajlandó rá) és figyeljük meg.

3. Ha a seb vérzik, szorítsunk rá tiszta ruhát vagy zsebkendőt, míg a vérzés el nem áll. Ha kicsi a seb, mossuk le tiszta vízzel. Kössük le steril gézzel, ragtapasszal. Ha a seb egyenetlen szélű, nagy kiterjedésű vagy nagyon vérzik, esetleg ritmusosan pulzál (artériás vérzés), azonnal vigyük a baleseti sebészetre. Ott néhány öltéssel megoldható a probléma.

4. Ha a füléből, orrából véres vagy sárgás váladék csorog, ne próbáljuk meg azt elállítani, tegyünk rá egy tiszta törülközőt és haladéktalanul menjünk a legközelebbi baleseti rendelésre.

Tehát mindenképpen forduljunk orvoshoz ha:
- bármilyen rövid ideig is, de a gyerek elvesztette az eszméletét;
- erős fejfájásra, szédülésre panaszkodik;
- hány, váladékszivárgás észlelhető az orrából, füléből, ha úgy látjuk a seb olyan, amit össze kell varrni.
Forduljunk azonnal orvoshoz, ha a gyerek órákkal a fejsérülés után is nyugtalanítóan, furán viselkedik, különösen ha nagyon sápadt, csendes és nem kíván enni.
Mondjuk el pontosan az orvosnak a baleset körülményeit, azt hogy miképpen sérült meg. Mindent, amit tudunk. Ha elhallgatunk valamit, abból baj származhat.
Az orvos koponyatörés esetén rtg felvételt készít. Szükség esetén egyéb vizsgálatokat (CT, MR, labor) rendel el. Szemészeti konzíliumot hív.
Amennyiben szükséges, összevarrja a sebet általában helyi érzéstelenítés után.
Ha nincs törés vagy sérülés, de a gyerek szédül, rosszul, furán érzi magát, fáj a feje, néhány napos kórházi megfigyelést rendel el.
Kedves Olga!
Mindaz amit leírtam így sűrűsítve elég ijesztő, de remélem kielégítő a válaszom.
Bízom benne hogy nem kerül sor arra, hogy használniuk is kell ezt a tudást, mert Dani és Kata ahogy nőnek, okosodnak egyre kevesebbet fognak potyogni.
Köszönöm a kérdést, ez egy fontos téma, jó hogy szóba került.


Kulcsszó: sebellátás

 

üveggolyót nyelt le az unokám

2012. augusztus 1.  -  84.  cikk kinyitása

Kedves Andrea doktornő!
Unokám hatéves, velem van a nyáron és véletlenül lenyelt egy üveggolyót, nagyon meg is ijedtem! Szeretném kérdezni, kb. hány nap múlva jön ki? Mert már négy nap eltelt és semmi. Jól van, nem panaszkodik, nem fáj semmije eszik és játszik. Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel egy aggódó nagymama

 

Kedves Nagymama!
Remélem, nem veszi rossz néven, ha kicsit jobban megijesztem Önt és azokat, akik megtisztelnek azzal, hogy válaszaimat elolvassák. Elsősorban nem azért, hogy nagyobb legyen a riadalom, hanem hogy adott esetben, ha bárhol ilyen előfordul, idejében kerüljön a gyerek szakemberhez.
Azt írja, kis unokája véletlenül lenyelt egy üveggolyót. Természetes, hogy véletlenül, hiszen az üveggolyó nem tartozik azok közé a dolgok közé, amit egy gyereknek le kell nyelnie. Hat éves korban egyébként már mondhatni kicsit késő van az ilyesmihez, a gyerekek ebben az életkorban már nem automatikusan tesznek- vesznek mindent a szájukba. Persze azért – mint az Önök esetében – előfordulhat ilyesmi.
Idegen test – mondjuk minden olyan anyagra, amelyek valamilyen seben át vagy a test természetes nyílásain keresztül (fül, orr ,száj) a testbe hatolnak. Idegen testek – általában por-, üvegszemcsék vagy rovarok a szemre vagy a szembe is kerülhetnek.
A gyerekek rendkívül leleményesek és kíváncsiak, ezért az is előfordulhat, hogy idegen test kerül a végbélbe, a nemi szervekbe. Gyakorlatilag bárhová, ami nyílással bír. Sőt kiterjedtebb értelemben bármi ami a testbe hatol is idegen testnek minősül, például szálka, fém-, fa-, vagy üvegdarab, horgászhorog,és még sok minden más.
Egy kisgyereknek nincs félelemérzete, mitől is lenne, ezért nem tudja felmérni, hogy valami, amit a szájába vesz akár veszélyes is lehet. Nekünk, felnőtteknek kell nagyon elővigyázatosnak lennünk, hogy a baleset ne fordulhasson elő.
Persze sokszor nem is gondol az ember arra hogy a gyerekre veszélyes lehet valami. Ráadásul a kisgyerekek gyakran vesznek tárgyakat a szájukba. A kisebb tárgyakat le is nyelik. Így kerülhet pénzérme, tű, gomb, szög, de akár valamilyen játék alkatrésze is az emésztőtraktusba. Az éles tárgyak megsérthetik az emésztőrendszert, a sima tárgyak – mint egy üveggolyó is – valószínűleg nem okoznak sérülést, de öklendezést, fulladást adott esetben igen.
Szerencsétlen esetben a tárgy cigányútra mehet, ami fuldoklást, légzési nehézséget okozhat. Félrenyelés (aspiráció) az elnevezése ennek az állapotnak, ami azt jelenti, a lenyelt tárgy a belégzés alkalmával a tüdőbe kerül. Ez elég ijesztő, azonnali orvosi beavatkozást igénylő állapot. A beszívott idegentest sürgős eltávolítása oldja meg a helyzetet.
Egészen pici babákkal megesik, hogy olyan mohón esznek, hogy félrenyelik az anyatejet. Ezt is aspirációnak nevezzük. Néha nagyobb gyerekek és felnőttek is, ha étkezés közben nagyon nevetnek, előfordul hogy mondjuk a húslevesből a cérnametéltet „aspirálják”.
Kedves Nagymama!
Azt írja, kis unokája jól van, játszik, eszik, amiből arra következtetek, hogy a fent ecsetelt félrenyelést elkerülték szerencsére.
Nem tudom, az üveggolyóban milyen minta vagy dolog van belül, elképzelhető hogy RTG árnyékot adó anyagot tartalmaz. Ebben az esetben érdemes RTG felvételt vagy átvilágítást kérni, hogy kiderüljön, hol tartózkodik a lenyelt tárgy.
Négy nap alatt szerintem ki kellett volna jönnie az üveggolyónak. Kérdés persze, hogy gondosan átnézték-e amit kakilt a kisfiú. Mire a választ megkapja, bőven sokszor négy nap eltelik már.
Úgy vélem – és ennyiben szeretném megijeszteni, ez nem egy olyan helyzet, amikor várni kell. Én bizonyára felkerestem volna már az orvost, és ez a javaslatom is minden hasonló esetben. Mindegyikünkkel megeshet a baj. Nincs ebben semmi szégyellni való, de hatékonyan és rögtön kell lépni.
Az én fiam, aki már bőven felnőtt, hasonló korában mint az Ön kis unokája lenyelte a pöci-foci labdáját, mivel a nagymamája vezetett, és ez nem tetszett neki. Én természetesen éppen ügyeletes voltam. Volt persze nagy ribillió, de szerencsére a golyó RTG árnyékot adott és megtaláltuk, hogy hol van. Sikerült is műtét nélkül valami mágneses eszközzel kitessékelni a golyót.
Még valamit úgy gondolom fontos megemlíteni: idegen testtel a tápcsatornában leggyakrabban 6 hónapos és 3 éves kor között találkozunk. A közhiedelemmel ellentétben még az éles tárgyak is csak ritkán perforálják (fúrják át) a tápcsatornát, csupán felületes sérülést okoznak a nyálkahártyán. Már ha ezt „csupánnak” illik nevezni, mert azért mindenképpen jobb a bajt elkerülni.
A lenyelt idegen testek elakadhatnak a nyelőcsőben, a gyomorzárnál (pylorus) a patkóbélnél (duodemum) a csípőbélnél (ileum). A gyomorból 6-8 napon át nem ürülő idegentest esetén endoszkópos (üreges szervek vizsgálatára szolgáló eszköz, amellyel bizonyos műtéteket is el lehet végezni) eltávolítás javasolt.
A spontán távozást bizonyos anyagok, sűrű táplálék (kenyér, káposzta, burgonya stb.) adásával segíthetjük.
Ha valaki gombelemet nyelt le véletlenül és az 24 óra alatt nem távozik a gyomorból, a gombelemet annak korrozív hatása miatt ajánlatos endoszkóppal eltávolítani.
Kedves Nagymama!
Remélem, mire olvassa a válaszomat túl vannak az egész üveggolyó ügyön.
Kérem beszéljen a kisfiúval, és mondja el, milyen veszélyeket rejt magában olyan dolgok lenyelése, amelyek nem tartoznak a táplálékaink közé.
Bízom benne hogy nem bántottam meg.
További sok szép örömteli időt, balesetmentes nyarat kívánok!


Kulcsszó: evés

 

Miért nem nő a haja?

2012. július 23.  -  83.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

Sára lányom gyönyörű 3 és fél éves, kiscsoportos óvodás. Az a baj, hogy még csak nagyon kevés haja nőtt ki… A gyerekorvos nyugtatgat, hogy ne aggódjak, kinő majd az, csak attól félek, hogy mi van ha mégsem nő ki? Ez mitől lehet? Szempillája gyönyörű hosszú, szemöldöke is van.

Üdvözlettel,
Mariann

 

Kedves Mariann!

Bevallom nem nagyon találkoztam még nem rövid orvosi pályafutásom alatt ilyen kérdéssel, problémával, ha ugyan probléma az amiről kérdez. Hajlanék rá, hogy én is nyugtatgassam mint azt gyermekorvosuk is teszi, leginkább azért mert azt írja Sára gyönyörű kislány és főleg mivel szempillája és szemöldöke jól fejlett. Ez szerintem mindenképpen ellene szól egy szőrzetfejlődési rendellenességnek. Azt is írja van haja a kislánynak csak nagyon kevés.
Jó lenne tudni kinek milyen színű a haja a családban, mivel szőke haj esetén gyakrabban fordul elő, hogy később kezd el növekedni, illetve a kinövő haj is vékonyabb szálú lehet.
Mindezek persze csak általánosságok, és mivel kérdez én válaszolok mi lehet egy esetleges betegség ami meghúzódhat a háttérben.

Nem ijesztgetni akarom, inkább csak pontos választ adni. A haj a szőrtüszők (orvosi neve: folliculusok) fehérjetermészetű terméke. A haj funkciója csekély, mégis kóros állapota, részleges vagy teljes hiánya nagy problémát szokott okozni gyereknek szülőnek egyaránt.
Jó szemű szakember, bőrgyógyász a haj minőségéből is tud olvasni, számos anyagcsere betegség, nyomelem hiány, endokrin (belső elválasztású mirigy) betegség tükröződik, tükröződhet a gyerek haján is. Sőt sok szindrómához (tünet együtteshez) tartozik hajeltérés.

A hajváltásnak három fázisa van: egy növekedési fázis, egy átmeneti fázis és egy nyugalmi fázis. Ezeknek a fázisoknak különböző a hosszúságuk, de hajvizsgálattal nagyon jól nyomon követhető, hogy a szőrtüszők ciklusa. Truchogrammnak nevezzük a haj műszeres vizsgálatát ami sok mindenről ad felvilágosítást. A fázisok ideje is pontosan ismert, ha ebben változás van például megnyúlik a nyugalmi fázis, a beteg hajhullásról fog panaszkodni. Megszületéskor a hajszálak úgynevezett: anagén tehát növekedési fázisban vannak, majd elég rövid időn belül telogén, vagyis nyugalmi fázisba kerülnek. A kiscsecsemők nyakszirtjénél lévő kerek kopasz foltocska (ami szerintem egyébként borzasztó kedvesen fest) azzal magyarázható, hogy ezen a területen a tüszők már a méhen belüli életben nyugalmi (telogén) fázisba kerülnek, így enyhe nyomásra, dörzsölődésre is hamar kihullnak. Rövidesen azonban visszatér a folliculus normális aktivitása, és szépen benövi az új haj a foltocskát. Bizonyos veleszületett betegségekben hajnövekedési zavarokkal is találkozunk. Ezek a betegségek azonban olyan feltűnő egyéb fizikális jelekkel is tarkítottak, hogy ez biztosan nem lehet Sára baja.

Kedves Mariann! Én elvinném hajvizsgálatra a kislányt. Nem mintha úgy gondolnám bármi is kiderülhet, inkább csak azért hogy Ön ne szorongjon, és hogy a vizsgálat igazolja amit doktor nénijük mondott és én is valószínűsítek, várhatnak: nincs semmi baj. A másik aminek utána mennék ki volt a családban esetleg akár oldalágon is ilyen hogy később nőtt ki a haja. A harmadik és legfontosabb, ne beszéljenek Sára előtt erről a hajkérdésről. Nagy baj lenne feleslegesen kisebbrendűségi érzést kialakítani benne. A haj ugyan az erő szimbóluma még a Bibliában is van erre utalás, Sámson története, de azt azért nem árt tudni a haj inkább dísz és semmi esetre sem jele a testi erőnek. Az viszont előfordul, hogy bizonyos állapotokban, betegségekben intenzív hajhullást észlelünk (például: vashiányos vérszegénységben is). Ez Sáránál megint nem jöhet szóba szerintem, mivel Anyuka nem azt írja kihullott, hanem hogy nem nőtt még ki.

Kedves Mariann! Ennyire futotta erre a kérdésre. Remélem tudtam segíteni, és
bízom benne, majd küld egy képet Sáráról, ahol már szép,dús hosszú haja lesz.


Kulcsszó: elválasztás

 

Lehet-e veszélyes a hiszti?

2012. július 23.  -  82.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!

Lili, kislányom három éves, kedves-csendes kislány, sokat játszik magában, mesél magának. Bölcsődés, szívesen megy a dadusok is szertik. A problémánk pár hete kezdődött, amikor a kislány elkezdett hisztériázni mindenért amit szeretne. Ez még rendben volna, csak az a baj, hogy annyira felhergeli magát, hogy olyan mintha a végén pár pillanatra elájulna. Aztán pár napig megint minden rendben van, és utána kezdődik előröl. Heti egy-két „rohama” van. Doktornő, ez a dackorszakkal jár? Kicsit ijesztő. Nagyon köszönöm a lehetőséget a kérdezésre!

Anna

 

Kedves Anna!

Köszönöm kérdését. Bizony nem ritkán előfordul, tankönyvi adatok szerint a huszadik hónaptól a negyvenedikig tartó időszakban (vagyis 2 és 4 éves kor között) az Ön által leírt jelenség. Úgy is nevezzük dackorszak, és valóban ez az időszak rá is szolgál erre az elnevezésre. Hisztis mondjuk ki hamar az ítéletet szegény kisgyerek felett, pedig csak arról van szó eljutott a fejlődés egy olyan szakaszába, amikor rádöbben, hogy saját céljai vágyai, és kívánságai vannak. Nincs is, nem is lenne ezzel semmi baj, de sajnos ezek célok vágyak kívánságok bizony elég gyakran ütközhetnek vagy ellentétben lehetnek mások, természetesen leginkább a felnőttek kívánságaival.

A gyereket nem nagyon érdekli ebben a korban még az, hogy másokat is respektáljon, hogy alkalmazkodjon, hogy figyelembe vegye a többieket. Célt akar érni, mondhatni bármi áron. Nem rosszaság ez, nem is neveletlenség egyszerűen csak próbálgatja a saját határait. Azt vizsgálja, azt méri fel meddig terjed a hatásköre. Mindent másképp akar csinálni. Mindenre nem a válasz, vagy legalábbis nem úgy, ahogy eddig vagy ahogy a szülő szeretné. Különösen feltűnő ez, ha mint Ön is írja egy addig csendes-rendes kislány vagy persze kisfiú trimmeli bele magát egy látványos hisztibe.

Dühroham, dühgörcs orvosi kifejezéssel élve „affectív apnoe” a neve annak az állapotnak, amiről kérdez kedves Anna. Mit is jelent ez pontosan? A pici baba, az újszülött még biztosan nem így érvényesíti akaratát. Valamikor 2 és 3 éves kor között kezd rájönni a gyerek, hogy a sírás üvöltés, az Ön kifejezésével élve a hiszti olykor célravezető lehet. Pláne ha ezt nyilvánosan csinálja, minél nagyobb közönség előtt. Amit írok persze elég undok dolog, a gyerekek nem működnek ilyen előre megfontolt szándékkal. Úgy van inkább, hogy talán csak ráérez egy gyerek arra, hogy sírással is cél lehet érni. Ha először ordít a gyerek és aztán ettől nem vesz levegőt annak „affectív apnoe „az orvosi neve. Ez pontosabban azt jelenti, hogy érzékeny, ingerlények, indulatos lesz valami miatt és erre reakcióként következik egy légzésszünet. A kifejezés pontos fordítása is azt jelenti „indulati légzésszünet”. A dolog általában nem veszélyes mivel nem görcs okozza a légvétel elmaradását, és nem is idegrendszeri megbetegedés mint az epilepsziánál. Ennek ellenére a jelenség nagyon ijesztő.

Kedves Anyuka! Mondhatnám nagy okosan „okos szóval türelemmel” megoldható a probléma, de ez nem lenne igaz. Annyi igen hogy próbálja meg megfigyelni mikor válik indulatossá Lili, mit hogyan tudna esetleg megelőzni. Tudom tanácsot osztogatni könnyű a megvalósítás már kevésbé az. Egy 3 éves értelmes kislányt sok mindenről már észérvekkel is meg lehet győzni. Beszélje meg vele, hogy vannak jobb, eredményesebb módszerek is céljai elérésére. Legvégső soron talán érdemes gyerekpszichológus tanácsát is meghallgatni, de hogy ne csak riogassak van azért remény hogy maguktól is jobb belátásra térnek az ilyen indulatosabb hölgyek. Kitartás kedves Anyuka, jön majd más egyéb kevésbé zavaró megoldandó feladat. Én a magam részéről a személyes példamutatás híve vagyok. Ezt a hozzáállást otthonról hoztam, és amennyire vissza tudok emlékezni nekem nagyon is megfelelt. Ez igyekeztem továbbvinni a saját gyerekem esetében is. Több, kevesebb sikerrel. Kérem engedje meg hogy egy idevonatkozó történetet megosszak Önnel. Nem tudom mit mondana erről egy szakember a pedagógia, vagy a pszichológus. Nálunk működött.

Köpködés

Hogy hogyan kezdődött nem emlékszem. Hol, kitől látta tanulta nem tudom, egyszer csak elkezdett köpködni. Utcán, séta közben, otthon gyakorlatilag bárhol ahol éppen eszébe jutott, ha nem tetszett valami. Márpedig úgy tűnt, sok minden nem tetszett neki akkoriban. Dackorszak, olvastam valami szülőokosító könyvben. Tiltakozás. A nem ezt akarom, nem így akarom non verbális kifejezése. Rendben van gondoltam, de inkább beszélne, mert ez igencsak gusztustalan, sőt neveletlen, sőt na szóval mi a fenét kezdjek én ezzel. Értettem próbálgatja a saját határait. Azt is értettem nem tetszik ez vagy az amire rá akartam nevelni, venni vagy csak azt mondtam, így vagy úgy kell csinálni. Általában és főleg egy nagy NEM idejét éltük éppen. Csípőből és rögtön először nem, aztán talán szelídült az ellenállás, sőt néha még mondta is butaság volt köpködni, de a spontán reakció a nem és a köpködés volt. Nem köpködj Életkém, kértem először nyugodt hangon, mondd meg mit szeretnél, beszéljük meg próbáltam rá hatni észérvekkel. Hogyne észérvekkel. Tudod az szokott is sikerülni egy 3 év körüli éppen lázadó kisfiúnál. Jó, mondta, még bólintott is összes meggyőzőerejét latba vetve még a szemöldökét is összeráncolta (nagyon édes volt) és zavartalanul tovább köpködött.

Hagyd abba, mondtam legközelebb kicsit szigorúbban, mit fognak rólunk gondolni az emberek, tettem hozzá. Megfigyelted már hogyan mennek tovább generációról generációra ezek a családi mondatok. Járt a szájam tehát én beszéltem és miközben próbáltam egy rendetlenkedő gyereket megfékezni az járt a fejemben ez nem is az én mondatom ezt a nagymamám mondta mindig, ha valami olyat csináltunk amiért megszólhatták a CSALÁDOT. Miért hivatkozok pont erre, amit már kiskoromban sem értettem. Na mindegy hátha őt jobban érdekli a világ véleménye, nem úgy tűnt. Köpködött. Én meg rászóltam, hegyi beszédet tartottam arról, hogy csak a rossz kisfiúk köpködnek, sőt bizonyos büntetéseket helyeztem kilátásba. Például a jó éjt puszi meg vonását. Ez se nagyon izgatta. Azt hiszem rosszalkodni volt kedve, sőt ha minden igaz engem, és polgárt pukkasztani is. Van ez így néha akkor is amikor felnőtt vagy, ha érted mire gondolok. Igyekeztem szigorúnak látszani és komolyan hatni rá. Bólogatott, látszólag úgy tett mintha értené, sőt megértené a dolgot és köpködött tovább.

Már éppen ott tartottam tanácsot kérek egy pszichológustól. És akkor eszembe jutott: Beszálltunk a liftbe elindultunk. Benyomta az V. emelet gombját. Ehhez persze még segítség kellett, hiszen olyan pici volt még, fel kellett emelnem. Elindultunk. Köszönöm mondta, mármint, hogy felemeltem, és minden átmenet nélkül köpött egyet. Na, gondoltam, nézzük működik-e? Állt pont szemben velem épp a derekamig ért. Ránéztem, és miközben elolvadtam az iránta érzett szeretettől azt gondoltam: na Kishaver most jön valami… erre varrjál gombot, és telibe pofán köptem. Felejthetetlen arcot vágott. Csodálkozás, döbbenet sértettség és még sok minden egyéb volt a tekintetében. Leköptél, mondta, sírós hangon és még csak a III. emeletnél jártunk. Igen Mócikám, és ahányszor köpködni fogsz leköplek újból mondtam. Lehajtotta a fejecskéjét. Csupa-csupa göndörség volt a haja, és csupa megbánás a mozdulata. Nagyon kicsi volt, nagyon szeretnivaló. Csendesen azt mondta: Soha többet nem fogok köpködni Anyuci. Be is tartotta amit ígért. Nem köpködött. Soha többet. Istenem, gyereknevelés, pszichológia és minden egyéb okosság helyett néha egy jó ötlet csodákra képes. Néha vagy talán nem is néha, ha jól használsz egy tanult mondatot megoldást lehet találni egy problémára. És íme a mondat, talán az egyik legfontosabb a Bibliából: „Ne tegyél semmi olyat mással, amit nem szeretnél, hogy veled megtegyenek”.
Olyan egyszerű és olyan igaz még egy 3 éves gyerek is érti. Érted?

 

Mononukleózis

2012. július 23.  -  81.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!

A fiam 11 éves. Márciusban mononukleózist állapítottak meg, de még azóta is folyton hőemelkedése van, és fáradt is. A vérképe az jó! A láza délutánonként 37,6 körül van. Ez még normális így Doktornő?

Üdvözlettel, Enikő

 

Kedves Enikő!

Nézzük miről is van szó ebben a sokat emlegetett mégis kicsit rejtélyes betegségben. A kanyaró a mumpsz, a bárányhimlő, a skarlát az úgynevezett klasszikus gyerekbetegségek közé tartoznak. Mivel az egész szervezetet elárasztják az orvosok gyakorlatilag rendszerbetegségnek nevezik őket. Ezen vírusok vagy baktériumok okozta fertőzések közül egyesek szabályszerű hullámokban lépnek fel, és annyira fertőzőek, hogy csaknem minden nem beoltott gyerek megkapja, és azok a felnőttek is akik gyerekkorukban nem vészelték át ezeket a betegségeket. Járványos gyerekbetegségek úgy is nevezzük őket. Az oltások és az antibiotikumok alkalmazása előtti időben sok gyerek halt meg vagy szenvedett maradandó károsodást ezen a kórképekben következtében. A fent említet típusos gyerekbetegségeken kívül természetesen számtalan egyéb fertőző betegséget ismerünk, amelyeket baktériumok és vírusok okoznak, mint például a borelliosis vagy Lyme-kór a kullancsok által terjesztett másik betegséget az agyhártya agyvelőgyulladást, az egyszerű influenzát, a májgyulladást és még sorolhatnám sokáig. Ezek közé soroljuk az úgynevezett Pfeiffer féle mirigylázat, vagy Pfeiffer betegséget a mononucleosis infectiosát is.

Népi neve: csókbetegség ami arra utal hogy ezt a vírusfertőzést cseppfertőzés formájában lehet elkapni, főleg szájról szájra. A vírus neve Ebstein-Barr vírus (EBV). Az EBV okozta fertőzés világszerte különböző klinikai kórképeket okozhat, amelyek közül Magyarországon a torokelváltozással, nyirokcsomó duzzanattal, máj és lép megnagyobbodással, lázzal járó mononucleosis infectiósa a leggyakoribb. Ez a vírus a herpesz vírusok csoportjába tartozik. Kimutatása elég nehéz, de szerencsére jellegzetes antigént hordoz, amely ellen a szervezet ellenanyagokat termel. Ezen ellenanyagok kimutatásával bizonyítható a fertőzés megléte. A kórokozónak még az is sajátossága, hogy a szervezet B lymphocytáiban átalakításokat képes végrehajtani.

A dolog úgy történik, hogy vírus a nyál közvetítésével szájon át bejut a szervezetbe. A bekerült kórokozó azután a nyálkahártya sejtjeiben replikálódik, vagyis szaporodik és innen a fertőzőképes vironok a közeli és a távoli nyirokcsomók B lyphocytáit fertőzik. Speciális atípusos egymagvű (mononulearis) sejtek jelennek meg innen ered a mononucleosis elnevezés is. Az infectiosa pedig fertőzésest jelent. Amit érdemes tudni, és talán ez az elhúzódó fáradtság egyik oka is az, hogy immunrendszert jelentősen megviseli ez a fertőzés. A betegség jellegzetesen a serdülők és fiatal felnőttek betegsége. Ebben az életkorban a fogékonyak 40-60%-ban zajlik típusos megbetegedés. Statisztikai adatok szerint Magyarországon a populáció 90 %-ka átvészeli ezt az infectiót.
Ez számomra elég döbbenetes adat.

A diagnózisa a tünetek alapján legfeljebb gyanítható. A lappangási idő kb. 2-8 hét, ami elég hosszú időnek számít. Bizonytalan kezdet, rossz közérzet, és fáradékonyság gyengeség a vezető tünet. Láz már az elején a betegség kezdetekor is észlelhető, de nem minden esetben. Ez az állapot hetekig eltarthat, míg végül az összes nyirokcsomó megduzzad, a máj is megnagyobbodik. A betegek kétharmadának garatmanduláin vastag lepedék képződik.
A betegség ekkor leginkább gennyes torokgyulladásra, skarlátra vagy mumpszra hasonlít. Kiütések, foltok, lencsényi göböcskék (orvosi nevük maculopapulosos exanthemák) az esetek 30 %-ában jelentkeznek.

Diagnosztikus jelentősége van a torokfolyamat kezelésére adott Ampicillin nevű antibiotikumnak (esetleg a cefalexinnek is). Ha nem gondolunk mononucleosisra és a beteg a fenti antibiotikumok valamelyikét kapja torokgyulladás miatt, kiütései jelennek meg a 8. napon. Ez olyannyira jellemző a betegségre, hogy mintegy bizonyítéka az EBV fertőzésnek.
A diagnózist laboratóriumi vizsgálattal, ellenanyagok kimutatásával tudjuk megerősíteni. A mononucleosis infectiosa 2-3 hét alatt spontán gyógyul. Hatásos specifikus kezelése nincsen. Általánosságban lázcsillapítás, ágynyugalom, könnyen emészthető és ehető ételek adása javasolt, mivel a nyelés nagyon fájdalmas lehet.

A lábadozó betegeknek nagyon sokáig bizonytalan jellegű panaszaik vannak. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a 8 hetes lappangási időben is jelentkezhet már a rossz közérzet, fáradékonyság nyűgősség. Az akut tünetek lezajlása után hetekig, hónapokig eltarthat míg a gyerek újra teljesen jól érzi magát. Szerencsére a betegség életre szóló immunitást (védettséget) ad, és szövődményekről sem nagyon lehet hallani. Azt tanácslom mindaddig míg kisfia nincsen „régi formájában „ maradjanak szoros kapcsolatban gyermekorvosukkal. Végezetül, és lassan már minden válaszom végén van egy személyes élmény is.

Valamikor, talán egy előző életben épp a müncheni olimpia előtt kaptam el ezt a fertőzést. Sajnos. Akkor még sokkal kevésbé volt ismert ez a kórkép, el is tartott hetekig, amíg az orvosok rájöttek mi a baj. Személyes élményeim közé tartozik, hogy gyakorlatilag azt éreztem edzések közben, hogy belefulladok a vízbe. Annyira nem ment semmi se. Ez érthetetlen volt hiszen a rutin vizsgálatok nem igazoltak semmilyen betegséget. Szerencsére azonban, elkerültem egy olyan orvoshoz, aki megállapítatta a baj okát. Bár még hetekig nagyon nem éreztem magam jól, lassan terhelhetővé váltam. És meggyógyultam. Bár a kórkép leírásában nem szerepel az úszóedzés közbeni nagyfokú légszomj, állítom mert megéltem ez is hozzátartozik a betegséghez. Szerencsére, és bár ez 40 éve történt végül is sikerült megvalósítani az olimpián a kitűzött célt, mivel világcsúcsot javítottam a középdöntőben, majd másnap még ezen belül úszva tehát életem legjobbjával lettem ezüstérmes. Gondolom ez elég bizonyíték a gyógyulásra. Köszönöm, hogy megoszthattam kérdése kapcsán ezt is Önnel.


Kulcsszó: fertőző betegség, láz, kanyaró, mumpsz

 

Szülő születik

2012. július 23.  -  80.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!

22 hetes terhes vagyok, így még csak nagyon kezdő „anyuka” . Azt szeretném kérdezni Öntől, hogy mik a terhesség „aranyszabályai”? Annyi mindent hallok, és nem tudom, hogy mit hogy csináljak, hogy az a kisbabámnak jó legyen. Van, aki esküszik a vitaminra, van aki tiltaná, van aki azt mondja, hogy egyek, van aki azt hogy ne. A nőgyógyászom szerint tilos az úszás – én pedig vágynék rá…. Csak fertőzésveszélyes. Tudom, hogy ez egy komplex kérdés, de Ön szerint mik a legfontosabb dolgok a kisbabámnak? Előre is köszönöm a segítségét! Sok szeretettel,

Patrícia

(Ui: Folyamatosan olvasom a válaszait, és fantasztikusak, alig várom, hogy „igaziból” kérdezhessek!

 

Kedves Patrícia!

Köszönöm nagyon kedves levelét! Terhes, áldott állapotban van, állapotos, várandós mondja a magyar nyelv plasztikusan kifejezve ezt a semmihez sem mérhető igen boldog várakozással teli időszakot. Egyre biztosabb, hogy leendő gyermekünk egészségének, egészségvédelmének, születési idejének, méhen belüli és kívüli fejlődésének kérdése jóval a fogantatás előtt kezdődik. Sokat árthatunk, de sok mindenben befolyásolhatjuk pozitív irányban születendő gyermekünk egészségét. Talán kevésbé nyilvánvaló, hogy az édesanya mielőtt hajlékot adna testében egy új életnek, megfelelő élet és gyógymódokkal, bizonyos szabályok betartásával rendbe tudja hozni, ki tudja takarítani a baba első „lakását”. Ha a fogamzás előtt az édesanya tápanyagraktárai fel lettek töltve, a szülők, és ebben az esetben az édesapa is nagyon fontos, „mérgezései”(dohányzás, alkohol, idegeskedés, mozgáshiány) minimálisra csökkentek, a baba „versenyesélyei” nőnek.

Tudjuk, hogy egy-egy sport versenyen igen sokat számít és a későbbi eredmény szempontjából meghatározó, hogy miként sikerül a rajt. Aki később indul, rosszul rajtol elvesztheti a versenyt. Adjunk tehát esélyt és lehetőséget a „győzelemre”. Mindenképpen táplálkozzon egészségesen a kismama (tudom annyi az egymásnak ellentmondó információ ezzel kapcsolatban is, hogy már nem igazán lehet tudni mi az egészséges és mi nem az). Tanácsos lenne maximum 10-12 kg-ot hízni. Ez befolyással lehet arra is könnyű vagy nehéz szülése lesz-e. Az anyuka hízása, ha nem is közvetlenül de befolyásolhatja azt is, hogy a baba megfelelő testsúllyal (3200-3600 gr. Hosszal, 50 cm körül) vagy túlsúlyosan, koraszülöttként vagy esetleg kis súllyal jön a világra. A terhesség alatti napi energia szükséglet a terhesség előtti időszakhoz képest kb. 15%-kal növekszik. Ez azt jelenti, hogy kb 300 kcal (1260 kJ) többletenergiát tanácsos fogyasztani változatlan életrend illetve mozgás mellett.

Túlzott súlynövekedés esetén nagyobb a terhesség alatti komplikációk előfordulásának veszélye, arról nem is beszélve mennyivel nehezebb szülés és szoptatás után az eredeti súlyra visszafogyni. Nem kell tehát „kettő helyett enni”. Sószegény étrend, rostokban, zödségekben, gyümölcsökben gazdag vegyes táplálkozás megfelelő vitaminnal és ásványi anyaggal látja el mind az anyukát, mind a fejlődő kisbabát. Ha a családban örökletes betegség fordult elő mindenképpen kérjünk genetikai tanácsot, esetleg vizsgálatot a gyerek esélyeinek eldöntésére. Ha előzetesen sokszor voltunk betegek, vashiányosak, vérszegények gyógyszeres kezelésre szorultunk a baba tervezése idején érdemes felkeresni belgyógyászunkat, aki megfelelő gyógyszerekkel bizonyos hiánybetegségekben rendbe tud tenni minket.

Amennyiben a baba már megkezdte fejlődését kérdezés nélkül, még enyhe fájdalomcsillapítót, se vegyünk be. Ha a kismama kezelés alatt áll és rendszeresen gyógyszert kell szednie fontos, hogy tájékoztassa a kezelőorvosát a baba várásról. Töltsünk minél több időt a szabad levegőn, ha kedvünk van járjunk terhes tornára, mindenképpen mozogjunk sokat. A megengedett ideig és ez komplikációmentes terhesség esetében 6 héttel a szülés előtt van, nyugodtan lehet úszni. Amit írok Patrícia saját tapasztalat a baba is nagyon élvezi a vízben való mozgást! Természetesen, ha előzetesen sok fertőzést okozott az uszodai élet akkor másképp kell dönteni.

Igen fontos a kényelmes időjárásnak megfelelő ruházat, ami nem zárja ki, hogy az divatos is legyen természetesen. Folsav, A vitamin, C-vitamin, foszfor, vas, cink, magnézium és még sok egyéb vitamin és ásványi anyag van, amire szükség lehet a terhesség folyamán. Mindezeket egyénileg kell eldönteni, hogy mire van szükség. Kérje ki orvosa tanácsát a pótlás módjáról, de nézzen utána mely élelmiszerekben találhatóak természetes formában. Mindenképpen járjon fogászati ellenőrzésre. Egy teljes csontrendszer épül fel az Ön segítségével. Nem azt mondom, a baba elszedi az anyagokat, hiszen ez nem lenne igaz, de ellenőrizni kell minden rendben van-e.

A másállapot valóban más állapot, de a legszebbek közül való egy nő életében, amely ha szabad személyes vallomást tennem életem legboldogabb időszakai közül való. Ezt kívánom Önnek is Patrícia és a születendő kisbabájához nagyon sok boldogságot. Oly szépen fogalmaz már most a 22. hétben is ezzel a „mik a legfontosabb dolgok a kisbabámnak” kérdéssel, mert már a baba fontosabb, mint mi saját magunk, és ez most már mindig is így lesz. Jó hogy így van. Ez a szépsége, többek között, ez is az egésznek.

Kedves Patrícia! Köszönöm az elismerő szavakat, nagyon jól esik. Örülök, hogy megoszthatom a gondolataimat, és remélem sokaknak segítségére tudok ezen a módon, az írással is lenni. Bár még nem tart ott engedje meg hogy megosszak Önnel egy élményt, régen történt, sok éve írtam le. Bízom benne, hogy használni tudja. Mindent jót kívánok és várom az „igazi” kérdéseket is bár szerintem ez is az volt. Sok szertettel:

Szülő születik


Nemcsak a gyerek születik az anya által,hanem az anya is a gyerek által.

Fekszem az ágyban. Nagy pelyhekben hull a hó, bevilágítja a szobát is a fehérség. Látom az órám számlapját. Fél 11 van. Ezek szerint már három órás vagy. Máté, mondom csendesen, Hesz Máté, mondom és várok. Semmi. Má